Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-17 / 165. szám
1974. július 17. • PETŐFI NÉPE • 5 Egy este a kiskunhalasi járásban „A művelődési otthonokat és klubokat, mint a közösségi nevelés, a társas élet és az aktív művelődés intézményeit kell továbbfejleszteni. A nem hivatásos művészegyüttesek, tudományos ismeretszerző körök, klubok munkája révén a lakosság mind szélesebb rétegeit vonják be a művelődésbe ...” (Idézet az MSZMP KB 1974. március 20-i közművelődési határozatából.) A határozat nyomán indultunk el megismerkedni a Bács- Kiskun megyei községek, városok délutáni-esti művelődésével. Ez alkalommal három halasi községbe látogattunk eL Rézből készült remekművek 0 Zoltán Tamás ötvös 15 éve foglalkozik a réz megmunkálásával. Lakásának pincéjében berendezett műhelyében készülnek a hamutartók, gyertyatartók, dísztárgyak. Művei a jabloneci, zürichi kiállításon szerepeltek. (MTI foto — Balaton József felv. — KS.) EGY TANÁR NOTESZÉBŐL A gimnáziumi fakultatív oktatásról A tompái művelődési házban az igazgató mutatja be az intézményt. A folyosókon, a termekben tisztaság, jó levegő, ízléses, szép berendezés. A hangulatos klubszobában virágok, barátságos, otthonos környezet. Ám az igazsághoz tartozik, hogy a helyiségek üresek, ma délután például egyedül a gyerekfoglalkozás jelent kulturális programot, este sem lesz élet a mozielőadáson kívül. — Pedig minden rendezvényt idehozunk, amit csak lehet — mondja Sümegi János igazgató —, szokjon hozzá a művelődési házhoz a község lakossága. Ha lenne tánctermünk, üres lenne a presszó is. A beszélgetésbe bekapcsolódik a gazdasági vezető, Sugár Béla nyugdíjas tanár: — Tíz "évig nem volt semmi. Az idén januártól, amióta átadták a művelődési házat, 16 ezer ember fordult meg itt. A községi tanács évi 150 ezer, a Kossuth Tsz 10 ezer, a megyei tanács 80 ezer forint támogatást adÉs mindezen felül jól gazdálkodik a tompái művelődési ház;, szaporodnak a bevételek. Az objektív feltételek adottak teháf a művelődéshez és a szórakozáshoz. Miért mégis a közöny? Talán majd este élet költözik a falak közé. □ □ □ A tompái könyvtárról sok szépet hallottunk már eddig is. S Dózsa Györgynéről, aki szeretettel, s hozzáértéssel vezeti az intézményt. A szép, otthonos kölcsönzőhelyiségben — tizenegy- ezer kötet könyv társaságában — beszélgetünk. — Elégedettek? — kérdezzük Dózsánét. — Azok vagyunk. Ám, ha figyelembe vesszük a tizenöt éves távlati fejlesztési tervet, egyre inkább szűk lesz majd a hely. Hiszen évi ‘ezer kötettel növeki szik az állományunk. Közben új olvasók érkeznek, s a szorgos kezek eleget tesznek a kívánságoknak. Szatyorba, táskába kerülnek a könyvek. — Ügy tudjuk, író—olvasó-találkozókat is szoktak szervezni. — Igen. A legutóbbi is nagyon jól sikerült. Szentiványi Kálmán és Fábián Zoltán író volt itt. Szerencsénk van: itt találjuk az egyik „legjobb” olvasót, Si- mity László nyolcadikos tanulót. — Mit olvasol? — Kovái Lőrinc: Fergeteg északon című könyvét. — Jó, érdekes? — Az elején tartok; ma kezdtem el, még nem tudóm. — Vannak kedvenc íróid? ,— Verne Gyula, Fekete István. — Gyakran bejársz a könyvtárba? — Hetenként többször is. Nyugodtan lehet válogatni, csendben tudok olvasgatni. — Ezek szerint nagyon szereted a könyveket? — Nagyon. El is határoztam, hogy sok könyvem lesz. mire megnövök. — Mi leszel majd? — Tanár. Édesanyám is az. — ö szerettette meg veled a könyveket? — ö is. Meg a könyvtáros néni is. □ □ □ Gyermekfoglalkozás van a tóm. pai művelődési házban. Szétnézünk a kisteremben: zongora, villany vasút, társasjátékok;' hu- szonegynéhány kisgyerek vidám nyüzsgése. Már kezdjük megszokni, hogy a művelődési házak törzslátogatói a fiatalok közül kerülnek ki, de ebben a látványban ott a reménység is — ezek a gyerekek talán felnőtt korukban is kedvelni fogják a kultúra házát. A negyedik osztályos Gyóni Tibi elmélyülten kézimunkázik. — Jó a napköziben is, meg itt is — mondja. Korbely Juli és nővére mesét hallgat a lemezjátszó mellett. — Jól érzitek magatokat? — kérdezzük a kislányoktól. — Nagyon — hangzik a rövid, de meggyőző válasz. A gyerekek versengve sorolják, milyen játékokat szeretnének még. — Bugós foci kellene, meg autóverseny, hoki... és sok baba! □ □ □ A tiszta, szép tompái utcán találkoztunk Kábái Józseínével. Könyvélő, de most éppen gyermekgondozási segélyen van, nem dolgozik. Két apró gyermekével sétál hazafelé a bölcsődéből. Érdeklődünk, járnak-e a művelődési házba? — Voltunk a megnyitó ünnepségen — válaszolja. — S azóta? — Azóta kétszer mindössze. Egyszer a Hofi Géza járt itt, jó műsor volt — Miért nem mennek gyakrabban? — Itt a két gyerek, nehezen mozdulhatunk ki. De sietek hozzátenni, hogy nagyon szép a művelődési ház. Régóta sokan igényelték. Igazán büszkék vagyunk rá. . □sí® fÓUfcUi-Kdáki :svsíi ,!ß(q Kelebián kilenc év óta Horváth Györgyné a művelődési ház igazgatója. Az épület valamikor cukrászda volt. Látszik rajta már messziről, hogy egyáltalán nem felel meg a korszerű követelményeknek. — Van-e valamilyen panasza? — kérdezzük az igazgatónőt. — Semmi. — Ez azt jelenti, hogy teljesen elégedett? Semmi gondja, problémája nincs? — Hát az azért van ... — Például? — Kevés a negyvennégyezer forintos évi támogatás. (Sietünk hozzátenni: ez tényleg kevés!) Azután ráfizetünk a rendezvényekre. Például a házasok báljára is legutóbb. — Lesz valamilyen esemény ma? — Ma éppen semmi sem lesz. Tudják: érettségi, egyetemi felvételik stb. Ilyenkor nem nagyon megy, hiába... (Furcsa kifogás, nem éppen elfogadható magyarázat!) Hozzáteszi még: télen minden jobban megy. Érdemes lenne „leltárba szedni” a kopottságnak, elhanyagoltságnak jeleit, bizonyítékait: a piszkos falat, a feje tetejére állított székeket, a rossz zongorát, a csúnya ajtókat, a sarokba állított vastűzhelyeket stb. Nem folytatjuk, Ízelítőnek talán ennyi is elég lesz. — Ezen a nyáron fogunk festetni — mondja az igazgatónő. □ □ n A tompái „Gödör presszó” — ez a beceneve a művelődési ház épületében levő ízlésesen berendezett, kellemes külsejű szórakozóhelynek — este fél nyolcra már csaknem megtelik. Egy újdonsült ismerősöm távolról „bemutatja” a vendégeket: — Ott négyen FMSZ-ddlgozók. Az a hattagú társaság csaknem mindig itt látható. Azt a magányos férfit nem ismerjük, be-be- jön ide, elüldögél egy darabig, azután távozik. Azok a katonák itt szolgálnak. A sarokban ülő szerelmespárt nem ismerem. Ledenyák Annával is megismerkedünk; ő szintén egyedül ül most. A barátnőjét várja — ezt mondja. A huszonegy éves Anna adminiszt-^1'«»- a Koss-ith Tsz-ben. Levelező úton tovább tanul — meséli —. Halasra jár be. Elmondja, hogy bizony elég nehéz a tanulás. Sok mindenről le kell mondaérte. De bízik benne, hogy végül megéri. — Volt már a művelődési ház rendezvényein? — Egy szer-két,- szer. Például, amikor Kibédí Ervin volt itt, meg Harangozó Teri. — Máskor? — Voltam^ táncolni. — Könyvtárba jár? — Járok. És gyűjtöm a könyveket. Csaknem valamennyi P»rkesi- kötetem megvan. Ami hiányzik, azt is be akarom szerezni. pótló- lag. Az ifjúsági klubba eljár? — Nem, nem vagyok tagja. □ □ □ Csendélet a csikériai művelődési házban. A nagyterem még viseli a' múlt heti bál díszeit, papírszalagok lógnak a mennyezetről. a vaslábú iskolai székek a terem szélén zsúfolódnak össze. A falon öklömnyi lyukak ásí- toznak; öt rozsdás vaskályha várja sorsát. a sarokban. A - terem közepén pingpongasztal. Találgatjuk, hol is állunk valójában, raktárban, művelődési házban vagy sportcsarnokban? Babócsi Mária klubvezető dolgozik a másik helyiségben: plakátokát, kivágásokat készít. - —- Várom a klubtagokat; ma összejövünk, de különösebb rendezvény nem lesz. Az ifjúsági klub 1970 óta működik Cslkérián; jelenleg 14—15 fiatal vallja magát rendszeres klublátogatónak a községben. Milyen a klubprogram? — Kedden, pénteken és szombaton van foglalkozás, de a múlt szombaton elmaradt, akkor nótaest volt a presszóban ... (Igazi fiatalos időtöltés — gondoljuk ironikusan.) Magnetofon, néhány játék, asztali foci, sakk, beszélgetés, tánc — a klubélet tartalma és kellékei. (Nemcsak Csikérián, másutt is. Még kiváló klubokban is.) Ahogy körülnézünk az elöregedett bútorzatú helyiségben, egy kék papírba burkolt dobozka hívja fel figyelmünket. Ez az „ötletláda”. Vajon 'milyen ötleteket rejt? Kíváncsian olvassuk a papírlapokat. „Több tánczene kell... hallgassák meg a tagság véleményét is a program kialakítása előtt... közös mozilátogatás kellene, és a látott film megbeszélése... a függöny tartót megkaptuk, most már fel is kellene tenni...” S egy furcsa hangú levél az ötletláda alján: „Laposra verlek benneteket, ha még egyszer ilyen hülyeséget kitaláltok.” Hm ... Elbúcsúzunk a csikériai klubvezetőtől: este még visszatérünk. □ 1 □ A csikériai főutcán találkozunk Holka Mária KlSZ-csúcstitkár- ral. — A klubba megyek, talán lesz valami. .Ilyenkor, nyáron nehéz összeszedni az embereket — ezt mondja. A mondat nagyon ismerős, sokan mondják nekünk riportútjainkon. Kénytelenek vagyunk visszaemlékezni a tavaszi útra. amikor még nem volt nyár, és ugyanilyen „nehéz” volt összeszedni az embereket. Nem is sikerült. Mintha a következő kép is a fent' mondat ellen szólna. A falu széli csikériai kocsma előtt, a földön ülve iszogat nyolc-tíz férfi, fiatalok, idősebbek egyaránt. Ezt a tevékenységet, úgy látszik, nem zavarja a nyár... □ □ □ Este nyolc után változatlanul üres a tompái művelődési ház. A nagyteremben filmet vetítenek, a népszerű pincepresszóban néhány fiatal sörözik, szól a ‘wurlitzer.' A szomszédos ifjúsági klub helyisége zárva van. Pedig vonzó, kellemes hatású ez a klub, van benne tv, lemezjátszó, csinosak a bútorok, a fiatalok gondosságát mutatja a falak sokszínű díszítése. s. Üldögélünk a kulcsra zárt ajtóval szemben. n □ □ Azután ismét Csikérián vagyunk. — Nem jöttek össze.. — mondja kissé restellkedve a klubvezető. — Ketten itt voltak, azok is elmentek hamarosan. A presszóban annál zajosabb az élet.--Az asztaloknál több fiatal is ül, kitelne belőlük a klubtagság fele... Kelebia, este fél tíz körül. A Bácska étterem éppen átalakítás alatt áll. Gerendák, hulladékok, vakolatlan falak mindenfelé. De azért a kiszolgálás megy tovább. Hat-nyolc ember üldögél szép csendben az asztaloknál. A kéttagú zenekar erőlködik. A bőgős és a harmonikás azon van, hogy hangulatot vigyen a csúnya környezetbe. A harmonikás énekel is: „Hol van az nyár, az a régi szerelem?” Meghogy „ki tudja holnap látsz-e még, ki tudja holnap vársz-e még?” — Miért vannak ilyen kevesen? — kérdezzük az egyik felszolgálótól. — Inkább hét végén van forgalom, ilyenkor kevesebben jönnek — hangzik a válasz. Kontra György — Varga Mihály Középiskolai oktatásunk sok kísérleten esett át. Némelyikre már alig emlékszünk. Elmosta az idő. Néhányból megmaradt valami. Másból alig (filmesztétika, politecinika). Napjainkban is forrongásban van a középiskola: a tananyagot így-úgy csökkentették, megreformálták az érettségit. Mindezekről majd egy évtizednyi tapasztalat mond majd igazabb ítéletet. Ma még korai sokmindent megkérdőjelezni. Egy fontos kísérlet néhány kérdéséről szeretnék beszámolni az olvasóknak — a gyakorló tanár szemszögéből. A fakultatív oktatás a gimnáziumban azt a lehetőséget adja meg a tanulóknak, hogy a választott pálya irányába hamarabb induljanak.; A” Válása;*! tás elé állítás'raiálí ftícSfKorai is. De kényszerítő körülmény a sürgető idő. A diáknak már nincs halasztani való ideje. Tudnia kelL hol akar maid felnőttként dolgozni, milyen pálya vonzza legjobban. hol akar továbbtanulni. Ez a választás már az első osztályban — a gimnáziumban — arra kényszeríti, hogy tantárgyat, illetőleg tantárgycsoportot válasszon, így jobban felkészülhet választott pályájára. Az elmúlt tanévben néhány első osztályban volt úgynevezett „orientációs kollégium”. Ez a csúnyán hangzó, de hasznosnak látszó foglalkozás azt jelentette, hogy a humán érdeklődésű elsősök egy időben, egy órán kisebb csoportokra oszolva magyar, történelem, vagy nyelvi foglalkozáson vettek részt. A magyar nyelvi és irodalmi érdeklődésűekkel való kötetlen foglalkozások nem voltak hasonlóak az órákhoz. Nem feleltek. Nem volt házi feladat. Megbeszéltük a következő óra témáját. S mivel a könyvtárban tartottuk az órákat. így még arra is állandó lehetőség volt, hogy az újabb folyóiratokba belelapozzanak. Nézzük meg konkrétan, hogy a magyar orientációs kollégiumon miről volt szó. Először beszéltünk a , különböző humán pályákról, felsőfokú intézményekről. Legfontosabbak voltak a tanulók olvasmányaikról szóló beszámolói. Felmerültek különböző műfaji kérdések: beszélgettünk a novelláról, az életrajzi regényről. Érdekelte őket az, hogy mi jellemzi a gics- cset. Egy. alkalommal ez volt, a t^jjAMató^£gkt$vesebb íróikról, beszellek. Ez jó támpontot adott a tanulók érdeklődésének megismerésére. Időszerű kérdések is felmerültek: úi könyvek, évfordulók, ünnepek. Így március tizenötödike táján Petőfi prózai írásaiból olvastunk fel. Számukra ismeretlenebb volt a régi magyar irodalom. S mivel érdekelte őket, egyszer a Halotti Beszéd és az Ómagyar Mária-siralom korát idéztük. Azt hiszem, hogy vonzó volt a tanulók számára a „Játsszunk a nyelvvel!” című téma. Ekkor Vargha Balázs könyvét használtuk fel. Olvastunk a Rakéta regényújságból. Beszélgettünk a Televízió műsorairól. A fakultatív oktatás a gimnáziumban ablakot nyit a tanulók számára. Tágasabbá teszi a tankönyvek világát, a lehetőségekre hívja fel a figyelmet. Szekér Endre Tábor a Szelidi-tó partján A kalocsai úttörőknek szerveztek a város vezetői az idén a Szelidi-tó partján, a hangulatos Kastély Szállóban és parkjában váltótábort. Ottjártunkkor az ének-zenei általános iskola száz úttörőjét találtuk szorgos munkában, a kavicsos utak renbeho- zatalán munkálkodva. A 10 napos táborozásért mindössze 100 forint térítést fizettek a pajtások, akik közül a lányok az épületben, a fiúk a parkban levő sátrakban laktak. Képes beszámolónkkal a pajtások egyik délelőttjének néhány mozzanatát örökítettük meg. 9 Az időjárás, sajnos, nem kedvezett a Iá borozóknak, mégis valamennyien szívesen emlékeznek a tábortűzre, amikor minden raj vidám, énekes, zenés műsort mutatott be társainak, és a tanár—diák röplabda-vetélkedőkre. A labdarúgó- világbajnokságot a szálló halijában nézték végig és elegendő szék nem lévén, a fiúk törökülésben szurkoltak. Itt ülünk le mi is, beszélgetni Mácsai Jánosné táborvezetővel, helyetteseivel és néhány pajtással. Nagyon jó itt! — ez a gyerekek véleménye. Volt már számháború az erdőben, rántotthús és kacsapecsenye ebédre, fürödtek is néhányszor a tóban, és valamennyien elhatározták, jövőre újra eljönnek! 0 A fehér zúzalékkal felhintett utat gyomlálják, hozzák rendbe a három csoportban dolgozó ügyes lányok és fiúk. Utánuk az őrsvezetőképző-tábor résztvevői érkeznek, találjanak mindent rendben, tisztán. A dús lombú gesztenyefák között a felnőtt vezetők lakókocsijai, távolabb a fiúk sátrai láthatók. 0 A pajtások közül többen tagjai a gyermek- néptánc-együttesnek. (Amelyik lánynak copfja van, az biztosan táncos... — szolgál felvilágosítással az egyik fiú.) Kérésünkre négyen — Zalavári Gabi, Márkus Emőke, Réfy Csaba és Füstös Évi — bemutatják, hogyan kell lépkedni a menettáncban. 0 A tábornak kutyája is van, este elengedik, hogy a parkba hivatlanok ne jöhessenek be. A szép fehér kuvasz — Bodri a neve, de Belire is hallgat — jó pajtása a gyerekeknek. Réfy Csabával különösen összebarátkozott, 9 tint a képen is látható. Búcsúzunk a szelidi-tavi tábor vidám lakóitól. Valameny- nyien összegyűltek ■ a főbejáratnál integetni, utánunk kiáltani: jövőre is tessék eljönni, mi itt leszünk. Szöveg: Selmeci Katalin Kép: Kiima Győző V
