Petőfi Népe, 1974. november (29. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-16 / 268. szám

1974. november 16. • PETŐFI NÉPE • 3 ,,A művészet összeköti az embereket Születésnapi portié Diószegi Balázsról y y ELSŐKÉNT AZ ORSZÁGBAN: A Kiskunhalason élő festőmű­vész 1914. november 16-án szü­letett Kunszentmiklóson. Tizen-, nyolc éves koráig a nagyon sze­retett .kun parasztjai között ólt. A képzőművészeti főiskola elvég­zése után Debrecenbe, Szentencl- i'ére, majd Miskolcra került. Eze­ken a helyeken’ érlelődött fokoza­tosan művésszé. Később Újvidék. Nyíregyháza, majd — ahol je­lenleg is él és alkot szorgosan — Kiskunhalas lett a működési területe. Tíz esztendőn át Bács- Kiskun megye rajzszakfelügvelő- je volt. Művészi pályájának kez­dete óta mindig vezetett képző­művész kört, szabadiskolát, ahol kezei alatt formálódtak az ifjú tehetségek.* Művészi alkotómun­kájáért legutóbb megkapta a megyei művészeti díjat. Ez a számára örvendetes esemény és a hatvanadik születésnap kettős alkalom arra, hogy eddigi pálya­futásáról, munkájáról és tervei­ről beszélgessünk vele. Kötelékek — Hatvan évesen megannyi sikeres mű megalkotása után, számos kiállítás, sokféle elisme­rés után mit tart legfontosabb­nak a művészi pályán? — A kötődést, a valahová tar­tozást. Nem lóghat az ember a levegőben, nem élhet légüres tér­ben, nem zárkózhat el a világtól. Fontos, hogy végtelenül sok nyi­tott ablakunk legyen a valóság­ra. Kötődnünk kell, méghozzá ezer szállál a tájhoz, a történe­lemhez, de mindenekelőtt az em­berekhez. Azokhoz, akik annyi fáradság árán alakítják napon­ta a környezetünket, valóságun­kat. — A barátságot is ilyen jó kö­tődési lehetőségnek tartja? — Nincsenek romantikus el­képzeléseim a barátságról. Ezért inkább a jó alkotó légkör szük­ségességét hangsúlyoznám. S nemcsak a művészek kapcsola­tára gondolok. A dolgos, úgyne­vezett egyszerű emberekhez fű­ződő viszonyainkra is. Erőt és kedvet adhat — és ad is — min­den értő szó, minden jóindula- . tú mondat. Nekem szerencsém volt eddig: már Debrecenben, G. Szabó Kálmán műtermében, majd a szentendrei felszabadult környezetben, s Miskolcon , is olyan emberekhez tartozhattam* akikkel mindig öröm volt együtt lenni. S így van eZ most itt, Ha­lason is. Kiállítások — Közönség elé lépett már egyéni és csoportos kiállításon, szerte az országban mindenfelé, városokban és községekben egyaránt. Szereti a nyilvánossá­got? Szívesen találkozik a kép­zőművészét barátaival? — Az ember azért rajzol, azért fest, mert jobban, tökéletesebben szeretné érzékelni a valóságot. Az alkotás: a valóság lényegének érzékelése. Nos, amikor a mű, mely a lényegből ragadott meg valamit, mások elé kerül, akik valamiképpen reagálnak rá, olyankor valami elégedettségfélét érez az ember. A művész tehát nem a nyilvánosságot sze­reti, hanem az élteti hogy hatni tud másokra. A művészetbaráto­kat nagyon szeretem. Különösen azokat, akiknek van véleményük, S akikkel lehet vitatkozni is. — Először 1941-ben szerepelt a Műcsarnokban. Megemlítene né­hány helyet, ahol sikeresnek tud­hatta a bemutatkozást? — Debrecenben, Tokajban, Gyu­lán, Békéscsabán, Hajdúböször­ményben, Budapesten éreztem leginkább, hogy sokakhoz tudtam szólni, hogy szívesen fogadják, amit csinálok. És nem utolsósor­ban Kiskunhalason, ahol lassan már két évtizede élek. — Külföldi tárlatokon is sze­repelt a műveivel? — A