Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-29 / 253. szám

4 • PET0FI NÉPE • 1974. október 29.

Mindvégig hűségesen

Néhány évvel ezelőtt, hatvanvalahány évesen, még tagja volt a kecskeméti járási bizottságnak. Nevét és lakhelyét már akkoriban (eljegyeztem magamnak. Vajon hogyan él, mivel tölti napjait a párt veteránja? Bizonyára szívesen felidézi majd az emlékeit... — tűnődtem Hetényegyházára tartva. Aztán alkalmi utitársaimtól Setéi Mátyásné felől érdeklődtem.

— ú, hogyne, hisz’ Setét nénit mindenki ismeri! 0 egy olyan asszony, hogy a faluért mindent — felelte szórakészen az egyik kislány (vagy talán fiatalasszony?). És csatlakozott a másik is:

— Setét néni? Az egy nagyon kedves, okos asszony! Alacsony, vékonyka, nagyon csendes. Sokat tesz az asszonyokért. Szervezi a különböző előadásokat, az öregek napját, mindenkinek tud jótanácsot adni. Csütörtökön délután biztos, hogy a könyvtárban található, de általában otthon van ...

— Hiányzik-e az ebéd utáni látogató, Setét néni? Talán éppen pihenésében zavartam meg? — kérdem az első pillantásra rokonszenves, idős asszonytól, aki bemutatkozásom után fiatalos (ürgén az otthonába tessékel.

— Dehogyis zavar, hozzám mindig jókor jönnek. És szerencsére jönnek is! Csak egy kicsikét lehűlt itt a levegő. Az előbb szellőztettem, Tudja, kelkáposztát főztem és nem szeretem, ha benn szorul az ételszag. Most meg arra gondoltam, hogy felsúrolom a szobát, de hát az ráér... — avat be máris a hétköznapjaiba. Haíkszavúan, mérhetetlen nyugalmat és bizalmat árasztóan. Mintha a valamikori, nagyon kedves tanító nénimet hallanám újra.

Miközben a ragyogóan tiszta, kis konyhában szemközt telepszünk egymással, az arcát tanulmányozom és elkönyvelem magamban': okos homlok, belső tisztaság csillogása a szemekben.

— Kik a legyakoribb látogatói, Setét néni?— érdeklődöm, s máris jegyezhetem a kellemesen csengő, szabatos elbeszélését:

— Amikor az elvtársnő kopogtatott, azt hittem, Bertáné Katika jött a szomszédból. Nagyon jók a szomszédaim. Sokan eljönnek a helybeli asszonyok is. Van, aki tanácsért, néhány jó szóért. Kerül, aki családi ügyé- nek-bajának meghallgatásáért keres meg. Az is megesik, hogy panasszal jönnek a helyi tanácsra. Rendszerint nem azért, mert hibás lenne a tanács döntése. Inkább talán azért, hogy velem i3 megmagyaráztassák, miért nem volt teljesíthető a kérés. És persze, jönnek a nőbizottság tagjai. Hanem, ha tudná az elv társnő, mennyire lelkesek, milyen oda- adóak!

— Igaz is, úgy tudom, Setét elvtársnő a községi nőbizottság -vezetője — jegyzem meg. ö pedig 'bólint •• és gvor-, san nyugtázza: a községi pártszervezetben eleinte Oktatási fe-,. lelősként tevékenykedett, de 1958 óta a nőmozgalomban végzi párt- feladatát. És máris visszakanyarodik leikés asszonytársaihoz:

— Annyi sok példát előhozhatnék. Bármit kérek is, jönnek, csinálják. Elmegyünk szüretelni a tsz-be. A sapkásoknak — ez egy pesti szövetkezet helyi részlege — segítünk munkaerőt szerezni. Meglátogatjuk az UNITÉRT, ahol pár éve még a padláson tárolták holmijukat a dolgozók. Ma szép öltözőjük, mosdójuk, ebédlőjük van. Érdemes tehát észrevételezni, nálunk szó szerint veszik a nőpolitikái határozatot! Amiben tudunk, segítünk a tanácsnak is. Például a választásoknál. Nem akármilyen eredmény az, hogy a mi kis községünknek nyolc nőtanáes- tagja van. Az elnökünk is az, méghozzá nem is akármilyen! A párttagságban ugyanez a helyzet; sok a fiatal. És így a jó, ügyünket folytatják.

Csütörtökön esténként a miénk a művelődési ház könyvtárterme. Itt tartjuk klubestéinket. Jönnek ám az asszonyok, csicseregnek, folyik az eszmecsere, a politizálás. Amit hallanak a rádióban, tévében, megvitatják. Például gyakran kerekednek jogi viták. Nemegyszer meghívunk ilyen szakelőadót is. Elég változatos a programunk. A mi asszonyaink ismerik.a nőpolitikát, ki is nyitják a szájukat ha kell, de ismerik, tudják a kötelességüket is.

Az ifjabb korosztály eljár a városba, de el-eljönnek azért ők is. Jó köztük lenni. Szeretem, becsülöm őket. De ha éretlenséget, összeférhetetlenséget tapasztalok, kereken megmondom azt is, hogy csak az arra érdemesek maradhatnak köztünk, a nőbizottságban.

Van úgy, hogy beszélgetésünk közben felvetem, hogyan is volt. 1952-ben, amikor mi a férjemmel ide kerültünk, s azt mondják: „Setét néni, legalább 10 évvel kellene most fiatalabbnak lenni..." Nem tudom érti-e az elvtársnő, milyen nagy szó ez a 40—50 éves asszonyoktól? Legalább tíz évvel... Mert csakugyan nagy az utóbbi tíz évben elért fejlődés. És ők azt is számítják, hogy tíz évvel fiatalab- ban még szakmát, más egyebet is tanulhatnának. Persze, az sem mellékes, hogy most a gyerekeik előrehaladásának örülhetnek. , Tisztelettel iíö hallgatom Setéig Mátyásnét, Csodálom ja „napra- p. kész” szellemi frisseségét és nem állhatom kérdés nélkül:

— Hány éves most Setét néni?

— Kereken hetven — feleli tömören. Közben feláll és megjegyzi: — előhozok valamit, szeretném, ha véleményt mondana róla...

Aztán térül-fordul, s a községi pártszervezet 4 évi számvetéséhez a helyi nőbizottság négyesztendős ténykedéséről szóló beszámolót adja a kezembe. Hárcm- pldalnyi az egész, ám évenkénti összegezésben, csupa magvas tény a lelkes és nagyon okosan politizáló nőbizottság munkájáról. Ezt a véleményemet őszinte elismeréssel közlöm. Setét néni pedig megnyugvással fogadja, majd mintha a számadást a feladatok megjelölésével kívánna folytatni, előhozakodik:

— Űj iskolaigazgatónk van, aki úgy veszem észre, jobban igényli a segítségünket. Ezért ezután jobban bekapcsolódunk a szülői munkaközösség munkájába. A 'klubestéinken nemegyszer harmincán, sőt annál is többen vannak. Nagyon kedveltek az előadások. Ezeket folytatjuk. Az UNIVERNÉL már megvan a párt magja, őket segítenünk kell. A sapkásoknál, sajnos, még nőbizottság sincs. Tudja elvtársnő, nagyon szorgalmasak ott áz asszonyok, megy ott a munka, de kizárólag csak a pénzre. Igaz, a megélhetés a fontos, de lehet manapság érzéketlenül maradni egymás iránt? Lehet közösségi élet nélkül? ... Elmegyünk hozzájuk, kimozdítjuk őket. Meghívjuk képviselőjüket a vezetőségünkbe, a jelöltünket kiszemeltük már!...

Hirtelen gondolatot váltva így szól Setét néni:

— Ha riportot ír az elvtársnő, nem szabad kihagynia név szerint sem a nőbizottságunk tagjait. Sorolom a neveket: Putno- kiné, Kiss Sándomé, Puha Fe- rencné, Palócz Imréné és így tovább. Ugye, nem felejti el? ...

Lám, így esett, hogy emlékeiről kérdezni és meghallgatni indultam Setét Mátyásnét, aki 1939 óta tevékeny részese a munkásmozgalomnak, s 1941 óta tagja a párt- j. íjnak, mégis jai,•;jpléhliPiQzgalmas 9s 'életéről r kaptam, s adhattam y.íze-'ra,- ütőt”. Némi betekintést nyertem azonban a nehéz időkből származó, nehéz emlékeibe. Ezek közül ezúttal hadd álljanak itt végleg Setét néni hitvallásnak is beillő szavai: „Aki egyszer igazán belső meggyőződésből jegyezte el magát a párt ügyével, mindvégig hűséges marad hozzá. Mindig ott, azon a területen, ahová a megbízatása szólítja”.

Perny Irén

Elektronikus

daruoktató

Darusok részére készítettek oktató-berendezést a Permi Műszaki Egyetem szakemberei. A darusok betanítása eddig számos problémát okozott, mert a kezelés elsajátításához hosszú időre és tapasztalt szakemberre volt szükség. A daruvezetés oktatása meglehetősen költséges is, mert a berendezést ilyenkor munkavégzésre nem szabad használni. Azt is megállapították, hogy a baleset lehetősége az újoncoknál károsan befolyásoló idegfeszültséget okoz.

Az új oktatógépnél a tanuló helyet foglal a berendezés székében és képernyőn figyeli a daru helyzetváltozását, a teher helyzetét. A korszerű berendezés segítségével még a legveszélyesebb jelenségnek, a teher lengésének csillapítását is megtanulhatják. Az oktatógéppel betanított darusok szakmai felkészültsége azonos a valódi darukon képzett munkásokéval.

(APN—KS)

„Megfúrják” a Dunát

• Budapesten már több helyen megkezdődtek az előkészületei az V. ötéves tervben és a későbbi években megvalósuló ' -mfetrŐVőhalak építésének. Az észak—déli szárnyvonal egyik szakasza a Duna alatt halad majd át a Petőfi-híd mellett. Az Országos Földtani Kutató- és Fúró Vállalat most próbafúrásokat végez ezen a helyen. A próbafúrásokat egy különleges fúróhajóról végzik.

(MTI-foto:

Csikós Gábor felvétele *— KS)

Tejkihordók

Látszólag szürke, eseménytelen munkát végeznek a tejkihordók. (Saját magukat úgy hívják, hogy tejeslegények). Egyik éjszaka látogatást tettünk a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemében, s elbeszélgettünk velük.

A Róbert Károly körúti, pár évvel ezelőtt épült üzem környékén méltóságos csend honol. Néha hallatszik csak az E—5-ös országúton közlekedő gépjárművek zaja. A tejüzem sorompós kapuján hamar átjutunk. Marton Pál művezetővel találkozunk először.

— Már elhagyták az üzemet az első fordulóban részt vevő tejszállító kocsik — válaszol a kérdés- re- — De nem sokat kell várni, sietnek vissza. Addig nézzünk szét az üzemben, bár sok látnivaló éjszaka nem akad.

Valóban így van. A gépek csak nappal termelnek, ilyenkor a kiszállítást végzik. No. meg a takarítást. Ez meg is látszik. Szinte alig merünk rálépni á tisztára mosott mozaikkőpadlóra. Tölgye János pasztörizáló a laboratórium előtt tevékenykedik.

— Mit dolgozik éjszaka egy pasztörizáló. ha nem mennek a gépek?

— Amikor éjszakás vagyok — válaszolt a fiatal szakember — a csőhálózat mosását irányítom, végzem.

— Nehéz munka?

— Nem. Nem a munka nehéz, hanem az éjszakázás De egy a fontos: reggelre minden, tiszta legyen.

A raktárak rakodó folyosóján két parányi üvegkalitka áll. Az •egyikben rakodók melegednek, a másikban Tóth László hajol papírhalmaz fölé. A kiszállítási tételeket szortírozza.

F J—05—53-as teherautó vezetője.

— Hány helyen járt eddig?

— Még „csak" tizennyolc egységnél terítettünk — válaszolt,, fejből sorolta megállóhelyeit

— ön is rakodik?

— Hát ez természetes, másképp nem győznénk. Csak ketten vagyunk.

— Mindig éjszakás?

— Már hét éve. Lehetek őszinte? — egy kicsit már unom is. Az a szerencse, hogy vidám alaptermészetű ember vagyok. Dalolok, fütyülök, hogy el ne aludjam.

— Vidámságát be is bizonyítja, egyre-másra vicceli meg az újonnan érkezőket. Akkor lesz egy kicsit komolyabb, mikor szabad idejéről beszél:

— Szabad idő kihasználása? Tévé. színház, mozi? Lassan ezeket már csak hírből ■ ismerem. Örülök, ha .alhatok.

Közben előkerülnek az éjfél utáni uzsonnák. Májkrém, szalonna. felvágott, még pacalpörkölt is. Tejterméket senki sem fogyasztott. Egerszégi József fejezte be leghamarább, s utazásra invitált. Kecskeméten tíz helyen fordultunk meg. majd Agasegyháza. Izsák. Kisizsák következett. Útközben arról beszélt, hogy szinte menetrendszerinti Járatban vannak. Mindig sietni kell. Sok a hátráltató sorompó, szűk kapti- bejárat nehézkes áruátvétel. Sokszor bosszankodom, hogy sok bolt előtt lopkodnak tejet. Az is előfordult, hogy felelőtlen emberek kifúrják a tejeskannát, s reggelre már csak a tócsa marad. Ilyenkor tehetetlen düh fog el.

— Ha így haladunk, reggelre végez. Mit csinál utána?

— Kezdődik minden elölről. Csak akkor már nem tejet, tejterméket szállítunk, hanem ösz- szeszedjük az üres göngyölegeket.

— Mióta van ebben a beosztásban?

— Két éve. Tulajdonképpen élelmiszer-kereskedő vagyok, s így könnyen eligazodom a tételek között.

— Mikoí jndultak az első kocsik? :

Éjfél Utah nem sokkál. 'Először csak hat IFA-t raktunk meg, ezek Kecskeméten terítenek, ösz- szesen 15 kocsi vesz részt a kihordásban. nemcsak Kecskeméten, vidéken is. Egy-egy fuvar 40 megállót jelent.

Alig mondta el mindezt, visszaérkezett Egerszegi József, az

Másoktól értesültünk, hogy Egerszegi József a közeljövőben megkapja az 1 millió balesetmentes kilométer vezetéséért járó kitüntetést.

A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzeméből riportunk éjszakáján 55 ezer liter zacskós és kannás tejet, kakaót. 4625 pohár iskolatejet. 4635 iskolakakaót. 1740 kilogramm túróféleséget. 16 ezer liter tejfölt és 345 liter tejszínt szállítottak címzettjeikhez a tejesemberek.

Holman Péter

OLVASÓINKÉ A,sl§

Közérdekű gondok Baján

>yár0S' Baja k®reskedelmi és szolgáltatási hiányosságai közül íüzotttolihegyre egy csokorravalot Vígh Károly levelezőnk Többi

!^wL»Z0V! tette-,i10gy, a Pfremkerületi lakosság áruellátása körül a,*f”niva}0-. A kiscsavolyiak például régóta kérik, létesítse- nek környékükön tejet, illetve tejterméket forgalmazó boltot. Aztán

Ianntéghiían *ra’ -mely a dohányárun túl levélpapírt, képesrva^H Íytgf 0- ' lrusii- ,Nagyon hiányzik a férfifodrászüzlet is. -ú.ak-u tafpAá® a Tanácsköztársaság téren levő önkiszolgáló élel- nuszerbolt zsúfoltsága miatt. Roppant szűkös az eladótere de az tarolásasem megfelelő. Feltétlen szükséges bővíteni, korszerűiig™ „ k<?re?kedelrm egyáeget, ám a környéki lakosság zavartalan el- látása csak uj üzlet létesítésével oldható meg.

. i’R®niélj,ük’, a.z„ illetékesek foglalkoznak e gondokkal, s a pénzügyi

Sf PktŐ ÍU!5Ő,!nufolyamatosan gondoskodnak azok megszünte- ■ léséről!” <— fejeződik be a levél. 6

öregek napja Kecelen

Hagyomány már Kecelen, hogy A Szőlőfürt Szakszövetkezét évenként látja vendégül a nagyközség öregjeit. Idén — tájékoztatta lapunkat Pálinkás Jánosné pártbizottsági nőfelelős — erre a rendezvényre október 6-án került sor, melyre félezer néni és bácsi volt hivatalos. A művelődési ház adott otthont a találkozónak. Részt vett azon a szak- szövetkezet legidősebb tagja, a 93 éves Farkas Ferencné is, akit külön köszöntöttek a helyi vezetők. A műsorral, zenével és vidám társalgással egybekötött, fehér asztalok mellett lezajlott program emlékezetes marad az idős emberek számára.

Panaszkodnak a sertéstenyésztők

Ifj. Kovács István, Tiszaalpár, Széchenyi u. 2. szám alatti lakos a nagyközségben meghizlalt sertések értékesítése körüli zökkenőkre hívja fel a figyelmet. Kifogásolja, hogy a megyei állatforgalmi vállalat közvetlenül a tenyésztőktől nem veszi át a? állatokat, a helyi Eúzakalász Termelőszövetkezet viszont a bőséges kínálat miatt képtelen ellátni a felvásárlással kapcsolatosan vállalt feladatát. A bizonytalan helyzet miatt elkeseredettek az érintett gazdák, akik rettegnek, hogy ráfizetnek az üzletre. Néhá- nyan már el js határozták, hogy szerződés alapján többé nem hizlalnak sertést. Nagy baj lesz, ha mások is követik példájukat, aggódik olvasónk, majd kéri az illetékeseket, mielőbb orvosolják e panaszt, de gondoskodjanak a hasonló esetek megelőzéséről is!

SZERKESZTŐI ÜZENETEK • SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kovács Mihály, Kecskemét: Panaszának előzményeiről részletes tájékoztatást kaptunk az Illetékes hatóságtól. Az ide vonatkozó taiíácsrende- let értelmében a város belterületén — ahol ön lakik — csak az előírt feltételek figyelembevételével lehet tártani állatot. Tekintettel arra, hogy a házi galambászkodása nemcsak a szomszédai számára sérelmes, de a' közegészségügyi szabályokkal sem egyeztethető össze, így az emiatti megbírságolása Indokolt, jogos. Ezek után javasoljuk, mielőbb tegyen eleget a tanácsi határozatnak, tehát véglegesen szüntesse be a turbékoló szárnyasok' tenyésztését.

Márki András, Szánk: Érdeklődésére Válaszolván közöljük, a nyugdíjatok

évente általában 840 órát tölthetnek munkaviszonyban anélkül, hogy pénzük folyósítását korlátoznák. Ez utóbbira csak akkor kerül sor, ha a naptári évben elért keresetük összege meghaladja a 6 ezer forintot. Vannak azonban eltérő rendelkezések is. Például az alsó- és középfokú iskolákban pedagógusként, valamint a művelődési, egészségügyi és szociális intézményeknél munkás- és kisegítőként dolgozó nyugdíjasok évi 1280 órában foglalkoztathatók úgy. hogy közben kaphatják a teljes nyugdíjukat. Munkavégzésük ideje nincs meghatározva idén azoknak, akik 830 forintnál nem magasabb nyugellátásban részesülnek — ez az összeg évenként 2 százalékkal emelkedik — vagy az oktatási,

egészségügyi és szociális intézményeknél fűtési, illetve takarítói munkakört látnak el. Fontos még tudni, hogy munkaviszonyon kívül folytatnak kereső foglalkozást, évi maximum 9 ezer forint jövedelemhez juthatnak a nyugdíjuk csökkentése, illetve szüneteltetése nélkül.

Solti Károly, Soltvadkert: Ügyét felkérésünkre kivizsgálta a megyei tanács vb kiskőrösi járási hivatala, mely arról Informálta szerkesztőségünket, hogy a must- és bortermése értékesítésével kapcsolatos adóját helyesen, jövedelmének arányában vetette ki a nagyközség pénzügyi hatósága.

összeállította: Velkei Árpád

Bepillantás egy ifjúsági brigád életébe

Nagyot döngött a Kecskeméti Konzervgyár dobozüzemének vasajtaja, de csak egy pillanatra nyomta el a gépek zaját. A már kész. gúlába rakott konzerves dobozokkal körülölelt gépek mellett szorgalmas,, munkásnők tevékenykedtek. Vágták, préselték, hengerelték a színesre nyomott fémlemezeket, hogy a kész dobozokba finomabbnál finomabb tartósított gyümölcs, zöldség kerülhessen.

Ebben az üzemben dolgozik a Latinka Sándor nevét viselő brigád. A tagok! átlagéletkora 22 év, ám a szocialista címnek már háromszoros birtokosai. Vezetőjük, Dénes Katalin szívesen beszél az ifjúsági brigád életéről:

— Mi, lányok, asszonvok vagyunk többen, összesen tízen a tizenötből. A férfiak üzemlakatosok, mi pedig a gépeket kezeljük. Jó az összhang, becsüljük egymást, csakúgy, mint munkánkat.

Előkerült a brigádnapló. Vala- ‘ mennyi brigádtag fényképe alatt kis önéletrajz szerepel, névadójuk) Latinká Sándor hősi emlékét is megörökítették. Fellapozzuk a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának tiszteletére tett felajánlásaikat. Első helyen szerepeltetik azt a célkitűzést, hogy termelési tervüket 108 százalékra teljesítik. Bagi Sándor művezető, a brigád patrónusa, kétszeresen is érdekelt ebben a vállalásban. Elégedetten jegyezte meg:

— A mi munkánk fontosságát átérzik a brigád tagjai, Tudják, ha nincs doboz, hiába dolgoznak jól a gyár többi dolgozói. Eredményük hű tükre, hogy átlagteljesítményük havi 120—130 százalék. A brigádvezető ebben is élenjár, több alkalommal teljesítette 140 százalékra normáját.

— Hogyan érik el jó termelési eredményeiket ?

— Elsősorban szorgalommal — válaszol a brigád vezető. — Arra is rájöttünk, hogy csupán szorgalommal nem pótolhatjuk a szakmai tudást. Ezért határoztunk úgy, hogy továbbképezzük magunkat. Öten élelmiszeripari szak- középiskolába járunk, ketten pedig a konzervgyári szakmunkás- képzőt végzik. Azt is szeretném elmondani, hogy valamennyien részt veszünk a gyáron belüli politikai oktatásban, s kivétel nélkül könyvtári tagok, rendszeres olvasók! vagyunk.

— Szabad idejükkel, hogy gazdálkodnak?

— Az említett tanuláson, önképzésen kívül sok-sok társadalmi munkát vállalunk. Rendszeresen látogatjuk a talfáji általános iskolát, ha kell, mindig segítünk.

1 Legutóbb I— tanévkezdetre — kifestettük a tantermeket, újramázoltuk az ajtókat, ablakokat. Jelenleg a kosárlabdapályát építjük,, szemléltetőeszközöket barkácsolunk hulladékanyagokból.

— Erről sokat tudnék beszélni — kapcsolódott a beszélgetésbe Csukás Juli brigádtag. aki akkor volt nyolcadikos tanuló, mikor a dobozüzem televíziót ajándékozott az iskolának. — Elmondhatom, hogy a tanárok és a tanulók nagyon hálásak brigádunknak. Nem véletlen, hogy én is közéjük kerültem.

A brigádnapló lapjain levő bejegyzések tovább vallanak: szakmai vetélkedőt nyertek, országos döntőbe jutottak. Vállaltak kommunista műszakot, napi keresetüket óvodaépítésre, a vietnami ezerszemélyes szakmunkásképzőintézet támogatására fizették be.

• Bagi Sándor: „A Latinka brigád tagjai valóban összeková- csolódtak."

(Opauszky László felvétele.)

Sűrűn találkozni testvérbrigádjuk leveleivel. A Paksi Konzervgyárban a Szabó Erzsébet nevét viselő brigád életét ismerik, pedig még nem találkoztak személyesen tagjaikkal. Az utolsó oldalak egyikén már ott a meghívó, el is fogadták,' s még az idén ellátogatnak Paksra.

Bagi Sándor így összegzi róluk véleményét:

— A Latinka brigád tagjai valóban összekovácsolódtak.'.Megfogadták Nyers Rezső elvtárs biztató szavait, melyeket a brigádnaplójukba jegyzett: „Kívánom, hogy szép elképzeléseiket maradéktalanul valósítsák meg!”

H. P.

'M