Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

1974. július 24. • PETŐFI NÉPE • 5 ÁTADÁS ELŐTT A-MEGY El MŰVELŐDÉSI KÖZPONT „Várjuk a kezdést” Beszélgetés Gila János igazgatóval Régi hiányt pótol a megyei és a városi vezetni, amikor megnyitja — most már hamarosan, a jelek szerint — a kecskeméti megyei művelődési központot. Ésszerű vezetés, körültekintő tervezés, az igények alapos számbavétele, s ter­mészetesen az odaadó, értő, lelkes munka folytán ez évtől kezdve jelentősen gazdagodhat majd a Bács-Kiskun megyei művelődés ügye. Nem kis várakozás előzi meg az intézmény elkészülését; különösen, mert az átadás ideje többszörösen is eltolódott. Most, néhány héttel — hónappal? — az ün­nepélyes átadás előtt beszélgetünk Gila Jánossal, a megyei művelődési központ kinevezett igazgatójával. ú KÉT SZÉP LÁNY, KÉT KITŰNŐ FOTÓ 9 Mindkét felvétel Ligeti Lászlónak, a Duna Fotoklub tagjának a tehetségét dicséri. „Ági” és „Edith”’ több kiállításon szerepelt, sikerrel. Tucatinformációk helyett — Az intézmény végleges elkészülése sokáig váratott magára. Közvetle­nül a befejezés élőt, az előzetes ter­vezések időszakában hogyan látja: va­jon megfelel majd minden eredeti el­képzelésnek? Képes lesz úgy funkci­onálni, hogy betöltse hivatását? S megvannak-e a feltételei ennek? — Ez a művelődési központ ha­zánk hasonló intézményei között az egyik legnagyobb lesz. Hasznos alapterülete meghaladja a négy­ezer-ötszáz négyzetmétert. Min­den jel szerint ez az épület alkal­mas lesz a vele szemben támasz­tott valamennyi igény kielégíté­sére. — Végigjártuk a . minden részleté­ben kibontakozó épületet. Meggyőződ­tünk róla, hogy a tágas előcsarnok­ban kiállításokat lehet majd rendezni. Sőt. szükség esetén egyéb foglalko­zásokat is. Az egymásba kapcsolódó klubok, zenetermek, próbaszobák, szakköri helyiségek, a könyvtár, adat­tár és az olvasószoba, valamint a díszterem a hatalmas, kiállításokra is alkalmas társalgóval, s többi rész: bi­zonyára sokféle, sokszínű és eleven kulturális életet tesz lehetővé. Mégis, hiányzik-e még valami véleménye szerint ebből az épületből? — Ügy látjuk előre, hogy több foglalkoztatóterem, műhely, labo­ratórium kellene. A szerelői szint (alagsor) szabad terében pótlólag is ki lehetne alakítani ilyeneket. Természetesen nem hisszük azt, hogy akár a legnagyobb épületben is minden helyet kaphat, A tar­talmas munkához az is kell, hogy ehhez a létesítményhez hozzá­kapcsolódjanak a város legkü­lönfélébb kisebb intézményei. — Nyilván kettős szerepe lesz a mű. velődési központnak: egy helyi, váro­si, s egy egész megyére kiterjedő módszertani... Ha így van: hogyan kívánják e kettőt összegyeztetni, s a legcélravezetőbb arányokat kialakíta­ni? ... . — Valóban beszélhetünk a ket­tős funkcióról, fiánk vár, hogy a lakosság legkülönfélébb rétegei számára lehetőséget nyújtsunk a művelődésügyi igények kielégíté­sére, közösségek kialakítására, és a már meglevők biztató erősíté­sére. Segítenünk kell a különböző művészi és egyéb alkotótevékeny­ség kibontakoztatását is. Azt, hogy minél többen váljanak a tu­dományok és a művészetek aktív eisajátítóivá. Természetesen tö­rődnünk kell — nem is keveset — a kulturált szórakozással és pi­henéssel is. Minden erőnkkel fo­kozni szeretnénk a közéleti akti­vitást.. Másik törekvésünk, hogy segítségük a megye területén le­vő művelődési otthonokát, klub­könyvtárakat. Éppen ezért gon­doskodni fogunk a tiszteletdíjas és főfoglalkozású közművelődési dolgozók továbbképzéséről, a szakirodalom elterjesztéséről. A mi esetünkben is fontos szerep jut a példamutatásnak. Az itt fo­lyó tartalmi munka színvonala kell, hogy hasson a megye terü­letére. A helyes arányokat ebben a munkában csakis az élet alakít­hatja ki. Sok függ például attól, milyen mértékben veszi igénybe az erőinket a helybeli közönség. Mindenesetre már a kezdet kez­detén — sőt már most. az elő­készületek idején — igyekszünk figyelembe venni a működésnek, ténykedésnek e kettős szempont­ját. — Kecskemét (elsőfokú központ. Ügy gondoljuk, ezt figyelembe veszik a munkában, 'a tervezéseknél. Mit gondol: hogyan lesz képes az intéz­mény beilleszkedni a város kulturális életének egészébe? Hogyan képzeli el kapcsolataikat a többi Intézménnyel? — Intézményünk sajátos fel­adatokkal. meghatározott szerep­körrel egy lesz a megyeszékhely közművelődési intézményei kö­zött. Ez a város eddig is sok-sok figyelmet érdemlő eredményt könyvelhetett el magának. Szín­háza, múzeuma, könyvtára, mű­vésztelepe egyaránt sikeresen mű­ködik, régóta. Keressük majd ve­lük a leggyümölcsözőbb kapcso­latokat. Erőinknek egy jelentős részét kívánjuk például a tanyán élők kulturális felemelkedésének szánni. Ez óriási feladat, különö­sen szükséges leßz az együttmű­ködés más intézményekkel. Ugyanez vonatkozik a munkás­művelődés és az ifjúság kulturális nevelésének szép ügyére. A felső­fokú központ azt is jelenti, hogy sokkal nagyobb számú az értel­miség — a humán, természettu­dományos és műszaki egyaránt —. mint néhány esztendővel ez­előtt. A sajátos igényeikre, törek- véseikre külön is gondolunk. Az intézményeken kívül a tömegszer­vezetekkel ugyancsak szorosan kí­vánunk együttműködni. Sőt, az egyes munkahelyekkel is. Hisszük, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsától sok segítséget kapunk ehhez. Ez közös — és szép — ügy. Több megyei intézménnyel máris van írásos megállapodásunk. — Egy ilyen, sok szempontból je­lentős intézmény munkáiét jó előre mw.keU tervezni. Tudunk róla. hogy föiyns‘lC^lyeú^rh(Vhs^K.v'Mltvr,ív^vtj[di-' umban vannak ezek? — A megyei művelődési köz­pont hivatalosan 1974. szeptember elsején alakul meg. de működését csak az épület teljes és végleges elkészülte után kezdheti meg. Je­lenleg a munkatársi gárda kiépí­tése folyik. Készítjük az idei év végi és a jövő évi költségvetést. Megkezdtük az igények össze­gyűjtését. Már világos előttünk, milyen klubok, szakkörök, mű­kedvelő csoportok. művészeti együttesek kezdhetik meg a mun­kát a beköltözés napjaiban. Ki­alakulóban van a TIT-tel közösen szervezett ismeretterjesztő prog­ramunk is. Jól haladnak a hang­versenyek. kiállítások s egyéb, nagyobb rendezvények előkészí­tését célzó tárgyalásaink. Készül az intézmény novemberi és de­cemberi részletes műsorterve. — Bármilyen intézményben csakis megfelelően képzett« lelkes« fáradtsá­got nem ismerő emberekkel lehet szép eredményt elérni. Milyen szempontok alapján válogatták össze az itt dolgo­zókat? — A válogatást az intézmény kettős funkciója szabta meg rész­ben. A munkatársak egy része eleve adott, azáltal, hogy a Nép­művelési Tanácsadó a kezdet kez­detén beolvad az intézményünk­be. Ide tartozik maid a megyei filmstúdió is. Természetesen új munkatársak felvételére is szük­ség lesz. A csaknem harminctagú közművelődési szakapparátus többsége fiatal lesz. Akik most végezték az egyetemet, főiskolát; s olyanok is. akik már több éves gyakorlattal rendelkeznek. — Az ifjúságnak nyílván jelentős szerepet szánnak majd. Ha így van: hallhatnánk erről részletesebben is? — A fiatalokkal több ok miatt is kiemelkedően törődni fogunk. Egyrészt, mert a lakosság sorai­ban.aránylag sokan vannak, más­részt. mivel — tapasztalataink szerint — közülük kerülhet ki a legtöbb kulturális érdeklődésű lá­togató. A gyermekek és a fiatal­ság részére á legváltozatosabb módon igyekszünk lehetővé tenni a hasznos elfoglaltságot. Szeret­nénk minél nagyobb mértéiben bekapcsolni őket az öntevékeny művészeti mozgalomba. Már az induláskor három ifjúsági klub­nak is otthont adunk. A szín­házak gyermekbemutatóit itt ren­dezzük: ezentúl. Megállapodtunk az Állami Bábszínházzal: tartsa­nak rendszeresen előadásokat. Két főelőadó is a gyermekekkel és a fiatalokkal foglalkozik majd, ki­zárólag. — Kecskemét iparilag rohamosan fejlődő város- Ezt a lényt is — gon­doljuk — figyelembe veszik a terve­zéskor. Az MSZMP KB legutóbbi köz­művelődési határozata és a megyei pártbizottság frissen megszületett ha­tározata egyaránt kitér erre. Ügy gon­dolja, hogy sokat tehetnek sajátos esz­közeikkel ezek végrehajtásáért? — Többek között ezért is került a munkásokkal való foglalkozás, a munkásművelődés feladataink élére. Említettem már. hogy a munkahelyekkel szoros kapcsola­tot kívánunk kiépíteni. Ezért ter­vezzük a szocialista brigádok klubjának létrehozását. Várjuk az igények jelzését, az ésszerű ja­vaslatokat is. — A városban több kitűnő vagy an­nak ígérkező művészeti együttes, cso­port működik. Szimfonikus zenekar, vonósnégyes, énekkarok stb. Gondol­nak ezek támogatására, felkarolására? Ez annál is inkább fontos lenn«1, hi­szen a legtöbb súlyos anyagi és elhe­lyezési gondokkal küzd. — Legtöbbjükkel már meg­egyeztünk. Szívesen látjuk őket. Sokféle szempontból is számítunk a munkájukra, kötelességünk tá­íápogatni szeretnénk mM'üf^gyuttest szer­vezni. Képzöművészkört, tánc­csoportot stb. — A Katona- és Kodály-kultusz, a haladó hagyományok ébrentartása, őr­zése. ápojása ennek a városnak szív­ügye. Szükségét érzi-e annak, hogy ebből a munkából is kivegyék a ré­szüket? — Természetesen. S ez vonat­kozik Türr Istvánra. Petőfire, Mó­ra Ferencre. Nagy Lajosra, is. A haladó hagyományok ápolását nem alkarjuk csupán az évfordu­lókra. a megemlékezésekre szorí­tani. Hétköznapi munkánk szer­ves részévé akarjuk tenni. — Milyennek tervezik az ünnepélyes megnyitót? — Az avatóünnepség szerin­tünk akkor lesz igazán az intéz­mény jellegéhez illő. és az ese­ményhez méltó, ha megyénk hiva­tásos művészeinek és legjobb mű­kedvelő együtteseinek alkalmat ad a bemutatkozáshoz. — Végül: úgy érzi, hogy valamennyi szükséges feítétel rendelkezésére áll majd időben ahhoz, hogy már a kez­det kezdetén sikeresen tudjanak mun­kálkodni? — Ügy érzem, időre rendelke­zésünkre állnak a személyi és anyagi feltételek, s az összes esz­közök az indulás szép és izgalmas munkájához. Várjuk a kezdést és várjuk a lakosság érdeklődését, támogatását. Varga Mihály Az arc; a szem, száj, orr, fü­lek megrajzolása'; a vonások meg­örökítése sem könnyű, el kell ta­lálni azt a pár jellegzetességet mely meghatározza a személy külső jegyeit. (Ez esetben az egyéniség nem csak a forma — a tartalom nélküli forma — ked­véért lett ideiiktatva. Ez írás hőse ugyanis: Hajcser István a szó legszorosabb értelmében vett jel- jegzetes alakja fiatalságunknak — a példaképül is választhatók között a helye); e külső jegyek harmóniáját, természet alkotta összhangját kellene egy papírlap és egy toll segítségével lóhbé- kevésbé helytállóan ábrázolni. Nehéz. Nemi arról van szó, hogy saj­nálnám leírni: Hajcser István 180 cm magas, sötétbarna szemű, fekete, jobbról-balra fésült hajú. arca kereknek mondható, fogai épek. De ezek így együtt szere­pelve is csupán adatjelleggel bír­nak. Tucatinformácoik. Az em­berről (Hajcser Istvánról) nem mondanak többet, mintha egy házról közölném: háromszobás. Milyen ember Hajcser István, miért ilyen, mik voltak azok az események életében, melyek a mostani Hajcser Istvánt kialakí­tották — erről akkor hallgathat­nék. Tehát: az objektív dolgok leírására is sziükég van, melyek — végső soron — a személyi­séget, a szubjektumot határozzák meg — ezek leírása, sorrend sze­rinti meghatározása a nehéz. Ta­lán a legnehezebb. □ □ □ Hajcser István 1953-ban szüle­tett, az idén tehát 21 éves. Kö­vetkezésképp mostani mivoltát a kamaszévek — a legfogékonyab­bak — határozták meg. A farmerkorszak. Az a beatkor- szak, mikor még a Beatlesék és a Metróék csinálták a hangulatot. Tehát: a kezdet beatje. Abban az időben — még csaik pár éve — a farmert téglával idomították divatra; a koncerteken sikoltás­sal, őrjöngéssel, széktöréssel fe­jezték ki tetszésüket a résztve­vők. A hangosabban üvöltők, az élethűbben őrjöngök, a több szé­ket széttörök számítottak az egy­fajta — ki mondja, hogy pozitív — hősök közé. Kitűntek valamivel — a fiatalok mindig ki akarnák tűnni, megmutatni alapjában for­radalmi valójukat — a beatkon- certen valóban ez volt a forrada­lom. Ám. amíg a beat a tangó után tartalmában hozott újat. ad­dig az üvöltés csak forma volt. , És az akkori' vélemények, par év tapasztalatával meg csiszolva: „Nem üvöltöztem én, soha nem si­koltoztam. nem azért, mert a hangszálam nem volt erős, ha­nem mert az agyam volt tisz­tább. A beat ben a beatet és nem az őrjöngést; nem a megjelenési formáját, hanem a célját, tartal­mát fogadtam el. Sok szám ha­tása épp a hallgatón alapszik, annak hangulatán, s én nem akartam — hiszen nekem csinál­ták — ezt a hatást saját akara­tomból elrontani. □ □ □ „Anyám az egyik iskolában dolgozik, ott is lakunk, szolgá­lati lakásban. Apám buszsofőr. Az általános iskola után beirat­koztam középsuliba, ki is húztam ott egy darabig, aztán eljöttem onnan. Nem nagyon szerettem tanulni, és inkább a lányokkal foglalkoztam. VUlanyszerelő tanu­ló lett belőlem. A szakmunkás- vizsga után egy szövetkezethez szegődtem, de hamar eljöttem, s a kamionhoz mentem dolgozni.” Mindig is szerettem a könyve­ket, az irodalmat: most ne gon­dold azt, hogy ez csaik egy póz, irodalom. £s nem vagyok arra ahogy mostanában divat lett az büszke, hogy villanyszerelő va­gyok. Nem vagyak büszke mun­kás mivoltomra sem, nem azért, mert nem szeretem csinálni, ha­nem azért, mert a büszkeség egy kissé mindig hivalkodás, — mire vághatnék fel? Dolgozni kell, tenni valamit azért, hogy szebb hajnalra virradjunk, s még szebb napjaink legyenek. És tanulni is kell, és élni — emberhez néltóan, nem kizárólag a mi, hanem pél­dául a megszületendő fiaink ked­véért. Ez ds egy cél; jobb se, szebb se kell. Nem tudom, említettem-e, már középiskolás koromban vissza- járogattam rajparancsnoknak az úttörőbe, később, mikor ipari tanuló voltam, sem feledkeztem meg róluk. A kamionnál KISZ- feladhlként1 véfe'éztem ezt aihűrt- kát. Munkát? Megpróbáltam úgy csinálni a dolgokat, hogy ne szokvány összejövetelek legye­nek. Sikerült. Ha úgy elkezdhetném elölről, ahogy azt ma mái — különböző okok miatt — nem tehetem, ak­kor pedagógus szerelnék lenni. Nem lennék míntatanár a szó legszorosabb értelmében. Az a lényeg, hogy megismerném a ke­zem alá osztott srácokat, lányo­kat. és úgy alakítgatnám őket, hogy jó úton induljanak el. Már sejtem, melyük az. s úgy hiszem, rajta is vagyok. □ □ □ Hajcser Istvánról mást, mint ezek, alig lehetne elmondani. Amj mégis érdekes lehel: kato­nai szolgálatát tölti. Nemrégiben, mikor a szocialista versenymoz­galom vizsgáit értékelték, akkor az ő nevét a néphadsereg Kiváló katonája címet elért katonák között olvasták fel. Kis szünet következett, majd az egységpa­rancsnok ismét Hajcser István nevét mondta, és közölte, hogy a Magyar Úttörők Országos Szö­vetségének elnöksége Hajcser Istvánnak Úttörő Érdemérmet adományozott. Ez is egyfajta si­ker. Mint később Hajcser István elmondta, sokkal büszkébb ez út­törő kitüntetésére, mint a másikra. Ballai József ■J öt órakor a homokfutó • megállt a kapuban. A kocsis, a veresl<;épű Szanics Fer­ke, maga alá gyűrte a gyeplő vé­gét, az ostort az ülés mellé dug­ta és előkotorta cigarettáját. Rá­gyújtott. A lovak nyugtalanul, kapálva állak, fejüket szügyükig csapkodták, fel-felnyerítettek. Szanics belesett az elnök udva­rára; nem látott mozgást De nem telt el öt perc, hirtelen fel­rántották a kiskaput, kilépet rajta özei Endre komoran, ősz szekuszált hajjal, aztán becsap­ta maga után az ajtót, hogy' csak úgy dongott a korlát. Szanics kezébe kapta a gyep­lőt. — Jó reggelt, elnök elvtárs. — I., ’ gélt — vágta be magát a hátsó ülésre Özei. — A Gyu- lásba! — Gyi, te — a vékony szíj» rány. Kondor, az előző elnök olyan volt, mint egy falat kenyér, csupa jóság, csupa jóakarat. Mindenkinek igazat adott, min­denkinek mindent elintézett, ahogy tudott, még magáról sem feledkezett meg, és közben észre sem vette, hogy egymillió forint elúszott a kezén. Elköltözött Haj­dúvedresről azonnal és nyoma veszett. Senki sem tud róla sem­mit. özei akkor Debrecenben a ta­nácsnál dolgozott. Nagyhangú, keménykezű embernek ismerték. Az oszály beosztottjai féltek tőle. Rendet és fegyelmet tartott, öt perccel mindig korábban ér­kezett hivatalába, és ő volt az utolsó, aki elment. Ha lazasá­got látqtt, felcsattant. — Elvtársak, hogy képzelik? Fegyelem nélkül meddig élhet egy ország?' Vagy maguknak mindegy? Negyvennégyben nem vonult be katonának, bujkált, aztán a legkülönbözőbb beosztásban dol­gozott. Mindig ott, ahová a párt állította. Egy fél évig még egy áruházat is vezetett. Nem törő­dött azzal, hogy dobálják ide- oda. Nem gondolkozott azon, hogy helyes-e ez. Azon sem, hogy esetleg nem ért ahhoz, amit rá­bíztak. — Majd belejövök — mondta a feleségének, amikor otthon el­mondta, hogy más beosztásban fog dolgozni. Hivő ember volt. Hitt a fent- röl jött utasításokban, de azért délután bement a könyvesboltba, szakkönyveket vásárolj, és ha szabad ideje volt, .akkor olvas­gatta, tanulmányozta. Ezért is szerették, ezért is bízták rá gyak­ran a nehéz, sokszor zavaros fel­adatokat. Mindig kivágta magát, mindig rendbe hagyta maga mö­gött-az ügyeket. ötvenhatbán egy pillanatra sem jött zavarba. — Meg kell védeni, amit el­értünk, a többit majd rendezzük hideg fejjel — kiabált, amikor társai kétkedő szavait hallgatta. — Nincs mit megvédened? Széthullt minden. — Hogyhogy? Hát az alkot­mány! Azt csak nem söpörheti el néhány forrófejű! — Á rendőrség átállt! — A katonaság egy része is. Mit akarsz hát? Jobb, ha nem ugrálsz. Hiába beszéltek neki, hiába rimánkodott a félesége is, hogy gondoljon a családjára. Kirob­bant. — Hát nem arra gondolok? Istenem, hogy milyen érthetet­len vagy! Ha nem gondolnék a családomra, akkor elbújnék, men­teném a bőrömet, így viszont nem tudok karba tett kézzel ül­ni. Mit gondolsz, mi lesz velünk, a gyerekekkel, ha feje tetejére állítják a világot? Milyen osto­ba vagy! — ordított a feleségére és elrohant. (Folytatjuk.) ostor cserdült a levegőben, a lo­vak hirtelen felkapták fejüket és egyszerre vágtába lendültek. Szinte röpítették a könnyű ko­csit.' Szanics hátra pislogott. — Tyűha! Rossz napunk lesz — gondolta, amikor megpillan­totta az elnök mogorva ábráza-. tát. — Pedig szólni akartam ne- • ki, hogy engedjen el délután, hogy a bátyusékat, akik itthon nyaraltak, kivigyem az állomás­ra. En bolond, megígértem nekik, hogy jövök a kocsival és kiszala- -dok velük. De most hogy az is­tenbe szóljak. Leszedi a csilla­gos eget, amilyen kedve van, vagy elzavar. Ilyen jó helyem pedig sehol nem lesz, akárhová tesznek a tsz-ben. Hajtotta, zavarta a lovakat, mintha arra számítana, hogy az elnök így elhagyja valahol a rosszkedvét. özei egy esztendővel ezelőtt került Hajdúvedresre, amikor Kondor körül kirobbant a bot-

Next

/
Oldalképek
Tartalom