Szovjetunióban és Jugo­szláviában. Körök Említettük, hogy Diószegi Ba­lázs képzőművészköröket veze­tett kezdettől fogva. Ez egyik életeleme. Jogosan lehet rá büsz­ke, hogy jó néhány, ma már el­ismert alkotót mondhat volt ta­nítványának. Íme néhány név közülük: Berecz András, Tóth László — aki rendszeres látoga­tója a kecskeméti művésztelep­nek —, Övári László, Cs. Nagy András festőművész és Nagy Sándor szobrász. Nyíregyházán a felszabadulás után megszervezte a Bessenyei György Képzőművé­szeti Szabadiskolát. Harminc nö­vendék tanulta itt az alkotó­munka szakmai fogásait. Ebben az időben Váci Mihály is segített Diószeginek a szervező munká­ban. lyiost így emlékezik a korán elhunyt költőre: — Roppant agilis ember volt, robbanékony. S álmodozó. Beval­lom, akkor még nemigen értet­tük meg őt, csak jóval későbl^ láttuk, hogy mindenben neki lett igaza. Szavalta szenvedélyesen a verseit, részt vett a művészeti vi­tákban; fáradhatatlan volt. Kü­lönösen azt szerettem benne, hogy nagyon vonzódott a népmű­vészethez. Öröm volt hallani, amikor erről szólott. — Hasonló kört szervezett Új­vidéken is, amikor ott élt? — Igen; a Délvidéki Szépmfl- ves Céh főtitkára voltam. Erre azért vagyok büszke, mert a magyarok és a szerbek szép kö­zösségben dolgoztak együtt. Né­hány évvel ezelőtt Jugoszláviá­ban nagy élmény volt, amikor egy szerb katonatiszt a nyakam­ba ugrott. Megismertem: tagja volt a csoportunknak, ott tanult festeni. — Hallottunk róla, hogy az ott élő írókkal is barátságot kötött. — Igen; például Herceg János­sal, aki ma is jóbarátom. Ha Ma­gyarországon jár, nem mulasztja el. hogy felkeressen. Megküldi mindig dedikálva az új könyvét. Kiskunság Régóta tudjuk Diószegi Balázs­ról, hogy nem lett hűtlen a szü­lőföldjéhez. A kiskunsági táj, s az itt élő ember állandó témá­ja. Képein gyakran találkozunk — amint ő mondja — a „nagy­szerű kunjaival". Így vall erről a beszélgetéskor: — Parasztok között éltem so­káig; ismerem őket. Sorsuk, éle­tük az enyém is. Nem tudom kí­vülről szemlélni őket. Úgy ér­zem, hogy alkotásaim forrásait teszi ki a magyar paraszti élet, a népi művészet és a kiskunsági táj, meg az e tájon élő ember. A negyven évvel ezelőtti emlékek is elevenen élnek bennem. Gyak­ran azon veszem észre magam, hogy több évtizedes vázlataim között kutatok, s egyiket-másikat megfestem. Megőrző jellégű a művészetem. Fontosnak tartom ezt, hisz az élet állandóan átala­kul körülöttünk, sokan elfelejtik majd egy idő után, milyen is volt a ma élő ember, a mai táj. Mindent el kell követnünk, hogy minél többet megőrizhessünk az utókor szánjára abból, ami volt. ami van. Ez kötelességünk. Kapocs Kiskunfélegyházán a MÁV-állomáson bevezetik a 44 órás munkahetet A Minisztertanács 1034/1974. VII. 4. számú határozata előír­ja, hogy a közlekedési dolgozók munkaidejét 1975. január 1. és 1977. december 31. közötti idő­ben heti 44. illetve havi 191 órá­ra kell csökkenteni. Miklós László főtanácsos, Kis­kunfélegyháza. állomásfőnöke kérésünkre elmondta, hogy őket ez a rendelkezés nem érte várat­lanul. felkészületlenül. Éppen a közelmúltban számoltatta be a MÁV szegedi igazgatósága az ál­Ezt mondja később ■ — Jó kapocs a mű. a/, alkotás. Ezért is van szerintem oly nagy szükség rá. A művészet összeköti az embereket. Nem nélkülözheti senki. Valamilyen formában min­denki életében ott kell, hogy le­gyen. Ezt nem lehet