Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
\ 1974. augusztus 25. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 ATHÉN KÉRI BUDAPESTET - TÁVÍRAT NICOSIÁBÓL A helyzet változatlanul bonyolult... PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS Határozatok az alapszervezetben 0 Ezek a (elvételek akkor készültek a kollégiumban, amikor Filicá- nak még volt hová mennie, a többiek pedig Dinát igyekeztek jókedvre hangolni. A kép bal sarkában Dina, az ágyon törökülésben Filica, mellette egy csehszlovák és két magyar kollegina. 0 Mostanában Filicának sincs ilyen jó étvágya! De tavasszal még Ízlett a „nemzetközi diákkaja”, amit Filica készített el görög módra, cseh makaróniból és magyar húskonzervből. (Foto: Révész Tamás) Kertészeti iparszerű termelési rendszerek A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter kertészeti iparszerű termelési rendszerek működésére adott engedélyt; a jóváhagyott okirat alapján egész sor kertészeti növénykultúra termesztésére a legkorszerűbb módszereket alkalmazzák a gazdaságok. A kertészeti termelési rendszerek a mezőgazdaság egyéb ágazataiban már eredményesen működő rendszerekhez hasonló feltételekkel tevékenykednek majd. A résztvevő gazdaságok önállósága megmarad, a termelési rendszerhez csatlakozó gazdaságok és' a csoportosulást irányító, úgynevezett rendszergazdák az együttműködés során azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, illetőleg arányosan részesülnek a közös tevékenységből adódó előnyökben. Közösen viselik, vállalják a terheket is. A kertészeti rendszerek — ugyanúgy, mint az egyéb növényi kultúrák esetében — magukban foglalják az összes termelési folyamatot, ideértve a biológiai tényezőket is, egyebek között a nagy hozamú és korszerű fajták alkalmazását. A termelési rendszereket vezető gazdaságok szolgáltatásai sokrétűek. Egyebek között kidolgozzák és a partnerüzemek adottságaira alkalmazzák az átfogó technológiákat, szaktanácsadást nyújtanak, megszervezik a dolgozók szakmai képzését és — a gazdaságosság növelése érdekében — a téchnólógia minden részfolyamatára jövedelmezőségi számításokat és méréseket végeznek. A partnerüzemek vállalják az előírt technológia kötelező megtartását és — egyebek között — gondoskodnak a technológiai tervben előirt anyagok, berendezések és gépek megrendeléséről és' az ehhez szükséges pénzügyi fedezetről. A jóváhagyott termelési rendszereket több kertészeti növényfajra hagyták jóvá. Az engedélyokiratban 1 szereplő gazdaságok már a korábbi években is foglalkoztak kórszerű kertészeti termeléssel, s eredményeik alapján most kapták meg a hivatalos engedélyt a nagyfokú területi és üzemi koncentrációval, valamint üzemi szakosodással járó ipar- szerű termelés végleges kialakítására. A vezető gazdaságokhoz mindenhol számos tsz és állami gazdaság csatlakozott Megyénkben a fajszi Kék Duna Tsz fűszer- paprikát termeszt korszerű módon 2100 hektáron, a Kunbajai Állami Gazdaság szőlészeti és borászati rendszert szervezett 2900 hektáron, ugyanilyen termelésre specializálta magát a Szikra Állami Gazdasággal szerződött kollektíva összesen 2000 hektáron. A Kiskunhalasi ■ Állami Gazdaság partnergazdaságaival együtt szőlőtermesztéssel foglalkozik, ugyanúgy szervezte meg a termelést a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. (MTI) , — A Piakáról mesélj! — sürgetett Dina Kiskőrösön; egy bo- rongós nyáreleji estén. Az eső kitartóan mosta a házakat, könnyes szürkeségbe fulladt a táj, nagy fényes esőcseppeket sírtak a gömbakácok és a törékeny, szomorúszemű görög diáklányt hirtelen heves és le- küzdhetétlen vágyakozás fogta el, a hazája után. Nyolc éve nem látta. Akkor még abban sem volt egészen biztos, hogy' viszontláthatja-e mostanában? Szótlanul járta végig Petőfi szülőházának kis szobáit, nem kérdezett semmit, csak akkor szólalt meg hirtelen, amikor ismét kiléptünk az esőbe. — Nagyon meg tudom érteni őt, mert nagyon szerette a hazáját és a szabadságot. Ti ezt, talán nem is érzitek annyira, ne haragudj. Ti itthon vagytok, . a hazátokban vagytok, mindenütt várnak , benneteket» barátok, dalolhattok, kiálthattok. Szabad, nem tiltja senki!... Később ugyanezt próbálta elmagyarázni a művelődési ház Béke-kljbjának lelkes, zömmel fiatalokból álló hallgatósága előtt. Nehezen talált rá a pontos szavakra, a diavetítés képsorai felkavarták. A kiskőrösi diákok csillogó szemmel itták a napfénytől csillogó messzi ország lenyűgöző szépségeit, ők most fedezték fel, a görög diáklánynak is úgy tűnt; most látja először. Nyolc éven át abból élt, amit az emlékezetében összerakosgatott, csakhogy a tenger kék párája mögött egyre távolodtak a gyerekkori képei, behunyt szeme hiába idézte fel a jólismert athéni utcákat, inkább arra-lett volna kíváncsi, milyenek lehetnek most? Nagyon megváltoztak? Látja-e még őket valaha az életben? — A Piakáról mesélj! — sürgetett forró vágyakozással. Az athéni fiatalság bolondosán jókedvű szórakozónegyedéről, ahol habzó patakként ömlik végig a dal és az újjongp vidámság az Akropolisz fenséges lába körül kanyargó szűk kis utcákon. — Még most is olyan szívbemar- kolóan játszanak a zenészek? Es le lehet kuporodni a lépcsőkre, a szőlőlugasok alá, sajtot eszegetni olajbogyós paradicsommal? Ettél belőle? Ugye, hogy nincs párja a világon? Dina Geli akkor olyan szomorú volt, hogy csak szépet és jót kívánt hallani. A honvágy kegyetlen csalétek, a vgyötrelmes emléket is képes megszépíteni, de aztán rájöttem, hogy Dina nem felejteni akir, ellenkezőleg: büszke a hazájára, a népére, teli van örömmel, dallal, nosztalgiával ha rájuk gondol. Azokkal nem tudott és soha nem is kívánt egyetérteni, akik nyolc éven át valóban a tragédiák földjévé változtatták Görögországot Dina ismert baloldali diákvezető volt Athénben, s amikor a puccs után minden mozgalmat betiltottak, ellene is per indult. Barátai figyelmeztették, és szinte az utolsó pillanatban sikerült elhagynia az országot. Ki tudja mi várt volna rá, mi lett volna a sorsa, ha otthon marad? Nálunk szeretettel fogadták, megtanulta a nyelvünket, a budapesti Orvostudományi Egyetemen folytathatta a tanulmányait. Gyerekorvosnak készül, az idén végez, s nyár elején már ott tartott, akármi lesz, hazamegy, ha engedik. — Kevés az orvos nálunk, szükség van ránk, gyógyítókra, és kommunistákra — hajtogatta elszántan, de a követség hallgatott. A kollégiumban a másik görög lány, a boldog Filica Ni- kolau vigasztalta: — Majd meglátpd’ rendbe jön minden! Egyszer haza mész te is, ne félj! Ne szomorkodj! — mondogatta jólelkűen, s közben türelmetlenül számolgatta a napokat. Filica férje ugyanis Cipruson él, odavárta magyar diplomás orvosfeleségét aki előtt nyár elején még tárva nyitva volt a hazafelé vezető út. Milyen furcsa az élet! Néhány hét alatt minden megváltozott: Dina örömkönnyekben tört ki, amikor meghallotta, hogy hazájában ismét a szabadság levegőjét szívhatják be az emberek, hazamehet ő is, Filica reménye viszont Ciprus nyugalmával együtt hullt darabokra. A férje Nicosiában lakik, közvetlenül a repülőtér mellett és hiába küldött táviratot, hogy él, Filica szünet nélkül aggódik. „Mi van a férjével mi lesz Ciprussal és természetesen vele?” — ezek a kérdések foglalkoztatják állandóan. Most Dina vigasztalja. Az ő öröme sem teljes, sajnálja Filicát és nyugtalanítják a Ciprusról érkező hírek. A saját helyzete is meglehetősen bonyolult, hiszen még a görögországi változások előtt lehetővé tették számára, hogy a szakvizsgáit nálunk tegye le, vagyis maradjon még három évig. Most minden azon múlik, hogy mit tanácsolnak a ' sitiiéi. Pár hete még álmodni sem merte volna, hogy itt lesznek a doktorrá avatásán, most pedig lázasan készül a fogadásukra. Mindent meg akar mutatni nekik második „hazájában”, hogy a saját szemükkel győződjenek meg róla, mennyire hazug képet festett a szocialista társadalmakról a junta reakciós propagandája. Egyelőre megpróbálnak tanulni, bár nagyon nehezen megy. Közben szorongva figyelik a rádiót, a hazulról telefonon, táviraton érkező friss híreket. A helyzet tehát változatlanul bonyolult. Nemcsak Cipruson, hanem ebben a hazai képekkel díszített kollégiumi szobában is, Budapesten. A két leendő orvosnő most már végképp nem tudja, hogy melyikük indulhat előbb, melyikük indulhat egyáltalán? Reméljük, mielőbb hazatalálnak! __ V adas Zsuzsa 0 Tekintélyes mennyiségű témát tárgyal meg egy félév vagy egy év során egy-egy pártszervezet. De ha azt nézzük, hány kérdésben hoz határozatot, akkor már jóval kisebb számot kapunk. Különösen vonatkozik ez a taggyűlésekre. A beszámoló következtetései, a hozzászólók észrevételei viszonylag kevés alkalommal formálódnak olyan döntéssé, amely világos munkaprogramot adna az alapszervezet kommunistáinak. Távolról sem formális kérdés az, hogy születnek-e határozatok az alapszervezeti taggyűléseken. Szorosan összefügg- ez. pártéletünk, mozgalmi életünk egyik gyengeségével. Nevezetesen azzal, hogy erősebbek vagyunk a helyzet elemzésében és értékelésében, mint a következtetések gyakorlati érvényre juttatásában, az elhatározások valóra váltásában, vagyis a cselekvésben. Előtérben álló törekvésünk, hogy fokozzuk a párttagok politikai-társadalmi aktivitását, erősítsük a kommunisták cselekvési egységét. E törekvés sikere elsősorban az alapszervezeteken múlik. Ott pedig nem kis részben azon, hogy meg tudják-e határozni a konkrét mindennapi cselekvés gyakorlati feladatát, a politikai tevékenység közvetlen, időszerű céljait és módjait. Azaz: olyan határozattá tudják-e formálni a felsőbb pártszervek és önmaguk elgondolásait, amely utat és irányt szab a párttagok tevékenységének. E megfogalmazás is jelzi talán, hogy nem a határozatok száma a legfontosabb. Dőreség lenne úgy vélekedni, hogy minél több határozatot hoz egy alapszervezet, annál jobban dolgozik és fordítva: minél kevesebbet, annál rosszabbul. Miként az élet legtöbb területén, a mennyiségi szemlélet itt sem visz előbbre. Ebben a kérdésben is két véglet zátonyai fenyegetnek: az egyik a tartalmatlan általánosságoké, a másik az apró részletekben elvesző prakticizmusé. Jelenleg az első tűnik veszélyesebbnek, illetve gyakoribbnak. Ez kínálja ugyanis a kényelmesebb utat. Hiszen ilyenkor a vezetőségnek nincs más dolga, mint lemásolni néhány megállapítást az irányító pártszervek határozataiból, s máris kész a szépen csengő „saját” döntés. 0 Az az irányító pártszerv, melynek hatáskörébe több tucat vagy éppen több száz alapszervezet tartozik, munkája jellegénél fogva nem bocsátkozhat részletekbe határozataiban. Ha ezt tenné, korlátozná, vagy éppen lehetetlenné tenné a helyi öntevékenységet, értékes erőforrásoktól fosztva meg ezáltal a pártot, a társadalmat. Helyileg azonban éppen az ilyen részletek a legfontosabbak. Mit sem ér, ha egy alapszervezeti határozat olyan megállapításokra szorítkozik, mint hogy „erőteljesen fejleszteni kell a munkaszervezést” vagy „fokozni kell a fiatalok hazafias és internacionalista nevelését”. A helyi határozatoknak azt kell megjelölnie, hogy az ilyen célokat ott és akkor hogyan, milyen eszközökkel akarja a pártszervezet elérni, konkrétan melyik területre összpontosítja erőfeszítéseit a kommunista kollektíva, s mi a teendőjük ebben az egyes párttagoknak, figyelembe véve munkahelyüket, társadalmi megbízatásaikat. Természetesen ezt nem szabad egyoldalúan értelmezni. Különben a másik zátonyra futunk: a határozat csupán napi operatív feladatokat tartalmaz^ egyszeri szervezési teendőket, ami ugyancsak nem szolgálhat egy átfogó, hosszú távú cselekvés alapjául. Konkrét ugyan a döntés, de csak a felszínt érinti, a pillanatnak szól, s ez a politikai irányítás munkájában édeskevés. Közhelyként hatna, ha most tételesen, netán pontokba szedve akarnánk megfogalmazni a jó alapszervezeti határozat ismérveit. Ehelyett hadd ismertessük, hogy fogalmazták meg egyik üzemi pártszervezetünkben az előző pártoktatási év tanulságaiból adódó elhatározásokat. 0 A taggyűlés az értékelést megtárgyalva határozatában elismerését fejezte ki a három szemináriumvezető közül kettőnek (akik valóban rászolgáltak erre), s külön kiemelte az egyik hallgatói csoport igyekezetét és érdeklődését. Meghatározta, hogy ősszel milyen tanfolyamokat indít, kik lesznek a propagandisták, s egy-egy tanfolyamtípusra elsősorban milyen körből látja fontosnak a hallgatók részvételét (megjelölve például a tömegszervezeti tisztségviselők, a fiatalok nevelésével pártmegbizatás alapján foglalkozók, a művezetők és csoportvezetők tanulásának javasolt irányát). Kijelölte, kiknek a kötelessége gondoskodni az oktatás feltételeiről (terem, közlekedés, a megjelenés számbavétele). Ám a taggyűlés nemcsak a pártoktatás további feladatairól döntött : határozatában megjelölte azokat a tennivalókat is, amelyek az oktatás tapasztalatai alapján a pártmunka más területeire .hárulnak. Megállapítva, hogy mely elméleti-politikai kérdések váltották ki a legtöbb vitát,' félreértést, úgy döntöttek, hogy az egyik ilyen témáról ősszel előadást tartanak, felsőbb pártszervtől kérve hozzáértő előadót, a másik témát pedig a pártcsoportok ülésein- vitatják meg az érdeklődő pártonkívüiiek részvételével, a vállalati pártbizottságtól kért vitavezetőkkel. Megjelölte a határozat azt is, milyen tárgyú és jellegű könyvek ..eladását kell szorgalmaznia a politikai irodalom helyi terjesztőjének. A vállalati gazdálkodás témájával foglalkozó tanfolyam vitáiban elhangzottakat megszívlelve, az alapszervezet elhatározta a gazdálkodás egyik területének megvizsgálását, egy másik ilyen kérdésben pedig a vállalati pártbizottság közreműködését kérte. Határozatba foglalták azt is: az érintett pártcsoportok úgy foglalkozzanak a szemináriumokon kitűnt négy pártonkívüli munkással, hogy mielőbb sor kerülhessen a pártba való felvételükre. 0 Nem akarjuk idealizálni ezt a taggyűlési határozatot. De példaként mégis jelzi: hogyan lehet nem csupán megtárgyalni, elemezni egy kérdést, hanem ennek alapján sokoldalú, átfogó és egy-' úttal konkrét, számonkérhetö döntéseket hozni, a további cselekvésre ösztönözni és kötelezni. Gy. L. TURISTAUTAKON A sarkkörön túl ni. 0 Ezek a hajók viszik át az autóbuszokat, autókat az észak-norvégiai fjordokon. Számomra legmaradandóbb emlék Narvikból: a Vöröskereszt múzeuma. Mint ismeretes, 1940 tavaszán a németek itt szálltak partra. Aztán jött a francia hadsereg, az angol hajóhad, és két hónapig folytak a harcok, amelyek majdnem teljesen elpusztították a várost. 1945 májusában a fegyverletételig tartott a német megszállás. Itt még urak voltak a németek, amikor Németország majdnem egész területe már a szövetségesek ellenőrzése alatt állott. A múzeum az egész ötéves szenvedés dokumentumait őrzi. Humánus és tárgyilagos módon. Sokféle felirat, újság. A francia katonák hősi harcát francia nyelvű dokumentumok őrzik, de itt van az a francia nyelvű kiáltvány is, amely- lyel a nácik megpróbálták a francia katonákat demoralizálni. Len- •gyel feliratok: 1940 tavaszán lengyel katonák is harcoltak itt a nácik ellen, és a franciákkal együtt átrríenetileg felszabadították a várost. Ciriilbetű; a város környékén orosz hadifoglyokat őriztek, legnagyobb részük a náci kegyetlenség áldozata lett. De akad egy-két történelmileg különleges dokumentum is. Narvik- ban még náci lap jelent meg, amikor Németországban a náci hatalom már csak egy-két rádió- állomás útján tudta a hangját hallatni. Hitler képe a lapban, 1945 május'elején: Dönitz bejelenti, hogy Hitler „elesett” (gefallen ist — az utód még félt az SS-ektől, nem merte bevallani, hogy a „Führer” gyáván megszökött a felelősség elől). A romba- dölt város hatalmasra nagyított fényképeken ... Egy békés nép, amely senkinek nem szolgáltatott okot a haragra, áldozata lett a Germániában elszabadult pokolnak. A látogatók,, amikor belépnek a múzeum ajtaján, megkapják a tájékoztató füzetet az általuk választott nyelven, IV. Ha az ember Narvikból más norvég vidékre akar utazni — akár Hammerfestbe, Európa legészakibb városába, akár délre —, több száz kilométert kell megtennie hajón, autón vagy autóbuszon. Mi délután indultunk Faus- kéba, a legközelebbi vasútállomásra. Ezen az útvonalon naponta csak egyszer jár távolsági autóbusz, de egyszerre több kocsit indítanak. Az okot menet közben tudtuk meg. Az utat két helyen fjord szakítja meg, itt az autóbuszok, autók begurulnak egy hajó szállítóterébe (az utasok kimehetnek a fedélzetre vagy le, az eszpresszóba); autóbusz- járat tehát csak akkor indulhat, amikor menetrendjét a hajókéval egyeztetni tudják. Az út rossz volt, esett az eső, a kitűnően megkonstruált autóbusz mégsem rázta agyon az utasokat. A fjordok, amelyeken átkeltünk, csodálatosan szépek: a hegy és a tenger művészi harmóniája. Az időjárás miatt csak fekete-fehér képeket tudtunk készíteni, de nincs mit sajnálni: ilyen volt a táj is, a színek torzítottak volna. Fauske, ahová hat és fél órai utazásunk végén érkeztünk, még a sarkkörtől északra fekszik, tehát a nyár egy részében itt is ismeretlen az éjszaka. Fenyőfát itt sem láttunk természetes környezetben; a fenyőövezet a várostól délre kezdődik. A vonat Bodö-ből jött. A modernség minden vívmányával — még melegvizes mosdóval is — felszerelt, de igen szűk hálókocsifülkébe szálltunk be. Mikor felébredtünk, már a mérsékelt övben voltunk. A kalauz minden fülkébe beszólt, norvégül és angolul: „Egy- óra múlva Trondheimben leszünk”, — Így hagytuk el a szürke és tompa zöld szín birodalmát. Az elmondottakból sejthetik olvasóim, hogy nagyon jó emlékekkel távoztam az arktikus vidékről. De őszintén megmondom: nem állíthatom ugyanezt Norvégia központi területeiről, a fővárosról. V. Mire számíthat a magyar turista, aki Skandinávia északi részét keresi fel? Néhány kellemetlenséggel kezdem. A szúnyogok is házigazdái a tájnak, szúnyogriasztó nélkül nem tanácsos elindulni. Az időjárás, főleg a svéd oldalon, kiszámíthatatlan. A természetnél azonban több gondot okoz az emberi rend, nevezetesen a drágaság. Skandinávia hihetetlenül drága, sokkal drágább, mint az inflációval küzdő Nyugat-E uró- pa! (Pl. egy zsemlye a mi pénzünkre számítva 2 forint 60 fillér.) Az utazást anyagilag nagyon gondosan meg kell tervezni, figyelembe véve azt is, hogy az autóbusz- és hajójegyet . itthon forintért megvásárolni nem tudjuk. Az emberek üzleti udvariassága és segítőkészsége rendkívüli, a borravaló ismeretlen fogalom, de aki szolgáltatáson kívüli segítséget kíván, csak barátaira, személyes ismerőseire számíthat. (Pedagógusok valamelyest a szak- szervezetre is.) Az ésszerű kényelem és tisztaság itt a legnagyobb Európában vagy talán az egész világon Nem feltétlenül szükséges a hálókocsijegy, bár az éjszakai utazás elkerülhetetlen. Bámulatos az emberek nyelvtudása. Az egyszerű emberek is beszélnek angolul, sokan németül is; Svédországban számítani lehet a franciára és szórványosan az oroszra. Az információs szolgálat megbízható és segítőkész. A sarkkörön túl kevesebb a történelmi és művészeti emlék, mint másutt. Ide elsősorban a természet különleges szépségéért érdemes ellátogatni. Egzotikumot azonban hiába várunk: éppen olyan civilizált terület, mint Skandinávia déli része. IV. Befejezésül egy irodalmi megjegyzés. Weöres Sándor szerint a norvég lányok’ „sohasem nevetnek”. Most már tudnak nevetni. A sarkkörtől északra is. Nemcsak a lányok, hanem azok az idősebb asszonyok is, akik a vers megírása idején voltak lányok ... Dr. Bán Ervin I I
