Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-09 / 236. szám

1974. Oktober 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Itt a Forrás Eljutóit az előfizetőkhöz, meg­jelent az újságárus pavilonokban a Forrós legújabb, októberi szá­ma, amely gazdag tartalmat nyújt' át olvasóinak csaknem száz .oldalon. Á közelgő felszabadulási év­fordulóhoz1 három írás kapcsoló­dik. Weither Dániel tanulmánya Ké'cskemét 30 évvel ezelőtti tör­ténéseiről, a kiürített városról szól. A visszaemlékezés így' kez­dődik: „Harminc évvel ezelőtt Kecskemét megszabadult csak­nem 600 éves. történelmének gyötrő nyűgétől, a népét nap mint nap nyomasztó megpróbál­tatásoktól, a fasizmus nagyha­talmú helyi uraitól. 1944 októbe­rében romok és kilátástalanság mindenütt: a vagyonából és: la- 5 kosságától megfosztott város haldoklott. Sok tízezren mene­kültek az ország nyugati ván­dorútjain. Csupán háromszáz itt­hon .maradva megbújt .hívogatta haza a távollevőket.” Gál István 1 memoárértékű írásában felidézi Tóth László alakját, aki a náci megszállás napján is kéziratokat, könyveket mentett meg a pusz­tulástól. Romsics Ignác a felsza­badult Kecskemét első hónapjai­nak történetéhez szolgáltat ada­lékokat'. A szépirodalmi részben Sziládi János és Tóth-Máthé Miklós el­beszélésekkel . jelentkezett. Ósza­bó István, Szalai Csaba, Kalász László, íBihari Sándor és Rónay György verseit olvashatjuk ugyanitt. Közöttük a legismertebb költő, Rónay 1 György Weöres .Sándornak címzett egy köszönő négysoros strófát: Hatvan évet ha megértünk, legalább már annyit értünk: ami kár ért, az is — értünk. Sebeinkből lett a vértünk. A Műhely rovatban ugyanak­kor Rónay György portréját raj­zolja meg Lengyel Balázs. Egy .nagyon izgalmas témát vázoltéi Pomogáts Béla, aki az újabb, kortársi magyar próza fejlődésé­nek erővonalait húzza meg. A szociográfiákat fölsorakozta­tó Való világ rovatban Leskó László Intézményesített irgalom című riportja a szociális otthonok lakóinak életével foglalkozik és von le következtetéseket. Tóth Ferenc írása Makóról, a nemrég még „pangó” város történetéről, népéletéről, kultúrájáról' szól. A Művészet címszó alatt epizó­dokat találunk Gulácsy Lajos életéből, akinek 14 víziószerű rajzát közli a folyóirat. A szer­ző, Gulácsy László föllebbenti a fátylat több titokzatos vonatko­zásról, helyükre tesz tévesen ismert életrajzi adatokat. A fia­tal prózaíró, ördögh Szilveszter most Apáti-Tóth Sándor fotóit választotta kiinduló témául. A bácskai születésű Ranódy László filmrendezőt — aki vissza-vissza- tért erre a vidékre a Pacsirta, az Aranysárkány és a Bajai mozaik című műveivel — Bölcs István mutatja be. Az utolsó szerkezeti egység­ben, a Szemle hasábjain B. Nagy László poszthumusz köte­tét értékeli Nemeskürty István, és szó esik a tragikus hirtelen­séggel elhunyt Kamondy ' László ■ drámáiról is. A többi recenzió határainkon túlra tekint. Az írá­sok kitérnek az orosz—magyar ■és ukrán—magyar kapcsolatokra, a háromszéki népballadákra, az erdélyi^ naplóírás hagyományait folytató Kós Károly művészetére, illetve a csehszlovákiai Török Elemér második, Virágzó kövek című verseskötetére. H. F. CIKKÜNK NYOMÁN Intézkedtek az illetékesek Lapunk augusztus 30-i számá­ban közzé tettük az ..önreklámo­zás?" című cikkünket. Ebben ki­fogásoltuk: az FH 5388 számú tehergépkocsi — a. MÉH tulajdo­na — úgy közlekedett a megye- székhelyen, hogy közben a rako­mánya — hulladékpapír — sza­badon szállt le róla az úttestre. A cikkünkre választ kaptunk, s ezt örömmel tárjuk a nyilvános­ság elé. i . Régebbi keletű az a válla­lati rendelkezés, amely előírja, hogy a lazán (bálázatlanul) szál­lított papírhulladékot ponyvával kell leboritani, nehogy a papírt a* kocsiról a szél lefújja. A jogos észrevétel alapján a vállalatnak erre a- rendelkezésére a dolgo­zóink figyelmét ismételten fel­hívtuk. külön a kecskeméti tele­pünk vezetőjének a figyelmét, áz­zál az utasítással, hogy az irányí­tás^ alatt álló tehergépkocsi-ve­zetők és a kocsikísérők előtt az említett vállalati j rendelkezést újólag ismertesse, s a kötelező betartását a dolgozóktól megkö- ’ vetelje. Reméljük, hogy szállítási feladataink teljesítése közben ha­sonló /hibák .-á jövőben nem for­dulnak elő. Elvtársi üdvözlettel: .Antal György igazgatóhelyettes.” Fő törekvésünk a lakosság igényeinek kielégítése Beszélgetés az AFIT vezérigazgatójával Lapunk szfptember 27-i számában arról tájékoztattuk ol­vasóinkat, hogy a Bács-Kiskun megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és az Autófenntartó Ipari Tröszt szerződést kötött. A megállapodás értelmében a megyei tanács vb a lakossági gépkocsiszerviz-szolgáltatás. fejlesztése érdekében 1975. ja­nuár elsejével átadja az AFIT-nak a Kalocsai Fém- és Vil­lamosipari Vállalatot. Ezzel szemben az Autófenntartó Ipari Tröszt az átvett tanácsi üzemből létrehozza az AFIT X. szá­mú Vállalatát, amelyhez hozzácsatolja a Szegedi XI. számú AFIT Autójavító Vállalat keretén belül működő kecskeméti és kiskunfélegyházi karbantartó állomást, valamint a Kiskun- halasi Vegyesipari és Javító-Szolgáltató Vállalat jelenleg épülő autószervizét. Műszaki könyvnapok A jelentős szerződés aláírása után arra kértük Kovács Bélát, az AFIT vzérigazgatóját, hogy nyilatkozzon az új vállalat tevé­kenységéről, jövőjéről. — Milyen céllal hozták létre Kalocsán új önálló vállalatukat? — Jelenleg egy hosszútávú terv megvalósításának egyik mér­földkövéhez érkeztünk. Ennek lényege, hogy valamennyi megyé­ben alakuljon önálló vállalat a trösztön belül. Természetesen, ez nem megy feltételek nélkül, hi­szen 500 dolgozónál kisebb lét­számú vállalat létrehozása nem gazdaságos, mert növeli az al­kalmazotti igényeket. Bács-Kis­kun megyében — -annak ellenére hogy mlég nem alakult ki ez a feltétel — együtt vannak az adott­ságok. Különösen az örvendetes, hogy van gyártási kapacitás. Az a tervünk ugyanis, hogy alkat­részgyártással kapcsolódjunk be az országos ellátásba. A külön­böző autótípusok hiányzó alkat­részeit Kalocsán szeretnénk gyár­tani, de készítünk majd beren­dezéseket, műszereket is. A hazai igények kielégítése mellett —ha a szérianagyságot növelni tudjuk — exportra is termelünk. — Az új megyei AFIT-Vál- lalat létrehoiásával hogyan ja­vul a lakossági szolgáltatás? — Fő törekvésünk a lakosság igényeinek kielégítése. Először , is azt kívánjuk elérni, hogy min­denütt helyesen alkalmazzuk a hatósági fixárakat, párosítva a jó minőségű javító-szolgáltatással. Az utóbbit a technikai felszerelt­ség javításával (hibamegállapí­tás műszeres vizsgálattal) és a szakértelem növelésével szeret­nék megvalósítani. Bizonyára kedvező visszhangra talál az is, hogy megszűnik a szervizállomá­sok között még tapasztalható szolgáltatási színvonalkülönbség. Ennek érdekében a szakember- képzés két formáját honosítjuk meg, az alapképzést és a tovább­képzést. Ez utóbbit központilag szervezünk, speciális körülmé­nyek között. Azt valljuk, hogj? minden hiba emberi hiba, ezért szorgalmazzuk a Dolgozz hibát­lanul munkarendszer Bács-Kis­kun megyei bevezetését. Har­madik tényezőként a javítási idő HARMINC ÉVE TÖRTÉNT... Létrejött a két munkáspárt egységokmánya Amikor a Vörös Hadsereg 1944 szeptember végén magyar földre lépett, kedvezővé váltak a felté­telek ahhoz, hogy Magyarország is kövesse szomszédjai példáját; szakítson a náci Németországgal.? Horthyék — bár ingadozva, még mindig visszafelé téklntVe r- i megtették a szakításhoz vezető kezdeti lépéseket: fegyverszüneti delegációt indítottak a Szovjet­unióba, és kapcsolatokat kerestek azokkal a politikai csoportokkal — köztük a kommunisták által befolyásolt Magyar Fronttal — és olyan főtisztekkeL akik a hábo­rúból való kilépésben meghatá­rozó szerepet játszhattak volna. A kommunista párt — miköz­ben a Magyar Fronton keresztül — maga is kereste a kapcsolatot a nácikkal való szakítást latolga­tó horthysta csoportokkal, azt is világosan látta: a tömegek, min­denekelőtt a munkásosztály moz­gósítása, támogatása nélkül nem lehet sikeresen szembefordulni a hitleri Németországgal. Ezért nem értett egyet a Magyar Fronton belül azokkal a kisgazdapárti és polgári politikusokkal, akik a tö­megmozgósítás ellen. csupán Horthy ígéreteiben bízva a vára­kozás politikáját hirdették. A KP 1944 őszén a Magyar Fronton be­lül e csoportok elszigetelésére és a szervezett dolgozók mozgósítá­sára rendkívül fontosnak tartot­ta a két munkáspárt közös- fel­lépését. A háború alatti antifa­siszta harcban elért eredmények a karácsonyi Népszava, a kü­lönböző antifasiszta megmozdu­lások, a Magyar Történelmi Em­lékbizottság. 1942. március 15-i tüntetés, 1944-ben a Magyar Front létrejötte — csak a kom­munisták és szociáldemokraták közös fellépéseként jöhetett létre. A kommunista párt szeptember végi kiáltványában külön felhí­vással fordult az illegalitásban dolgozó szociáldemokrata párthoz és a még legálisan működő szak- szervezetekhez. Felszólította őket arra’ ..haladéktalanul te­remtsük meg a szociáldemokrata és a kommunista munkásság szo­ros harcos és szervezeti egységét”, mert csak így „tudjuk kialakíta­ni azt a szilárd, megbonthatatlan frontot, melyhez bizalommal csat­lakozhat ä magyar nép túlnyomó többsége”. A Szakasits Árpád körül tömö­rült baloldali szociáldemokraták kedvező válasza után Rajk, László és -Kállai Gyula szeptember vé­gén elkészítették a két munkás­párt akcióegységéről szóló terve­zetet. Majd megkezdődtek a tár­gyalások is. Sikerült a szakszer- vezeték vezetőit is bevonni a megbeszélésekbe. A tárgyaláso­kon a KP-ot Raik és Kállai, az SZDP-t Szakasits Árpád, a szak- szervezeteket pedig Kabók Lajos és Bán Antal'képviselte. Aláírás­ra várt a tárgyalások során vég­legesített és a szakszeryezetek, valamint az ellenállást támogató ifjúság feladatait is meghatározó egységokmány. Sajnos.-az aláírás napján a szakszervezetek vezetői visszaléptek, így az aláírók kény­telenek voltak a ..Záradékában rögzített,.., a, szakszervezetekre» és, az egységes szocialista—komihu-,; nista ifjúsá^L',/sz^etlÍ|*re’:"^oííát- kozó megállapodásokat törölni. Ez természetesen csökkentette az egységokmány értékét., éreztette hatását az ellenállási mozgalom­ban. Az október 10-én aláírt do­kumentum ennek ellenére alap­vető. történelmi jelentőségű ok­mánya a magyar munkásmozga­lomnak. Szakasits Árpád és Kállai Gyu­la által aláírt dokumentum elő­írja, hogy a két munkáspárt messzemenően együttműködik a náciellenes harcban és gátat emel minden olyan mesterkedésnek, amely ä Hitler-ellenes erők tá­borán belül a kommunisták el­szigetelésére irányulna. A hatá­rozat kimondja: a háború gyors befejezése és az új demokratikus Magyarország megteremtése csak „a munkásosztály harcos, forra­dalmi egysége, határozottsága és vezetése” által biztosítható. A megállapodás egyik, talán legfontosabb pontja a magyar munkásosztály egységes forradal­mi pártjának megteremtéséről szólt: „Az SZDP és a KP meg­állapítja — olvasható a határo­zatban —, hogy a magyar mun- kásosztálv harcos. forradalmi egységének továbbfejlesztése szükségessé tenné, a két párt egyesülésével az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt megalakítását”. Az aláírók azonban helyesen látták, hogy az adott helyzetben ez nem reális és ez zavart keltene a szö­vetségesek táborában,' gátolná a legfontosabbat, az antifasiszta harcot, ezért úgy döntöttek, hogy „á két párt az egyesülés kérdésé­nek megoldását a háború utáni időkre halasztja". A két munkáspárt megállapo­dása nagy hatással volt a szer­vezett dolgozókra. Megerősítette Őket abban, hogy támogatni kell a Magyár Front akcióit, siettette a kommunista és szocialista mun­kások egységes küzdelmét a nyi-^ las uralom ellen, a különböző' német- és nyilasellenes megmoz­dulásokban. Az egységkormány az ország felszabadulása után a két munkáspárt és méginkább a kommunista, szocialista munká­sok együttműködésének, a peyeri megalkuvó politika gyors vissza­szorításának alapja lett, s kiin­dulópontja a munkásosztály egy­séges. forradalmi pártja megte­remtésének. 1944. október 10-e így lett nem­csak az új. születő' demokratikus Magyarország, hanem a magyar munkásmozgalom egységének helyreállításában és az egyedüli marxista—leninista forradalmi munkáspárt megteremtésében is fontos dátum’ Pintér István csökkentése kap fontos szerepet szolgáltatásunkban. Ennek tech­nikai feltételei adottak. A lakos­ságot viszont arra kérjük, hogy a torlódások elkerülése végett ne csak szezonban javíttassák a gépjárműveket. — Hogyan fejlesztik új válla­latukat az V. ötéves, terv idő­szakában? — Nem szeretnék elhamarko­dottan nyilatkozni, hiszen a me­gyei tanács illetékeseivel most folynak a tárgyalások. Annyit azonban elmondhatok, hogy mil­liós fejlesztésekről van szó. Az AFIT, nevében kijelenthetem, hogy a fejlődés érdekében min­dent- megteszünk. Tudjuk/ hogy a javító-szolgáltatóiparban nincs megállás, napról napra előbbre kell lépni. Ezt célozza máris egy diagnosztikai sor kialakítása és egy AFIT-autósbolt megnyitása Kalocsán, amelyben olyan alkat­részeket fogunk árulni, amelye­ket még a laikus autós is fel­tud szerelni házilag — fejezte be, nyilatkozatát az AFIT vezér­igazgatója. H. P. Kongresszusi munkaverseny A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság hajósi erdészetében a dolgozók "10 százaléka tett kongresszusi vállalást. A gép­üzem 400 ezer forinttal több ter­melési értéket ad majd a nép­gazdaságnak. ® az új kiadványok közt böngészgettem nemrég a köny­vesboltban. Ebéd után volt, s körülöttem feltűnően sok fiatal. Iskolások, középiskolások és tán főiskolások is. Arra figyeltem fel, hogy nemcsak a szépirodal­mi műveket lapozgatják, de so­kan kérnek az eladótól különbö­ző természettudományos és mű­szaki könyveket is. Kémiai, bio­lógiai könyvek címei röpködtek a levegőben. Valaki Landau El­méleti fizika című könyvének el­ső kötetét kereste, rövid negyed­óra alatt legalább hármán érdek­lődtek Obádovics — immáron ki­lencedik kiadást megért — Ma­tematika könyve iránt, s örültek, hogy még megkaphatták ezt a ki­tűnő és népszerű segédkönyvet. Jómagam csak két kisebb for­mátumú könyvecskét vásároltam, és szintén boldog voltam. Gra­ham Green Csendes amerikai cí­mű műve és Gerd János Kopog a tető című novelláskötete lapult a kosaramban. A kettőért össze­sen fizettem 13 forintot az Olcsó Könyvtár és a Kozmosz Kiadó jóvoltából. S bizony kicsit sajl náltam azt a fiatalembert, áki a vaskos Qbádovicsot szorongatta, mert neki 62 forintot kellett le­szurkolnia. A boltvezető persze csak mo­solygott naivságomon. Tényleg nem olcsók ezek a szakmai tudo­mányos kézikönyvek, de a renge­teg rajz, ábra és bonyolult sze­désművelet miatt kerülnek eny- nyibe. S ezek nem egyszeri elol­vasásra valók, hanem évekig, né­ha évtizeden át forgatja a gaz­dájuk — középiskolától az egye­temig vagy azon is túl. S ke­zembe nyomott egy füzetet, me­lyet a Művelt Nép Könyvterjesz­tő Vállalat adott ki az idei mű­szaki könyvnapok alkalmából. ® HIRTELEN ARRA GON­DOLTAM, hogy miért csak vé­letlenül — egy pult álól kihúzott füzet által — jutott tudomásom­ra ez az esemény. Mi az oka en­nek a nagyfokú szerénységnek? Az október 9-től 31-ig tartó Mű­szaki könyvnapok miért nem kap nagyobb propagandát? Vagy ta­lán nincs is szükség erre a pro­pagandára? „A múltban a szakmai és tu­dományos ismeretek népünknek csupán szűk rétegéhez jutott el. Gyökeres változás a felszabadu­lás utáni időkben következett be. A szocialista magyar tudományt és műszaki'élétet most már nem csupán néháriy kiugró teljesít-/, mény, hanem~ széles tömegek szakmái színvonalának magas szintje is- jellemzi.” — írja dr. Csáki Frigyes akadémikus, álla­mi díjas egyetemi tanár a könyv- ismertető^ bevezetőjében. Hozzá tehetnénk, 1hogy a hunján isme­retek mellett egyre nagyobb sze­repe és jelentősége van a korsze­rű természettudományos művelt­ségnek, a mindennapi életünkre ható korszerű technika mégis- ; nyerésének. Ha nem is magas színvonalon, de mindannyian sze­retnénk egyet-mást megérteni az automatika, az elektrotechnika, az építészet, finommechanika, energiagazdálkodás, a híradás- technika, a műanyag-, a textil­ipar stb. rejtelmeiből, azokból a » fogalmakból és - szakkifejezések­ből,, melyekbe napi olvasmánya­ink kapcsán is beleütközünk. Csak hálásak lehetünk a Delta, az Élet és Tudomány, a Népszerű Technika és más ismeretterjesz­tő lapok, folyóiratok szerkesz­tőinek, mindazoknak akik vállal­ják a hálátlan feladatot, a tudo­mány népszerűsítését, köznyelvre való „lefordítását”. ® AZ UNESCO statisztikái sze­rint hazánk előkelő helyet fog­lal el az egy főre jutó könyv­kiadásban, különösen vonatkozik ez a tudományos és műszaki köz­leményekre — olvasom a tájé­koztatóban. Tegyük hozzá, ezek a kiadványok nem mindig jut­nak el az érdekeltekhez, olykor nehezen hozzáférhetők, vidéken hamar elfogynak. A nagyon ve­gyes profilú boltokban nincs ele­gendő tere a műszaki könyvek­nek. Tálán lehetne kísérletet ten­ni — legalább a két főiskolával és több tudományos intézmény­nyel is rendelkező megyeszékhe­lyen — egy külön műszaki-tudo­mányos bolt létrehozására, ahol a könyvek közt nyugodtan bön- ,gészhetnének az érdeklődők. Hi­ányóznák ma még a megfelelő olvasótermek is. Köszöntsük tehát a Műszaki könyvnapok idei eseményeit, ren­dezvényeit abban a reményben, hogy a költő által megénekelt „Űj nép, másfajta raj" nagy örömmel fogadja majd a kínált ' könyvek bőséges választékát, s' várja a további ötleteket, kezde­ményezéseket ilyenfajta igénye­inek még jobb kielégítésére. T. P. A Duna—Tisza közi napok mérlege Jó egy hete már, hogy véget ért megyénkben az ősz egyik nagy eseménye, a Duna—Tisza közi napok. ~E rövid idő is elegendő távlatot nyújt azonban, s hasznos tanulságokkal szolgál ahhoz, hogy a napok mérlegét megvonhassuk, annál is inkább, mivel ezt hivatalos formában a megye kereskedel­mi vezetői is megtették már. A száznál is több rendezvény, főként pedig a bennük megtestesülő munka szakszerűsége és színvonala olyan eseménysorozattá avatta a Duna—Tisza közi napokat, amely mind a rendezők tartalmi célkitűzéseinek, mind pedig a láto­gatók, a vendégek igényeinek megfelelt. Ezért általában jól hasznosult az a munka, melyet az előkészítésen dolgozó mintegy másfél-kétezer főnyi szervező, közreműködő gárda kifejtett. A Duna—Tisza-közi napok sok­színű programmal kedveskedtek a látogatóknak. Kiválóan töltötte be például a központi kiállítás szerepét a 17 élelmiszeripari vál­lalat, szövetkezet és gazdaság együttes bemutatója, amelyet — kiemelt feladatának megfelelően — a rendezők különösen igénye­sen szervezték meg. Méltán tett szert ez a rendezvény a jelentős közönségsikerre, amely azt is lehetővé tette, hogy a látogatók ezrei egyúttal a nemrég felava­tott Tudomány és Technika Há­zát is megtekinthessék. örvendetesen magas szakmai színvonalat tükröztek a vendég­látás különféle rendezvényei. Gondolunk itt a többi közt az or­szágos, vagy megyei vállalatközi cukrászati, hidegkonyhai és sza­kácsversenyekre, a .zenekari ve- ■ télkedőkre stb. Az ízletes bog­rácsételekről és a törzsvendég­vacsorákról, a cukrászati bemu­tatókról és a gyermekzsúrokról a legfőbb kritikusok, maguk a ven­dégek mondtak általában elis­merő véleményt. Nagy jelentősé­gű a vendéglátó vállalatok, szö­vetkezetek sikere. Arra számí­tunk ugyanis, hogy a DTN két hete alatt' nyújtott elismerésre méltó teljesítményük a. követke­ző hétköznapokban is fennma­rad, sőt tovább fejlődik. Ezrek nézelődtek a kereskede­lem iparcikk- és élelmiszer-kiál­lításain, divatberputatóin és egyéb rendezvényein is — elégedetten. Sokakat, ösztönöztek vásárlásra a termékek, mások pedig csupán csak elgyönyörködtek az esztéti­kusán megrendezett kállitásokón. E két hét alatt annyian fordul­tak meg a, kiállító termekben, helyiségekben, ahányan máskor jóformán csak fél esztendő alatt látogatnak oda. Nem kevésbé fontos célja volt a Duna—Tisza közi napoknak, hogy az idegenforgalmi rendez­vények jóvoltából új vendégeket ismertessen meg e táj értékei­vel, szépségeivel. Mint máskor, ezúttal is sikeresen megfelelt en­nek az igénynek az IBUSZ, s több gazdaság és intézmény is igyekezett e célnak eleget ten­ni. A jó szándékú próbálkozáso­kat azonban az IBUSZ-on kívül a többi idegenforgalmi és utazá­si szervezet egyike sem segítette megfelelőképpen, így a vendég­hívogató elképzelések nem igen válhattak valóra. Ez volt az idei rendezvénysorozatnak talán az egyetlen gyengébb pontja. A DTN rendezvényei a megye . hat városán kívül még összesen tíz településen zajlottak le. Min­denütt figyelemre méltó volt a felkészülés, s a siker ott volt a legnagyobb, ahol a rendező vál­lalatok, szövetkezetek kezdemé­nyezéseit a tanácsok és egyéb szervek is felkarolták, s így köz­üggyé . tették a Duna—Tisza közi napokat. Meglepő sokrétűségről adtak' tanúbizonyságot például Lajosmizsén, ahol a nagyközségi tanács irányításával a művelődé­si ház kulturális programja,, a szakszövetkezet lovasbemutatója,- az állami gazdaságnak a tanya­múzeumnál. sikerrre vitt rendez­vénysora, á szőlősgazdák szüreti felvonulása, vagy- az autóstalál­kozó és az országos idegenforgal­mi ankét tették vidáman, vágy hasznosan tarkává s egészítették ki az ÁFÉSZ ugyancsak sikeres vendéglátóipari eseményeit és iparcikk-kiállításait.' Több ezren tanúsíthatják azt is, mennyire megfrissült a megyeszékhely ke­reskedelmének arculata a Kecs­keméti Városi Tanácsnak arra a kezdeményezésére, hogy a DTN idejéré kirakatversenyt hirdetett. Ezeket és sok más'' egyéb tanul­ságot is fel kell majd használni a legközelebbi DTN előkészítésé­ben. S még jobban, tekintettel kell lenni földra/zi adottságaink­ra, a közönség igényeire. Így ar­ra, hogy a jövőben sem lesz le­hetséges településeink mindegyi­kén több tucatnyi rendezvényt szervezni, de Kecskemét mellett ; legalább Bajára a jelenleginél jobban „oda kell figyelni”, s leg­alább e két helyen néhány nagy méretű, rangos bemutatót szer­vezni, amelyekhez . tömegesen csatlakozhatnak a mindennapi igények kielégítését elősegítő ki­sebb bemutatók. Az élet által felvetett igények­re támaszkodva még pontosab­ban meg kell fogalmaznunk a DTN profilját. A kiindulópont bizonyára az kell legyen, hogy a DTN-nek elsősorban a lakos­ság árusítási; gasztronómiai, szolgáltatási, szórakozási és uta­zási igényei jobb kielégítését kell szolgálnia. S az eddiginél még bővebben kell értelmeznünk az igényekkel összefüggő feladato­kat. Az áruellátással kapcsolatos igényeket például nem kell a kereskedelemre leszűkíteni, ha­nem helyt kell adni az élelmi­szereket termelő mezőgazdaság megmozdulásainak, amelyek ke­retében akár a „Szüret az arany­homokon^ _is felújítható lenne, d e sok egyéb is- elképzelhető. Ugyanígy a szórakozási alkalmak sem szűkülhetnek lé a szüreti mulatságokra vagy a zenekari vetélkedőkre, hanem egyes tö­megrendezvények, ' sportesemé­nyek (így lovasnapok) is helyt kaphatnak közöttük. Ebben a fel­fogásban a DTN már nem kizá­rólag kereskedelmi rendezvény lesz, hanem sokrétű területi meg­mozdulás, amélybén továbbra is tekintélyes részt vállalnak majd a kereskedelem, a vendéglátás és az idegenforgalom szervei. A DTN-nek ilyen, vágy akár más jellegű programbővítése azonban a mostaninál is több munkát kí­ván a rendezőktől. így megfon­tolás ... tárgyává lehetne tenni, hogy- ne térjünk-é át a napok kétévenkénti . megrendezésére? Ez bizonyára csak jelentősebbé, színvonalasabbá tehetné a Du­na—Tisza közi napokat. Az eddig elmondottakat sum­mázva: a rendezők ez évi erőfe­szítései feltétlenül megérdemlik az elismerést, s az elkövetkező hasonló alkalmak sikerét még teljesebbé tehetik a további „fi­nomítások”. Jóba Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom