Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

/ M íí V ELŐDÉS • ÍROD AJ. O M • MŰVES Z ET • IRODALOM • M Ü V ESZET 9 Pálfy Gusztáv: Hamlet GOÓR IMRE: ■ a gyík ■ íwpBjBj fémhordón szalad a gyík sebesen fémgömb iránt talpában aranytüzek szedi hát lábait szaporán kinek hamu á temetője kinek fekete örvény rendet fial a törvény nagy égre törpe földre szurokba rohan pihegő árva harmatos hüllő fekete földje süllyed szeme könyörgő ékkő akinek meg kell halnia tudja már mitől retteg elévonulnak a kértek gyöngyház mezők apja fia bottal emelném finoman ragacsostul kettészakad a lágy test kristály könny vize csordul a költő mit tehet már most fortyogó sírba szórhat tövéről tépett vigaszt lila színű virágot SIMONYI IMRE: Itthon Nézd, ma a hold, a narancs telihold a Körös tükörén lebegő. Mondd, nem ez a kép, meg egy harapásnyi itthoni jcé Levegő volt-é a hiány, ott, az idegenben ' ok jajra, panaszra — szegény? Kéznél az a gally, kéznél az az emlék,, s - megkapaszkodni remény kínálja magát. — Nézd, itt ha botolnál, kar nyúlna feléd, ölélő: felfogni esésed. — Még élsz. amíg élhetsz, csak itt lehet kedv meg erő viselni a jót: az itthoni jót meg az itthoni fájást. Lásd, talpad alá fut az itthoni gyep, s elföd a vihartól az itthoni nyárfás. Nem járatták még eleget véled a bolondját távoli földek s messzi egek? Ha kérdenéd, mi a dolgod ( — s hogy van-e még? — csak itt jöhet rá felelet. OROSZ LÁSZLÓ MONOGRÁFIÁJA Hiteles pályakép Katona Józsefről Ki nem örül fontos ügyek, ro­konszenves vállalkozások sikeré- i nek? Jó hangulatban, mind nagyobb elégedettséggel olvastam Orqsz László Katona Józset-monográ- fiáját. A napokban adta ki a Gondolat Kiadó, a Nagy maéryai írók sorozat hete'1’'-: köteteként, 12 ezer pé’’áuyoan. □ □ □, A kecskeméti irodalomtörté­nész első Katona József-tanul- mánya éppen két évtizede jelent meg. A szerző alapos tájékozott­sága, elemzőkészsége már akkor föltűnést keltett, noha a kiad­vány módszertani útmutató jel­lege korlátozta mondandója tel­jes kifejtésében. 1955-ben az ak­kori Társadalom és Természet- tudományi (. Társulat központja bízta meg népszerű, szakszerű, a korszerű felfogással harmoni- - záló, a drámaíró életét, munkás- “ V: ságát11 bérnütátö' kalauz1 készítésé-' Munka közben tapasztalhatta a Katona-pályakép fájó hiányait, küszködhetett a köztudatba fel­szívódott hiedelmekkel. Molnár Miklós kismonográfiája adott al­kalmat az adósságok és tenni­valók felmérésére. A dolgozatot a Katona József válogatott mű­vei című kötet bevezetéseként közölték. Orosz László a Kis­kunság első számában példás kö­rültekintéssel méltatta a kis­monográfiát, vitatkozott némely megállapításaival. Sajnálattal rögzítette, hogy Molnár elhanya­golta a drámaíró kecskeméti kap­csolatainak a feltárását, elemzé­sét, noha Katona szemléletének, magatartásának sajátosságai csak a helyi hatásokkal, az országos­tól eltérő társadalmi, gazdasági viszonyokkal magyarázhatók. A bíráló azt is világosan látta, hogy a gyökerek felkutatása az itteni kutatókra vár. Egyáltalán: töb­bet kell foglalkozni az akkori­ban ki tudja hányadszor újjá­éledő Katonával. Az idő őt igazolta: „elérendő eredményeink nemcsak a lokál­patrióta öntudatunkat fogják erősíteni, Jianem Katona helye­sebb, alaposabb szeretetét is elő­segítik”. Igaz, a kedvezőtlen ku­tatási feltételek miatt a munka lassabban haladt a vártnál, a szükségesnél. Az irodalom- és helytörténé­szek napi nyolc órában dolgoz­nak, s csak a szabad idejükben foglalkozhatnak választott témá­jukkal. Sajnálatosan hiányos a könyvtár helyi gyűjteménye, hír- láptáráj; a Katona korabeli Kecs­kemétről számottevő írás alig- alig jelent meg. ■ □ , □ D( Szerencse, hogy f Orosz Lászlót képesség, készség, . ügyszeretet mind erősebben ösztönözte az ügy nehezének a „fölvállalásá­ra”. Sürgették korábbi eredmé­nyei és a közhangulat. A szülő­város tanácsa által kezdeménye­zett emlékév műsorfüzetében is hangot kapott ez a fölfogás. „El­érkezett az "ideje Katona“ József életműVe teljek Telméréóénék; al­kotásai széles körű népszerűsíté­sének.” Azóta felavatták a szü­lőház-kiállítást, s elhatároztatott a kritikai kiadás megjelentetése. A munkálatokat Orosz László irányítja, fogja össze. Az eddi­giek után szinte mondanunk sem kell, hogy a kecskeméti irodalom- történész a Gondolat Kiadó meg­bízását igyekezett felhasználni a témára vonatkozó ismeretek ösz- szegereblyézésére, 1 rendszerezésé­re, elemzésére. Hét fejezetben foglalja össze a „legszerencsétlenebb sorsú” író életét, munkásságát. Időrendi sorrendben halad; az életrajzzal sz,oros kapcsolatban tárgyalja a műveket, így is jelezve a sze­mélyes motívumok fontosságát. A külső körülmények a szokott­nál is erősebben befolyásolták a drámaíró munkásságát! Hibát követnénk el, ha a tragikus el­hallgatást csupán a sanyarú ál­lapotokkal magyaráznék, mint oly sokan tették. Orosz László a .'.rejtélyes köl­tő” titkainak a fürkészésében is higgadtan mérlegel. Módszere: a hangosan gondolkodás. Felsorol­ja az adott megnyilvánulást, ese­ményt jellemző, magyarázó érve­ket, mozzanatokat,' a „környüi ál­lást”, a lehetséges szempontokat. Véleményét nem titkolja, noha általában óvakodik az adott prob­léma egyoldalú bemutatásától, az ellentétes megnyivánulások éles ütköztetésétől. Arra törekszik, hogy az olvasó is a helyes vagy helyesnek vélt következtetésre jusson. Tehát gondolkodni is ta­nít, jó pedagógushoz illően. Példaként hadd hivatkozzunk Katona kecskeméti fogadtatásá­ra. Meggyőzően bizonyította: „az irodalmi teljesítménynek becsü­lete van a kecskeméti tanács előtt”. Titokzatos hallgatását — okkal — sok munkájával magya­rázta. Lelkiismeretes ember lé­vén, előbb hivatali kötelezettsé­geinek kívánt eleget tenni. Te­hát nem az elkedvetlenedés ütöt­te ki kezéből a tollat, a vidéki közöny: az időhiány, a’ fáradság. Ügyvédi- és főügyészi munkája egész- embert -kívánt, tulajdon­képpen két-állást töltött be.- -, A Nagy magyar írók sorozat jellegéből következően nagy he­lyet kapnak Orosz László köte­tében a műelemzések. (A cse­lekményleírást olykor túlzottan aprólékosnak érezzük. Nyilván a szerző és a szerkesztő arra gon­dolt, hogy még kévés családi könyvtár polcain őrzik Katona József válogatott műveit. Lehet, hogy nekik van igazuk; így tá­jékoztatják az életmű iránt érdeklődőket a valóban nehezen hozzáférhető művekről. Akinek ■ismerős a mű, lapozza át a tar­talmi leírást.) Elsősorban - azért méltatom ilyen lelkesen Orosz László mo­nográfiáját, mert -hitelesnek, pon­tosnak, árnyaltnak érzem az elemzéseket. És frissnek! Közvet­len, közvetett formában érinti a Katona József műveivel kapcso­latos vitákat. Figyelembe veszi a sajtóban, tanácskozásokon, tudo­mányos fórumokon elhangzott ér­veket. Ha szükségesnek látta, módosított korábbi, lényegében már 15—20 esztendeje kialakult és fő vonásaiban helytálló néze­tein. Korábban — például — Gert- rudisban csak az „igazi zsar- nok”-ot látja. Feltehetően a ki­rálynő jelleméről kialakult vi­tákra gondolva most megkülön­böztetett figyelemmel rajzolja meg Katona művéből kitetsző alakját. Magatartását kora szem­szögéből vizsgálja. Hivatkozik irodalmi példákra is. Vagyis —- elnézést a pongyolának tűnő. ám szemléletes kifejezésért — kör­bejárja a témát. Arra törekszik, hogy a társadalmi, gazdasági, tu­dati összefüggéseket feltárva bontson ki egy-egy problémát. , Orosz László cáfolja a Kato­nát „egykönyvű” írónak tekintő kritikusokat. Ö maga is az eddi­ginél nagyobb jelentőséget tulaj­donit költeményeinek, nyomaté­kosan kiemeli — például a Zis- ka első részében található érté­keket. Hangsúlyozza, kimondva- kimondatlanul érezteti, hogy a Bánk bán a fő mű. A korai drá­mákban is a híres' történelmi dráma előzményeit, csíráit kere­si. Tájékozottan mutatja ki a születő, érlelődő, majd a Bánk bánban kiteljesedő gondolatok útját. * Amennyire lehetséges a for­mával, az írói mesterséggel kap­csolatos problémákhoz a tar­talom felől közeledik. A műfaji, verstani, stiláris elemzésekben is érvényesíti históriai szemleletét. □ □ □ A szép nyelvezetű (könyv — vé­leményünk szerint — kitűnően összegezi a Katonára vonatkozó ismereteket, kedvet csinál mű­veinek tanulmányozásához. Nagy haszonnal olvashatják tanárok, irodalomkedvelők. Érdeklődéssel várták a kötetet az irodalomtör­ténészek is, hiszen a téma leg­jobb és legtájékozottabb szakér­tője kilenc esztendeje a hatköte­tes magyar irodalomtörténetben meggyőző pályaképet rajzolt a Bánk bán szerzőjéről. Ez a mos­tani kiadás új szempontjaival, árnyaltabb megfogalmazásaival •további előrelépést jelent az iro­dalomtörténész pályáján és a Ka­tona-irodalomban. Hcltai Nándor KATONA JÓZSEF: Szabados Kecskemét alsó Magyarország első mezővárosa történetei (Részlet az „Élőbeszéd”-ből) Portré a festőről, aki visszajár a falujába Tóth Menyhért újra dolgozik A múlt hét végén írták alá a Bács-Kiskun megyei Tanácsnál Tóth Menyhért festőművésszel a műveinek megvételéről szóló megállapodást. Az ünnepélyes ak­tust követően baráti eszmecsere alakult ki az idős mester és vele levő felesége. Landori Ilona festő­művész, valamint a megye veze­tői között. Sok mindenről szó esett; hajdani megpróbáltatások­ról, gondokróL és sikerekről, a miskei évtizedekről, a művész be­tegségéről, amelyből még alighogy kilábalt. Majd az újságírók kérdezték. Őszintén, szívesen válaszolt. El­mondta: álmodni sem merte, hogy műveinek állandó nyilvánosságot teremt a megye, öröme most an­nál mérhetetlenebb. Évek óta Budapesten lakik, de azért szűkebb hazájába, a Kalo­csa környéki Miskére vissza-visz- szajár. A falu nélkül, amely ösz­tönzője volt művészetének, nem tudna meglenni. Pesten is, Miskén is vannak barátai, ezért nem érez­te magát soha egyedül. Abban az időben sem. amikor túdtárá ad­ták, hogy művei nem valók nyil­vánosság elé. mert „érthetetle­nek”. Akkori sérelmeit szerencsé­re baráti biztatások enyhítették. Nekik is köszönheti, hogy maradt, aki volt. A tőle idegen megbízás­ra — mondja nyomatékosan — sohasem tudott alkotni, csak a saját „megrendelésére”. Aztán felfedezte a nagyközön­ség is. Eddigi nyolc önálló kiállí­tása közül hetet 1960 óta rendez­tek. Hetvenen túl nagy tervekbe már nem kezd —jelentette ki. Vé­gül is kiderült: alig várta, hogy betegségéből felépülve, újra dol­gozhasson. Sok mondanivalója van még a világról. Jelenleg ed­digi munkáinak szintézisén dolgo­zik. Egyetlen képbe akarja sűrí­teni, amit külön-külön kifejezett 1 az ember, a munka, a természet örök kapcsolatát, a természetet formáló,. védelmező Embert. Várhatóan jövőre Budapesten, az Ernst Múzeumban nyílik újabb Tóth Menyhért-ki állítás. Néhány szobrát is szeretné bemutatni. Kívánjuk, alkosson még,sokáig — a szépet szerető emberek gyö­nyörködtetésére. És mielőbbi vi­szontlátásra, Kecskeméten. Rapi Miklós 9 Káposztaszedők Még gyermekkoromban (igazat szólván nem nagy ideje) sokszor sóhajtva állottam meg egyik vagy másik pusztatemplom mellett, és úgy tetszett, mintha 'egy valaki mindég, a rajtok levő hollóíé- szeken ült volna, és kérdező kí­váncsiságomat kielégíteni igye­kezne; csakhogy én nem érettem nyelvét, a- könyvekhez' futottam hát, mint megannyi szótárhoz; de végre tapasztaltam, hogy egyik a másik által már megnyúzott ba­kot szaggatja, és az én hollófész­keken ülő valakim szavait senki sem magyarázta meg. Bosszan­kodtam, valahányszor Virág Be­nedekünk Magyar Századai ke­zembe akadtak: „Ha nem tudod, mik történtek vala, minek- előtte születtél, gyermek vagy” — én az voltam. Húsz-harmincad ' évi dolgokat még halljuk apánk vagy nagy­apánktól, de századokról ki szól­hat? A történet egy örökké fu­tó óriás,, minden nap más könr fősben fut el előttünk; a vissz­hang tart ugyan egy ideig dö- römbölésből, de az újabbak el­nyomjak ,.. Kecskemét néhaiságának emlé­ke is gondatlanság alatt rothadt el, csak morzsalékokal, piszkálha­tunk ki nagy nehezen. Hogy több legyen, az idegen morzsát is örö­mest hozzátartozónak,- hisszük, mert a talán, ez a legragadósabb enyve a reménységnek, elhiteti velünk. Minden csak á véle­ménytől, áz ítélettől függ! így válik egyiknek igazsága mesévé a másik előtt. Szentül szólt Po­pe, midőn azt monda: „Éppen úgy vannak ítéletekkel az embe­rek, mint óráikkal: egyike sem jár a másikéval egyaránt, mégis mindenik csak a magáéval tart." Hellyel-hellyel talál az ember valamit, de kapcsait előtte az idő­rozsda — mégis világot szeretne gyújtani — egyik valónakvéltet hozzáragaszt egy másik kétséges hazugsághoz, aztán bemázolván egy kis színével a igazságnak végre oly ködöt gőzöltet elé, me­lyen az ezermester se lát, vagy csak nehezen által. A tudós meg- fog engedni a gyengének, mert tudja, hogy min­den csak értéke szerint gazdál­kodhat: aki ez ellen tudatlan­nak mond, annak pajtási, szívvel köszönök. Azt mondották: hogy miért írtam magyarul — el nem kél — (le ezeknek csak a könyv titulu­sát mutatom. Ha másképp nem, elveszik ingyen, és én mégis cé­lomat értem; mert megvallom, ha mincteh becs megtagadtatik munkámtól — én egész érdemét abban találom, hogy magyarul van írva. Forrásaim, melyből merítettem, az első szakaszra ugyan; s itt- ott is nyomtatványok. A többire kéziratok, közönséges ős magá­nyos levelestáruk, sok szóbeli ha­gyomány is; mert mivel az egész megírt históriánkban alig leljük fel háromszor Kecskemét nevét, ide kellett folyamodni. Minden első történetírás szóbéli hagyo­mányon épül; de azért nem lehet minden hagyományt mesének mondani, minekelöite históriák irattattak. Csák ebben és közön­séges dalokban szivárgott alá az ősük emlékezete, i Lám, mely so- kat.csevegjük most is Toldi Mik­lós erőségét, Kádár István vitéz­ségét, és a históriákban nem ta­lálni; csak a kofáknál leljük a nótáját, de ki okoskodik meg be­lőle? Így szakaszban lel hamvadt szemfedelöket, azoknak kiket sze­rette vidékünk szült, és szintúgy vígak, szintúgy búsak voltak, mint kiket ezennel a koporsójok felé vezetek. Meglátni tetteiket boldog érzék; midőn semmit se hagytak unokáiknak, mint nem­léteknek bizonyságát. A szeren­csétlenség is gyilnyörkodtethet: a történet csak abból áll. Aki tar­tományokat pusztít, halhatatlan­ságot nyer — aki virágzóvá teszi, alig érdemesíttelik egy-két sor írásra. Polybius, Tacitus. Livius ■ és Thukydides is az előttünk élt emberiségnek szomorú sirhalmáin írtak; az utóbbi történetírók a mieinken fognuk irkáini — sze­rencsére, ki nem szorul puszta kényükre! Vidságot és elégedést önt telkembe az az önkecsegtetés, hogy engem itt olvasni fognak akkor is. amidőn már ez a szó­bácskai melyben most ülök, por­hanyó düledékké válik, olvasni fognak azok, kik engemet soha­sem láttak, sohasem esmérlek, és akiket én soha látni, soha es- mérni nem fogok. 9 Kuesmás fej totó I A „zsákolők* dmf MbM

Next

/
Oldalképek
Tartalom