Petőfi Népe, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1974. július 16. Nem öregedtek • Hetedszer permetezi a nagyüzemi szőlőültetvényt Boda István növényvédő szakmunkás. Fia szintén a termelőszövet­kezetben, a növényter­mesztésben vállalt mun­kák • A gazdaság építőbrigádja a kőzségfejlcsztési tervek végrehajtá­sában is segít. Vállalták az autóbusz-váróterem előtti tér betono­zását. Az aratásról jutott A kerekegyházi Dózsa Terme­lőszövetkezet területének kéthar­mada futóhomok, egyharmada pe­dig meszes, homokos vályogtalaj. — Gazdaságunk úgyszólván a Homokhátság közepén fekszik, klimatikus viszonyai a megyei át­lagnál kedvezőtlenebbek — ma­gyarázza Krupa János, a terme­lőszövetkezet elnöke, aki csaknem negyedszázada áll a gazdaság élén. A termelőszövetkezet .1940- ben alakult és nem sokkal később ő lett a közös gazdaság elnöke. Nyolc EPOSZ-tag — akkoriban így hívták a parasztifjúsági szer­vezetet — alapította a szövetkeze­tét, életkoruk átlagosan 30 év kö­rül volt. A jelenlegi termelőszö­vetkezetben is ugyanennyi az át­lagos életkor. — Tehát az elmúlt 25 év alatt nem öregedett a tagság. — Nem bizony — büszkélkedik az elnök. — A fiatalság átveszi apáitól a stafétabotot. Az ifjú­ság vonzódik a szövetkezethez.. Bizonyság erre az is. hogy akik tőlünk vonulnak be katonának, visszajönnek hozzánk, pedig sok csábításnak vannak kitéve. íme . egy példa. Egy levelet olvas fel. amelyben az egyik katonai egység parancs- < noka elismerőleg ír Pecelák Ist­vánról. aki őrmesterként szerelt le. Szolgálati ideie alatt kétszer nyerte el a Kiváló katona címet. — Ö is visszajött hozzánk, a gépműhelyben dolgozik. — mond­ja az elnök. — Hát ilyen fiatal­jaink vannak — teszi hozzá büsz­. kén. — Mi a titka annak, hogy az ifjúság részéről ilyen nagy az ér­deklődés? — Ha az okokat nézzük, sok mindent megemlíthetünk — kapcsolódik a beszélgetésbe Pin­tér József, a pártszervezet titká­ra. — Talán a stabil vezetéssel kezdhetnénk, öt év alatt egyetlen vezetőségi tag cserélődött csupán a szövetkezetben. A negyedszázad alatt nem volt mérleghiányunk. A jövedelem nem túlzottan sok, hiszen mostoha körülmények kö­zött gazdálkodunk. így csupán kö­zepes keresetet tudunk teremteni tagjainknak. Már1 többször bebi­zonyosodott, hogy a pénz nem minden, a jó munkahelyi körül­mények. a demokratikus légkör is befolyásolja az embereket. A kerekegyházi Dózsában év­ről évre előbbre lépnek. Említésre méltó az. hogy búzából a termés­átlagot az utóbbi négy év alatt megkétszerezték, és az idén a ta­valyinál is jóval gazdagabb ara­tásra számítanak. 1970-ben hek­táronként 42 mázsa szőlőt szüre­teltek. tavaly már több. mint 130 mázsát. Ilyen terméseredmények eléréséhez sok munkára volt szük­ség. A lehetőségekhez mérten fejlesztik az állattenyésztést is. M.ost épül egy MEZÖPANEL rendszerű tehénistálló. Jövőre bor­júnevelőt épít a szövetkezet bri­gádja. A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztéséhez tartozik a ta­karmánytermelés növelése. Mint kiegészítő tevékenységet, ide so­rolhatjuk azt is. hogy a Dózsa Termelőszövetkezet vállalta: Ke­rekegyházán kívül a környező öt községben is összegyűjti a terme­lőszövetkezetektől és a háztáji ter­melőktől a tejet. A közös gazda­ságnak öt tejcsarnoka van. A további előrelépést, a gazdál­kodás fejlesztését akadályozzák a területi korlátok. — Termelőszövetkezetünk va­lamivel több. mint ezer hektáron gazdálkodik. A további kibonta­kozáshoz ez már kevés. Fontol­gatjuk, hogy valamelyik szomszé­dos termelőszövetkezettel egyesít­jük erőinket — magyarázza kis­sé elgondolkozva a szövetkezet el­nöke. Ezzel kapcsolatban már tettek kezdő lépésekét. A következő esz­tendőben már nagyobb területen kívánnak gazdálkodni. K. S. Ezer holdas nagybirtok akadt régen nálunk Oígoványon, de zömében középparasztok, meg nincstelen szegények lakták. Kö­zülük való vagyok magam is. Amolyan cselédember voltam, jártam a gazdákhoz napszámba, kapálni, aratni, mikor, mi akadt. A felszabadulás Orgoványon ért. 1945 márciusában léptem be a pártba. Osztottuk a földet, szer­veztük a FÉKOSZ-t, dolgoztam a községi képviselő testületben. Nyár derekára százon felül volt a párttaglétszám. Kecskeméti elvtársak jártak ki előadásokat tartani, beszélgetni. Később, mi­kor a földosztás megtörtént, és a földhöz jutottak szövetsége egyesült a FÉKOSZ-szal, akkor lettem a DÉFOSZ-iroda vezetője a községben. Nyegyvennyolcban párttitkárrá választotak — együtt viseltem mindkét tisztséget. □ □ □ Augusztusban összehívtunk pár friss földtulajdonost a Kéri-ta- nyára. Tíz családdal, 120 földdel alakítottuk meg a Sallai Ter­melőszövetkezetet. Igenám, de nem volt se vetőmag, se gép, se jószág. Megint csak gyűlésre do- boltattunk. Beszéltünk az orgiá­vá nyi gazdákkal: adjanak vető­magot, a jövő évi termésből majd visszakapják. Páran vonakodtak, de azért kimérték az árpát, a búzát. Ki húsz kilót, ki ötve- net. Még a fogatot is kölcsön kel­lett kérni, amivel összeszedtük. Volt a faluban egy gépészember — a nevét már nem tudom biz­tosan —, annak az igen-igen rossz traktorját kértük el szán­táshoz, vetéshez. Tízen szalad­tunk a gép után teli vödrökkel, mert állandóan folyt a hűtővíz. Azért elvetettünk. Jártunk ám ki tavasszal, mi lesz, de szeren­csére, sikerült az esztendő. Mon­danom se kellene tán, mennyire meglepődtek sokan, amikor visz- szavittük a magot aratás után. Akkor bevallották, nem nagyon hittek a viszontlátásban, még azok se, akik nemigen mor­golódtak, mikor kértünk. Lett közben jószágunk: húsz hízót, meg 120 anyabirkát kaptunk az államtól. A hízókhoz takarmányt is. A birkákat kivittük legelni a mezőre. Szeverényi István lett az első elnökünk. Egy évig ugyancsak minden héten tartottunk gyűlést. Kinn volt a Kéri-tanyán az iro­da. Iroda? Dehogyis — az elnök lakott ott. Ültünk a széken, ágyon, földön, ha hideg volt, vagy esett, amikor meg jó idő volt, kinn az udvaron, a gye­pen. 1950-ben már ezer holdon gazdálkodtunk. Az évben tartot­tuk az első zárszámadó közgyű­lést. Tompa Lászlónak hívják azt az embert, a járási hivatal­tól járt ki, akinek sokat köszön­hetünk. ö segített a tervkészí­tésnél, a munkaegység-számítás­nál. Az iroda a Bende-majorba került. Megindult a könyvelés. Villany persze nem volt. Telepei rádiót hoztunk, oda jártak á, környékbeliek hallgatni. Nagy újságnak számított akkoriban. □ □ □ Még azt nem mondtam, köz­ben az emberek is megindultak. Egy évvel a megalakulás után tizennyolc család volt már a Sal- laiban, újabb esztendő múltán meg vagy nyolcvan. Egy dara­big minden bevált, de 1953—54- ben sokat szenvedtünk. Kínlód­tunk a rossz idővel, a jószerint semmi terméssel. Becsületére le­gyen mondva az embereknek, senki sem ment el. Később — ahogy az lenni szokott — megint jobb lett. Mindig kevesebb az adósság, 1963-ban már 60—70 forintot is fizethettünk volna munkaegységenként. Az évben egyesült a két községbeli téesz, megosztottunk hát mindent, hi­telt is, nyereséget is. Közösen kezdtük újra. Hanem, az első gépvásárlást nem felejtem el. Egy körmös Hoffer-traktort vettünk. Alig győztük nézni, csodálni. Mostan­ra már hírmondója sem maradt. Később megjelent a kévekötő aratógép. Őszintén megmondom, bizony, nem nagyon értettünk hozzá, de nagykeservesen azért learattunk. A legtöbbet persze, kaszával, ahogy megszoktulc. Aztán beletanultunk. A kom-, bájntól nagyon idegenkedtek az emberek. Tapasztalatunk, hozzá­értésünk nem volt, mikor, ho­gyan kell vele aratni. Sok eső esett azon a nyáron, elsüllyedt a gép a földön. Aztán rájöttünk, csak száraz gabonát lehet vele vágni. Utána csodájára jártak, eszembe megszerették az emberek. Mos­tanság meg olyan természetes, hogy ugyancsak meglepődnének, ha szólnánk, hogy kaszával kel­lene aratni. □ □ □ ' Fölöttem — ha nem is nagyon figyeltem rá — eljárt az idő. A hatvannegyedik évemet laposom, mindig nehezebben. Sosem men­tem el Orgoványról. Tizenegy esztendeje végképp a Sallai Ter­melőszövetkezetben maradtam, függetlenített párttitkárként. Na­ponta kijárok a földekre, az em­berekkel beszélgetni. A régiek közül már csak magam vagyok. Ki nyugdíjas, ki meghalt. Fel­váltottak bennünket a fiatalok. Akad jó néhány a szövetkezet­ben. Már ösztöndíjasunk is van. három szakmunkástanuló; Gé­pész lesz belőlük. □ □ □ Amint járkálok a községben, határban, sokszor eszembe jut­nak ezek a régi dolgok. Az imént láttam az agronómusunkat, Czi- ra Györgynek hívják. Nálunk van vagy nyolc esztendeje. Ki­tartó, munkához értő ember. Előtte bizony sűrűn váltották egymást azóta, hogy 1954-ben kitévedt hozzánk az első agronó- mus. ő csak a galambokat sze­rette. Azokkal törődött, a föld­del nem nagyon. Mi meg ezt nem szerettük, hát menni kellett neki. Most jöttem vissza az őszi ár­pa táblától, öröm nézni is: negy­venkét, negyvenhárom mázsát ad hektáronként. Ejnye, no, még mindig holdat akarok mondani, azt szoktam meg! Tudja, ez a negyvenhárom mázsa gabona va­lamikor mesének tűnt volna. So­ha ennyit nem adott ez a sovány föld. Hát így van. Az aratásról jutott eszembe megint mindez; a sárga, tarlóról,' a kombájnok­ról. Nem is vágják azok a ka­lászost. Falják. Jövőre ugyan nyugdíjba megyek már, de ha tehetem, azután is kijárok, hi­szen ilyenkor, aratáskor tudjuk meg mindig, hogyan is dolgoz­tunk. Elmondta: Vígh József Feljegyezte: Dénes fiva MEGJEGYZÉS A gyógyszerellátás zökkenőiről Az utóbbi hetekben számos panasz érkezett olvasóinktól, amelyek — hol általánosságban, hol pedig pontos hely megje­löléssel — azt sérelmezték, hogy bizonyos gyógyszerek, táp­szerek nem kaphatók, hiánycikknek számítanak. Szerepelt ezekben a felsorolásokban a Daedalon tabletta, a Lacto- rizan, a Cotazym forte tabletta stb. Az említett hiányossá­gok ügyében Fekete Gábornéhoz, a megyei Gyógyszertári Központ gyógyszergazdálkodási vezetőjéhez fordultunk ma­gyarázatért. — A forgalomban levő, mint­egy 800 féle gyógyszerkülönleges- ség mellett csaknem elkerülhetet­len, hogy Olykor valamilyen •hiány elő ne forduljon — hang­zott a válasz. — Természetesen állandó törekvésünk, hogy ezek­nek a hiánycikkeknek a száma ‘minél kevesebb legyen. Gyógy­szerraktárunkban több hónapra elégséges tartalékkészletet táro­lunk a különféle gyógyszerekből. Talán felesleges külön említést tenni hazai gyógyszeriparúnk jó hírnevéről. Súlyosabb viszont a helyzet az egyes gyjgyszerikülön- legességek előállításához szüksé­ges import alapanyagok esetében, amelyekből az utánpótlás ellá­tási zavarok esetén hónapokig is eltarthat. Közelebbről szemügyre véve a konkrét panaszokat: ia Cotazym forte tabletta eredetileg külföldi ' készítmény, amelynek licencét időközben az EGYT megvásárol­ta. A hazai gyártás azonban külföldi alapanyagból történik, amelyből bizony nem éppen egyenletes az ellátás, sőt nap­jainkban is akadozik. Bizonyos minőségi kifogás miatt a kész­letben levő mennyiséget ki kel­lett vonni a forgalomból. A gyár egyébként az ellátás javulását egy-két hónapon belül ígéri. A Loctorizan — régi, korsze­rűtlen gyermektápszer, amelynek gyártása megszűnt. Helyette jó- néhány, megfelelően korszerű tápszer került forgalomba. Kö­zülük a Robébi—B az, amelyik a Lactorizant pótolni hivatott. A négy újfajta tápszer gyártása folyamatos, de az egyenle­tes eljátást egyelőre bizo­nyos problémák míg gá­tolják. Mindez a kezdeti nehéz­ségekkel, az indulással együtt járó tünet, melyet az új tápsze­rek iránti megduplázódott igé­nyek még fokoznak. Ami a Daedalorit illeti, felté­telezzük, sőt szinte bizonyos, hogy a sérelmezett esetben nem tablettáról, hanem gyenmekkúp- rol volt szó, amelyet sajnos már február óta nem kaptunk, kész­letünk júniusban kifogyott, or­szágos hiánycikk. E hó közepére jeleztek szállítást, ami részleges kielégítést jelent majd. Az elmondottak összegezése­ként kijelenthetjük, hogy a gyógyszerellátás nem ritka zök­kenői a legtöbb esetben áthidal­hatók, s feltétlenül át is kell őket hidalni, hiszen az egészség­ről van szó. Fontos szempont azonban,, hogy a beteg ne ragasz­kodjék körömszakadtáig, mere­ven egy bizonyos megszokott gyógyszerhez. Általában mind­egyiknek megtalálható ugyanis hasonló hatásfokú, s többnyire épp oly eredményes megfelelője. Bízza az orvosra, hogy a besze­rezhető gyógyszert számára meg­találja és felírja. Az orvos ugyan­is kapcsolatot tartva a gyógyszer- tárakkal, rendszeresen informá­lódhat az ellátási helyzetről és receptúráját ennek figyelembe vételével alakíthatja. A gyógyszerészek és az orvosok közös értekezleteken igyekeznek az általuk is jól ismert nehézsé­geket minél megnyugtatóbban ki­küszöbölni. Gyógyszertári Köz­pontunk terveiben is helyet ka­pott úgynevezett tájékoztató gyógyszerész kijelölése, akinek. feladata a közvetlen kapcsolat kiépítése az orvosokkal, az ellá­tási információn túl a hiánycik­kek pótlási lehetőségeinek ismer­tetése, az új gyógyszereikkel kap­csolatos tudnivalók közlése. Cé­lunk, hogy e kapcsolat révén az ellátásban jelentkező gondokat lehetőleg közmegelégedésre meg­oldhassuk — fejezte be a tájé­koztatást a gyógyszergazdálkodás vezetője. —» —r A Delta új száma Erműtét a koponyában a mik- rosebészet egyre gyakrabban alkalmazott eljárása: megjavít­hatja az agy akadozó keringését és érrögök eltávolításával mes­terséges érösszeköttetésekkel sú­lyos agyi érkatasztrófát is meg­előzhet. A mikro-érsebészetben a nemzetközi élvonalhoz tartozó pécsi idegsebészet munkatársa számol be a Delta júliusi'számá­ban az új sebészeti ág eredmé­nyes módszereiről. A természeti formák sajátos szabályszerűsé­geivel, a természeti formák kö­zött megtalálható logaritmikus spirálissal — és a híres arany- metszéssel — foglalkozik „A ter­mészet csavarkulcsai'’ című cikk. Ismerteti a lap a Cromafilm se­gítségével, szárazfestékkel, nyo­más nélkül készült, többszínnyo­matú képek készítési módját, a naptevékenység és a földi idő­járásváltozások összefüggéseit, foglalkozik a naprendszer ritmu­saival, a biomágneses erőterek­kel, az autóközlekedés biztonsá­gát szolgáló lökéscsillapítókkal, a háztáji és díszkertek harmo­nikus kialakításának új eszkö­zeivel. A hazai földben első íz­ben Fenékpusztán, az egykori római erődítményben fellelt ke- leti-gót sírral, az asztma leküz­désének új módszereivel, s a ke­rékpárok fejlesztésének távlatai­val. Számos hír, információ, öt­let és találmány, a közkedvelt Delta-lexikon és száznál több fo. tó egészíti ki a lap új számát, amely ismét a megszokott for­mában, sok látványos, színes képpel jelent meg. Új fajta útburkoló anyag Annak arányában, ahogyan bolygónk felületének «gyre na­gyobb részét borítja aszfalt, egy­re kevesebb éltető esővíz jut a talajba. Ezt a problémát akar­ja, ha csak részben is, megoldani az az új „ökológiai” útburkoló anyag, amely speciális nagy­szemcsés aszfaltbeton, s eléggé szilárd ahhoz, hogy bármilyen súlyú gépkocsi áthaladhasson rajta, amellett eléggé szemcsés, hogy átengedje a vizet. Ezen­kívül biztonságosan megóvja az utakat az eláradástól még tró- pikus esőzések esetén is. METEOROLÓGIA MINDENKINEK Megváltozott-e éghajlatunk? Talán még sokan emlékeznek 1954 januárjára és februárjára. Csaknem teljesen befagytak a folvók. az ablakokat vastag jég­virágok borították. Akkoriban néhányan úgy vélekedtek, hogy ilyen zord tél emberemlékezet óta nem fordult elő Magyarorszá­gon. Az igazság az, hogy 1848-tól 1954-ig -valóban enyhe, vagy csak mérsékelten hideg telek követték egymást. Viszont az 1946—47-es tél ugyancsak hideg volt. De az emlékezetes 1941—42-es rendkí­vül havas és zord tél sem volt annyira régen, hogy 1954-ben nem emlékezhettünk volna vissza rá. Ugyanakkor 1950—51-iben volt évszázadunk legenyhébb tele. Az elmondott néhány példa is illusztrálja, hogy elég 30—32 év­re visszatekinteni, és bőségesen találunk időjárásunkban szélső­séges kilengéseket mindkét irány-, ban. Mi okozza időjárásunk szeszé­lyességét ? Miért változott meg ennyire az időjárásunk, és miért nem követik az évszakok a szi­gorú rendet? Tény, hogy időjárásunk szeszé­lyes, szélsőségekre hajló. Tény az is, hogy a sok évtizedre vissza­nyúló megfigyelések és hiteles mérések szerint alig van olyan év, amelyben ne fordulna elő valamilyen rendkívüliség. Még az sem túlzás, hogy egészen rit­ka az olyan esztendő, amikor az időjárás menetrendszerűen követ­né az évszakok szigorú rendjét: a tél december 1-én kezdődne és február 28-án érne véget. Ilyen esztendő talán még nem volt a hazai meteorológiai mérések több, mint 100 éves történetében. Tévedés viszont, hogy csak a legutóbbi években vált szeszé­lyessé időjárásunk. Az európai történelmi időszak kezdetétől megtalálható feljegyzésekből ki­derül, hogy minden évszázad bő­velkedett időjárási rendkívülisé­gekben, amelyek jóval felülmúl­ják az általunk ismerteket. Egyesek mégis úgy vélik, hogy újabban az atombomba-robban­tások zavarták meg a légkör egyensúlyát, mások a Föld for­gástengelyének megváltozásáról beszélnek. Pedig a történelem­ből is tanultuk, hogy 1241-ben a befagyott hazai folyókon keltek át a tatárok ökröstől, lovastól, vagy: Mátyás királyt 1458-ban a Duna jegén választották királlyá. Akkor is voltak tehát szélsősé­gek, de hol volt akkor még az atombomba? Mi az időjárás szeszélyességé­nek, szélsőségeinek oka, hol ke­ressük azt? Keressük — de a valódi okokat illetően ne várjunk valami megdöbbentő szenzációt. Hazánktól északra és délre egy­mástól igen eltérő éghajlatú zó­nák húzódnak. Tőlünk észak— északkeletre, 2—3000 km távol­ságra télen megszokott a —30, —35 fokos hideg, ugyanakkor tő­lünk délre, Közép-Afrikában és az Atlanti-óceán egeynlítői zó­nájában januárban is +23, +27 fok uralkodik! A légkör pedig soha sincs teljesen nyugalmi ál­lapotban. A légtömegeket hatal­mas széljáratok sodorják gyak­ran igen szeszélyes, kanyargós pályákon. Amikor hazánk környezetében ezer km-ekben mérhető, hosszú északias áramlási zóna alakul iki, akkor az északi szél a sarki hi­deg légtömegeket sodorja hoz­zánk. Ilyenkor van nálunk zord idő, —20 vagy —25 foki hideg. Ha viszont a szélirány déliesre fordul; ezer és ezer km távolság­ból szállítja hozzánk Afrika me­leg levegőjét, és beköszönt ha­zánkban a tavaszi as enyheség, akár a tél közepén is. De miért érvényesülhet ha­zánkban a tőlünk ezer km-ekre eső éghajlati zónák hatása? Azért mert a levegő rendkívül könnyen elmozdítható és elmozduló anyag. A sarkvidéken kialakult hideg, vagy a trópusokon felhalmozó­dott meleg légtömegek a „szél­rózsa minden irányában” elmoz­dulhatnak. Ugyanígy a száraz és nedves légtömegek is. Mi következik ebből? Hogy semmit sem tudhatunk előre az időjárástól? Az öt kontinensen, sőt most már az Antarktiszon is összesen ezer és ezer meteoroló­giai mérőállomás működik, ada­tokat mér és közöl telexen, rá­dión a gyűjtőközpontokkal. Mi a haszna a sokezer mérőál­lomás fenntartásának? Minde­nekelőtt az, hogy megismerjük földi méretekben az időjárási rendszerek jelenét és múltját. A brit meteorológiai szolgálat az Északi-félgömb mintegy 500 ál­lomásáról összegyűjtötte az idő­járási adatokat, mégpedig 100— 150, sőt néhány állomásról közel 200 évre visszamenően. Ezt a rengeteg adatot mágneses szala­gon tárolták, a mágneses szala­gok egy-egy másolatát a magyar meteorológiai szolgálatnak is ren­delkezésére bocsátották. A mág­neses szalag egyik előnye, hogy számítógép segítségével gyorsan és hibamentesen áttekinthető a rengeteg adat. Az elmúlt évek félgömbi mére­tű időjárási rendszerei közül a számítógéppel kikerestetjük azo­kat az éveket, amelyekben az időjárás viszonylag legjobban hasonlított a mostanihoz. Ebből néhány hónapra következetetni tudunk előre az időjárás nagy­vonalú változásaira. Ha ugyanis 'már ősszel beköszönt a hideg, mint például 1972 szeptember és októberében, illetve 1973 Októ­ber és november hónapokban, akkor a tél második fele általá­ban enyhe szokott lenni. Természetesen a hasonló idő­járású évek kiválasztása sem ad mindig biztos támpontot az elő­rejelzésre. Dr, Koppány György kandidátus /

Next

/
Oldalképek
Tartalom