Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-07 / 183. szám

1974. augusztus 7. t PETŐFI NÉPE •

költők, írók nyomában

Könyv az irodalmi kirándulásokról

Az országjárás mind kedveltebb módja a szabad idő eltöltésének, az ismeretek gyarapításának. Továbbá; az irodalmi emlékhelyek, hagyományok a hazafias érzés, nevelés hatékony serkentői. Végezetül: Lengyel Dénes tekintélyes irodalomtörténész, pedagógiai szakíró.

Három ok. hogy érdeklődéssel, bizakodva fogjak a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent Irodalmi kirándulások című kötet tanulmányozásához. A tízezer példányban megjelent kötet szerzője előbb a fővárosi kerületekben, majd a megyékben mutatja be "az irodalmi emlékhelyeket, rrjúzeu-. mókát.

Természetesen a Bács-Kiskun megyei résznél lapoztam föl „az iskolai tananyag szemléltetését szolgáló” kiadványt. Hamarosan kiderült, hogy nem ezt a kiadványt vártam. Alaposabbat, pontosabbat, érleltebbet. Ritkán találni ennyi elírást, tévedést a Tankönyvkiadó (!) nevével hite- Jesített könyvben. Néhány közülük — mutatóba.

Az 1909-ben eltemetett Gyulai Pál miként avathatott szobrot 1913-ban Kecskemétén? (Ebben az évben egyébként egyetlen köztéri alkotással nem gazdagodott a hírős város.) A színház építését 1894 őszén kezdték meg, a kötetben található adat hibás. A Katona József-szobor Vígh Tamás tehetségét dicséri. Felavatása előtt két évtizeddel távozott a földi terekről az emlékmű alkotójának a képaláírásban kinevezett Márton Ferenc. A 'drámaíró szülőházát 1970-ben nyitották meg a közönség előtt s nem 1969- ben. Móra Ferenc levéltári kihatás alapján semmit sem bizonyíthatott Katona József környezetéről. mert csak tervezte a kecskeméti levéltár tanulmányozását.

Tévesen tünteti föl az Egy marék parázs szerzőit. Móricz sokat és fontosat írt a hírős városról, de Kecskemét címmel egyetlen sora sem jelent meg.

A hibák ellenére talán ajánlanám az Irodalmi kirándulások című kiadványt!, ha’ hiányai nem szegnék végképp a kedvemet. Elmaradtak lényeges közlések. Megmagyarázhatatlan, hogy. miért titkolja Nagy Lajos apostagi kapcsolatait, noha a jeles prözaíróról a kötet más helyein elmond egyet-rnyst. Kétszer is elolvastam a Bács-Kiskun megyei részt, de nem tudtam meg — a kötetből —I bffety mit rtsihált Petőfi Kécs1-’ keméten. (Emléktáblák hirdetik; hogy itt végezte elemi iskolai tanulmányait, itt volt színész.) A

Részvény nyomda nélkül hiányos minden helyi irodalmi kalauz. Ez is. Tóth László ösztönzésére a két háború között itt adták ki Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter. Kassák Lajos, Erdélyi József, Szabó Lőrinc és mások több művét.

Mondhatná valaki, hogy a szerző rendelkezésére álló négy szövegoldalra csak a, legfontosabb közlemények szoríthatók. Tökéletesen igaza van. Ennek a résznek éppen az a legnagyobb fogyatékossága, hogy a szűk helyen ilyen összefüggésekben elhanyagolható adalékokra pazarolják a helyet. Üres általánosságok, esetlegességek helyett a költők., írók helyi kapcsolatainak a legjellemzőbb, legtöbbet mondó mozzanataira kellett volna a figyelmet irányítani. Nyolc sort kapott Jelky András, de egyetlen szóval sem említi Lengyel Dénes Jókai kecskeméti témájú írásait (Hétköznapok!), Babits Mihály bajai tanárkodását, a megyeszékhely művésztelepét, ahol Kassák Lajos. Szép Ernő, Bródy Sándor is tartózkodott, dolgozott.

Hasztalan kerestem a kötetben említett adatok kiválasztásának és elrendezésének a vezérlő elvét. Egyik helyen feltünteti a szerző a szobor alkotójának a nevét, a másik esetben nem. Szól arról, a Petőfi-szülőház úi kiállítását De- vecseri Gábor nyitotta meg, de arról nem szerzünk tudomást, hogy Katona József emlékművét Kodály Zoltán avatta föl. A példák sorolásával nem untatom az olvasót.

Három érvvel indokoltam, hogy miért tartom fontosnak egy használható. pontos irodalmi útikönyv kiadását. Sajnos, jóval több okom van arra. hogy. intsem az olvasót: országjárása során csak fenntartásokkal bízza magát erre a kötetre. A szándék és a megvalósítás hangosan felesel. Legalább is a Bács-Kiskun megyei résznél. Arról nem is szólván, hogy ez az irodalmi hagyományokban oly gazdag vidék aránytalanul kevés helyét kapott más megyékhez viszonyítva.

Az egész könyv áttanulmányozása után kétségek között várom az ígért második kiadást. A téves adatok kiigazítása csak a felület szeplőit tüntetheti fel. Felül kell vizsgálni a módszertani szempontokat, alapos adatgyűjtés és mérlegelés után újra kell , írni az egyes” f ékezetekéi”

A Bács-Kiskun megyei részt mindenképpen.

Heltai Nándor

NYELVŐR

Miért „büdöske” a büszke?

Az előző héten a lelki élet kifejezésére vonatkozó olyan szavakat tárgyaltunk, amelyek a kísérő testi jelenségek megnevezésével kapcsolatosak. A rémül, döbben, borzad, hüledezik igék tárgyalása után még van néhány jellemző szavunk.

Az eped, epeszt, epekedik igéket az epe főnévvel hozzuk kapcsolatba. Ennek a főnévnek magában is volt a régiségben „harag, bosszúság, keserűség, gúny” jelentése. Az epeség pedig lelki keserűséget bánatot jelentett. Az epéskedik igének „gúnyolódik” jelentése volt, d^ azt is kifejezte, amit a mai epekedik ige.

Az eped, eleped igének eredeti jelentése ez volt: epévé válik, keserűvé válik. A jelentésváltozás alapja, az, hogy a szomjúság, eltikkadás következtében a száj rossz ízűvé, kesernyéssé lesz. Az epekedik mai jelentése: bánattól, gondtól, lelki keserűségtől emésztődik, szomjúságtól, éhségtől gyötrődik, erősen vágyakozik valamire. Az epe egyéb származékai is ilyen jelentéskörűek. Epeszt: lelkileg gyötör, a szomjúság kínozza. Epekedik: erősen vágyakozik, gyötrődik.

Hasonló és könnyen meg is magyarázható jelentése van a keserít, elkeserít igének is. Alapja a keserű melléknév, amelynek régen „gyötrelmes, kellemetleh” jelentése is volt. A keserít ige azt is jelentette, hogy valamit keserűvé tesz, de „elszomorít” jelentése is alakult. A kesereg ige „bánkódik, szomorkodik, sirat, senyved” jelentésű. A keseredik igében elvált a két jelen: tés: megkeseredik (keserűvé válik) ■elkeseredik (elszomorkodik).

A tapasztal ige eredeti jelentése kézzel tapint, tapogat, tapoga- tással tájékozódik. Mai jelentése: „észlel”, úgy él át valamit, hogy tanulságot von le. Pázmány Péter műveiben ennek az igének még eredeti tapogat jelentése érződik:’ „szemünkkel látjuk és kezünkkel tapasztaljuk azokat a dolgokat, amelyeket 'ha csak hírrel hallanánk, talán el nem hinnénk”.

Büszke szavunk tulajdonképpen a bűz (rossz szag) kicsinyítő képzős származéka. Eredeti jelentése és képzésmódja az, ami a büdöske szónak. A „büdös — büszke” jelentésváltozásnak az az alapja, hogy a rossz szag és a kevélység egyaránt visszataszító. Ez az 1725-ből való idézet szinte megmagyarázza a jelentés megváltozásának okát: „Sokkal bü-: dösebb isten előtt a hetyke ifjú, ... ezért mondatik büszkének a kevély.” *

A (meg)hunyászkodik • ige jelentése ma: alázatossá válik, meglapul. Alig hisszük el, hogy eredetileg ez is testi jelenségre utalt: a szem lehunyására, a fej lehajtására. Végül az iszonyodik igéről valamit. Mai jelentése: iszonyatot érez, irtózik valamitől. Alapszava a régi iszamlik (csúszik, siklik) ige. Tehát az iszonyodik ezt a látványt sugallja: a rémülettől, iszonyattól elcsúszik, elesik. Kiss István

Szibériai ex-librisek

Vlagyimir Marin festőművész 55 művét vették fel a Koppenhágában kiadott „Európa ex-librisek bibliográfiája” című kötetbe. A Nyugat-Szibéria egyik legrégibb városából, Tomszkból származó fiatal művész először „került fel” az évenként kiadott mű oldalaira. A könyv Európa ex-libriseinek legjobbjait ismerteti.

Marin annak az első szibériai könyváruháznak az ex-libris szerzője, amelyik nemrégiben ünnepelte fennállásának 100 éves évfordulóját. A művész jelenleg a tomszki egyetemi könyvtár ex-librisét készíti. (BUDAPRESS—APN)

Hivatása iskolaorvos

j

Az ország felszabadulását követően alig egy évvel magas növésű, derűs tekintetű, mozgékony orvos járta a Kiskőrös környéki falvakat, tanyai iskolákat. Halasról utazott át naponta, később pedig ahogy munkája megkívánta. Doktor Gyarmati Károly, az orvosi diplomával is rendelkező fogorvos, akkoriban látott hozzá ezen a vidéken — a megyében mondhatni elsőként — az egész körzetre kiterjedő iskolafogászat megszervezéséhez.

A járási tisztiorvos, Kormos Árpád ösztönzésére kezdte, aztán már biztatás sem kellett, szenvedélyévé vált ez a munka. Pedig a körülmények, enyhén szólva, nem a legjobbak voltak.j Eleinte még benzin sem volt elegendő, az egyetlen közlekedési eszköz, a dzsip számára. Így hát ha kivitték valahova, három- négy napig is kint maradt. A község aäott fogatot, hogy tovább juthasson a távoli iskolákba. A felszerelés is kezdetleges volt, habár a lábbal hajtós fúrógép a villany nélküli iskolákban igazán célszerű, és azóta is nehezen pótolható eszköznek bizonyult. Hogy fennakadás ne legyen, gyakran még az anyagot is neki kellett megelőlegeznie.

Hősi korszak volt ez tehát, akárhogy is nézzük, a mai korszerű szűrővizsgálatok kicsit lassúbb, nehézkesebb, de mindenképpen nagy elismerést érdemlő előfutára, melyre tisztelettel kell, hogy emlékezzünk. 5 emlékeznek az egész járásban még ma is nagy szeretettel és elismeréssel Gyarmati doktorra. Habár a kis páciensek időközben javarészt felnőttek, mindannyian hálásak azért, hogy megmentette a pusztulástól fogukat. Sok-sok iskolás korosztályt nevelt és szoktatott rá a fogápolásra, a fogaival, a helyes táplákozással való törődésre.

— Hogy hány beteg fogat fúrtam, tömtem évente? — gondolkozik el most, amikor kiskőrösi otthonában jegyzeteit lapozgatva válaszol kérdéseimre: — Pontos kimutatást kellett vezetnem, s ezekből kiderül, hogy évente átlagosan kétezernél is többet. Még tavaly is több mint 2300-at, s ez év első három hónapjában 1069-et.

Persze ez nem volt mindig egyszerű, mert eleinte a gyermekek — többségük életében először látott fogorvost, fogkezelést — idegenkedtek tőle. Olyan is akadt, aki megszökött, kiugrott az ablakon az érkezése hírére. Később már barátságosan és szívesen fogadták.

— A bátrabbakat vettem előre, nehogy a félősek elriasszák a többieket. Szóval kellett egy

0 A pihenés percei.

(Tóth Sándor (elvételei)

kis pedagógiai érzék és ember- ismeret is hozzá.

Egy régi páciense, most szövetkezeti dolgozó, éppen a múltkor emlegette hálával ezt az időszakot. A legnagyobb elismerés ez számára.

Most, amikor számos tanyai iskola elnéptelenedik, s a kisdiákokat körzeti _ iskolákban, kollégiumokban helyézik él, egyszerűbbé vált az orvos, fogorvos munkája is. > Nagy dolog, hogy egyre több községnek saját orvosa, fogorvosa van, néhol kettő is. Mások ma már a feltételek. De azért a járás hat községében még mindig nincs fogorvos. Innen autóbusszal szállítják be a gyermekeket.

Mindegyre visszatér beszélgetésünk során munkájára, hivatására, pedig ősztől már nyugdíjban lesz. Most 64 éves, ahogy elnézem, még biztosan bírná egészségben pár évig, ha a mostaninál kisebb tempóban is. Mindig vállalt ráadást, ■ például a

Petőfi' Sándor Általános Iskola és a gimnázium diákjainak szűrővizsgálatát.

A gyermekeiből is orvost nevel. Egyik lánya- most végzett Szegeden és Kiskunhalasra megy gyakorlatra, a kisebbik is orvos- tanhallgató. Százkötetes ’ fogorvosi szakkönyvtárát a halasi kórházra akarja hagyományozni — ha már a lányaiból nem ’ lett fogorvos.

Szabad idejét leköti az olvasás és a közéleti munka. Sokáig volt népfrontaktivista és egy ideig járási elnökhelyettes, egy ciklusban tanácstag is. Ezt a tevékenységét a szívinfarktus figyelmeztető jele szakította félbe. Társadalmi tevékenységéből azért megtartotta a járási labdarúgó-szövetség elnöki tisztségét, s igen büszke a szakosztályok, községek eredményeire. Pihentetőül bélyeget gyűjt, télen feleségével együtt színházba jár. Örök témája a várossá fejlődött Kiskőrös „növekedési gondja”, a szó nemes értelmében igazi lokálpatrióta. Ha külföldi vendégei jönnek, büszkén mutatja meg nekik kedves kis városát.

A munka, amit a felszabadulás , u,tán elkezdett, és mind a mai napig végzett,-úttörő jellegű volt. Egy '’járás közégészségének ügyét szolgálta, s nem számolta sohasem az órákat, napokat, miket az előírtakon túl is erre áldozott. A pihenést most már kiérdemelte, de az emberektől, társadalmi tevékenységétől nem szívesen szakadna el.

A Kossuth utcai ház ajtaja most is nyitva van a barátok, ismerősök előtt. A kiskőrösi járásban szerzett majd harminc esztendőnyi tapasztalataiért, keresetlenül őszinte véleményéért, s a bölcsen derűs történetekért is érdemes bekopogtatni hozzá. A nyugdíjashoz, akinek munkájára még ma is lehet számítani.

F. Tóth Pál

Szanics ijedten pislogott hát- • ra. Most jól beolvastak neki, gzéf t dühöng — gondolta —, csak nehogy én igyam meg a levét. De micsoda barom az a Bak Pista is. Hát miért nem dugta ki korábban az orrát, hogy jön-e valaki. Nagymellű legény, most aztán jól megjárta. Mi a fenének húz ujjat az elnökkel, ilyenkor sunyítani kell, vagy megkérni, hogy ne szóljon, hogy többet nem fordul elő. De ő nem, rögtön az elnöknek esett, mint bolond tehén a fiának. Az apját is kivághatja a fogatosok- tól, pedig az öreg Bak nem árt a légynek se, meg egy gazszálat nem vinne el, ha nem az övé, 1 Mire kiértek a búzatáblához, az aratók már kereszteltek.

— Korán lesz még — ment oda özei az öreg Rohodihoz.

—Nem lehet tudni — tette fel a papot Robodi a keresztre és kötötte le, hogy a szél le ne sodorja,, majd a kalászt szétterítette, hogy az eső lefolyjon róla, ha megázna. — Olyan az idő, hogy korán leszáll a harmat, akkor meg a szalma megszorul és semmit se ér. Így is van már ennek elég baja.

— Nehéz volt vágpi?

— Kétszer fentük a kaszát egy renden.

özei nem értette. Már nyelvén volt, hogy rávágja: hát aztán. De elhallgatott. Nem tudta, hogy itt csak a rend végén fenték valamikor a kaszát. Ha kétszer kellett fenni, az nagyon nehéz . rend volt; acatkás, vadkenderes, dudvás! Az szedte lel a kasza élét. .

— A mag?

— Az jó! Abba nem sok hiba van. Korán dőlt le és a kalászát még felemelhette.

— Vágnak még ma?

— Ha rendbe tesszük ezt, vágunk, de a keresztelést holnapra hagyjuk, hogy a nap kisüsse.

Őzei odament á többi aratóhoz is, elbeszélgetett velük, aztán tovább hajtatott a tarlóhántáshoz'. Ott találta Nyékit, a vastag nyakú agronómust. Nem nagyon szerette, mert durva, goromba ember volt, őt pedig

többször oldalba ütötte azzal a megjegyzésével, hogy annyit ért a mezőgazdasághoz, mint tyúk az ábécéhez. A járásnál már szólt is, hogy vigyék el tőle, mert látni se bírja.

— Jó szakember! — tértek ki kérése elöl —, és azt is meg kell értened. Özei elvtárs, hogy nincs emberünk. • Kit tegyünk a helyére? örülünk, hogy ott van és csinálja, végzi a dolgát, ahogy tudja.

— Cseréljétek ki valakivel. Mindegy, hogy kivel!

■ — Jó, ezen gondolkozunk, de ez se megy gyorsan.

A járásnál hamar elfelejtették özei kérését, mert ezer más gondjuk volt Igaz, valamelyik noteszlapon fel volt jegyezve Nyéki neve, de kinek van ideje a régi noteszekben böngészni, amikor mindennap megtelik egy lap sürgős tennivalókkal.

— Szervusz, hogy álltok?

— Szervusz. Jól.

— Mikor kezditek a vetést?

— Holnapután. Ha nem lesz eső, holnap estig eltart.

özei cipőjével turkálta a szántást, hogy az előírás szerint csinálják-e. Nyéki gúnyosan nézte.

— Ne aggódj, jó az. Ha ránéz az ember, már1 látja.

özei nem válaszolt, tovább ment, ott is megpiszkálta a szántást. Nyéki nem mozdult.

— Voltál a kombájnnál?

— Voltam.

— Dolgozik?

— Már igen.

— Küldenek még egyet.

— Minek?

— Hogyhogy?

— Elég, ami itt van.

— Hogy az istenbe lenne elég, mikor egy mindig áll.

— Hát aztán. Ha még egy jön, akkor meg sok lesz á bér.

— Sok lesz. De legalább learatunk.

. Nyéki gúnyosan mosolygott.

— Ügyis learattunk volna. Legfeljebb egy nappal később Az nem számít.

— Hogyne számítana. A terv...

— Hagyd a fenébe a tervet — mondta ingerülten. — Itt nem lehet órára, percre felbontani, mint a gyárban. És ha beüt egy hetes eső, akkor má az istent csinálsz. Ülhetsz az okos terveden. Neked ezt már meg kellene érteni.

— A járás követeli.

— Mit követel?

— Hogy a tervet teljesítsük.

— Mi közünk nekünk ahhoz. Követeljék. Nagy kunsít az íróasztal mellől követelni valamit. Ha olyanok dolgoznának ott, akik itt már átélték agyet-mást, akkor biztosan nem lennének olyan követelőzők.

özei hallgatott. Nyéki folytatta:

— Te nem emlékszel arra az időre, amikor pontosan megadták a napot, hogy mikorra vessünk. el. Esett az eső, hiába mondtam, hogy őrültség. Tudod mit feleltek? Hogy szabotálok, hogy a népi demokrácia ellensége vagyok, befurakodott imperialista ügynök, meg mit tudom én mi. És tudod mit csináltam akkor? Tíz embert lóhátra ültettem és elszórattam a búzát. Igen, igen, pontosan úgy, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Egy nappal korábban végeztünk. Oklevelet, kaptam. Most is belesápadok, ha ránézek, mert abból a búzából’ semmi se lett, a felét tavasszal beszántottuk... Szóval, ezt bízd rám, te meg jelents a járásnak, amit akarsz. Szervusz, megyek vissza a kombájnokhoz.

Ott hagyta özeit. Gyalog vágott át a szántáson. Özei fejét csóválva nézett utána. Nehéz lesz tőle megszabadulni — gondolta — istentelen, nyakas ember.

Jócskán elmúlt már hat óra, mire visszatért a tsz-irodába. Sza- nicsot hazaküldte.

— Reggel ötre legyél a lakásom előtt.

Az irodában nem volt senki. Az asztalon egy cédula hevert, rajta egy sor: A járás jelentést kér! Na, itt van, már kérik a jelentést! Hát csak kérjék, az a dolguk, majd megkapják, ha eljön az ideje. Nemsokára bejött a helyettese is,, aki a raktárbaszál- lítást irányította. Aztán két brigádvezető jött, de azok a helyetteséhez mentek, azzal pusmogtak az ablak előtt Előbb arra gondolt, hogy szól a helyettesének a lopásról, de elhessegette magától ezt a gondolatot. Előbb beszél Annussal, majd aztán. Legalább ott szeretne tudni bizonyosat. Annus nem fog hazudni. Annus megszerette, azért lett vele jóba, ezt meg is mondta.

Alig várta, hogy besötétedjen. Világosan most nem mehet a tanyára, meglátják, észrevennék.

De ha besötétedik, mehet nyugodtan, senki sem ismeri meg. Csak mennének már a fenébe, mit pusmognak itt — lesett az elnökhelyettes meg a két brd- gadiros felé. Egy negyedóra múlva a két ember elköszönt, elment ' .

— Hát te, maradsz még? .— kérdezte Kanyuk, a helyettese.

— Még egy kicsit.

— Nekem már elég volt. Négykor keltem, a fene tudja mi van velem, de mostanában már nem bírom úgy, mint régebben.

— Az idő...

— Ugyan. Hatvan se vagyok. Az apám nyolcvanéves korában is jobban bírta.

— Más világ volt az.

— Más a fenét. Úgy kínlódtam én is, mint ő.

özei jól ismerte Kanyuk múltját, mert, ha volt egy kis szabad idejük, Kanyuk csak az apjáról, meg magáról beszélt, meg arról, hogy mit kínlódtak ők az öt hold földön, hogy valahogy éljen a család. Kétszer volt nála látogatóban egy esztendő alatt. Este nyolctól csak a bort vedelték, meg a régi világról beszélgettek. Kanyukné egész este talán két szót szólt. A kályha mellett ült, mintha fázna és valamit csinált. Hogy mit, arra már nem emlékszik, öt vagy hat gyerekük van, de otthon egy sincs. Debrecenbe, Ózdon, meg Pesten dolgoznak és küldözgetik az öregeknek a csomagokat. Ért az emberek nyelvén az biztos, mert kéréssel, panasszal mindenki hozzá megy előbb.

(Folytatjuk.)

0 Munka közben.