Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-19 / 270. szám

1971. november 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Asszony a nyáj mögött A javulás ellenére is jelentős a taneszközhiány A készletpótlásra 95 millió forint központi támogatás Életforma, életmód, művelődés — Eredj Csak, Bojtár! Ne ar­ra te... Fejkendős idősebb asszony in­teget a kampós juhászbottal az engedelmes pulinak.' Rohan már a Bojtár, s a bégető juhokat ha­talmas ívben megkerülve megfe­lelő irányba tereli a nyájat. — Nem akarnak maradni — panaszolja özvegy Rácz Sándor- né. — Most fejeződött be az idei második elletés, s kisbárányokat nem lehet kihozni, s a 300 anya- nagyon türelmetlen. Pedig ezen a letarolt paradicsomföldön na­gyon jó, tápdús takarmányt ta­lálnak. — Ritkán látni asszonyt a nyáj mögött... „ — Én pedig már sokat ballag­tam a nyáj után — mondja. —- Szegény férjem juhász volt, neki is sokát segítettem, mikor meg két évre elvitték katonának a háború alatt, én bajlódtam az ál­latokkal. Ezelőtt a Hunyadi Tsz- ben voltunk, de mióta 1969-ben meghalt, azóta én nem dolgozom. A fiam a ladánybenei Rákóczi Tsz juhásza. Ne Bojtár, ne, eridj csak A nyáj szélén megugrik né­hány birka, indulna a hodály felé. Rácz néni is búcsúzik,' nincs ideje beszélgetni egy helyben. Jól meg kell legeltetni a juhokat, nehogy éhesen találja őket a ju­hász. O. L. A Krimszkaja Pravda írja „A kommunizmus építésének fontos területe” címmel számol be a lap Krím terület ideológiai munkásainak aktívaértekezleté­ről. amelynek vitaindító előadását L. D. Szolodvnyik. az UKP terü­leti bizottságának másodtitkára tartotta. Az 1974—75-ös 'oktatási évben 150 ezer ember, közöttük százezer kommunista vesz részt pártokta­tásban. Közgazdasági elméletet háromezer dolgozó tanul. Az ok­tatási év eddigi tapasztalatai bi­zonyítják, hogy a terület pro­pagandistái jól felkészültek im­ádataikra. A keresi pártbizottság titkára 'kifejtette hozzászólásában, hogy a politikai propaganda és a gaz- da,ságv xSzftés, szorosan összetar- tQgQ rgy nkajtatjyawjk; ezért, a párt- bizottság a politikái oktatás, szer­vezésében támaszkodik a külön­böző munkaterületen dolgozó­gazdasági vézetőkre. A pártszer­vezetek és a pártbizottságok rendszeresen beszámoltatják a gazdasági vezetőket, propagandis­ta tevékenységükről, de arról is, ^gondoskodnak, hogy felkészülé­sükhöz megfelelek) segítséget kapjanak. A. M. Onyikin. a területi kom- szomol bizottság első titkára hangsúlyozta, hogy a fiatalság kommunista életszemléletének alakításában nagy szerepet ját­szanak á propagandisták és er­kölcsi. munkahelyi tekintélyük. A komoszomol politikai oktatásá­nak hálózatában ezerhétszázan ■dolgoznak. 31 százalékban pártta­gok és tagjelöltek. 92 százalékuk rendelkezik egyetemi, vagy főis­kolai végzettséggel. A komszomo- listák ideológiai nézeteinek for­málását a párt és komszomol ve­teránjai segítik. A jaltai pártbizottság első tit­kára hangsúlyozta az idegenveze­tők megfelelő politikai felkészült­ségének jelentőségét. A jól kép­zett idegenvezető-tolmács sokat tehet azért, hogy aa déli partvi­dékre látogató külföldi turisták valós képet kapjanak a szovjet nép életéről. Az értekezlet résztvevői megál- lapítottták, hogy a különböző po­litikai oktatási formák propagan- odistáinak utánpótlását tervsze­rűbbé kell tenni. A nagy jelentő­ségű aktívaértekezlet. N. K. Kiri- csenko elvtárs zárszavával ért véget. * A szimferopoli városi pártbi­zottság és a tanács végrehajtó bi­zottsága értékelte a városban fo­lyó szocialista munkaverseny eredményeit. Megállapították, hogy a v^ros ipara szeptember 24-ig téliesítetté ázb év első ki­lenc hónap .iának'értékesítési ter­vét. Terven felül 15.7 millió ru­bel értékű árut termeltek. Az előző év azonos időszakához vi­szonyítva 14 százalékkal növeke­dett a termelés, a munka ter­melékenysége pedig 11 százalék­kal. A város szállítási vállalatai 1380 ezer tonna árut és 2370 ezer utast szállítottak terven felül. Le­maradás van az építőiparban, mely csak 83 százalékban teljesí­tette lakásépítési tervét A szo­cialista munkaversenvben a köz- ■ ponti kerület dolgozói érték el a legjobb eredményt, ezzel kiérde­melték a városi pártbizottság és a tanács vörös vándorzászlaját. * A szimferopoli repülőtérről az év első tíz hónapjában egymillió 422 ezer utas utazott el. 108 ezer­rel több. mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A repülőtér­ről naponta háromezer-ötszáz utas indul a Szovjetunió különböző városaiba. S. B. Az általános iskoláknak súlyos gondot jelentett korábban a te­temes méretű taneszközhiany. Az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladatairól szóló párthatározat hyomán azonban mintegy két esztendeje minden eddiginél eredményesebben fo­lyik ezen a területen is a terv­szerű fejlesztés, mindenekelőtt központi célhitellel is támogatva. A legutóbbi időszak eredmé­nyeiről, s a közeljövő tennivalói­ról szólva Koren István, a TANÉRT vezérigazgatója egye­bek között elmondta a Magyar Távirati Iroda munkatársának, hogy az 1973. évi 530 milliós áru­készlettel szemben a vállalat eb­ben az esztendőben csaknem 600 milliós készletet biztosított. Az esztendő háromnegyed részében mintegy 400 milliós értekben tet­tek eleget az oktatási intézmé­nyek megrendeléseinek. Korábban összegezték azokat az alapvető taneszközöket < — együttvéve éppen 113 fajtát , amelyeknek pótlása a lehető leg­sürgősebb feladat. A 113 féle esz­köz országos hiánya eddig 170 millió forinttal csökkent, ezen be­lül javult a kísérleti eszközök, az audiovizuális technikai eszkö- ■ zök és a tanári demonstrációs eszközök aránya — bár még ko­rántsem a megfelelő mértékben. Biztató az is, hogy amennyiben a fejlődés üteme változatlan ma­rad az 1974—75-ös tanév első fe­lében lényegében már az általá­nos iskolák 90 százalékában ott lesznek a tanulók, tanárok mun­kájához elsőrendűen fontos tan­eszközök. Az Oktatási Minisztérium az idén a tanulói munkaeszközök­ről — együttvéve 147 fajta tan­eszközökről — újabb jegyzéket állított össze, s közzétette: mi az országos helyzet, hogyan állnak az iskolák ezekkel az eszközök­kel? A pillanatnyi helyzet az első áttekintésre is sürgős tennivaló­kat sugall az illetékesek számá­ra. Forintban kifejezve mind­ezekből 373 milliónyi hiányzik, ami a szükséglet csaknem 80 szá­zalékát jelenti. Legtöbb gondot a tanulói munkaeszközök jelentik, de nem sokkal jobb a helyzet a tanári szemléltető eszközök vo­natkozásában sem. A TANÉRT-nál máris hozzá­fogtak — összesen mintegy 121 milliós értékben — az eszközök gyártásához, illetve beszerzésé­hez. Ez az érték egyúttal azt is jelenti, hogy így 1975-ben az or­szágos hiány mintegy 30 százalé­kát képesek biztosítani. A teljes hiány pótlására az állam anyagi értelemben is minden lehetőt megtesz. így reálisan várható, hogy három esztendőn belül — 1975 és 1977 között — már nem lesz hiány az oktatási intézmé­nyekben ebből a 147 féle tanesz­közből sem. Anyagi fedezetét to­vábbra is központi támogatásból és a tanácsok saját forrásaiból biztosítják. A kulturális értelem­ben, a kulturális színvonalban leginkább elmaradt megyék, mint az már köztudott, a középtávú tervekben gyorsabb ütemű fej­lesztésre kaptak lehetőséget. En­nek összege a következő eszten­dőben önmagában 88 millió fo­rint, Ebből a 88 millióból! mintegy 35 milliót általános iskolai tan­eszközök beszerzésére kell fordí- taniok, másrészt az alapvető is­kolai taneszközök beszerzésére további 60 milliós központi fede­zet áll rendelkezésre. Ezek sze­rint 1975-ben csupán központi tá­mogatásból mintegy 95 millió fo­rintot fordíthatnak a megyék az általános iskolák alapvető tanesz­közökkel történő ellátására. (MTI) A társadalom, anyagi és mű­veltségi viszonyai összefüggnek egymással. Egyik feltételezi a $másikat, s kölcsönösen visszahat­nak egymásra. Mindazt együtte­sen, ahogyan valaki testi, szel­lemi, erkölcsi és anyagi vonat­kozásban él, életmódnak nevez­zük Csak körül kell nézni akár egyetlen pillantással az ország­ban, mindjárt szembetűnő, mek­kora az utóbbi harminc esztendő vívmányaiként bekövetkezett változás. Akkor is így igaz ez, ha nem lehetünk még teljes mér­tékben elégedettek. A fejlődés­nek ezután is lesz mit pótolnia a régi mulasztások miatt, ör­vendetes az anyagi gyarapodás. Nincs igazuk azoknak, akik a szellemi értékeket, a művelő­dést. és az erkölcsiséget féltik, úgymond, a jólét növekedésétől. Ez így felesleges aggodalom és álokoskodás. Ám mégis szót érdemel: nem szabad elfeled­kezni az anyagi érdekek szem előtt tartása mellett arról sem, hogy jusson minél több a szel­lemnek, a léleknek is. Hogy nem állhatunk meg a tudásban, mű­velődésben. Nem téveszthetjük szem elől, hogy az ismeretek ál­landó és kitartó gyarapítása nél­kül előbb-utóbb lemaradnánk, célt tévesztenénk, zsákutcába futna az életünk. Találkozunk még olyan em­berekkel, akik szemlátomást jól élnek, ami az anyagi erőforrá­saikat, kereseti lehetőségeiket il­leti; s mégsem mondhatjuk el róluk, hogy sikerült megterem­teniük az igazán értelmes, gaz­dag emberi életet. Miért? Mert egyoldalúan csupán az anyagiak­ra gondolnak, miközben szellemi gyarapodásukat elhanyagolják. Nem törődnek például ízlésük alakulásával, nem igyekeznek művészi élményeket szerezni, hogy ezek által is többé, mássá, értékesebbé váljanak. Csak az tudhat igazán örülni az élet számtalan szépségének, csakis az gyönyörködhet igazán, mélyen, aki szereti a természe­tet, a művészetet, s általában a szépet. Aki megtalálja a mód- ját annak, miként részesüljön rendszeresen az ilyesfajta örö­mökből. Egy-egy hangverseny, kiállítás látogatás, színházi él­mény épp úgy gazdagíthatja az embert, mint mondjuk a könyv­tár vagy a levéltár hűvös csend­jében az elgondolkozás, az új is­meretekkel való szembetalálko- zás. Napjainkban sokféle művelő­dési alkalmat nyújtanak közmű­velődési szerveink, intézmé­nyeink. Csak győzze a váloga­tást az, akinek van igénye a felkínált lehetőségekre. Váro­sainkban, községeinkben — ha még nem is ez jellemző minde­nütt — egymást érik mostaná­ban a képzőművészeti kiállítá­sok meg a népművészeti alko­tásokat bemutató tárlatok. Bér­leti hangversenysorozatot hirdet­nek egyre gyakrabban még a ki­sebb helységekben is. Szaporod­nak azok a települések, ahol a könyvbeszerzésre jelentős ősz­szegeket — . sokszor évenként több tízezer forintot — költenek a tanácsok. A tömegkommuni­kációs eszközök naponta kínál­ják a szellemet, tudatot__ formá­ló, ízlést befolyásoló műveltség­anyagot. Csakis az lesz képes önmaga számára — és mások örömére is — megteremteni az értelmes emberi életet, aki nem csukja be szemét a gazdag választékú művelődési lehetőségek előtt, hanem ellenkezőleg; ő maga ke­resi azokat. Enélkül szegényebb lenne az életünk. V. M. Lajosmizsén épül • Csatornázzák a Széchenyi utcát. A Kefe, Seprű, Fa- és Vasipari Termékeket Gyártó Ipari Szövetkezettől az átemelőig 320 méter hosszú szennyvízelvezető csatornát épít az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat. Ezzel lehetőség nyílik arra is, hogy az utca lakóházait rákap­csolják a községi hálózatra. • Cj lakások épülnek. A képen látható kétemeletes ház egyenként 16 lakásos lesz. A jobb oldali tanácsi értékesítésű szövetkezeti, a bal oldaliak pedig tanácsi bérlakások lesznek és tervezett költségük egyenként 4 millió 877 ezer forint. Átadásukat májusra tervezik, s remélik, hogy addigra elkészülnek a közművesítéssel is. Cs. K. Az üzemegészségügy helyzete Nőtt a balesetek és (táppénzesek száma — kevés az üzemorvos Pályaválasztás, a TV segítségével Az Egészségügyi Minisztérium­ban elkészült az a felmérés, amelynek alapján az ágazat ve­zetői javaslatokat dolgoznak ki az üzemegészségügy és az üzem­orvosi hálózat továbbfejlesztésé­re. A csaknem 150 vállalatra ki­terjedő vizsgálat tapasztalatai szerint az utóbbi években több helyen ■ javultak a munkakörül­mények: sok üzemben, vállalat­nál gépesítették a fizikai mun­ka egy részét, új szociális'léte­sítményeket építettek, s az egész­ségre ártalmas munkahelyeken először vezették be a csökkentett munkaidőt. Az ipari munka sa­játosságai miatt azonban még mindig sok az egészségre veszé­lyes munkahely, s az üzem- egészségügy színvonala sem fej­lődött megfelelően. Ezt bizonyítják a SZOT Tár­sadalombiztosítási Főigazgatósá­gának adatai is, amelyek sze­rint az utóbbi évekbep tovább emelkedett a balesetek miatt ki- " esett táppénzes munkanapok szá­ma. Az a utóbbi években gyako-' ribbá váltak a szív- és moz­gásszervi megbetegedések is. Ez utóbbiak azonban — követlenül — ritkán vezethetők vissza a kedvezőtlen munkakörülmé­nyekre és a különböző foglalko­zási ártalmakra. Ugyanakkor az egyes betegségek gyakori előfor­dulásában jelentős szerepet ját­szik a munkaképes-korú lakos­ság elöregedése. A nyugdíjkor­határ elérése után — az ösztön­zők hatására — egyre többen dolgoznak tovább. Tavaly pél­dául a vállalatok országszerte már csaknem 300 ezer nyugdíjast foglalkoztattak, s — miközben az üzemek egyre kevesebb fia­talt tudnak munkába állítani — a továbbdolgozó idős munkások száma állandóan növekszik. Tisztázásra vár, hogy az egyes ágazatokban — • ahol a táppén­zes napok arányának emelkedé­se különösen szembetűnő — mi­lyen szerepet töltenek be a dol­gozók egészségi állapotának rom­lásában a rriynkakörülmények és az elöregedés. Az iparban foglalkoztatott több mint hárommillió munkás közül alig másfél millióan dol­goznak olyan helyen, ahol szer­vezett munkahelyi üzemegészsé­gi szolgálat működik. Gondot okoz, hogy az üzem­egészségügyi pálya kevésbé von­zó az egészségügyi dolgozók kö- . rében. Részben .azért, mert a munkakörülmények az üzem- egészségügy területén kedvezőt­lenebbek, a követelmények pe­dig sokrétűbbek, mint az egész­ségügy egyéb intézményeiben. Másrészt nemcsak a munkaidő hosszabb az üzemorvosi munka­körökben, hanem a jövedelem is kisebb, mint a gyógyító-meg­előző ellátás más területein. Rá­adásul az üzemorvosok megber csülése számos kívánni valót hagy maga után«' A szakemberek elsősorban ez­zel magyarázzák, hogy az álta­lános orvoshiány — az egészség­ügy más területeihez képest —- a kevésbé népszerű üzemorvosi pályán erősebben érezteti hatá­sát. Hátrányosan befolyásolja az ellátás színvonalát az is, hogy még mindig nincs kellő össz­hang az üzemorovosi és az álta­lános ellátásban működő egész­ségügyi intézmények között. Az egészségügy vezető szak­emberei szerint jelentősen javí­taná az ellátás színvonalát, ha az üzmek és a vállalatok na­gyobb gondot fordítanának a közvetlen munkahelyi ártalmak haladéktalan felszámolására, éj lehetőség szerint a helyi taná­csokkal közösen — összehangolt tervek alapján — bővítenék az egészségügyi üzemi — és ellá­tást biztosító hálózatát. A televízió három egymást kö­vető napon — november 19-én, 20-án és 21-én — mutatja be a nyolc adásra tervezett szakma- istnertető sorozat első három filmjét. — Sorozatunk az Országos Pá­lyaválasztási Intézet segítségével készül — mondja Hegyi István szerkesztő. — Az a célunk, hogy olyan szakmákra hívjuk fel a figyelmet, amelyekre napjaink­ban kevés a jelentkező, azonban biztos jövőt, jó megélhetést kí­nálnak. A filmeket úgy készí­tettük el, hogy azok egyúttal mindig egy-egy munkás vagy szocialista brigád portréját is ad­ják. Azt szeretnénk, hogy olya­nok kedveltessék meg szakmáju­kat a fiatalokkal, akik a saját példájukat tudják felmutatni. Az első adásban egy fiatal kéziszedőt mutaturtk be a Kossuth Nyom­dából. A következő napon a Ti­szai Vegyi Kombinát polietilén­gyártó üzeméből a Béke szocia­lista brigáddal, illetve a vegyi alapanyaggyártó szakmával is­merkedhetnek meg a nézők. A harmadik napon egy 19 éves ci­pőkészítő lány munkahelyére, a Minőségi Cipőgyárba látogatha­tunk el. Ez a leány a cipőgyár­tásnak szinte minden fázisát vé­gigpróbálta már, és most fiata­lok csoportvezetője. A Pályavá­lasztási Intézet nemcsak az elő­zetes tanácsokkal segítette a munkát, hanem a későbbiekben felméréseket végez az adások ha­tásáról. A megyei pályaválasztá­si intézetek munkatársai a ta­nulókra tett hatást a fiatalok ál­tal kitöltött kérdőívekkel mérik fel, a szülőkkel és pedagógusok­kal pedig' interjúkat készítenek. Természetes ugyanis, hogy _ bár filmjeinket elsősorban a 14 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalok­nak szánjuk, a szülők és a pe­dagógusok is jól teszik, ha meg­nézik ezeket a filmeket. — Mikor és milyen szakmák bemutatásával folytatják a soro­zatot? — A sorozat folytatására a jö­vő évben kerül sor. Tavasszal ugyancsak egymás után követke­ző napokon szeretnénk műsorra tűzni a növénytermesztő, az ál­lattenyésztő, a kőműves, az ács és az üvegipari szakmáról szóló filmeket. A műsorszerkesztés gondossága lehetővé teszi, hogy. ezeket az adásokat másnap délelőtt azok is lássák, akik este nem nézhették meg. M. I. Halból is megárt a sok, — de miért nem szeletelik ? Furcsa esetnek voltam szem­tanúja nemrég, Kecskeméten, a Halértékesitő Vállalat Komszo­mol téri szaküzletében. A pult­nál nyugdíjas korú házaspár kérte udvarias hangon az eladót, hogy adjon nekik két szép hal­szeletet. Mindegy, hogy milyen, csak sovány legyen a hal, a vá­lasztást inkább rábíznák. Az eladó közölte, hogy olyan halat ad, amilyet akarnak — egészben. — De drága főnök úr — ria- doztak a kis öregek —, mit csi­náljunk mi egy egész hallal? Egy hétig sem fogyna el, ket­ten vagyunk csak, öregek is vagyunk. — Már pedig szeletben nem adhatok! — zárta le a vitát a „főnök úr”. _ Miért nem? — tudakolták az öregek — igazán nem tar­tana sokáig, ha egyet felbon­tana és levágna belőle két sze­letet? — Ki ér rá ilyesmire? — szólt most már türelmetlenül az el­adó, holott rajtunk kívül senki sem várakozott az üzletben, s magyarázatképpen még hozzá­fűzte: — Kecskeméten nincs igény a szeletelt hal árusítására: Itt jó étvágyú emberek élnek, egy hal meg se kottyan nekik. Mindenesetre örömmel érte­sültem a város lakóinak jó ét­vágyáról, mégis úgy gondolom, akadna vevő a szeletelt halra. Elvégre nemcsak egyetlen nyug­díjas házaspár él a hírős vá­rosban, és köztudott, hogy az idős gyomornak még halból is megárt a sok, arról nem is be­szélve, hogy a nyugdíjakból nem futja mindig óriásharcsára. De a fiatal háziasszonyok is szíve­sebben vinnék a filézett szele­teket, mivel a hal tisztítása nem tartozik a legélvezetesebb kony­hai műveletek közé. Magam sem vennék egész halat soha, nincs is rá szükségem, az ország minden részében készek felda­rabolni a halat, ha úgy kívánom. Ügy látszik Kecskemét kivé­tel. Mert ‘nincs igény rá? Pár éve ugyanezt mondták a baromfi­árusító helyeken, amikor csak mellet, vagy combot kért vala­ki. Az igények változnak, ezt éppen a kereskedelemben nem árt tudni, de ettől függetlenül is joggal nevezhető furcsának az olyan eset, amikor egy halszak- üzletből kiengedik üres kézzel a vevőt, mert több kilós ponty helyett, csak két szeletkét me­részelt kérni. Persze, hal az is. És hol legyenek ilyen óhajai a kedves vevőnek, ha nem a hal­árusításra kijelölt szakür"’tben? V. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom