Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-20 / 246. szám
PETŐFI NfiPE 1974. október 20. Harminc éve szabad Baja A kommunisták indították meg az új életet Hová fordulhat az ember, amikor egy harminc esztendővel ezelőtti történelmi eseményről akar pontos adatokat tudni? Két forrásra hagyatkozhat: az emlékező résztvevőkre, valamint az írásos, úgynevezett korabeli dokumentumokra. Baján mindkettőt viszonylag könnyen megtalálja az ember, hiszen a város felszabadulása a legnagyobb esemény. Mégsem volna helyes azt gondolni, hogy bőséges iratanyag áll a búvárkodó újságíró rendelkezésére, s az emlékező résztvevők száma is egyre fogyatkozik. Könnyű volna megírni a felszabadulás tényét, hiszen az kisebb-nagyobb eltéréssel Baján is úgy történt, mint más városokban: az előrenyomuló Vörös Hadserég csapatai kiverték Bajáról a németeket, majd a kommunisták segítségével hozzáláttak az új élet, az új rend megindításához. Csakhogy ennél Baján is — éppen úgy, mint máshol — jóval több történt, noha ez a lényeg. A történelem azonban igen jól megmutatkozik apró eseményekben, a nagy fordulathoz kapcsolódó kis mozzanatokban is. Tudjuk, hogy Baja 1944. október 19-ről 20-ra virradó éjszaka szabadult feL De „nézzünk körül”, pontosan mi is történt ezen a két napon? Természetesen csupán a jellemzőbb eseményeket idézzük fel. Október 19-én délelőtt Baja felett megjelent egy német repülőgép és újságokat, röplapokat szórt a városra. Jellemző a németek propagandájára a szöveg: „Az oroszokat Debrecennél szétvertük és hamarosan kiszorítjuk őket az országból...” Ezt maguk a németek sem hitték el, hiszen tudták az ellenkezőjét. A figyelő, éber lakosság pedig hallotta, sőt a sötét, őszi estéken esetleg láthatta is a katyusák felvillanó fényét, a messzehordó ágyúk torkolattüzét. A városban a röplapok ellenére elterjedt a hír: jönnek az oroszok! Voltak, akik hitelt adva a németek rémisztő hírverésének — elmenekültek Bajáról. Igaz, közülük néhánynak alapos oka volt félni, de olyanok is szekérre pakoltak, akiknek — mint később maguk is látták — semmi bántódásuk nem esett volna. Az egyik krónika szerint 1944. október 19-én még a következő történt B^ján: „A visszaemlékezések bizonyítják, hogy már október 19-én este kivonultak a városból az utolsó német erők, csupán néhány magyar őrszemet hagytak hátra. Az egyik szemtanú így vall erről: 1944. október 19-én többedmagammal nemzetőrként teljesítettem szolgálatot a légi postaépületben. Négy ed magammal voltam bent, az egymást váltó parancsnokok még korábban az éj leple alatt nyugatra menekültek, elhagyták Baját. Este nyolc óra körül nagy döröm- bölésre figyeltünk fel. Szovjet katonák döngették a városháza kapuját, németeket, fasisztákat kerestek...” ÄftÄS 1 szovjet csapatok előőrsei. Ellenállás alig volt, csupán a szegedi úti ■ vámháznál és a kiscsávolyi templomnál lehetett lövöldözést hallani. Azok a szovjet katonák, akik a városháza kapuját döngették, a Tolbuhin marsall vehette 2. Ukrán Front 46. hadseregének, előőrsei voltak, s utánuk jöttek a többiek. Másnap, október 20-án hajnalban a közben délről feltöltött csapattest az egykori Vörös hídon át megindult a dunai hídfő birtokbavételére. Különösebb ellenállásba nem ütköztek, hiszen a németek a..Dunántúlra húzódtak vissza, kiépített állásaikat , pedig az áradó folyó vize elmosta. Érthető és indokolt tehát Takács Endrének, a felszabadulás másnapján létrejött városi tanács első hivatalvezetőjének öröme, amikor azt mondta: „Lenyűgöző érzés fog el, ha arra gondolok, hogy a város a nagy • As iW képes: —nká—ék • Férfi Febérneinűgyárhaa. világégésből szinte csodával határos módon, aránylag épségben került ki.Viszont az is igaz, hogy a felszabadulás első heteiben, hónapjaiban a régi államhatalom már' nem létezett, a demokratikus alapon történő újjászerveződés pedig még csak am-kezdetl illépésekel' tette' - meg. MstíasöíásFI Yöftakäy-eezeJS aífcezdéti lépések.:.JSitőI | kérdeztük^ F.oiLcz Antal elvlársat, Baja első kommunista pártelnökét, aki maga is tagja volt az úgynevezett Tizenegyes Bizottságnak, 'amely szorosan együttműködve a szovjet városparancsnoksággal, a rend helyreállításán, az élet megindításán fáradozott. — Az első városparancsnok egy Pirikanszkij nevű szovjet őrnagy volt. Igen jó barátság, elvtársi viszony alakult ki közöttünk, kommunisták között. Az őrnagy sokat segített. Például, amikor felnyitottuk a városi kasszát, mindössze- két pengőt találtunk benne. Azonnal hívattuk az adóügyest, s rövidesen már indultunk is a városba, a gazdagabb családokhoz, hogy a városnak, az élet megindításához pénzt gyűjtsünk. önzetlenül, sőt azt is mondhatom, örömmel adtak. Még aznap százezer pengő jött össze. Kiderült viszont, hogy aprópénzünk nincs. Pirikanszkij őrnagy ekkor egy kocsit adott, azzal Szegedre mentünk, hogy fölváltsuk a százasokat. Másnap aztán már tudtuk fizetni az orvosokat, tanítókat, a városi alkalmazottakat, kezdett normalizálódni a helyzet. Persze nem egyik napról a másikra, de kezdetnek ez igen jó volt akkor. A lakosság, amelynek egy része eleinte idegenkedett a szovjetektől, éppen a német propaganda hatására, hamarosan megbékélt, mert látta, hogy a felszabadítók nekünk segítenek, mindenben támogatnak — emlékszik vissza Folcz elytárs, aki tiszteletreméltó memóriával sorolja tovább az eseményeket... Most Folcz Antal barátságos otthonában mereng az elmúlt időkön,- s ha alkalom kínálkozik, szívesen beszél a maga és a vele egyidős kommunisták harminc évvel ezelőtti cselekedeteiről. Ezek a tettek viszont történelmi változások kezdetei voltak, s most, amikor a Város felszabadulását ünnepeljük, elmondhatjuk, hogy a Folcz Antaloknak kiemelkedő szerepük van abban, fejlődésnek, előrelépésnek nevezünk. Természetesen csakis a város vezetőivel, annak lakosságával érhette el Baja, hogy ma mar az iparilag fejlett városok közé sorolható, s az összes foglalkoztatottak száma meghaladja a 22 ezer főt. Az sem közömbös, hogy -az általános iskolát elvégzőknek 94 százaléka továbbtanul. A városban egymás után épülnek az új házak, Lakótelepek, javul a kommunális, egészségügyi ellátás. Harminc év alatt többet fejlődött Baja, mint azelőtt egy évszázad alatt... Öreg község. Létrejöttéről, több mint 800 éves múltjáról a helyi monográfia csak annyit jegyez föl, hogy annak idején uradalmi birtok volt. A mélykúti, tataházi földművesek valószínű a jobb megélhetés reményében, vagy a tatárdúlás elől menekülve költöztek ide. de nagy részük hamarosan tovább is állt a homoknál biztosabb kenvérkeresésért. A községről szóló szűkszavú, régi história ezzel tulajdonképpen be is fejeződik, mert a mohácsi vész utáni évtizedekről úgy hallgat a krónika, mintha a homok emyélté volna az itteni gyér tanyavilágot. Jelenleg 2830-an laknak Boro- tán. Kevesebben, mint a 60-as évek eleién, amikor a kisközségnek több mint 3 ezer lakosa volt A borotaiak túlnyomó többsége a mezőgazdaságban dolgozik. Az öregebbek, s a fiatalok egyaránt a gyümölcstermesztésből, elsősorban a szőlőművelésből élnek. A borotai termelőszövetkezetnek csaknem ezer tagja van. A Mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet ezer holdas úgynevezett „bebíró” földién szintén a borotaiak dolgoznak. Körülnézünk a faluban. A háztetők fölött csillogó hidroglóbusz nem újkeletű, több mint tíz évvel ezelőtt épült. A helvi ÁFÉSZ jó kereskedelmi hálózatot alakított ki, vap élelmiszer, vas-műszaki, ruházati, háztartási és kultúrcikk, kenyér, valamint teiüzlet. Korábbi eredmény a víz- és villanyhálózat teljes kialakítása is. Sőt, a faluból négy kilométeres vezeték lehetővé tette, hogy a környező tanyák egv részében is villannyal világítsanak. Három évvel ezelőtt orvosi repdahsl ’£s{Jákás -.épült. A közsegfeilesztés újabb eredményeiről Vörös Mihály, a községi tanács vb titkára számolt be: „Az idén bővítettük az óvodát. A tanács fejlesztési alapjából 93 ezer forintért építőanyagot vásároltunk. a helvi termelőszövetkezet kőműves brigádja pedig társadalmi munkában több mint 40 négvzetméteres termet alakított ki az óvodásoknak. Az eddigi 46 helyett csaknem 80 gyereknek tudnak helyet adni a napközis óvodában. Az egészségházat váróteremmel és szociális helyiségekkel bővítették. amely csaknem 100 ezer forintba került. Nemrég ravatalozót építettek a községi temetőben. — Még sok a községfejlesztéssel kapcsolatos tennivalónk. — magyarázta a vb-titkár. — Tervünk szerint 1975-ig két tanteremmel bővítjük az iskolát. Erre azért is nagy szükség van, mivel az alsószentkatai. felsőszentkatai és az antallaposi tanyai iskolákat körzetesítették. A tantermek mellé tornaterem is kellene. Elmaradtunk az út- és járdaépítésben. Jelenleg csak a Dózsa György és a Felszabadulás utcában van szilárd burkolatú út A kilenc utcában összesen csupán négy kilométernyi hosszú járda vezet. Kevés a pénz. A tanács idei fejlesztési alapja 300 ezer forint. Tehát továbbra is számítanak a termelőszövetkezet, az! ÁFÉSZ, s nem utolsósorban a lakosság segítségére, támogatására. Ez eddig sem hiányzott, hiszen az első félévben több. mint 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a borotaiak. Egyebek között felszabadulási emlékparkot alakítottak ki. feltöltötték a földuta- kat, segítettek az óvodabővítésnél., fásítottak, parkosítottak. Évente 6—8 ház épül Borotán. Pedig a faluban a telkeket szinte ingyen adják. Olyan házhely is van például, ahol négyszögölenként 4 forint a telek ára. Mégsem építkeznek. Itt ugyanis nincs lakásprobléma. A község lakosainak nagy része idős. a fiatalok a városba költöztek. Akik itt maradnak. családosán is elférnek a szülői házban. A fiatalemberek közül sokan ingáznak. Reggel jön értük a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, vagy az útépítő vállalat autóbusza, viszi, s este hozza őket. Pedig most már jó néhány évvel az egyesülések után a termelő- szövetkezetben dolgozó fiatalok is keresnek annyit, mint ők. A tsz- fiatalok átlagkeresete meghaladja a havi 2 ezer forintot. A közös • Jelenleg hatvan gyerek ebédel a borotai óvodában, de hamarosan még húsz új társuk érkezik. gazdaság különböző segélyekkel támogatja a fiatalokat. A lányoknak, fiatalasszonyoknak a tsz mellett a Kiskunhalasi Papíripari Vállalat kihelyezett dobozüzemében is van munkalehetőség. Jelenleg az üzemben 25 asszony készít bonbonos dobozokat. Egy részük otthon hajtogatja a kartonlapokat. Bedolgozók. Az üzemből havonta 35—40 ezer bonbonos dobozt szállítanak a halasi gyárba Takács Erzsébettel, a községi KISZ-szérvezet titkárával felkeressük a pártházban levő új ifjúsági klubot. Esténként 6 órátóí 10-ig szórakozhatnak itt a fiatalok. Van lemezjátszó, rádió, televízió. társasjáték. Sok szellemi vetélkedőt, az érdekesebb filmek után vitaesteket rendeznek. "— A 37 tagú KlSZ-alapszerve- zetünk nemrég állította össze az akcióprogramot — mondta a KISZ-titkár. — Egyik vállalásunk szerint a közeljövőben kommunista műszakot tartunk. A termelőszövetkezetben szüretelünk majd. s a munkánkért járó pénzt a vietnami szakmunkásképző intézet felépítésére ajánljuk fel. S mint mondta, még egy fontos feladatuk: a község többi lakosával együtt ők is készülnek a község felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából október 21-én megrendezésre kerülő ünnepségre. Tárnái László Csaknem 40 ezer bonbonos dobozt szállítanak a dobozüzemből Kiskunhalasra. Lemezhallgatás közben a község ifjúsági klubjában. (Pásztor Zoltán felvételei) Mellékvágány után célegyenesben November 1-től új otthonban a Samu család A tíz kiskorú gyermekkel magára maradt petőfiszállási özvegy Samu Ferencné sorsa, lakásgondja ismeretes olvasóink előtt. Negyedízben legutóbb lapunk szeptember 8-i számában írtunk Samuék ügyéről. „Jó szándék mellékvágányon” címmel meghökkentő és nagyon lehangoló áttekintést adtunk a család lakásgondjának négy esztendővel ezelőtt kezdeményezett, de oly méltatlanul elsorvasztott- sikkasztott társadalmi összefogás történetéről. Nem véletlen, hogy azóta- számos olvasónk tudakolta : történt-e valamilyen intézkedés h cikket követően? S ha igen, megnyugtató-e? Erről szeretnénk ezúttal számot /adni. A fejleményekről dr. Csenlci Ferenc, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára a következőkben tájékoztatta szerkesztőségünket : — özvegy Samu Ferencné lakásügyét és az ezzel kapcsolatban kialakult. körülményeket szeptember 12-én a helyszínen kivizsgáltattam. Az ennek során szerzett tapasztalatok feltétlenül indokolják a község vezetőinek álláspontját, mely szerint: Samu Ferencné rendelkezésére bocsát- i ják az Ady Endre utca 2. szám alatti lakást; a község fejlesztési alapjából épült, túlméretezett Rákóczi utca 3. számú házba a község orvosi rendelője és a körzeti orvos települjön; a jelenlegi orvoslakásba menjen át a községi tanács; a községi tanács épületét kapja meg a helyi is- / kola. E látszólag bonyolult költözési folyamat minden szempontból indokolt és előnyös a település közössége számára. A jelenlegi tanácsház például a cseréket követően összekapcsolható a központi, kéttantermes iskolával, amely három további tanteremmel és az ezekhez szükséges kiszolgáló helyiségekkel bővülhet ily ' módon. Ez a szakrendszerű oktatás bevezetése, illetve kiterjesztése szempontjából rendkívül fontos és egyébként is áirgci.ö feladat. A lényeget, a népes Samu csillád lakásgondja megoldását illetően. még a következőket tárton» szükségesnek elmondani: községi tanács ez év november 1-től kezdődően, méltányos- havi lakbér mellett, meghatározatlan lL re a család rendelkezésére bocsátja az állami tulajdonú, a helyi /tanács kezelésében levő Ady Endre utca 2. Szám alatti 3 szoba, konyha, és egyéb helyiségekből álló lakást. Természetesen a hozzá tartozó mintegy -100 négyszögöles udvarral, mellék- helyiségekkel és kerttel együtt. A ház eddigi, ideiglenes bérlője kiköltözött már. A községi tanács gondoskodott a lakás kiles- téséről. Október végén tehát a vasúti őrházból célegyenesbejut, új otthonába költözik a Samu család. Pcrny Irén Mintha egy nagy kertben járnánk, végtelennek tűnő szőlőültetvények, gyümölcsfák között vezet az út. Az l«n. gyos napsütésben élénk a táj, mindenütt szüreteldket látni. Szőlőt szállító vontatókat előzünk. Egy kanyar után feltűnik Borota tornya. Falu a gyümölcsöskertben I