Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-22 / 195. szám
1974. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 5 PEDAGÓGUS ÉS NÉPMŰVELŐ „Mindig kell tennem A fiatalember, aki Budapesten, a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, eltökélte magában, hogy tanyai tanító lesz. Aztán vette’ bőröndjeit, és Lakitelekre költözött. Miért?.,,Lámpás’’ akartál lenni? — Dehogy, egyszerűen tanyán akartam tanítani. Ezt a vonzalmat a Nyírségből hoztam magammal, ahol a nagy szüleim élnek. Lezsák Sándor, a lakiteleki tanító öt éve él Bács- Kiskunban. Már akkor. 19(19 szeptemberében, a hivatás küszöbén rájött arra, hogy a pedagógus munkája több, mint a tanórák megtartása. Felveszi a kapcsolatot a Lakiteleki Művelődési Házzal, hozzáfog az irodalmi színpad szervezéséhez, s néhány hónap múlva már Kalevala-estel rendez. — A tanítás is népművelés — mondja. —, természetes, hogy érdekel az iskolán kívüli művelődés is. Nagyon jó helyzet, hogy az ember tanít és a művelődési házban is dolgozhat... De miért éppen rólam akarsz írni? Nem. ez nem a riport alanyoktól megszokott uniformizáló szerénység. S akárhogy is forgatom ceruzámat, nem tudom megkerülni ezt a gondolatot: azért éppen erről a fiatalemberről írok, mert az ő életét példának érzem. Az alkotó, az igazi pedagógust látom benne, aki szívből vallja, amin masok esetleg mosolyognak: a kultúra, az értékekre való ráeszmélés, műveltségünk színvonala nem azon múlik, hogy hol élünk, hanem azon, hogy milyen hőfokon égünk. Hadd vállaljam hát én, no nem a dicsekvést, hanem a tények közlését, olyan tényekét, melyek egy jó értelemben vett sikeres életút indulásának megcáfolhatatlan bizonyítékai. Persze, ez sem egyszerű. Mert elmondhat-e mindent egy alkotó emberről, hogy milyen elvek szerint gyarapítja most ezerkötetes könyvtárát, hogy harmincegynéhány újságot, folyóiratot járat, hogy vágya a kárpátaljai magyar irodalommal való foglalkozás hogy átlagon felüli tanítói és közművelődési munkája mellett több lapban ír, s hogy toly- ton tanul, harmadéves főiskolás ... S mert példának akarom állítani Lezsák Sándort, nem hallgatom el. hogy szenvedélye az irodalmi színpad, hogy összeállításokat készít, dokumentumdrámát.ír. hogy foglalkoztatja a gyerekek és a mese kapcsolata. Hogy munkatársai, különösen Gyöngyösi György inűvelódésiház-igazgaló és Pólyák Albert klubvezető lelkes segítségével irodalmi életet teremtett Lakileieken. Irodalmi est Móriczról, valamit...” Szabó Pálról. Veres Péterről. Bartókról. Kodályról, Karinthyról. Petőfiről; találkozás Fekete Gyulával, Jókai Annával, Tompa László erdélyi előadóművésszel. Lengyel kulturális napok, évente megrendezett népdalversenyek ... A lakiteleki fiatalokat megismerték a Szóljatok játszók, regölők vetélkedő megyei döntőjének nézői, a szívükbe zárták őket a kecskeméti szociális otthon idős lakói is. akiknek rendszeresen bemutatják műsorukat. Az igazi, alkotó pedagógust látom ebben a fiatalemberben, aki annyira magától értetődően mondja: — Nem szoktam úgy pihenni, hogy teljesen elengedem magam. Mindig kell tennem valamit... ♦ Lezsák Sándort kiváló közművelődési munkájáért az alkotmány ünnepe alkalmából a kulturális miniszter dicséretben részesítette. Kontra György OLVASÓNAPLÓ Új ság és könyv A magyar újságírás múltja sok tehetséggel teljes. Aki régen iró volt, az napilapokba is írt.. Közismert, hogy Ady állandó munkatársa volt számos lapnak, így például Párizsból is küldte rendszeresen a tudósításait, amelyek később kötetbe gyűjtve ugyancsak helytálltak magukért. Túl tudtak emelkedni a pillanaton, az aktualitáson. Értéket jelentettek. S egy másik példa: Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő című „magas irodalmi” értéket képviseld, Thomas Mann által is dicsért regénye formálása mellett állandóan dolgozott a napilapoknak. Ennek jelentőségét épp napjainkban fedezzük fel újra. Réz Pál gondozásában most jelennek meg Kosztolányi hírlapi cikkei (Álom és ólom, Füst, Hattyú stb.). Napjainkban viszont kevés író dolgozik rendszeresen az újságoknak. Nem érzem szerencsésnek, ha egy író csupár. a könyv, a nagyobb kötet révén találkozik olvasóival. Azt hiszem, szélesebb tömegekhez tud eljutni egy-egy napilap hasábjain megjelent írásai révén. De hadd mondjunk jó példát napjaink újságírásából: a hivatalos újságírók mellett gyakran szerepel a Népszabadságban Illyés Gyula, és Illés Endre. S ez fontos. Gyermekkorom óta szívesen olvasom az újságokat. Már akkor felfigyeltem Ruííy Péter riportjaira, cikkeire. Kivágtam azokat, összegyűjtöttem, szinte „kötetbe" rendeztem. Még címet is adtam neki, én. az olvasó. Azt hiszem, n'em volt túlzás, amikor az egyik kritikus így rni nősítette Rui'fyt az új kötet, az Űttalan utakon kapcsán: „A nemzet riportere”. Nemcsak azért, mert a Magyar Nemzet riportere. Hanem azért is, mert írásainak súlya jelentősebb, mint egy-egy hirtelen fellobbanó fényű és hamar elhamvadó cikké. Ruffy Péter bárhol jár az országban, vagy külföldön, mindenütt — igazi újságíróként — felfedez valamit. Vissza-vissza- térő témája: a magyarság széthullásának, a diaszpórának a kérdése. Hogyan élnelc a világban szétszóródott magyarok? A nagybecskereki gimnáziumban 1928—29-ben érettségizettek sorsát figyeli egyik riportjában. Magyarországon tanár, Venezuelában ügyvéd, az Egyesült Államokban kereskedelmi igazgató, Romániában orvos lett egy-egy hecskereki diák. Bemutatja a hadifogolyként Franciaországba került magyar bányászt, aki 1963- ban a klasszikus zene tárgyköréből versenyzett egy nyugateurópai rádióvetélkedőn, s megnyerte. A külföldön élő magyarok nyelvi (anyanyelvi) kultúráját megőrizni és fejleszteni akaró anyanyelvi konferencián, melyet a Magyarok Világszövetsége rendezett, előadást tartott Sinor Dénes, a bloomingtoni professzor. Ruffy portrét készít róla. Kolozsvárott született, Svájcban nevelkedett, a háborúban részt vett a frppjúj filp.nállús- bun. Első nagy munkáját franciául írta. A Magyarország története című könyve, amely angolul jelent meg: amerikai tankönyv. Az amerikai egyetemi tanár a magyar nyelv őrzője. A váradi Körös-parton a hallgatag idős költőt, Horváth ím- rét keresi fel. A budapesti Károlyi-palotában az első magyar népköztársaság elnökének özvegyével, Károlyi Mihálynéval beszélget. Más alkalommal Balassi nyomait követi. „Élt itthon, s a külhonban, Zólyomban, Divényben, Kékkő várában... élt az Oceau- num mellett, Dancka ragyogásában.'' Ruffy Zólyomba megy. S az izzó nyárban mereng a vár előtt. Megnézi a múzeumot. A faszobrokat, szárnyas oltárokat. S nehezen találja meg, hol volt Balassi születési helye. (Talán az emeleti képtárban Fadrusz János szobra közelében ...) Adyt és Kosztolányit emlegettem az elején azok közül, akik komolyan vették az újságírást. Kosztolányit tartja egyik mesterének Ruffy «Péter. Aki nem egyszerűen jó riporter, hanem jó író is. Szekér Endre NYELVŐR Nyári Színházi Album A fenyeget, acsarkodik eredete Ez alkalommal tovább tárgyaljuk a lelki jelenségeknek a szemmel látható cselekvések nevével való kifejezését. Az elfog igének magának is van az alapjelentésen kívül olyan jelentése, hogy rossz érzés, indulat hirtelen eltölt valakit. (Pl. elfogja a keserűség, a bánat, a szomorúság.) Az elfogódik ige ma már csak lelki jelenségre vonatkozik (láthatóan megilletődés vesz erőt valakin). A „megdöbbeni, meglepődik” jelentésű elképed ige a székely nyelvjárásokból került a köznyelvbe. Az arc jelentésben használt kép főnév igei származéka. A székelységben a megképped- nek elképed, a képpedez-nek pedig ijedez jelentése van. Ez azzal függ össze, hogy az erős érzelmi benyomások meglátszanak az arckifejezésen. Az elképed eredeti jelentése ez volt: félelmében el sápad, ebből fejlődött mai jelentése: „megdöbben” Ki gondolná, hogy az esd, es- dekel, esedezik, esküszik az esik igéből keletkezett? E szavak jelentéseinek kialakulását az az ősi szokás magyarázza, hogy az esdő, tehát könyörgő ember imádkozás közben a földre borult, térdre esett. Ezzel magyarázhatók az említett szavak jelentései. A cáfol ige mai jelentése: bebizonyítja, hogy helytelen. A szónak nagyon kiterjedt családja van, így összefügg, a nyelvjárási sárban gázolva jár, csatangol jelentésű' caflat igével. A cáj'oí-nak is megvolt a „legázol, gyaláz” jelentése. Így tehát a sárba tipor, sárba tapos szókapcsolat is magyarázza e jelentés kialakulását. Ami nem igaz, nem megfelelő, azt mint értéktelent a sárba tiporjuk, tapossuk. A fenyeget a fen származéka. A fogait dühösen fenő vad szókapcsolatból alakult ki a fenevad összetétel, majd ebből elvonva a fene. Tehát aki fenyeget, az a fogat fenegeti, későbbi változatban: fenyeget. Ugyanilyen szemléletű az agyarát fenő, vagyis agyarkodó vadkan. Ebből lett szóhasadással az acsarkodik ige. Jelentése: ármánykodik, áskálódik. A higgad, lehiggad (ideges, izgatott állapota szünőben van, megnyugszik) . jelentésfejlődése azzal függ össze, hogy a dolgokon végbemenő folyamatok is hasonlónak látszanak lelki folyamatokhoz, és így ezeknek nevet is adhatnak. A higgad a híg melléknév szármázéka. Legrégibb jelentése: tisztul, leülepedik. Majd később a meglágyulást, a folyadékok tisztulását fejezte ki. Régen ilyeneket mondtak: „A diny- nye haja higgad.” Facsard ki, és higgadjon le a lének süreje." A vízzel kapcsolatos a buzog, buzdul, buzgólkodik igék jelentésének kialakulása. A buzog-nak régen volt „ömlik, áraszt” jelentése is. Mai jelentése: buzgólkodik, valamiért lelkesedik. Ennek az igének a származéka a szakmai szóvá lett buzgár, amelyet sajnos, nagyon sokszor emlegettek az emlékezetes nagy áradások idején. A fásul ige is érthetően változtatta meg régi fává vagy fához hasonlóvá lesz jelentését mai jelentésére (érzéketlenné, közönyössé válik). A feszülés fogalma könnyen megérteti a feszeng, fe- szeleg mai jelentését: nyugtalanul izeg-mozog, feszélyezve érzi magát. Kiss István Miért, van téli is? — kérdezhetné joggal az olvasó, ha a szeme véletlenül rátéved erre a címre. Igen, van, sőt csak az van a tudatunkban, tessék csak úgy hangosan kimondani azt a szót; Színház!... Mindjárt ünnepélyességet érzünk viselkedésünkben, tartásunkban, sőt magunkon véljük az ehhez illő sötét ruhát is. Milyen hosszú utat tett meg a színház, görög őseitől napjainkig, hogy ilyen fennkölt hangzású legyen! Ősztől tavaszig elfogadjuk a színházat olyan ünnepélyesnek, amilyen, de egy évben egyszer, nyáron visszatérünk ősi formájához, a szabadtérihez!... Megélénkülnek a nézőtér színei is, lazul az öltözék zártsága, egyszóval a színházban is nyár van ... Nos, ezt a hangulatot próbáljuk műsorunk címében is jelezni, tartalmában meg visszatekintünk a lassan elmúló nyár szabadtéri előadásaira. Jártunk Szegeden, Gyulán, Szentendrén, a Balatonon és természetesen Budapestet sem kerültük el. Kecskemétiekkel mindenütt találkoztunk. Gyulán, a Várszínházban rendezte Miszlay István, a Katona József Színház igazgatója Tirso de Molina: Zöldnadrá- gos lovagját, Szegeden Pathó Istvánt láttuk Vörösmarty drámájában, a Czillei és a Hunyadiakban. Szentendrén meg Major Pál kitűnő alakításának tapsolt a közönség, Goldoni Kávéházában. Éppen Szentendrén történt, amikor Varga Zoltán fotósunkkal beléptünk a művelődési ház öltözővé alakított folyosójára, megdöbbenve néztek a színészek, az eddig megszokott tévé-kamerák helyett megjelenő fényképezőgépre. Pillanatnyi elképedés után, megszólalt Garas Dezső: . — Mi az, a Színházi Albumnak nyáron csak egy fotóra telik? Nos, nyilvános cáfolatul olvasóink figyelmébe ajánlom ma esti adásunkat. Radó Gyula # Dr. Váradi György műsorvezető, a csapó mögött a füredi mólón. (A szerző felv.) • Garas Dezső: „Mi az, a Színházi Albumnak nyáron csak egy fotóra telik?” (Foto: Varga Zoltán) Üj könyvekről — néhány sorban Ez alkalommal néhány Kossuth-kiadványra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Király István: Hazafiság és forradalmiság Az ismert nevű tudós, irodalomtörténész cikkeit, tanulmányait adja át az olvasónak a Kossuth Könyvkiadó. Többek között Ady Endréről, s Móricz Zsigmondról irt elgondolkoztató, állásfoglalásra késztető tanulmányt a szerző. A hazafiságról, s a forradalmiságról szóló tanulmányok teszik még gazdaggá a könyvet. A pénz Ez a címe annak a nagyszabású monográfiának, amelynek három szerzője van: Bácskai Tamás. Huszti Ernő és Simon Pé- terné. A műben tudós alapossággal gyűjtötték egybe mindazt, amit a pénz történeti, s jelenbéli szerepéről tudni kell. A pénzügyi kérdésekkel, a bankokkal, s egyéb pénzzel kapcsolatos dolgokkal ismertet meg bennünket közelebbről ez a gazdag tartalmú kötet. Könyv a népesedéspolitikáról Dr. Szabadj? Egon szerkesztette a Népesedéspolitika — a világ népességi problémái című könyvet, amelynek tizenhárom hazai és külföldi szerzője van. A nemzetközileg is elismert demográfusok tollából származó tanulmányok bizonyára sokaknak az érdeklődését felkeltik e fontos .kérdés iránt. Mesélek a gyerekeknek A gyerekes szülőknek akkor a legnehezebb, ha csemetéjüknek- már nyiladozik az értelme, s első lépéseit teszi az önálló gondolkodás útján. Természetesen ez az önálló gondolkodás még logikus és pillanatok alatt kiszűri a képtelenségeket, igen komoly leckét adva ezáltal a szülőnek. Itt vannak például a mesék, amelyek valóban tele vannak képtelenségekkel. de azokat az öt-hatéves gyerek nem tudja megemészteni, nem érti, mi az. hogy vasorrú bába. mézeskalács ház. Magam igen sokat mesélek a gyerekeimnek. Egy-egy ilyen mesedélután aztán a verejtékes magyarázatok zsákutcájába fullad, s szégyen, nem szégyen, képtelen vagyok elhitetni velük fordulatokat^ megvilágítani előttük, ami előttem is homályos és sötét. Valami baj van a mesékkel. Régiek, csomó olyan fogalom található bennük, ami a mi gyerekeink előtt teljesen ismeretlen, s még csak megmagyarázni is képtelenségnek tűnik. Vegyük elő mondjuk a legközismertebb mesék egyikét, ? a Piroska és a farkas címűt. Leülünk a gyerekekkel, izgalommal várják, hogy na, apu mit fog mesélni. Elkezdem és addig nincs is baj, amíg Piroska nem találkozik az erdőben a farkassal, aki megkérdezi tőle, hová mész Piroska... — De apu! A farkas nem tud beszélni — érvel a fiam és persze. hogy igaza van. Mit mondok erre? — Hát a mesében tudod kisfiam, minden előfordulhat. Rám néz. tekintetében kétkedés. mert aputól valamivel egyértelműbb. világosabb választ szokott kapni, de azért kéri, folytassam .... Oda* érünk. Hogy a farkas hamm. .bekapta a nagymamát. A kislányom sírva fakad, mert ő nagyon szereli ^nagymamát s éppen ezért minden nagymamát sajnál. A fiam viszont rákérdez az eseményre: — És nem is rágta meg? — Nem hat! A farkasnak nagy szája van. — Pedig a farkas csak akkora, mint egy kutya, a nagymama pedig sokkal nagyobb. Hát ilyen is előfordul a mesében? — Na. folytassuk, hátha mégsem így volt — zárom le ravaszul a zsákutcába vezető vitát. Később már nem merem azt mondani, hogy a farkas Piroskát is bekapta, inkább úgy fordítom, hogy bezárta a szekrénybe. Ez enyhébb yáltozat. A gyerekek kétkedése ott éri el a csúcspontját, amikor a vadász felvágja a farkas hasát és kijön a nagymama. Piroskával együtt, ök azonban emlékeznek: — Hát nem a szekrénybe zárta a farkas a Piroskát? Azt mondtad apu! Ezen átsiklom. nem veszem észre, hanem mondom tovább, hogy a farkas hasát megtöltötték kővel, bevarrták, a farkas elszaladt. — Akkor a farkas megdöglött. Igaz. apu? — Igaz!'— vágom rá gyanútlanul, alapot adva a másik kérdésre: — És mégis hogy szaladt el? —■ Kisfiam, a mesében sok minden megtörténhet... Abban állapodtunk meg, hogy holnap majd jobbat, érdekesebbet mesélek. Elalszanak, s azon töprengek s mellettük: holnap mit meséljek ezeknek a csöppségeknek. amiben nincs bekapás, hasfelvágás, lenyelés, megrágás, tehát olyasmi, amitől a lányom sírva fakad.. Tizenéves voltam, amikor az iskola tanulóiból alakult műkedvelő-együttessel eljátszottuk a Csipkerózsikát. Nagyon ■ tetszett nekem akkor, s úgy döntöttem, hogy másnap erről mesélek gyerekeimnek. Az esős vasárnap délután kiválóan alkalmas a nagy mesékre. így hát leheveredtünk hármasban és a szokásos egyszer volt. hol nem volt bevezetővel útjára indult Csipkerózsika. De már az első mondatok után megkaptam a kérdést: — Apu. a király az kicsoda? — A király nagyon gazdag ember és ő parancsol mindenkinek. Amit ő akár, azt muszáj 'teljesíteni. — Most is van király? — Hát egy-két király még van,' de például nálunk nincsen. — És hova lett. ha mégis volt? — Nagyon megöregedett és meghalt. — Másik nem lett helyette? — Nem lett. mert az emberek azt mondták: nekünk ne parancsolgasson olyan valaki, aki csak ül a széken és nem is dolgozik. — Ha nem dolgozott, akkor miért volt mégis nagyon gazdag ember. Mert te azt mondtad, hogy neked dolgozni kell, másképpen nem lesz nekünk ruha, cipő. meg görögdinnye, alma és kisbicikli. — Ez bonyolult dolog gyerekek. Folytassuk tovább a mesét. Ott tartottunk, hogy a királynak kislánya született, ő volt a Csipkerózsika. Na. ézt a Csipkerózsikát aztán a gonosz boszorkány megátkozta és azt mondta: amikor tizennyolc éves lesz. megszúrja a kezét egy tűvel és attól elalszik. Nagyon sokáig fog aludni. amikor eljön érte a királjrfi és hazaviszi. — Ez a királyfi az öreg királynak a fia. apu? — Igen. annak a fia. de egy másiknak, nem a Csipkerózsika apukájának. — Persze, mert az meghalt. De akkor mégis van helyette másik, pedig azt mondtad, hogy nincs. És ő is olyan gazdag, a királyfi? — Igen, neki is van palotája, szép fehér lova és ő sem dolgozik. De ne locsogjunk, mert sose érünk a mese végére. Ott tartottunk, hogy egyszercsak az ajtónálló jelenti az öreg királynak, hogy minden tűt összeszedtek, nehogy a kislány megszúrja az ujját. .— Mi a csudát csinál az ajtónálló. Az ajtóra nem lehet ráállni, csak ha leveszi és a szőnyegre fekteti. Másképpen csak a légy tud mászni rajta. Hogy van ez apu? — Nem mesélek nektek, ha állandóan csak kérdezgettek. Tessék aludni. így az ember eltéveszti a szép meséket, ti meg csak fecsegtek össze-vissza... — Miért vagy mérges apu. Te mondtad, hogy ha valamit nem értünk, téged mindig megkérdezhetünk. Akkor most mért vagy mérges. Te nem szoktál mérges lenni... — Jól van. Nem vagyok mérges. De tudjátok mit? Inkább arról mesélek nektek, hogy mit csinált egyszer apu, amikor olyan kicsi volt. ipint ti... És gyorsan kitaláltam egy kis történetet arról, hogy volt nekem egy kiskutyám, akit Mukinak hívtak, s azzal nagyon érdekeset játszottunk a fűben. Mielőtt elaludtak volna, megállapodtunk, hogy holnap veszünk egy igazi kiskutyát. Gál Sándor
