Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-04 / 206. szám

1974. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • 5 EGY KIÁLLÍTÁS HÁTTERE Amíg földet művel a törzs Egy olyan kiállítást néznek meg sokan Kecskeméten, az tJjkollégium termeiben, amely mögött egész különleges hát­tér húzódik. Egy afrikai országból — Kenyából —, annak is egy törzséről, á masszáj népcsoport életéről adnak tárgyi­lagosan megdöbbentő tudósítást a bemutatott eszközök, fo­tók. Azokról az emberekről, akik a 20. században is kőkor- szakbeli színvonalon élnek. A különleges háttér az, hogy civilizált fogalmainkkal pontosan tudjuk: 17 afrikai országban 25 millió ember az éhhalál küszö­bén . áll. A sivatag terjeszkedése 100 kilométereket vesz el a mű­ire élhető területekből. Mi ezt tud­juk, vöröskeresztes akciókkal és még sokféle módon igyekszünk, próbálunk is segíteni. De mind­addig nem nyeri el igazi ízét a kenyér és a hús sehol, amíg va­lahol emberek éhenpusztulnak. Élő batyuk Láttuk, különleges formájával szép lehet egy faragás, amely az egyenlítő környékéről származik. Az afrikai népművészet megter­mékenyítette a huszadik századi európai kultúra sok ágát. A' Fe­kete Dekameron című kötet leg­újabban magyarul is hozzáférhe­tővé tette a néger szerelmi törté­neteket. elbeszéléseket. De a szem­lélődés és az olvasás gyönyörűsé­gét egyelőre vigasztalan tények keserítik meg. A művészeti és néprajzi érdekességeket beárnyé­kolja egy meglehetősen primitív, ám annál szívszorítóbb dolog: mindezeket a tárgyakat egy olyan nyomorúságos szükségállapot a megmaradás ösztönös kényszere hozta létre, amellyel a viszonyla­gos jólét földrészein már régen nem kell szembenézni. Lehet, hogy nálunk is szívesen akasztaná valaki lakása falára a vad bivaly bőréből készült paj­zsot, vagy a hosszú lándzsát. De ezekkel Kenyában, a masszáj törzs férfiai ma még a életüket vé­dik az oroszlánok ellen. A dolgo­zó nő azért viszi állandóan hátán a gyermekét — élő batyuját —, nehogy beleessen a kunyhó köze­pén égő szabad tűzhelybe. A fából készült kis sámli sem csupán ülő­alkalmatosságként szolgál, hanem a -vándorlások éjszakáin ezzel „pócolják fel” a fejüket. A hié­na ugyanis nem mar bele "rögtön az emberbe, ha a test nem ki­nyúlva, vízszintesen fekszik a föl­dön. A férfiak csipesszel, egyen­ként tépik ki a serkenő szakállu­kat. a nők fejét kőpengével bo­rotválják simára. „Meghal a föld” Egy ásatás során bebizonyoso­dott, hogy évezredekkel ezelőtt fejlettebb eszközöket használtak az itt élő ember.ek. mint a mai le­származottak. akik kőkorszakbeli színvonalon élnek. A nomád masszáj törzs állataival együtt ál­landóan víz és fű után vándorol. A gyarmatosítók kiszorították őket a termékeny vidékről. Nekik azok a területek maradtak, ahol égető a szárazság, hónapokig nincs víz. a törzs tagjai évezre­deken keresztül a vándorló élet­módhoz szoktak hozzá, és el sem tudták képzelni, hogy másképp is lehet élni. Á hiedelemvilágukban az szerepel, hogy nem szabad fel­törni. művelni a talajt, mert ak­kor „meghal a Föld”. A „gyógy­módok” is kuruzsláson. varázsló eljárásokon alapszanak. A gyarmattartó rendszereknek nem volt érdekük, hogy bármi is változzék a sötétség tájain. Csak együtt érdemes Mit lehet tenni? Hogyan cél­szerű segíteni? Csákány István, aki a kiállítás anyagát összegyűj­tötte, gazdaságfejlesztési koncep­ciót dolgozott ki a kenyai nomád pásztortörzseknek. Három éven át élt közöttük az egyenlítőtől délre. Református lelkész és agrármér­nök egyszemélvben. A távoli kí­sérleti mezőgazdasági telepen ért­hető módon inkább a második diplomáját hasznosította. — Elsősorban a gondolkodás- módon kell változtatni — vallja. — Azt megértetni, hogy ha így élnek tovább, akkor a pusztulás vár -rájuk. Ez viszont nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Mindenekelőtt nehéz kapcsolatot teremteni a törzsbeliekkel, gya­nakvással fogadják a külső köze­ledést. Nagyon fontos, hogy min­denben ott legyen a kezemunká- juk, együtt dolgozzunk, fölébred­jen bénnük a többet akarás vá­gya. Az egyik segélyakció kereté­ben a közelben hatalmas kórház épült. De be sem mernek lépni az épületbe, a környéken ugyan­olyan a halandóság, mint koráb­ban. A változásnak belülről kell elindulni. Eredmény csak akkor várható, ha nem a passzív „elfo­gadó” szerepébe kényszerítjük őket. hanem tevékeny emberek­ként számítunk ráiuk. Jómagam úgy teremtettem kapcsolatot, hogy elkezdtem játszani a gyerekekkel. Majd meggyógyítottunk egy em­bert, néhány állatot. Legközelebb f A lándzsa és a pásztorbot szinte hozzánőtt a masszáj férfihoz. Még akkor sem teszi le ezeket az eszközöket, ami­kor gyermekét tartja a kar­jában. már velük együtt építettük a víz­tárolót. az iskolát. A szakértők szerepe,, az hogy elindítsanak egy folyamatot, amit aztán a helybe­liek visznek tovább. Szemlélte­téssel. gépek fölvonultatásával, ember- és állategészségügyi pél­dák bizonyító erejével igyekez­tünk elterjeszteni az afrikai va­donban működő telepünk jel­mondatát: ..Ha a bemutatott mó­don elkezded a munkát, megter­melheted. amire a családodnak szüksége van.” Csákány István most hazulról igyekszik segítséget nyújtani. Egyebek között az Agrártudomá­nyi Egyetemen tanuló afrikai diákoknak adja át tapasztalatait. Nagyon sok múlik ugyanis raj­tuk. Azon; hogy -miképp élnek, dolgoznak majd. miután haza­térnek. Halász Ferenc • Szól a doboz. Oktatás lemezjátszóval. 0 • Szénabálázási bemutató a mezőgazdasági kísér­leti telepén. (Foto: Csákány István) EGY TANÁR NOTESZÉBŐL Vajthó tanár úr Vajthó László a közelmúltban töltötte be nvolcvanhetedik élet­évét. S csak. látszólag van nyug­díjban. Csodás szellemi frissesége teszi lehetővé, hogy a nyolcvan éves kora óta is könyvekkel lep­je meg régi és új olvasóit. Mert még mindig tervek sarkallják. Emlékezéseit rendezi sajtó alá. Ki is Vajthó László? Tanár, írd. irodalomtörténész. Műfordító, irodalomszervező. De ez így — adatszerűén jelezve — túlzottan hivatalos. Hiszen nem úgy volt tanár, mint az átlag. Kitört a megszokottság korlátái közül. Egyik kedves tanítványa. Vas Ist­ván mondta róla. hogy igazán nem bűvös katedraembernek is­merte. Hegedűs Géza pedig á kö­vetkezőképpen foglalta össze a róla alkotott véleményét: csak Vajthó óta sejtem, hogy milyen nagyszerű pedagógus lett volna Csokonai, ha hagyják, ö „kaland­dá varázsolta” a tananyagot. Ügy tanította a magyar irodalmat, mintha az iskola ellenére, illegá­lisan tanítaná. Ez a „cinkosság” adta óráinak varázsát. Középis­kolai tanár maradt mindig. Egye­temi katedrát nem kapott. A Ze­neakadémián is csak ..mint tisz­teletdíjas” tanított — emlékezik vissza Vajthó — több. mint tíz esztendeig. Nyugdíjaztatása után tanított általános iskolákban is. S mikor tanártársai panaszkodj tak a diákok rossz magatartásá­ra. ö mindig megértette őket, he­veim próbálta, ahogy leírja a Ta­nári pályám emlékezete című könyvében ' Csipkelődő hangú epigrammá­kat ír. önmagát így jellemzi: Különös fajtából 'eredek én: Gyerekfővel satnya, koravén, Girhesen jut el férfikorig, 5 mire aggastyán lesz, megifjodik. Vas István, amikor a nyolcvan- éves Vajthó Lászlót köszöntötte, azt a nyugtalanító problémát ve­tette fel. hogy mi volna Vajthó Angliában? ..Sir”, „lovag”? Ne töprengjünk rajta, folytatta Vas, de tegyük hozzá, lelkiismeretfur- dalást ébresztőn, hogy „másfél- évtizeden át. azt pótolta, á Ma­gyar Irodalmi Ritkaságok hatvan­három kötetével, amit az Akadé­mia elmulasztott.” Igaza van Vas Isvánnak. Vajthó páratlanul ‘ ér­tékes munkát végzett tanítványai­val. amikor a magyar irodalom kiadatlan értékeit tárta az olva­sók elér Bessenyei György müvé­vel kezdte e sorozatot.' Antológiákat szerkesztett. Ma is érdeklődéssel lapozgatom a Mai magyar Múzsa című 1930- ban megjelent kötetét, mely egy- egy verssel, rövid jellemzéssel és arcképpel mutatja be az alkotó­kat. Ma is példamutató versvá­lasztása. Babits Hazám. Füst Mi­lán Tél. Juhász Gyula ,Milyen volt. Karinthy Frigyes Martino­vics. Kassák Lajos Mesterembe­rek. Kosztolányi Dezső Marcus Aurelius című ^versét vette fel e kötetbe. Éles szemére jó példa az, hogy a fiatal József Attila Meg­fáradt ember című versét közli. Ezenkívül számos magyar és né­met lírai antológiát szerkesztett. Irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott. Elsők közt írta disz- szertációját Advról. Az általa annyira kedvelt Bessenyeiről könyvet publikált. Halhatatlan magyar irodalom címmel rövid irodalomtörténetet. Szépírói mun­kái , például: a Tanári pályám emlékezete és a . Tanárok című regény. Ez utóbbi most jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál 1974-ben. Fordított Mauoassant-t . és Zolát. Pedagógiai cikkeket és könyveket írt (Tanulók szerepe az irodalom tanításában). A nap­jainkban újra írandó ..A tanítás problémái” című könyvsorozatot 6 indította el. Sajnos, engem nem tanított Vajthó tanár úr. De egvszér ta­lálkoztam vele veiéék. Osváthék lakásán Kecskeméten 1967-ben. Lelkesedését sohasem felejtem. Optimista tanáralkatát sem. örömmel mondta akkor, hoév úgv marad meg az utókor emlé­kezetében. hogv ..MIR”. Úgv, hogy ő szerkesztette a Magyar Iro­dalmi Ritkaságok című könyvso­rozatot. melynek rövidítése ezt a szót is jelenti: „béke”. Szekér Endte : A Lipcséi Néprajzi Múzeum Müemléktömb Moszkva központjában Közel 45 000 bel- és külföldi vendég látogatta meg ez év első felében a Lipcsei Néprajzi Mú­zeumot. Ez az 1869-ben alapított művelődési és kutatási intéz­mény, egyike a legjelentősebbek­nek a világon. Az állandó kiállítások mellett, mint „Közép-Ázsia” „Szibéria és Kelet-Azsia” — „A Közel-Kelet” — „Afrika a Szaharától délre” — „Amerika indiánjai” — „Ausztrá­lia és Óceánia népei”, a múzeum külön kiállításokat is rendezett, többi között „Tanzánia — a TA­NÚ felépíti az országot” — „A mai Peru” és „Űjguinea” 'címmel. A múzeum tudományos > mun­katársai több mint 80 ország in­tézményeivel tartanak fenn szo­ros kapcsolatokat, elsősorban a szovjet testvérintézményekkel. A tudósok látogatásái Ázsia, Afrika és Latin-Amerika különböző or­szágaiban erősítik a nemzetközi kapcsolatokát. A fiatal nemzeti államokból már sokan szereztek itt gyakor­lati képzést, mint etnográfusok. (BUDAPRESS—PANORAMA) A Tretyakov képtárhoz közel, a főváros központjában levő egy­kori Kadasevi elővárost építé­szeti védett területté nyilvánít­ják. E városrész a Moszkva-folyó kanyarulatánál régóta az egyik legforgalmasabb terület. Valami­kor élénk feiaca volt, kereskedő­bárkák kötöttek ki, tisztvi­selők, iparosok telepedtek itt le. Kadasevi elővárosa különösen a fegyverkészítőik ügyességéről, va­lanpnt a kádárjaik hozzáértésé­ről volt híres. Az építészek már' elvégezték a szükséges vizsgálatokat és előké­szítő munkálatokat. Részletesen megvizsgáltak minden házat és sikerült megtalálniuk az egykori „gyűlésházat”, a volt Kadasevi előváros közigazgatási központját. A helyreállított gyűlésház a XVl. —XVII. századi városi élet emlé­keinek múzeuma lesz. A többi régi épületet ajándékboltokká és kávézókká alakítják. Mégsem kerülnek Bajára 1 Türr István és Tóth Kálmán hamvai Néhány héttel ezelőtt felröppent a hír: a fővárosi tanács hozzájá­rult a bajaiak kéréséhez, vagyis engedélyezte á város két híres szülöttének, Türr István 48-as tá­bornoknak és Tóth Kálmán költő­nek a hamvait és síremlékét át­helyezzék a Kerepesi- temetőből az újonnan megnyitott bajai temető­be. ­Az újsághír, érthetően nagy ér­deklődést keltett, többen részlete­sebb felvilágosítást kértek, vagy a hazaszállítás pontos időpontját tudakolták szerkesztőségünktől. A fővárosi tanács közmű- és mély­építési főigazgatóságán elmond­ták, hogy a főváros vezetői való­ban megértéssel fogadták és tá­mogatták a' bajaiak kérelmét. Hosszas mérlegelés után végül mégis úgv döntöttek: senkit sem adnak ki a temetőből. — Most írtunk levelet a bajai tanácsnak — közölték —, hogy nem járulunk hozzá a kérésük­höz. Remélem megértik, hogy nem értetlenségből változtattak koráb­bi álláspontukon, de amennyiben a temető minden híres'„lakójáért” jelentkezne a szülőhelyük, alig maradnának. Sorra útrakelnének a magyar művészet és közélet ki­magasló alakjainak földi marad­ványai. Ez pedig nagyon sok látogatót megfosztana annak a lehetőségi­től, hogy felkeresse az ország leg­nevezetesebb temetőjét, ahol azgk pihennek, akik valaha nagyon ,Js eleven, kimagasló szereplői vol­tak történelmünknek, vagy úttö­rői. felejthetetlen fényű csillagai á magyar színjátszásnak. Persze, az is igaz, hogy nagyon sok sír­emlék nincs olyan állapotból, hogy méltó lehetne annak az em­lékéhez, akinek emelték. — Folyamatosan dolgozunk a Kerepesi temető rendbehozatalán. Évente több, mint tízmillió forin­tot költünk rá. A nagy síremlé­kek javításával, felújításával lé­nyegében elkészültünk, most kö­vetkeznek a kisebbek. Éppen most került sorra két színész, Tapoí- czai Gyula és Vízvári Mariska síremléke. A Kerepesi temető neves halot- fai, köztük Türr Istvánnal, az 1848—49-és szabadságharc tábor­nokával és Tóth Kálmán költővel, nemcsak egy szűkebb közösség, hanem az egész nép büszkeségei. Nem az a fontos tehát, hogy hol nyugosznak. sokkal lényegesebb, hogy továbbéljenek az utókor emlékezetében. ■Vol Moszkvában talán nincs még egy olyan épület, amelynek korábbi tulajdonosait és feltételezett építőjét annyi legenda övezné, mint azét a házét, amelyben jelenleg a Tudományos Akadémia elnöksége működik. Az épület á XVIII. század kö-: zepén olyannyira biterjedt klasz- szicista stílusban készült. Ügy mondják, hogy Orlov-Csesz- menszkij grófé volt. A történé­szek azonban bebizonyították, hogy Orlov még nem volt gaz­dag ember abban1 az időben, sót, Moszkvától igencsak messze le­vő hadműveletekben vett részt, s ’ nem érdekelte a városépítés. A városi rendőrkapitányság iratai között viszont szerepel „P. A. Gyemidov nemes és felesége* — Matrjona Antyipova kérelme egy palotaépítés “engedélyezésé­re”. Az 1756. április 10-én kelt kérvényhez tervrajzot is mellé­keltek. Az építési engedély így szól: Megépíthető Jakovlev épí­tész mellékelt tervrajza szerint. Azt azonban mindmáig nem si­került tisztázni, hogy a terv va­lóban a kiváló építészmérnök, Vaszilij Jakovlev munkája, vagy csupán más tervét hagyta jóvá. A Gyerpidov-ház kertjéről a következő feljegyzés maradt ránk: „Egész Orbszországban nincs hozzá hasonlatos ... külön figyelemre méltó, milyen sokfé­le és ri^ka fát ültettek, a szá­muk évről évre gyarapszik”. A forradalom után a palotá­ban bútormúzeum nyílt, majd amikor 1934-ben a szovjet kor­mány határozatára Leningrád- ból Moszkvába költözött a Tudo­mányos Akadémia — az elnök­ség kapott nelyet ebben a palo­tában. 1967 októberében országos pá­lyázatot hirdettek a Szovjetunió Tudományos Akadémiája új el­nökségi épületére. Ennek alapján a Platonov vezetésével dolgozó tervezőcsoport: Batir jeva, Za­harov, Zvjozgyin és Levenstein mérnök kapott megbízást a vég­leges terv elkészítésére. Most, amikor a Tudományos Akadémia fennállásának 250. esztendejét ünnepli a Szovjet­unió, megkezdődött az új köz­ponti épület építése. Helyét úgy jelölték kihogy a Kreml és a Lomonoszov- Egyetem épületiének tengeiyőbenj viaielyezkedjék .«huAi épülettömb ragyogóan illeszkedik a város rekonstrukciós távlat tervében megjelölt zöldövezet hez. A Moszkva-folyó partjáról jól lehet látni az elnökség új épület tét. Az üléstermet szélesvásznú filmvetítővel, hangerősítő- és tolmácsberendezéssel, tv-közvétfe tésre alkalmas felszereléssel lát­ják el. Az úgynevezett stilobat- ban egész föld alatti város ala­kul ki, az akadémia kommuná­lis központjával és egy kéteme­letes, 300 férőhelyes garázzsal.” A másik oldalon épül a másfél ezer személyes tanácsterem, a könyvtár, az étterem. Az elnök­ségi épületet és a tanácstermet kiállítások- rendezésére alkalmas galéria köti össze. A második emeleten lesz a hat, 80—150 sze­mélyes kis előadóterem, a sajtó- központ, ahol természetesen te­lefonok, géptávírók és távírdák, állnak a hazai és a külföldi új­ságírók rendelkezésére. A köz-; ponti szárny 13. emeletén kap­nak helyet az elnökség munka-; társainak dolgozószobái. Az egész, szigorúan „akadé­miai” stílusú épülettömböt vilá­gos műkölapokkal borítják. A. belsőépítészek fa, természetes kő/ műmárvány borítással dolgo&n nak. A belső tereket szobrok/ festmények, féldombormű vek,; mozaikok díszítik majd. A. Pavlova ,£ ­(APN—KS)^ • A Szovjetunió Tudományos Akadémiája jelenlegi épülete. I-v Épül a szovjet tudomány új központja • Betegségmegelőző állategészségügyi eljárást ta­nulnak a törzsbeliek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom