Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-13 / 162. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 13. A hatékonyabb gazdálkodás útja Az MSZMP Központi Bizottsága múlt év novemberi ha­tározata a mezőgazdasági termelés 2—2,5 százalékos növe­kedését irányozta elő 1974-re. Az előző évek fejlődési üte­ménél valamivel szerényebb cél elérése korántsem kisebb feladat, hiszen a termelés növélésével egyidejűleg mégin- kább előtérbe kerül a gazdálkodás hatékonysága. EXPORTÁLÓ VÁLLALATOK Mit vigyünk a világpiacra? Külgazdasági kapcsolatainkat az elmúlt évben és az idei eszten­dő mögöttünk levő hónapjaiban is a nemzetközi árucsercforgalom rendkívül gyors növekedése jellemezte, s ez kétségkívül pozitív je­lenség. Rászolgál erre a jelzőre az a tény Is, hogy a múlt esztendő­ben a tőkésországokkal folytatott kereskedelem mérlegét is aktí­vummal zártuk. Ugyanakkor — s ez nem mond ellent az előbbinek — épp a külgazdasági kapcsolatok területén jelentkeznek azok a problémák, amelyeknek hatása országhatárokon belül is érződik, és megoldandó feladatokat vet fel. 0 A szőlőtermesztés, feldolgozás melléktermékei hasznosításának egyik folyamata történik Kunfehértón az állami gazdaságok társulása borkősavgyárában. Seprőtésztából, szőlő törkölyből, híg seprőből gyógyszer- és édesipari alapanyag, dúsított fehérjetakarmány készül. A termelés és a hatékonyság növelése nem újkeletű teendő. A mezőgazdasági termelés azonban egy-két terméktől eltekintve ki­elégítőbb ellátást tesz lehetővé. Nem szükséges tehát a termelés minden áron való fokozása. A mezőgazdaság ugyanis egyre több gépet, kémiai anyagot, fehérje- takarmányt, drága vetőmagot használ fel. Ezek egy részét csak külföldön tudjuk beszerezni. Nem mindegy, hogy e költséges anya­gok, eszközök felhasználásának mi az eredménye. A gazdaságos termelésszerkezet megteremtése elengedhetetlen feltétele a jövedelmező gazdálko­dásnak. Ennek során legalább két dologra kell figyelemmel lenni. Az egyik a természeti adottságok­hoz igazodás, a másik a legjobb termelési méret megteremtése. Az adottságokhoz alkalmazkodás a műve,éji ág megváltoztatását is igényelheti esetenként, amikor gyenge minőségű szántóföldet er­dősítenek, vagy gyepgazdálkodást vezetneK be. A művelési ág válto­zásra Bács-Kiskun megyében szá­mos példa van. A Kiskunsági Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság évente átlago­san 728 hektár. 1969 és 1974 kö­zött összesen 3643 hektár olyan területet erdősített, amelyet ko­rábban a mezőgazdaság haszno­sított Ez azonban nagyobb befekte­téssel járó beruházás, amely csak hosszabb idő alatt valósítható: meg. és nincs is rá minden üzem­ben szükség. A vetésszerkezet fe-. lülvizsgálata és az adottságokhoz igazítása szinte minden mezőgaz­dasági nagyüzemben követél­mény. A föld minősége, dombor­zati viszonya, az éghajlat egy-egy adott helyen általában csak né­hány növényfaj számára kedvező. A gazdaságos termelés feltételei­nek a vizsgálatakor mindezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. A gazdaságos termelésszerkezet megteremtése szorosan összefügg a szakosodással, a legalkalma­sabb termelési méret kialakítá­sával. Hiszen a korszerű gépek. berendezések általában csak na­gyobb területen működtethetők hatékonyan. Ezért a gazdaságok nem sok hanem csak néhány fé­le, az adottságaiknak leginkább megfelelő növény termesztésére szakosodnak. A Bácskában tíz esztendővel ezelőtt a mezőgazdasági szövet­kezetek vetésszerkezetében a ka­lászos gabona volt a területnek 42 százalékán. 1973-ban már csak 37,8 százalékán. Ezzel szemben megnőtt a kukorica vetésterülete, amely a korábbi 20.3 százalékról 1973-ra már elérte a 27,7 száza­lékot is. Az évelő pillangós ta­karmánynövények aránya is meg­haladta a korábbi 8.6 százalékhoz képest a 10 százalékot. Igaz, hogy ezen az arányon még lehetne to­vább javítani, a pillangós terü- tet további növelésére általában minden szövetkezetnek megvan a terve. A gazdaságok egyesülése követ­keztében évről évre növekszik az átlagos üzemi méret. A bajai já­rásban a néhány évvel ezelőtti 34 termelőszövetkezet helyett az egyesülések után 24 tsz maradt. Ezek nagysága a korábbi, 1968 hektárról 2500-ra emelkedett. A nagyobb területű üzemekben sok­kal könnyebben megvalósítható egy vagy több ágazat gazdasá­gos termelési mérete. A kisebb mezőgazdasági üzemek sincsenek elzárva a gazdaságos termelési méret kialakításától. A társulás megfelelő lehetőségeket teremt arra. hogy erőiket egye­sítve egy-egy ágazatban létrehoz­zák a gazdaságos termelés alap­ját.. Jó példát szolgáltatnak erre az ioarszerű termelési rendsze­rek és az egvéb társulások. A ba­jai kukoricatermelési rendszert például ebben az esztendőben már 74 mezőgazdasági üzem al­kalmazza 72.8 ezer hektáron. A termelő berendezések bővíté­se. kihasználása a hatékonyság növelésének egyik feltétele. A legutóbbi időben a beruházások előkészítésében a korábbinál jó­val nagyobb megfontoltság ta­pasztalható. Nem szabad, hogy ez a kedvező irányú változás indo­kolatlan tartózkodássá váljon. A meggondolt, jól előkészített beru­házásra feltétlenül szükség van, hiszen ezzel lehet megalapozni a .- további dinamikus fejlődést. Egyik forrása a hatékonyság nö­velésének a termelő berendezé­sek jobb kihasználása. A korsze­rű és a hagyományos állatférőhe­lyek egy része helyenként kihasz­nálatlanul áll. A bácskai szövet­kezetekben tavaly például a szarvasmarhatartásra szolgáló épületeknek mindössze 86,6 szá­zaléka volt kihasználva, de ennél még sokkal kedvezőtlenebb ará­nyok is vannak Bács-Kiskun me­gye más körzeteiben. Ez különö­sen a korszerű, a jelentős amorti­zációs költségeket okozó állatte­nyésztő.,telepe^ termelésének gaz­daságosságát. . rontja. Kézenfekvő, a feladat, asférőhelyek>'mielőbbi• benépesítése, megfelelő kihaszná­lása. Külön szólni kell itt a kisüze­mek termeléséről. Ezek megfele­lő kiaknázása a mezőgazdasági termelés hatékonyságát javítja. Itt ugyanis nagyobb beruházás nélkül növelhető részben az ön­ellátási célokat, részben az áru­termelést is szolgáló állattenyész­tés, zöldség-, gyümölcskertészet. Ezért fontos társadalmi érdek, hogy a kisüzemek, elsősorban a háztáji gazdaságok termelése ne csökkenjen, hanem növekedjék, illetve a nagyüzemek termelés- növekedésével összhangban ala­kuljon. Ez a kisüzemi termelés megfelelő támogatását teszi szük­ségessé. Kiskunhalason és környékén a Kiskunsági TESZÖV beszerző és készletező közös vállalkozásának közreműködésével a 25-ik, fejőgé­pet vásárolták meg a közelmúlt­ban a háztáji állattartók. A gyön­gyösi Agromechanika Ipari Szö­vetkezet gyártmánya segítségével óránként 6—8 tehenet lehet meg­fejni. Bármennyire is ’ meghatározó szerepe van a termelésben a tech­nikának, az anyagi feltételek­nek, a döntő szerep mégis az em­bereké, akik az egész termelési folyamatot végzik és irányítják. A mezőgazdasági üzemekben sok ezer jól képzett szakember dol­gozik. A követelmények azonban állandóan növekednek. ezért szükséges a legkorszerűbb terme­lési. szervezési eljárások megis­merése, gyakorlati alkalmazása, 3z újísl., szembeni fogékonyság. A korszerű ' szervezési elvek al­kalmazásának hatékonyságnövelő következménye széles körben is­mert. A Hosszúhegyi Állami Gaz­daságban gondos előkészítéssel fognak hozzá a különböző ter­melési feladatok megoldásához. Nemrég főpróbát tartottak a kö­zelgő gyilmölcsszüretre. A gépe­sített rakodás munkaeszközeit vo­nultatták fel és végezték el kísér­leti jelleggel a munkát. A Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban, ahol a téli alma iparszerű ter­melésének megvalósításán fára­doznak. a szakemberek jól tud­ják, hogy a legkorszerűbb gépek, anyagok felhasználása is csak ak­kor eredményes, ha magas fokú technológiai fegyelemmel páro­sulva alkalmazzák azokat. Ebből következik, hogy a hagyományos termelési eszközök felhasználása is hatékonyabb lesz. ha gondo­san szervezik meg a munkát. Magyarország nemzetközi áru­csere-forgalmának mintegy 70 százalékát a szocialista országok­kal, mindenekelőtt a KGST-or- szágokkal bonyolítja le, mégpe­dig a középtávú tervidőszak egé­szére rögzített szerződéses ára­kon. Másmilyen árviszonyok ér­vényesülnek a tőkés piacokon, ahol az infláció már hosszabb ideje és folyamatosan emelte az árszintet; 1967-től 1973-ig pél­dának okáért több mint 30 szá­zalékkal. Az elmúlt esztendőben — lébb körülmény hatására — gátszakadás következett be, nem­csak az árszint emelkedett, ha­nem az árarányok is megváltoz­tak, mert a legfontosabb nyers- és alapanyagok árai a világmé­retű energiaválság nyomán átla­gosan két-, háromszorosára nőt­tek- Az árhullám az idei év kez­detén tovább dagadt: amíg az elmúlt év egészében a tőkés vi­lágpiacról származó importunk árszintje mintegy 18 százalékkal emelkedett, 1974 első negyedé­ben már 38 százalékkal. Tőkés behozatalunk mintegy 60 százalékát épp azok az. áruk — anyagok, félkész termékek, élelmiszeripari anyagok — alkot­ják, amelyeknek árszintje- eddig soha nem tapasztalt mértékben emelkedett, s ilyen körülmények között a belső árak viszonylagos stabilitásának fenntartása mind több pénzbe kerül. Ebben az esz­tendőben a költségvetés várha­tóan mintegy 25 milliárd forin­tot kényszerül a világpiaci kon­junkturális ármozgások semle­gesítésére, az importárak dotá­lására költeni. Hatalmas summa ez, megközelíti a költségvetési kiadások majd egytizedét, avagy az idei évben beruházásra for­dítható összeghez viszonyítva, an­nak több mint 20 százalékát. Egyebek között a költségvetést sújtó kiadások, amelyeket adott esetben egyéb hasznos célokra is fel tudnánk használni, kénysze­rítenek arra, hogy 1975. január elsejével részleges termelői ár­rendezést hajtsunk végre, ámelj főként a szénhidrogének, a ko­hászati, a vegyipari és a textil­ipari alapanyagok árait érinti és emeli, de néhány terméknél —» az üzem- és a tüzelőanyagoknál — esetleg a fogyasztói árakat is. Megbocsáthatatlan hiba lenne arra következtetni, hogy á költ­ségvetésből folyósított ártámoga­tással, majd pedig , a részleges termelőiár-rendezéssel maradék­talanul és teljes biztonsággal ki­küszöböljük a tőkés piaci ár­emelkedések konzekvenciáit. Ma­gyarország — gazdaságának mé­reteihez, összteljesítményéhez vi­szonyítva — nagymértékben vesz részt a nemzetközi árucsere-for­galomban; ennek gyakran idé­zett mutatója az, hogy mind az import, mind az export nemzeti jövedelemhez mért hányada mint­egy 40 százalék. Ebből szükség­szerűen következik, hogy a nem­zeti jövedelem volumenét — a felhalmozásra és a fogyasztásra felhasználható javak mennyisé­gét — a- külkereskedelemben ki­alakuló cserearányok is tevőle­gesen befolyásolják. A cserearánynak két összete­vője van, a behozatal és a kivitel árszintje; azok egymástól eltérő mozgása rontja vagy javítja a cserearányt. A tőkés piacokon nemcsak vá­sárlunk, haiiém egyidejűleg érté­kesítünk is. Az áremelkedés így nemcsak