Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-05 / 155. szám

1974. július 5. • PETŐFI NÉPE • 5 NOTESZLAPOK Ellesett pillanatok Vakolatlan fal tövében cserép­rakás. Fagerendák, fahulladék, Homokdomb, fűrészpor. Három ember deszkát szögei. Azazhogy szögelne. A jámbós, a fedetlen fejű és a kalapos ember ráérő­sen mozdul egyszer-egyszer, ko­mótosan, kényelmesen. Az egyik lehajol, a másik csak áll; a keze a zsebben. A harmadik lehajol a deszkákhoz, emeli a kalapácsot. De a kalapos odaszól neki va­lamit, abbahagyja, mielőtt el­fteste volna igazán. A jambós gereblyélni kezdi a homokos földet. Aztán leteszi a gereblyét; lapátért nyúl. Majd nézi at autót, amely megáll a közelben. Hosszan nézi. A fedet­len fejű ember szól neki vala­mit, ő ránéz, hallgat, majd bó­lint, újra nézi az autót. A ka­lapos valamit megjegyez. Amazok odamennek hozzá, hallgatják. Fel­nevetnek. A jambós lehajol, majd felegyenesedik, hallgat; mozdulat­lan. A fedetlen fejű rágyújt. Él­vezettel fújja a füstöt, tekintete maga elé mered, hosszan. Vállat Von. A kalapos ráüt a szögre, térdel­ve. Felnéz, amazokra, majd meg­áll a keze a levegőben. Valamit mondanak neki. Nevet. Jó han­gosan. Üjra üt, majd ismét meg­áll. Üjra üt. A másik kettő nézi. Hosszan nézik. Egyikőjük a zse­bében kotorász gyufa után, rá­gyújt. Nézik a harmadik társu­kat, aki egyszer-egyszer ráüt a szegre. Valami vályú féle lett a két deszkából, nagynehezen. □ □ □ Az utcaseprő lassan, méltóság- teljesen leteszi a seprűt, a lapá­tot a kis kocsi mellé. Leakasztja a rúdról a táskáját, megy a fal mellé. Leül, kényelmesen. Ki­bontja a csomagot, falatozni kezd. Lassan eszik, jól megrágja a fa­latokat. Messziről nézem. Mikor a csirkecomb végére ér, eldobja a lerágott csontot. Csak úgy kis ívben, maga mellé. Aztán a má­sikat is. A hagyma zöldjét, meg a kenyér héját is. Mást is; ami feleslegessé lett a reggelije köz­ben. — Hűha — gondolom —, hát itt tartunk? Szemetel az utcasep­rő? Akinek éppen az lenne a fel­adata, hogy ... ? Kedvem lenne megmondani neki a véleménye­met. Nézem tovább. Befejezi az evést;' "Csomagolni kezd. Feláll& odamegy a kocsihoz. Ráakasztja a táskát. < Fogja a seprűt, a lapátot, indul vissza a fal tövéhez. Sö­pörni kezdi a reggeli maradékait. Rá a lapátra. Viszi a kocsihoz. □ □ □ Sönlés a vasútállomáson. Hosz- szú sor áll, sörre várnak a szom­jas emberek. Meleg van. Távo­labbról nézem a csapost. Sok a hab a poharakban, korsókban. — Nincsen aki szólna neki? — ezt kérdezem magamtól. Nincsen. Nem szól senki neki. Aki meg­kapja a kért adagot, máris to­vábbáll, s kortyolgatja a langyos söröcskét. Hosszan, kitartóan nézem a csa­post. Észreveszi. Elnéz máshová, azután újra csak rámfigyel. Lát­hatóan ideges lesz. Megértem: ellenőr félének hisz engem. — Nem baj — gondolom. Hadd higgyen csak annak. Várom mi lesz. Kitartóan ránézek. Odasúg valamit a mellette ügyködő kol­légájának. Óvatosan az is rám­néz. Ismét összesúgnak, hogy ne vegyem észre. Észreveszem. Kez­dik bővebben mérni a sört. Elé­gedetten távozom. V.. M. A harmincszoros újító és brigádja „Olyan ember, aki egyetlen napig sem tud nyugodni; mindig keresi, mivel gazdagíthatná mű­szakilag a filmszakmát, a megyei mozihálózatot. Jelszava: »min­dent a moziért«, s nemcsak han­goztatja ezt, de eszerint is cse­lekszik. Eddig huszonöt újítását fogadták el. De félig kész már a huszonhatodik is." Ezeket az elismerő sorokat egy tavalyi újr Ságból idéztük. Rohrbacher Béla műszaki osztályvezető — a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Válla­lat dolgozója — azóta tovább szaporította újításait: ma már a harmincadikkal is készen van. Ez a „jubileum” késztetett ben­nünket arra, hogy felkeressük, s munkájáról beszélgessünk vele. Előzmények A harmincszoros újító ott volt már a szocialista mozihálózat „bölcsőjénél” is. Azóta — több mint negyedszázada — egyre a filmszakma műszaki fellendíté­sén fáradozik. Tehetségét, miin- káját országosan is „jegyzik” — elismerik. Bizonyíték erre, hogy az elmúlt évben megkapta a ti­zenharmadik kitüntetését: a „Hu­szonöt éves újító” emléplakettet. Többek között a „Szocialista 'kul­túráért” elismerő kitüntetés tu- lajdonosá. Az általa kikísérletezett — és állandóan tovább fejlesztett — automata váltóberendezéseket ra­gyogóan korszerűsített formájuk­ban az egész országban használ­ják. Jelenleg háromszáznegyven­három moziban találhatók meg. A költségesebb, de rendkívül je­lentős úgynevezett ROMÁT—8 robotgépész — csak a városokban — huszonnyolc moziban műkö­dik. Ez is az ő munkáját dicsé­ri. A RORIT—3 vetítőgép mun­kavédelmi automata egy év alatt nyolcvanhárom helyen gazdagít­ja a moziszakmát, mindenfelé az országban. Az újítók országos tanácskozásán egyedül Rohrba- cher Béla képviselte a magyar filmszakmát. A harmincadik A legújabb — harmincadik — újításának a neve: R—70-es elektronikus hűtővíz-szabályozó berendezés. íme, tömören a lé­nyege: A mozikban levő vetítő­gépeken magas üzemi hőmérsék­let miatt vízhűtést alkalmaznak. Az újítás előtt a víz a gépeken keresztül az utolsó előadás befe­jezéséig állandóan folyt, akkor is, ha nem lett volna rá szükség. Ez nagy mennyiségű ivóvízpazarlást eredményezett. (Hangsúlyozni kell: nagy költséggel letisztított ivóvízről van szó!) Az R—70-es hűtővíz-szabályozóval csökkente­ni lehet — jelentős mértékben — a szükséges vízmennyiséget, az alábbi módon: Egy termi sztoros hőfokérzékeld segítségével s a hozzá tartozó tranzisztoros jelfo­góval, mely. egy mágnesszelepet vezérel, a hőfokot be lehet sza­bályozni. Tehát a víz csak akkor folyik, amikor a vetítőgép ka­puja a beszabályozott hőfokot meghaladja. S most következik a lényeg: a berendezés az eddig felhasználó­dott víz nyolcvannyolc százalékát megtakarítja! Vagyis: az eddigi vízmennyiségnek alig egytizedére lesz szükség az újítás után. Már­is kiszámították, hogy ez megyei szinten évi négy-ötezer köbmé­terrel kevesebb vízfogyasztást je­lent. S országosan legalább két­százezer köbmétert! Pénzre át­számítva ez azt jelenti, hogy egy év alatt több mint egymillió fo­rintos költségmegtakarítást ered­ményez az újítás. Az R—70-est hamar megkezd­ték országosan propagálni. Már a kezdet kezdetén nagy az érdek­lődés iránta. Egyelőre a két kecs­keméti filmszínházban szerelték fel. Várhatóan 1975-ben már több száz moziban rendelkeznek vele. Jó háttér — a brigád A Balázs Béla szocialista bri­gád 1965-ben alakult meg. Előd­jének tekintette már akkor az úgynevezett „ősbrigádot”, mely ugyancsak Rohrbacher Béla ve­zetésével, 1947-ben jött létre. Az akkori kollektívából a vezetőn kívül még ketten ma is mun­kálkodnak: Baranyi Ferenc és Hanga József. A tizenkét tagú közösség 1966- ban szocialista címet nyert; ké­sőbb hamar megszerezték a bronz-, ezüst-, s arany fokozatot, majd a vállalat kiváló szocialista brigád­ja címet. S most legutóbb, ebben az esztendőben a kitüntető „Szak­ma kiváló szocialista brigádja” fokozatot. Most már nem titkol­ják a. további nemes céljukat: két év múlva óhajtják megkapni jó munkájukért a legmagasabb kitüntetést: a „Népköztársaság ki­váló szocialista brigádja” címet. A brigád közös munkája, az elért eredmények, s az egyen­kénti siker (például nyolcán ki­váló dolgozók) jó háttér az újí­tónak. Elmondta örmmel, meny­nyit köszönhet a kiváló munka­társaknak. Ragaszkodással, sze­retettel beszélt róluk, ugyanúgy, mint a vállalat vezetőiről, akik figyelemmel kísérik munkájukat, s nem fukarkodnak az elisme­réssel. A Balázs Béla sokszoro­san kitüntetett szocialista brigád tagjai hamarosan csoportos ro­mániai kirándulásra indulnak. Ami ezután jön A tervekről szólva ezt mondta az újságíró osztályvezető: „A rajzasztalon van már a kö­vetkező kísérlet: a mágneses ér­zékelésű automata berendezés. Azután megpróbálom tovább fej­leszteni — a mozik hangleadásá­nak plasztikusabbá tételére — a sztereó-berendezéseket. Egyelőre ennyit, a továbbiakról. Hogy ez-, után mi jön? Bizonyára lesz mit csinálnom majd.” Befejzésül ideillik egy rövid idézet abból a felszólalásból, amellyel Rohrbacher Béla az újítók és feltalálók negyedik or­szágos tanácskozásán szerepelt. „A mozgalom résztvevői, mi­közben vállalatuk gondjainak enyhítésével foglalkoznak, s bí­rálják a munkában, technikában elavultat, egyben újat, jobbat, fejlettebbet akarnak helyette; s míg ezt teszik, aktívan formál­ják magukat is környezetüknek is.” Varga Mihály Szovjet tudósok vizsgálják a bioszféra várható változásait A Szovjetuniónak a környezet- védelemmel foglalkozó tudomá­nyos-technikai tanácsa azoknak a húsz-harminc éven belül bekövet­kező változásoknak a prognózisát dolgozza ki, amelyek a gazdasági fejlődés folytán a bioszférában el­kerülhetetlenül végbemennek. A prognózis lehetővé teszi, hogy az emberekre gyakorolt káros hatást idejében kiküszöböljék —, jelen­tette ki a TASZSZ tudósítójának Valentyin Szokolovszkij. a Szov­jetunió Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának tagja. A Szovjetunióban csupán az el­múlt esztendőben több mint 1700 víztisztító berendezést építettek, a folyók, tavak és tengerek tisztán tartása érdekében. Különösen szé­les körű munkálatok folynak a Volga, az Ural, a Káma, a Don, az Irtis és a Moszkva folyókon. Különös figyelmet szentelnek a járművek káros kipufogó gázából következő ártalmaknak. Általában igyekeznek csökkenteni az üzem­anyag káros hatását és fejleszte­ni a kipufogó gázokat közömbö­sítő berendezéseket. JÓ PÉLDA A SZOMSZÉDBÓL — „MÉLYFÚRÁS” HASZNÁLHATÓ ADATOKÉRT — ÉS NÁLUNK! PÁRTSZERVEZÉS — PÁR URÁNYÍTÁS Műveltség és vezető szerep Napjainkban egyre gyakrabban esik szó a munkásosztály vezető szerepe és a munkások kulturális szintje közötti ősz- szefüggésről. Érthető, sőt természetes ez, hiszen korunkban^ a tudományos-technikai forradalom korában a műveltség egyre fontosabb tényezőjévé válik a gazdasági és társadalmi haladásnak. Lenin már Clara Zetkinnel való beszélgetése so­rán előre jelezte, hogy a szocializmus építésének szakaszában kitűzött feladatainkat nem valósíthatjuk meg a szocialista kultúra megteremtése nélküL Fejlődésünk mai szintjén a munkásosztály vezető szerepe ezért nemcsak politikai tartal­mat hordoz, hanem kiterjed a kulturális életre is. A mun­kásosztály vezető szerepének erősítése tehát a munkásság állandó, folyamatos művelődését, a kulturális tevékenység­ben való fokozott részvételét és széles körű kezdeményezését is magában foglalja. A társadalmi aktivitással összhangban A munkásság kulturális szintjé­nek emelése, a szocialista kultúra kibontakozása távolról sem csu­pán kulturális-esztétikai kérdés. Elszakíthatatlan a munkásság sokoldalú társadalmi-politikai ak­tivitásától. mert csak a társadal­mi tevékenységbe kapcsolódó, s benne részt vevő egyének fogéko­nyak a tényleges kulturális érté­kek iránt. A magas szintű szocia­lista kultúra feltétlenül széles tár­sadalmi alapot, bázist igényel a maga számára. A szocialista kultú­ra bázisa pedig elsősorban a mun­kásosztály. s ezért aktív részvé­tele nélkül a szocialista kultúra fejlesztése lényegében illúzió ma­rad. A kulturális életben való aktív részvétel feltételezi a társadalmi- politikai. közéleti tevékenységben való erőteljes részvételt, amely­nek egyik fontos eszköze a szocia­lista demokrácia fejlesztése. Csak így nevelhetők ki az egyénekben azok a képességek és szükségle­tek, amelyek alapján valóban megvalósulhat és tömegjelenséggé válhat a szocialista kultúra, ki­Az elmúlt évek tapasztalata be­bizonyította. hogy a tömegek kul­turális fejlődéséhez önmagában nem elegendő a művelődési felté­teleknek. a művelődés lehetősé­geinek bővítése. Még nagyon so­kan vannak, akik nem élnek e le­hetőségekkel. jelentős rétegek ma­radnak távul a művelődéstől. A lehetőségek megteremtése mellett ezért legalább annyira fontos fel­adat a munkások művelődési igé­nyeinek a kialakítása. Ez nemcsak közművelődési intézményeink fel­adata. hanem közrejátszanak ben­ne a munkahelyi viszonyok, a közéleti tevékenység feltételei is. Jelentős szerepet játszik a mun­kások művelődési igényeinek ala­kításában a munkahelyi vezetés, a munkahelyi légkör. Sajnos, még nem minden vállalatnál, szövet­kezetnél tudatosították hogy a munkások szakmai és általános képzettsége össztársadalmi érdek, s közvetlenül vagy közvetve egy­beesik a vállalati érdekekkel is. A gazdasági vezetés nem mindenütt érzékeli, mennyire érdeke a dol­gozók szakképzettségének, mű­veltségének fejlesztése. S ahol ezt nem tudatosították, ott a munká­sok képzéséről, továbbképzéséről való gondoskodás nem válhatott a bontakozhat' a szocialista művé­szet éltető közege. Másfelől vi­szont a szocialista demokrácia to­vábbi elmélyítése a mi viszo­nyaink között feltételezi a dolgo­zók. a munkások politikai, társa­dalmi ismereteinek, műveltségé­nek folyamatos fejlesztését, mert csak így lehet a döntések megho­zója, a dolgozó nép „hozzáértő, okos gyülekezete”. A munkásosztály vezető szere­pének érvényesülése és a munká­sok kulturális aktivitásának ki­bontakozása tehát kölcsönhatás­ban áll egymással. A vezető sze­rep csak úgy teljes, ha a kultúra területére is kiterjed, másrészt a munkásosztály megfelelő politikai, szakmai és általános műveltség nélkül ma már nem tudja kellő mértékben^ érvényesíteni társadal­mi szerepét. Ezért hangsúlyozta az MSZMP X. kongresszusa, hogy : „Társadalmunk szocialista fejlő­désének egyik alapkérdése a dol­gozók általános műveltségének emelése és a szakképzettség nö­velése”. vezetési tevékenység szoros ré­szévé. A munkások művelődési igé­nyeit nagymértékben befolyásolja, mennyire értékelik munkahelyü­kön a továbbképzésben való rész­vételt és ez mennyiben kötődik a teljesítmény értékeléséhez. Ha a tanulás eredményei nem vezet­nek magasabb anyagi és erkölcsi elismeréshez, akkor a munkások többsége aligha vállalja az ezzel járó' áldozatot és erőfeszítést. A vállalati vezetésnek el kell érnie, hogy a munkások tudatosítsák magukban: a műveltség megéri az időt, a fáradságot és a költséget. Ha a munkahelyi légkör felkelti a szakmai érdeklődést, a széles ér­telemben vett szakmai tudás el­mélyítése gyakran utat nyit az ál­talános műveltség más területei felé. Erős hatással lehetnek a kultu­rális érdeklődés felkeltésére a szű- kebb értelemben vett munkahelyi csoportok. Különösen nagy szere­pe van a szocialistabrigád-mozga- lomnak. Jó lenne elérni, hogy a szocialista brigádok ne csak ter­melési közösségek legyenek, ha­nem művelődési közösségekké is váljanak. A művelődési intézmények feladatai Jászok, palócok, kunok, osszétek Hét esztendeje határozták el Szolnok. Heves és a többi érde­kelt megye képviselői, hogy össze kell gyűjteni, fel kell dolgozni a Palócföld. a palócok múltjára, je­lenére vonatkozó dokumentumo­kat. adatokat. A közelmúltban ki­adott Jászdózsa és a palócság cí­mű vaskos kötet is ennek a szán­déknak a gyümölcse. Hat szerző kilenc tanulmánya vizsgálja a pa­lócig kirajzási területén levő község néprajzi és településtörté­neti viszonyait. A korábbi kuta­tások alapján úgy vélték, hogy a XVII—XVIII. században visszate­lepülő jászokkal palócok is köl­töztek a községbe. A bevezető dolgozat szerzője Henkev Gyula, a kecskeméti Ka­tona József Múzeum antropoló­gusa. © foglalta össze a község településtörténetét, röviden ismer­tette a jászok históriáját. A ku­nokhoz csatlakozott nép a XIII. században vándorolt Magyaror­szágra. A két nép már a Fekete­tenger mentén összekötötte sorsát. A kecskeméti kutató nagy kedv­vel fogott munkához, mert jász eredetű községről még nem jelent meg eddig etnikai embertani fel­dolgozás. 462 vizsgálatot végzett. Tapasztalatai szerint Jászdózsán a turanid típus a leggyakoribb. Henkev Gyula korábban tanulmá­nyokat publikált három, Bács- Kiskun megyei, nagyrészt jász eredetű község embertani viszo­nyairól. Most összehasonlította a négy faluban szerzett adatokat. Megállapította, hogy a jászdó­zsa iák és főleg a lajosmizseiek magasabbak, a jász-palóc eredetű bugaciak és kunszállásiak pedig kissé alacsonyabbak, a kunoknál. A jászok között gyakoribb a vilá­gos szemszín. Az antropológus összehasonlította az osszét fér­fiak. a jászdózsaiak és az általa vizsgált hat Duna—Tisza közi község főbb embertani jellegeit is. Azt a következtetést vonta le, hogy az osszét férfiak méreteinek az á/tla^a és a megadott többi jel­leg megoszlása nagyon közel áll a Duna—Tisza közén vizsgált közsé­gekéhez. elsősorban a jász erede- tűekhez. Az eddigi eredmények további kutatásra buzdítanak. Összefoglaló igénnyel, elméleti kérdések tisztázására is vállalko­zik Szabó László Jászdózsa és a palócság című írásában. Igyekszik az eddiginél pontosabban és ár­nyaltabban meghatározni az etni-* kai és a néprajzi csoport közötti azonosságokat és különbségeket, éppen az oly szükséges egységes szemlélet kialakítása érdekében. A záródolgozatban kifejtett gon­dolatok bizonyára országos figyel­met keltenek a szakmai közvéle­ményben. A példás alapossággal készült monográfia az egri és a szolnoki múzeum jó együttműködését bizo­nyítja és elsősorban a Damjanich Múzeum által szervezett kutatá­sokon alapszik. Módszereit, igé­nyességét. színvonalát tekintve a legjobb múzeumi publikációk kö­zé sorolható. A tanulmányok többsége gazdag tapasztalati anya­got ír le. mutat be. elemez. A kö­vetkeztetéseket nagyszámú adat­ból szűrik ki. Kaposvári Gyula múzeumigaz­gató így rögzítette a kiadvány cél­jait: „Egy-egy jól kiválasztott te­lepülés, mintegy mélyfúrásként, közvetlen környékére is adjon jól használható adatokat, amelyeknek összegezése megkönnyíti a megye monografikus feldolgozását." Bő­vítse a jászságra és a palócságra vonatkozó ismereteket. Elérték, amire törekedtek. Mi­közben a nagyszerű vállalkozást méltatjuk, akaratlanul is eszünk­be jutnak a volt — de sok min­den „volt” Kecskeméten — Nép­kutató'Kör szakmán, fajszi, nagy­baracskai. homokmégy i összetett vizsgálatai, kiadványai. Öröm le­írni, hogy a sok elkapkodott „köz­ségtörténet” mellett ilyen időt álló kiadványok is megjelentek. Érde­mes lenne folytatni a sorozatot. A Jászdózsáról és más települé­sekről készített tudományos igé­nyű kötetek azt jelzik, hogy má­sutt folytatják, nagyobb támoga­tással. több hivatásos szakember­rel. ami félig-meddig itt kezdő­dött. Fogalmazzunk szerényebben: Bács-Kiskun megyében az elsők között ismerték fel a néprajz-köz­pontú, összéhangolt falukutatások jelentőségét. Most már végérvényesen a múlt idő használatára kényszerülünk? A szolnoki kiadvány erős, meg­győző biztatás a folytatásra. Heltai Nándor Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a közművelődési in­tézményeknek nincsenek tenniva­lóik a munkásműveltség fejleszté­sében. A felszabadulás óta eltelt idő alatt kialakult a szocialista közművelődés intézményeinek rendszere. Munkájuk korszakos jelentőségű eredményekhez veze­tett. Ezekre építünk napjainkban, amikor a fejlődés útját már nem annyira az intézmények számsze­rű fejlesztésében kell keresnünk, hanem a minőségi és tartalmi munkára kell helyezni a hang­súlyt. A művelődési intézmények munkásorientációjának ma az a fő kritériuma, hogy munkájuk­ban mennyire veszik figyelembe a társadalmi rétegződést, mennyi­re ismerik fel. hogy környezetük nem homogén, hogy az emberek­nek a munkamegosztásban elfog­lalt helye, iskolai végzettsége, anvagi lehetőségei. ismeretei, egész életformája eltérhet és pl Is tér egymástól. Szükséges tehát, hogy az átadott ismeretek összeté­telében. megformálásában, az át­adás metodikájában vegyék figye­lembe ezeket az eltéréseket. A művelődés általános céljainak elérése csak nagyon differenciált szükségletek kielégítésével történ­het. Éppen ezért fontos annak vizsgálata, hogy a művelődési in­tézmények vezetése a programot, a foglalkozásokat kinek szervezte, hogy milyen rétegekkel akarnak elsősorban foglalkozni és ezek az elképzelések mi szerint alakultak. Jelenlegi tapasztalataink azt mu­tatják. hogy művelődési intézmé­nyeink jelentős részében nem tud­ják meghatározni kinek a részé­re szervezték a programot és ez jelentős akadálya a munkások és a művelődési intézmények közötti jó kapcsolatok kialakításának. Mindebben sok a feladata a munkásosztály céljait megfogal­mazó, érdekeit kifejező és képvi­selő társadalmi-politikai szerveze­teknek is. Nem tekinthetik a munkásosztálv művelődését csu­pán valamiféle másodlagos jelen­tőségű „reszortterület”-nek. El­lenkezőleg: abból kell kiindul­niuk. hogy a munkásosztálv mű­veltségének fejlesztése, kulturális aktivitásának kibontakozása alap­vető fontosságú osztályérdek, a vezető szerep érvényesülésének szerves része és lényeges felté­tele. M. T. 1 A munkahelyi légkör szerepe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom