Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-27 / 199. szám
1974. augusztus 27. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Gondolat és mondat A fogalmazási hibák néhány fajára hívjuk fel a figyelmet, olyanokra, amelyeket könnyen elkerülhetünk némi figyelemmel. Az igéknek különböző vonza- tai vannak. így azt mondjuk, hogy törődünk valamivel és felkarolunk. valamit. Mindkét ige használatakor eleve hibás, ha csak' egyikhez kapcsoljuk a bővítményt. Például: érdemes törődni és felkarolni ezt a jó kezdeményezést. Vagy: Érdemes felkarolni és törődni evvel a kezdeményezéssel. A jó megoldás: Érdemes felkarolni ezt a jó kezdeményezést és törődni is vele.' Egy másik mondat bizonyos tekintetben hasonló a most elemzetthez. Ha arra gondolunk, hogy a hagyományokat ápoljuk és az értékeket megbecsüljük, akkor már felismertük a következő mondat hibáját: „A ... gazdag életpálya megismertetése jól szolgálta a szocialista irodalom hagyományainak és élő értékeinek ápolását,' megbecsülését.” így fejezzük be tehát a mondatot: „ ... jól szolgálta a szocialista irodalom hagyományainak ápolását és élő értékeinek megbecsülését.” Ojabban nagyon gyakori kezd lenni a birtokos szerkezet szétválasztása közbeiktatott mondattal vagy mondatrésszel: „Rónay György — úgy gondolom “— tekintélyét a mai magyar irodalomban alapjában két dolognak köszönheti.” Ebben a mondatban Rónay György tekintélyéről van szó, tehát a mondat helyesen így hangzik: „R. Gy. tekintélyét a magyar irodalomban — úgy gondolom — alapjában véve két dologiak köszönheti.” De kezdhetjük így is a közlést: „Úgy gondolom, (hogy) R. Gy.1'tekintélyét ... (stb.). Ugyanez a hibája egy, a Fila- téliai Szemlében olvasott mondatnak: „Ami a bélyegsor, nem sok mondanivalója mellett, kivitelét illeti”, (majd következik a bélyegsor elmarasztalása). Itt a bélyegsor kiviteléről van szó és annak előrebocsátásáról, hogy a bélyegsornak nem sok mondanivalója van. Jobb lett volna két külön mondattal kifejezni a gondolatot: „A bélyegsornak nem sok mondanivalója van. Ami pedig kivitelét illeti... (stb.).” Most olyan mondatokat idézünk, amelyeknek a szerkesztésében van a hiba. Az első, a könnyebben javítható, a következő: „Négy évvel ezelőtt, amikot leszereltem, már akkor elhatároztam, hogy belépek a munkásőrségbe.” Ha a közbevetett mellékmondatot kiemeljük (amikor leszereltem), a megmaradt főmondat zavaros lesz: Négy évvel ezelőtt már akkor elhatároztam ... Leghelyesebb, ha átfogalmazzuk a mondatot: „Már négy évvel ezelőtt, leszerelésemkor elhatároztam, hogy..” A másik mondatnak („... amelyet ők is elismertek, hogy tőlük származik”) vonzathibája van, de az igeragozáson is változtatni kell. A mondat tehát így hangzik helyesen: „ ... amelyről ők is elismerték, hogy tőlük származik.” Egészen furcsán kapcsolódnak a gondolatok a következő mondatban: „Változást hozhat, ha elérjük, hogy minden községben ifjúsági előadó erős- kapcsot jelentene a művelődési ház és az iskola között.” Az összetett mondat nagy hibája a szempontváltás: az elején még csak a jövőre történik utalás, a végén pedig már a megvalósult helyzet eredményességéről van szó. Egy régi felső kereskedelmi iskolai tankönyv „Hasznos tanácsok a dolgozatok szerkesztéséhez” címmel jó tanácsokat adott, többek között ezt: Ha a fogalmazás közben elakadunk, és úgy érezzük, hogy nem tudjuk befejezni a mondatot, tegyük fel a kérdést: mit is akartam mondani? És ha átgondoljuk, hogy mit „akartunk” mondani, már meg is van a jó mondat. Itt ugyan be van fejezve a mondat, de rosszul-. A szerzőnek is át kellett volna gondolnia, hogy mit is akar tulajdonképpen mondani. Bizonyára ezt: „Ha elérjük, hogy minden községben ifjúsági előadó lesz, ez erős kapcsolatot jelent majd a művelődési ház és az iskola között.” A változást nem i£ kell külön hangsúlyozni. Kiss István PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNY ÍTÁS Szórakozás, művelődés, szabad idő „— Mit csináltatok szombaton? — Szórakozni voltunk, táncolni”. Ugye milyen ismerős ez a válasz és milyen természetes, hogy a szórakozást említve a tánc, a nevetés jut először eszünkbe. Vagy mégsem? Ha1 jobban belegondolunk. több mindent fel tudunk sorolni, ami szórakoztat minket és mégsem a nevetéssel, a „mulatóssal” van összefüggésben. Mostanában oly sok szó esik a szórakozásról, hogy önkéntelenül felvetődik sokunkban a kérdés, hogy miért, minek köszönheti a szórakozás ezt a nagy figyelmet? A szórakozás tartalma, a szabadidő-felhasználás kérdései iránt' mutatkozó nagy érdeklődést a gyakorlat szülte. A szabad szombatok egyre több munkahelyen való bevezetése, a szolgáltatások népszerűsége, terjedése a lakosság körében a társadalom egyre szélesebb rétegeiben növeli meg a szabad idő mennyiségét. A korábbi évekhez, évtizedekhez képest egyre több idő jut művelődésre, szórakozásra. Kérdés, hogy élünk-e, és hogyan ezzel a lehetőséggel? Nemcsak az egyes embert érintő kérdés ez. Az egész társadalom érdeke, művelődés- politikánk egyik célkitűzése, hogy k megnövekedett szabad idővel okosan' gazdálkodjunk, hogy azt kellemesen, hasznosan, változatosan töltsük. Politikai kérdésről is van szó, hiszen a jól. hasznosan töltött szabad idő, a valóban kikapcsolódó időtöltés — szórakozás pozitív hatása jól mérhető a munkateljesítményen is. Azonkívül az ügy közművelődési kérdés is, hiszen műveltségünk, ismereteink jelentős részét éppen szórakozásaink során, szinte észrevétlenül szerezhetjük meg. E szempontból klasszikus példának számít, hogy egy-egy igényes színházi előadás megtekintése, egy-egy jól választott kirándulás mennyivel járulhat hozzá irodalmi, esztétikai, történelmi stb. ismereteink gyarapításához. Nem tagadhatjuk, jócskán van- f nak ma még, akiknek a szórakozás valóban nem jelent toppét, mint a táncot, a mutatást, a sörözést, vagy a kártyát. A társadalom egészében azonban elindult és egyre inkább általánossá lesz a szabad idő felhasználásának egészségesebb folyamata. Miben jelentkezik ez? Megnőtt a tanulási kédv. növekedett az érdeklődés a kulturális intézmények, — színházak, mozik, múzeumok — látogatása iránt. Az utóbbi években az eladott lemezek számával is mérhetően nőtt a komoly zenei érdeklődés, egyre növekszik a hétvégeken kirándulók száma. stb. A társadalom anyagi-gazdasági helyzete, az, hogy évről évre jobban élünk, hogy jut pénz a kirándulásra, autóra, telekre, színházra, hanglemezre — nagymértékben hozzájárul ehhez a fejlődéshez. Megteremtődtek tehát a gazdasági, anyagi feltételek. Lássuk be azonban, hogy nemcsak pénz kérdése ez. Igényeink is megnőttek és állandóan növekednek, hiszen enélkül a folyamat el sem kezdődhetett volna. Az igények növekedését, érdeklődésünk változását jelzi az is, hogy ma ■ még inkább, mint korábban, — nem választhatjuk szét mereven a művelődést és a szórakozást. Nem két külön kérdésről. hanem nagyon is egymásba fonódó tevékenységről van szó. Vannak ugyan a művelődésnek és a szórakozásnak is olyan területei, amelyek határozottan szétválnak. A tanulási tevékenységet például természetesen inkább a művelődés szándékával végezzük, zenés szórakozóhelyre viszont elsősorban kikapcsolódni, szórakozni megyünk és aligha jutná eszünkbe erről a művelődés szándéka. Szabadidő-tevékenységeink egész sorára viszont inkább az jellemző, hogy a művelődést, a szórakozást szolgáló elemek együttesen megtalálhatók bennük. Nyilvánvaló, hogy a szórakozási-művelődési formák kiválasztását nagyon sok tényező befolyásolhatja. Természetes, hogy minél igényesebb valaki, minél szélesebb érdeklődési körrel, nagyobb műveltséggel rendelkezik, annál igényesebb lesz szórakozásának megválasztásában is. Az egész társadalom szempont- , jából pedig ez azt jelenti, hogy a társadalom műveltségének jó jelzője szórakozásunk színvonala is. Szórakozásunk 'igényesebbé és sokrétűbbé válását jól mutatja a Tömegkommunikációs Kutatóközpont, egyik vizsgálatából vett példa is. E vizsgálat a nézőknek és hallgatóknak a rádió és a televízió szórakoztató szerepéről, a szórakoztató műsorokról alkotott véleményeit vizsgálta és többek között azt állapította meg. hogy a legnagyobb szórakozást az emberek többsége számára a televíziózás jelenti. Ez a tény persze önmagában még azt. is jelenthetné, hogy ez azért van így, mert a televízió a legkényelmesebb, a legkisebb fáradtsággal elérhető szórakozásforma. Miért hát. hogy mégis idézzük? Azért, mert a tévénézők a műsor egészét. magát a televíziózást tartják igen szórakoztatónak. A televízió műsorpolitikájának alapja a művelődés, a tájékoztatás és a szórakoztatás egységének megteremtése. A televízió nemcsak szórakoztató műsorokat sugároz, hanem ismeretterjesztő komoly zenei. stb. műsorokat is. A nézők számára pedig többé-kevésbé minden vagy majdnem minden műsor, a Nyitott boríték, az Iszlám vagy a nemzetközi karmesterverseny. á kabaré szórakoztatást nyújt. Ez pedig nem jelent egvebet. mint* azt. hogy olyan műsorok is. amelyek gyarapítják ismereteinket, feliesztik zenei. irodalmi stb. ízlésünket, be- tölthetik- a szórakozás szerepét igen sok ember számára. Azt jelenti tehát, hogy igen sokan vagyunk. akiknek a szórakozás nem egyenlő csak a mutatással, a nevetéssel. Nem különleges jelenség ez, hanem egyre szélesebb körben terjedő folyamat. Feltétlenül ösz- szefügg az iskolázottsági szint emelkedésével, a tanulási kedv terjedésével. N. M. Mintha csak azt mondaná: „Emberek vigyázzatok! A fasizmus nem múltidős veszély, nem a régmúlt, moziban mutogatott mumusa, hanem valóság. Itt áll lesben közöttünk, s ha nem vigyázunk, a fejünkre ugrik, gerincünkön tapos.” Hányszor halljuk: „Már megint?! Még mindig nem volt elég a szörnyűségekből? Ami volt, elmúlt. A halottakat úgysem lehet feltámasztani!” De az élőket meg lehet ölni! Sergio Villegas chilei újságíró néhány hónappal a magyar megjelenés előtt vetette papírra mindazt a brutális kegyetlenkedést rögzítő élményt, amit maga is látott, és amit e könyvben megszólaló szemtanúk szenvedtek végig. Az erőszak és durvaság, a fasiszta elnyomás vádirata ez a könyv. Hiteles és megrázó tudósítás, a „barna pestisről”, amelyről 1945-ben, egy borzalmas világégés után, már azt hitte az emberiség zömé, hogy sikerült a népek életéből kiirtani. A könyv azokért íródott, akik meghaltak és akik még szenvednek, vagy harcolnak a zsarnokság ellen. Azokért is, akik nem hisznek a. fasimzus fenyegető jé- lenlétében. A veszélyben, amire a chilei stadion foglyai figyelmeztetnek. Megrázó tudósítás és aktuális figyelmeztetés ez a könyv. Köszönet érte a Gondolat Kiadónak. V. Zs. KÖNYVESPOLC Megrázó tudósítás és aktuális figyelmeztetés „Hatan közülünk elvesztek a mindenség távolában. Egy meghalt — egyet agyonvertek — sohasem hittem volna, hogy így lehet egy emberi lényt ütlegelni. A másik négy szabadulni akart a rémülettől, egyikük a mélybe vetette magát, a másik fejét loccsantotta szét a falon, de mindketten a halál dermedt tekintetével. Mily szörnyűségeket idéz fel a fasizmus arca. (Részlet Victor Jara az „Estadio Chile” — A chilei stadion — című utolsó költeményéből.) „Milyen szörnyűségeket idéz fel a fasizmus arca!!” — kiáltja dermedt rémülettel a költő, aki szemtől szembe látta a rémarcot, akinek a halálát a fasizmus okozta — napjainkban. Puskatussal, ököllel, erőszakkal fojtották bele a dalt — ez a fasizmus! „Azt mondták neki: „Énekelj, te kutya!” És ő énekelt Különféle változatok keringenek erről. Vannak, akik azt állítják, hogy a „Venceremos”-t énekelte, mások szerint az Internacionálét.” — Vadállatként rontottak rá, fegyveresek, a fegyvertelenre, brutális, túlerőben levő katonák, a nagy népi énekművészre, és színművészre, — ez a fasizmus! „ ... amikor már a földön vo- naglott, akkor is puskatussal ütlegelték az arcát, a mellét, a karját. Szétroncsolták ujjait. Azután összetörték a hátgerincét. Felemelték, összeesett. Elképzelhetetlenül sokat szenvedhetett ötezer fogoly volt a stadionban, sokan látták ezt a kínzást. Sírtak tehetetlenségükben. Sokakat közülük már megkínoztak, vagy ez a sors várt rájuk.” — Gyűlölték — mert más volt mint ők, — ez a fasizmus! „Victor, Chile déli részének egy kis. falujában . született, parasztcsaládból. Az új chilei zene legjobb hagyományait folytatta, azonkívül még egy tulajdonság jellemezte, amely az utóbbi években a chilei művészek és értelmiségiek többségére vonatkozott: nemcsak szavakban, hanem aktívan is fegyelmezett harcosa volt a népi mozgalomnak. A kommunista párt harcos tagja volt. Nemcsak művészként, > hanem a napi politikai harcban is elkötelezte magát” — Megkínozták, megalázták, megölték, mert a fasizmus csak erre képes! Az emlékét nem tudták elpusztítani. Utolsó üzenetét sem: „Victor Jara a chilei stadionban fejezte be szörnyű tragédiáját de mielőtt meghalt, utolsó dalában még összefoglalta valamennyi bajtársának borzalmas sorsát:. „Egy meghalt — egyet agyonvertek — sohasem hittem volna, hogy így lehet egy emberi lényt ütlegelni. A vérontás kitüntetés nekik, a gyilkolás dicsőség.” Népi használati tárgyak a Rábaköz és a Fertő vidékéről A soproni' Liszt Ferenc Múzeum kiállítást rendez a Rábaköz és a Fertő vidék régi használati eszközeiből. A máf meglevő néprajzi tárgyakhoz 400— 500 darab újabb ritkaságot gyűjtöttek a múzeum munkatársai. 9 Előkészület a restauráláshoz. A háttérben: 860- ban készült kelengyeláda. (MTI foto: Hadas János felvételei KS.) Könyvbarátok klubja Angarszkban A kelet-szibériai Angarszk városában levő petrokémiai kombinát kollektívájának már hagyományává lett. hogy irodalmi eseteket, vitákat, író—olvasó találkozókat, háborús és munkaveteránokkal való találkozókat rendez. Mindezt az ifjúság szervezi, amely az üzemi könyvtár mellett könyvbarátklubot létesített. Ez a klub minden héten „szóbeli folyóiratot” szerkeszt, amelynek keretében az írók ismertetik az új műveket. A klub különtu- dósítói karcolatokban, elbeszélésekben számolnak be az új szibériai építkezésekről, a föld mélyének kutatóiról, a bátor tajgai cserkésző vadászokról. Gyakran tematikus estéket rendeznek időszerű problémákról. Ezeknek témáit a gyári fiatalság javaslatai határozzák meg. Nagy érdeklődés jegyében zajlott le például „Az új világ építője” műsoros est. Ennek résztvevői beszámoltak az új szibériai ipari központok építéséről. Sok fiatal jött el „A Komszomol története az irodalomban és a művészetben” című estre. Ezen olyan szép- irodalmi művekből olvastak fel részleteket, illetve olyan darabokból mutattak be egyes jeleneteket, amelyek a Komszomolnak a polgárháborúban és a Nagy Honvédő Háborúban, a háború utáni építőmunkában való részvételéről szólnak. Bemutatjuk Stotz Mihályt A harminchárom éves grafikus- művész jelenleg Kecskeméten él. Ezt megelőzően éveken keresztül mint UNESCO-öszlöndíjas, Franciaországban. Olaszországban és az NSZK-ban, valamint a Szovjetunióban tanult és dolgozott. Hat éven keresztül a berlini operaház díszlettervezője volt. Többek között Kaposvárott, Ba- latonlellén és Pécsett volt önálló kiállítása. Először festőnek készült, de — ahogyan 6 fogalmazott — a gyors ritmusú élet változásainak látványa, sokféle tapasztalata arra ösztönözte őt a későbbiek során, hogy a gyorsabb reagálás érd»* kében a grafikai műfajokra térjen át. Könyvborítókat tervezett, s tervez (Puskin, Franz Kafka műveihez például)*' s különféle illusztrációkat. Azt vallja, hogy a művésznek nemcsak szűk réteghez kell szólnia, hanem szinte naponként sokakhoz, akikkel fokozatosan meg kell szerettetni a szépet, a művészetet. Így vall erről: „Szeretem az én szép mesterségemet, s egyben mindenáron hasznossá akarok válni.” Stotz a csendet szereti, a kevés mozgást. Ez rajzain is jól kivehető. Jól átgondoltak, letisztultak a vonalak művein. Nem másolja a látványt, hanem átértékeli mindazt, amit lát, amit átélve észlel, tapasztal. Szereti a vizet, a levegőt, a Napot, a ragyogást, mindazt, ami derűt, kellemes perceket nyújt az embereknek. A nagy, tiszta, könnyen átle-, leinthető tereket szereti, ez köti többek között az alföldi vidékekhez is. Örömmel mondja, menynyire jó érzéssel telepedett le hírős városban. S azt is, hogy a viszonylag rövid idő alatt —hisz csak néhány hét óta él a város falai között — milyen sok értő barátra lelt. Ez is kedvet és erőt ad neki további alkotó munkájához. Most három újabb grafikai munkáját mutatjuk be olvasóinknak. Nevével bizonyára sokszor találkozunk még lapunk hasábjain és más fórumokon. V. M. • Emberek a parton. • Nőt fej. 9 Emlék.
