Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-05 / 207. szám
/ 1974. szeptember 5. • PETŐFI NÉPE • f Jutalomüdülés után Sikeres nyári fesztivál Szegeden Beszélgetés Papp Gyulával, Szeged megyei jogú város tanácselnökével Aligha találni a megyében boldogabb, élményekben gazdag úttörőt, mint azt a harminchárom pajtást, akitk két teljes hétig Zán- kán, az úttörövárosban üdültek jó munkájuk elismeréseképpen. Közéjük tartozik Horváth Zsolt, .a. kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola' most már ötödikes, -és Kele Tibor, a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola nyolcadak osztályos tanulója. Mindketten közlekedési úttörők, s ők számoltak be e kéthetes üdülés, tanulás gazdag programjáról. — Égy éve már, hogy úttörőközlekedési rendőr vagyok — mondta a tízéves Zsolti komolyan, . miközben riportalanyhoz nem méltóan lóbálta a székről le nem érő lábait. — Jutalomképpen, mert kivettem a részem a szolgálatból, s jól ismerem a KRESZ-t" kerültem el Zánká- ra... Ha volna átlagosztályzat az iskolában, 4,7. fölött állnék, de így a jó tanulók közé sorolnak. — Az iskolai KRESZ-vetélke- dőn az első helyet szereztem meg, őrsvezető és csapattanácstag vagyok — mondta el Zánká- ra kerülésének történetét röviden Kele Tibor, aki egyébként autószerelőnek készül. Az üdülésről, az ott szerzett csodálatos élményekről szóló beszámolót sokszor félbe kellett szakítani, hiszen a fiúk egyszerre, egymás szavába vágva próbálták elmondani. A zán'kai közlekedési szaktábort az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács hívta életre a Magyar Üttörő Szövetséggel közösen, amelynek célja: közvetett módon a gyermekbalesetek ' meglőzése, az Úttörők rf közlekedési ismereteinek bővítése, s természetesen a pihenés, a játék, szórakozás. Naponta 2—3 órát foglalkoztak a gyerekek a gyalogosokra, kerékpárosokra vonatkozó ' KRESZ-szabályokkal, ezekkel is játékos formában. Átismételték a közlekedési táblák ismeretanyagát, a rendőri karjelzéseket s részt vettek különböző KRESZ-versenyeken. — Mi Rács megyeiek mindig az élvonalban voltunk — dicsekedett nem kis büszkeséggel Horváth Zsolti, — sőt a Veszprém megyei rendőrkapitányság URH-s gépkocsijával még közúti ellenőrzésen is részt vettünk. Tessék elképzelni, még egy balesetet is láttunk, s a rendőr bácsikkal együtt igazoltattunk. Az úttörövárosban mi adtuk a járőrszolgálatot, — bővítette a képet "kele Tibi —- s a táborba beérkező gépkocsikat § igazoltattuk. A tábor vezetője elmondja nekünk, hogy jól vizsgázott a közlekedési altábor, mert nem tqjtént sem a táborban, sem a környéken gyermekbaleset. S hogy a közlekedési úttörők — köztük ez a két fiú — még a pihenés, a szórakozás, az élményszerzés idején is megállta a helyét, azt bizonyítja az a két oklevél, amelyet jó munkájukért kaptak. No persze, a tanulás mellett a legtöbb idő a játékra, a szórakozásra jutott. Autóbusszal megnézték Veszprém, Nagyvázsony, Tapolca nevezetességeit, csónakáztak a Barlangtavon, s hajóval Tihanyba kirándultak. Dr. Horváth Ferencné szakraj- vezető azon túl, hogy dicsérte megyei közlekedési úttörőink viselkedését, még azt is elmondta, hogy a szép elhelyezésen kívül jó volt a gyermekek ellátása,1 s olyan, dolgokkal ismerkedtek, amelyet még későbbiekben, talán felnőtt korukban is hasznosítani tudnak. Rengeteg volt a bemutató, amelyek felcsigázták a gyermekek érdeklődését. Rádió adó-vevővel, a Traffipex sebességmérővel ismerkedtek meg, s külön élméhyt jelentett számukra a rendőrkutya, az MHSZ-be- mutató. A két pajtásnak —■ úgy tűnik, a velük együtt Zánkán üdülő többi úttörőnek a most megnyílt, új iskolai évre is „komoly” terveik vannak. Kele Tibi szerint több közlekedési úttörő kellene, s ennek szervezésében kíván segítséget nyújtani, de szeretné megszerezni emellett a segéd- motorkerékpár-vezetői engedélyt. Horváth Zsolti arról a fogadalomról beszélt, amelyet a táborozás végén tettek, hogy megtanítják a többi gyereket jól közlekedni, a balesetek megelőzése érdekében. A közös óhaj természetesen az, hogy jövőre ismét ott lehessenek Zánkán. Ez azonban már rajtuk"múlik. Gémes Gábor A nagy nyári csúcsforgalom után Szegeden már augusztus végén, szeptember elején őszies a hangulat. A szabadtéri színházi estéket jelző fanfárok hangjai elnémultak, csendes, nyugodt a Dóm 'tér és környéke. A város Visszazökkent megszokott, hétköznapi ritmusába. Az idén 16. alkalommal megrendezett szegedi ünnepi hetek gazdag eseménysorozata befejeződött. A nyári hónapokban csaknem félmillió hajai és külföldi turista kereste f|l a Tisza- parti várost. Bács-Kiskun megyéből több tízezren nézték meg a szabadtéri játékok előadásait, s az úgynevezett kiegészítő rendezvényeket, kiállításokat, bemutatókat, sportversenyeket. Felkerestük Papp Gyulát, Szeged megyei jogú város tanácsának elnökét, a fesztivál intéző bizottságának elnökét, s arra kértük, hogy összegezze a másfél hónapon keresztül értékes, látványos programot adó ünnepi hetek tapasztalatait, s az eredményeket. Mint azt a városi tanács elnöke mondta, a szegedi ünnepi hetek eséménysorozata Sikeres volt. Szeged hagyományos nyá-. ri kulturális műsora az elmúlt , 16 év alatt országos Viszonylatban is nagyszabású, színvonalas fesztivállá szélesedett. Az idei szabadtéri játékok, valamint a kiegészítő rendezvények a várakozásnak megfelelően elérték céljukat, hiszen hat hét alatt csaknem száz rendezvény fogadta a Szegedre érkező 400—450 ezer vendéget. Népszínház a Dóm téren — A szegedi fesztivál kiemelkedő eseményei természetesen a szabadtéri játékok előadásai voltak — mondta Papp Gyula. — Hangsúlyozni szeretném a szabadtéri játékok népszínház jellegét, ugyanis a 700 négyzetméteres színpadon bemutatott előadásokat egy-egy alkalommal hatezerötszázait nézték meg. A játékok népszínház jellegét bizonyítja egyebek között az a minden túlzás és dicsekvéS nélkül megállapítható tény, hogy a nyári hónapokban évről .évre mind többen keresik fel a Dóm teret. Az ország lakossága megszerette, várja, s igényli a színvonalas előadásokat. Kisvárdától Zalaegerszegig, Győrtől Békéscsabáig több tízezren jönnek el a szabadtéri játékok műsoraira. A fentiekből, vagyis a játékok arculatának következetes kialakításából, a népszínház jéllegből adódik a program összeállítása is. A széles néptömegeket neve-, lő, szórakoztató színházban nem lehet kísérletezni. Mint a korábbi években, ezúttal is a magyar és a külföldi drámairodalom, operairodalom legnépszerűbb és leglátványosabb, ugyanakkor haladó gondolatokat tartalmazó alkotásait mutatták be. Az idén július 20-a és augusztus 20-a között összesen 15 előadásra került sor a Dóm monumentális színpadán. Visszapillantás a négy bemutatóra Vörösmarty Mihály Czillei és a Hunyadiak című drámájával nyitott a fesztivál. A tavalyi érdeklődésre való tekintettel az idén ismét műsorra tűzték Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátékát. A nagy sikerrel bemutatott előadásokat csaknem 25 ezren nézték meg. A nyári évad egyik kiemelkedő élőadása volt a minszki balett vendégszereplése. A Lenin- renddel kitüntetett Belorusz Állami Akadémiai Nagyszínház balettegyüttese két alkalommal nagy sikerrel mutatta be Csajkovszkij klasszikus remekét, A hattyúk tavát. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a jegyek már elővételben elkeltek. Puccini Turandot című híres operáját 1938-ban játszották először a Dóm színpadán. Ezt követően a már felújított szabadtéri játékokon, 1965-ben tűzték műsorra az operát Nicola Nico- lovval a főszerepben. Most, kilenc év után ismét nagy sikerrel. mutatták be az operát. Szi- netár Miklós a szabadtéri színpad követelményeinek megfelelően rendezte az operát, melynek sikeréhez Vaszy Viktor karmester lendületes vezénylése nagyban hozzájárult. Az évadot az Állami Népi Együttes Táncra, muzsikára című új műsora zárta. A magyar együttes előadásait csaknem húszezren nézték .meg. — Rendkívül jólesően tapasztaljuk, hogy Bács-Kiskun megye dolgozói is egyre nagyobb tömegben látogatják a Szegedi Szabadtéri Játékok előadásait — jegyezte meg a tanácselnök. — őszintén örülünk ennek, 'hiszen Bács-Kiskun megyét testvérinek gyénknek tekintjük, elsősorban a táj azonossága, az emberek hasonló kulturális igénye, ízlése és érdeklődése révén. De nemcsak a Dóm téri színház nézőterén, hanem az úgynevezett kiegészítő rendezvényeken is nagyon sok Bács-Kiskun megyei dolgozóval találkoztunk. Kiállítások, bemutatók A fesztivál eseményei közül a képzőművészeti bemutatók sokféleségét dicsérhetjük. A nyári hónapokban tizenegy egyéni, illetve kollektív tárlat volt Szegeden. Ezek közül kiemelkedett a már hagyományos nyári tárlat, amely áz alföldi festők, képzőművészek alkotásairól adott hű keresztmetszetet. Az egyéni kiállításoknak is sok látogatója volt. Kiemelkedett Melocco Miklós, Mészáros Dezső, Kokas Ignác, és Kátai Mihály bemutatója. Nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek, különösen a kiskun- félegyháziaknak rendkívül érdekes, sok, eddig általunk nem ismert dokumentumok, fényképek, levelek tették emlékezetessé a Móra Ferenc emlékkiállítást, melynek a Tisza partján levő Somogyi könyvtár olvasóterme adott helyet. A gondosan összegyűjtött anyag alapján a félegyházi Daru utcától kezdve végigkísérhettük a nagy író életét, munkásságát A szegedi fesztivál zenei eseményekben is gazdag volt. Nagy sikert arattak a Muzsikáló udvar koncertjei és a Dómban tartott orgonahangversenyek. A fesztivál- rendezői arra törekedtek, hogy a különböző bemutatók általában mindenki által érthétő, közös nyelven szóljanak a vendégekhez. E közös nyelv: a zene, tánc, ének, képzőművészet. Az árucsere-kapcsolat bővítését a kereskedelem és a fogyasztó közönség találkozását célozta a szegedi ipari vásár, amelyen 260 kiállító —köztük Bács-Kiskun megye vállalatai is szerepelt. Különösen gazdag volt a nyár tudományos programja. A már hagyományosan megrendezésre kerülő nyári egyetem az idén pedagógiai és művelődéselméleti szekcióban tartotta üléseit. A pedagógiai előadásokon 400, a művelődéselméleti} konferenciákon pedig közel háromszáz szakember vett részt. Bács-Kiskun megyéből több külön vonat .,é&>i autóbusz indult a szegedi ifjúsági napok rendezvényeire. A nemzetközi és hazai sportversenyeket 50—55 ezren nézték meg Tervek, elképzelések — 1975-ben a szabadtéri játékokat ugyancsak július 19-e és augusztus 20-a között, az ország felszabadulásának 30. évfordulója jegyében rendezzük meg ’ — mondta a tanácselnök. — Az évforduló alkalmából több magyar darab bemutatását tervezzük. A feszivál intéző bizottsága elképzelése szerint jövőre műsorra tűzzük Erkel Bánk bán című operáját. Időszerűnek látszik Kodály Háry János című művének bemutatása. Külföldi együttesekkel is tárgyalunk, a közelmúltban vettük fel a kapcsolatot a szófiai operaházzal. Verdi Nabuccojának bemutatása az őszi tárgyalások során válik biztossá. — A városi tanács már több éve tárgyal tervező vállalatokkal, műszaki egyetemekkel, főiskolákkal egy új nézőtér kialakítása érdekében. Ennek az lenne a lényege, hogy a játékok befejezése után a nézőteret egy, maximum két hét alatt lebontanánk, s így az európai viszonylatban is egyedülállóan szép Dóm teret visszaadhatnánk az idegenforgalomnak. A tervezőknek azonban eddig nem sikerült egy olyan technológiát kidolgozni, amely lehetővé tenné a nézőtér gyors lebontását, illetve felépítését. ' — Mint arról a korábbiakban, s az' idén is meggyőződhettek, Szeged város, s a lakosság' nagy szeretettel fogadja látogatóit. Szeretnénk, 'ha jövőre Bács-Kiskun megye dolgozói is minél többen felkeresnék a Tisza-parti várost. Örömmel tapasztaljuk, hogy a két megye közötti együttműködés egyre több formában nyilvánul meg. Szegednek a környező megyékre, elsősorban Bács-Kiskunra igen nagy a vonzereje. Évről évre mind több Bács-Kiskun megyei fiatal tanul a 'szegedi egyetemeken, főiskolákon. A diákok, valamint a Bács-Kiskun megyei intézmények, vállalatok közötti szoros kapcsolat, az évekkel ezelőtt létrejött több szerződés is azt bizonyítja, hogy a mindennapi tettekben nyilvánul meg a két megye együttműködése. — Budapestre utazva mindig megállunk Kecskeméten. Örömmel tapasztaljuk a város gyors, dinamikus ^fejlődését, amihez szívből - gratulálunk Kecskemét társadalmid. politikai vezetőinek, Bács-Kiskun megye dolgozó népének — fejezte be a beszélgetést Papp Gyula. Tárnál László A megbukott férj „Tulajdonképpen nem is, akartam én továbbtanulni. Azt mondtam a nyolcadik általános után: elég nekem ennyi is az iskolából: nem akarok se egyetemi tanár, se orvos, se semmiféle tudós lenni, akkor meg minek? Egyszerűen, tudja, mit akartam? Nem nehéz Kitalálni. Férjhez óhajtottam menni; hát tán nem ezt akarja valamennyi lány legelőször és leginkább? Azt hittem: ha férjem, gyerekem, otthonom lesz (a saját képemre formálva. az. ízlésemnek megfelelően berendezve). akkor biztosan enyém lesz majd a világ. Ezt gondoltam ; ne nevessen ki érte, lehet, hbgy kicsit naivnak tűnök most a szemében. Legalább is hittem: elégedett leszek, ha boldog egészen nem is. mert lehet, hogy tulajdonképpen olyan nincs is, vagy ha igen. akkor nem mindenki emberfiának van. Ügy kezdődött minden, hogy joggal hihettem: teljesül minden vágyam, elérem valamennyi célomat. Zoltán jó ember volt, büszke is voltam rá, nagyon! A munkahelyemen megbecsültek, megszületett végre a várvavárt gyerek. (Ja. azt nem is mondtam,| pedig hát ez is fontos, hogy mindketten tűrhetően kerestünk; nem nélkülöztünk, sőt. mindenünk. ' ami kellett, megvolt.)' Azt gondoltam én.- hogy nem szükséges más a boldogsághoz, az elégedett, szép élethez. Mert mennyiféle dolgot hisz az ember addig,- amíg rá nem jön, hogy ebben is, abban is tévedett. Engem más fából faragtak, más anyagból gyúrtak, úgy látszik, mint a többieket... Figyel rám? Vagy tán untatom a buta kis dolgaimmal? Nem csodálkoznék rajta, hisz úgy van -az valójában, hogy mindenkit csak a magasor- sa-élete érdekel; nem a másé. De elmondom ezt a kis történetet végig, ha már elkezdtem. Nos. megvolt hát a férj, a lakás, a jó állás, kereset, gyerek... Tehát minden, mondhatná bárki első hallás után. De én. akár hiszi, akár nem, igazán boldog egyetlen percig se voltam. Hogy miért? Jogos a kérdés, persze, hogy jogos. Mielőtt válaszolnék erre. azt kérdezem: ki tanítja meg az embereket a boldogságra, vagy legalább annak keresésére? Zoltánnal jól éltünk; emberi, meghitt melegségben. Irigyeltek bennünket az ismerősök. Néha jómagam is azt hittem, boldog vagyok. De egyszerre csak, fel nem tudom fogni, mikor, hogyan jött ez az érzés, elkezdtem bizonytalanná válni: hátha nem is vagyok' boldog, hátha' nem is pontosan ezt akartam az életemmel, mint ahogyan történik minden? Egyik este, amikor egyedül üldögéltem a rádió előtt, felrémlett egy keserű emlék; olyasvalami, amire annak idején szinte ügyet sem vetettem. Nevetni fog, ha megemlítem. A házasságkötésünk, szóval a lakodalmunk vagy esküvőnk napján történt. Én talpig fehérben, ő feketében — de jól is állt a göndör. ’ fekete hajához és magas.' erős termetéhez! —, úgy lépdeltünk a rokonok és ismerősök sorai között, az anya- könyvvezetői asztalhoz. Oldalra néztem, és láttam: ő nem is érzi a perc gyönyörűségét. magasztosságát. ő — láttam a tekintetében,, az arcán, az egész testtartásán — —. csak megy. kétfelé is mosolyogva, biccentgetve aprókat a fejével (tán még meg is hajolt kicsit néha?) — s az volt az érzésem: ez az ember nem is tartozik hozzám. Gondolhatja, mit éreztem! Folytassam? Az igazság az, hogy legjobb lett volna akkor, ott. az ünneplő közönség előtt, vállalni mindefi . botrányt, cirkuszt; otthagyni, örökre. Helyette 'mit csináltam én — ugye, ezt kérdezi. Jogosan. Maradtam; elhessegettem ezt a csúnya élményt, meg aztán azt gondoltam, hogy hátha tévesen láttam az egészet. Azután meg azt reméltem, hogy ha jól láttam is a dolgot, ezen a kis apróságon majd csak tudok segíteni, hisz sokat hallottam, hogy a férfiakat „kezeim” -kell tudni,1 hogy bánni kell velük, hogy érteni kell a nyelvükön, meg ilyesmi. Ettől kezdve — te jóságos úristen! — mennyit, de mennyit kísérleteztem. mennyit próbáltam javítani rajta. Mert tán mondanom sem kell.1 később megbizonyosodtam. méghozzá nagyon hamar, hogy bizony jól- láttam én ott -az anyakönyvvezetőhöz vezető rövid útonső ilyen, nem képes mélyebb érzelmekre. „Minek ro- mantikázni?” — ezt szokta mondani, meg azt, hofjy „aki nyavalyog. az nem való erre a világra, aki érzelegni akar. menjen el színésznőnek!” — meg ilyeneket. Sorolok konkrét példákat is, ha akarja. „Bizonyítékokat”, ha úgy jobban tetszik. Egyszer vendégek voltak nálunk. Egyik nőismerősünk azt mondta: hogy aki ma tanulni akar. annak lehetősége van rá. És jól megnyomta a szót, hogy érthessek - belőle. (Tudnia kell. hogy én annak idején abbahagytam a gimnáziumot, ’félúton.) Tán el sem hiszi, hogy Zoltán a megjegyzésen ’4t ezen 'az otromba hátbatámadáson — jót nevetett. Pedig ő aztán tudta. egyedül ő. mennyire fájt heuern, hogy így alakult minden; hisz hányszor, de hányszor elpanaszoltam neki ezt! Sőt, azt is tudta nagyon jól. hogy nemcsak az én hibámból történt így, nem bizony. 1 Egy másik eset: ülünk a kis- padon egy barátnőmmel, amikor odajön hozzánk Zoltán. Ezt mondja : — Képzeljétek. Éti megbukott a technikumban! És megint csák csúfondárosan nevetett. Tett valami megjegyzést még, de azt már nem hallottam. Mert annyira fájt az.egész; és Éti helyett is. restelltem magam; hát istenem, lehet, hogy nem is tehetett róla szegény. ’ Ilyesmit mondhattam később Zoltánnak, mert emlékszem. rámripakodott: — Ugyan, aki még egy vacak technikumot sem tud elvégezni, az vagy link, vagy analfabéta! Rövidre fogom. Akkor határoztam' el magamban, hogy azért is tanulok most már! Igenis meg- szerzem az érettségit! De könnyű volt ezt elhatározni, annál, nehezebb végigcsinálni. Tudja, mit jelentett ez a munka, a gyerek, a háztartás mellett? Jobb. ha nem részletezem. Végigkínlódtam a négy esztendőt. Az osztályvizsgáim sikerültek, mindegyik. De az írásbelin — az érettségin — két tantárgyból is megbuktam. Egész délután sírtam. Emlékszem, találkpztam egy távoli ismerősömmel. aki szinte kétségbeesve kérdezte, hogy mi van velem,, te jóisten?! Ráborultam a vállára, és sírtam, zokogtam, nem tudoih mennyit, meddig. S azt sem tudom. mikor és hogyan kerültem a város .túlsó végébe, ahol feleszméltem. Később már könny se jött a szemembe. Csak befelé sírtam, egyre sírtam ... Tudja, mit jelent befelé sírni? Otthon Zoltán nevetve fogadott. — Na, mi van. Apróságom? — Mindig így szólított, ha kedves akart lenni. Mondom neki zokog- va-szepegve. mi történt, ő meg csak néz rám. értetlenül, mintha tán fel se tudná fogni. — vagy nem akarná — az egészet. Csak néz, éS ezt mondja: — Micsoda? Ebből nem tudtál levizsgázni? Ebből? És mondta a két tantárgyat. ami nekem olyan nehéz volt, de amin ő csak nevetett mindig, ha szó esett róla. A többit nem akarom részletezni. Nem tartozik az már végképp senkire.;. Hát. itt vagyok, most- már őnélküle. Azt hiszem, régebben kitett volna ezt tennem, talán még azon- az első napon, amikor egy szikrápyit megláttam az igazi arcából.” ' Varga Mihály Uzsgorod egyik iskolájában li- , zenkét éve működik egy régészeti szakkör, amelynek lelkes tagjai fáradhatatlanul tanulmányozzák a régi korok népeinek kultúráját és szokásait. Az iskolából minden évben expedíció indul a környező területekre. Az ifjú kutatók soha nem térnek vissza üres kézzel. Több helyen találtak már régi szerszámokat, háztartási eszközöket, edényeket, ékszereket. A város helytörténeti múzeuma számos ilyen értékes leletet őriz. Az idei expedíció azonban különösen termékeny volt. Az Uzsgorod közelében, Hol-' mok falu határában végzett ásatások során a gyerekek egy régi szláv település maradványaira bukkantak. Értesítették az Ukrán SZSZK Tudományos Akadémiája mellett működő archeológiái intézet uzsgorodi csoportját, s azonnal hivatásos expedíció érkezet a helyszínre. A szakértők megállapították, hogy a VII—X. században valóban szláv település volt itt, amely egy folyó partján húzódott. Az ifjú felfedezők segítségével feltárt ásatások érdekes eredményt hoztak: kerámiaégető kemencéket, félig földbevájt kunyhókat tártak fel. A kerámiamaradványokon felfedezhetők a jellegzetes szláv díszítés nyomai — a vízszintes és hullámvonalak. Az uzsgorodi régészeti szakkörben a gyerekek megismerkedhetnek -e tudomány alapfogalmaival, gyakorlati oktatásban részesülnek, rendszeresen tartanak számukra előadásokat különböző történelmi és régészeti témákról. Mindez a programszerű foglalkozásokon kívül történik. Az elméleti foglalkozást a tavaszi és nyári expedíciók, gyakorlati .kutatások egészítik kL Vlagyimir Popov i Az ifjú régészek munka közben. / 'ii Szenvedélyük a régészet
