Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-08 / 184. szám

\ FiETÖFI NÉPE # 1974. augusztus 8. Még ha nem is mindenki nyaral-nyáron... Van valami „intézmény” han­gulata a Férfi Fehérneműgyár bajai üzemépületének. A fő, ut­cai frontra tágas ablakok nyű- nak. Szolid fás-bokros parkocs­ka közepén gyermekében gyö­nyörködő anya szobra. Inkább afféle óvónőképző intézetre em­lékezteti az idegent, mint gyár­ra. S ez a jó. Ha nem jártam volna már itt több ízben, magam is annak vél­ném. Pláne az emeleti ablakok­ból alászűrődő vidám zsongás­ból ítélve. Amiből kiválik a ki­könyöklő lányok, fiatalasszo­nyok jókedvű csatorálása. Mint a fecskék, úgy sorakoznak az ablakkeretek vízszintjén. Fehér foguk piros alma, sárgabarack zamatos húsába harap. A sze­mük, mosolyuk ragyog hozzá. Szünet van. Mint az iskolá­ban. Csakugyan tízperces. A szak- szervezeti irodán is mondják, hogy kétszer tartanak ilyet a reggeli-, s ebédidőn kívül. Jólesik hallani. Hiába tudja az ember, hogy neonfényes, hi­giénikus, jó szellőztetett műhe­lyekben dolgoznak a nők — azt is átérzi: nem álom a szalag­munka ilyen kánikulában. Az üljön oda a gépiek mellé teljes műszakon át tartó furton- furt hajtásra, aki sajnálja ezt a kis lazítást a munkásnőktől. □ □ □ Nem mindig „termelési ügyek­ben” néz szét az ember egy-egy üzemben. Jól teszi, ha néha a „füle után” megy. Mindjárt a portán hallom, hogy egy zömök, virgonc férfi ajánlkozik a ka­pusnak. — No, akkor beugrók azért a hatezerért az eszbére. Nehogy pénz nélkül maradjunk, mire indulunk... Majd én elkísérem az elvtársat. Ezt rám érti. > Ismerem a járást. Az irodák­hoz legrövidebb út az ebédlőn át vezet. A konyhalányok már „szervezik” a tálalást. Csengő tányértornyok szállják meg az asztalsarkokat. De még messzi van a dél ahhoz, hogy le ne ku- corodhatnánk pártfogómmal, De­ák Sándorral egy üres asztalhoz. — Tán valami szép' prémium üti a markát? — célozok a „hat­ezerre”. Nevet. —i Nem mondom; jó volna... [ Holnap reggel nyolc órakor in­dulunk egy húszas kerettel Za­laegerszegre; s a költségekre ve­szem fel a pénzt. — Tehát... maga edző. — Műszerész vagyok és a sporbizottság elnöke. Szigorúan a tömegsportot fejlesztjük. Ezen jbelül persze, több szakosztá­lyunk van, s mind kedvencünk. Sorolja. Egyiknél visszakérde­zek. — Női futball? — Az „Amazon Kupa” már a ' miénk. Három éven keresztül mi nyertük a városi bajnokságot. Három éve van együtt a csapat, tavaly óta Katz Feri bácsi fog­lalkozik velük. Rendszeresen ed­zenek, heti két alkalommal. Most már „rááll a lábuk” a focira. In­duláskor a szekszárdi lányok még 16:0-ra győztek. Egy év múlva — ugyanaz a csapat — már 2:3-ra végzett... Most a ruhaipari sportolok spartakiád- ján, a középdöntőben szerepelnek Zalaegerszegen. A női, férfiatlétákról, röplab- dásokról már nincs időnk beszél­getni. Útban vagyunk; közeled­nek a tányérkupacok. □ □ □ Ha már benne vagyunk a nyári témában, folytassuk ezzel az szb-irodán is. Pastrovics An- talné 1960 óta üdülési felelős. A SZOT-beutalókról: — Az idén keveset kaptunk főidényre. A nyolcvanegynéhány- ból mindössze tíz jutott nyárra. A többi tavaszra, őszre, télire ... Nem könnyű megérteni, mégin- kább elfogadtatni, hogy nyáron szeretne üdülni az egész ország, s erre még nincs mód. ... Több mint 1400-an dolgoz­nak a gyárban — a garai telepet is beleszámítva. 8 gyermekbe­utalót kaptak. — Tízet szoktunk kapni... Pe­dig nagy az igény. Gyógyfürdőre 10 beutaló jutott az üzemnek. — Évekkel ezelőtt többet küld­tek'. .. El is kelne. Huszonöt éves a gyár, élég sokan bajlód­nak izületi s gerincbántalmak- kal. A könnyen járó, „zümmögő” varrógépek fölött is csak terhes hosszú éveken át görnyedni. — Szívesen elfogadnánk gyógybeutalót akár Budapestre, akár Debrecenbe. Csak többlen­□ □ □ Természetesen egy kis élel­messég' is javít a helyzeten. — Huszonkét beutalót más vállalatoktól is sikerült beszerez­ni. Míg az üdültetési nyilvántar­tást böngészgetjük — amibe tá­jékozottságával besegít Veréb Lászlóné is —, van mód az el­osztási elvek ismertetésére. , — Elsőbbség: a termelésben dolgozóké. Meg akik még nem voltak. Egyedülálló édesanyák — gyermekükkel... Így került sorra most Vinkó Sándorné gépi munkás a kislá­nyával. Tóth Csabáné fizikai munkás a készáruraktárból. — Alig lehetett őt rábeszélni. Szolid asszony. Bátorították a munkatársai, mellette volt a bi­zalmi, míg végül rálett. Azzal váltunk el tréfásan: Azért pró­bálja meg. Mikor aztán hazajön, Lovak, gépek Tízkerekű autókolosszusok, be- hemót nyerges vontatók cipelik a kecskeméti városközpont vas-, üveg- és betonépületeihpz az elő­készített anyagot. A nagy testű elemeket, a súlyos tartógerendá­kat markológépek emelik le a szállító járművekről. Fémlábú daruk elegáns mozdulattal illesz­tik a házalkatrészeket végleges helyükre. Az emberi erőt meg­sokszorozó gépekkel épül az új. Száz méterrel odébb még a ré­gi módon tüntetik el a megrok­kant, megfáradt házakat. A gé- jpek itt csak kárt okoznának; a kézzel emelt épületeket most is csákánnyal, lapáttal bontják .és egykedvű négylábúaktól vonta­tott kocsikon hordják el a még használható ajtókat, ablakokat, égetett téglákat. Lesz még dolguk hosszú ide­ig a lovaknak, akad még bonta- nivaló Kecskemét centrumában. Amíg a növekvő forgalom miatt ki nem parancsolják őket a fő- utakról. Eltűnnek lassan, mint a földhöz lapuló öreg házak. Mutatóba azért őrizzünk meg néhányat: a házakból és a lo­vakból is. H. N. jelentse ikh, hogy soha többé nem megy nyaralni. □ □ □ Tapasztalni, hogy aki először megy üdülni, kicsit fél a kötött­ségektől. Meg — ne feledjük — sokféle ember van. s emiatt is más- és másféle légkör egyes üdülőkben. Van, ahol reggelihez, ebédhez, vacsorához illik átöl­tözni, mert valósággal kinézik azt, aki — nyaraláskor szeret­vén elengedni magát — például melegítőben ül asztalhoz. Ivity Mátyásné gépi munkás a szalagon. 1962-ben itt szabadult a gyárban. Ötéves Gábor fiá­val és férjével szintén először volt üdülni Balatonalmádin. — Ott nem volt nagy „felhaj­tás”, divatozás. A nyaralás volt a lényeg, mindenki jól érezte magát. A gyerekek se puccban senyvedtek, hanem élvezték a napot, jó levegőt, vizet... Mind­nyájan híztunk. Hárman — hét­száz forintért. Hol kaptunk vol­na ezért a pénzért olyan kosz- tot, kiszolgálást, kényelmet két héten át? ... Pluszköltségbe nem vertük magunkat. Tóth Csabáné sem fogja „so- kallani” a 252 forintot augusztus 15-től 28-ig a teljes ellátásért, megérdemelt pihenésért, kikap­csolódásért. Persze akadnak, akik dicsek­vésből sopánkodnak, „igaz, nem pénz, amit a beutalóért fizet­tünk, de... Egy-két százas azért mindennap ugrott. Ki állja meg, hogy otthon üljön, mikor mások táncolni mennek. Egy-egy üveg borocska. Séta közben sült­kolbász, lángos, fagylalt. Mikor engedje meg az ember magának, ha nyaraláskor nem...” — Ez már „növekedésünk kellemes ne­hézségei” közé tartozik. S nincs előírva, hogy csak így lehet üdülni. □ P □' Közbeszól Veréb Lászlóné. — A vállalati üdültetést ki ne felejtsük! Ne ám. Mert csak a felsoro­lás is sejteti, hányfelé várják 1—1 hetes turnusra az iparág dolgozóit — vállalati és béreit üdülők. Balatonszéplak, Zamár- di, Harkány, Római-part... Belép egy asszonyka. Hallja, mirő van szó. — Emlékeztek rá? Nemrég tartották nálunk azt a megyei orvoskonferenciát, amely az üzemi munkakörülményeket, szo­ciális kérdéseket vizsgálta. Osz­tatlan elismeréssel hallgattáík, amikor Mózer József tájékoztat­ta őket, hogy mindent egybevet­ve üzemünk dolgozóinak három­negyed része vett részt üdülte­tésben ... — Én először voltam külföldön. A Tátrában üdültem — hallat­szik az újonnan betérő asszony megjegyzése. Az üdültetési naplót becsuk­juk. Tóth István A Nemzetközi Közgazdasági Társaság 1971-ben azzal a ké­réssel fordult a Magyar Közgazdasági Társasághoz, hogy 1974-ben vállalja el a IV. Közgazdász Világkongresszus meg­rendezését. A Magyar Közgazdasági Társaság eleget téve a kérésnek, vállalkozott a kongresszus megszervezésére, melyre 1974. augusztus 19—24-e között kerül sor Budapesten. A Nemzetközi Közgazdasági Társaságot az UNESCO Társada­lomtudományi Osztályának kez­deményezésére, 1950-ben alakí­tották. Célja, hogy elősegítse a személyi kapcsolatok és a kölcsö­nös megértés fejlesztését a világ különböző részein élő közgazdá­szok között. Ennek megvalósítá­sára, fennállásának 24 esztendeje alatt mintegy 40 nemzetközi szak­értői konferenciát szervezett. A Nemzetközi Közgazdasági Társaság kongresszusai alkalmat nyújtanak a világ közgazdászai­nak, hogy a világgazdaság leg­fontosabb kérdéseiben kicserél­jék nézeteiket és vitákat folytas­sanak. A társaság eddig három világkongresszust rendezett: Ró­mában 1956-ban, Bécsben 1962- ben, és Montrealban 1968-ban. A IV., most megrendezésre kerülő kongresszus lesz az első olyan vi­lágtalálkozó, amelyet egy szocia­lista ország fővárosában rendez­nek. A világkongresszus a világpoli­tika és a világgazdaság fontos kérdését: a gazdasági integráció területi és ágazati problémáinak megvitatását tűzte napirendjére. A téma aktualitását nemcsak az a tény indokolja, hogy a világnak úgyszólván ma már nincs olyan régiója, ahol ne lenne kialakuló­ban az országok valamilyen gaz­dasági közössége, hanem az is, hogy a világpolitikában végbe­menő változások új lehetősége­ket teremtenek és távlatokat nyitnak meg új együttműködési formák és az integrációs törek­vések számára. A világkongresszuson a közgaz­daságtudomány művelői mellett előreláthatóan nagy számban vesznek majd részt a kormányok mellett működő és az integrációs kérdésekkel foglalkozó tervezési, pénzügyi, vámügyi szakemberek is. A Magyar Közgazdasági Ta­nács — vendégként — mintegy 100—120 neves közgazdászt — köztük Nobel-díjasokat is meg­hívott a kongresszusra, melyre egyébként mintegy 1300—1500 szakember várható a világ min­den részéből. A kongresszus előkészítésére 12 tagú programbizottság alakult, amelyben Anglia, Argentína,, az Egyesült Államok, Franciaor­szág, Ghana, Japán, Lengyelor­szág, Magyarország a Német Szö­vetségi Köztársaság, Svédország, Szovjetunió közgazdasági társa­ságainak képviselői vesznek részt, Magyar részről Csikós-Nagy Béla, a Magyar Közgazdasági Társa­ság elnöke, a programbizottság tagja. A kongresszus 10 munkacso­portban folytatja majd , munká­ját. ' A munkacsoportok témái a következők: — A gazdasági integráció foká­nak és fejlődésének mérése. — Szektorális integráció: me­zőgazdaság, közlekedés és szállí­tás, energiagazdálkodás, egyes iparágak. > i— Iparpolitika: település, tech­nológia, multinacionális vállala­tok, verseny- és a termékpiacok integrációja. — Munkaerő-áramlás és a mun­kaerőpiac integrációja. — Nemzetközi tőkemozgás és a tőkepiacok integrációja. — Valutáris- pénzügyi integ­ráció. — Az integráció társadalompo­litikai és intézményi szempontjai. — A kevésbé fejlett és a kü­lönböző fejlettségű területek in­tegrációja. pl Az integráció fejlesztése ter­vezéssel és piaci eszközökkel. — Világkereskedelem és ré­giókon belüli kereskedelem: fej­lődési irányok és szerkezeti vál­tozások. A világkongresszussal egyide­jűleg a Magyar Közgazdasági Társaság megrendezi a közgaz­dasági irodalom 200 éves fejlő­dését bemutató kiállítást A ki­állítás bemutatja a közgazdaság- tudomány fő eszmeáramlatait reprezentáló publikációkat, kéz­iratokat stb. Kiállításra kerülnek a nemzetközi szempontból jelen­tős szerepet játszó művek és vé­gül a nemzetközi szervezetek fon­tosabb kiadványai, a legjelentő­sebb közgazdasági folyóiratok és a közgazdasági információ fejlő­dését bemutató dokumentumok. V, Gy. A könyvelő elektronikus segítőtársa A japán Sharp cég egy Moszk­vában rendezett kiállításon be­mutatta a VA—130 típusú elek­tronikus számlázógépet, amely a számítógép és az írógép sajátos „hibridje”. A géppel különböző könyvelési iratokat lehet készí­teni. A gép a programnak meg­felelően elvégzi a szükséges szá­mításokat, s a számítások ered­ményeit az ügyirat megfelelő grafikonjaiba írjá be. A számí­tások programjait két úgyneve­zett memóriablokk tartalmazza. A memóriablokkok kicserélésé­vel át lehet térni másik irat ké­szítésére. A berendezés kézi irá­nyítással is működhet, ilyenkor a kezelő lenyomja a kiegészítő irányító készülék billentyűit, a számítások eredményeit pedig a gép automatikusan a megfelelő helyre bevezeti. A számlázógépet végül a hagyományos számoló­gépet helyettesítő asztali kalku­látorként is fel lehet használni. Szorgalmas lányok Látogatás a tabdi építőtáborban A tavalyi elsők Augusztus 12-én nyílik Csongrádon a jármű- és járműalkatrész-szakiizlet (Kossuth tér 19 sz. a Halásztanya mellett) Kerékpárok, motorkerékpárok, járműalkatrészek nagy választékával várja vásárlóit: a Csongrád és Vidéke ÁFÉSZ 1513 Az újságokból jól ismert kép fogadott a tabdi Lékai János épí­tőtáborban. Az őszibarackfák alatt középiskolás lányok szedik •a gyümölcsöt bikiniben. Mellet­tük a gazdaság egyik- - vezetője irányítja a munkát. „Olyan tábor ez is mint a többi’’ — gondoltam. Egészen addig, amíg Moravcsik Zsolt a gyümölcsszedés irányító­ja nem beszélt a táborról: — Egerből és Hevesről jöttek a lányok. Sokan már másodszor vannak itt. Azt hiszem, szívesen dolgoznak nálunk. Ez meg is lát­szik az eredményeken. Tavaly az ország összes építőtáborai közül a tabdiak teljesítménye volt a leg­jobb. Az idén valamivel gyen­gébb, de ezt az időjárás rovásá­ra írhatjuk. A gyümölcsszedők így is 140 százalék körül, a válo­gatók pedig 230 százalék fölött teljesítenek. „Talán mégsem a típustáborok közé tartozik!” — helyesbítem előző gondolatomat. Kísérleti tábor A 3. brigád kijön a fák közül — itt a tízórai. A kenyér és a sajt rekord idő alatt elfogy. — Megéheztünk reggel óta — mondja Menyhárt ÉrzsL a brigád vezetője, és ezt a többiek: Víg Éva, Bakó Márta. Csáki Teréz, Fehér Éva, Fajcsák Anna, Lányi Margit -és Szentgyörgyi Erzsébet is megerősítik. — Persze azért nem panaszko­dunk. mert őszibarackot rengete­. get eszünk. — Mindannyian a Hevesi Álta­lános Gimnázium tanulói, kivéve Szentgyörgyi Erzsit. — Én másodéves matek—fizika szakös vagyok Egerben — mond­ja nevetve. — Ez a tábor ugyanis kísérleti — magyarázza Víg Éva. — Nin­csenek tanárok velünk, a tábort egri főiskolások vezetik. -- ösz- szesen harmincán. Diák a tábor- vezető! Kővári Edit js. Most jobb! — Én már másodszorra va­gyok itt — mondja Lányi Margit. — Tavaly az első turnusban jöt­tünk, akkor szőlőbújtatás volt a munkánk. — Most jobb — véli Szent­györgyi Erzsi, aki még gimnazis­ta korában járt itt. — Persze nemcsak a barackevés miatt. Jobb a légkör, élvezetesebbek a délutáni programok. — Nekem a csillagászati és a komoly zenei előadás tetszett — mondja Bakó Márta. Megtudom, hogy voltak már moziban is. esténként pedig a kö­zeli Dankó-villában berendezett klubba mennek át. Vasárnap a Szelidi-tóhoz utaztak az ifjúsági találkozóra. Ami még hiányzik — Azért nem minden tökéletes — véli Csáki Teréz. — A büfé­ben például csak cigarettát lehet kapni, meg kétforintos savanyú cukrot.. — Igaz, képeslap már van, de csúnya és drága — mondja Fehér Éva. — A zuhanyozóban nincs meleg víz. ami nem lenne nagy baj, de hideg sem mindig. — A kaja pedig sok, de nem jó. — panaszkodik Szentgyörgyi Erzsi. — Otthon sem kapok jobbat — véli Fajcsák Anna. és a többség neki ad igazat. Még vitatkoznak egy kicsit, az­tán visszamennek dolgozni. A legutóbbi értékelésnél másodikak lettek. A munkakedvvel nincs baj — Szorgalmas lányok ezek —, mondja Trifun Lászlóné. aki há­rom brigád munkájára felügyel és nagyon rendesek. Ez a tur­nus jobb mint az előző. Igaz az időjárás is a mostaniakat segíti: Ahogy kifelé megyünk a tábor­ból. Moravcsik Zsolt megjegyzi: — Nem a napsütésen múlik a teljesítmény, hanem a munka­kedven. Ezzel pedig a lányoknál nincs baj. Őszibarackos ládákkal megra­kott teherautó húz el mellettünk az iménti szavakat igazolva. Aztán megint egy. aztán me­gint ... Király László Útburkolati jelek felfestése — gyorsabb eljárással Eddig az útburkolati, jelek, felfesté­se munkaigényes művelet volt és egy időre le is állította a forgalmat. A Norris Faint Varnish CO. vállalat új eljárást dolgozott ki, amely kiküszö­böli ezeket a kényelmetlenségeket. A homokot és az apró üvegszilánkokat tartalmazó festéket élei“ sugárban rá- fröcsköük az úttestre. A száradás mindössze hat percig tart. és ez alatt az idő alatt a felfestett útburkolati je­lekre rátapad az üvegréteg, amely megvédi ókét a kopástól. (Zycie God- podarcze) m A világ közgazdászai Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom