Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-08 / 210. szám
\ 1974. szeptember 8. • PETŐFI NÉPE • 3 JO SZÁNDÉK MELLÉKVÁGÁNYON Egy házépítés fura története 0 A bástya most megerősített falát támogatja az ácsszerkezet. Fent a tetőzetet készítik. 0 A majdani Aranypók divatáru szaküzletben — állítólag — fűtésszerelési problémák adódtak. (Pásztor Zoltán felvételei) Tizedikkel a szíve alatt, kilenc gyerekkel özvegyen maradt nyomorúságos hajlékában egy pető- fiszállási asszony: Az apát szegedi munkahelyén, , a vasútnál, ahol rakodómunkásként dolgozott, ragadta el a halál. Az együttérzés tetteiben nem volt hiány. Ahány gyermek, annyifelé kérték őket, hogy könnyítsenek az anya helyzetén. Ö azonban nem bírt. képtelen lett volna megválni tőlük. Erzsi, a legidősebb, 13 éves volt akkor. Es az özvegy anya — birtokában a ' terhesség megszakításához szükséges irattal — világra hozta a tizediket. A most hétéves Anikót. Mert mindez hét évvel ezelőtt volt. Szomorú kezdeteként annak a történetnek, amelynek folytatódásáról eddig három fejezetben számoltunk be lapunk hasábjain. Dehogy is hittük volna, hogy — a közvélemény elé tártan, lényegében a szemünk láttára — a mostani fejezethez vezetnek a fejleménypk! Elevenítsük fel azonban az előzményeket. . ... ,, i „Tizenegyen kézenlogva” című riportunkban beszámoltunk az édesapa nélkül maradt népes család életéről, hétköznapjairól. özvegy Samu Ferdhcnét tíz gyermekével akkor a petőíi- szállási vasúti őrházban találtuk. A tágas udvarú szolgálati lakásba a MÄV segítette a rendkívül mostoha körülményei közül a családot. S ugyanakkor, még 1970 nyarán más. segítséget is elindított a MÁV. Szövetséget kínálva a petőfiszállási tanácsnak egy nemes akcióhoz, bontásból 35 ezer téglát, 6 ezer- tetőcserepet, egy vagon fenyőfűrészárut, 8, körülbelül 8—10 méter hosszú vasúti sínt, 5 ajtót és 5 ablakot szállított Petőfiszállásra, a Samu-család számára társadalmi összefogással felépítendő ház céljára. A helyi tanács a Kossuth Lajos utca 55. számú telket jelölte meg az építésre. Erre a portára fuvarozták a vasút ajándék-építőanyagát, amelv mellé a községi összefogás bizonyságaként vályogtégla is került. A község a megyéhez is segítségért fordult. És a nemes célhoz kapott is. Riportunk végén a következőket adtúk hírül: „A háromszoba-konyhás, elő- szobás, fürdőszobás, 320 ezer forint költségigényű családi ház megépítéséhez a megyei tanács 200 .ezer forinttal járul hozzá. A várhatóan még ez évben megépülő, állami tulajdonú ház használati joga az édesapa nélkül maradt népes Samu családot illeti meg.” otthoná| i»7i. oec. a. | ban remélve a Samu családot, karácsonyi riportot szerettünk volna írni. Ehelyett „Már állnak a falak” cím alatt csak a következőkről tudósíthattunk: formálódik a ház, melynek birtokba vétele a tervezetthez képest kissé elhúzódik.” És akkor még fenntartás nélkül hittük, hogy: „1972 tava- szán új, fedél alatt, új szakasz kezdődik a tizenegy tagú Samu család életében.” lim«*.»—1 táLK ről szerettünk volna beszámolni. Hogyan rendezkedett be új otthonában, miként tölti az 1972-es karácsonyt az olvasóink által már jól ismert sokgyermekes család? Derűs, örömteli találkozásra készültünk. Annak számí- tásbavételével is, hogy gondja az új otthonban is bőségesen maradt az özvegy anyának... Találkozásunk azonban elmaradt. És ezúttal már kiáltó jelzésként a közvélemény elé tártuk a „LeHárom kereszt a papír alján. A mai fiatalok aligha tudják, mit jelent. Pedig bíróságaink irattárában valószínűleg lapul még má is élő tanúk, vádlók, vádlottak, peres felek húsz-harminc évvel ezelőtti aktája — az aláírás helyén három kereszttel. Olyan embereké, akik nem tudták leírni a nevüket sem. Magyarországon az analfabétizmus gyakorlatilag már a múlté. .Nagy szó ez. ha azt vesszük, hogy a húszas-harmincas években nálunk minden száz felnőttből. tizenöt nem ismerte a betűvetést. — Természetesen — mondhatja erre bárki —. hiszen hogyan férne össze a két fogalom: atomkor és analfabétizmus? Az UNESCO adatai szerint 1960-ban a Földön minden száz felnőtt emberből harminckilenc nem tudott írni-olvasni. Tíz év múltán az öt kontinensen száz -felnőtt közül immár csak hárít hangoló króniká”-t. Idézzünk csak belőle! „Az őrháztól ellátni a „már álló falakig”. Állnak. Tető nélkül, kopaszon, pontosan úgy, mint egy esztendővel ezelőtt. Néhány másodpercig állunk mi is. Valahogy úgy, mint akiket leforráztak ... Vajon milyen magyarázattal szolgál erre a helyi tanács elnöke, Kiss Jenő? — Egész esztendőben építőanyag-problémával küszködtünk. Körülbelül egy hónapja tudtunk szerezni vasbetongerendát és betonfödémet... — De hát közben a már álló falak is tönkremennek! Miért nem kértek segítséget? Bizonyos, hogy még a szerkesztőségünk is közreműködött volna — jegyeztük meg önkéntelenüL — A, a falak téglából vannak, nem mennek azok tönkre... Segítséget kérni nem mertünk, nem is gondoltunk rá... De most már megvan az anyag. Most kezdünk tárgyalni a félegyhazi építőipari szövetkezettek csakhogy nagyon drágán dolgozik... És azon drukkolunk, hogy a megyei tanács elveszi tőlünk azt a kétszázezer célcsoportost... Azt. szeretnénk, hogy engedjék átcsúsztatni 1973-ra, mert még a télen 'megkötjük a kivitelezői szerződést. És a jövő tavaszra kész lesz...” | Elmúlt az J idei tavasz, sőt naptár szerint a nyár is. Elérkeztünk napjainkig, amikor is özvegy Samu Ferencné levelét hozta szerkesztőségünknek a posta. „Türelemmel vártam ez ideig, de amikor láttam, hogy csak a falak állnak, a többi anyag pedig egyre fogy, szóvá tettem illetékes helyen. Sebtiben meg is indult ez építkezés, nagyjából kész is a ház ... Július 24-én volt egy műszaki átadás, amelyre 19 szerv képviselője, és én is hivatalos voltam. Az átadás egy sor hiba miatt nem történt meg ... Közben a tanács elnöke közölte velem, hogy a részemre épített házból orvosi rendelő lesz ..., nekem pedig olyan ajánlatot tett, hogy a községi párttitkár lakásába menjek lakni 200 forinton felüli lakbérért... Kérem, jöjjenek el, győződjenek meg róla, hogy az igazat írtam.” Elmentünk. Látogatásunk első állomása Samuék szükségotthona, a sínek melletti vasútőri ház. Változás a család életében? Ha nem is sok, azért mégis van: Erzsi és Mária, a két legidősebb gyerek már a maga szárnyán. Férjhez mentek. A nyolc gyerek között Feri most a kor szerinti rangidős. Tizenhét éves, az állami gazdaságban dolgozik és esti tagozaton tanul. Az elmaradt 7—8. általános iskolai osztályt fejezi be. Anikó, a legkisebb iskolaköteles korba lépett. Samu- né pedig a múlt év decembere óta Kiskunfélegyházán, a cipőgyárban dolgozik. Két műszakban. Hetenként váltakozón, hajnalban indul és délután tér visz- sza, illetve délben kel útra, s az éjfél veti haza. És a levélben foglaltakhoz képest újabbat nem tud mondani. Csak az arcomat fürkészi kutatón és vár. Valami biztatóra. A következő állomás a tanácsház, ahol... Az elnök már nem a régi. Mert Kiss Jenőt a kötelességszegések egész sorozata, méltatlan magatartása, a szocialista törvényességgel való szem- behelyezkedése miatt ez év tavaszán fegyelmileg elbocsátották. Az utód, Fodor Sándor — aki - júniusban foglalta el a hivatalát — a Samu- Ferencnének tett ajánlatát — láthatóan le- sújtottan — így magyarázza: — Az örökség, amit átvetmincnégy állt tanácstalanul a papír előtt, ám kétes értékű fejlődés ez. Az 1960-i 735 millió analfabétával szemben ugyanis 197Q- ben már 783 millió analfabéta élt a földkerekségen. Számuk azóta valószínűleg tovább nőtt. Afrikában például tíz felnőtt közül hét—nyolc nem tud írni-olvasni. Ázsiában minden második ember analfabéta. Európa három százalékával jó helyen tudhatja magát, de még ez is embermilliókat jelent, akik soha nem vehetnek a kezükbe könyvet: Az Egyesült Nemzetek Szervezete a mai napot az analfabétizmus elleni nemzetközi harc napjává nyilvánította. Mi pedig, ha a múltnak ez az átka közvetlenül bennünket már nem. is sújt, anyagi erőnkkel, pedagógusainkkal. nyomdáinkkal szívvel-lélek- kel segítjük világszerte a nemes küzdelmet. (f.) tem .. | Nem találok rá szót. Az tény, hogy a családnak társadalmi összefogással felépítendő házhoz sok anyag érkezett a MÁV ajándékaként. Egy fecni nem sok, de bizonylatnak erről annyi nyoma sincs. Pedig a volt gazdálkodási előadó állítja, hogy „minden le volt rendezve”. Az anyag a Kossuth utcai telekre lett lepakolva. A ház mégsem ott, hanem a Rákóczi utcán épült fel. Ennek indokolására az egyik íróasztal fiókjából előkerült — a vevő által aláíratlan — adásvételi bizonylat szolgál. A Rákóczi utcai porta Pallagi Jánosé, az akkori vb-titkáré volt, akitől, a ráépített 180 négyzetméteres házalappal együtt, több mint 66 ezer forintért Kiss Jenő, azaz a helyi tanács vette meg a telket. Amikor ide kerültem, már be volt pucolva a ház, nem lehetett megállapítani, mit építettek be. Tény, hogy a két parkettás szobán kívül csupa kőpadlós helyi- ségű, túlméretezett, lényegében az eredeti gazda sajátos igényei szerint felépült ház inkább köz- intézménynek, például egészségháznak, mintsem lakásnak való. Annál is inkább, mert a községnek csaknem két évi fejlesztési alapja ráment. 495 ezer forint van eddig kifizetve érte, és még mintegy 60 ezer forint a fizetnivaló! Hogy a MÁV ajándék-építőanyaga hová lett? Nem tudok, csak annyit, hogy nincs. A népi ellenőrzés városi bizottságát kértem fel ennek kiderítésére — összegez Fodor Sándor. Mintegy mentve tehát a község — az eltávolított előd-tanácselnök által ugyancsak megtépázott. — becsületét, a Samu család lakásgondját rendezendő, így született az ajánlat: költözzenek be a községi párttitkár 3 szobás lakásába, amely a tanács, az állam tulajdona. A lakbér mérséklése már nem okozhat gondot... 1 * * * S 1 . _ I Véget isér1974. szept. 8. | hetBne a tör_ ténet, ha a minősíthetetlen visz- szaélés szülte helyzetet „ez van” alapon tudomásul vennénk. És — ha a népes családnak felajánlott — ideális megoldást kínáló — ház beköltözhető lenne. Csakhogy nem az. Egyelőre lakják, s a jélek1 áfeeriríP'még tartósan. A beköltözhetőségre ez idő szerint az kínálja a reményt, hogy a jelenlegi bérlő családi házat kivan építeni... Csakhogy a Samu családnak nem remény, hanem lakás kell! S már inkább tegnap, mint holnap. A társadalom segítőkészségével, nemeslelkűségével és a törvényeinkkel (!) példátlanul visszaélt felelős pedig feleljen tetteiért. Azok anyagi vonzatát is ide értve! Mi pedig, mindannyian, akiknek szeme láttára mindez történhetett, csak győzzük helyrehozni az erkölcsi csorbát. Perny Irén A kérdésfelvetés épp úgy, mint a lehetséges válaszok az utóbbi hónapokban egyre inkább pesszimista, mintsem bizakodó hangulati elemeket hordoznak. Egyesek hajlamosak azzal vigasztalódni és elintézni a dolgot, hogy „most már hamarosan nyélbe kell ütni, mert az újság is foglalkozik vele”. Pedig — a gyakorlat, sajnos, ezt látszik bizonyítani — a sajtó teremtette nyilvánosság nem mindig használ egy ügynek, sokszor pedig kimondottan kedvezőtlen ómen. De hát mégis: mikor készül el a Kéttemplom köz? A nyomozást az utcaképet, sőt ma még a puszta gyalogátkelést is meghatározó objektumnál, a volt Ferenc-rendi kolostorban létrehozandó Kodály-intézetnél kezdtem. Bizonyára a véletlennek köszönhető, hogy egy lázas megbeszélés-vitatkozás kellős közepébe csöppentem. A kis iroda falán méter magasságban, körben sárgásfehér-pirosasbarna- kékesszürke műszaki rajzok, tervdokumentációk. Herényi József városi főépítész tartja a szokásos heti eligazítást a kivitelező vállalat — Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű —11 részlegvezető szakembereinek. Közben azért a kíváncsi újságírónak is csurran egy lakonikus mondat: „Minden meglesz most már.” Majd a konzultáció után: „Utolsó stádiumába érkezett a szerkezet megerősítése. Hát ez egyáltalán nem látványos, nem mutatós meló. És nem is haladós. Viszont a légpiszkosabb, a legnagyobb figyelmet, hozzáértést igénylő. Miközben kívül semmi sem változott, belül megemeltük a refektórium födémét, a válaszfalakat megerősítettük, fokoztuk teherbírásukat, statikailag megvizsgáltuk és megtámogattuk a tartókat, a pilléreket, ahol csak kellett. Jól haladnak a belső gépészeti munkákkal, a központi fűtés, a víz- és villanyvezeték szerelésével, a nyílászárók elhelyezésével is. Szóval, nem lesz baj a határidővel.” (1975. július 31.) Szavai oly meggyőzőek, hogy — állítom — a legszkeptikusab- bakba is hitet öntenének. Később — bokros teendőire hivatkozva — elköszön, mi meg Mát- ravölgyi Sándorral — a vízmű építési osztályvezetőjével — körbesétáljuk az egykori rendház földszintjét, emeletét, még a pincébe és a padlástérbe is le-„. s felugrunk. Kalauzom magyaráz: ;,Minden megmarad, ami műemlék, a boltívek, a lőrések, a kőből faragott ajtókeretek... A falak a földszinten márvány-, az emeleten tölgyfaburkolatot kapnak. Ezeket már gyártják. A különleges üveget a folyosóra Franciaországból hozatjuk. A muzeális jelleg nem engedi a fürdőknek az emeleten való elhelyezését, így azok egy gimnasztikái teremmel együtt — a pincébe kerülnek. A belső berendezést egyedi stílbútorok alkotják majd — valamennyit gyártják. Kívül-belül új főpárkány készül, még e héten elkezdjük. Felül az ácsmunkák 80 százalékán túl vagyunk, a szabálytalan alaprajzú bástyatorony tetőszerkezetét szeptember 5-ig befejezzük. Akkor aztán csak a főbejárat fölött emelendő korabeli kis zsindelyes huszártorony építése marad hátra. A műemlékfelügyelőség ragaszkodott az eredeti stílusban készült, úgynevezett hódfarkú cserepekhez, melyeknek — 130 ezer darab — szállítását a solymári gyár szeptember 15-re ígérte. Szurkolunk, hogy addig ne jöjjön az esős évszak. Ha megússzuk szárazon, minden rendben lesz.” — Az utcát eltorlaszoló állvány- és gerendaerdőnek mi lesz a sorsa? — Tudja, a kiszögellő bástya külső fala le akart dőlni. Most már megfogtuk, de a beton kötését — 28 nap — meg kell várni ahhoz, hogy el tudjuk bontani az állványzatot. Ez mindenesetre érthető. És reménytkeltő. Maradjunk hát veszteg még egy kicsit. Utam következő — s mert zsákutcába vezet — egyben végállomása is a városi tanács kereskedelmi osztálya. Mócza Imrét, az osztály vezetőjét kedvetlenül hallgatom: — Felelős embert hiába is keres, nem kapna feleletet. Azt mondanák: mit ugrál, Pesten, a Váci utcában is két-három évig dolgoznak egy üzleten... (?) Egyébként ahány bolt — van vagy tíz — annyi építtető. És mindegyik mással végezteti. Azt mondhatom, hogy mindenütt folyik a munka, kivéve a leendő zeneműboltot. S remélhető, hogy többségük év végéig megnyílik... Remélhető. Tehát: korántsem bizonyos. Még ez sem. No és a kisebbség, velük vajh mi lesz? És mi ez a fővárosi viszonyokra való hivatkozás? Tudom, tudom: mindenki mindent elkövet. Csak éppen előre nem haladnak. A nyomda több mint két éve távozott, ennyi idő alatt máshol új városrészeket emelnek. A tíz kereskedelmi vállalatnak mindez kevés volt az átalakításhoz és beköltözéshez. Még szerencse, hogy egy idő óta személyes presztízskérdést formáltak a minél előbbi átadásból... A portálok. Annak idején szenvedélyek csaptak össze emiatt. Végül is az egységesen szerény kialakítás mellett döntöttek. Városképi és esztétikai megfontolások alapján. Most meg mit hallok? Az Aranypók — egyedül ő — engedélyt kapott különleges, „kiugratott” homlokzat, főbejárat és kirakat kiképzésére. Miért? Különben nem kellett nekik a helyiség? Üzletpolitika a műemlék- és kultúrcentrumban? Ki érti ezt? El fog készülni egyáltalán a Kéttemplom köz? A megfogalmazás persze így nem a legszerencsésebb. Hiszen maga a köz, az utcácska jó ideje kész, adva van. Inkább alkotóelemeiről, az épületekről, illetve a bennük kialakítandó áruházakról van szó. Vagyis: egy tör- ténelmi-művészeti-archeológiai környezetbe ágyazott kecskeméti sétálóutcáról. Nagyon várjuk. Hiányzik. Kulasi Ferenc termesztés iránt nyilvánult meg. Ismeretes, hogy megyénk az ország szőlőtermesztésének egyhar- madát adja. üzemeink megkezdték az ültetvények korszerűsítését. Helyesnek ítélték meg azokat a kezdeményezéseket, amelyek a gazdaságok összefogását célozzák a telepítéseknél. Hasonlóképpen helyes, hogy egy-egy állami gazdaság körzetéhez tartozó szövetkezeteknek segítséget ad a termelés korszerűsítésében. Kialakulóban vannak az iparszerű termelési rendszerek, a szőlőgazdaságokban is. Ezek fejlesztése egyik soronlevő feladatunk. Elismeréssel szóltak a szekció- ‘-ülés résztvevői a gyümölcstermesztés fejlesztéséről. Sajnos, a csonthéjasoknál gondok vannak. Ebben az ágazatban az állami támogatás mellett különösen fontosnak tartjuk, hogy a kereskedelem és az ipar integráló szerepet töltsön be a termelés segítésében. Egyetértettek a megyei tanácselnök megállapításával, mely szerint egy olyan kultúránál, amely több évtizedig foglal el egy területet, és magas a beruházási igénye, szükséges megteremteni a termelési és az értékesítési biztonságot. Az üzemi bemutatókon is sok hasznos javaslat hangzott el, a szakemberek számos tanáccsal segítették egymást. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kertészeti napokon mi is sokat tanultunk és hasonló rendezvények megszervezését a jövőben is örömmel vállaljuk, — hangoztatta végezetül a megyei tanács vb osztályvezetője. K. S. SOKAT TANULTUNK EGYMÁSTÓL Átomkori felvilágosodás Az írástudatlanság elleni küzdelem napja Összegezés a kertészeti napokról Kedden és szerdán rendezték a kertészeti napokat Kecskeméten, amelyre az ország minden részéből eljöttek a szakemberek. Az érdeklődést bizonyítja, hogy a plenáris ülésen mintegy hatszázan vettek részt, ugyanennyien a szekcióüléseken. A másnapi üzemi bemutatókra is több százan látogattak el. A kétnapos rendezvénysorozat tapasztalataiból kértünk összefoglaló értékelést Gódor Józseftől, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetőjétől. — örömmel vettük, hogy neves kertészeti szakemberek látogattak el hozzánk eleget téve meghívásunknak és tudásuk, tapasztalataik átadásával segítették a kertészeti termelés további fejlesztését. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előadásában kiemelte az ágazat fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. Rámutatott, hogy a fejlesztéshez szükséges alapok, műszaki feltételek, a szaporítóanyag-termelés bázisainak megteremtése a soronlevő fontos feladatok közé tartozik. Az átmeneti helyzetet — amely az ágazat kedvezőtlen megítélését kialakította — fokozatosan meg kell változtatni. Az elmúlt években kormányhatározatok rögzítették a kertészeti ágazatok komplex termelési célkitűzéseit, melyek alapján mi is számos intézkedést hoztunk. A szekcióülések vitájából kitűnt, hogy helyes úton járunk. A zöldségtermesztésben továbbra is szorgalmazzuk a Tisza menti mezőgazdasági nagyüzemek összefogását a. fólia alatti termesztés fejlesztésére, valamint a szántóföldi zöldségtermesztés hozamainak növelésére. Hasonlóképpen támogatjuk a bázisgazdaságok létrehozását. A gépesíthető nagyüzemi zöldségtermesztésen kívül fontosnak tartjuk a háztáji kisáruter- melés szervezett fejlesztését. Ez utóbbi a lakosság friss zöldségellátásának szempontjából fontos. Többször elhangzott a viták során, hogy a zöldségtermesztés gondjainak megoldása alapvető politikai kérdés. Ezért is helyesnek tartjuk az összefogást. Az idén már némi javulás tapasztalható a friss zöldségellátásban, de terveink megvalósításának még csak az elején tartunk. A kertészeti napokon a zöldségtermesztésen kívül legnagyobb érdeklődés a szőlő- és gyümölcsA zöldségtermesztés! szekció résztvevői ellátogattak a Kecskeméti Konzervgyárba, ahol megtekintették ezt a töltőberendezést. Akkor éppen vegyes sávanyúság került az üvegekbe, amelyet szovjet exportra szállítanak. (Tóth Sándor felvétele) Mikor készül el a Kéttemplom köz?
