Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-02 / 179. szám

FILMJEGYZET

Francia kapcsolat — a valóság szerint

Elérkezett a kecskeméti premier után a megye filmszínházaiba is. az izgalmas, kemény és keserű amerikai bűnügyi film, a Francia kapcsolat. Így nevezik a, nagy kábítószer-csempészések egy-regy lebonyolítóját. A zenét a másfél autósávnyi széles kocsik fékezései és egy világvárós zajai szolgáltatják, a színeket pedig New York árnyai és csillogó fényei kölcsönzik a vér pirosa mellett. Az embereket csillogó és rozsdásodó fém, üveg. beton' és embertömeg veszi körül.

Amit több olvasmányélmény alapján is nehéz elképzelni — együtt látható a vásznon. Árpit Dick Baboian összefoglal a kábítószer lidérces kalandjairól az Űtlevél a pokolba című művében Jean Villian fölvázol a Franciaországi riportokban .Marseille

Bicska Maxijáról, a nagy „Mec”- ről, aki a szálakat irányítja ai nemzetközi kábítószer-kereskedelem központjában: vagy amit Tom Wolf«* jegyez-fel az amerika tömegtársadalomról annak kapcsán, hogy szétnéz a fogadókban, á metróállomásokon és az autóparkolókban.

Az embert kizökkenti természetes állapotából, ha az égboltot felhőkarcolók takarják el, hering módra zsúfolódik az utcákon és az aluljárókban, kék-piros • és sárga reklámok pislognak vele szemben másodpercenként. Az ilyen külső és a mélyebb társadalmi hatások elől időleges szabadulást ígér a kábítószer sokféle fajtája. Ugyanakkor ki is szolgáltatja fogyasztóját mind a betegségeknek. mind a bűnözésnek. A nyugati országok dzsungelszerű viszonyai között nagyon nehéz érvényt szerezni a tiltásnak, hiszen akik a busás anyagi hasznot húzzák a forgalmazásból, azok épp a pénz és a befolyásos kapcsolatok hatalmasai, eszköztáruk egészen a gyilkosságokig terjed. Valóságos megszállottság kell ahhoz, hogy a nyomozók — mint most Doyle és Russo — végig kövessék a szálakat. Eközben még a feletteseik akaratával is szembe kell szállni.

A Kábítószerosztálv két munkatársa a kitartás és a gyors reflexek emberei. Miután hónapok óta már csak rövid nadrágos nar- komániásokat sikerült előállítaniuk^ a nagy fogás bizonyosságában élnek. Ha kell, éjszakákon át figyelnek egy kocsit a füstösgőzös. sáros utcában. Jimmy Doyle irgalmatlan hajszába, fog a magasvasút alatt, hogy utolérje a síneken ámokfutóként száguldó szerelvényt. Végleteket éreztet a külső megjelenítés is. Egyik oldalon az elegáns , öltözet, másikon az olcsó, kötött kesztyűk; az étteremben az érzékien remegő saláták és húsok látványa, az utcán a papírzacskós „teríték”. Mindez a szeretet közelgő ünnepét hirdető. karácsonyfadíszekkel teli kirakatok. -illetve a ládákkal, hulladékokkal zsúfolt utcákon játszódik, -gyors tempóban, kevés beszéddel.

A forgatókönyv alapjául egy riportregény szolgált, amely megtörtént eseményt dolgoz fel. A film — akárcsak a valóság — nem igazodott mindenben a krimik meseszerű szabályaihoz, a rcssz nem kapott megérdemelt büntetést és a jó sem nyerte el megnyugtató jutalmát.

Halász Ferenc

0 Találkozik a nemzetközi kábítószerkereskedő-szervezet két embere. Egyikőjüket sohasem fogják el.

NYOLCADSZOR IS GYULÁN — KONCERT A SZAKÁCSNŐKNEK ÖREG HANGSZEREK, ÖREGEDŐ MUZSIKUSOK — EGYÜTT A CSALÁD

Táboroztak a munkásőrzenészek

A megyei parancsnokság egyik vezetője megkérdezte a Gyulán táborozó kecskeméti és kiskunfélegyházi munkásőrzenekar tagjait; jövőre hol szeretnének egy hetet eltölteni közös gyakorlással, megérdemelt pihenéssel.

— Kilencedszer is Gyulán ) — hangzott kórusban a válasz.'

Fodor Ádám klarinétostól, a Köjál dolgozójától kérdezem, mit szeretnek a- híres tiszántúli városban.

— Szép és évről évre. szebb. Sok fa, finom víz, gondozott' utcák. kedves emberek. Ügy jövünk ide. mintha hazaérkeznénk. A román középiskolás kollégiumban lakunk. Délelőtt Bába Mihály és Keresztes Ferenc karnagy irányításával gyakorolunk. A muzsikálást sohase untuk meg. Nagyon jól összeforrt a félegyházi és a kecskeméti zenekar, kitűnő az összhang.

Szükség is van erre. mert az egyesített fúvósegyüttes augusztus húszadika táján több koheer- tet ad Kiskunfélegyházán. Talán sohase volt ennyire együtt a gárda. Csak a fiatalok hiányoznak. Most is egy újonc volt csak velünk. a többiek régi motorosok. Prepszent Aurél, a Bács megyei Építőipari Vállalát szakszervezeti bizottságának a tagja egyszer sem hiányzott. Nehéz is lenne ilyen jó dobost találni. Lénárt' Pál Esz- trombitás, vágy Jámbor Pál nyugalmazott alezredes, a zenekar

fáradhatatlan vezetője is itt volt minden évben.

Remek színben van Kállai Árpád klarinétos, alapító tag. Szíve- 'sen emlékezik a most is hangulatos gyulai napokra. A próbákon kívül szerepeltünk is néhányszor. Toborzózenét adtunk a nemzetközi úszóverseny előtt, jól fogadták az immár hagyományos menetzenét. Szálláshelyünkről, a vár szomszédságából indultunk. Megálltunk a pártbizottság előtt, hiszen a most nyugalomba vonult Jámbor Istvánnak.' a városi első titkárnak is köszönhető ennek a kölcsönösen előnyös kapcsolatnak a kialakulása. Muzsikáltunk a közétkeztető vállalat konyhája közelében is. Valamennyi szakácsnő. kisegítő ott volt az ablakoknál. az ajtóknál. Megérdemelték, fölséges az ellátás.

Szívesen muzsikáltunk volna rpég egy félórát a finom levesek, ízes húsok mestereinek, ha délután járunk arrafelé. Annyira belefeledkeztek a zenébe, hogy attól tartottunk: „belép Kozma úr” a levesbe.

A strandon mindkétszer kismillió ember hallgatott bennünket. • Tárgyilagos tanútól. Kállai Ár- pádné országgyűlési képviselőtől érdeklődöm: miként fogadták a gyulai uszodában a Bács-Kiskun megyei» fúvósokat. Ö is a táborban töltött egy hetet, a parancsnokság lehetővé tette, hogy szerény díj fejében a családtagok is részt

vegyenek a „zenei edzőtáborban”. A felségek, gyerekek év közben úgyis sokszor nélkülözik a munkásőr muzsikusokat. Hetente kétszer próbálnak és minden hónapra jut egy-két fellépés.

— Bevallom, füleltem a megjegyzéseket.. A. Világért nem árultam el, hogy valami közöm lenne az izzadó muzsikusokhoz. Láttam, hogy a német, jugoszláv, cseh vendégek is lelkesen tapsoltak. Hallottam a magyarok dicsérő jelzőit. Farkas Ferenc Népdal-ron- dója tetszett mindenkinek a legjobban. Látja, már ezt is megtanultam. annyiszor emlegették.

Egyetlen fiatal viszolygott, a beateseket hiányolta. Hangosan. Szóltam. Ha nem tetszik. ne rontsa a hangulatot, sétáljon tovább. Arréb lépett, de végig maradt. Pedig ötven percig tartott még a műsor. Többször újráztat- ták az öregfiúkat, meg az öreg hangszereket. No. a munkásőrzenészek még néhány évig lelkesedéssel Dótolják a fiatalos lendületet. érőt. de a szelelő, kopott hangszerek hibáin nem segíthetnek. Néhányat sürgősen ki kellene cserélni.

Jövőre jöjjön el. személyesen is meggyőződhet a gyulai koncertek sikeréről.

— Megpróbálok eljutni.

Beszélgető partnereim szinte

egyszerre mondják:

— Mi itt leszünk.

Heltai Nándor

197C augusztus 2. 0 PETŐFI NÉPE 0 5

AZ EMBER ES AZ ÉPÍTÉSZET ÚJ VILÁGA

Ä hetven éves Major Máté köszöntése

A napokban a nyolcadik évtizedébe lépő aka>■ démikus, professzor lelkes cikket írt az Elet és Irodalom legutóbbi számába Schéner Mihály gyermekjátékairól, örvendezve számol be az új varázslatával ható figurákról, lovacskákról, át- minősíett. krumplitörőről. Gondolom, hogy a legszívesebben maga is kipróbálta volna Schéner formáló képzeletének pompás termékeit. Volna? Fogadni mernék, hogy tucatnyi könyv szerzője, több mint félszáz hazai és külföldi egyesület, szövetség, bizottság, testület hajdani avagy ma is tevékeny tagja, bizony leguggolt a gyerekeknekfszánt eszközökhöz és ki is próbált közülük néhányat.

Pillanatig se tagadja említett cikkében: „ismét megvidámodott gyerekké lettünk.. ”, Mármint a festő fejlődésére kíváncsi bizottság tagjai, köztük a ma is hosszú munkanapjain — tudtommal — a magyar építészettörténet új fejezeteivel, önéletírásával, hivatalid teendőkkel bajlódó építész, esztéta. Aki ismeri Major Mátét, műveit, tevékenységét cseppet sem csodálkozik az elmondottakon.

Mik a gyermekek legjellegzetesebb tulajdonságai? A fogékonyság, a szerzett ismeretek szüntelen szembesítése a valóság fényeivel, az érdeklődés folyamatos terjeszkedése, a képzelet égnyitó. a dolgokat átlelkesítő ereje, elfogulatlanság, bizalom a holnapban. Ilyen büszke és szabad diák volt az egykori bajai gimnazista egész életében. Ilyen ma is és ilyen lesz míg szellemi és testi frisseségben végzi munkáját. Reméljük ■ számlálatlan évekig.

Így született. Irtózik a bétoko- sodástól, a zavaros gondolatoktól.

Fiatalon megtervezte életét. Mit tegyen, hogy teljesíthesse a benső parancsot: élj szépen. Válasza! Élj igazságosan, hasznosan. A szakmája is erre tanítja. Szívesen hivatkozik az általa nagy- rabecsült Luigi Nervire: „Igaz, egy nagy vasbeton ív formája, ha keresztmetszete megfelel a benne felépülő feszültségeknek.”

Major Máté a társadalmi kér- désket is hasonló következetességgel vizsgálja. Gyorsan és végérvényesen határoz, amikor kirajzolódnak előtte a társadalom valódi szükségletei, lehetőségei, erővonalai és a meglevő állapotok ellentmondásai. A munkásmozgalomhoz csatlakozik a polgári származású építész.

Teljes ambícióval, csillapíthatatlan munkakedvvel szervez, képezi magát, keresi azokat a fogódzókat, amelyekbe kapaszkodva lódítani lehetne valamit a lassan cammogó világon és gondolatokon.

Szívesen vállal feladatokat, tisztségeket, s szívesen bízzák meg közéleti funkciókkal, mert kitartóan. okosan, ösztönös szenvedéllyel és tudatos logikával szorgalmazza. segíti a vállalt ügy haladását. Konfliktusai akadnak bőven. Ha úgy érzi. hogy tudja mi épül majd a — mondjuk — hetedik emeleten, a harmadikat is eszerint igyekszik kialakítani. Érvel. hadakozik igaza, a közérdek mellett. Bosszús, ha nem ismerik föl. nem követik a jót.

A művészek helyzetéről írott tanulmánya tizenkét esztendeje jelent meg. Miután megállapította. hogv a közületi építkezés levetkőzi régi hibáit, az építészek egyre szebb, határainkon túl is ismert eredményeket érnek el. De: az építési kormányzat nem tesz megfelelő intézkedéseket a vadul terjeszkedő városperemek és falu határok esztétikai lehetőségeinek megóvása érdekében.

A szabadjára hagyott résen át áramlik be építészeti kultúránkba az öröklött és tartós ... kispolgári szemlélet, mely a történeti alkotásokban csodált — de meg nem értett —. építészetből merevíti kőkeménnyé építészeti képzeteit.

Hány ízléstelen, kényelmetlen házba költöztek tulajdonosaik az elmúlt 12 esztendőben, mert kellé időben nem kötelezték őket típustervek használatára, szakértő tervező véleményének az elfogadására: mellőzték Major Máté tanácsait. Gondoljunk csak az ilbódésított „hobbykra”. üdülőkörzetekre. a csicsás új falusi házakra.

Hetvenedik születésnapján tisztelettel köszöntjük a szépre ma is fogékony, a rosszra gyorsan felfigyelő tudóst. Hosszan sorolhatnánk címeit, kitüntetéseit. A legelsők között kapott Ybl- és Kossiíth-díjat. Könyveit több nyelvre lefordították.

Fiatal ma is. mert ébren tartotta a gyermeki kíváncsiságot, a rácsodálkozás. a „miértek” örömét. mert mindig a jelenben élt, mert tudta, hogy volt és lesz szava a holnaphoz.

Ajánlom műveinek alapos tanulmányozását. Sokat tanulhatunk tőle. Építészek és más foglalkozásúak egvfomán. Azok közé tartozik, kik félszázada részt vesznek az ember és az. építészet új világának a formálásában.

Heltai Nándor

VALLOMÁSOK A XX. SZÁZADRÓL

0 „Egy gyermekkor és egy kisváros emléke.” (Foto: Lippay Ágnes.)

Bács megye népi építészetéről terveztünk egy filmet jó pár évvel ezelőtt. Dr. Vargha László professzorral, e téma kiváló ismerőjével jártuk a megyét. Beszélgettünk mindenféléről, az építészetről és a nagy egyéniségekről. Akkoriban ment a televízióban Fábry Zoltán íróról készített dokumentumfilmem.

— Tudod kiről kellene, filmet készíteni? — fordult hozzám Vargha professzor, útban Duna- vecse felé: — A megye szülöttéről, Major Mátéról. Nem hagyott nyugodni ez az ötlet, mígnem egy napon Vargha profesz- szor elvitt magával az egyetemre és bemutatott Major Máténak, így kezdődött, és az elmúlt évben Varga Zsuzsa szerkesztővel és Forray Tibor operatőrrel végre elkezdhettük a forgatást.

Jártunk Baján, a szülővárosban, az egyetemen és Major Máté lakásán, ahol az önvallomás nagy része készült. Most, születésnapi köszöntőnek szánjuk a portrét, Major Máté holnap lesz 70 éves.

Adás: pénteken 21 óra 25-kor.

Rado Gyula

8 A faluban már tudták, hogy • Özei Balajtinéhoz jár, mert ott minden titok csak három napig marad titok. Özei is sejtette, hogy tudják, de nemigen törődött vele. Emiatt nem hanyagolta el a munkáját. Még többet dolgozott, mint korábban. Négy-öt esztendőre tervezett előre. Már nem gondolt arra, hogy itthagyja ezt a koszos, sáros falut és visszaköltözik Debrecenbe, a Nagyerdő közelében épült új házába. Olyan otthonosan járt-kelt, mintha ott született volna. Az emberekét is úgy köszöntötte, mint régi ismerősöket. -Ha. lehetett, segített mindenkin, de ha,aítsz-nek

abból egy fillér kára is lenne, hajthatatlan volt és könyörtélen.

Megrázta a fejét, mintha álomból ébredne. Koszta rápislogott, felemelte poharát.

— Egészségünkre.

— Egészségünkre — mondta, és megitta a pohár pálinkát.

Mit akarnak Annustól? — töprengett tovább özei és beletúrt a bájába.

— Öntsön még.

Koszta készségesen töltött.

— Mondja, maga is rokona Ba- lajtinénak?

— Szegről-végről — válaszolt nyugodtan Koszta.

— Hogy az úristenben lehet ez? Itt mindenki a rokona?

Koszta hátradőlt a széken.

— Ez olyanformán van elnök elvtárs, hogy az Annus anyjának kilenc lánytestvére volt és minden lánynak nyolc-tíz-tizenkét gyereke született. Annusék is voltak vagy tizen. De mind dolgos, ügyes. Kapósak voltak. Dolgoztak is, de nem lustálkodtak az ágyban sem, hogy kimondjam, ami a nyelvemen. De ez csak az anyai ág. Az Annus apja családja ugyanolyan szapora fajta. Na, szorozza csak össze az elnök elvtárs! Nekem már papír, ceruza kellene hozzá, de akkor se igen tudnám összeszámlálni a sok rokont, sógort, első meg másod unokatestvért. De ott vannak még a komák, nászok, keresztkomák. Ezeket már csak a nagyharang szólítja össze. Amikor meghalt az öreg mama, nyolcvanöt volt, isten nyugosztalja, csak a legközelebbi rokonság volt a temetésén, mégis megtelt velük az utca.

özei kébultan hallgatta. Nem, ezt nem tudta! És ha tudja? Akkor nem nyúl .Annushoz, akkor nem megy esténként a hombárba, a szénára vele? Dehogynem!

Mit törődöm én a rokonsággal!? Nekem nem a rokonság kell, hanem Annus, Annus teste, a fehér teste, az a gyors járású esze, a megnyugtató okos szava, meg a melegsége. Egy óra alatt jobban kipihenem magam .mellette, mintha két hétig henteregnék a feleségemmel a nagyerdei strandon — gondolta. Egymás után itta ki a pálinkás poharat.

— És mi közöm hozzájuk? — kiáltott fel. — Mi, mi közöm nekem Annus rokonságához?

•Koszta megszeppent.

— Kérdezte az elnök elvtárs, és csak azért emlitettem.

— Hát ne említse — kiáltotta. . Egy százast, dpbott az, asztalra, felállt és ingadozva kitámolygott az ajtón. Koszta kikisérte az utcáig. Még utána nézett, hogy nagyon berúgott-e, nem fog-e az árokbet bukni, aztán halkan, vigyorogva mondta:

— Megcsömörlöttél a jóléttől, hát most nyeld le, amit szeretnél kiöklendezni.

özei hazatántorgott. Felesége villanyt gyújtott, kávét akart főzni.

>— Nem kell semmi — ri- valt rá.

— A megyétől voltak?

— Onnan.

— Mégiscsak főzök egy kis kávét, jót tesz, majd meglátod. De minek annyit inni?

— Hagyd már abba, inkább főzd meg azt a nyavalyás kávét. Reggel ötkor itt lesz Szanics, menni kell ki a Gyulásba.

Az asszony kiszaladt kávét főzni, özei meg ruhástól ledőlt a díványra. Mire a felesége bevitte a kávét, már mélyen aludt.

— Most aztán hiába főztem — motyogta az asszony. — Ha felköltöm, amilyen bolond mostanában, még kiveri a kezemből, vagy az arcomba önti, hogy miért zavarom, ha alszik.

Sóhajtva vitte ki a kávét.

Reggel fél ötkor felébresztette az urát.

• — Olyan vagy mostanában, mint a disznó! Ruhástól fekszel le. Úristen, de megvettél lengémet.

— Hagy már abba, az istenfáját neki. Mit jajgatsz itt nekem.

Hidegen itta meg a kávét, aztán evett egy darab szalonnát kenyérrel és amikor meghallotta, hogy a kapu előtt megállt a kocsi, jecsapott mindent, hajába túrt és szó nélkül otthagyta a fe- leségét.

Szanics hátra-hátra pislogott, hogy alszik-e még. özei nem aludt, csak leszorította a szemét, hogy ne lásson maga körül semmit és józanul próbáljon arra gondolni, ami tegnap óta, ami egy esztendő óta történt vele. Nem sikerült, sehogy sem sikerült, a képek szüntelenül összekeveredtek benne, az arcok néha élsen kirajzolódtak, máskor meg kettő-három egybemosódott. A tanácsnál is azért állították félre, mert a rokonságot jó helyre tette be. Most is az a vád ellene, csakhogy most a szeretője rokonságáról van szó, akiket nem is ismer. Ügy látszik, hogy ez egész életén át kísérni fogja, ez lesz a buktatója. Milyen bujtató? Miért kell emiatt elbukni? Azelőtt tudtam, kinek az érdekében szólok, bíztam bennük, hogy akarják ezt a rendszert, de most az Annus rokonaihoz semmi közöm, nem is ismerem őkét.

(Folytatjuk.)

I Előadás az egyetemen.