Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-23 / 145. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM » MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZEI BESZÉLGETÉS MISKOLCZY FERENC FESTŐMŰVÉSSZEL Akinek életcélja a képtár A bajai Kirakat Galéria kiállítással ünnepelte Miskolczy Ferenc festőművész idei, 75. születésnapját. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Edénél, majd Münchenben Kubinyi Sándornál és Hans Hoffmannál tanult. 1929-ben a róm^i Collegium Hungaricum ösztöndíjasa 1 volt. Tanulmányúton Német-, Francia-, Spanyolországban és Ausztriában járt. 1924-ben és 1926-ban a Nemzeti Szalon mutatta be munkáit, . 19?7—29. .között pedig jra£ sói, krakkói és stockholmi nemzetközi kiállításokon szerepelt. Az életművét bemutató kiállításokat Baján rendezték meg 1957-ben és 1968-ban. Művészi törekvéseit és közéleti munkálkodását, pályájának Janus-arcúságát a vele folytatott beszélgetés idézi fel. — Miután véglegesen letelepedtem Baján, még sokáig följártam Pestre, mivel itt, az ipa- ritanuló-iskolánál, ahol óraadói tanári állást vállaltam, megkövetelték, hogy rajztanári oklevéllel rendelkezzem — emlékezik. — És akkor, tíz év után, amikor már végigcsavarogtam Olaszországot, Németországot és Spanyolországot, visszamentem a főiskolára, letenni a rajztanári vizsgát. — Baján, a Kamarás-Duna partján, a sokak által ismert, teraszra épített, erődszerű Bagolyvárban lakik. Az elnevezés Kós Károly sztániai Varjú-várára emlékeztet. Honnan a név? — 1926-ban vettem meg az akkor már öt-hat éve gazdátlanul álló épületet. Gyerekek játszogattak ott várasdit, és valóban a baglyok* fészkeltek bfenne. Meghagytam a népi elnevezést, és — befejezve az épület átalakítását — egy szimbólumbaglyot kitettem a kapu fölé. — A Bagolyvárban létrejöttek a csendes és zavartalan alkotó élet feltételei? — Lehetőségeiben igen, mert kinn volt a természetben, de bent volt mégis a város közepében. Bármikor lementem a Su- govica-partra, nyugodtan festhettem. Sajnos, a tanárságom ideje alatt — az iparitanuló-is- kolánál és később a tanítóképzőben — bizony csak ráérő időmben tudtam folytatni valamit. — Tevékenyen részt vett a város tereinek rendezésében és néhány szobor felállításában is. — Közreműködtem a Jelky- szobor felállításánál. Én nyertem meg ugyan a pályázatot, de kevésnek éreztem magam egy ilyen, nagy szobor megalkotására, hiszen nem szobrásznak készültem. Ezért két művészt kerestem fel, először Pátzayt, majd Medgyessyt. Pátzay mással volt elfoglalva, Medgyessy viszont nagyon szívesen vállalta a feladatot. Gipszöntö műhelyében megmintázta a szobrot, a többire pedig nem kellett, hogy gondja legyen, a város intézte a bronzöntést. Aztán még'' egy kapcsolatot sikerült vele létesíteni. ö készítette azt a szobrot is, amely a tanítóképző intézet udvarán áll. Akad olyan szobor is, amelyiket én készítettem, mint az akkori ipari- tanuló-iskola előtt elhelyezett kis vízköpő Merkur. — Ügy tudjuk, mindig lelkes híve volt a múzeum-ügynek, és társadalmi munkában ma is képtárosa a bajai múzeuminak. Hogyan jött létre a múzeum?; — Amikor megtudtuk, hogy a Déri-gyűjtemény nem kerül Bajára, mi, akkori fiatalok, azt sze. rettük volna, hogy mégiscsak legyen egy múzeum. Próbáltunk összegyűjteni város történeti anyagokat, régiségeket, de nem sokra mentünk egész addig, míg Oltványinál járván, egyszer megemlítettem neki az ügyet. Felajánlotta szép, nagy képgyűjteményét, amely a modern magyar művészek munkáiból állt. Egyetlen kérése az volt, hogy a város bocsásson rendelkezésére egy olyan helyiséget, ahol a képtár anyagát ki lehet állítani. A mai múzeumépület földszinti részében láthatta a közönség először a gyűjteményt 1936-ban. A második világháború alatt azonban el kellett költöztetni az anyagot. Majd az újjáépítés megindulásakor, Takács Endre akkori levéltárigazgatóval javasoltuk, hogy az épületben ismét múzeum kapjon helyet. — Hogyan jött létre a Nagy István-különterem? 1 — A művész halála után megkért az özvegy, hogy segítsek teljesíteni Nagy István végakaratát. Negyven képet kaptunk a hagyatékból, és ez lett a jelenlegi Nagy István-gy ű j temény alapja. A kiállítás az ötvenes évekig állt fenn ilyen formában. ' — Nagy Istvánnak azóta nincs állandó kiállítása itt? — Nincs, mert a Nagy István- és az Oltványi-gyűjteményt is le kellett szedni időnként, majd végleg. Az időszakos kiállítások miatt. ■, Sajnös,« az jskolák Számára egyáltalán nem, a kutatóknak pedig csak nehezen hozzáférhető a két anyag. — Nagy István tiszteletére, születésének tavalyi, 100. évfordulóján szép emlékünnepség zajlott le Baján, ön az önálló képtár felállításához segítséget kérő cikket tett közzé a Művészet című folyóiratban. Milyen visszhangot váltót ki az írás? — A Nemzeti Galéria vezetői nyilatkoztak, hogy teljes mértékben segítségünkre lesznek. Ugyancsak ilyen ígéretet kaptunk több intézménytől. A felsőbb hatóságok ma már megértőén támogatják és fenn is tartják segítési ajánlatukat. A város közbejött — vízellátási, csatornázási — gondjai azonban nyilvánvalóan megelőzték a képtár dolgát. Most már az egyik legközelebbi feladat lesz a Nagy Istváp-gyűjtemény méltó és hozzáférhető elhelyezése. — Az élete kétirányú munkálkodással telt: művészi alkotással és tanítással, illetve közéleti részvétellel. — Eredetileg valóban csak művészi pályára készültem, s erről még mindig nem mondtam le. Bizonyos szintig eljutottam. A nevelő hivatás ugyanakkor nagyon sok szeretetet, gondosságot kíván, s ha az ember komolyan csinálja, hát nagyon nehéz emellett még egy, ugyancsak teljes embert kívánó munkát folytatni. Jelenleg egyetlen életcélom az, hogy megvalósuljon a képtár. — A fiatalkori, szép művészi indulás után — a vargabetűket is beleértve — eléggé sajátságosán alakult a pályája. — Az életem történetében nagyon nagy jelentőségű volt a müncheni Hans Hoffman féle la. nítás. Abból merítve, de egyébként is úgy éreztem, hogy művészet csak az lehet, ami őszinte, emberi tartalommal telített, és a másik ember életéhez is köze van. Tudom, hogy ezt az expresszív művészetet kellene művelni, de erre már nem tudok vállalkozni. Rövid az idő, hogy teljes mértékben ráálljak. Amiket most készítek, egy kissé magam is mellékes feladatnak látom: egy-egy akvarellt festek a természetben, Olyan témákról, amelyek rám lelkileg és érzelmileg hatnak. Mái társadalmi életünk nagy problémáihoz csak úgy léhetne hozzászólni, ha azokat egészen átlátnám, teljesen benne élnék a sodrásban. Helyzetemhez illőbb feladatnak tartom, hogy segítsek a képtár létrehozásában. Ezt Oltványi, Teles, Rudnay, és főleg Nagy István emléke követeli. Sümegi György t A Bagolyvár (akvarell). # Nagy István: Önarckép. • Ligeti László fotója: Portré. (Duna Fotóklub) HORVAtMIKLÓS VERSEI: Nagy István Házam kopár: néhány cserép, a naptár, a roskatag ágy, göcsörtös gerendák, döngölt földű alap, és falára mázolva korommal a nap. Egry A szemgödör széthasogatta a tájat ragyogással: a spektrum mögött sem a tó, sem a hegylánc, Mustármag, szélsodorta éj: kőtömbök lebegnek alvó vizek fölött. Gulácsy Hallgasd a csöndéit Vakok csillagzata: vitorlám áll a menny kapujánál, árbocán a szemérem, isten szemfehérje sötétül, rajta a fátyol. Ugye félsz? Ma éjszakára, királynőm, Eulália hamvas homlokát parókám koronázzaI Égnek a kertben a fáklyák, északi fénnyel, szirom havazáskor már suttog a lant U a távoli fülnek: szép Fiorenza romokban. Hallgasd a csöndett Kallus László a grafika könnyű múzsájának beavatottja. Találó megfigyeléseit határozottan, kifejező vonalvezetéssel veti papírra. Éles szem, ember- ismeret és egyszerűnek ható eszközök segítik abban, hogy élményszámba menő karikatúráival találkozhassunk a szatirikus könyvek és újságok hasábjain. Felfigyelt rá MoiSzej Szamojlovics Kagan, a modern szovjet esztétika neves képviselője is, aki a következőket írja róla — a komikum kategóriájával kapcsolatban — a magyar nyelven most megjelent Ismerkedés az esztétikával című kötetében. „A képzőművészetben, közelebbről a grafikában az ember humoros ábrázolását baráti sarzsnak (túlzás) nevezzük, a szarkasztikusokat pedig karikatúrának. Íme, például Kallus László baráti torzképe Tersánszky Józsi Jenőről, mely „A FÉSZEK" emlékkönyvben jelent meg a Fészek Klub alapításának 60. évfordulójára. Természetes, hogy a rajz nem bántó, hanem baráti tréfa, bár erre a tréfálkozásra Tersánszky álkotómüvészete bizonyos alapot ad.” így került Kallus László — aki jelenleg a kecskeméti művésztelepen dolgozik — a nagyszerű francia grafikus, Jgan Effel és mások társaságába ebben a figyelemre méltó könyvben. —halász— A LEGMINIBB VIZOR... — Valami nevetséges formát kérek, a barátnőmnek veszem-... így látja-koriba „KÜLÖNLEGES VILÁGNAP” CENTRUM ÁRUHÁZAK, ' S>AJMALÍUtC( MA §em VÁ?Ák,§EM K^llFtas^em Kiárusítás n*ncs SPORTNEMZET VAGYUNK... (Matematikai diákolimpia esetén) KÜLÖNC — A BALATONON... — Csodálkoznak, meg hideg a víz... V 9 Miskolczy Ferenc — kedvenc alkotásaival. NŐI LOGIKA...
