Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-19 / 194. szám
AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXIX. évi. 194. szám Ara: 90 fillér 1914. augusztus 19. hétfő Az alkotmány évfordulója, a kenyer ünnepe Több tízezren a kecskeméti nagygyűlésen Ünnepi díszbe öltözött tegnap Kecskemét. A fellobogózott város nemcsak alkotmányunk születésnapját, hanem annak a nagygyűlésnek résztvevőit is köszöntötte, amelynek ünnepi szónoka Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke volt, aki a délelőtt folyamán a megye vezetőinek társaságában Bugacra látogatott. Kecskemét üzemeiből, vállalataitól, a járás községeiből, sőt a megye távolabbi részeiből is — a nagy meleg ellenére — már kora délután szervezett csoportokban indultak el, s négy órára mintegy 30 ezer ember gyűlt össze a Szabadság téren. A Magyar Tanácsköztársaság emlékműve előtt felállított díszemelvényen foglaltak helyet a megye, a város és a járás közéleti személyiségei, termelésben élenjáró dolgozók, — közöttük párt-, állami és tömegszervezeti vezetők, ország- gyűlési képviselők, tanácstagok, ipari és mezőgazdasági üzemek vezetői, a szocialista brigádok képviselői. Az elnökség tagja volt többek között Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Gajdócsi István országgyűlési képviselő, a megyei tanács elnöke. A Himnusz hangjai után Major Pál, a kecskeméti Katona József Színház művésze elszavalta Garai Gábor Hazám című költeményét. A nagygyűlést dr. Bodóczky László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke nyitotta meg. A megyei, városi és járási népfrontbizottság ’nevében köszöntötte a résztvevőket, és emlékeztetett arra, hogy. negyedszázaddal ezelőtt fogadta el az ország- gyűlés a magyar nép alkotmányát, majd felkérte Losonczi Pált az Elnöki Tanács elnökét beszéd megtartására. Ezután Losonczi Pál lépett a mikrofon elé. Igen tisztelt ünnepi gyűlés! Kedves elvtársnők és elvtársak! Kedves kecskeméti és Bács- Kiskun megyei barátaim! Alkotmányunk napjának, az új kenyér hagyományos, szép ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntőm nagygyűlésünk minden résztvevőjét, Kecskemét, Bács- Kiskun megye lakosságát és egész dolgozó népünket. Örülök, hogy a mostani ünnepet, alkotmányunk megszületésének negyedszázados fordulóját együtt tölthetem el — a költő szavaival élve — „az Alföld tengersík vidékének” munkásaival, parasztjaival, értelmiségeivel. Megtiszteltetés számomra, hogy augusztus 20-a alkalmából átadhatom valamennyiüknek — országunk miniden dolgos emberének, az egész ünneplő népünknek — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a kormány szívélyes üdvözletét, legjobb kívánságait. Ügy érzem, jogos derűvel, elégedetten tekinthetünk a közösen végzett munka eredményeire, s úgy ünnepelhetünk, hogy büszkén mondhatjuk: szocialista társadalmunk — amelyet azért hoztunk létre, amelyen azért munkálkodunk, ljbgy az ember javát szolgálja — mind inkább kiteljesedik, mind több érett gyümölcsét kínálja népünknek. Az idei, mostani ünnepségünknek és megemlékezésünknek a 23 éves távolság, a' negyedszázad alatt megtett út sajátos fényt és jelleget ad. Huszonöt esztendő telt el azóta, hogy a magyar országgyűlés 1949-ben ünnepélyesen törvénybe iktatta népköztársaságunk alkotmányát, akt az alaptörvényt, amely — a nép akarátából, a nemzet programjaként — szentesítette a munkásosztály, a dolgozó nép kivívott hatalmát, és törvénybe foglalta a szocialista társadalom megteremtésének szándékát Szocialista alkotmányunk elfogadása — ezt akkor is éreztük, tudtuk, s ma emberöltőnyi távlatból nézve még inkább megerősíthetjük — történelmi tett volt: az új honfoglalás és az új államalapítás nagy munkáját hozta tető alá a nép. Ezzel a jogi lépéssel a magyar nép ezer esztendő jogtalanságának, elnyomatásának vetett véget. Lezárta azt a kort* melyben a nép munkájával, áldozatvállalásával, társadalomformáló erejével olyan körülmények közepette tartotta fenn és éltette Magyarországot, hogy ő maga jogfosztottként élt saját otthonában. Népünk pontot tett az úri Magyarország történelmének végére és új fejezetet nyitott az addigi történelmünk oly sok keservet, nyomorúságot, szegénységet és vért látott könyvében. Az 1949-ben elfogadott alkotmányunk már összegezhette a kibontakozóban levő új korszak első vívmányait is: felmérte azt á néhány esztendős utat, amelyet a magyar nép azt követően járt végig, hogy a Szovjetunió — a második világháborúban kivívott nagy győzelmei nyomán — óriási véráldozatokkal felszabadította hazánkat is, lehetőséget teremtve ezzel az igazságos, kizsákmányolástól mentes, szocialista társadalom megteremtésére Magyar- országon. Méltán emlékezhetünk rá, hogy a felszabadulást követő háromnégy év alatt akkora utat járt be az életerőre kapott ország, amekkorát soha addig egész íratlan és írott történelme során. Ebben a rövid időszakban a forradalmi változások egész sora viharzott végig országunk és népünk életén; a munkásosztály, a kommunisták vezetésével, az áldozatok súlyát vállalva a harc élére állt; eldőlt az ezeréves per a parasztság javára; a forradalmi erők megteremtették a maguk demokratikus hatalmát; kikiáltottuk a köztársaságot; visszavertük a reakciós ellentámadásokat; a munka aranyfedezetével jó pénzt teremtettünk; az újjáépítés viharos lendülettel folyt; államosítottuk a bányákat, bankokat és a nagyipart, jórészt a nagy- és külkereskedelmet. A baloldali erők tömörítésével, a munkás-paraszt szövetség kikovácsolásával, a két munkáspárt egyesülésével politikailag is bezártuk a kört: győzelemre vittük hazánkban a szocialista forradamat. Ezzel válhatott a szocializmus felépítése az alkotmányban rögzített, lelkesítő nemzeti céllá. És ha most — alkotmányunk megszületésének negyedszázados ünnepi évfordulóján — visszatekintünk a végigjárt útra, dicsekvés és túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy valóra váltottuk az akkor nemzeti célként kijelölt feladatokat: leraktuk a szocializmus alapjait, sikerrel folytatjuk a szocializmus építését. Országgyűlésünk 1972-ben már azért fogadhatta el alkotmányunk új, egységes szövegét, mert ami 1949- ben jórészt még cél volt, immár valósággá lett. Ezek alapján válik kézzelfoghatóvá a megállapítás, hogy az ország egészén és életünk minden vonatkozásában korszakalkotó átalakulás zajlott le. Népünk történelmet formáló munkpja nyomán jelentősen és meghatározóan előbbre léptünk a felszabadulást követő években kiharcolt óriási politikai, társadalmi és gazdasági vívmányokon; újabb, gyökeres változások mentek végbe társadalmunk életének egészében. Alkotmányunk ezt tö4 mören így fejezi ki: „A Magyar Népköztársaság szocialista állami a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. Államépítő tevékenységünk — melynek alkotmányunk megteremtése egyik kimagasló és irányt mutató eseménye — eredménnyel teljesítette és teljesíti feladatát. Alkotmányunk megfelelő teret és feltételeket teremtett és teremt ahhoz, hogy az élet által megkövetelt módon, és hatásfokkal alakuljanak állami, társadalmi intézményeink, berendezkedésünk. Az ipar .gyors fejlesztésével, a szövetkezeti földtulajdon megteremtésével és kialakulásával népgazdaságunk egészében uralkodóvá lettek a szocialista tulajdon- viszonyok, a nekik megfelelő osztálytagolódással. Az élet immár történelmi vívmányai erősítették meg azt a hatalmat, melyben a társadalom vezető osztálya a munkásosztály, ’ mély e hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi rétegével együtt gyakorolja; azt a társadalmat, amelynek eredményesen dolgozó, elismert vezető ereje — ahogyan az alkotmány megfogalmazza — „a munkásosztály marxista—leninista pártja”. Azt mondják — és joggal — egy alkotmány üdvös ismérvei csak a gyakorlatban ellenőrizhetők. Hogy egy alkotmány menynyire jó, milyen mértékben szolgálja az állampolgárok javát, az csak azon mérhető, hogy a gyakorlatban is megvalósulnak-e — és hogy az előírásoknak, az alkotmány betűjének és szellemének megfelelően valósulnak-e meg — tételei, paragrafusai: Mi bátran és büszkeséggel mondhatjuk ki, hogy alkotmányunk az elmúlt negyedszázadban a gyakorlatban is messzemenően kiállta a próbát: minden tétele valós társadalmi, politikai és gazdasági vívmányokat szentesít. Olyan vívmányokat, amelyek a nép, minden dolgozó ember javát szolgálják. Alkotmá- (Folytatás a 3. oldalon) Losonczi Pál ü
