Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-09 / 236. szám
1974. oktooer 9. * PETŐFI NÉPE • 5 $ A házigazda öntudata Az egyetemek és a különböző szintű . iskolák kapunyitásával J egy időben, jelképes csengószóval indulnak a Tudományos ismeret- terjesztő Társulat szervezésében az országszerte népszerű szabad- . egyetemek, tanfolyamok. A szocialista brigádok és egyéb mun- l , kisközösségek, az értelmiségi, alkalmazotti és ifjúsági kollektívák- szellemi gyarapodását szolgáló TIT-rendezvénvek és sorozatok. Túlzás nélkül mondhatjuk: ma társadalmunk valamennyi osztályát. csaknem valamennyi rétegét érintő folvamát a rendszeres tájékozódás és tanulás, az osztályok, rétegek közötti szintkülönbségek fokozatos csökkentése. Annak a folyamatnak a kibontakoztatása, amelyet a maga eszközeivel — az MSZMP közművelődési határozatában rögzített módon — a kultúra valamennyi munkása is gyorsítani hivatott. A tudát, az ismeretek világában is fel lehet számolni a régi kiváltságok maradványait. A kívánatos társadalmi. művelődési, tudatbeli integráció azonban — sajátos módon — csak a szociális és szemléleti skála mai realitását jelentő sokféleség tudomásulvételével erősíthető. Csupán akkor gyorsítható. ha pillanatra sem felejtjük 'el. sőt az ismeretterjesztés javára fordítjuk a sajátosságokat és eltéréseket^ Ma talán a legfontosabb az üzemi ismeretterjesztés demokratizmusának tiszteletbentartása. Senki ne gondolja, hogy a brigádok és műhelyközösségek munkásai nem tudják megmondani: mi érdekli őket. mire kíváncsiak? Igényeiket a műszaki- és természettudományok. a technikai-termelési -műveltség körében fogalmazzák meg a legkönyebben. A társadalomtudományok és a művészetek választékában nehezebb eligazodniuk, de ezeken a területeken is jellemezhető az érdeklődésük Nyitottabb füllel-szívvel ül a helyére az a munkás, akinek ■ módja volt és van ebben is véleményt nyilvánítani, kívánságait képviselni. Nem mindenki él majd e lehetőséggel. De még a hallgató dolgozó részvételi kedvét is erősíteni fogja, ha brigádját, műhelyét, üzemét — az ő tudomásával — szóra bírják, megren- ■ déléként is kezelik, ha hangadó társaitól megkérdezik: milyen témakörökben kívánnak tájékozódni. kiket akarnak meghallgatni, . milyen módszerekkel (film, diavetítés. színészek közreműködése, szemlélteti, eszközök stb.) szerét-1 nék az előadást színesíteni. A cél az, hogy a munkás ne feszengő, vagy unatkozó vendégként, hanem jóleső otthonossággal, a házigazda öntudatával vegyen részt a számára rendezett előadásokon. Azt megmondani, hogy hazánk sok száz üzemének szocialista brigádtagjai, munkásai, alkalmazottai milyen társadalomtudomá- nyi-közéleti-művészeti kérdések iránt érdeklődnek 1974 őszén. — nyilvánvaló lehetetlenség. Ahány ház, annyi szokás, és talán ugyanannyi ízlés.' vonzás, érdekeltség. Csakhogy a sokféleség mögött felismerhető egy-két — Soprontól Békéscsabáig érvényes — közös vonás is. Bizonyos pél- .dául, hogy a munkás a versek és regények, filmek és drámák dolgában is elsősorban saját élete felől tehető érdekeltté Művészet- ' történeti, esztétikai, céhbeli-szak- . mai megközelítés a dolgozók zömét hidegen hagyja, mert közvetlenül nem érinti. A munkás arra kíváncsi, ami vele és családjával, munkatársaival történik. A művészi alkotásokat is többnyire sorsa tükreként akarja és tudja megismerni, érteni és leikéhez is közel engedni. Ebbe a keretbe azután — ha létrejött az élménvszerű találkozás — sok minden helyet kaphat. Beszélni lehet a történelmi háttérről, társadalom és művészet összefüggéseiről, az irodalom. a ■ film. a színház műhelyproblémáiról. A kiindulópont azonban lehetőleg mindig az élet, a munkások által közvetlenül ismert valóság. ■liven módszerrel erősíthető a munkások közötti olvasási' kedv. A jó könyv sem csak a szűkebben értett irodalmat, az úgynevezett szépirodalmat közvetíti. Dokumentumként is felfogható, ismeretet közvetít, világképet formál. az ember ízlését, értékrendjét befolyásolja. Erre pedig manapság különösen nagy szükség volna. Hiszen mindenkit eláraszt a sok ismeret és híradás, a sajtó, a televízió, a rádió megannyi műsora. Csak a válogatás képessége szerezhet könnyebbséget, biztosíthat. igazi élményt. De erre csak akkor képes az ember, ha sok mindenről — ép a legfontosabb dolgokról — van határozott véleménye, szilárd értékítélete, kiforrott ízlése.' Mindez pedig csak a rendszeres olvasás adta műveltség és biztonság alapiári fejlődik. Régi korokban — emlékeztetnek a művelődéstörténet szakemberei — a kastélyokban, majd a polgári szalonokban és a kávé- házakban mindennapi beszédtéma volt a tudomány, az irodalom és a művészet Hozzátehetjük: a népélet is létrehozta a maga — idő és hely lehetőségei szerint változó -— fórumait: a ko- vácsműhelvt. a malomalját, a kocsmát, a vendéglőt, a szakegyletet. A munkások és parasztok mindig figyeltek-ügyeltek a friss eseményekre. Ma a lehetőség, és az igény is százszoros. Műhelyben. irodában, fehér asztal mellett és családi körben gyakori — hanem i nem napi — téma az, amit a televízióban, a rádióban százezrek, milliók néznek és hallgatnak.' A köqéleti-tudománvos és művészi információ túlnyomó része napjainkban a tévé és a rádió közvetítésével jut el az emberekhez. Közismert dolog, vitathatatlan tény ez. mégis igaz, hogy közművelődésünk, ismeretterjesztésünk nem eléggé alkalmazkodik hozzá. Elején vagyunk még csak a tv-hez. rádióhoz kapcsolódó művelődési lehetőségek,formák és módszerek tanulmányozásának, felismerésének. Kísérletekre volna szükség arra. hogy országszerte keressék a tömegkommunikációs műsorok visszhangját szolgáló népi fórumok, üzemi és falusi tévékörök változatait. Azt, ami az említett hagyományokhoz is kötődik, mégis merőben új. Hiszen új a technika, és új a társadalom. amelyben . létrejött és hatni kénes Visszatérve a társadalmi rétegek sajtátosságaiból adódó változatokhoz: az értelmiségnek szánt szellemi szolgáltatások is több .figyelmet kívánnak, mert eddig ki nem használt. lehetőségekét tartogatnak. A történelmi. közgazdasági, szocialógiai. jogi stb. ismeretek körében, a művészet múltjában és jelenében éligazító tájékoztatásra az értelmiségnek azért fe ~ szüksége van. mert ez — túl az ismereteken — világnézetet közvetít. Megkönnyíti az eligazodást hazánk és a világ eseményeiben, az aktuális társadalmi-gazdasági folyamatok, a két világrendszer közötti küzdelem értelmezésében. Segít kialakítani az állampolgári . aktivitást, a szocialista közgondolkodást. Ez persze nemcsak az értelmiségi csoportoknál fontos, hanem általában: az ismeretterjesztés valamennyi területén és kategóriájában. A tanulás ugyanis akkor termékeny, ha nem elszigetel. hanem összeköt honfitársainkkal. társadalmunk gondjaival és erőfeszítéseivel, a szocializmusért vívott küzdelmek mindennapjaival és távlataival Ebben pedig nagy szerep jut a humán ismeretek, az ember és közösségi, a társadalom anyagi és szellemi élete témakörében — röviden: a politika tudományos aspektusaiban — nyújtott tájékoztatásnak. Említsük most csupán a közéleti rátermettséghez szinte nélkülözhetetlen érzelmierkölcsi fedezetet. , Ennek létrejötte és erősödése aligha képzel- ’hető az irodalom, a film. a színház értékeinek — jól válogatott, de folyámatos — befogadása nélkül. Itt a figvelemébresztésben, és a közérdeklődésre legtöbb joggal számottartó értékek bemutatásában lehetne a TIT-nek többre vállalkoznia. Ki fog derülni, hogy fogékony közönségre talál. D. T. Népszerűtlenek a japán szuper-expresszek Rengeteg a panasz a száguldó expresszvonatokra Japánban. S nem. ok nélkül. A vasút büszkesége, a „Hikari" (Villám), amely a japánok1 „szent tehene" volt, csak néhány méternyire száguld el a lakások mellett. Az okozott lárma meghaladja a 85 fonj, a vibráció másodpercenként kb 0,9 milliméteres rázkódásokat okoz. Az állami vasúttársaság beismeri: az útvonalak tervezésénél nem vették • figyelembe, hogy milyen ártalmakat okozhat mind'ez a sűrűn lakott területeken. Mint minden építkezésnél, a vasútvonal építésénél is nagyon takarékoskodtak a telekkel, a sínek pl. alig Jhatméternyire vannak egy nagy iskolától Na- goyaban: a robogó éxpresszek óriási lármával (10Ó főnig) száguldanak el az épület mellett. Tokió és Oszaka között naponta reggel 6 és este 23 óra ■ között 8—15 percenként indítanak ex- presszvonatokat. A „Hiraki" három óra tíz perc alatt teszi meg az utat, vannak azonban „lassúbb" gyorsvonatok is, amelyek több helyen, is megállnak. Tervezik már az új vasútvonalakat, amelyek aivázát 300 kilométeres óránkénti sebességű vonatok számára építik, folytatódnak továbbá a kísérletek az egysínű, mágneses függővasúttal. Nagoyában és a többi nagy városban gombamódra szaporodnak a tiltakozó megmozdulások, amelyekre a vasúttársaságnak — legalább az új vonalak építésénél — feltétlenül tekintettel kell lenniük. Elmélkedés a műveltségről Zenével a zenére nevelnek ■ a kecskeméti óvónőképzőben A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben jelenleg évente mintegy száz-százhúsz hallgató végez. Kétéves tanulmányaik során sok minden más mellett felkészülnek az óvodai zenei nevelésre is. Az óvónőképző zenei életének gazdag világáról, célkitűzéséiről, nehézségeiről és eredményeiről beszélgettünk dr. Kálmán Lajossal, a zenei szakcsoport vezetőjével és néhány, az idén végzett hallgatóval. Sok szó esik mostanában a műveltségről. És arról a folyamatról is, amely a műveltséghez vezet: a közművelődésről, az önművelésről Nyilvánvaló, hogy a tudományos-technikai forradalom korszakában senki sem élhet korszerű — a mindenpapi életet, munkát is átható — műveltség' nélkül. A munkás új gépekkel, eljárásokkal ismerkedik meg. A mezőgazdaságban dolgozó évente ugyancsak új gépekkel, műtrágyákkal. vegyszerekkel, növény- és állatfajtákkal találkozik. A korszerű műveltségre mindenkinek szüksége van. Olyan műveltségre, amely folyamatosan fejlődik. Sőt, szükség van olyan állandó készségre is, amellyel ezt a műveltséget szinte naponta megszerzi és mindig „naprakészen” felhasználható állapotban tartja az ember Ezt az állandó készséget legtalálóbban talán intelligenciának nevezhetjük. Az intelligencia minimális képessége minden emberben létezik. De hogy ez az érdeklődő-készség fejlődjék, annak a társadalmi környezet a feltétele. Ha a gyermek olyan családban él. ahol szinte kavarognak a gondolatok. kérdések vetődnek fel. sokkal könnyebben, gyorsabban fejlődik. Ám ha hiányzia ez a hatás, elkerülhetetlenül lemarad. Ugyanez igaz a felnőttek esetében is. Az egészséges, intelligenciára nevelő társadalmi környezet kialakítása a műveltség-művelődés munkásainak a feladata: a pedagógusoké. a művelődési központok vezetőié, a rádió és a televízió szerkesztőié stb. Egy olyan környezetben, tehetik a dolgukat igazán jól. ahol a munkahelyi és társadalmi vezetők együtt dolgoznak velük, segítik a munkát a maguk eszközeivel. És ha mégsem jön létre a műveltség, a művelődés állandó készsége, az intelligencia? Akkor... Idézem a híres francia pszichológus-pedagógus, E. Claparéde következtetését: „Ha a gyermek nevelése mond csődöt, akkor mindig a gyermek a hibás. Pedig r.em a gyermeket kellene megverni, hanem a szülőket.” Bognár András A kisgyermekek muzsikája — Énekre alapozott zenei nevelés folyik az óvónőképző intézetben Kodály útmutatásai szerint, akárcsak a többi iskolatípusban. — kezdte ismertetőjét Kálmán Lajos. — Nálunk ez annál inkább fontos, mert nemcsak a hallgatóink személyes zenei igényeit kell kielégíteni, fejleszteni,, hanem fel kell készíteni őket az óvodai zenei nevelés speciális pedagógiai feladataira. Tananyagunk középpontjában ezért a kisgyermekek muzsikája áll: mindenekelőtt a népi gyermekjátékdalok, áztán Kodály és mások óvodásoknak írt dalai. A gyermek zenei világában szinte egyáltalán nincs különálló, csak énekelt vagy csak hangszeresen játszott muzsika. Az ének csupán egyik része, alapja a játéknál;, kísérője a mozgásnak. Ezt a teljességet kell megéreznie, megismernie annak, aki óvónő lesz. Fontos, hogy ne csak művészi igénnyel, hanem valódi népéleti szerepének megfelelően mutassa be a dalokat. — Milyen szerepet kap tehát a zene elmélete az óvónőképzésben? —■ Célunk az, hogy a meghatározott zenei anyag mellett néprajzi, népéleti ismereteket is szerezhessenek hallgatóink. A kottaolvasás, a hangszerjáték, az elméleti tudás így a zenei alapú összművészet eszköze. A start különböző Az óvónőképzőbe nyitva áll az út bármely középiskolából. Ennek számos előnye van. De nehézségeket is okoz, hisz túlságosan ig különféle felkészültségű- ek a növendékek. — Mi is érezzük ennek a sokféleségnek, nagy színvonalkülönbségnek a hátrányait — mondotta Vén Zsuzsa, aki a pedagógusjelöltek szombathelyi pályázatán néprajzi munkájával nagydíjat nyert, s most már tanyai óvónő. — Igen gyenge zenei előképzettséggel kerültem a képzőbe. Hogy mégis felkészülten láthatok munkához, azt tanáraink mellett csoporttársaim, elsősorban Nagy Erzsi segítségének köszönhetem. — Minket viszont Zsuzsa néprajzi munkája segített — kapcsolódott a beszélgetésbe Nagy Erzsébet és Gyöpös Gyöngyi. — Ö vetette fel például, hogy menjünk* el Budapesre a táncházba. — Iskolánkban van tánccsoport, de hivatalosan nem tanultunk néptáncot. Pedig úgy érzem, ez nagyon fontos lenne az óvónői munkához is — fűzi hozzá a mélykúti Hajdú Judit. Koósz Eszter, aki az intézet legjobb, leglelkesebb muzsikusai közé tartozott, arról beszélt, hogy tanáraik lelkiismeretes munkája értékes tudáshoz juttatta őket. Szakmai gyakorlatán közvetlenül is érezte: nem frázis az, hogy a neveléshez már kisgyermekkorban elengedhetetlenül hozzá kell tartoznia a muzsikának. Bőséges útravaló Kostyalik Zsuzsa az érdeklődés felkeltéséről és az önművelés fontosságáról szólt." Az egyiket a különböző területek legkiválóbb szakembereinek meghívása segíti. Részt vehettek többek között. Forrai Katalin zene} foglalkozásain és Vargha Balázs irodalmi előadásán. Az önképz®* re is sokféle mód nyílik Kecskef méten: lemezhallgatás, hangversenyek, operabemutató, színház. — Igen fontos, hogy valami megragadó élmény „robbantsa? a fiatalok igényének növekedését, hivatásszeretetüket — vallja Káli mán Lajos. Ha több diák kevés zenei tudással is jön hozzánk, magukkal hozzák a különböző vidékek .jellegzetességeit. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy színes, főiskolás jellegű élet van kialakulóban, amit szakmailag és emberileg egyaránt előmozdítunk. Monostóry Lajosné elsősorban a módszertan szakembere. Herczegh László a kamarazene- lésben és a gitározásban is irányítja hallgatóinkat. Róbert Gabor, a szakcsoport sok ügyénél gazdája a vonósokat tanítja, és az egyik kórust vezeti nagy lelkesedéssel. Végül, de nem' utolsósorban meg kell emlékeznem Lo- rincz Béláról, aki hosszabb ideig volt a zenei szakcsoport vezetőbe, s most vonult három és fél évtizedes eredményes, áldozatos munka után nyugalomba. Szeptembertől új kollégánk is van:,;a bajai tanítóképzőből Kecskemétre jött Jávor Zoltán. Vajon mit visznek magukkal azok a növendékek, akik befejezték tanulmányaikat? Hajdú Judit a kutatás örömét, és munkája sikerét említette egyebek között, Kodály kisgyermekeknek szánt zenepedagógiai műveiről írt szakdolgozatot. Vén Zsuzsa, azt, a kis eredményeket is értékelő, megértő segítséget, emberséget emelte ki, amelyet itt ká- pott. Ügy érzi azonban — és ebben nincs egyedül —, hogy a két esztendő kevés az igazán alapos felkészüléshez. — És magunkkal visszük a közös éneklés szívmelegítő örömét — vallják a fiatal pedagógusák, akik mostantól kezdve évtizedeken keresztül tanítják, nevelik7 a kisgyermekeket. Munkájuk fontos része az ének megszerettetése. Ittzés Mihály;' KL UB,KŐN VVTÁIb- é VÖD A Közmuvelodes egy bajai üzemben A Ganz Villamossági Művek Készülékgyárának irodaháza Baján egy műemléki épületben kapott helyet. A klasszicista, s eklektikus stílusban átdolgozott, tetszetős házat szép, tágas park öleli körül. Amikor az épületbe lépünk, rögtön két dolog is szemünkbe tűnik: a gyár negyedszázados jubileumi kiállítása a folyosón, meg egy szakmai könyvkínáló tábla. Lakás és sportpálya Nebojszky Gyula osztályvezető és a gyári pártszervezetek csúcstitkára. Vele és Csibi János Szb- titkárral beszélgetünk a munkahelyi közművelődésről. Hamar világossá válik előttünk, hogy ebben az ezerkétszáz dolgozót foglalkoztató üzemben a vezetők fontos feladatuknak érzik a műveltség elterjesztését, s a kultúrált szórakozáshoz szükséges jó körülmények megteremtését. Külön gond, hogy a dolgozók egyharmada messziről jár be a munkahelyére. Velük nehezebb „kezdeni valamit” a szabad idő hasznos eltöltése, a műveltségszínt emelése, az általános kul- túrálódás érdekében, mint azokkal, akiknek szinte csak a kezüket kell kinyújtaniuk, hogy elérjék a gyárat, olyan közel laknak. Beszélő partnereim büszkén említik, hogy éppen ezekben a napokban adnak át huszonhárom rászorulónak új lakást. Méghozzá kedvezményesen. Az üzem lakásonként harmincnégyezer forinttal járul hozzá a költségekhez. Ez a törődés nagy örömmel tölti el azokat, akiket érint. S a részben társadalmi munkával készített, új sportpályához is adott a gyár kétszázezer forintot. Mi újság a klubban? Heti egy szünnapot tartanak; egyébként naponta nyitva van a munkásklubjuk. A két helyiségből álló, szépen berendezett klub egyik fele társalgó és tévészoba, a másik fele presszó. A falon. Éber Sándor-fsstmény. Ízléses a berendezés, és tisztaság van mindenütt.. Érthető, ha szeretnek idejárni, akik kedvelik a kultúrált szórakozást. Sánta Magdolna klubtitkár elmondja, hogy naponta húszán, harmincán, s néha még többen is megjelennek. Van egy változó létszámú irodalmi színpad, magnósklub, amatőr képzőművészeti csoport. Filmvitákat, közös kirándulásokat, szabás-varrás tarr- folyamot szerveznek. Olykor bar- kóchbával vagy más érdekes játékkal igyekeznek hasznosan, szépen eltölteni az időt. Néha vendéget is hívnak. Így jött el hozzájuk találkozóra Papp László ökölvívó és Berkesi András regényíró. Rendeztek kiállítást a gyári dolgozók 'kézimunkáiból, faragásaiból. Nagy sikerrel. Példájuk nyomán szervezik meg a városi hobbykiállítást. Láthattak már itt klubtagok fotókiállítást is. Amikor a terveikről kérdezzük őket, ilyeneket mondanak: Vetélkedő a klubok között; szocialista brigádok .vetélkedője; az irodalmi színpad és a pol-beat együttes közös műsora; budapesti kirándulás, a tánccsoport megalakítása. Azt mondják, hogy mintegy százhúsz fiatal részvételére számíthatnak rendszeresen a kulturális megmozdulásokon. Hatezer szakkönyv Bárki meglepődne a nagyon ízlésesen berendezett, gazdag munkahelyi könyvtárban. Major Józsefné könyvtárvezető gyorsan eligazít: tízezer kötetes az állományuk; ebből hatezer műszaki szak- köny. Kitűnő a kézikönyvtáruk. S jár ötvenöt féle folyóirat, ebből tizenhét idegennyelvű. A beiratkozott olvasók száma hétszáz. Kísérőimmel benéztünk az úgynevezett E-szere'débe. Beszélgettünk a munkásokkal, az * elektrolakatosokkal. Kocsis Csaba húsz éves: — Szoktam járni a klubba, de nem rendszeresen. Tévét nézek, bi- liárdozom. Szabó Jenő tizenkilenc éves: —Gyakran, legalább hetenként háromszor elmegyek. Vezetőségi tag is vagyok. Mihó Júlia: — Nekem nincs időm rá; még nem voltam ott egyszer sem. Milasin Józsefné: — Gyerek van, nem érek én rá arra! Na meg aztán szeretjük a kényelmet, ez az igazság. De a könyvtárnak tagjai vagyunk, onnan viszünk ki olvasnivalót. Székely Istvánné: — Gyerek van, sok a dolog, a túlóra. Egyszer voltam fotókiállításon, ennyi az egész. Gömör Ferenc: — Néha, vasárnap benézek a klubba, leginkább sörözni. A feleségem meg a könyvtárba szokott elmenni, s járt a szabás—varrás tanfolyamra. Lovászi Ferencné: — Én tanulok levelező úton; Pécsre járok. A könyvtárba azért el szoktam menni. Szeretek olvasni. Veszek is könyvet, elég sokat. Van már vágy százötven kötet otthon. .Müller Imre osztályvezető: — Közel van a lakásom, szeretem a klubot. Mindenkit ismerek, jó ott szórakozni. A könyvtárból is kölcsönözünk, rendszeresen. Az osztályunkról minden dolgozó látogatja a klubot. Szükségünk van rá. Tízen egyetemre járnak Egy kis statisztika a továbbtanulókról- ötvenhármán szakközépiskolában,* tízen egyetemen, tizenheten a dolgozók általános iskolájában igyekeznek magasabb iskolai végzettséget szerezni. Megszervezték a gyáron beírni felnőtt szakmunkásképzést is. Két csoportban hetvenen vesznék részt ebben a tanulási formában. Indul egy -húszas létszámú marós szakmunkástanfolyam is. A pártós szakszervezeti, oktatásban összesen százharminchatan vesének részt. , .1* Jó alkalom arra, hogy megjegyezzük: ebben a gyárban szát- hetvenhét párttag dolgozik. Óvoda a szülők öröméren Százharminc gyerek járhat az üzemi — nemrégiben nagyobbi- tott — szép óvodába. Hét óvónő fáradozik azon, hogy jól érezzük magukat a legkisebbek, s hogy alaposan felkészülhessenek az iskolai évekre. Sárközi Istvánné vezető óvónő megmutatja. a tágas, világos helyiségeket. A négy foglalkoztató termet, a szép öltözőt, s a bejáratnál látható freskót; melynek Göldner Tibor festőművész az alkotója. Az óvoda nagyrészt társadalmi munkával épült. „A mérnöktől a segédmunkásig, mindenki dolgój- zott érte!” — mondják nem kis büszkeséggel. S éppert most ké- szül — szintén társadalmi munkával — a szép játszótér is. Igen a munkahelyi művelődés, az emberi gazdagodás elősegítése sokféleképpen meghálálja magát. .. Varga Mihály ! r 1 A brigádvetélkcdő egy csoportja. V Haboznak az óvodások.