vitatni. Sze­rencse, hogy sokan rájöttek már erre. Például itt, Kiskunhalason. Hát nem öröm látni, ’ hogy mennyi kiállítási rendeznek? Nem öröm-e a Szilády Galéria sikerét tapasztalni? Százak és százak, fiatalok és idősebbek akarják már szebbé tenni az éle­tüket a szobrok, képek által is. — Az a tény, hogy a szakma­közi klubkönyvtárban műtermet kapott, befolyásolja-e a kapcsola­tait az emberekkel? — Feltétlenül! Méghozzá nem is akárhogyan! Naponta találko­zom itt azokkal, akiktől, már.nem idegen a művészet”, s ez nagy/ öröm. Állandó Kiállítási terem is rendelkezésemre áll. Akarhat- nék-e ennél szebbet? Összekötő kapocs ez is. — Mit tart jellemzőnek alkotói módszerét tekintve? — Azt, hogy csak akkor fogok munkához, amikor az agyamban már készen van a kép: addig so­sem. Az élmény folytán jelent­kezik a motívum, s ezt megfe­lelő környezetbe helyezem. Egy példa: ha mondjuk egy öreg ju­hász ül a buszon, s engem meg­ragad a látvány, a nyájat azon­nal hozzáképzelem. — Megemlítene egy-két olyan művet, mely — amint mondta — már készen van az agyában? — Legyen. Megy egy idős asz- szony, piros esernyővel; két fia­talember olvas egy pádon; vi­rágcsokorral ballag egy néni a temetőben. Ezek már készen van­nak — a fejemben. — Végezetül: mit tart nélkü­lözhetetlennek a művészetben? — Az őszinteséget. Varga Mihály (Tólh Sándor felvétele) lomásvezetést a rövidített munka­időre való felkészülésről, mely­nek alapján fejhatalmazást adott arra. hogy az általuk kidolgozott munkaidő-beosztással kísérlet­ként bevezethetik — elsőként az ország vasúti hálózatának forgal­mi szolgálatánál — a rövidített munkaidővel való foglalkoztatást. Az itteni 1—2 hónapos tapaszta­lat alapján vezetik majd be or­szágosan az állomásfőnökségek- nél. Kiskunfélegyháza MÁV-állo­más vezetése és dolgozó gardája örömmel tett eleget a megbí­zásnak. melynek tökéletes végre­hajtására garancia az eddigi ki­való munkáért sorozatban elnyert élüzem. illetve kíváió főnökség cím és az egyéb k'tüntetések A soron kívüli munkaidő-csök­kentésre való idő előtti rátérést az állomás forgalmi dolgozói a kongresszusi munkaverseny len­dületének további X jk ozásával kívánják honorálni Födi Miklós SIKERES VOLT A MEGYEI VETÉLKEDŐ Százharmincegy úttörő tűzoltószakkör Legutóbb 1968-ban rendeztek a megye úttörő tűzoltószakkö­rei részére megyei szellemi ve­télkedőt, ahol mindössze hat fiú és hat lány vett részt. Attól az időtől kezdve a Magyar Úttörők Szövetsége megyei elnöksége a tűzoltóság megyei parancsnok­ságával nagyarányú szervező munkát fejtett ki az úttörőcsa­patok körében és ennek köszön­hető, hogy ma már a megyében 71 iskolai és 60 községi úttörő tűzoltószakkör működik, össze­sen 1486 pajtással. A szakkörök munkájának, tevékenységének célja egyértelmű: felkészíteni a gyermekeket a tűz elleni véde­kezésre, a tűzesetek megelőzé­sére. A gyermekkorban megta­nult ismeretek nyilvánvalóan ké­sőbb is jól hasznosíthatók, akár üzemben, akár, a földeken, vagy éppen irodában dologoznak majd a fiatalok. A tűzoltóság megyei parancs­noksága az úttörő pajtások fel- készültségét, ismereteinek gyara­podását mérte le a különböző fo­kozatú vetélkedőkön, melyeknek eredményeképpen 21 úttörő paj­tás csütörtökön Kecskeméten, a tűzoltóság megyei parancsnoksá­gán döntötte el, kik ismerik leg­jobban a megelőzés, „.illetve a |üz ellőni védekezés 'szabályait- A versenyen megjelent Se- bestény István tűzoltó alezredes, a tűzoltóság megyei parancsnoka. Németh Ferenc, a Magyar Üt­I Sebestény István tűzoltó alezredes megnyitja a versenyt. törők Szövetsége megyei titkára. Győrfi Pál, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának főelő­adója, és Dorogi Károly, a me­gyei tanács igazgatási osztályá­nak főelőadója. Már a megnyitó előtt alapo­san tanulmányozták a pajtások a különböző tűzoltóeszközöket, majd Sebestény István tűzoltó alezredes megnyitója után fi­gyelmesen hallgatták meg Pálin­kás Ferenc tűzoltó őrnagy szak­mai eligazítását. Ezután került sor a tesztlapok kitöltésére, il­letve a szóbeli kérdés" riieg'íála-* szólására. S amíg a zsűrii eldön­tötte a helyezéseket, a pajtások igazi tűzoltóélményben része­sültek, ugyanis filmet nézetek végig és megismerkedtek az ál­lami tűzoltók korszerű felszere­lésével. A vetélkedő eredményei: A fiúk járási versenyében: 1. Csontos Alajos Rém, 2. Mát­rai László Bácsbokod, 3. Somo- di Ferenc Fülöpháza. A lányok járási versenyében 1. Gulyás Gabriella Tázlár, 2. Zseigl Zsu­zsanna Rém, 3. Máté Zsuzsanna Fájsz. A fiúk városi versenyé­ben 1. Tóth László Kiskőrös, 2. Tóth Sándor Kiskunhalas, 3. Kiss József Kalocsa. A lányok ,, város) versenyében 1. . Kakuk. ""Magdotná Báj a,'‘2. Boldogh Ka­talin Kiskunféjegyháza, 3. -.Deciók Erzsébet Kiskőrös. A vetélkedőn megjelent valamennyi pajtás ju­talomban részesült. G. G. • A pajtások ismerkednek a tűzoltó eszközökkel. Sí f Az egyik győztes: középen Kakuk Magda Baja* ról. „Fordított” fórum Baján az őszinteség jegyében KÉT ÉS FÉL EZER EMBER 280 EZER ÓRA TÁRSADALMI MUNKÁJA Megkezdődtek az önkéntes • 1 | rendőri tanácskozások • Kiri Ferenc rendőr hadnagy az önkéntes rendőrök munkáját ér­tékeli. Megyénkben a közrendre, a közbiztonságra, a közlekedési balesetek megelőzésére a rendőr­ség hivatásos állományán kívül több mint kétezerötszáz önkéntes rendőr vigyáz. Ezek a fizikai munkások, dolgozó parasztok, ér­telmiségiek önként, saját elhatá­rozásukból, szabad idejük önzet­len feláldozásával dolgoznak azért, hogy megelőzzék a_ bűn- cselekményeket, tovább erősítsék a ‘szocialista tulajdon védelmét, biztosítsák az állampolgárok szá­mára a rendet, a nyugalmat. Ebben az esztendőben a megye önkéntes rendőrei több mint 280 ezer órát töltöttek el szolgálat-1 ban, nyolc bűnözőt értek tetten, 264 bűncselekményt jeleztek, részt vettek 41 személy előállí­tásában1 és 9 körözött bűnöző el­fogásában. Csütörtökön délután Tiszakécs- kén rendezték meg a megyében elsőnek az önkéntes rendőrök ta­nácskozását, ahol megjelentek a Tiszakécske, Tiszaalpár, Lakité- lek, Lászlófalva, Nyárlőrinc kör­zetében tevékenykedő önkéntes rendőrök, s a gazdasági egysé­gek vezetői. Ott volt Horváth Ignác, a járási pártbizottság el­ső titkára, Csák Márton rendőr alezredes, a megyei re.ndőr-fő- kapitányság osztályvezetője, va­lamint a község párt- és tanácsi, társadalmi szerveinek , vezetői. Kiri Ferenc rendőr hadnagy, a tiszakécske! rendőrőrs parancs­noka az önkéntes rendőrök mun­káját értékelve elmondta, hogy a rendőrőrs területén a közrend és a közbiztonság szilárd, s a kö­zös erőfeszítések egyre inkább a bűncselekmények megelőzésére összpontosulnak. Szólt arról, hogy tizennyolc önkéntes rendőri cso­portban, százhatvan társadalmi munkás tevékenykedik. Közülük több mint hatvanah kapták meg az önkéntes Rendőri Szolgálatért tízéves, tizenketten pedig a ti­zenötéves fokozatát. Jövőre újabb huszonötén válnak jogosulttá a tízéves munkáért járó kitünte­tés viselésére. Rajtuk kívül négy önkéntes rendőr már húsz éve teljesít szolgálatot. Ez év első kilenc hónapjában a tiszakécskei rendőrőrs önkén­tes réndőri állományának tagjai 4954 esetben tevékenykedtek, olykor három-öt órát, amely összesen húszezer őrá szolgálatot jelent. Az önkéntes rendőrök 18 bűncselekményt jeleztek, s 61 szabálysértés elkövetéséről adtak információt. Az év első kilenc hónapjában 35 ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekményt derítettek fel az önkéntes rend­őrök segítségével. Horváth Ignác, a járási párt- bizottság első titkára hozzászó­lásában köszönetét mondott az önkéntes rendőröknek helytállá­sukért, a szolgálat teljesítéséért. Kérte őket, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel, szigorral vé­gezzék munkájukat, társadalmi rendünk biztonsága érdekében. Hasonlóan fogalmazott Csák Már­ton rendőr alezredes, aki hang­súlyozta, hogy az önkéntes rend­őrök segítsége nélkülözhetetlen a törvényes rend és biztonság meg­tartásában. Az értékelések, hozzászólások elhangzása után kilencven ön­kéntes rendőrnek nyújtották át a” járási rendőrkapitányság, illet­ve az üzemek, vállalatok jutal­mát. G. G. (Folytatás az X. oldalról) a termelési értéket, jóllehet, álló eszközük értékének emelkedése még a'20 százalékot sem érte el. Felhozta, hogy tudomása szerint egyes vállalatok visszaélnek a lehetőségekkel. Egyik leglényege­sebb terület ezekből az anyagel­látás. Ók például igen gyakran nagyon késve kapják meg a sze­reléshez szükséges kábeleket, csavarokat. Sok vállalatnál csak saját érdeküket tartják szem előtt, s háttérbe szorítják a népgazdasági érdeket. Lassan az lesz a jó főkönyvelő — mutatott rá —, amelyik leállítja a saját üzemének gazdaságtalan termék- gyártását, annak ellenére, hogy arra a népgazdaságnak igen nagy 'szüksége volna. Furcsállotta azt a helyzetet is, hogy bár kábel­gyárunk exportra termel, nekünk külföldről kell behozni olyan ká­belanyagot, amit idehaza is gyár­tanak. Hasonló a helyzet csava­rok dolgában. Kénytelenek ma­gánvállalkozókkal elkészíttetni, hogy a tervet teljesíteni tudják. — Előfordul, hogy Csepel egysze­rűen nem gyárt nekik szükséges vastagságú lemezt, így azt ide­haza kell fele vastagságúra meg- * munkálni, ami a pazarlás teteje. — Kérte a felszólaló, hogy fel­sőbb szinten sürgősen vizsgálják meg e panaszokat, s intézkedje­nek orvoslásukról, mert a tetv- teljesítésben látjuk kárát. Másik igen lényeges kérdés az átlagbér-ellenőrzés. Szakember- hiánnyal küszködünk nem egy helyen. Az emberek sokkal töb­bet tudnának teljesíteni, ha nem lenne akadályozó az átlagbér­plafon. Szerinte — ma a terme­lékenység további emelésének legfőbb akadálya az átlagbérek korlátozása. A fórum többi felszólalója is hasonló nyíltsággal vetett fel nemcsak helyi jellegű, hanem népgazdasági szinten is mutatko­zó problémákat, kérve azok or­voslását. A Baján megrendezett „For­dított” fórum a közérdekű fel­vetések súlyát is tekintve hasz­nos rendezvény volt. Az is a közéleti demokratizmus megnyil­vánulása, amikor a közérdekű kérdésekről szóló párbeszédben „megfordul” a sorrend, azaz a feltett kérdésekre nem az emel­vényen ülők, hanem a résztvevők válaszolnak. Sz. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom