Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-20 / 246. szám

PETŐFI NfiPE 1974. október 20. Harminc éve szabad Baja A kommunisták indították meg az új életet Hová fordulhat az ember, amikor egy har­minc esztendővel ezelőtti történelmi ese­ményről akar pontos adatokat tudni? Két forrásra hagyatkozhat: az emlékező résztve­vőkre, valamint az írásos, úgynevezett kora­beli dokumentumokra. Baján mindkettőt vi­szonylag könnyen megtalálja az ember, hi­szen a város felszabadulása a legnagyobb esemény. Mégsem volna helyes azt gondolni, hogy bőséges iratanyag áll a búvárkodó új­ságíró rendelkezésére, s az emlékező részt­vevők száma is egyre fogyatkozik. Könnyű volna megírni a felszabadulás tényét, hiszen az kisebb-nagyobb eltéréssel Baján is úgy történt, mint más városokban: az előrenyo­muló Vörös Hadserég csapatai kiverték Ba­járól a németeket, majd a kommunisták se­gítségével hozzáláttak az új élet, az új rend megindításához. Csakhogy ennél Baján is — éppen úgy, mint máshol — jóval több történt, noha ez a lényeg. A történelem azonban igen jól megmutatkozik apró eseményekben, a nagy fordulathoz kapcsolódó kis mozzanatokban is. Tudjuk, hogy Baja 1944. október 19-ről 20-ra virradó éjszaka szabadult feL De „nézzünk körül”, pontosan mi is történt ezen a két na­pon? Természetesen csupán a jellemzőbb eseményeket idézzük fel. Október 19-én délelőtt Baja felett megjelent egy német re­pülőgép és újságokat, röplapokat szórt a városra. Jellemző a né­metek propagandájára a szöveg: „Az oroszokat Debrecennél szét­vertük és hamarosan kiszorít­juk őket az országból...” Ezt maguk a németek sem hitték el, hiszen tudták az ellenkezőjét. A figyelő, éber lakosság pedig hal­lotta, sőt a sötét, őszi estéken esetleg láthatta is a katyusák felvillanó fényét, a messzehordó ágyúk torkolattüzét. A városban a röplapok ellenére elterjedt a hír: jönnek az oroszok! Voltak, akik hitelt adva a németek ré­misztő hírverésének — elmene­kültek Bajáról. Igaz, közülük né­hánynak alapos oka volt félni, de olyanok is szekérre pakoltak, akiknek — mint később maguk is látták — semmi bántódásuk nem esett volna. Az egyik krónika szerint 1944. október 19-én még a következő történt B^ján: „A visszaemléke­zések bizonyítják, hogy már ok­tóber 19-én este kivonultak a városból az utolsó német erők, csupán néhány magyar őrszemet hagytak hátra. Az egyik szemta­nú így vall erről: 1944. október 19-én többedmagammal nemzet­őrként teljesítettem szolgálatot a légi postaépületben. Négy ed ma­gammal voltam bent, az egymást váltó parancsnokok még koráb­ban az éj leple alatt nyugatra menekültek, elhagyták Baját. Es­te nyolc óra körül nagy döröm- bölésre figyeltünk fel. Szovjet katonák döngették a városháza kapuját, németeket, fasisztákat kerestek...” ÄftÄS 1 szovjet csapatok előőrsei. Ellen­állás alig volt, csupán a szegedi úti ■ vámháznál és a kiscsávolyi templomnál lehetett lövöldözést hallani. Azok a szovjet katonák, akik a városháza kapuját dön­gették, a Tolbuhin marsall ve­hette 2. Ukrán Front 46. hadse­regének, előőrsei voltak, s utánuk jöttek a többiek. Másnap, októ­ber 20-án hajnalban a közben délről feltöltött csapattest az egykori Vörös hídon át megin­dult a dunai hídfő birtokbavé­telére. Különösebb ellenállásba nem ütköztek, hiszen a németek a..Dunántúlra húzódtak vissza, kiépített állásaikat , pedig az áradó folyó vize elmosta. Érthető és indokolt tehát Ta­kács Endrének, a felszabadulás másnapján létrejött városi ta­nács első hivatalvezetőjének örö­me, amikor azt mondta: „Le­nyűgöző érzés fog el, ha arra gondolok, hogy a város a nagy • As iW képes: —nká—ék • Férfi Febérneinűgyárhaa. világégésből szinte csodával ha­táros módon, aránylag épségben került ki.Viszont az is igaz, hogy a felszabadulás első he­teiben, hónapjaiban a régi ál­lamhatalom már' nem létezett, a demokratikus alapon történő újjászerveződés pedig még csak am-kezdetl illépésekel' tette' - meg. MstíasöíásFI Yöftakäy-eezeJS aífcezdéti lépések.:.JSitőI | kérdeztük^ F.oiLcz Antal elvlársat, Baja első kom­munista pártelnökét, aki maga is tagja volt az úgynevezett Ti­zenegyes Bizottságnak, 'amely szorosan együttműködve a szov­jet városparancsnoksággal, a rend helyreállításán, az élet megindításán fáradozott. — Az első városparancsnok egy Pirikanszkij nevű szovjet őrnagy volt. Igen jó barátság, elvtársi viszony alakult ki közöt­tünk, kommunisták között. Az őrnagy sokat segített. Például, amikor felnyitottuk a városi kasszát, mindössze- két pengőt találtunk benne. Azonnal hívat­tuk az adóügyest, s rövidesen már indultunk is a városba, a gazdagabb családokhoz, hogy a városnak, az élet megindításához pénzt gyűjtsünk. önzetlenül, sőt azt is mondhatom, örömmel ad­tak. Még aznap százezer pengő jött össze. Kiderült viszont, hogy aprópénzünk nincs. Pirikanszkij őrnagy ekkor egy kocsit adott, azzal Szegedre mentünk, hogy fölváltsuk a százasokat. Másnap aztán már tudtuk fizetni az or­vosokat, tanítókat, a városi al­kalmazottakat, kezdett normali­zálódni a helyzet. Persze nem egyik napról a másikra, de kez­detnek ez igen jó volt akkor. A lakosság, amelynek egy része eleinte idegenkedett a szovjetek­től, éppen a német propaganda hatására, hamarosan megbékélt, mert látta, hogy a felszabadítók nekünk segítenek, mindenben támogatnak — emlékszik vissza Folcz elytárs, aki tiszteletremél­tó memóriával sorolja tovább az eseményeket... Most Folcz Antal barátságos otthonában mereng az elmúlt időkön,- s ha alkalom kínálkozik, szívesen beszél a maga és a ve­le egyidős kommunisták har­minc évvel ezelőtti cselekedetei­ről. Ezek a tettek viszont törté­nelmi változások kezdetei voltak, s most, amikor a Város felszaba­dulását ünnepeljük, elmondhat­juk, hogy a Folcz Antaloknak kiemelkedő szerepük van abban, fejlődésnek, előrelépésnek nevezünk. Természetesen csakis a város vezetőivel, annak lakos­ságával érhette el Baja, hogy ma mar az iparilag fejlett városok közé sorolható, s az összes fog­lalkoztatottak száma meghaladja a 22 ezer főt. Az sem közömbös, hogy -az általános iskolát el­végzőknek 94 százaléka tovább­tanul. A városban egymás után épülnek az új házak, Lakótele­pek, javul a kommunális, egész­ségügyi ellátás. Harminc év alatt többet fejlődött Baja, mint azelőtt egy évszázad alatt... Öreg község. Létrejöttéről, több mint 800 éves múltjáról a helyi monográfia csak annyit jegyez föl, hogy annak idején uradalmi birtok volt. A mélykúti, tataházi földművesek valószínű a jobb megélhetés reményében, vagy a tatárdúlás elől menekülve költöz­tek ide. de nagy részük hamaro­san tovább is állt a homoknál biztosabb kenvérkeresésért. A községről szóló szűkszavú, régi história ezzel tulajdonképpen be is fejeződik, mert a mohácsi vész utáni évtizedekről úgy hallgat a krónika, mintha a homok emyél­té volna az itteni gyér tanyavi­lágot. Jelenleg 2830-an laknak Boro- tán. Kevesebben, mint a 60-as évek eleién, amikor a kisközség­nek több mint 3 ezer lakosa volt A borotaiak túlnyomó többsége a mezőgazdaságban dolgozik. Az öregebbek, s a fiatalok egyaránt a gyümölcstermesztésből, elsősor­ban a szőlőművelésből élnek. A borotai termelőszövetkezetnek csaknem ezer tagja van. A Mély­kúti Alkotmány Termelőszövetke­zet ezer holdas úgynevezett „be­bíró” földién szintén a borotaiak dolgoznak. Körülnézünk a faluban. A ház­tetők fölött csillogó hidroglóbusz nem újkeletű, több mint tíz évvel ezelőtt épült. A helvi ÁFÉSZ jó kereskedelmi hálózatot alakított ki, vap élelmiszer, vas-műszaki, ruházati, háztartási és kultúrcikk, kenyér, valamint teiüzlet. Koráb­bi eredmény a víz- és villanyhá­lózat teljes kialakítása is. Sőt, a faluból négy kilométeres vezeték lehetővé tette, hogy a környező tanyák egv részében is villannyal világítsanak. Három évvel ezelőtt orvosi repdahsl ’£s{Jákás -.épült. A közsegfeilesztés újabb ered­ményeiről Vörös Mihály, a köz­ségi tanács vb titkára számolt be: „Az idén bővítettük az óvodát. A tanács fejlesztési alapjából 93 ezer forintért építőanyagot vásá­roltunk. a helvi termelőszövetke­zet kőműves brigádja pedig tár­sadalmi munkában több mint 40 négvzetméteres termet alakított ki az óvodásoknak. Az eddigi 46 helyett csaknem 80 gyereknek tudnak helyet adni a napközis óvodában. Az egészségházat váróteremmel és szociális helyiségekkel bőví­tették. amely csaknem 100 ezer forintba került. Nemrég ravata­lozót építettek a községi temető­ben. — Még sok a községfejlesztés­sel kapcsolatos tennivalónk. — magyarázta a vb-titkár. — Ter­vünk szerint 1975-ig két tante­remmel bővítjük az iskolát. Erre azért is nagy szükség van, mivel az alsószentkatai. felsőszentkatai és az antallaposi tanyai iskolákat körzetesítették. A tantermek mel­lé tornaterem is kellene. Elma­radtunk az út- és járdaépítésben. Jelenleg csak a Dózsa György és a Felszabadulás utcában van szi­lárd burkolatú út A kilenc utcá­ban összesen csupán négy kilo­méternyi hosszú járda vezet. Kevés a pénz. A tanács idei fejlesztési alapja 300 ezer forint. Tehát továbbra is számítanak a termelőszövetkezet, az! ÁFÉSZ, s nem utolsósorban a lakosság se­gítségére, támogatására. Ez eddig sem hiányzott, hiszen az első fél­évben több. mint 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek a borotaiak. Egyebek között felszabadulási emlékparkot ala­kítottak ki. feltöltötték a földuta- kat, segítettek az óvodabővítés­nél., fásítottak, parkosítottak. Évente 6—8 ház épül Borotán. Pedig a faluban a telkeket szinte ingyen adják. Olyan házhely is van például, ahol négyszögölen­ként 4 forint a telek ára. Mégsem építkeznek. Itt ugyanis nincs la­kásprobléma. A község lakosainak nagy része idős. a fiatalok a vá­rosba költöztek. Akik itt marad­nak. családosán is elférnek a szü­lői házban. A fiatalemberek közül sokan ingáznak. Reggel jön értük a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, vagy az útépítő vállalat autóbusza, viszi, s este hozza őket. Pedig most már jó néhány évvel az egyesülések után a termelő- szövetkezetben dolgozó fiatalok is keresnek annyit, mint ők. A tsz- fiatalok átlagkeresete meghaladja a havi 2 ezer forintot. A közös • Jelenleg hatvan gyerek ebédel a borotai óvodában, de hama­rosan még húsz új társuk ér­kezik. gazdaság különböző segélyekkel támogatja a fiatalokat. A lányoknak, fiatalasszonyok­nak a tsz mellett a Kiskunhalasi Papíripari Vállalat kihelyezett dobozüzemében is van munkale­hetőség. Jelenleg az üzemben 25 asszony készít bonbonos dobozo­kat. Egy részük otthon hajtogatja a kartonlapokat. Bedolgozók. Az üzemből havonta 35—40 ezer bon­bonos dobozt szállítanak a halasi gyárba Takács Erzsébettel, a községi KISZ-szérvezet titkárával felke­ressük a pártházban levő új ifjú­sági klubot. Esténként 6 órátóí 10-ig szórakozhatnak itt a fiata­lok. Van lemezjátszó, rádió, tele­vízió. társasjáték. Sok szellemi vetélkedőt, az érdekesebb filmek után vitaesteket rendeznek. "— A 37 tagú KlSZ-alapszerve- zetünk nemrég állította össze az akcióprogramot — mondta a KISZ-titkár. — Egyik vállalásunk szerint a közeljövőben kommu­nista műszakot tartunk. A terme­lőszövetkezetben szüretelünk majd. s a munkánkért járó pénzt a vietnami szakmunkásképző in­tézet felépítésére ajánljuk fel. S mint mondta, még egy fontos feladatuk: a község többi lako­sával együtt ők is készülnek a község felszabadulásának 30. év­fordulója alkalmából október 21-én megrendezésre kerülő ün­nepségre. Tárnái László Csaknem 40 ezer bonbonos dobozt szállítanak a dobozüzemből Kiskunhalasra. Lemezhallgatás közben a község ifjúsági klub­jában. (Pásztor Zoltán felvételei) Mellékvágány után célegyenesben November 1-től új otthonban a Samu család A tíz kiskorú gyermekkel ma­gára maradt petőfiszállási öz­vegy Samu Ferencné sorsa, la­kásgondja ismeretes olvasóink előtt. Negyedízben legutóbb la­punk szeptember 8-i számában írtunk Samuék ügyéről. „Jó szándék mellékvágányon” cím­mel meghökkentő és nagyon le­hangoló áttekintést adtunk a család lakásgondjának négy esz­tendővel ezelőtt kezdeményezett, de oly méltatlanul elsorvasztott- sikkasztott társadalmi összefogás történetéről. Nem véletlen, hogy azóta- számos olvasónk tudakol­ta : történt-e valamilyen intéz­kedés h cikket követően? S ha igen, megnyugtató-e? Erről sze­retnénk ezúttal számot /adni. A fejleményekről dr. Csenlci Ferenc, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának titkára a következőkben tájékoztatta szer­kesztőségünket : — özvegy Samu Ferencné la­kásügyét és az ezzel kapcsolat­ban kialakult. körülményeket szeptember 12-én a helyszínen kivizsgáltattam. Az ennek során szerzett tapasztalatok feltétlenül indokolják a község vezetőinek álláspontját, mely szerint: Samu Ferencné rendelkezésére bocsát- i ják az Ady Endre utca 2. szám alatti lakást; a község fejlesztési alapjából épült, túlméretezett Rákóczi utca 3. számú házba a község orvosi rendelője és a körzeti orvos települjön; a jelen­legi orvoslakásba menjen át a községi tanács; a községi tanács épületét kapja meg a helyi is- / kola. E látszólag bonyolult költözé­si folyamat minden szempontból indokolt és előnyös a település közössége számára. A jelenlegi tanácsház például a cseréket kö­vetően összekapcsolható a köz­ponti, kéttantermes iskolával, amely három további tanterem­mel és az ezekhez szükséges ki­szolgáló helyiségekkel bővülhet ily ' módon. Ez a szakrendszerű oktatás bevezetése, illetve kiter­jesztése szempontjából rendkívül fontos és egyébként is áirgci.ö feladat. A lényeget, a népes Samu csil­lád lakásgondja megoldását ille­tően. még a következőket tárton» szükségesnek elmondani: köz­ségi tanács ez év november 1-től kezdődően, méltányos- havi lak­bér mellett, meghatározatlan lL re a család rendelkezésére bo­csátja az állami tulajdonú, a he­lyi /tanács kezelésében levő Ady Endre utca 2. Szám alatti 3 szo­ba, konyha, és egyéb helyisé­gekből álló lakást. Természete­sen a hozzá tartozó mintegy -100 négyszögöles udvarral, mellék- helyiségekkel és kerttel együtt. A ház eddigi, ideiglenes bérlője kiköltözött már. A községi ta­nács gondoskodott a lakás kiles- téséről. Október végén tehát a vasúti őrházból célegyenesbejut, új otthonába költözik a Samu család. Pcrny Irén Mintha egy nagy kertben járnánk, végtelennek tűnő sző­lőültetvények, gyümölcsfák között vezet az út. Az l«n. gyos napsütésben élénk a táj, mindenütt szüreteldket látni. Szőlőt szállító vontatókat előzünk. Egy kanyar után feltűnik Borota tornya. Falu a gyümölcsös­kertben I

Next

/
Oldalképek
Tartalom