Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-28 / 200. szám

1974. augusztus 2». • PETŐFI NÉPE • 5 A KRIMSZKAJA PRAVDA ÍRJA Erősödik barátságunk együttműködésünk N. Kiricsenko. az UKP Krim területi bizottságának első titká­ra. aki májusban a Bács-Kiskun megyébe látogató testvérmegyei párt- és tanácsi küldöttség veze­tője volt, nagy cikkben ismerteti a Krimszkaja Pravda olvasóival látogatásuk tapasztalatait. Bevezetőjében Brezsnyev és Kádár elvtársak szavait idézi, melyek az országaink között fennálló baráti kapcsolat jelen­tőségét méltatják, majd így foly­tatja: „E baráti kapcsolat fejlődését és erősödését a két testvérterület sok éves, gyümölcsöző, kölcsönös viszonya is példázza —. Krím és Bács-Kiskun több. mint egy évti­zede szoros barátságban állnak -egymással, erősitik alkotó együtt­működésüket. testvériesen meg­osztják tapasztalataikat, eredmé­nyeiket és sikereiket. Hasznos találkozásaink lehető­séget nyújtanak arra. hogy beha­tóan és sokoldalúan tanulmá­nyozzuk a pártszervezési és ideo­lógiai munkát, tapasztalatokat cseréljünk a tanácsi és társadal­mi szervezetek, az ipari és mező- gazdasági kollektívák, tudomá­nyos és oktatási intézmények te­vékenységéről. Az egymás mun­kájáról kapott személyes benyo­mások. a találkozások résztve­vőinek nyilatkozatai a sajtóban, rádióban és televízióban, az el­készült dokumentumfilmek, a ba­ráti levelezés összéségükbep ha­talmas nevelőhatást fejtenek ki, mivel az emberek százainak in­ternacionalista kommunikációjá­ról van szó. így mélyül és egyre sokoldalúbbá válik a két terület, a két testvérnép képviselőinek együttműködése.” A küldöttség fogadtatásáról, el­ső benyomásaikról írja Kiricsen­ko elvtárs: „Az első perctől kezdve érez­tük azt a szívélyességet és ven­dégszeretetet, mely körülvett bennünket, míg magyar földön tartózkodtunk.. Küldöttségünk tagjai jártak a megye városaiban, járásaiban, találkoztak ipari és mezőgazdasági üzemek kollektí­váival. az értelmiség képviselői­vel; Lépten-nvomon éreztük az alkotó munka, a lelkesedés és kezderhényezés légkörét, melyben magyar barátaink az MSZMP X. kongresszusa által kitűzött fel­adataikat teljesítik.” A küldöttség vezetője cikke to­vábbi részében Horváth István elvtársnak, az MSZMP Bács-Kis­kun megyei Bizottsága első titká­rának tájékoztatójára hivatkozva ismerteti a testvérmegye politi­kai, gazdasági eredményeit, ter­veit. Kitér azon üzemek munká­jának részletes ismertetésére, me­lyekbe ellátogattak. „... Néhány üzem, gazdaság és intézmény meglátogatása után ... meggyő­ződhettünk arról, hogy magyar barátaink egy sor gazdasági ered­ménye. tapasztalata vitathatatla­nul érdekes számunkra is ...” A megye állattenyésztési ta­pasztalatait ismertetve részletesen szól a baromfitenyésztés, ezen be­lül a libatartás eredményeiről, melyekről elismeréssel nyilatko­zik: „... A magyar libatenyész­tő szakemberek tapasztalatait cél­szerű lesz széleskörűen felhasz­nálni a Krímben is...” — össze­gezi véleményét Kiricsenko elv­társ. Hasonló véleményének ad hangot a megye erdészeteinek vadgazdálkodásával kapcsolat­ban is. Az üzemek és intézmények kö­zött fennálló és kialakulóban le­vő testvéri kapcsolatokról szólva példaként említi Kiricsenko elv­társ a Kecskeméti Konzervgyár és a szimferopoli „Május 1.” kon­zervgyár több éves \ barátságát, mely „... lehetőséget nyújt mind­két üzem részére egymás élenjá­ró termelési tapasztalatainak hasznosítására, a technológiai fo­lyamatok tökéletesítésére... A jövőben is célszerű lesz fönntar­tani és erősíteni testvérüzemeink kapcsolatait... Bács-Kiskun me­gyei látogatásunk lehetővé tette, hogy még teljesebben érzékeljük: a barátság és együttműködés esz­méi valóban gyümölcsözőek, megnyilatkoznak a társadalmi, politikai élet és a termelés min­den területén...” „Sajátosan szép a megyeszék­hely, Kecskemét. Szimferopol testvérvárosának arculata...” — e szavakkal kezdi a város bemu­tatását Kiricsenko elvtárs. Kecskemét városfejlesztési ter­veiről szólva megállapítja, hogy a szovjet tapasztalatokat sikere­sen alkalmazzák a magyar terve­zők és építők. A városgazdálko­dás eredményeinek ismertetését a következő szavakkal zárja: „Úgy vélem, a szimferopoli pártbizott­ságnak és tanácsnak célszerű lenne tovább erősítenie és széle­sítenie kapcsolatait a testvérvá­rossal. aktívabbá tenni a tapasz­talatcserét a városgazdálkodás te­rületén.” A küldöttség kalocsai látogatá­sa során a népi hagyományok ápolását találta nagyon figyelem­reméltónak. kiemelve a kalocsai népi együttessel való találkozásu­kat. valamint ' a porcelánfestő üzemben tapasztaltakat. Meleg szavakkal emlékezik meg Kiricsenko elvtárs a Kecskeméti Konzervgyárban megrendezett városi barátsági nagygyűlésen szerzett élményeiről: „A magyar—szovjet barátság a közös munka során erősödik, a marxizmus—leninizmus. a szocia­lista* internacionalizmus eszméi­nek gyakorlati megvalósításáért íólytatött közös harcunk egysé­ges célja köt össze bennünket.. — idézi az ünnepség szónokának, Horváth István elvtársnak sza­vait, majd így folytatja: „Mikor szót kaptam, mély meghatottságot éreztem, ugyan­akkor elégedettséget is, hogy testvérnépeink egységben zár­kóznak fel az új élet megterem­tőinek soraiban, segítik egymást. Bőkezűen osztoznak tapasztala­taikban. A szovjet emberek nagy­ra értékelik azt a barátságot és együttműködést, mely országaink között kialakult a kommunizmus győzelméért vívott közös harcunk során.” Beszámolóját az alábbi sorok­kal fejezi be az UKP Krím te­rületi bizottságának első titkára: „Felejthetetlen emlékeket ha­gyott bennünk a dolgozók ked­velt pihenőhelye, a Balaton. Meg­ismerkedtünk Magyarország fő­városának. Budapestnek a neve­zetességeivel. Elérkezett hazautazásunk nap­ja. Budapest repülőterén testvéri melegséggel búcsúztunk elvtár­sainktól. megköszöntük az őszin­te. baráti fogadtatást és azt, hogy lehetőséget nyújtottak a testvéri Bács-Kiskun megye még alapo­sabb megismerésére. Viszontlátásra Krím földjén!” S. B. Középkori műemlék restaurálása Hogyan lett író Tamási Áron? Útban Farkaslakára, a táj Ta­mási Áron világát idézi. A falu völgyben fekszik, kinyújtózva, két-három kilométer hosszan. Középen a Nyikó-patak folydo- gál a község házainak nagy ré­szét ma is fából építik, mint mindig. A látogatót a falu szé­lén, a templomkerti díszes szé­kelykapu mögött Tamási Áron hallgatag síremléke fogadja. Nem messze ide, alig tíz perc­nyi járásra a falu nagy utcájából kurta utcácska nyílik: végiben a Tamási portával. A sarkon, ahol a két utca elágazik, kis ló­cán üldögél Áron édesöccse, Gáspár bácsi. 1971-ben jelent meg „Vadon nőtt gyöngyvirág"-a, ahogy ő irta: visszaemlékezés a régmúlt gyermekkorra és az utána következő időkre a mai napig. — Én nem vagyok író,, sőt is­kolám is csak négy elemi van, de kötelességemnek tartottam, hogy amit tudtam, azt megírjam, mivel bátyámnak sem fiú-, sem leánygyermeke nem maradt — mondja. — Amikor az emberek 1904-et írtak, akkor születtem, itt Far­kaslakán. Az volt a szokás a Tamási famíliában, hogy egy va­laki tanuljon tovább a család­ból felsőbb iskolában. Születé­sem idején éppen egy Gáspár nevezetű tanult tovább Kolozs­váron, de hirtelen meghalt. Így kaptam örökbe a Gáspár nevet, és vele a továbbtanulás jogát is. Am édesbátyám, Áron. egyszer játék közben „patró-puskával” ellőtte az egyik ujját, így aztán, mint nehezebb munkára alkal­matlan: ő került helyettem fel­sőbb ’iskolába. Hát itt váltak ketté az utak, így tanult, lett íróvá Áron ... Túl a hetvenen, előveszi-e még az irkát és a tollat, Gáspár bácsi? — Már elővettem, be is fejez­tem a második írást, ott van Kolozsváron, a kiadónál. Az lé­szen benne, ami az elsőből ki­maradt. Gáspár bátyánk úgy ír, ahogy gondolja: egyetlen szót nem tö­röl, nem javít. Azt mondják az irodalom hozzáértői: Gáspár bá­csi szókimondóbb is, mint ami­lyen a szemérmesebb Áron volt. Lesz-e további folytatás, ha majd a második írás is megje­lent? — Még egyet erősen akarok: megírni a falut, Farkaslakát úgy, ahogy volt. Erre iszunk áldomást, meg a hetven esztendőre, amit mosta­nában köszöntenek a Nyikó völ­gyében is. Szőke Sándor EG;Y KIS NYELVTUDOMÁNY A skandinávok nyelvi tagozódásáról Az északi germánok, avagy skandinávok önálló népcsoport­ja már korán kialakult. Az ere­deti germán nyelvkincs tisztáb­ban fennmaradt körükben, mint bárhol másutt. Skandinávia földrajzi helyzete kedvezett az önálló fejlődésnek. Oskar Bandle „Az északi ger­mán nyelvek tagozódása” című nemrég megjelent kötetében (Helbing und Lichtenhahn, Ba­sel, 1973) nem az egyes skandi­náv nyelvekből, hanem a nyelv­járásokból indul ki, hiszen az egyes országok nyelve mindig az éppen uralomra jutó nyelv­járás volt. Oskar Bandle széle­sebb alapot teremtett kutatásá­hoz, amikor azt nem a nyelvek­re, hanem a tájszólásokra építet­te. Egyébként az egyes nyelvjá­rások szerteágazása jóval fino­mabb és sokrétűbb volt mint a politikai határoké: a dél- és kö­zép-svéd dialektusok között pél­dául lényegesen nagyobb a kü­lönbség, mint a hivatalos svéd és dán, vagy a svéd és a norvég nyelv között. Bandle vállalkozása annál is dicséretesebb, minthogy minded­dig hiányoztak a skandináv nyelveket áttekintő művek és nyelvi atlaszok. Bandle szövegét térképvázlatokkal egészítette ki, s vizsgálódásának körébe bevon­ta Izlandot, a Föröer-szigeteket. valamint Finnország és az Észt SzSzK svéd dialektusait Nagyjában és egészében egy nyelvi tájat alkot Izland, a Fá- röer-szigetek és Délnyugat-Nor- végia, másrészt szorosabban ösz- szetartozik Dánia és az 1658-ig dán uralom alatt állott három délsvéd tartomány: Skane, Hal- land és Blekinge. A svéd tájszó­lások közül szorosabb kapcsolat­ban állt egymással a dalarnai és a gotlandi. A dán nyelv sa­játossága a szótőre eső hangsúly és a véghangzók elhanyagolása, ami egyébként a germán nyel­vek többségére jellemző. PÁRTSZERVEZÉS - PÁRTERÁNYÍTÁS A párt kulturális politikája Aczél György könyvéről „A párt ideológiai tevékenysé­ge, kulturális politikája a párt politikájának szerves és egyben sajátos része. Mindenekelőtt ezen a területen is érvényesek azok az általános alapelvek, és mód­szerek, amelyek politikánk egé­szét meghatározzák. A párt poli­tikájának többi területei hatnak a kulturális politikára, amely vi­szont befolyásolja az általános politika más elemeit. Az MSZMP ideológiai tevékenységének és az azon alapuló kulturális politi­kának jelentős szerepe volt a szocialista építés során eddig el­ért eredményeinkben.” Ez az egyik vezető gondolata Aczél György „Szocialista kultúra — közösségi ember” című kötetének, amely nemrég jelent meg a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában, s amely a szerzőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának az elmúlt három esztendőben el­hangzott beszédeit, cikkeit gyűjti egybe. A kötet gerincét a Köz­ponti Bizottság 1972-ben elfoga­dott oktatáspolitikai és az idén hozott közművelődési határoza­tainak problémaköre alkotja, de az ideológiai és kulturális élet­nek, a párt kulturális politikájá­nak valamennyi lényeges kérdé­sét érintik az egyes írások. A kötetben szereplő írások több­nyire 'alkalomhoz kötött beszé­dek, előadások, cikkek, interjúk, amelyeknek fő feladata a prob­lémafelvetés és a feladat-kijelö­lés, a párt határozatainak, illetve az azokból fakadó konkrét teen­dőknek értelmezése és megoldás­ra ösztönző magyarázata. Annak, hogy a kötet egyes írásai mégis túlmutatnak azon a konkrét al­kalmon, amelyhez kötődve meg­születtek, épp az a szemlélet a magyarázata, amely a párt kul­turális politikájának minden egyes kérdését a párt égész po­litikáját meghatározó feltételek­ből és alapelvekből kiindulva, a párt előtt álló legfontosabb fel­adatok oldaláról közelíti meg és értékeli. Legyen szó akár a köz­oktatás helyzetéről és tovább­fejlesztésének feladatairól, vagy a közművelődés problémaköréről, Aczél György kötetét elsősorban a kulturális értékekkel élni tudó és azokat teremteni-újraalkotni is képes újtípusú szocialista em­ber — és életforma — alakítás gondolatköre teszi egységessé. A politikus és kultúrpolitikus egy percre sem hagy kétséget afelől, hogy megnyilatkozásaiban nem az érintett kérdések tudo­mányos-szakmai részletességű­mélységű elemzésére vállalkozik, s nem is tart igényt arra, hogy megközelítéseit, gondolatait ek­ként fogadják, öt elsősorban a szocialista életforma, ideológia és kultúra összefüggéseinek, fejlesz­tésének politikai kérdései, aktuá­lis feladatai érdeklik. Hogy meg­látásai így is maradandó értékű­ek, azt ismételten az MSZMP ál­talános politikája alapelveinek a gyakorlat által igazolt érvénye, a következetes elvi-politikai alap­állás biztosítja. Az az alapállás, amely marxista-leninista elvi igénnyel, a válaszadás igényével veszi számba az új jelenségeket, a párt ideológiai-kulturális cél­jai valóraváltásának változó fel­tételeit, az élet által felvetett új követelményeket, s amely úgy képes érvényt szerezni az MSZMP változatlan politikai alapelvei­nek, hogy egyben szinkronban van a szüntelenül változó való­sággal. Aczél György elsősorban -azokhoz a problémákhoz kap­csolódik, — így társadalmi fejlő­désünk új jelenségeihez, a nem­zetközi osztály harc új fejlemé­nyei által napirendre tűzött fel­adatokhoz — amelyek mind na­gyobb jelentőséget biztosítanak a párt ideológiai-kulturális te­vékenységének. Arra keresi a vá­laszt, mit kell tennünk azért, hogy a kulturális-ideológiai szfé­rában is következetesen érvényt szerezzünk a párt politikájának, valóra váltsuk szocialista célja­inkat, erősítsük a marxizmus— leninizmus hegemóniáját egész közgondolkodásunkban, fejlesz- szük a szocialista kultúrát, meg­gyökereztessük a szocialista élet­formát. Aczél György elvtárs könyvét ez teszi pártunk kulturális poli­tikájának kézikönyvévé. Olyan gyűjteménnyé, amelyet minden­ki, aki kulturális-ideológiai te­rületen dolgozik, minden kom­mun1 *a és a szocializmus ügye iráni elkötelezett pártonkívüli, akit érdekel az ideológiai munka,' nemes* « aszonnal forgathat, de nem i- ne, .ülözhet. K. A. Goór Imre grafikái Egy úgynevezett „házi” kiállításon láthatjuk ezekben a napokban a Kecskeméten élő Goór Imre grafikai mű­veit., A válogatási két évtized terméseiből mutat be egy jókora csokorra valót, szem­léletesen tükrözve az alkptó azóta megtett útját és látáf sának. valamint alkotói, g kifejezési eszközeinek válto­zásait. Jól nyomon követhető, hogy a konstruktív impresszionista mű­vektől az expresszíven dekoratív hatású rajzokig milyen széles utat járt be Goór az eltelt két év­tized alatt. Lavírozott: tussrajz, li­nó- és cinkmetszet, valamint kré­tarajz látható a tárlaton. Az előb­biek érzelmileg telítettebbek, az utóbbiakon viszont a vonalak ke­ménysége és határozottsága, s a különféle jelképek beszédessége a szembetűnő. A négyféle technika négyféle élmény anyagot hordoz; a tarta­lom és forma egysége ezáltal is megvalósul a művész munkáiban. Legújabb keltezésűek a krétaraj­zok: Goór Imre idei olaszországi útjának maradandó élményeiről árulkodó alkotások. Ezeken a kö­zépkori formák épp úgy megje­lennek, mint a régi mesterek vásznain látható figurák mai utó­dai. A cinkkarcok a költő jövő. évben megjelenő verseskötetének költeményeivel együtt egyazon él­ményekből születtek. Ezúttal két krétarajzot és egy linómetszetet mutatunk be a kecs­keméti Sajtóház klubjában látha­tó tárlat anyagából. V. M. • Felső kép: Hajnalt kiáltó (linó). • Alsó kép: Akiket újra lát­(Pisitor Zoltán felvételei.) • Középső kép: Falak és bolt­ívek. • Borsod megye egyik szép középkori műemlékét, a rnda- bányai református templomot az Országos Műemléki Fel­ügyelőség segítségével helyre­állítják. A templom a XIV. században épfiit. Képűnkön: zsindelyezik -a harangtorony kupoláját. (MTI foto — KS.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom