Petőfi Népe, 1974. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-15 / 190. szám

1974. augusztus 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 KÖZGAZDÁSZ SZEMMEL Termelés — anyagi érdekeltség Népgazdaságunk szocialista fejlődésének közel három évtizedes tapasztalatai mindin­kább arra utalnak, hogy a gazdasági fejlő­dés mennyiségi növekedésének hagyományos tartalékai kimerülőben vannak, a további előrehaladást a fejlesztés hatékonyabb esz­közeivel és színvonalasabb módszereivel le­het csak biztosítani. E cél elérését szolgálta a gazdaságirányítási rendszer reformja is, amely a gazdálkodás középpontjába a válla­lati eredményt állította, és olyan gazdasági szabályozókat léptetett életbe, amelyek az üzemi kollektívákat a mind nagyobb nye­reség elérésére ösztönözték. Ezek — a ter­melés hatékonyságának növelését elősegíteni hivatott rendelkezések — az anyagi érdekelt­ség fő forrásává is a nyereséget, illetve az ebből képezhető részesedési alapot tették. Ennek hatása országszerte és a megyében is — már 1968-ban megmutatkozott a vállala­tok, szövetkezetek eredményeiben, és azóta évről évre nőtt az elért nyereségtömeg. • A nyereség, a nyereség­részesedés és az ebben részesültek számának alakulása. A nyereségrészesedési rend­szerbe bevont megyei székhelyű önálló vállalatok és szövetkeze­tek 1973-ban * 1,6 milliárd torint nyereséget értek el, ami 65 szá­zalékkal, haladta meg az 1969. évit. A legutóbbi öt évben a me­gye gazdasági ágazatai közül leg­egyenletesebben az iparban nőtt a nyereségtömeg. A nyereségré­szesedési ■ rendszerbe bevont munkavállalók köre évről évre kismértékben szintén bővült. Nem mondható el ugyanez az év végi részesedésként kifizetett összegek alakulására. A változó gazdasági, illetve pénzügyi sza­bályozók ugyanis mind maga­sabb mércét szabtak. Részben eb­ből eredően, részben az időjárá­si és egyéb termelést alakító té­nyezők hatására ezért csak 1973- ban sikerült az 1969. évinél na­gyobb összegű nyereségrészese­dést kifizetni. A termékek önköltsége általá­ban vállalati számításokon ala­pult, s viszonylag nagy biztonsá­gi hányadot tartalmazott. Rz ily módon képződő nyereség elvoná­sára a közgazdasági szabályzókat 1971-ben módosították, ami a vál­lalati nyereségek felosztását lé­nyegesen megváltoztatta. Az ak­kor bevezetett város- és köz­ségfejlesztési befizetés — mint költségvetési elvonás — valamint a kötelező tartalékalap-képzés . részarányának növelése a válla­latoknál visszamaradó nyereség­re, ezen belül a részesedésialap­képzésre — mérséklőén hatott. Az utóbbi három évben a sza­bályozókon már nem történt lé­nyegesebb módosítás. Mind a nye­reség, mind a nyereségrészesedés, mind a belőle részesülők köre 1971-ről 1972-re kisebb lett, majd 1973 óta fokozottabb ütemben növekedett. Az eredményjavulás és a köz- gazdasági szabályozók együttes hatására 1969—1973 között a vál­lalatoknál és szövetkezeteknél jelentős alapképzésre nyílt lehe­tőség. Ezek az alapok évenként általában 10—15 százalékkal gya­rapodtak. Ebben az időszakban a mérleg szerinti nyereség megyén belüli felosztásában lényeges vál­tozás nem történt. 1973-ban az előző évhez mérten 321 millió forinttal nőtt a válla­lati nyereség. Ebből ,a részesedé­si alapot 23, a fejlesztési alapot 57, a tartalékalapot pedig 10 mil­lió forinttal lehetett növelni. 1969-től 1972-ig a nyereségju­talom és nyereségprémium ké­pezte a közvetlen anyagi ösztön­zést szolgáló évközi kifizetések közel felét. 1973-ban ez az arány már csak 40 százalék volt. A közvetlen anyagi ösztönzés­ben döntő szerepe volt az év vé­gi részesedésnek, minthogy az utóbbi öt évben az összes köz­vetlen béren felüli személyi jut­tatásnak mintegy háromnegyede ilyen formában került szétosztás­ra. 1973-ban 43 ezer ipari, közel 7 ezer építőipari, 13 ezer állami gazdasági, és közel 14 ezer ke­reskedelmi, vagyis összesen mint­egy 77 ezer munkás és alkalma­zott jutott év végi részesedéshez a megye önálló termelő egysé­geinél. Ezek a munkavállalók évenként a béren felül 2—3 heti keresetnek megfelelő jövedelem- többlethez jutottak. A megyei át­lagon belül természetesen igen jelentős azoknak a száma, akik egy hónapos keresetnél is töbö nyereségrészesedéshez jutottak. A legnagyobb összegű egy főre jutó év végi részesedést 1971­1972- ben a kereskedelem, azon belül a szövetkezeti kereskede­lem (1690, illetve 1617 Ft-ot), 1973- ban pedig az állami mező- gazdaság és az iparon belül a ta­6482, a kereskedelemben pedig átlagosan 4565 forint év végi részesedést fizettek ki. A műsza­ki, forgalmi és gazdasági közép­vezetők átlagosan 3—4 ezer, a termelésirányítók 2600—3200, és az ügyintézők 2Ó00—2600 forint nyereségrészesedéshez jutottak. A megye gazdasági ágazatai­ban a béren felüli személyi jö­vedelmeknek mintegy háromne­gyed része év végi egynegyed ré­sze évközi kifizetés. Ezen belül csaknem fordított az arány a fel­sőszintű vezetők esetében. A me­gye valamennyi ágazatában a vál­lalati igazgatók és a szövetkeze­ti elnökök béren kívüli személyi jövedelmének mindössze 30—35 százaléka, az év végi részesedés, az ügyintézők esetében ez az arány 60—70 százalék. A béren felüli közvetlen anya­gi ösztönzést kiegészítették még a meghatározott rendeltetésű közvetlen személyi és az évről évre nagyobb összegű közvetett juttatások. Ez szintén jelentős mértékben hozzájárult a munká­sok és alkalmazottak jövedelmé­nek növeléséhez. A megye gazdasági ágazatai­ban 1973-ban 70 millió forintot fordítottak a részesedési alapból közvetett juttatásokra, ennek több mint a felét — 37 millió fo­rintot — üzemi étkeztetési hozzájárulásként fizették ki. A 9 A részesedési alapok mégoszlása és felhasználása. nácsi ipar (1710 Ft-ot) fizette munkavállalóinak. Tavaly az ipar és az építőipar ' kiemelt munkaköreiben a meg­előző évinél lényegesen nagyobb év végi részesedéshez jutottak azok a dolgozók, akik hatással voltak a gazdasági tevékenység színvonalának emelésére. A ke­reskedelemben a kiemelt munka­körökben dolgozók, a mezőgazda­ságban pedig a felsőszintű veze­tők részesedése viszont nem érte el az 1972-es évit. Még így is a mezőgazdaságban volt a legma­gasabb a felsőszintű vezetők év végi részesedése. Az idén a vállalatok igazgatói és szövetkezetek elnökei részére az 1973. évi erednjpnyek alapján az iparban 5723, az építőiparban 4089, az állami gazdaságoknál gyermekintézmények fenntartá­sára 4,4 millió forintot, üdülte­tésre 4,2 millió forintot, egyéb szociális-kulturális célra 10 mil­lió forintot, lakásépítési alap­képzésre, hozzájárulásra 3,1 mil­lió forintot és egyéb célokra még további 11,3 millió forintot for­dítottak. Végeredményben a részesedé- sialap-felhasználás emelkedő irányzatú. 1971-ben 247, az ezt követő évben 248 és 1973-ban 260 millió forintot fordítottak a megye vállalatai és szövetkezetei a részesedési alap felhasználása keretében közvetlen anyagi ösz­tönzésre, közvetett juttatásokra, és bérfejlesztésre. Dr. Vasiagh Gyula a KSH tájékoztatási osztály vezetője Amit a magyar tudósokra bíztak A szocialista országok közötti műszaki-tudományos kapcsolatok negyedszázados, gazdag múltra tekintenek vissza. Már a KGST megalakulásának évében kimond­ták, hogy a tagállamok bocsássák egymás rendelkezésére meglevő és a későbbiekben megszerzett tudományos és műszaki ismere­teiket. A szocialista országok tudo­mányos ismereteinek, műszaki tapasztalatainak és módszereinek hatékony elterjesztése jelentős eredményeket hozott a KGST- országok számára, hasonlókép­pen dinamikus előrehaladás tör­tént az államok közötti széles körű egyetemi diák- és tudós­csere területén is. A magyar mérnökök jelentős része a Szov­jetunióban szerezte meg diplomá­ját, s napjainkban is változatlan intenzitással folyik a tudományos kutatók külföldi, mindenekelőtt a Szovjetunióban történő' tovább­képzése. Az 1960-as években azonban már olyannyira felgyorsult a fej­lődés, hogy a korábbi tudomá­nyos együttműködési formák ke­vésnek bizonyultak. A - tudomá­nyos-technikai forradalom tem^ pójával a KGS'í'-országok külön- külön aligha tarthatnának lépést. A kutatások, a fejlesztések mind jelentősebb összegű beruházási eszközöket igényelnek, s ezek fe­dezése, a megfelelő tudósgárda kiképzése, összefogása kizárólag a legszorosabb nemzetközi koo­peráció útján valósítható meg. A Bukarestben elfogadott komplex program a tudományos­műszaki együttműködés újabb le­hetőségeit nyitotta meg. A tag­országok 18 alapvető témakörben határozták el a szoros koordiná­ciót. Célul tűzték, hogy közösen munkálkodnak egyebek között az új műanyagok és műtrágyák, a félvezetők kialakításán, az irá­nyítás-szervezés gépesítésén, a hegesztéstechnológia és az élel­miszer-gazdaság számos ágának fejlesztésében. Már. 1971. áprilisában megala­kultak az első közös tudományos koordinációs központok, amelyek különféle témakörben szervezték meg a' nemzetközi együttműkö­dést. Hazánk tudósaira is jelentős feladatok jutottak e nemzetközi méretű öszefogásban. Amellett, hogy kutatóink tucatnyi koordi­nációs központ munkájában vesz­nek részt tevékenyen, Magyaror­szág is több téma gazdája, fele­lőse. A Központi Fizikai Kutató Intézetben hozták létre azt a nemzetközi kísérletező kollektí­vát, amely a nagy teljesítményű, úgynevezett WER (víz—víz— energiarendszer) — típusú atom­reaktorok kritikus pontjainak fi­zikai vizsgálatával foglalkozik. A Közúti Közlekedési Tudományos Intézetet ugyanis a KGST jelölte ki arra, hogy kifejlessze a leg­korszerűbb és leggazdaságosabb közúti-szállítási eszközöket. A budapesti Építésgazdasági és Szervezési Intézet koordinálja a háztartási szemét, a hulladékok racionális megsemmisítésének, il­letve hasznosításának módozata­it kutató vizsgálatokat. Tavaly világszerte feltűnést keltett az az egyezmény, amelyet a KGST-országok képviselői éppen a magyar fővárosban írtak alá a rákkutatás gyógyszeripari kutató­munkáinak koordinálására. A magyar gyógyszeripar híre, sok kiváló eredménye régen átívelt már az országhatáron, az Onko­lógiai Intézet daganatkutatóinak sikereit pedig valamennyi konti­nensen számon tartják. Ez a ma­gyarázata annak a megtisztelte­tésnek, amely a KGST keretében a magyar tudomány osztályrészé­ül jutott. Orvosaink, orvosvegyé­szeink irányításával kiváló ké­pességű nemzetközi stáb dolgo­zik Budapesten, s fáradozásukat minden bizonnyal értékes felfede­zések követik. Nemrég nyolc magyar gazda­sági kutatóintézmény írt alá együttműködési szerződést a KGST égisze alatt működő Szo­cialista Világrendszer Gazdasági Kérdésekkel Foglalkozó Nemzet­közi Intézettel. A szerződés alap­ján a Közgazdaságtudományi In­tézetben az integráció mechaniz­musának kérdéseivel, valutáris és hitelezési problémákkal fog­lalkoznak. Az Országos Tervhi­vatal Tervgazdasági Intézete az egyes népgazdaságok szerkezeti fejlődésével kapcsolatos kérdé­sek vizsgálatára vállalkozott. A Konjunktúra és Piackutató Inté­zet foglalkozik a KGST-országok külkereskedelmi áruszerkezete és a kétoldalú kapcsolatok közötti összefüggésekkel, a tőkés világ­piaci árakat alakító tényezőkkel. Mindent összevéve: a KGST- országok eddig több, mint 40 sokoldalú tudományos és mű­szaki együttműködési megállapo­dást kötöttek, s a közös kutatási és fejlesztési programok lehetővé teszik, hogy lépést tarthassanak a technikai forradalom legújabb vívmányaival, s maguk is irányí­tói legyenek a hétmérföldes lép­tekkel fejlődő tudományos kuta­tásoknak. B. G. Garnitúra helyett kisbútorok Könnyű, modern bútorokat keresnek a házgyári lakásokba A Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem piackutató és piacszervezési tanszéke a Buda­pesti Bútoripari Vállalat megbí­zásából — hallgatók bevonásával — széles körű, a társadalom szin­te valamennyi rétegét felölelő, helyzetfelmérő vizsgálódásokat végzett. Budapesten és öt vidéki nagyvárosunkban 800, házgyári lakásban élő családot kerestek fel. Azt igyekeztek földeríteni, hogy az újdonsült tulajdonosok bútorvásárlási elhatározásait mi­lyen szempontok irányítják. Dr. Mózes László tudományos főmunkatárs, Oláh Bélának, az MTI tudományos munkatársának elmondotta, hogy — ellentétben a közhiedelemmel — a nagyüze- mesített lakásgyártást nem a sab­lon jellemzi: egyedül a 43. sz. építőipari vállalat negyvenöt faj­ta lakást épít. Ez a bútorterve­zőkkel és a kereskedelemmel szemben is új, fokozott követel­ményeket támaszt; s tudni sze­retnék, hogy a hagyományostól sok mindenben lényegesen eltérő házgyári lakások birtokosai mi­lyen új fajta és milyen kivitele­zésű bútorokat vásárolnának a legszívesebben. — A minél valósághűbb hely­zetkép kialakítása érdekében — mondotta —, 26 lakástípus több mint 2000 szobájának berendezé­si rendszerét elemeztük. Főként a másfél-, két és félszobás, 3—5 személyes lakások bebútorozási gyakorlatát tanulmányoztuk. Megállapítottuk, hogy a bútorke­reslet szempontjából a lakás mé­rete csak az egyik •— egyébként igen fontos — adottság: hasonló jelentősége van a beköltözők tár­sadalmi-gazdasági helyzetének is; legfontosabb motiváló ténye­ző azonban a család nagysága. Az új lakástulajdonosok — ott­honuk szerkezeti felépítéséhez igazodva a faltól-falig terjedő bútorelrendezéstől idegenkednek, s jobban kedvelik a könnyen mozgatható, elemeire szedhető, apróbb berendezési tárgyakat. Különösen a sarokbútorokat és az egyszemélyes heverőket sze­retik, az üzletekben kapható, ké­nyelmetlen székek helyett inkább puffokat és kisebb méretű ülő­bútorokat igyekeznek beszerez­ni. A több darabból álló, egysé­ges miliőt tükröző garnilúrarend- szert elavultnak tartják, s in­kább egyedi kisbútorokat szeret­nének vásárolni. A beépített szekrényrendszert gazdaságosnak tartják ugyan, de a kétajtós szek­rényekhez továbbra is ragasz­kodnak, mert a kényes ruhada­rabok, női blúzok azokban .job­ban tárolhatók. A kombinált és a háromajtós szekrények is ve­szítettek népszerűségükből, s a toalett-tükrök és éjjeliszekré­nyek is kimennek a divatból. Az is kiderült, hogy egy- és kétsze­mélyes ágyat, valamint kétsze­mélyes rekamiét is egyre keve­sebben visznek új otthonukba, ugyanakkor hiányolják, hogy ke­vés az új rendszerű fotel- és szekrényágy. A megkérdezettek úgy véle­kednek, hogy több dohányzóasz­talt kellene forgalomba hozni. Nagy örömmel tapasztaltuk — folytatta —, hogy a megkérde­zettek kivétel nélkül ragaszkod­tak a lakásban elhelyezhető vi­rágokhoz. Ugyanakkor az üzle­tekben megfelelő kivitelezésű vi­rágállványt nem lehet kapni, és ilyen irányú szükségleteiket bar­kácsolással próbálják pótolni, vagy kisiparosoktól — drágább áron — szerzik be. Egyértelműen kiderült, hogy a mai modern la­kásberendezés egyik legnagyobb problémája a lakás otthonossá­gát és melegségét biztosító ap­róbb bútorok, kiegészítő cikkek nagymérvű hiánya. Közgazdászaink vizsgálataik ta­nulságaként egy „panel” elneve­zésű bútorcsalád kialakítását ja­vasolják, amelynek legfontosabb elemei lehetnének: egy panel- rendszerű szekrénysor, különbö­ző fotelek, tetszés szerint hozzá választható egyszemélyes heve- rők, illetve összecsukható reka- miék, asztalok és apróbútorok. Azt is kipuhatolták, hogy a meg­vásárolt új bútorokkal mennyire elégedettek a családok, és hogy azok beszerzésére mennyi időt fordítottak. Kiderült, hogy a vá­sárlóknak csak mintegy fele tu­dott ilyen természetű gondjaitól egy csapásra megszabadulni; egy­ötödüknek már egy hónapnál több időt kellett bútorvásárlás­sal eltöltenie. Látszólag a két­szobás és a kétszoba-hallos la­kásokat volt a legkönnyebb be­rendezni; az egy-másfél szobá­sokba csak egy hét alatt sikerült megfelelő bútorzatot összehozni, a háromszobásoknál pedig a be­szerzés egy hónapnál is tovább tartott. (MTI) IJj termék az építkezésekhez Húsellátás az ünnepek alatt A Villamos­szigetelő és Műanyaggyár kiskun­félegyházi gyárában nemrégiben -új termék gyártása kezdődött. Házgyári elemekhez készítenek újszerű elektromos falidobozokat — hat fajtát — amelyeket beépítenek az elemekbe. A gyár sorra kapja a megrende­léseket a házgyáraktól, építőipari vállalatoktól. Felvételünkön Borsi Józsefné dörzshegesztővel a falidobozokon a csomagolás előtt az utolsó simítá­sokat végzi. (Opauszky László felvétele.) Minden eddiginél jobb és ki­egyensúlyozottabb lesz az augusz­tusi kettős ünnep hús- és húské­szítmény-ellátása — tájékoztatták az MTI munkatársát az Állatfor­galmi és Húsipari Tröszt illetéke­sei. A tavalyihoz képest 94 va­gonnal több áru kerül az üzlelek- be, összesen 655 vagon hús és húskészítmény vár eladásra. A legnagyobb mennyiségben sertés­hús kerülhet az asztalokra, össze­sen 465 vagonnyit szállít az ipar, emellett 70 vagon marhahúst és 220 vagonnyi egyéb húskészít­ményt juttatnak a kereskedelem­nek. Univerzális pótkocsik a mezőgazdaságnak A Hódmezővásárhelyi Mezőgaz­dasági Gépgyártó Vállalatnál új típusú, univerzális mezőgazdasági pótkocsi gyártását kezdték meg, az NDK-beli Fortschrítt-céggel koprodukcióban. A pótkocsira kü­lönleges kaparószalagokat szerel­nek, amelyek — a vontató erő­gépről működtetve — a különfé­le követelményeknek megfelelően, tetszés szerinti sebességgel ürítik ki a kocsit. Jól használható ez a szerkezet például silógödörtöl­téskor, vagy a malomgaratba öntéskor. Ugyanezek a kocsik, kü­lönleges szórószerkezettel felcse­rélve. kiválóan alkalmasak arra, hogy előre beállítható szélesség­ben és rétegben elterítsék a föld- dünkön az istállótrágyát. Még az idén ezer ilyen pótko­csit gyártanak, a következő évek­ben pedig átlagosan mintegy öt­ezer kerül ki az üzemből. (MTI) A világ első sugárhajtású mezőgazdasági repülőgépe 0 A Szovjetunióban bemutatták a világ első sugárhajtású mező- gazdasági repülőgépet, az M—15-öt, amely szovjet és lengyel mérnö­kök tervei alapján készült el. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS.) *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom