Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

1974. július ' 9 PETŐFI NÉPE • 5 NYELVŐR Hibák a kötősiók használatában Sok mondatfűzési hiba a kötő­szók helytelen megválasztásából ered. Az ilyen jellegű hibákat, is elkerülhetjük, ha az összefüggé­sekre figyelünk. Kezdjük a vonatkozó névmá­sokkal ! Az aki csak i személyre, az amely pedig személy kivételé­vel mindenre vonatkozhat. Az ami a beszélt nyelvben az amely helyett. is használható, de álta­lában csak meg nem nevezett dologra, vonatkozhat. Mégis sok­szor felcserélik az amely név­mással. Az augusztus 20-i ünnepről például ezt olvastuk: „Egyszer­re tartalmazza a kenyér tisztele­tét, az országalapító királyunkra való emlékezést, és mindazt, amelyet népünk szorgalmával és tehetségével ma szocializmusnak nevezünk.” - A figyelmes olvasó azonnal • észrevehette, hogy a ki­emelt amelyet használata helyte­len. Helyettesítsük az ami név­mással, és mindjárt jól hangzik a mondat (mindazt, amit). Néhány példával bizonyíthat­juk helyes használatát. Pl.: Azt tettem, amire megkértek. Azt ad­juk, amit szívesen látnak. Azt ol­vastam el, amihez hozzájutottam. Ezekben az esetekben hibás len­ne az amely használata. Az ami nagyon sokszor a mon­dat egész tartalmára vonatkozik. Egy rendőrségi tudósításból: „Révész ... nevelőapjával vagyo­ni kérdésekben .vitatkozott, amely később hangos szóváltássá fa­jult.” Az amely helyett az ami használata a helyes. Hiszen nem tudjuk megmondani, az amely mire vonatkozik. A nevelőapára semmiképpen, de a kérdésekre sem. Hibás ez a mondat is: „Sportolóink a , megnyitástól kezdve nagyszerűen helytálltak, amelyet az is bizonyít, hogy ...” Helyesen: „ ... nagyszerűen helyt­álltak, amit rAf. is bizonyít, hogy...” A vonatkozó névmás helyett a mutató névmás magya­rosabb : ......nagyszerűen helyt­á lltak. ' Ezt az is bizonyítja, hogy ...” Szinte felüdülés volt ezt a mondatot olvasni: „A kp­vetkező országos szövetkezeti borbemutatót Kecskeméten. kí­vánják rendezni, s ez egyúttal a homoki borok elismerését is bizonyítja.” A következő mondat ugyan­annak a kötőszónak az ismétlése miatt döcög, egy feleslegesen ki­tett -fiele rag pedig zavarossá te­szi: „Ez a tény, valamint a nagy és jó szántóterületű szomszédos gazdaságok eredményeinek, va­lamint tagjainak magasabb jö­vedelme kikerülhetetlenül kény­szerítette a vezetőséget a belter­jes irányú és gyors fejlesztésre.” Tagjainak lehet magasabb jöve­delme, de eredményeinek nem, pedig ezt sugallja a felesleges -nek rag. Egyeztetési hiba is van benne. Az egyik valamint kötő­szót és-sel kell felcserélni, hogy elfogadható legyen a mondat: „Ez a tény, valamint a nagy és jó szántóterületű szomszédos gaz­daságok eredményei és tagjai­nak magasabb jövedelme... kényszerítették a vezetőséget... (stb.).” Vannak páros kötőszók is, pL amíg — addig. Az addig feltéte­lezi az előző mondatban az amíg kötőszót. Ezért hibás ez a mon­dat: ..A férfiak, munkaidőn kí­vül. csináltak két szemléltető motormetszetet, addig mi, nők a padokat és a többi bútorzatot festettük újra.” A szórendet is átjavítva, két megoldás is lehet: a mondat elé kitesszük az a amíg kötőszót, vagy a második mon­dat elején az addig helyett a pe ­dig kötőszót használjuk. Tehát: „Amíg a férfiak, munkaidőn kí­vül, két szemléltető motormet­szetet csináltak, addig mi nők...” Vagy: „A férfiak... két szemlél­tető motormetszetet csináltak, mi, nők pedig a padokat... (stb.).” Kiss István FOTÓGRAFIKA 9 Áz idén is kollekciódíjat nyert a Duna Fotoklub Szegeden a Fotoklubok Országos Szalonján, A Bartók Béla Művelődési Központ különdijávat méltányolták a bajaiak színvonalas tevékenységét. Képünkön Makkos László Vázlat című alkotása. Nincs többé lámpaláz Nagy-Britanniában gyógyszert kísérleteztek ki ideges szónokok számára. Ez a gyógyszer meg­szünteti azokat a nem kívánatos, sőt veszélyes jelenségeket, me­lyek egyeseknél nyilvános sze­replés előtt jelentkeznek. A vizs­gálatok kimutatták, hogy a lám­paláztól a pulzus 180-ra is fel­gyorsulhat. Ugyanakkor a torok kiszárad, a szív zakatol. Az új gyógyszert különösen a szívbete­geknek ajánlják, minthogy a nagyarányú lámpaláz náluk jár­hat a legveszélyesebb következ­ményekkel. KÉT HASZNOS, ÉRDEKES KÖNYVRŐL Szegedi utcák, irodalmi emlékhelyek Intézményt pótol szinte a Jánoshalmáról elszármazott Pé­ter László Szegeden. Negyedszázad alatt tucatnyi könyvben, füzetben tárta föl, elemezte, rendszerezte és népszerűsítette a Tisza-parti város kulturális értékeit. KataUzátorként ser­kentette a magyar művelődéstörténet szegedi fejezeteinek, szakaszainak, vonatkozásainak a kidolgozását. Adatok és összefüggések Nyugodtan használhatunk jelen időt, így pontosabb a mondan­dónk: a Somogyi Könyvtár tudo­mányos kutatója napjainkban is fáradhatatlan a helvi kulturális értékek feltérképezésében. Mind tágabb körökben vizsgálódva, mind mélyebbre hatolva készíti a leendő monográfia fontos alapkö­teteit, szólaltatja meg a napfény városának beszélő köveit, alléit, a levéltárak, könyvtárak arra ér­demes dokumentumait. Amit csinál, az a sző legneme­sebb értelmében: helytörténet. Éppen ezért a nemzeti história szerves, nélkülözhetetlen része. (A megjelölés csupán a közelítés, a csoportosítás módját jelzi. Csak a dilettánsok bosszantó akarnok- sága miatt tekintik sokan a hely- történetet harmadrendű mellék­tudománynak. mostohagyerek- nek.l Minden azon múlik, hogy a szerző képes-e nagyobb összefüg­gésekben vizsgálni tárgyát, ren- delkezik-e alapos készültséggel, fogékonysággal. élménvszerűen nyitja-e fel „múlt idők bamvadt fedelét”. Az a jó helytörténész, aki a téma „szűkítésével” egyide­jűleg tágítja szemléletének tér- és időkordinátáit. Egv-egy esemény, adalék, mozzanat jelentősége leg­többször az országos história függvénye s.csak az tájékozódhat biztonsággal a teliesség igényével kibányászott adatreneetegben. ki otthonos a történeti irodalom­ban. örvendetes, hogv két kitűnő ki­advány adott alkalmat a helytör­ténet jelentőségének az érzékelte­tésére. Követendő Példaként hi­vatkozhatok Péter László ..Szeged irodalmi emlékbe!vei” és ..Szeged utcanevei” című könyveire. Mind­kettő Szeged város tanácsának tá­mogatásával jelent meg, ízléses kiállításban. Janus Pannoniustól Balázs Béláig A közművelődésnek szentelt pa­lota elöl indul a gyönyörűséges séta. A hivatott idegenvezető a Móra-parkban ismerteti a város irodalmi múltjának épületekhez nem köthető emlékeit, itt vázolja fel a kirándulás útvonalát. Janus Pannonius még a török elleni hadjárat ügyében összehívott or­szággyűlés résztvevőjeként vendé­geskedett Szegeden. Egy század sem múlt el s Tinódi Sebestyén már a település pusztulásáról ad hírt. „Tömörkény utcáján” kezdődik a séta. A képzeletbeli csoport sű­rűn meg-megáll, hiszen majd minden ház mond valamit az ide­genvezetőnek, aki igyekszik egyes művek keletkezésének a forrásvi­dékeire is elvezetni hallgatóságát. A Tömörkény őrhelyéül szolgáló emeleti ablakot idézve felsorolja, hogy mit láthatott innen hajda­nán Steingassner István. „Sok­sok apró jelenet vésődik a néma szemtanú szivárványhártyájára, hogy művészi alkotássá emelődve a kor dokumentuma legyen ... itt látja a századfordulón a ví- zenjárókat. homokból élőket, ku­bikosokat, itt ismeri meg őket, s örökíti meg életüket...” Péter László könyve azért hasz­nos, érdekes olvasmány, mert a tájat, a kort. az alkotót és műve­it egyaránt beleszövi ismertetései­be. Beszélő kövek És van aránvérzéke! Ritka tu­lajdonság. Tudja, hogy miről mennyit, érdemes, kell. Ellátogatunk Juhász Gyula szü­lőházába. közösen keressük a sze­gedi Babits-, Móricz-, Móra-, Ju­hász Gyula-emlékeket. Megtud­juk, hogy párbajvétség miatt ült az államfogházban Gárdonyi Gé­za, Bródy Sándor, Molnár Fe­renc, Ady Endre, Goga Octavián, Kun Béla még a monarchia ide­jén. került összeütközésbe az ál­lamrenddel. Horthyék már a Csillag zárkáival próbálták el­hallgattatni a szocialista, kom­munista politikusokat, írókat. Itt sínylődött Révai József, Tamás Aladár, Karikás Frigyes, Lukács László, Vadász Ferenc. Sétálunk Dugonics nyöhfiában, hallunk Miksááth $s :Kálmánról. munkásírókról. Radnóti lakásairól. Felidézi Jókai szegedi tartózkodá­9 Móra Ferenc és munkatársa a Somogyi Könyvtárban 9 A legrégibb emlék sát, Balázs. Béla ifjúságát. A szép könyv, a nagyszerű (képzeletbeli) séta végén ki nem érzi. hogy „az öreg Tisza felett — Az örök élet csillaga remeg.” A térképek vallomása A csaknem négyszáz oldalas „Szeged utcanevei”, úttörő vállal­kozás. Elmélyülten foglalkozik a népi és a hatósági névadás jel­lemzésével és a „térképek vallo­másaival”. a XVI. századi kecs­keméti térképek öt utca nevét őrizték meg, a Tisza-parti telepü­lésen félszázat tartottak nyilván. A szerző így fogalmazza meg a kötet céljait: „történeti adataival a nyelvtudomány, a helytörténet és a néprajz igényeit szeretné ki­elégíteni. másrészt az utcanevek eredetéről, a névadókról föltárt adatok közkinccsé tételével Sze­ged népének, elsősorban ifjúságá­nak városszeretetét akarja erősí­teni. Végül .. .javaslatokat tesz.” Mérce lehet az a kötet is a majdan elkészülő, vagy kiadásra váró Bács-Kiskun megyei hason­ló kiadványok számáré. Kíváncsi­an várjuk a hamarosan az olva­sókhoz kerülő Félegvháza utcane­vei című kötetet. Heltai Nándor LÁTÓHATÁR A todák különös világa Amikor a kitűnő néprajzi író­nak, L; V. Saposnyikovának a könyvét olvastam a távoli to- dákról, erről a nekünk már ugyancsak furcsa, de nagyon ro­konszenves, szeretetre méltó népről, akaratlanul is más, ha­sonlóan kihalófélben levő népek, népcsoportok jutottak eszembe. A szibériai tajgán élő, kutyaszánon közlekedő odulok, akik csak há­romszázan vannak már a múló időben, s a kamasz nép, mely­nek ma már csak egyetlen élő tagja van, ő, őrzi a nyelv és a kultúra emlékeit; és a Balti-ten­ger melletti háromszáz lív ember, a valamikori nagy nép késői utó­dai. A gyakorta sok érdekességet felmutató Univerzum sorozatban (Kossuth Könyvkiadó) látott nap­világot Saposnyikova színesen megírt tudományos útirajza, melynek címe: A kék hegyek törzseinek titka. A szerző hosz- szú időt töltött el az indiai Nil- giri-hegyek vidékén, ahol egy sok titkú nép, a todák élete és múltja iránt érdeklődött friss szemmel, csillapítatlan kíváncsi­sággal. Hogyan élnek — ősközösségi színvonalon, négyezer évvel le^ maradva a történelmi fejlődésben — ezek a dzsungelekkel, s óriási hegyekkel bekerített törzsek, akik ma már mindössze nyolc- százr vannak? . Mit csinálnak ott az igazán isten háta mögött, milyenek a szokásaik, erkölcseik, örömük és bánatuk? Ezekre, s megannyi más kérdésre kereste a választ a néprajztudós és tör­ténész, a kiváló tollú szerző. A mandnak nevezett falvak népe, kunyhószerű építmények­ben lakik. Valamikor sokan vol­tak, s erősek; annyira, hogy a szomszédos koták, kurumlák, iru- lák és badagák a „föld urainak” nevezték eket, akiktől tanulni le­hetett, : s akiknek a tekintélye óriási volt, a sok egyéb törzs előtt. Az írástudatlan nép sze­génységére íme, egy idézet a könyvből: „Tavasszal, amikor a bivalytehenek kevés tejet adnak, a i - éheznek. A mondókban ni "it enni. Az asszonyok k : -o labdacsokat gyúrnak, a csamalyból és fűből, rák gyermekeiknek. És még ilyen labdacsaik . jju iyggj A ilgiri-hegyek világának la­kói szereinek faragni, botokat és rfiás tárgyakat: nagyon szeretnek énekelni, táncolni. Dalt vala­mennyien költenek, ez amolyan íratlan törvény. Mint a sajátos primitív imaköltés; erre is áll­jon itt egy példa: „Legyenek vemhesek a bivalytehenek, az asszonyok szüljenek fiút, min­denki legyen áldott.” Különös emberekkel ismerked­het meg a kötet lapjain az ol­vasó: a csodálatos szívű, s le- kesedésű Ivam nővérrel, akit az egyszerű todák szentként tisztel­nek, Kiskarral, az első keresz­tény todával, s Szirioffal, a Ko- nigor nemzetség utolsó sarjával, akinek a lelkében elültek mái a viharok, aki csendesen-bölcsen vá elmúlásra. iható félben levő nép ~it ismerhetjük meg; pél- d ,térítők eröszakoskodá­s . .ban járó csalódásokat és kést i geket. A szerző egy külön fejezetben írta le' „nyomozásait” a todák eredetével kapcsolatban. Szerinte a todák egykor szoros kapcsolat­ban álltak Dél-India ősi mega- lit kultúrájával. A tanulmány fényt vet a dravida népek ősei­nek történetére is. V. M. Bekopogott a konyhaabla- • kon.. Egy pillanat múlva kinyílt az ajtó. Deres hajú férfi állt a világos ajtókeretben. — Jó estét. — Jó estét. Beenged? — Elnök elvtárs, hát már . hogyne. Jószándékú ember előtt az én ajtóm mindig nyitva — hadarta Koszta és betessékelte vendégét a pitarba. , — Az asszony meg a gyerekek már alszanak. — Jó lesz itt is. Pálinkája van? — Akad. Nálam mindig akad a vendégnek. Özei leült, az asztalra könyö­költ, Koszta meg a stelázsihoz ment, egy lefordított tízliteres lábas alól egy üveget meg egy poharat vett elő. — Még egy poharat, magának is. Az én vendégem, ha magánál vagyok is. Koszta hunyorogva lesett a ven­dégre. Előszedte a második poha­rat is. Ennek valami nagy baja lehet — gondolta —. ha ilyenkor jön ide inni. De nem szólt, csak tele öntötte a két poharat és leült. — Egészségére. — Egészségére, özei úr — mondta Koszta és egy hajtásra kiitta a jó erős pálinkát. * özei krákogott. — Ez jó. jó torokmaró — bá­mult bele a pohárba. — Mit akarnak Balajtinétól? Mi közük nekik ahhoz az asz- szonyhoz? — töprengett özei. — és kitől tudják? Melyik disznó körmölte azt a levelet? Tavaly, amikor Özeit Hajdú­vedresre küldték, annyi tennivaló volt a tsz-ben. hogy hónapokig nem gondolhatott még a család­jára sem. Előbb az aratás, aztán meg a következő évi terv előké­szítése falta fel minden percét. A szántás, az őszi vetés, betakarí­tás is sok gondot adott. Egész nap lótott-futott, tárgyalt, veszeke­dett, hajtotta az emberetet, hogy az ő keze alatt semmi se vesszen kárba. A határt járta éppen, ami­kor elkapta az eső. Ráorditott Szanics Ferkére, a kocsisára. — Hajts be arra ' a tanyára, megvárjuk ott, míg elcsendesedik. Szanics megsuhogtatta az osto-, rát és a dűlőútról keresztbe vág­tatott a tanyaudvatra. Özei leug­rott a kocsiról, beszaladt a tanyá­ba, Szanics meg a színbe kötötte a lovakat és szárazra csutakolta őket, hogy meg ne fázznak. Özei lerázta magáról a vizet. — Jó napot — köszöntötte a pitvarban álló fiatalasszonyt. — Jó napot. Jól megázott, el­nök úr — nevetett Balajtiné és összefonta mellén a karját. Özei bosszankodva pillantott rá, aztán már. nevetett ő is. — Elkapott ez a ronda eső. — Tüzet- gyújtok, hogy szárít- kozzon meg — fordult meg az asszony és bement a szobába. Özei utána ment. Egy tízéves forma fiú. meg egy kisebb lány . kuporgott az ablak előtt a kanapén. Az asszony tüzet rakott és amikor meggyújtotta, Özeihez fordult. — Üljön ide. közelebb. Özei szó nélkül leült a kályha mellé tett székre. Csak most vette közelebbről szemügyre az asz- szonyt. Kerek, telt, pirospozsgás arca volt, feszült rajta a bőr, mint mellén a kartonruha. Haját hátra felé fésülte és összecsavar­va egy széles fésűvel kontyba tűzte. Nyakát szabadon hagyta. — Ej, de jó lenne most egy féldeci — sóhajtott Özei. de nem a pálinkára gondolt, hanem az asszonyra. Felesége akkor még Debrecenben lakott és jó, ha egy hónapban egyszer-kétszer látta. — Akad éppen — mondta az asszony. — Kisfiam, erlggy csak, hozd be a kis üveget. A kanapén megmozdult a sötét, barhaszemű, napégett arcú fiú, ki­ment a pitarba. valamivel zör- gött, szöszmötölt. aztán behozott egy félliteres üveget. — Szilva? — kérdezte Özei. — Pálinka. Nem mindegy az, hogy milyen, pálinka és kész, a férfi embernek mindegy az. Ügy vannak a pálinkával, mint az asz- szonnyal. A pálinkánál az a fon­tos, hogy marja a torkukat, az asszonynál meg. hogy szoknya legven rajta. — nevetett és Özei felé nyújtott egy teleöntött decis poharat. Balajtiné cukorból főzte a pá­linkát. Egy kiló cukorból egy liter jó erőset, meg két deci gyengét hozott ki. Tizenkét forintba ke­rült neki egy liter. De azért nem lesz olyan bolond, hogy elárulja most, özeinek. Igya csak, aztán meg találgassa, hogy mit ivott. — Tyü, az istenit — kapta el a szájától a poharat. — Olyan ez, mint a tűz — prüszkölt kráko­gott. — ilyenkor ez a jó. Így nem fá­zik meg, ne féljen, öntsek még? — Egy féllel, csak egy féllel. Hiszen ez a pohár nem egydecis, hanem literes. Balajtiné nevetett. A két gyerek is mosolyogva pislogott a prüsz­kölő özeire. Kuncogva összebúj­tak. sugdosódtak. özei rágyújtott, öt perc múlva viszont már le kel­lett tenni, a kiskabátját, mert melege volt. — Terítse csak a vállára, mert most izzad. Engedelmeskedett (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom