Petőfi Népe, 1974. szeptember (29. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

Nagy Lajos és a szülőföld Az apostagi születésű Nagy Lajos válogatott műveit veheti kézbe egy kötetben az olvasó a Szépirodalmi Könyvkiadó vállal­kozásának, a JVIagyar Remek_ írók sorozatának jóvoltából. A magyar realizmusban új csapá-. sokat törő, a hazai faluszociográ­fiát is megalapozó nagy próza­író munkásságából ad kereszt­metszetet a könyv másfél ezer oldalon. önéletrajzi «regénye, A lázadó embé'r visszakísér a szülőhelyre, az Apostag melletti Tabáni-telek pusztára és a községbe, ahol hat évet töltött a gyermekkorából. A szülőhelyet szociográfiai írásai­ban, regényeiben és novelláiban is újra meg újra feltérképezte. Munkássága során végig vele voltak az itt megismert, később a hazalátogatások során megfigyelt, határozott körvonalú jellemék — köztük a nagyszülők, a béresek, a pászoremberek alakjai. Kegyetlenül pontos, tényszerű­en súlyos novellák formálódtak a szegények és megalázottak mellett mindvégig elkötelezetten kitartó Nagy Lajos tollából. Az első világháború után a Képte­len természetrajz rövid rajzai-“* ban és a karcolatok darabjaiban szatirikus és maróan gúnyos mi­niatűröket tett közzé teljesen egyértelmű, társadalomkritikai kicsengéssel. Mindenféle pszichologizáló 'szándékot félretéve, érdekes meg­figyelni — legalábbis apró vil­lanások erejéig —, hogy. a gyer­mekkori élmények hogyan és mi­lyen nagy számban tűnnek fel a legkülönfélébb műfajú alkotá­sokban. A kiindulási alapot ép­pen az önéletrajzi regényében ér­demes kereni, amely jóval töb­bet árul el róla — önmagáról — mint a vele foglalkozó tanulmá­nyok. Az első elbeszélések egyi­kében, az özvegy asszonyokban a dédnagymama és a nagymama figurája tűnik fel, akiről olyan bensőséges szeretettel írt vissza­emlékezéseiben, akárcsak az ál­tala is nagyrabecsült Gorkij. Az 1917-es Tanyai történet a gulyá­sok és béresek kiszolgáltatottsá­ga, illetve a csendőri önkény áb­rázolásának környezetéül a solti út mentén elterülő, egykori pusz­tát' választotta. A lázadó ember egyes fejeze­teiben vissZa-visszatérnek a gyer­NAGY LAJOS: A hal A hal vízben élő állat. Van kis hal, középszerű hal és nagy hal. A nagy hal . megeszi a kis halakat, de viszont a kis hal is szeretné megenni a nagy halakat. A hal kopoltyúval lélegzik, ami üzért jó, mert bármennyire meg is hűl, nem kaphat tüdőgyulla­dást. Persze ehelyett kaphat más­féle betegségeket, legrémesebb, ezek közt a víziszony; képzel­jék el, milyen rémes lehet az, mikor egy hal víziszonyban szenved. A hal tápláléka a má­sik hal, ami őszinte és becsüle­tes lélekre vall. Vannak olyan halak is, amelyek kis férgeket és zsemledarabkákat esznek, ezek nyilván vegetáriánusok. A halat az emberek halászás által fogják ki a vízből, ami úgy történik, hogy az ember.vesz egy horgot, rátűz egy kukacot, és azt egy hosszú fanyél és a rákötött spárga segítségével belelógatja a vízbe; a kukac kellemeffeú hely- zétében váló gyönyörködés cél­jából sok kis hal gyülekezik a kukac köré, mire jön a nagy hal, és a kis halakat, megeszi, étke­zés után pedig folbukkan, és sze­mébe röhög a halásznak. Ez így megy órákón át, végül a nagy hal megfog egy kis halat,.és azt rátűzi a horogra csak azért, hogy -a halász másnap is eljöjjön. A halász persze diadallal rántja' ki a horgot a vízből, zsebre vág- ' ja az icipici kis halacskát, s az­zal marhasággal vigasztalja ma­gát, hogy:, kleine Fische gute Fische — pedig, sokkal jobban szeretett volna egy harcsát fog­ni. Apropos harcsa! A harcsának bajusza van, de végtagjai, mint j** a halaknak általában, nincse­nek: a halaknak csak uszonyaik vannak, amikkel a vízben úszkálnak, de lábuk nincsen, ezért nem tudnak a folyók, ta­vak és a tengerek fenekén mász­kálni, sem kezük nincsen, ami különösen a harcsának kellemet­len, mert nem tudja a bajuszát kipödörni. rfiekkori, családi vonatkozások — . feloldva a szigorúbban vett idő­rendi sorrendet. A* történet örök színtere cím alatt a tanyai cse­lédházat írja le, amelynek „két szobája volt, a közös konyhától jobbra és balra. Az. egyik szobá­ban a nagyszüléim laktak, a má­sikban a másik bérespár. A szo­ba szót nem használták, csak így mondták: benn van a ház­ban.” ' Egész 16 éves koráig' egyik „fix pontjakérll” maradt meg Apostag. Az eszmélkedés idejét élte itt, rányílt a szeme arra az embertelen törvényű - világra, amelyet később már, tudatosan sern akart elfeledni. A legkoráb- ' bi élményeket így. jeleníti meg önéletrajzában: „Amikor szület­tem, lámpa égéit a szobában. Ez volt az első világosság, amely ért. Tudatos emlékem persze nincs róla. És nem tudom, ho­gyan érzékeltem a külvilágot, a szobában levő tárgyakat, láttam- e a mennyezet gerendáit, hallot­tam-e hangokat, amint az em­berek ^beszéltek, nem tudom, mi mikor vált nekem ismerőssé, vagy mikor láttam meg először az eget, a felhőket, a napot,este a holdat és a csillagokat. A há­zat kívülről. Azután a tanyai épületeket és kutakat. Az . álla­tokat: a kutyát, macskát, tehe­net, ökröt. Régóta élhettem már, amikor egy ökör még annyira foglalkoztatott, hogy még ma is emlékszem rá. Csákó, ez volt az egyik ökör neve, füstös-fehér volt az ökör, és oldalt ágazó, hosszú, de nem egyforma szarvai voltak.” Csaknem 30 év elteltével azután a Képtelen természetrajz­ban feltűnő állatok nevei is erről a vidékről valók. A pesti tanulöévek közti vaká­cióban, amikor hazaindult, oly­kor horgászbótot vett a vállára és elindult halat fogni. Az ilyes­féle előzmények is belejátszhat­tak abba, hogy a Tanácsköztár­saság bukását követő fehérterror idején a Képtelen természetrajz sorozatában megszületett A hal című karcolat — immár, allego­rikus jelentéssel, vádló társadalmi utalásokkal a könnyed forma fel­színe alatt. Halász Ferenc Érdekes különbség az ember és a hal közt az, hogyha az em­ber öngyilkossági vágyat érez bi­zseregni a szíve táján, akkor be­ugrik a vízbe, a hal ellenben, hasonnemű vágy esetén kiugrik a vízből. A halak közül szigorúságáról nevezetes a cápa, ez a fürdőző emberek ijesztésével tölti szabad idejét, ami úgy történik, hogy odaúszik a fürdőzők közé, és egyiket közülük megeszi, miál­tal a többiek nagyon megijed­nek. Különösen Fiúméban szok­tak ’ ilyen cápák előfordulni, amelyek annál félelmetesebbek, mert észrevétlenül, sőt láthatat­lanul lepik meg az embereket, olyannyira láthatatlanul, hogy Fiúméban már évtizedek óta nem is láttak cápát. Igen meg­ható a cápa és a hajós küzdel­méről szóló történet, amely tra­gikus hatásának nyitját abban leli, hogy elolvasása után mély szomorúsággal gondoljuk el, mennyit és mekkorát kell a sze­gény íróknak és újságíróknak olykor csekély honoráriumért hazudniok. Kétféle halak vannak, úgy­mint tengeri halak és édesvízi halak. Nekünk, szegény magya­roknak, bár már Széchenyi Ist­ván sürgette, hogy tengeri ha­lakra is igyekezzünk szert tenni, csupán édesvízi halaink vannak; van pontyunk, csukánk, har­csánk, tokunk, pisztrángunk, ebi­halunk és kárászhalunk és egy igen kellemetlen, . szomorú kis halunk, az. hogy előbb-utóbb éhen halunk. Van egy közmondás, aryeiy szerint fejétől büdösödik a hal. Ez a közmondás — eltéröleg a többi közmondásunktól — igaz­ságot fejez ki, ezért van az, hogy a szardíniának, mielőtt a doboz­ba beteszik, levágják a fejét. Voltak korok, amikox ezt — nyilván tévesen — az emberre vonatkozólag is hitték, mondjuk a világháború korában. (1921) Szimtonikus költemény - színes üvegablakokra... Látogatás Bolmányi Ferenc festőművésznél Elvarázsol a színeivel. Mágikus kört húz körém. az ólomkeretek fekete foglalatából kicsapó Vörö­sek lángcsóváiból. A hatalmas, kör alakú kompozíció csupa lázas lüktetés, mese. költészét, zene, még tánc is. hiszen minden kis része a mozgás örömétől harsog. Szabálytalan és harmonikus. Fel­kavar és lecsillapít. Látása izgal­mas vizuális élmény: különös formák népesítik tje. szétfolyó, sejtszerűen hullámzó alakzatok, mindegyik más. látszólag nincs is kapcsolat közöttük, mégis öss’ze- kujcsolódnak. kiegészítik egymást, egymásra épülnek, különbözősé­gük a teljességet adja, a mű formai és érzelmi egyensúlyát. Nem ríehéz elképzelni, milyen lenyűgöző hatást tesz majd ere­deti alakjában és anyagában a kecskeméti járókelőkre. A most még festményként pompázó ha­talmas rózsáablak színes üvegmá­sa» a nemrég átadott kecske­méti Tudomány es Technika Há­zának homlokzatára kerül majd. A többi ablakot is Bolmányi Fe­renc képzelete színesíti meg. Már kész mind a tíz ablak terve, csak az apróbb simításokat, finomítá­sokat végzi rajtuk. -Szeptember végére várja a hivatalos átvevő­ket —I köztük Bács-Kiskun me­gye székhelyének a vezetőit —, belesűrítení annyi élményt, hogy az feltétlenül kiváltson, elindítson pgy érzelmi, .vagy gondolkodási folyamatot. A színes üvegablakok erre kiválóan alkalmasak, hiszen állandóan szem' előtt vannak, csak az' a fontos, hogy hatással legyenek arra. aki rájuk pillant. Milyen eszközökkel lehet ezt el­érni. vagy fokozni? — Mindig arra törekszem, hogy minél atmoszférikusabb le­gyen a látvány. \.Vagyis egy-egy ólomkerétbe nemcsak a pusztán sík üveg kerül, hanem többféle színárnyalatból tevődik össze. A szín- és valőrdifferenciák teszik ennyire mozgalmassá ezeket az* ablakterveket is. A tervezésnél az 'sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy amíg a nagy katedrá- lisok üvegablakai csak nappal és. a templom belsejéből nézve mu­tatkoztak meg teljes szépségük­ben, a kecskeméti üvegablakokat esténként is kivilágítják. Az emberek tehát már messzi­ről észreveszik, felnéznek rá, sze­mükbe villan a rózsaablak szét­áradó ragyogása. A hatalmas ko­rong szintézise lesz a többinek, a kisebbeknek, tőle jobbra a pi­ros. balra a kék. alatta pedig a zöld szimfóniának. A többi hat pedig oldalról emeli majd a szép mór stílusú épület fényét, művé­szi értékét. Az eredeti, festői el­gondolásokat. természetesen ösz- sze kellett hangolni jó néhány i A rózsaablak és alkotója. Kár, hogy a színeket nem látni! ha ők is | jónak tartják, kezdőd­het az ablakok elkészítése. Jövő év elején talán már a- helyükre is kerülhetnek! A színes üvegek Franciaország­ból érkeznek és bár a műfaj meg­tévesztő elnevezése az üvegfesté_ szét —, egyáltalán nem festik őket . , — Ilyen, hogy üvegfestészet nincs — világosít fel- és rögtön beavat a színesablaküveg-készítés titkába. Szavakkal is ért a látta- tás művészetéhez. . Szinte látom, hogyan válogatjái xi egy-egy szín tízfajta tónusvariációjából azt, amely legközelebb áll a megál­modott és megfestett árnyalat­hoz. majd addig maratják, égetik, amíg megkapják a kívánt kéket, zöldet, sárgát: vöröset. Ezt .a mun-, kát budapesti iparművészek vég­zik. □ □ □ ;1 Nem ez az első színes ablak­üvege, de ez az első ilyén nagy­ságú rnegbízás az országban. Tíz kompozíció — összesen harminc négyzetméter —. a munkálatok összköltsége ötszázezer' forint. A tervek elkészítésére pályázatot ír­tak ki és a zsűri Bolmányi Fe­renc pályamunkáját tartotta a legjobbnak. Nem véletlenül. Rég­óta izgatja ez a páratlanul szép és nehéz műfaj. A szekszárdi Garay Szállót díszítő üvegablakai és a budapesti Korányi Frigyes tüdőszanatórium aulájának fes­tett üvegkupolája — tehetségét dicsérik és azt bizonyítják, hogy a középületek díszítésében is mennyi alkalom kínálkozik festő­művészeinknek a közlésre. De miben különböznek a mos­tani üvegablakok, klasszikus elő­deiktől, például a gótikus templo­mok káprázatos üvegremekeitöl? — Régen egy ólomkereten be­lüli sík formával értek el dekora­tív hatásokat. A mai festészet, ez­zel nem elégedhet meg, tükröznie kell azt a feszültséget, ami ko­runk emberére jellemző. Kinek van ma ideje hosszan .elmerülni a részletekben? Pillanatokba kell ■Ei í3 — egy sarokban... • A vastag fekete vonalak az ólomkeretet jelölik, köztük jól látszik milyen sok árnyalatból kever­ték ki a színeket. (Foto: Kotroczó István.) Több korszak gyakorlati követelménnyel. Ehhez nyújtott sok segítséget az átépí­tés tervezője: Kerényi József. □ 1 1 A mű lényegében kész, most már csak a kivitelezés van hátra, és alkotójuk talán még türelmet­lenebbül várja, hogy elkészülje­nek. mint a kecskemétiek. Akik nem ismerik, nem is sejtik, hogy a hatalmas lélegzetű, tíztételes mű, ez a színes üvegablakokra álmodott, szárnvalóan szép szim­fonikus költemény, önvallomás­nak is beillenék. Bolmányi Fe­renc nyugtalanul felizzó. új for­mákat teremtő, folyton megújuló alkotókedve és minden változás­ban a harmóniát, eszményt, ér­telmet kereső embersége- hatja át minden képét, egész, több kor­szakot felölelő művészetét. Mindent ismer, mindenütt ott­hon van: mesében, valóságban, múltban, jelenben, sőt a távoli csillagrendszerekben. Művészeté­nek lényegét legtalálóbban a köl­tő-barát. Berda József fogalmazta verssé: □ □ H Küzdelmes, de művekben gaz­dag, szép. hosszú élet áll mögöt­te. Az elismerés sem maradt el: a 70 esztendős művészt nemrég a Munka Érdemrend arany fokoza­tával tüntette ki a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa. „Mese és valóság vibráló játékát játszod, mindazt, mi eddig csak égi látomásnak látszott.’’ Küzdelmes, de művekben gazdag, szép, hosszú élet átl mögötte. Az elismerés sem maradt el: a 70 esztendős művészt nemrég a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. - Vadas Zsuzsa 9 Orosz István: Ablak. NADASDI ÉVA: Dalok hatalmával A letisztult távolságban, az ékkő nyugalmában, kérdő gyermekszemben, névtelen százezerben, a munkás munkájában, szeretők bizalmában, minden nevetésben, szótlanul — szenvedésben: vegyülök jövőn-munkálóval, tisztulok emberiség-kohóban, lerázom láncát a restségnek, hogy megtalálja szavait az ének: dalok hatalmával, a küldetés szigorával éltetnek az évek, eljövendő nemzedékek. TÁRNÁI LÁSZLÓ: Ősz jön újra Most ősz jön újra láz-piros sörényét szél tépi zúzza Lábamnál mélyülő tócsa harminc-szikla magányom fordított cifra-tornya Élek négyablak világban fény-hasadással nyüó csillámló atom-virágban Elek robbanásba zárva mondd szerelmem közülünk ki igazán árva? Lombhullás némasága te szomorú-szivárvány Vállamon magam keresztfája Nem oszthatom meg mással Most ősz jön újra mennydörgős égi-Niagarával «

Next

/
Oldalképek
Tartalom