a behozatalt drágítja, az exportált javak árai is emel­kednek. A tőkés világpiaci árak általános jellegű növekedésének azonban ezúttal a nyers, és alap­anyagok lökésszerű árváltozása a fő tényezője, s ez a mi hátrá­nyunkra módosította, rontotta a cserearányokat. Ez a tőkés or­szágokkal folytatott kereskede­lem mindennapos gyakorlatában úgy jelentkezik: a drágább nyers­anyagokért, hogy annak deviza- fedezetét megteremtsük, több magyar árut kell exportálni, ér­tékesíteni. Az elmúlt évben pél­dául a nem szocialista országok­kal folytatott kereskedelem cse­rearánya kb. 4 százalékkal rom­lott, ami végső soron azt jelenti, hogy — árut áruval állítva szem. be — ennyivel több magyar ter­mék hozta létre az .egységnyi tőkés import ellenértékét- Nyil­vánvaló, hogy a cserearány rom­lása —- s ez a folyamat, sajnos, még nem fejeződött be — aligha gyarapítja az itthon felhasznál­ható javak, áruk mennyiségét. Negatív hatása abban is kifeje­ződik, noha az év első öt hónap­jában a nem szocialista orszá­gokba irányuló kivitelünk több, mint 30 százalékkal emelkedett, ez sem elegendő az áremelkedé­sek ellensúlyozására, az árucse­re-forgalom mérlege passzív. Mit vigyünk ilyen körülmények között a világpiacra? Elsősorban olyan árukat célszerű most a tőkés piacokon értékesíteni, ame_ lyek a konjunkturális ármozgá­sok sdUrában vannak. Ezek több­nyire anyagok, félkész termékek, és az agrár szektor produktu­mai. Az export gazdaságosságá­nak továbbra is fontos kritériu­ma a versenyképesség, hiszen termékeink csak akkor állhatnak helyt a nemzetközi mezőnyben, ha azokat nem bármilyen áron,, hanem kifizetődőén tudjuk érté­kesíteni. A gazdaságos exporl- és áruszerkezet kialakításának egyik teendője a kedvezően ér­tékesíthető áruk termelésének és kivitelének fokozása, a másik pe­dig a gazdaságtalan kivitel kor­látozása, megszüntetése. Csak a versenyképes és gazdaságos ex­portstruktúra ad módot arra, hogy a tőkés piacokon számunk­ra kedvezőtlenül alakuló külke­reskedelmi cserearány hátrányos hatásait mérsékeljük. G. I. 0 A gyümölcsöt egyelőre homokzsákok helyettesítik a Hosszúhegy! Állami Gazdaság gépesített rakodási bemutatóján. Életszínvonal-emelkedés a Szovjetunióban 1973-ban az ipari termelés az 1960. évinek 1,3-szeresére növe­kedett. Idén az első negyedév­ben, a múlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva az ipari termelés 8.7 százalékkal nőtt. Az elmúlt négy évben számos nagyvállalat kezdte meg munkáját, kötük 800 könnyű- és élelmiszeripari üzem. Az egy főre jutó reáljövedelem a kilencedik ötéves terv kezdete óta 14,1 százalékkal nőtt. 31 mil­lió fő — azaz a munkások és tisztviselők egy harmada — ma­gasabb fizetést kap, mint koráb­ban. v’ millió állampolgár jöve­delme lett több. a nyugdíjak, az ösztöndíjak, a segélyek és egyéb juttatások emelésével. A munká­sok és alkalmazottak átlagfizeté­se 10.7 százalékkal több, mint 1970-ben volt, a kolhoztagoké 14,4 százalékkal, a társadalmi­fogyasztási alapból kifizetett ősz- szegek és kedvezmények ped!? 21,1 százalékkal haladják meg az 1970-es szintet. E folyamat ered­ménye. hogy az áruforgalom 20 százalékkal növekedett és a la­kosság1 egyre több tartós fogyasz­tási cikket vásárol. 1973-ban 2 millió j 30« ezren kaptak új lakást. A világon se­hol sem folyik olyan hatalmas méretű építkezési program, mint a Szovjetunióban. Az országban évről évre nö­vekszik a közszükségleti cikkek termelése, javul a minőségük. Bővül a szanatóriumi, üdülő-, szálloda- és turistahálózat A vá­rosok és falvak egyre nagyobb kényelmet biztosítanak lakóinak. Következetesen megvalósul az SZKP politikája, melynek célja a -vépjólét további emelése. CAPN—KS) Annak idején, amikor a híres rendezők toborzásáról esett szó, hogy ki-ki a maga felfogásában készítsen rövidfilmet a müncheni olimpiai játékokról, az ügyet csupán üzleti fogásnak véltem: egy a világraszóló sportrendez- . vényt kísérő sok üzleti manipu­láció közül. És most, hogy meg­jelentek a kisfilmék, szép fű-: zérben egymás mellé ragasztva, be kell vallanom, hogy függet­lenül a producerek eredeti szán­dékától, érdemes volt megbízni a nyolc vállalkozó művészt. Mert a versenypályákra tett kirándu­lásuk Eredménye több, mint szí­nesen ragyogó képek dokumen­tuma az izmok, idegek csatájá­ról. Az olimpiai játékoknak a hetvenes évek rekordhajhászó sportjának, a szinte emberfeletti küzdelmeinek tükre ez az egész estét betöltő film. A moziból távozóban elmond­hatjuk, hogy többet tudtunk meg az 1973-as év müncheni nyaráról, mintha magunk is végigültük volna a versenyeket. A nagy tel­jesítményű filmfelvevők, nagy­látószögű lencsék és teleoptikák, a szupergyorsasággal dolgozó ka­merák és a biztosított helyek méteres közelségbe hozzák a versenyek szereplőit. Látjuk ar­cukon a verejtékcseppeket, a lel­kiállapotok változásait; elkese­redettségük, qrömük itt csap át egymásba szemünk előtt, a mozi­vásznon. Kon Ichikawa japán rendező például harminc felvevőgépet szegezett a százméteras gyarsfu- tás döntőjének résztvevőire, hogy a tíz másodperc alatt lezajló drámát — felfogásában ugyan­is erről van szó — a maga bo­nyolultságában tudja közvetíte­ni. Az amerikai Artur Penn pe­dig az ötméteres magasságban szárnyaló rúdugrókról úgy ké­szített filmet, hogy a képkockák utólagos lassításával a verseny­zők szinte úszni látszanak a vásznon, megfigyelhetjük a má­sodperc tört része alatt lezajló reflexek működését is, amíg szerencsés esetben — áthaladnak a mérőléc felett. A szovjet Jurij Ozerov etűdje a Kezdet címet viseli. A gyakor­lóik, a rajthoz készülő atléták bemelegítése a témája, az elmé­lyülés, mellyel mozdulataik cél­szerűségét ismételgetik untalan, keresve azt az egyetlen egy, leg­tökéletesebb pillanatot, melyben testük valamennyi izirna és ideg­sejtje majd a maximumot képéé nyújtani. Mai Zetterling a leg­erősebbek, a súlyemelők ver­senyszámafra vonult fel stábjá­val. A nyugatnémet Michael Pfleghar érdeklődése a női ver­senyzőké volt, akik sokkal töb­bet árultak el idegrendszerük működéjéről a centiméterekért, tizedmásodpercekért vívott küz­delem során, mint a férfiak. A neves cseh rendező, Milos Forman a tízpróba résztvevőinek kétnapos gigászi csatáját fényké­pezte-le. Ez a versenyág a maga összetettségénél fogva is alkal­mas volt árra, hogy az olim­pia mintegy összegezését adja. Forman úgy látta — és láttatja —, hogy erősödik az eredmé­nyekre törő sport eltávolodása eredendő céljától a harmonikus testkultúra ápolásától, azaz a rekordhajhászás már inkább üz­let, mint tömegmozgalom. Claude Lelouch a vesztesek, a kiesettek, a kudarcot vallottak egyéni drámáit leste el rutinos módon, s még ennél is valósá- gojabb tragédiát mutatnak be azok a képkockák, amelyek John Sohlesingernek a maratoni fu­tásról forgatott röviid fi Imijében láthatók, az izraeli sportolók el­leni terrortámadás részleteiről. A nyolc rendező egymástól .kü­lönböző módon látta München tavalyelőtti nyarát, de mindnyá­jan mélyebbre hatoltak a lát- vá iynál, melyet a látogatók vittek haza magukkal. És ez a film legnagyobb érdeme. Pavlovits Miklós <­9 y, FILMJEGYZET így látták ők 0 Egy a nyolc közül: Arthur Penn. 0 Az Elektron—203 típusú szí­nes televíziós készülék. (Fotó: APN—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom