Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

^ ® PETŐFI Népe 0 1974. szeptember 29. • Teljesítették kongresszusi felajánlásukat. A Tiszai Vegyi Kombinát műtrágyagyárának kollektívája az MSZMP XI. kongresszusának tiszteletere felajánlotta, hogy az év vegéig 10 ezer tonna műtrágyát gyárt terven leiül. Az eredetileg 15 napra tervezett nagyjavítást négy nap alatt elvégezték és már 11 ezer tonna műtrágyát gyár­tottak terven felül. ’\ (MTI foto — Erezi K. Gyula felv. — KS.) Kiskunhalas égető gondja A megye harmadik legnagyobb városa Kiskunhalas, szinte a megye földrajzi középpontjában fekszik. A régi vasútépí­tési koncepció — amely tulajdonképpen az Alföld közepé­ről, Kiskunhalasról vezetett szárnyvonalakat dél, nyugat és kelet felé — ma súlyos teherként nehezedik a város vezetői­re és lakosságára. Kiskunhalason vezet keresztül a Budapest—Kelebia közötti, 900- as számú vonal, de innen agazik el a Kiskunfélegyháza tele veze­tői 2:j()U üs. illetve á Baja—Báta- szék irányába haladó 2100-as vas­útvonal is. A jelenlegi szállítási elképzelések ezeknek zömét' a közútra terelik, ám a már em­lített vasútvonalakon meg min­dig jelentős a belföldi, de még ■)i4ftjfcá,bb; az észajcról^éhe,ríllgtye a. kelétről nyugatra *,.ipánkuló .. tr^^yorgalon},,. a^bjejyzet' a vasút vonatkozásában, de ugyan­akkor rendkívüli módon meg­növekedett a közúti forgalom is, elég ha ■ megemlítjük, hogy az 53-as számú út a városon ke­resztül vezet be. Eközben fejlődött Kiskunhalas ipara is. az adottságoknál fogva éppen a város keleti részén. Ide települt a paíripari. a Fémmun­kás, a faipari vállalat, a Ganz- MAVAG. a halasi kötöttárugyár, az állami gazdaság gépjavító mű­helye. a TÜZÉP tárolótelepe. A munkahelyeket a lakóházaktól teljesen elvágja a vasútállomás, amelynek tolatási határa a város belterületén helyezkedik el. Olyan furcsa helyzet adódik emiatt, hogy a munkásoknak, tisztvise­lőknek fél-, de inkább háromne­gyed órával korábban kell elin- dulniok. hogy pontosan beérje­nek munkahelyükre, hiszen a vasútállomás közvetlen közelében kereszteződő 53-as számú úton a sorompó szinte mindig zárva van Ez sajnos, nem új dolog, mert a városban lakókon kívül az itt átutazók is érzik ennek visszás­ságait. Emiatt történt az . az 1972. február 4-i tárgyalás is, amelyen a város párt- és;tanács­vezetőin kívül ott volt az azóta elhunyt dr. Csanády György köz­lekedés- és postaügyi miniszter, Erdélyi Ignác, a megyei pártbi­zottság titkára. Harmati Sándor, a MÁV vezérigazgató-helyettese, Kiss Károly, a MÁV szegedi igaz­gatóságának vezetője, s , még jó néhányan. Az akkori megbeszélés azzal végződött, hogy szükséges a közúti felüljáró megépítése, azon­ban erre a negyedik ötéves terv­ben nincs lehetőség. Hangzott el azonban olyan ígéretnek vehető megjegyzés, amely lehetőséget te­remtett e létesítmény anyagi esz­közeinek biztosítására az ötödik ötéves tervben. A tárgyalástól immár két év választ el bennün­ket, s a gondok egyre égetőbben jelentkeznek. A közelmúltban forgalomszám­lálást tartottak — érdekes módon — a vasút szakemberei, mind a va§^.,rpind,,d Hp?út yonatkoza- sában, , Megállapításaikat rövide- gSpn .formájában eljut­tatják az illetékesekhez, azonban néhány adalékot érdemes lapunk hasábjain is felvázolni A forga­lomszámlálás reggel öt órától es­te 19 óráig tartott. Ez idő alatt átlagosan 66 szerelvénv ment át a közút—vasút kereszteződésében, és ez a mozgás összesen öt órái vett igénybe. A vonatszerelvé­nyek összeállítási*— miután a közút beesik a tolatási határba — • átlagosan öt órát vesz igénybe. A 14 órás számlálás eredménye­képpen tehát 10 órát szünetelt a közúti átkelés e sorompóval el­látott vasúti átkelőhelyen. S ha már itt tartunk, azt is érdemes megvizsgálni, hogy a már emlí­tett idő alatt hány közúti jármű kívánt áthaladni a vasútvonalon. Egy átlagos napon a járművek száma 3955. amely azt jelenti, hogy az átkeléshez mindössze négy óra állt rendelkezésükre, vagyis óránként ezer jármű ha­ladt át a kereszteződésen. Nem csoda hát. ha a járművek tíztől harminc percet várakoznak. A vasúton átvezető közúti fe­lüljáró építése ma már olyan szükségként jelentkezik Kiskun1 halason, hogy képtelenség to- f vábbhalogatni. A pontos munka­kezdés, a nyersanyag, és áruszál­lítás, a biztonságos közúti és vas­úti forgalom ma már nemcsak • kívánolom. de alapvető követel­mény. A város, a megye vezetői de a minisztérium is szükséges­nek. fontosnak tartja a felüljáró megépítését. Érdemes tehát ezek­ről az aktákról lefújni a port, s ismét elővenni, hiszen az ötödik ötéves tervbe még, beépíthető lénne e létesítmény megvalósítá­sa. Gémes Gábor-9 A sorompó előtti kocsisor kis részét fogta be csak az objektív. A sor olykor kilométer hosszúra nyúlik. Otthonra leltek ,KSzülőanyámmál semmiféle kapcsolatot nem tartok. Egy- alkalommal látogatott meg, de akkor is ittas állapotban. Ma is elevenen élnek bennem az otthon elszenvedett napok borzalmai. Nem kívánok visz- szakerülni a szülői házhoz.” (Részlet egy gyermek nyilat­kozatából.) di A ház kívül és belül A Bajához közeli Felsőszent- iván monográfiájában olvashat­juk az alábbi sorokat: „1971-ben ■ 'j, neves oktatási és szociális in­zménnyel gyarapodik a község; aa iskolával szemben, a már el­bontott régi parasztházak helyén felépül a gyermekotthon. Száz­húsz olyan gyermek elhelyezésé­re nyíiik itt lehetőség, akiket veszélyeztetett környezetből .kell kiemelni.” Az otthon azóta felépült, dí­szére a község központjának, és örömére a falak közt igazi ott­honra lelt, sokat szenvedett gyer­mekeknek. A tervező —Kerényi József művészeti díjas főépítész — egyik szép álma gyönyörű ki­vitelezést kapott. Szemet-lelket gyönyörködtető az épület; az ar­ra vetődő idegen épp úgy meg­áll gyönyörködni benne — meg­figyeltem ■— mint a helybeli, aki naponta látja. A ritmikusan egybgkapcsóló- dó épületrészek, a piros téglák, világosszürke falbetétek, s a fekete ablakkeretek a szépen lát­szó sárga függönyökkel: kelle­mes hatást keltenek. Virul a gondozott rózsakert á ház körül. Péter György ügyeletes nevelő­től mindent megtudok, ami az intézménnyel kapcsolatban ér­dekel. Vóczi Dezső igazgató irá­nyításával tíz nevelő és huszonöt egyéb beosztású dolgozó fáradozik azon, hogy. jól érezze magát itt az a száznál több gyerek, akik itt találtak otthonra a rossz sors vagy a szülői lelketlenség elől. Nem tudom, mit dicsérjünk jobban: a patikatisztaságú háló­kat vagy a szépen berendezett tanulószobákat,? Esetleg a" játé­kokkal megrakott klubtermeket, a hófehér betegszobát, vagy a szép ebédlőt, ahol Probstner Já­nos kerámikusművész alkotásai díszítik a falakat? A hideg—me­leg vizes mosdókat, fürdőszobá­kat? Televízió, rádió, könyvespol­cok, újságok: a tanulni vágyók­nak csak a kezüket kell kinyúj­taniuk. Miután megismerem a napirendet, látom:, jut idejük a gyermekeknek pihenésre, öl'eledl játékra, s tanulásra is. Érthető, hát, ha jól érzik magukat a meg­lelt új otthonukban. Honnan vezet az út idáig ? Lapozgatom a nyilvántartási dossziékat.- Ahánynak belsejébe belelátok, anyiféle nehéz sors, annyi tragédia, szenvedés, nyomo­rúságos élet mutatja felém az ar­cát. S mind, mind ezeknek az ártatlan gyerekeknek a kezdő éveit nyomorította. Néhány idézet a környezetta­nulmányokból: „A gyerekek sokáig egy bun­kerben éltek, a szülők elől oda menekültek.” „Az anya erkölcstelenül él.” „Az apa jelenleg - börtönben van, az anya idült alkoholista.” „A szülők züllött’ életmódot folytatnak.” Gsodálkozhal-e hát -bárki is, hogy, a fentebb mottónak hasz­nált, szívet szorító vallomást megtette hivatalosan egy kis­lány, méghozzá a testvérével együtt, akivel közösen találtak igazi, tágabb családra e falak • Kati kézimunkáival. •Készül az otthontanács terve. (Pásztor Zoltán felvételei.) között? Akadna valaki, aki ne érezne együtt ezekkel az aprósá­gokkal, amikor könny szökik a szemükbe ja beszélgetéskor, míg aztán kijelentik: el nem menné­nek most már innen semmi pén­zért, ahol annyi szeretetpt kaptak ? Egyedül a játékok között Az általános iskolások mellett van itt kilenc óvódás korú gyer­mek is. Részükre amolyan pici „óvodát” rendeztek be az egyik kis teremben. Ott találjuk Csa­pó Jancsikát is; ő most beteges, nem mehétett a többiekkel az- igazi óvodába. ;— Hány éves vagy? — kérde­zem. • — Már hat; jövőre megvek is­kolába. 1 — Honnan jöttél ide? ■— Kecskemétről. — Jól érzed magád az otthon­ban? — Igery — Jobb mint otthon? Kereke's Ibolya: — Elváltak a szüleim; nevelőszülőknél voltam. Rosszul ment a tanulás. Itt tu­dok haladni. Nem mennék vissza most már sehová. Tercsi Ferenc: — De jó is itt! De hogy miért, nem tudom. Mészáros Balázs:.— Meri spor­tolhatunk is, nekem azért jó. ' Németh József: Jobban el tu­dom^, magiján foglalni. (Megtu­dom, hogy.. ő aZj,otthontanács titkára) i*!,«./,, Rupa Aranka: — Vannak ba­rátnők. És jó koszt yan. Az is jó nekünk. ) Kérdezem, olvasnak-e? Gyorsan sorolják: Egri csilla­gok, népballadák, KRES2/, Az óceán foglyai stb. — A televíziót ,nézitek-e? Sorolják kapásból: — Filmeket', .;krimit. Greta Garbo-sorozatót. Nagy csatákat. Megpróbálom' iréfásabbra for­dítani a Szót: — Nos, kik :á rosszabbak: a fiúk vagy a leányok? Szépítik az otthonukat. Egyre töhb a díszpárna, a terítő, a ké­zimunka. Maguknak csinálják; ők élvezik mindennek a szépségét, hasznát. Egyelőre a lányok hálói szebbek, otthonosabbak. De igye­keznek a fiúk is., A gyerekek különböző szolgá­latokat vállalnak magukra. < Ha kell, fellépnek a mások hanyag­sága, fegyelmezetlensége ellen. Jó módszer az önállóságra neve­lésben.” Ami még hiányzik Csak gyors felsorolásban: ki­csi áz udvar ennyi gyereknek. A tetőterasz valami kivitelezési hiba miatt nem használható. Ezt nagyon fájlalják, szükségük len­ne rá. Baj van a derítőrendszer­rel ; a túlságosan kötött talaj akadályozza az ! elpárologtatóst. Nincs kylön könyvtárhelyiség, ezt is hiányolják. — Jobb lenne \.. De egy test­vérem otthon van. — És a többi? — Ök még ketten itt vannak velem. Beszélgetés a nagyobbakkal — A ^lányok! Cibálják néha egymás haját. Mindig táncolnak, ha kell, ha nem. És ha meglát­nak 'égy egeret, sikítoznak, A lányok sem hagyják magu­kat: — A fúk szemtelenek! Néme­lyik nem fogad szót; bizonyt Sokszor ijesztgetik a lányokat. Egy más jellegű gondjuk: van néhány csökkent szellemi képes­ségű gyerek; akadályozzák a töb­biek tanulását. Van olyan, aki a gyógypedagógiai iskolában ne­gyedikes volt, de altkora a le­maradása, hogy itt másodikba jár. Néhány hatodikos gyerekkel be­szélgetünk. Arra a kérdésre, hogy szeretnek-e itt, kórusban fe­lelik: Igen! Szívesen vallottak arról, miért jöttek 'ide, s mit jelent számuk­ra áz új .környezet, Száler Katalin: — Részeges, ve- rekedős mostohaapám volt. So­kat hiányoztam az iskolából. Itt sportolhatok, szakkörbe járhatok. És nyertem már díjat országos kézimunka-pályázaton. Sajnos, az otthoni dolgok miatt tizenhat éves létemre még csak hatodikos lehetek. ,’\V Az otthontanács és környéke Negyven aktívát irányít a gye­rekekből álló otthontanács. Ta- nulmáhy, kulturális, sport-, tisz­tasági reszortfelelősök vállaltak munkát. Komolyan veszik a fel­adatukat, egyesek szinte hivató-" suknak érzik jól elvégezni, amit rájuk bíztak. „Itt értelme van a szónak: közösségi szellem ’ — mondja a nevelő. □ □ □ A felsőszentiváni gyermekott­hon megyei intézmény. -Apró la­kói Bács-Kiskun különböző ré­szeiből érkeztek ide, hogy annyi keserves nap, oly sok szomorú élmény után e szép környezet­ben magukra — és egymásra — találjanak. Akiknek a kezükre — és a szivükre, —V' bízták/őket, gondoskodnak róla, hogy ezek az emberpalánták elfelejtsék a ré­gebbi sérelmeket. Varga Mihály A szigorú főnök > , t 1/egye tudomásul, Kecz- meczi, ennél a vállalat­nál ez volt az utolsó Késése! — De. nem ... — Hogyhogy nem? .Két nappal ezelőtt figyelmeztettem: ha még egyszer elkésik, szó nélkül fel­mondok magának! Most nyolc helyett tizenkettőkor jött. be — mit akár még magyarázkodni? — Könyörgöm, főnököm, i hagy­jon kibeszélni. Gondolja cdak el, ma már hajnalban felkeltem, könnyedén, vidáman, együtt (ü- tyürészlem a nyitott ablakon be­kandikáló madárkával. S akkor hirtelen megcsörrent a telefon! Azonnal tossz érzésem támadt, de azért fülemhez emeltem a kagylót. Dobhártyámon kétségbe­esett női. sikoly hasított át: „Se­gítség! Uram, mentsen meg! Hi­szen mi ismerjük egymást... És itt gyilkos leselkedik rám!" — Ne vicceljen, Keczmeczi. Ki hívta volna fel inagát ilyen szö­veggel?' — Esküszöm., főnököm, hogy Csapcsikné -volt, a földszint l-ből. Negyedszer váll el a napokban, de lessék., elhinni, még mindig olyan ártatlanul naiv; mint ama született bárány ka ... Csak a fér­fiak nem hagyják békén! Azt zokogta a telefonba is: |Valaki most. sziszegte a kulcslyukon át', ha nem engedem be; rám töri az ajtót- és megfojt — Í5s maga? — Elismerem, hogy' vannak rossz tulajdonságaim, de a lova­giasságomra, főnököm, mindig kényes voltam. S bár most is a legteljesebb bizonytalanság sötét- lett előttem, lerohantam a föld­szintre, és feltéptem Csapcsikné ajtaját. Leírhatatlan látvány fo­gadott'. ... A szerencsétlen asszony az egyik sarokban reszketett, s gyönyörű bronz haját tépdeste. De amikör' meglátta, hogy én vagyok, a nyakamba ugrott, úgy suttogta: „Megmentöm ... Ugye, nem hagy magamra?" — Magá ezek után természe­tesen ott maradt? — Ott, de esküszöm, csak vo­nakodva tettem. Az a finom lé­lek ott pihegett a. karomban, egyedül bennem bizakodva. De én- nem állhattam meg, hogy időnként ne figyelmeztessem: „Asszonyom, nekem már sajnos, mennem kell! Igaz, a főnököyi áldott jó ember, de ha még egy­szer elkésem, most már biztosan kihajít a vállalattól...” — Megörült, Keczmeczi? En­gem akart lejáratni egy bajba ju­tott embertársunk előtt? — Hát nem az. igazat mond­tam, főnököm? Pedig- szinte erő­szakkal kellett ■ lefejtenem ma­gamról Csapcsiknét, aki közben elhaló hangon könyörgött: „Ne... Maradjon még :■..” De akkor már fél tizenkettőre járt áz idő. — Tudja meg, maga egy em­bertelen frátér, Keczmeczi! Aki ilyen szituációban így viselke­dik .... S mondja, pillanatnyilag nincs senkije a Csapcsiknénal;? Németh Géza Önfeledt játék a klubszobában. Jancsika, a kis óvodás.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom