Petőfi Népe, 1974. október (29. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-17 / 243. szám

1974. október 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Olcsó, de jó könyvek N em találtam jobb címet mondanivalómhoz. Pedig jutottak eszembe olyan hangza­tosabbak íf: Könyvek a ponyván, vagy szocialista ponyva, esetleg: Ä sárga könyvek rejtélye... De méltatlan lenne az ilyen szenzá­ciókeresés az egyszerűen hangzó tényhez: Húszéves az Olcsó Könyvtár sorozat. Valamikor tényleg ponyván árulták a vásárokon az olcsó, krajcáros könyveket, kalandos his­tóriákat, romantikus-szerelmi tör­téneteket, s így maradt meg ké­sőbb is a „ponyva” szó a füzetes regényeken, irodalmi értéket nél­külöző olvasmányokon. 'Nagy íróink ugyan mindig ábrándoztak valamiféle olcsó, a néptömegek­nek szánt kiadásról, de az ilyen­fajta kísérletek rendre zsákut­cába jutottak. Talán csak egyet­len olcsó könyv volt a kivétel, Móricz Zsigmond Magvető című gyűjteménye, melyet a magyar irodalöm élő könyvének szánt,' s a magyar ifjúságnak ajánlott 1940. május 1-i keltezéssel. A sár­gás papírra nyomott zsebkönyv alakú, 320 oídalas válogatás borí­tóján Medgyessy Ferenc magve­tőt ábrázoló rajza volt látható. S a könyvben: „Anonymus és a Halotti Beszéd óta az egész anya­got átforgattuk, megrostáltuk, ^s csak azokat a műveket, s a mű­veknek csak azokat a részeit vagy részleteit - gyűjtöttük össze, ahol a mai szemmel és szívvel valóban élőnek éreztük az írást.” — jelzi a szándékot és módszert Móricz Zsigmond bevezetője. Hogy mennyire korszerű és idő­szerű volt a maga idejében ez a könyv, talán csak annyit, hogy közölte József Attila három ver­sét (Holt vidék, Elégia, A város peremén) és a kötetnek ez a ré­sze Illyés Gyula: Oda Európához című versével zárult. A fűzött könyv mindössze egy pengőbe került, ami nem történhetett másként csak úgy, hogy „írók és kiadók lelkes támogatásával” ké­szült. E gyedi, egyszeri vállalkozás volt, akkor már nem is követhette több, Móricz két év múlva halott, s minden haladó szellemű sajtótermék kiadását megakadályozta a fasiszta szelle­mű sajtócenzúra. A felszabadulás utáni szocialis­ta könyvkiadás egyre terebélye­sedő fáján szép csöndesen induló, de évről évre növekvő „hajtást hozott egy útkereső vállalkozás, az Olcsó Könyvtár sorozat. Húsz éve már, hogy megjelentek az el­ső könyvecskék, a régi ponyvá­kát idéző sárgás fedőlappal, igen olcsó, három-négy ' forintos áron, eleinte kevesebb, majd egyre me­részebb példányszámban. Ha már Móriczot emlegettem, gondolhat­ta-e a könyvek iránti érdektelen­séget panaszló nagy magyar író, hogy valaha majd A Fáklya cí­mű regénye 42 ezer, a Rózsa Sán­dor a lovát ugratja pedig 44 ezer példányban jelenik meg. De a , húsz év alatt kiadott több mint hétszázötven kötet között akadt nem egy százezres és félmillió­hoz közelálló példányszámú is. A „szocialista ponyva” — ma már nincs gyanús csengése ennek a szónak — megtalálta az utat az olvasó emberek szívéhez. A klasszikus és mai magyar pró­za mellett külföldi jeleseket is a könyvespolcunkra varázsolt. Va­jon eljutott volna-e másként so­kakhoz Shakespeare Lear király és a Rómeó és Júlia című műve, megismerték volna-e annyian Ho­mérosz alkotását, az Odüsszeiát, vagy Voltaire Candidejét. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Kaffka, Nagy Lajos, Illyés, Darvas, Szabó Magda, Bondarev, Hemingway, Traven, Lev Tolsztoj, Zweig — sorakoznak a nevek a találomra kézbe vett köteleken. S a köny­vekből nyert szellemi táplálék így sem kisebb értékű, mintha drága bekötött példányokból me­rítettük volna azokat. Ezt zseb­re gyűrtük, vittük magunkkal az útra, szívesen kölcsön is adtuk, s ha továbbadták az sem volt baj, így sokszcrozódott az értéke. Az­zal is, hogy a könyvekhez mindig csatlakozott egy kis jegyzet, utó­szó, amely útbaigazította az olva­sót, megismertetett a szerzővel, az életművel, összerakva egész irodalomtörténet kerekedhetett volna belőlük. Ismeretben min­denestre hézagpótlóak voltak ezek a jegyzetek. Időközben külsejében is meg­újult az Olcsó Könyvtár, színes borítót és zsebkönyvtár-formátu- -mot kapctt, hogy jobban beillesz­kedjen a polc többi könyvei közé. Konkurrensei is jelentkeztek: A Kozmosz, a Magvető Zsebkönyv­tár, a Szépirodalmi Könyvkiadó Kiskönyvtár sorozata és egyre több más olcsó és jó könyv, me­lyek közül nyugodt szívvel válo­gathat a diák, a szakmunkás- tanuló, a kispénzű, de igényes ol­vasó. M óricz Zsigmond ha ma be- térríe egy könyvesboltba, bizonyára derűsen mosolyogna a bajusza, alatt. Amiről még ő és kortársai álmodni sem mertek: találkozott a könyv és az ol­vasó ... F. Tóth Pál Az amerikaiak a múltjukat kutatják Az amerikaiakat új szenvedély kerítette hatalmába a genealó­gia. Nagyvárosokban és kisebb településeken egyaránt gomba­módra nőnek a genealógiai tár­saságok. Több mint ezer szak- kiadvány igyekszik hozzásegíteni olvasóit, hogy felkutassa őseit. Azokba a könyvtárakba és levél­tárakba, amelyek a genealógiai kutatás szempontjából használha­tó anyaggal rendelkeznek, egyre másra tódulnak az olvasók. Így például a washingtoni le­véltárban naponta több mint ezer splvasó fordul meg. A leginkáblf látogatott könyvtár a Salt Lake City-ben levő mormon könyvtár. Ez rendelkezik a világon a leg­nagyobb genealógiai anyaggal. Mikrofilmtárában 800 000 mikro­filmet tárolnak, ami megfelel 3,5 millió, egyenként 300 kötetes könyvtárnak. Több mint 25 egyetemen folyik a genealógiai kutatás és a kuta­tók továbbképzése. Az újsütetű kutatók között nemcsak a régi bevándorlók leszármazottait, ha­nem az indián és néger ősök ku­tatóit is megtaláljuk. • Az Ve. osztály falain mindenütt látható az Ikarus szocialista brigád keze munkája, többek között a játékos motívumé virágtartók is. Otljártunkkor Pálinkás Imréné osztályfőnök éppen Seres Jenőiké­nek magyaráz, akinek szülei a Baromfifeldolgozó Vállalatnál dol­goznak. (Opauszky László felvétele) EGY ÜZEM — EGY ISKOLA Patronáltak között Kivételesen nem munkahelyü­kön kerestem meg a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szo­cialista brigádjait, hanem tár­sadalmi munkájuk színhelyét, a Petőfi Sándor Általános Iskolát látogattam meg. A Budai utcai intézmény igazgatója, Szepes Lajos és az úttörőcsapat vezető­je, Várnagy Istvánná régi, jó is­merősként fogadta Szarkáné Tóth Ilonát, a KISZ vállalati csúcsvezetőségének titkárát. A baráti kapcsolatot a társadalmi munka közben alakították ki. Két évvel ezelőtt ugyanis a vállalat és az iskola vezetői szo­cialista szerződést kötöttek. Az egy üzem, egy iskola akció kap­csán tömegesen jelentkeztek a szocialistau brigádok ütagjaif s ajánlották7 félí6segítségüket.i.'3JÍA vállalást nem kampányszerűen, hanem tervszerűen teljesítik. Az iskola — többek közölt — minden esztendőben 20 ezer fo­rintos támogatásban részesül, az úttörőcsapat pedig megkapja a kiselejtezett papírok árát. Éven­te 40—50 mázsát értékesítenek. — Mire költik a pénzt? Először Szepes Lajos válaszolt: — A 20 ezer forintot iskolai felhasználású rovaton, de mégis külön kezeljük. Elsősorban szak­mai felszereléseket szerzünk be, ebből az összegből áldozunk a nyelvi laboratórium berendezé­si tárgyaira is. — A papír árából pedig — kapcsolódott a beszélgetésbe Várnagy Istvánné — nyári tábo­rozások, vetélkedők, akadályver­senyek, kirándulások költségeit fedezzük. A beszélgetés során kiderült, hegy az Egyetértés és az Ady Endre szocialista brigád az úttö­rőszobát rendezi be, a székek és a sakkasztalok már el is készül­tek. A tanulóknak két csapat- zászlót ajánlottak fel, gyermek­napon 130 kisiskolást jutalmaz­tak. Az Ikarusz autószerelő, sok­szoros szocialista címet nyert brigád tagjai az öltözőszekré­nyeket alakították át, diavetítőt vásároltak. Van külön is egy sa­ját maguk patronálta osztályuk, az I/c. A kis nebulók osztályfőnöke, Pálinkás Imréné őszinte öröm­mel beszélt a kapcsolat nagy- szerűségéről. Mutogatta a fala­kon függő dekoratív virágtartó­kat, tablókat, s a szemléltető eszközök sokaságát. Azt tervezik, hogy közös „osztályfőnöki órát” tartanak. Követésre méltó kezdeménye­zés az is, hogy minden úttörő­rajnak van az üzemből ifiveze- tóje, aki minden foglalkozáson részt -vesz. Erre az időre mun­kaidő-kedvezményt kapnak. Tá­borozásra is elmennek a gyere­kekkel. Ilyenkor autóbuszt küld az üzem, sőt, tojás és hús is ke­rül a táborba. Az iskola nem hálátlan. Üze­mi rendezvényeken színes mű­sort adnak. Szarkáné Tóth Ilona annak örül legjobban, hogy is­mét megszervezhették a 8. ál­talánost el nem végzett dolgo­zóik részére a kihelyezett osz­tályt. Tavaly 25-en kaptak alapár képzettséget, az idén 18-an vesz­nek részt a képzésben. Rendsze­resek az üzemlátogatások és sok tanuló az iskola elvégzése után a Baromfifeldolgozó Vállalatot választja munkahelyéül. Holman Péter A KISZ-HATÁROZAT ÚTJÁN Ami eddig történt • A néhány hónappal ezelőtt megjelent egyik újságszerű kiad­vány nagybetűs címét olvasva nagyon sok fiatal kissé értetlenül forgatta kezében a lapokat: "mi­ről van szó? Nem jól csináltunk valamit a KISZ-ben. talán nem a határozatok, állásfoglalások, út­mutatások szerint végeztük moz­galmi feladatunkat, s ezért a KISZ Központi Bizottsága szük­ségesnek tartotta, hogy rendet te­remtsen sorainkban? De aki fi­gyelmesebben elolvasta a sűrű nyomtatott sorokat, nyomban rá­jött, hogy a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség legfelsőbb fórumának nem ez volt a célja, amikor az áDrilis 17—18-i ülésén határozatot hozott a KISZ né­hány időszerű feladatairól. Ma már mindenki előtt világos az igény: kevesebb papírmunká­val, jelentés- és beszámolókészí­téssel, statisztikával több aktivi­tást. cselekvést, lendületet vár a KISZ. A határozatból az is kide­rül. hogy mindezt milyen mód­szerrel és követelményekkel lehet elérni. Módszer és követelmény. Álta­lánosítani. úgymond ködösíteni lehetne, csakhogy a határozat nem engedi: „Minden KISZ-tag önként vállalt kötelessége leg­jobb tudása szerint helyt állni a munkában, a tanulásban, a haza védelmében, megismerni a párt eszméit és politikáját, kiállni ér­te minden körülmények között és részt venni a megvalósításban.” Kérdezhetnénk, mi új van eb­ben. hiszen az ifjúsági szövetség mindig erre. a becsületes helytál­lásra. aktivitásra, hűségre nevelte a fiatalokat. Valóban, csakhogy a megfogalmazás ezúttal nagyon is konkrét, személv szerint min­den KISZ-taghoz szól. tehát min­denkitől számon is kérhető. A határozat megismerése, vég­rehajtása természetesen nem tör­ténhet máról holnapra. Nem mindegy azonban, hogy az üze­mekben. gyárakban, közös gazda­ságokban. az iskolákban működő KISZ-alapszervezetek „közkato­náit” hogyan tájékoztatták a ten­nivalókról. s miiven tanácsokkal indították el őket a KISZ áprili­si határozatának útján. Talán a diák KISZ-esek szorulnak a leg­nagyobb segítségre, hiszen a ha­tározatban különös hangsúlyt ka­pott az iskolai KISZ-szervezetek mozgalmi munkájának tovább­fejlesztése. Vagyis: középiskolás fokon is meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyek fiatalo­sabbá. élénkebbé. mozgalmasab­bá teszik a KISZ szervezeti éle­tét. • Mint az a Petőfi Népe szer­kesztősége által nemrég megtar­tott ankéton is kiderült, a Bács- Kiskun megyében tanuló szak­munkástanulók. középiskolások és főiskolai hallgatók a határozat megismerése után ennek szelle­mében kezdték meg a mozgalmi munkájukat. A tapasztalatokról, az eddigi eredményekről Gróf Katalin, a kecskeméti 607-es Szakmunkásképző Intézet párt­összekötő tanára. Simala István, a KISZ megyei bizottságának munkatársa. Szekeres Mihály, a kunszentmiklósi Damjanich Gim­názium. Herczeg György, a kis­kunfélegyházi Móra Ferenc Gim­názium. Boor Géza. a kiskunha­lasi Sziládv Áron Gimnázium és Hegedűs Zoltán, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Mű; szaki Főiskola KlSZ-titkára szá­molt be. . A határozat lényegének, sarka­latos tételeinek megismertetése tavasszal kezdődött a középisko­lákban. A járási-városi KISZ-bi- zottságok. az iskolák vezetőinek, párttitkárainak, pártösszekötő ta­nárainak. s a "KISZ-titkároknak tájékoztatást adtak a határozatról. Ezeken a megbeszéléseken tulaj­donképpen öt fő témáról volt szó: mit értünk a KISZ kommunista, politikai jellegén, milyenné akar­juk formálni a fiatalt a KISZ- ben. kit hívunk és várunk az; if­júsági szövetségbe, hogyan nö­veljük a politikai követelménye­ket és az alapszervezetek aktivi­tását és miiven irányban fej­lesszük tovább a vezetők és a vezető testületek munkamódsze­reit. • A tanév befejezése után a szakmunkásképző intézetek KISZ- titkárait Esztergomban, a közép- iskolás KlSZ-titkárokat Csepelen, a főiskolás RlSZ-titkárokat pedig Balatongyörökpn készítették fel a határozat végrehajtására. Ezután a KISZ megyei bizottsága a ba­jai. KISZ-vezetőkéoző iskolában szervezett tanfolyamokat, amelye­ken csaknem ötszáz KISZ-vezető vett részt. A tennivalókra való felkészítés új módszere volt, hogy egy-egy turnust 10—15 tagú cso­portra osztottak, s így tartották meg a foglalkozásokat. Nem az előadásokon volt a fő hangsúly, hanem a határozat egyes részéről vitatkoztak, beszélgettek a fiata­lok. A KISZ-vezetők tehát a tan­folyamon a végrehajtással kap­csolatos elméleti és gyakorlati-ta­pasztalatokat is gyűithettek. Sok helyütt, mint például a kiskunfélegyházi Móra Gimná­ziumban a diákok egyebek között a Magyar Ifjúságban a határo­zatról megjelenő cikksorozat alap­ján ismerték meg az időszerű feladatokat. A kiskunhalasi Szi- lády Gimnáziumban erre a cél­ra is felhasználták az iskolaújsá­got, iskolarádiót. A 607-és szakmunkásképző pártösszekötő tanára részt vett a KISZ városi bizottsága által ren­dezett értekezleten, amelyen a kö­zépiskolák szakmunkásképző in­tézete pártösszekötő tanárainak ismertették a határozatot, illetve a végrehajtás módszereit. Ezt _ kö­vetően a pártösszekötő tanárok tantestületi ülésen, igazgatóta­nács-értekezleten számoltak be a tennivalókról fgí-, A határözat lényegét tehát minden tanár és minden KISZ-es ismeri. Az időszerű feladatok részleteivel azonban még sokan nincsenek tisztában. Az iskolák­ban sorra kerülő őszi diákparla­ment nagyszerű alkalom lesz ar­ra, hogy a KISZ-esek elmélyül­tebben foglalkozzanak a határo­zattal. Ezeken a fórumokon már szó lesz a megvalósítás első lé­péseiről is. hiszen az akcióprog­ramot október 15-ig az új köve­telmények szerint kell összeállí­tani. ­• Erről, vagyis a Kilián-pró- báról, az egyéni megbízatásokról, a KISZ-tagok feladatvállalásáról a következő részben lesz majd szó. ■ , Tárnái László (Folytatása következiky­A PÁRTI ROD ALOM TERJESZTŐI Eredmények Jánoshalmán 26 kötet — százezer szerző Kijevben megjelent az Ukrán SZSZK városainak és falvainak története című 26 köteletes nagy munka. Ebben feldolgozták a több mint 380 ukrán város és mintegy 1500 község és falu tör­ténetét. További 8 ezer kis tele­pülésről adnak még rövid ismer­tetést. A kiadvány minden város és falu történetét keletkezésétől napjainkig mutatja be. Az ol­vasó számtalan érdekességet megtudhat. Sokak előtt ismeretes például, hogy Balzac Hanska grófnővel Bergyicsev városában kötött házasságot, azt azonban már sokkal kevesebben tudják, hogy e város közelében született Joseph Conrad, a neves angol író. Az Ukrán SZSZK városainak és falvainak története — kol­lektív munka. A hatalmas anya­got falusi pedagógusok, főiskolai tanárok, írók és amatőr helytör­ténészek gyűjtötték össze muzeo­lógusok, levéltárosok és könyvtá­rosok támogatásával. Ha minden­kit összeszámolunk, aki valami­lyen formában részt vett az anyag összegyűjtésében, feldolgo­zásában, és megvitatásában, ak­kor kiderül, hogy az alkotó kol­lektíva száma eléri a 100 ezret. Ukrajnában az utóbbi 4 év alatt a helytörténeti irodalom kiadása megnégyszereződött. Idén 375 helytörténeti mű lát napvilá­got, több mint 50 millió példány­ban. (APN — KS) „Több mint tíz éve figyelem, miként történik a politika^ és pártirodalom terjesztése János­halmán. Itt már valóságos tradí­ciója van például a téli politikai könyvheteknek. Az éves forgal­muk hatezerről hatvanezerre emelkedett, s ez nem kis dolog. Jánoshalmán csupán a legutób­bi időben száznál több lexikon, hatvannyolc Univerzum-kötet talált gazdára. Ebben a nagy­községben régóta napirenden tartja a pártbizottság a politi­kai és pártirodalom terjesztésé­nek ügyét.” h □ □ □ . A fenti szavakkal jellemezte Jánoshalma nagyközség párt­szervezeteinek propagandate­vékenységét Mészáros János, a Kossuth Könyvkiadó Bács-Kis- kun megyei kirendeltségének vezetője a napokban. Ezektől a szavaktól felbuzdulva, elindul­tunk a helyszínre, hogy meggyő­ződjünk róla: milyen eszközök, módszerek segítségével sikerül ezt a kimagasló eredményt elér­niük a helybelieknek. Mindazt, amit láttunk, hallottunk, szíve­sen tesszük közzé abban a re­ményben, hogy a jánoshalmi példát másutt is követik majd. □ □ □ Jánoshalmán összesen ötszáz­nál több párttag tevékenykedik. Munkájukat három függetlení­tett titkár irányítja. A tizenhét alapszervezetben mintegy száz propagandista található. Terven leiül legutóbb beszerveztek száz­nál több előfizetőt a napi- és hetilapokra, s még ennél is töb­bet a különféle szaklapokra. A napokban indult a marxista kö­zépiskola, harminc hallgatóval. A Petőfi és a Jókai Termelőszö­vetkezetben, valamint a pedagó­gus pártalapszervezetben az utóbbi időben örvendetesen megnőtt az érdeklődés a politi­kai kérdések iránt. □ □ □ László József, a nagyközségi pártbizottság titkára ezt mondjá erről: — örülünk, hogy a pártszer­vezetekben dolgozó aktíváink ja­va része a politikai és pártiro­dalom terjesztését a politikai munka szerves részének tekinti. Az a célunk, hogy valamilyen formában eljussunk minden egyes dolgozókhoz. Messze már az az idő, amikor egy párttitkár irodájába nem lehetett bemenni az eladatlan kiadványoktól. _ Vi­gyázunk arra, hogy a Kossuth- kiadványokat ne a tsz vagy a gazdaság pénztárából vásárolják meg. □ □ □ A jánoshalmi Petőfi Tsz füg­getlenített párttitkára Südi Ber­talan. így vall az ilyen jellegű munkájáról: — A mi téeszünkben sajáto­san jelentkezik a terjesztés prob­lémája. Például a lexikonokat és az egyéb ismeretterjesztő mű­veket sokan veszik: ennekr örü­lünk. Van egy jól kiépített aktí­vahálózatunk, ami sokat segít. Régebben sokan épp azért érez­tek bizonyos ellenszenvet a po­litikai kiadványok | iránt, mert egyesek megpróbálták „rájuk tukmálni”. Ma másképpen van: megadjuk a választás lehetősé­gét, és jó előre ismertetjük az érdeklődőkkel az egyes kiadvá­nyok tartalmát. Állandóan szá­mítunk a szocialista brigádokra. Azt tapasztaljuk, hogy az embe­rek nem hogy zaklatásnak ven­nék, hanem egyenesen hálásak azért, ha felhívjuk a figyelmet egy-egy színvonalas politikai műre. □ □ □ , És mit mond a szocialistabri- gád-vezető? Szabadás Józsefnével beszélge­tünk a munkájáról. Pénzügyi előadó, a Petőfi Tsz-ben dolgo­zik. Brigádjának a neve: Braun Éva brigád. Csupa nő dolgozik benne. Elmondja, hogy külön is vállalták: nagyobb gondot fordí­tanak a politikai irodalom ter­jesztésére. Néhány nap alatt ezernégyszáz forint értékű köny­vet adtak el „házon belül". — Kik a legaktívabb olvasói a pártirodalomnak? — Kőrösmezei Attiláné és Nagy Lászlóné; de többeket is tudnék sorolni — hangzik a gyors válasz. A kis közösség dicséretére le­gyen mondva, hogy mindannyian előfizetnek valamelyik politikai napilapra. S az is dicséri őket, hogy mindannyian tanulnak va­lamilyen formában, szervezett keretek között. □ □ □ László József pártbizottsági titkár szobájában ott áll a fa­lon egy. oklevél: „A jánoshalmi nagyközségi pártbizottságnak, több éves eredményes pártiro- dalom-terjesztői munkájáért” Varga Mihály Szemüveglencsék vidéki gyárból • A Magyar Optikai Művek má­tészalkai új gyáregységében kétezren dolgoznak. Itt készí­tik a szemüveglencséket A Zeiss licenc alapján gyártott meniscus és toricus lencsék csaknem nyolcvan százalékát exportálják. Az üzem teljes felépítése 1975-re fejeződik be. Képünkön: A kész szemüveg- lencséket speciális mérőmik­roszkóppal ellenőrzik. (MTI- foto — Kovács Sándor felv. — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom