Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-20 / 168. szám

1974. Július 20. • PETŐFI NÉPE • S Épül a második Nehéz Varsóban harmincesz­tendősnél öregebb házat találni. De ugyanígy: Katowice új cent­rumában, vagy a most rohamo­san fejlődő Bialskó Bialáiban kor­szerű, esztétikus épületeik hatá­rozzák meg a város képét. Óriási ütemben folyik az építkezés: Varsóban a Kultúra Palotája kö­rül egyre-másra nőnek a torony­házak : nemrégiben adták át a svéd tervek alapján épült 34 szintes Fórum Szállót, ugyanitt csupa üveg házsor övezi a Mar- szalkowska sugárutat. Épül a Centralna, a főváros új központi pályaudvara. A felszabadulás év­fordulójára is tartogattak ünnepi ajándékot: az építők július 22-én adják át a Varsót kelet—nyugat irányban átszelő korszerű autó­pályát, amely csodálatos ívű, új hídon fut át a Visztulán. Érdemes néhány szót szólni Katowice új városközpontjáról, amelyet követendő példaként kel­lene venni — állapította meg nemrégiben a városban látogatást tett ENSZ-delegáció. ötezer em­ber él az egyik 14 szintes ház­ban, mellett 20 szintes toronyház töri meg a szintmagasságot. Kö­rülötte néhány üvegfalú áruház tölti ki a teret. Egymással szem­ben a Hotel Katowice és Hotel Szilézia övezi a 40 méter széles sugárutat, a monumentális, a „szi­léziai felkelés” emlékére készített szobor és a még monumentáli­sabb 12 ezer nézőt befogadó, az Orion-űrhajóra emlékeztető sport- csarnok, úgy tűnik, térré zárják az utat. amely a valóságban hosz- szú kilométereken keresztül 8— 10 szintes házak között fut. Az első Lengyelország. A LEMP VI. kongresszusán ki­adták a jelszót: „Felépítjük a második Lengyelországot”. Az or­szág lakásállományának megkét­szerezését célzó program előírja, hogy 1990-ig hétmillió lakást kell felépíteni. Az épülő második Lengyelország azonban nem lehet csak egyszerűen az „első és a második” Lengyelország lakásál­lományának az . öszessége, mint ahogy azt egy beszélgetés alkal­mával dr. Stanislaw Wyganowski docens, a neves urbanista mond­ta, hanem harmonikus, összeillő egészet kell alkotni. Nem feled­keznek meg a természeti környe­zet megőrzéséről, a különösen szép helyeket védik az urbanizá­• Katowice új városközpontja. ciótól. A LEMP Varsó megyei lapjának rovatvezetője egészen meghökkentő számokat mondott az építkezés üteméről: Varsó me­gyében például 1971-ig csak ha­gyományos házak épültek, ma pe­dig már hét házgyár (közte egy családi házakat építő) üzemel, s 7500 lakást építenék. A követke­ző két ében újabb házgyár lép a termelésbe. Marad a kérdés: hogyan, mából épül a második Lengyelország? Ki épít? Az urbanizációs szak­emberek igyekezete ellenére nem marad -e mégis idegen test az első Lengyelországban? Kilenc szövetkezeti forma kö­zül Lengyelországban a lakásszö­vetkezet a legelterjedtebb — régi hagyományai vannak. A második világháborúban például az illegá­lis mozgalom egyik legális lehe­tősége a lakásszövetkezet volt. Lublin mellett a Napsugár-he­gyen van a sok kiváló szövetke­zet közül az egyik (a lakások döntő többsége szövetkezeti erő­ből épül, amely talán egy kicsit szebb is az átlagnál. Ebben a mák- rotársadalomban megvalósult a teljes önkormányzat. Tizenöt esz­tendeje kezdődött a lakótelep építése, amelyről a szövetkezet tagjai még a tervezőasztalon vé­leményt nyilvánítottak, igényeik szerint alakíttatták. Az újításai­ról híres Oskar Hansen profesz- szor készítette a terveket — most mégis úgy tartják, a Napsugár- hegy a tervezők, építők és lakók közös műve. A járműforgalom elől elzárt sétányrendszert építet­tek a szolgáltató pontokat egy cenrumba helyezték, a játszóte­reket fákkal választották el a te­lep többi részétől. Már a közmű­vesítéskor ott dolgoztak a jöven­dő tulajdonosok, a házaikat át­adás előtt a lakók takarították ki, s az így megtakarított összegből a klubokat szerelték feL Lemond­tak a házfelügyelők munkájáról: maguk takarítják a lépcsőháza­kat, magúk rendelkeznek a mosó­konyhákkal, szárítóhelyiségeikkel. A játszótereket sziklak ért ék dí­szítik, ezekért a játékokért a gyermekek egy-egy csoportja a felelős. A másfél évtizede még klscserkészként a játszóterekre ügyelő gyerekek közül többen ma már igazgatók, vezető emberek, de a lakótelepen legfeljebb a fel­adatuk változott: az újságíró po­litikai előadásokat tart, a zeneis­kola igazgatója zenei foglalkozá­sokat vezet. A lakóbizottság mel­lett a legkülönbözőbb munkacso­portok működnek: a társadalmi munka szervezete most a 18 hek­táros park létesítésével van el­foglalva, épül a fedett uszoda, a két nyitott medence, szánkó- és sílesiklópálya. A nőbizottság meg- szeívezte a gyermekfelügyeletet, nemrégiben társadalmi óvodát lé­tesítettek. A tervek szerint. a második Lengyelországot hasonló önkor­mányzatú közösségeik alkotják majd ... Lombos! Jenő „Egyénre szabott” patronáló mozgalom A KISZ országos akciója a pályakezdő fiatal szakmunkások segítésére A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA: Végrehajtják a telekrendeletet Országszerte nagy visszhangot keltettek azok az 1971-ben közzé tett jogszabályok, amelyek az ál­lampolgárok telek-, lakás- és üdü­lőtulajdonát rendezték. Egysze­rűen fogalmazva: kimondták: hogy egy személynek vagy csa­ládnak tényleges szükséglete sze­rint egy lakása, egy üdülőháza, illetve egy üdülőtelke lehet. Az eltelt három év alatt újabb ren­deletek szabályozták az építhető lakások, üdülők nagyságát, meg­határozták az ingatlan adózásá­nak. nyilvántartásának rendsze­rét. A Minisztertnács mostani ülé­sén a jogszabályok és rendeletek gyakorlati alkalmazásának ta­pasztalatait tárgyalta meg. Né­hány figyelemreméltó szám jól mutatja az eredményeket, s jel­zi, hol van még tennivaló. 1972- ben 185 ezer személynek volt mértéken felüli ingatlana, 1974- ben 160 ezernek. Ezen belül a mértéken felüli lakótelkek száma 24 százalékkal, a mértéken felüli üdülőtelkek száma 36 százalékkal csökkent. Megállapították azt is, hogy 1973 december végéig össze­sen 2500 többletlakást és 100 többletüdülőt adtak el. A rendeletek jogossága, szüksé­A kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny jegyében ösz- szefogtak Mélykúton — a Ve­gyesipari Szövetkezet és az Al­kotmány Termelőszövetkezet kez­deményezésére —, hogy megszün­tessék az óvodai gondokat. Elha­tározták, hogy felújítják a 2. sz. óvodát, s közben bővítik egy te­remmel. Ezzel együtt 175 kis­gyermek járhat óvodába Mély­kúton, s így — ha nem is végle­gesen — megoldódik a dolgozók gyermekeinek elhelyezése. A felújítás és bővítés értéke 150 ezer forint. Ezenkívül vál­lalta a Béke Tsz, hogy rendbe hozza a villanyhálózatot, az Oj Elet Termelőszövetkezet dolgozói pedig téglakerítést építenek tár­sadalmi munkában. A felszere­lés — bútorok, játékok — meg­vásárlásáról is gondoskodnak: 70 ezer forintot adnak hozzá a nagy­község társadalmi és gazdálkodó szervei. Az átadás időpontját is kitűz­ték a társadalmi munkások. Az újjá- és szebbévarázsolt óvodát Alkotmányunk ünnepétől, augusz­tus 20-tól kezdve veszik újra birtokba kis lakói. H. P. gessége nyilvánvaló, a társadalmi igazságosságot, a szocialista köz- erkölcsöt szolgálja. Ezért is fordí­tanak a kormány illetékesei nagy figyelmet a végrehajtásra. Meg­állapították. az előírtak teljesíté­se sok helyen lassan, vontatottan halad. 1973 végéig 4043 lakótelek­re. 290 üdülőtelekre rendeltek el tanácsi értékesítést. Ez valóban nem sok. Természetesen figyelem­be kell venni, hogy a gyorsabb bonyolítást nehezítik azok, akik szándékaik ellenére sem találnak vevőt telkükre, házukra. Előfor­dul, hogy a jogszabályok érvénye­sítését méltányos, figyelmet ér­demlő kérés nehezíti — mindezek ellenére hatalmas előbbre lépést jelent, hogy a rendeletnek kö­szönhetően ma már nem lehet spekulációs céllal ingatlant vásá­rolni. Ez a tény biztosíték arra is, hogy a régebben jó- vagy rossz­hiszeműen szerzett, kapott többlet ingatlanok ügye folyamatosan és minél gyorsabban rendeződjék. A legtöbb tennivaló a rendele­tek végrehajtásában a helyi taná­csokra-vár. A többletingatlanok hivatalos értékesítése nem kevés időt, energiát vesz igénybe. A la­kott házakat, megüresedett távoli tanyákat nem könnyű eladni. 1974 májusáig az országban há- romszázhatvanhatan kérték men­tesítésüket a rendeletek alól, s ebből 121 esetben megadták a mentesítést. Ez is az alapos, min­den részletre kiterjedő elbírálás szükségességét jelzi. Természete­sen az érdekeltek is sokat segít­hetnek a gyorsabb, zökkenőmen- tesebb lebonyolításban. Ez saját érdekük is, hiszen most még a maguk szabta, kialkudott áron adhatják el a mértéken felüli tel­keket, ingatlanokat, ha viszont a tanács határozata megszületik a hivatalos értékesítésre, kötelesek a hivatalos árat elfogadni. És ha erre kerül sor. a tanácsoknak ha­tározottan. megfelelő szigorral kell eljárniuk, hiszen a rendelke­zések egyik célja, hogy minél töb­ben jussanak üdülő-, pihenőtelek­hez. Bonyolult. nagy horderejű munka vár a továbbiakban is a helyi tanácsokra a ..telekrendelet” végrehajtásában. A végső cél azonban világos: a többség érde­kében, a társadalmi igazságosság elve alapján kell folytatni a mun­kát, végrehajtani a lakosság túl­nyomó többségének érdekeit szol­gáló törvényeket. E. Gy. Az összefogás szép eredménye Mélykúton 9 Szanyi Imre, az Alkotmány Termelőszövetkezet festője az ablak- tokokat mázolja. Egy-egy tanév végeztével kö­rülbelül 165 ezer felsőfokú, kö­zépfokú vagy általános iskolai ta­nulmányait befejező fiatal áll munkába; közülük a legtöbben — 60—65 ezren — szakmunkásként lépik át életük első „igazi” mun­kahelyének küszöbét. A velük, az új munkásnemzedékkel való tö­rődés fontosságát bizonyítja, hogy pályakezdésük, beilleszkedésük se­gítése helyet kapott a KISZ Köz­ponti Bizottságának a párt XI. kongresszusát, hazánk felszabadu­lásának 30. évfordulóját köszön­tő országos akcióprogramjában. Hogyan hívják életre az üzemi KISZ-szervezetek a pályakezdő fiatalokat patronáló mozgalmat? — kérdezte Fehér Péter, az MTI munkatársa a KISZ KB Ifjúmun­kás Tanácsának illetékeseit. — Az első munkavállalás jelen­tős fordulópont minden fiatal életében, hiszen bizonyítaniuk kell szakmai tudásukat, ráter­mettségüket, s ugyanakkor meg kell ismerkedniük a szűkebb munkahelyi közösséggel, szoká­saival, a gyár, az üzem hagyomá­nyaival. A harmonikus beillesz­kedéshez természetesen 'együttes, összehangolt munkával segítséget nyújtanak az állami és társadal­mi szervezetek, az iskolák és a munkahelyek. — Az Ifjúmunkás Tanács nagy jelentőségűnek tartja, hogy a pá­lyakezdők fogadása, beilleszkedé­sének segítése „egyénre szabott” legyen. Az alapelv: minden pá­lyakezdő fiatalt patronálni kell, akinek szüksége van a segítségre. Olyan időlsebb szakmai és életta­pasztalattal rendelkező dolgozók­nak kell szárnyaik alá venniük a fiatalokat, akiknek felkészültsége és közösségi magatartása alkal­mas a személyes példamutatásra, a tudás közvetítésére. — A szakmunkástanulókat és pályakezdő fiatalokat patronáló mozgalom rendszerének kialakí­tása, megszervezése, országos el­terjesztése csak széles körű társa­dalmi összefogással, az állami és társadalmi szervek összehangolt munkájával lehetséges. Jelentős feladatok várnak azonban a mun­kahelyi KISZ-szervezetekre is, amelyeknek kezdeményezniük kell a mozgalom megszervezését, pályaválasztási megbízott kineve­zését, segíteniük kell a patronáláa tartalmának kialakításában, s fo­lyamatosan figyelemmel kell kí­sérniük, ellenőrizniük és értékel­niük a mozgalmat. Jól tudjuk: a patronálás megszervezése önma­gában nem elegendő a zökkenő- mentes munkahelyi 'beilleszkedés­hez, hiszen nem pótolhatja a köz­vetlen munkahelyi kollektíva, a szocialista brigád, a KlSZ-szer- vezet közösségét, erejét, segítő gondoskodását; csak azzal együtt alkothat teljes egészet. — A KISZ KB Ifjúmunkás Ta­nácsa — a mozgalom országos el­terjesztésére, megszilárdítására és egyesztendős tapasztalatainak ösz- szegyűjtésére — az 1975. évi if­júmunkás napok egyik fontos ese­ményeként meghirdette a patro­nálok első országos tapasztalat- cseréjét. (MTI) • Vezdán József tanácselnök, Muity Sándor, az Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke és Fábián Ferenc szövetkezeti elnök arról beszélget Mikó Menyhértné óvodavezetővel, hogy milyen beren­dezéseket, játékokat vásárolnak majd. (Tóth Sándor felvételek) NOTESZLAPOK A ,.békés” egymás mellett élésről Ismét megtelt egy jegyzetfüzet. Mielőtt a kiszolgált társai közé, végleg nyugalomba helyezném, búcsúzóul még egyszer végigbön­gészem a lapjait. A feljegyzések között a lakótársi együttélés té­májából' egész csokorra valót ta­lálok. Közreadom. AZ ÖSSZEFÉRHETETLEN KIVÁLÓ Április elején, a felszabadulási évforduló alkalmával rendezett gyári ünnepség után hallottam az eseményen vendégként részt vett ismerősömtől: — Milyen furcsaságokkal szol­gál az élet! Folyik az elismeré­sek, jutalmak átadása, egyszér csak a kiváló dolgozó kitüntetés átvételére egymás után szólítják a két asszonykát, akikkel egy házban lakom. Bizony meghök­kentett, hogy a munkában mind­kettő kiváló. Mert otthon, a ház­ban ugyanez a két asszony po­kollá teszi egymás életét. És za­var bennünket, a többi lakót is. Az idősebbik annyit szurka-pisz- kálja a felette lakó másikat, hogy az már sok. Talán még a leve­gőt is sajnálja tőle. „Bömbölteti a magnót, s ráadásul nyivákol is hozzá az ilyen, meg olyan...” — panaszolta egyszer, hangolni pró­bálva a feleségemet is. De vesz­tére, olyan időre esett a magnó- bömbölés kifogásolása, amikor a munkában kiváló társnője laká­sában senki . nem tartózkodott. Honnan az emberekben ez a gyű­lölködés? ... IDOMÍTOTT MACSKÁK Az alábbi történetet az Ingat­lankezelő Vállalat irodájában je­gyeztem fel. A nyugdíjas Manci néninek van egy kedvence, amely, bár a macskafélék nagyobb példányai közül való, Picurka névre hall­gat. így szólítják — amikor egy- egy finomabb falatra invitálják — a házbeliek. Kivéve egy la­kót. Azt a szikár, szigorú arcú férfiút, aki pár perccel előbb, az egyet egész macskahaddá nagyít­va, így panaszkodott az irodá­ban: — Kéreng, tegyenek valamit, mert ez már tűrhetetlen! Tessék elhinni, be vannak idomítva, ki vannak oktatva azok az átkozot­tak! Bizonyítékom van rá, hogy mindig csak az én küszöbömre, az én lábtörlőmre tesznek. Nem létezik, hogy az ilyesmi ellen ne legyen törvény!... A KÉNYES TÉMA Szokatlan meghívást kaptam a közelmúltban. Töltsék legalább egyetlen éjszakát a bérházi, ne­gyedik emeleti otthonukban, hogy utána a személyes élmény alap­ján írhassak riportot — erre kért egy kecskeméti olvasónk. A meg­hívást a következőkkel indokolta: — A felettünk lakó házaspár — nevet azért nem mondok, mert tudom, hogy kényes a téma — egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy a négytagú családom vé- gigalhassa az éjszakát. Érthetet­len módon, náluk 23.30-kor kez­dődik meg az élet. Ilyenkor a facipős jövés-menés, lépésenként egy-egy kalapácsütés. Aztán a bútorhuzigálás, vízcsobogás a für­dőszobában, majd a szőnyegrá­zás, sepregetés. Így megy min­den éjjel. Persze, a szavak nem adják vissza azt az „élvezetet”, azt tapasztalni kellene, amivel ez az egyébként művelt, egyete­met végzett házaspár éjszakán­ként szolgál. Pedig a házunkban ki van függesztve a házirend ... Nem éltem a meghívással, mert az elbeszélés alapján is van fogalmam a jóllehet müveit plafonszomszéd tapintatlanságá­nak idegtépő hatásáról. Az azon­ban nem fér a fejembe, hogy a téma miért csak az éjszakai za­jokat elszenvedő fél számára ké­nyes? MASZEK TÖRVÉNY A KÜKÜLLÖ UTCÁBAN? És még egy noteszlap. A kér­dést, ha nem is pontosan úgy, mint a címben, egy leninvárosi fiatal apa tette fel. És mivel na­gyon komolyan kérdezett, érde­mes idézni: — Önök jártasak a különböző szabályokban és rendeletekben. Mert én csak sejtem, hogy a Küküllő utcai házak lakóira nem vonatkoznak ugyanolyan előírá­sok, mint a nagy többségre. Ké­rem, ne tessék meghökkenni, mert tényekről van szó. Tudni­illik, a házak körüli parkban, a füves térségen a gyerekek nem játszhatnak, ellenben a nem ke­vés autótulajdonos ott parkíroz­hat, ott bütykölheti, moshatja ko­csiját. Bármikor meggyőződhet­nek erről. Jószándékúan, barát­ságosan megpróbáltam a helyszí­nen ezt az állapotot szóvá tenni, de értésemre adták, hogy... Szó­val nem túl barátságosan, de olyasfélét mondott az illető, hogy ahhoz a területhez a leninvárosi gyerekeknek semmi közük, meg hogy külön törvény ... Természetesen, megnyugtattuk g fiatalembert, hogy a Küküllő utcában sincs, nem lehet vala­miféle maszek törvény. S ezt ez­úton csak megerősítjük. • * összecsukom a jegyzetfüzete­met. S szinte újra átélve a no­teszlapokra rótt feljegyzések kö­rülményeit, önkéntelenül is fel­sóhajtok: EMBER! Te tiszteletre méltó, gondolkodó és alkotó, érző és megértést elváró, te általában véve nagyszerű lény, miért is szo­rult beléd a gyarló kicsinyesség, a kicsinyes gyarlóság? Te, aki oly tiszta szívvel óhajtod, kívá­nod az egész emberiség békéjét, sokszor nagyszerű tettekkel adod tanújelét szolidaritásodnak — mondd, miért nem tiszteled, mi­ért nem férsz össze a melletted, feletted, alattad lakó szomszé­doddal?! Perny Irén Három évtizede szabad Lengyelország

Next

/
Oldalképek
Tartalom