Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

1974.'szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Gurul a művelődési autó Mit hozhat még a huszadik század? A bajai József Attila Műve- lődési Központ jó ötlettel ezt a címet adta az október 15-én kezdődő, két hónapón át tartó ifjúsági akadémiájának. Ez idő alatt minden kedden délután színvonalasnak ígérkező előadá­sokat hallgathatnak meg azok a bajai fiatalok, akiket érdekel a tudományos-technikai forradal- lom, a jövőkutatás és az embe­riség várható útja. A közrebocsátott felhívás szö­vegében olvashatjuk: „A sorozat célja, hogy megismertesse a hall­gatókat a technika modern vív­mányaival. Hogy megvilágítsa o jelentős tudományos felfedezések könnyítő szerepét a ma és a jö­vő emberének életében. A termé­szettudományos példákon kívül az irodalom és a művészet esz­közeit is felhasználjuk a jövő várható' fejlődési eredményeinek szemléltetésére." Sietünk hozzátenni: szép és nemes, nagyon időszerű célki­tűzés ez. Napjaink — és az el­következő. esztendők — egyik égető kérdése, hogy mennyire leszünk képesek az emberek többségét megnyerni a tudomá­nyos gondolkodásnak; s annak, hogy igyekezzenek mindennapi munkájukban életükben felhasz­nálni a tudományt. Az ifjúsági akadémia . temati­kájának gazdagságára is érdemes felhívni a figyelmet. íme, néhány előadás címe: A sei-fi irodalom és az előrejelzés. Napjaink és a kémia. A modern technika és az ember. A biológiai pokolgép Biológiai és egészségügyi forra­dalom. Űrkutatás és megisme­rés. Városaink jövője. Hogyan közlekedünk holnap? Egytől egyik ismert és népsze­rű személyiségek tartják az ér­dekes előadásokat. Dr. Ili Már­ton csillagász például, a fizikai tudományok kandidátusa; dr. Vajtai. István kórházi főorvos. De ott táláljuk a program elő­adói között Barna György városi főmérnöknek. Jávorka Géza ta­nárnak és dr. Muszka Dániel tu­dományos kutatónak a nevét is. S figyelemmel kísérhetik ■ majd a hallgatók a televízióban is meg­ismert dr. Richnovszky Andor­nak, a biológiai tudományok dok­torának •fiz előadását is. V. M. Újra filmen Monte Christo I Taryn Power — a hollywoodi sztárok legfiatalabbika, az egykori híresség, Tyrone Power 21 éves lánya — játssza a „Monte Christo grófja" című film főszerepét. (Telefoto AP—MTI—KS.) A művelődési autó letér az or­szágúiról, Az erős autógumik ne­kifeszülnek a homoknak. Erdőn keresztül vezet a hosszú, két keréknyom. Cigánydűlő. A kocsiban valaki mesélni kezd: „Most kábeleken megyünk. Ami­kor az áramot vezették erre, a környező tanyákba, az erdőgaz­daság — természetvédelmi szem­pontból — nem járult hozzá a villanyoszlopok1 felállításához: Naigyon sok fát kellett volna ki­vágni így a földbe fektették a kábeleket. Nagy munka volt. A környékben mégis kigyulladtak a villanyok.” Szamárháton érkezett Megérkezünk. Jakabszállás, Wolford iskola. A tanterem pad­jaiban felnőttek, gyerekek- szo­ronganak. — Most kevesen vannak — jegyzi meg Bozóki József, míg jegyeket osztogat. — Tart még a mezőgazdasági munka, a nyá­ri szünet után ez az első prog­ramunk. Azt is mondhatnám, hogy ez a mai este premier. Hét órakor diavetítéssel kez­dődik a műsor. A tábla fölött a fehér falon Ausztria gyönyörű hegyvidéke színes filmkockákon. 'Régi városok, patinás épületek, alpesi háztetők. Most még csak csodálkozás a szemekben, aztán Rigó Rezső mesélni kezd,' egy képzeletbeli kirándulásra invitál. A világ k.tágul, pár percig elfe­ledkezünk az iskolapadok ké­nyelmetlenségéről. Rövid szünet után mozielőadás következik. Az „Egy srác fehér lovon” című magyar filmet ve­títi Barna József. Együtt izgul, együtt nevet a közönséggel. — Sose felejtem el, Kiskun- lacházán volt egy idős paraszt bácsi, aki mindig szamárháton érkezett az előadásokra — meséli később, amikor már vége a mű­1872-től napjainkig . nagyon sok kiadást ért meg Hevesi La­jos • könyve :■ Jelkv András bajai fiú íendkívüli. kalandjai ötödfél világrészben. A regényesen fel­dolgozott életírás Jelkv András (1730—1783) világutazó • „Geschi­chte des Hern Andreas Jelky, ei­nes gebornen Ungarns” címen megjelent, németül megírt önélet- rajzáp alapul. Az eredeti német szöveget egyébként 1794-ben ma­gyarul is kiadták Gvőrött Sándor István fordításában. ..Jelky And­rásnak egy született magyarnak történetei. A’ki. minek utánna sok szerentsétlen eseteken, majd töréseken, raboskodáson. és a’ vad emberek között életének külön­féle veszedelmein által ment vol­na, végtére Batáviában neveze­tes tisztségekre hágott” — ez a terjedelmes cím olvasható a győri kiadás címlapján. Évtizedeken át Jelkv önéletírá­sa volt az egyetlen forrása annak, amit a világjáró szabólegényről tudni lehetett. Amikor a harmin cas években Baia városa elha­tározta. hogv neves fiának emlé­két szoborral örökíti meg. helyén­valónak látszott felkutatni, hite­les adatok alapján mi állapítha­tó. meg Jelkv életéről, kalandjai­ról. „Hallatszottak plvah hangok is, hogy Jelkv csak afféle Háry Já­sornak. — Megjött, kikötötte > a csacsit egy fához, mellette szé­pen felsorakoztak a személy­autók, motorkerékpárok. Bozóki József továbbfűzi a tör­téneteket: — Amikor az ötvenes évek vé­gén elkezdtük a munkát — jár­tuk a tanyákat, hoztunk köny­vet, filmet —, akkoriban még a személygépkocsit bámulták így meg az emberek, mint később ezt a csacsit. Azt hiszem, nem le­het eleget csodálkozni, hogy mek­korát változott a világ. Itt, a Jakabszállás környéki tanyákon is sok helyütt magával hozta a villany a televíziót. Nemrégen szakmai körökben valaki fel is vetette a kérdést: egyáltalán van-e még szükség művelődési autókra? A választ a gyakorlat igazolja. Azok is részt vesznek programjainkon, akikre otthon vár a tévékészülék. Az emberek igénylik a közvetlen kapcsolato­kat. Hogy az összekötő köztük és a tágabb értelemben vett világ között ne csak egy elektronikus doboz legyen. Hogy ha kérdésük van, azonnal megkapják a vá­laszt. Hogy ha valamit el akar­nak mondani, legyen, aki meg­hallgatja őket. Bármekkorát vál­tozott is az élet, ez az igény — szerintem — ~ még sokáig meg­marad. Nem lehet megunni Bozóki József könyvtáros. A Katona József Könyvtárban dol­gozik. Munkájához hozzátartoz­nak aj vidéki előadások, de nem kötelezően. . A TIT-rendezvénye- ken aktuális kül- és belpolitikai problémákról, időnként irodalmi témákról beszél a tanyasi embe­reknek. Az előadásokra felkészül­ni, esténként, munka után elin­dulni a tanyákra — fárasztó do­log lehet. Mégsem kérdezem, miért csinálja. Az előbb már vá­laszolt. nos volt. aki csavargott valahol a nagyvilágban' és itthon szédítette az embereket • csodálatos1 kaland­jaival”. i !—?-'• íwa. tanuknanyában Sólymos Ede kandidátus, a bajai Türr István Múzeum igazgatója. Erősítette é hangokat, hogy a ku­tatómunka nem járt eredmény­nyel. Baja akkori polgármestere felkérte külföldet iáró barátját, Kollár Kálmánt, hogy Hollandiá­ban és Holland-Indiában (a mai Indonéziában) gyűjtsön Jelky. adatokat. Kollár azonban egy nagy holland könyvtárban, ahol a kelet-indiai holland gyarmatok­ról szóló szinte minden nyomta­tott betű megvan. Jelkv címszó alatt semmit sem talált. Japánban Muto professzor, a nagaszaki könyvtár igazgatója kereste ered­ménytelenül Jelkv nevét az ok­mányok, feljegyzések között. Ismeretes azonban hogy Jelkv 1783. október 31-én nem sokkal halála előtt kelt végrendeletét Joannes Jelieke névvel írta alá. Ebben az okiratban Consiliarius Hollandicus szerepel, mint polgári állása. A név Jelieke változata tökéletesen meafelél a holland fonetikának. Mindezek alapján Solvmos úi kutatást kezdeménye­zett Djakartában. az egykori Ba­táviában. Felkért égy djakartai kutatót. Maria Th. Veent, hogy az 1,700-as évek második felében A megyei könyvtár két műve­lődési autót működtet. Lisztes László könyvtárigazgató a vidé­ket járó könyvtárosokkal, a TIT-tel, a járási népművelési felügyelővel együtt állítja össze a programokat. Időnként kérdő­íveket osztanak szét a tanyai is­kolákban, a pedagógusok segít­ségével és közvetlenül az embe­rek megkérdezésével mérik fel az igényeket. Az előadások té­mája a mezőgazdaságtól a csil­lagászati kérdésekig terjed. A népművelők napközben sem pihennek. Várják őket a városi, a vidéki letéti könyvtárak, hogy felfrissítsék állományukat. Vár­ják őket a letéti könyvtárosok, akiknfek szintén segítenek. Tu­lajdonképpen hány órás a mun­kaidejük? — A napi nyolc óránál többet dblgdzunk — válaszol egy elhá­rító mozdulat kíséretében Rigó Rezső. — De hát ezt a munkát nem lehet megunni. Legfeljebb este, amikor lefekszem, akkor ve­szem észre, milyen fáradt va­gyok. Hazafelé a Cigánydűlőn A tanterem kiürül. Némileg el­gémberedett végtagokkal állunk fel a kicsi' padokból. Szerdahelyi Andorné, az iskola pedagógusa megjegyzi: — Talán kapunk már széke­ket. Az iskolánkat patronáló bu­dapesti vállalattól. Azért kértem, hogy a felnőtteknek ne kelljen így szorongani az előadások alatt. Miközben a Cigánydűlő homok­jával birkózik ismét az autó, Bar­na József felém fordul: — Megint erről a föld alatti kábelről' jutott eszembe. Az em­ber előtt hiába tornyosulnak akadályok. Addig igyekszik, míg legyőzi a mostoha adottságokat. És elviszi a fényt a távoli ta­nyákba. A fényt, meg ami vele jár. Almás! Márta Jelieke néven kelt okmányok után kutassom 7 A próbálkozás alig .’raffl1! si- ~9 kerrel"■jártV 'NÍ'. Tn! Veen meg-' küldte Bajára Jelkv. valamint fe_ lesége, Elisabeth Seguin testa­mentumát. amelyet az ottani nem­zeti levéltár körbélyegzője hitele­sít. Az okiratban Jan Andries Jelieke és felesége a halál bizo­nyosságának és a halál órája bi­zonytalanságának tudtában vég­rendelkeznek Minden vagyonu­kat kölcsönösen egymásra hagy­ják azzal a kötelezettséggel, hogy a túlélő házasfél köteles hitves­társát méltó körülmények között eltemettetni. A testamentumban Jelky mint a nyugati oldali pol­gárőrség hadnagya szerepelt. A batáviai testamentum tehát az első külföldi okirat, amely bi­zonyítja. hogv Jelkv válóban élt, tevékenykedett és jelentős tiszt­séget is viselt Holland-Indiában, továbbá hogy önéletrajza reális történéseken alapszik. Hozzátehetjük: a budai végren­delet, amelyben a Jelieke név szerepel, sajnos, néhány évtized­del ezelőtt eltűnt a Fővárosi Le­véltárból. Érdemes lenne felku­tatni az értékes hazai okiratot is. mint a most élőkerült kultúr- históriai jelentőségű okmány ha­zai keltezésű páriát. Csorna Béla Hogyan került elő Jelky András testamentuma • Kirgiz solymász. (Foto TASZSZ — MTI—KS. — . • A. Klemenov felvétele.) KEDVEZMÉNYEK A BAJAI HŰTŐHÁZBAN „Lehetőséget adunk a tanulásra” A nyolc év óta működő bajai hűtőház jelenleg ötszáz dol­gozót foglalkoztat. Akiket ehhez az üzemhez köt a sorsuk, szívesen vannak itt. Egyrészt, mert jól lehet keresni — a tavalyi egy főre eső évi átlagjövedelem háromezer-egyszáz forint volt — másrészt mert a munkahelyi vezetők erejük­höz, lehetőségeikhez mérten mindent elkövetnek a vonzó kör­nyezet, a kedvező munkahelyi légkör kialakítása érdekében. Ehhez kapcsolódik az is, hogy segítik a művelődni vágyókat, s azokat, akik magasabb iskolai végzettséget akarnak szerez­ni. Negyven párttag és nyolcvanhét KISZ-tag munkálkodik az üzem­ben. Az elmúlt esztendőben párt- alapszervezeti taggyűlésen vitat­ták meg a munkahelyi kulturális életet. De egyéb módon is lehető­séget találnak arra. hogy közre­működjenek a gvár művelődési viszonyainak javításában. Az igazgató a párt- és szb-titkárral közösen érdeklődik a dolgozók tanulási, művelődési törekvéseiről Részt vesznek az üzem oktatási tanácsában; javasolnak, kezde­ményeznek. . □ □ □ Amikor a közművelődéssel kap­csolatos témákról szót ejtettünk, így fogalmaztak: „Mindenkinek lehetőséget adunk a tanulásra. Sőt. segítjük, biztatjuk is őket.” Elmondták, hogv mikor azt ta­pasztalták: egyesek visszaélve a lehetőséggel, tanulás helyett más­ra használták fel a tanulmányi szabadÄ ^‘hlJ^tóaifJljogy ezentúl. csaj$is0,M#Hj|$, kezez­nék. akik az első evet eredménye­sen végezték el az iskolában. Most, az új tanévben harmin­cán tanulnak' a kihelyezett hete­dik osztályban. Középiskolai és főiskolai végzettséget igyekeznek szerezni huszonötén. Tavaly húsz dolgozó kapta kézhez a hűtőipari szakmunkás-bizonyítványt. Ezt a kedvezményes tanfolyamot — a foglalkozások felét munkaidőben tartották — a betanított munká­soknak szervezték. Szakszervezeti és pártoktatás­ban összesen kétszázan, a KISZ által szervezett oktatási formá­ban huszonötén növelik. politikai, társadalmi ismereteiket. Esti egyetemre négyen, marxista kö- "zépiskolába ugyancsak négyen járnak jelenleg. Tavaly nyolcán tettek technikusi minősítő vizsgát. □ □ □ A szervezett oktatás mellett a közművelődés különböző terüle­tein értek el eredményt. A gvár területén levő, szépen berendezett KISZ-klubot szívesen látogatja a fiatalok egy része. A nyolcszáz kötetes letéti könyvtár is a dolgo­zók művelődését és nemes szóra­kozását szolgálja. Ehmann • József szb-titkár el­mondta : az állandó feszített mun­katempó, s a bejáró dolgozók nagy száma — a létszám hetven százaléka! — akadályozza ugyan a munkahelyi művelődést, de azon vannak, hogy ezt a hátrányt kiegyenlítsék. A mozival jó kapcsolatot épí­tettek ki; rendszeresen gondos­kodnak jegyekről, bérletekről a művészileg értékes alkotások megtekintésére. Az üzemben szí­vesen vásárolnak könyvet a dol­gozók. 1973-ban egy év alatt ösz- szesen harminckétezer forint ér­tékű mű talált gazdára náluk. Er­re jogosan büszkék. □ □□ Huszonkét szocialista brigádjuk van. Ezek tagjainak nagy része törődik az önműveléssel. Közös mozi- és múzeumlátogatás, kiál- sb ií4á£ofeE fiS9BSEt°s megtekintése - iwázefcSPelotúkhek. programjában. A -BnH£Z^PséjÍéál?Y.Íte£m sajátabuszával is segíti őket. Belelapoztunk a Jelky András nevét viselő, Horváth László ál­tal vezetett szocialista brigád nap­lójába. A többszörösen jutalma­zott kis közösség kitűnt eddig a társadalmi munka végzésében. Segítik az állami gondozott gyer­mekeket. Őrzik a Vöröskereszt köszönő' levelét. Támogatták a rá­szorult tűzkárosultakat. Elvállal­ták egy gyermekjátszótér ren j- szeres karbantartását. Ismereteik bővítésére szórakoztató vetélke­dőket szerveztek. Valamennyien- részt vesznek a politikai képzés­ben. Kitűnnek a sportolásban. És jut idejük olykor közös halvacso­rára;. ez i§ a jó közösségi életet bizonyítja. □ 1 1 Megkérdeztük a vezetőket: Mit terveznek a következő hetekre? Megtudtuk, hogy az egyik ismert nevű budapesti újságírót várják „kérdezz^—felelek” estre. Készül­nek az üzemi brigádvetélkedőre. Szerveznek egy munkavédelmi ankétot. S előkészítették a har­mincszemélyes iskolai csoport tanévkezdését. Varga Mihály Jégország megadja magát Ahogy tökéletesedett a ha- ■* józás, úgy növekedett 'áz expedíciók hatósugara. A XIX. század végén különösen feltűnést keltő eredményt értek el a norvég kutatók, akiket De Gerlache és Amundsen vezetett, nekik nem kellett a kedvező szélre várniok, jó felszereléssel indulhattak el. Gjöa nevű liajójukon nemcsak vi­torla volt, hanem petróleummal működő motor is. Az expedíció tagja, sokat szenvedtek a hideg­től, mert hajójukat bezárta a jég és így az egész sarki telet ott töl­tötték. Amundsen világhírnévre tett szert és 1911-ben újra vállalkozott arra, hogy a Föld legdélibb vidé­kére utazik. Ekkor még több si- - kerrel járt, mint korábban: első emberként' ő érte el először a Dé­li-sarkot. Nem sokkal később ugyanezt a bravúrt végrehajtotta az angol Scott is. A kutató az­után életével fizetett vakmerősé­géért. A jég világa konzerválta a hátrahagyott naplókat. A lapok hófehérek, egyáltalán nem sár­gultak meg. Scott élete utolsó óráiban ezt jegyezte föl: „Egyre gyengülünk... A halál nem lehet messze... Az ég szerel­mére, gondoskodjatok rokonaim­ról. Ezt a naplót küldjétek el a feleségemnek.. Scott később ezt az utolsó szót áthúzta és így javítja' ki: „özve­gyemnek”. Megfagyott az angol kutató. De halála így sem volt céltalan és ér­telmetlen. Szánkóján ugyanis egy későbbi expedíció egy szikladara­bot talált. E lelet tudományos je­lentősége rendkívül fontos. A tu­dósokat ugyánis akkoriban a kö­vetkező kérdés foglalkoztatta: Kontinens-e az Antarktisz, vagyis a jégtakaró alatt föld van, vagy csak tenger? * Szenzációnak ; számított a Scott holtteste mellett talált sziklada­rab. Azóta már több mint 150 ha­sonló jellegű leletet gyűjtöttek össze, mindez bizonyítja, hogy van föld a jég alatt. Nem össze­függő, de van. Vagyis az Antark­tisz az egymás mellett fekvő szi­getek csoportjából álL. Mi van a jég alatti' Ez'a kérdés foglalkoztatta az angol Vivian Fuchs képzeletét is. Ezért indult el kétszer/is'veszélyes útjára, elő­ször 1948-ban, amikor egy geoló­giai kutatóállomásop töltött el hosszabb időt, majd 1955-ben, amikor arra vállalkozott, hogy a Nemzetközi Geofizikai Év kereté­ben keresztül szeli az Antarktiszt. Ekkor vele tartott Edmund Hil­lary, akinek a nevét 1953-ban rö­pítették világgá a lapok, amikor a bennszülött Tenzing kíséreté­ben elsőként érte el a Mount Eve­rest örökké havas csúcsát. A mo­dern eszközökkel fölszerelt expe­díció Amundsen és Scött nyomdo­kain haladt. Fuchs így emlékezett vissza kezdeti terveiről: — A feladat csak úgy oldható meg, ha a kontinens mindkét ol­dalán bázisokat építenénk, a fel­derítést repülőkre bíznánk, emel­lett pedig kutyafogatokról j és a szállítás gépesítéséről egyformán gondoskodnánk. Fuchs azt is tudta, hogy az ex­pedíció legnehezebb felszerelési tárgya egy műszer, a szeizmikus vizsgálóberendezés lesz, amely a jégtakaró vastagságának a ^meg­méréséhez szükséges. Ezenkívül kell legalább fél tonna robbanó­anyag is, mert adódhat olyan helyzet, hogy az összetorlódó jég­hegyeket csak ezzel lehet szétzúz­ni­Stratégiai szempontból az angol kormány fontosnak találta, hogy Vivian Fuchs és Edmund Hillary expedíciója elindulhasson a világ legdélibb vidékeire és felderítse azt. 1955 elején Winston Churchill miniszterelnök közölte a két ku­tatóval, hogy százezer fontot kap­nak-a költségek fedezésére. De más jelentős támogatásban is ré­szesültek. Segítséget ígért az új- zélandi légierő, valamint a hadi- tengerészet is. Mindez érzékeltet­te, hogy a Brit Nemzetközösség katonailag mennyire jelentősnek tartotta a két tapasztalt kutató út­ját." Láttak fantáziát az expedíció­ban a nagy cégek és' vállalatok is. Sok fölszerelési cikket, tárgyat ingyen adtak, csak azért, mert igazgatóik tudták, hogy ez sok­szorosan megtérül. A 'veszélyes útról rengeteg kép és újságcikk, valamint rádiótudósítás készül. Így tehát az expedíció ingyen reklámot csinál az „ajándék”- 'cikkeknek. ' Gondos és körültekintő előké­szület előzte meg az expedíció startját. Fuchs és Hillary több bá­zist létesített, hogy biztosítsa ka­ravánjuk utánpótlását. Lánctal­pas hó jár ók szállították a kutató­kat, de mégis gyakran előfordult, hogy szinte csak méterről méter­re jutottak előre. Veszélyes sza­kadékok és gleccserek állták el útjukat. Csaknem 3300 kilométert tettek meg, gyakran életveszélyes körülmények között. Ez olyan tá­volság, mintha valaki elindul Lon­donból, Párizson át elérkezik Ró­mába, onnan Szicíliába jut és op- nan a tengeren tovább halad Lí­biáig. Fuchs naplója így rögzítette a kritikps pillanatokat: „ ... Csaknem lehetetlen sza­vakkal kifejezni milyen hatalmas erővel zajlik körülöttünk a jég... Hajónk rázkódik, remeg, sír, nyö­szörög, azt gondoljuk, hogy azon­nal szétesik. Szörnyű,'riasztó zaj, amikor a hajócsavar kalapál - a jégben és ettől rázkódik minden alattunk és körülöttünk...” Sokat szenvedtek az expedíció tagjai. Keserves órákat éltek át. Az átlagos hőmérséklet —37 Cel- sius-fok körül volt, de előfordult, hogy —55 fokot mértek. De a hi­degnél is több gondot okozott a szél, amely ilyenkor mindent be­temetett. Gyakran megtörtént, hogy az angolok semmi mást nem csináltak, - csak megpróbálták ki­ásni a hóhegyek alól felszerelésü­ket. 99 napos veszedelmes és fárad­ságos út végén érkezett el az ex­pedíció a Déli-sarkra. A kutatók visszaemlékezéseiből kiderül, hogy bár valamennyien jól kikép­zett, tapasztalt emberek voltak, modern technikai eszközöket vit­tek magukkal, mégis gyakran éle­tükkel játszottak^. Gyakran fenye­gette őket a fagyhalál vagy az, hogy belezuhannak egy olyan sza­kadékba, amelyet a hótakaró ész- revéthetetlenné tett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom