Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-12 / 135. szám

1974. június 12. • PETŐFI NÉPE • S Kidolgozták a szarvasmarha-tenyésztő Üzempróba év közben üzemek fejlesztési terveit Az állami gazdaságok a következő években jelentősen fejlesztik a szarvasmarha-tenyésztést. A szarvasmarhatartó gazdaságok kidolgozták az 1978-ig szóld fejlesztési terveket, ezeket az Országos Állattenyésztési Felügyelőség és az álla­mi gazdaságok illetékes szakbizottságának bevonásával kti­lön-külön megvitatták. A tervek megfelelnek a kor­mányprogram elvárásainak, s kedvezően hatnak majd a lakos­sági ellátás alakulására. 1973- hoz képest 1975 végéig mintegy 10 százalékkal növekszik az ál­lami gazdaságok tehénlétszáma, 1975 és 1980 között pedig mint­egy 30 százalékos állomány- gyarapodással számolnak. A gaz­daságok széles körű specializá- ciót valósítanak meg. A tejtermelésre specializálódó üzemek elsősorban a külföldön ismert Holstein-frizre, erre a nagy „termelőképességfl” fajtára alapozzák gazdaságukat, de ezen­kívül sokfelé tartanak majd Hungaro-friz fajtát is, amely szintén megfelel a hazai adott­ságoknak. Külföldről hozzák majd be az európai fekete és vörös­tarka lapály-fajtákat, ezekből részben keresztezés révén alakít­ják ki az állomány egy részét. 1973-ban az állomány 15 száza­léka volt csak kifejezetten tej­termelő típus; ez az arány 66 százalékra emelkedik 1980-ra. A húshasznú szarvasmarhatartó gazdaságok szintén tartanak a következő években külföldi ere­detű fajtákat, de nagy számba!) „használják” majd a magyartar­ka fajtát, amelyből egyre inkább sikerül kialakítani a célnak leg­jobban megfelelő „típust”. A tervek megvalósítására a következő években mintegy 8000 intenzív tejtermelő és 7500 hús­hasznú tenyészszarvasmarhát importálnak. 1974 és 1980 között a tervek szerint mintegy 50—55 000 tehén számára építenek új istállót és 25 000 növendékférőhelyet ad­nak át. A koncentrált szarvas­marha-hizlalás fellendítésére több mint 25 000 állatot befoga­dó új épületet emelnek. Bőví­tik és korszerűsítik a már meg- levő létesítményeket is. Az átala­kításnál különösen nagy gondot fordítanak a gazdaságosság és a hatékonyság megjavítására, TŰNŐBEN A „MAGYAR BETEGSÉG” A múlt esztendő végén Bács- Kiskun megye tüdőgondozó in­tézetei 3213 tbc-s beteget tartot­tak számon. Ez annál kedvezőbb­nek tekinthető, ha figyelembe vesszük, hogy 1966-ban még az e betegségben szenvedők száma meghaladta a hatezret. A nem­rég népbetegségnek számító gü- mőkór ilyen örvendetes háttérbe szorulása egyrészt az életkörül­ményekben létrejött előnyös vál­tozások, másrészt pedig az egész­ségügyi szervek, céltudatos és ki­tartó munkájának a következ­ménye. Az erre hivatottak évek óta je­lentős erőfeszítéseket tesznek a kór megelőzésére, ami a küzde­lem egyik fő módszere. A jog­szabályokban előírt tuberkulin- szűrések, s az ezeket követő BCG-od tások aránya megyénk­én 97—98 százalékos. A lakos­ság rendszeres szűrővizsgálatát négy mozgó és öt stabil állomás végzi. Ezeken a vizsgálatokon gyakorlatilag a 14 éven felüli la­kosság évente átesik. A vizsgá­latok megszervezése a helyi ta­nácsok és a tüdőgondozó inté­zetek együttes feladata. Az együttműködés hatékonyságát bizonyítja, hogy a tüdőszűrése­ken tavaly csaknem 470 ezren jelentek meg, s ennek köszönhe­tően évről évre csökken a bete­gek száma. Hasonlóképp csökkenő irány­zatot mutat az újonnan felkuta­tott gümőkórasok száma, ami az utóbbi évékben az alábbiak sze­rint alakult (kerekített számok): .968 — 720, 1968 — 710, 1970 — 540, 1972 — 360. Az évek óta fer­tőzőképes betegek számaránya is rendre csökken. Az említett éveket alapulvéve, 258-ról 212-re, 158-ra, R9-re, majd 1973-ban 29-re. A megye egészségügyi ve­zetőinek közlése alapján ez a statisztika országos összehason­lításban is a legkedvezőbbek egyike. A jó eredmények egyik záloga, hogy a megye két tüdő­osztálya a tüdőgondozó intéze­tekkel szoros együttműködésben dolgozik, s jól összehangolt a megelőző és gyógyító tevékeny­ség. További segítséget ielentett. hogy a két igen hatásos, új tbc­elleni gyógyszerből mindkét osz­tályon kellő mennyiség állt ren­delkezésre. A megye gümőkóros betegeinek gyógykezeléséhez a megyei kór­házban 103, a kalocsai városi kórházban pedig 300 hely van. A járóbetegek szakellátását, va­lamint a kórházi ápolást nem igénylő gyógykezelést és a gon­dozást kilenc tüdőgondozó inté­zetünkben végzik. Az egészség- ügyi hálózat egyébként — a tbc- ellenes küzdelem szerves része­ként — az állategészségügyi szervekkel is kapcsolatban áll. A tbc-mentes állatállomány gondo­zóit például félévenként rend­szeresen ellenőrzik. Orvosaink a mindennapos munka mellett tudományos ku­tatásokat is folytatnak. Az Egész­ségügyi Világszervezet szervezé­sében, s az Országos Korányi TBC- és Pulmonológiai Intézet szakmai irányításával kecskeméti és kiskunhálasi szakemberek vesznek részt egy tudományos programban/' > >' A Kiváló vállalat címet nyert halasi vízművállalat 49 millió forint értékű beruházása rövide­sen elkészül. Az év közepén meg­kezdik az üzemi próbákat a Kis­kunhalason létesített szennyvíz­tisztítóban, ahol naponta ezer köbméter szennyvíz biológiai tisz­títását és elépítését lehet elvégez­ni. A beruházás 89 százalékban a vállalat saját kivitelezésében va­lósul meg. • Előtérben az utóülepítő me­dence, háttér­ben a szociális épületek, Iro­dák. laborató­rium. az utób­biakat a Kis­kunhalasi Épí­tőipari vállalat dolgozói készí­tették. • Készül az iszapszikkasztó ágy. (Pásztor Zoltán felvéte­lei) KINEK-KINEK ÉRDEME SZERINT? és az etikett Szóig Hétfőn reggel Kecskeméten, a postával szemben levő élelmiszer- üzletben találkoztam a szolga­sággal. Megdöbbentett ez a talál­kozás, mert azt hittem, azt hisz- szük sokan, hogy nálunk ilyesmi­vel már nem lehet találkozni, vagy ha igen, akkor csak éjszaka, eldugott helyeken és mindössze néhány pillanatra. De hogy így, fényes trappal, pontosabban a reg­geli nagy forgalomban méghozzá a város közepén, ez megdöbbentő, llggam is úgy véltem először, hogy tréfa ez. valami filmet ké­szítenek a régi időkről és ahhoz kell ilyen jelenet. De nem filmet készítettek, for­gatócsoport nem volt. s talán az egyedüli néző is csupán én le­hettem. mert a bolt forgalma ugyanolyan ütemben zajlott. Csak én álltam ott kék kosárral a ke­zemben. a hitetlenkedők tágra nyitott szemével. Fölöttem forgott a ventillátor, mellettem zörgött a pénztárgép, s bizonyára el is fe- héredett az arcom. Mi történt tu­lajdonképpen? Amikor az üzlet bejárati ajta­jához értem, láttam, hogy egy ki­csi, szikkadt öregember sárga mű­anyagládában colás üvegekkel ugyancsak az üzletbe igyekszik. Előre engedtem, ajtót nyitottam neki. Az öreg mögött szorosan egy szőke, magas és erőteljes fia­talember is bement a boltba, s amikor az öreg bizonytalanul megállt a pénztárgépek mögött, a fiatal erőteljes foghegyről odavág­ta neki: Tegye oda! — és egy asztalra mutatott. Az öreg nagy tisztelettel és alá­zattal válaszolt: — Igenis, oda teszem! — és már oda is tette a sárga ládát, benne az üres colás aság üvegekkel. Az öreg lihegett, zseb­kendőt vett elő és törölte a hom­lokát, szemét, erősen barna arcát. Aztán csak állt a pénztárgépek mögött. 0 nem ment beljebb, de várt, mert a fiatal, erőteljes sző­ke újabb, immár tele üvegeket válogatott valahol az üzlet mé­lyén. Egyszer találkozott a tekin­tetük: az öreg nézte, hogy hol az erőteljes szőke, az visszanézett és szigorúan oda parancsolta maga­hoz, Az öreg szaladt, mert cipe- kedni kellett újra. S jött az erő­teljes szőke, fiatal, kezében egy parányi aktatáska, mögötte, a ki­csi sovány és kegyetlenül fáradt öreg a neki iszonyú súlyt jelentő sárga műanyag ládával, s benne a tíz, vagy tizenkét üveg colával. Vártam, hogy leszakad a pla­fon, vártam, hogy a kicsi öreg földhöz vágja a ládát és ráordít az erős fiatalra, hogy fiam, vigyed te magad, mert erős vagy, mint a bivaly és én az apád lehetnék, velem ne beszélj így te taknyos, még akkor sem. ha véletlenül te vagy a főnök én pedig csak a portás, vagy a hivatalsegéd __ D e nem történt semmi. A kicsi öreg kivitte a sárga ládát az autó­hoz, ahol az erős fiatal már várta, kinyitotta a csomagtartót, a kicsi öreg ügyetlenül beleejtette a lá­dát az autóba. A fiatal erős rá­kiáltott, hogy mit csinál maga szerencsétlenség. De addigra az öreg megigazította és kényszere­detten mosolygott, hogy hát igen, nem olyan nagy baj ez, csak a „fiatalúr" (esetleg mérnök úr, vagy osztályvezető úr stb.) ne haragud­jon. De a fiatalúr haragudott. Be­ült az autóbei, és elviharzott. — gs — A nők A mindennapi életből „vadá­szott” kis pillanatképek itt kö­vetkező csokrétájának apropóját legfrissebb olvasmányélményem — Nádudvari Anna Fogjunk ku­tyát! című novellásköttete — szolgáltatta. Az esetleges felelős­séget tehát ezennel az írónőre hárítom. Aranyszegély a címe egyik elbeszélésének, melyből Idézek': Éva nem nézi jó szem­mel az ilyen komédiázást, a nagymama mindenkivel összeáll. O is köszön minden lakónak, de kellő méltósággal, és kinek-kinék érdeme szerint. Férfiaknak pél­dául már nem mondja, hogy ke­zét csókolom, akkor sem, ha öre­gek, bár a nagymama szerint egy tízéves kislánynak még nem kell olyan fennherdania az or­rát, de hát hiába, akárhány éves, végeredményben mégiscsak nő.” * A szűk belvárosi utcán három középkorú asszonyság ballag egy­másba csimpaszkodva. Egetverő témákat boncolgatnak óriási szakértelemmel és tárgyilagos­sággal, ahogy az már lenni szo­kott. Betöltik a keskeny járdát, ami mellett, az úttest szélén hosszan áll az esővíz. A két fia­talember — szembejönnek és iparkodnak — szívesen kitérne jobbra vagy balra, ha volna hely. Ennek hiányában lelassítanak és meglehetősen rémülten, segély­kérőén merednek a közeledők­re. A szóvivő trió nem látszik kegyelmezni: felbontsák e meg­hitt alakzatot? Ráadásul férfiak kedvéért? Még mit nem! Amikor oly kellemes, olyan andalító-má­moros így összeolvadva-egyetért- ve korzózni ... • Szombat délután, ismert bel­gyógyász, privát rendelés, váró­szoba. öten-hatan betegek, mind­két nemből vegyesen. Szomorkás hangulatban, egykedvűen, türe­lemmel. Egyikük, az éppen soron levő bácsika — mint panaszolja — már másfél órája itt veszte­gel. Az orvos a következőt kéri. ötven év körüli néni — ebben a pillanatban érkezett —, rob­ban közéjük, rettenetesen sürgős neki: — Engedjék már meg! Csak érdeklődni szeretnék. Mind- ossze_ két perc...! Jóhiszemű, il­ledelmes bólintás: — Tessék pa­rancsolni! Fél óra elteltével — ekkor tá­vozik — ki óhajtja fejezni hálá­ját, dadogva bocsánatot kér, de senki nem figyel rá. • ■szintén belváros. Üzletek, for­galom, vásárlás, áruterítés. A zöldségbolt előtt teherautó: bur­gonya érkezett. Tagbaszakadt fiú áll szemben a platóval, vállára dőtik a zsákot, megfordul, indul­na befelé. Az emberek meg ugye sietnek a dolgukra. Kis idő múl­va egy férfi észreveszi, leblokkol, követi egy másik: utat engednek. El tudják képzelni a teher sú­lyát. A bevonulásból mégsem lesz — legalábbis egyelőre — semmi. Ifjú dáma bukkan fel, lesújtón a cipekedőre pillant, majd az orra előtt tüntetőén tovabilleg. Egy korosabb matró­na hasonlóképp, bár ő — alig észlelhetően — valami köszö- nöm-félét rebeg. • A távolsági autóbusz újfent képtelen elkerülni balsorsát. Pon­tosabban : az állóutasai, akik szardíniaszeletekként izzadva ágyazódnak egymás hátába-hasá- ba. Az ülőhelyeket „bitorló” szerencsések nem titkolt együtt­érzéssel, már-már bűnbánóan fürkészik a tumultust. Kivéve azt a középiskolás leány-kalákát, mely a kocsi elején csicseregve, kisebbfajta hancúrral ünnepel valamit, talán pont az ügyesen megszerzett, s elvehetetlen kényelmet. Valószínűleg a vélet­lennek köszönhető, hogy két öregúr is ide keveredett, s most megbékélve, kissé roggyantan támaszkodnak az ülésekhez. Ami ezután, körülbelül öt ki­lométer megtételével történik, abban már leginkább a kalauz a „ludas”. Udvariasan és sikerrel szólítja fel a víg kedélyű ama­zonokat két ülőhely szabaddá té­telére. Én pedig a figyelmesek­nek, előzékenyeknek egyáltalán nem nevezhető diákszépségek gondolatmenetét próbálom nyo­mon követni, imigyen: „Át kel­lene ugyan adnom a helyet az idős embereknek,' viszont nekem is kijár, mert én nő vagyok. Az illendőség aránya egy :egy, dön­tetlen, következésképp maradok. Meg aztán tespednek itt vala­hol biztosan srácok is, ugorjá­nak ők... * Félreértés ne essék, a példáza­tok csak látszólag vallanak nők és férfiak „udvariassági párhar­cáról”. Az igazság az, hogy egyáltalán nem jellemzők a szép­nem viselkedésére, illemtudásá­ra, ezért általános konklúzió le­vonása is badarság volna. Hogy mégis az átlagosnál gyakrabban vagyok szem- és fültanúja a női mivoltunkkal, az etikett írott és íratlan szabályaival visszaélő hölgyek hasonló allűrjeinek, az bizonyára fokozott érzékenysé­gem,* egyéni balszerencsém szám­lájára írandó. Bizonyára, de ko­rántsem bizonyosan... Kutas! Ferenc barlangfestmények Bácsalmáson, a Ruházati Áruházban továbbra is minden szerdán rnházati vásár, árengedménnyel 1101 Műtrágya - gumiabroncsból Egyes európai országokban évente mintegy 700 000 régi autóabroncsot hajítanak el. A francia „De Pont de Nemours” cég eredeti módszert java­sol a régi gumiabroncsok hasznosítására. Az ab­roncsokat mikroorganizmusokkal biológiailag fel kell bontani. Ennek a folyamatnak az eredménye­ként műtrágyának felhasználható por képződik. 8000 éves Granadától néhány kilométerre, a Sierra Elvira egyik barlangjában fiatal barlangkutatók egy cso­portja 8000 évesre becsült barlangfestményekre bukkant. A festmények különböző állatokat ábrá­zolnak, többek között bikákat, csúszómászókat, ma­darakat és egyebeket. A rajzok között emberábrá­zolás nincs. Lyukak a függönyön gondolta-e valaki tíz esz­U tendeje Kunszentmikló. son, hogy a hetvenes évek elején a klubszoba berendezésén fog­nak vitatkozni. Az elnök szinte egyedül maradt, amikor — töb­bek között — azt javasolta, hogy a megszűnt, és közművelődési célokra átadott tanyai iskolát függönyökkel is tegyék otthono­sabbá. Mérges darazsakként du­ruzsoltak feje körül az ellenér­vek, a tiltakozó közbeszólások. „Minek az, jó volt eddig is anél­kül”, „de sok pénzünk lett egy­szerre .. ”, „nem kell nekünk nájlon”. Hasztalan szabódott a vezető­ség, az elnök kitartott elhatáro­zása mellett. Az ötlet ellenzőt taktikát változtattak. Elismerték, hogy jó lenne, szép lenne, meg talán szükséges is, csak éppen korai. A tanyai emberek még nem tudnak Vigyázni rá, Bepísz- kQljék, leszaggatják. Ki fogja megfizetni a kárt? Az elnök vállalta a felelősségei és korszerű bútorokkal, nylonfüg­gönyökkel avatták fel a klubot, Ámult-bámült mindenki. Eddig csak városban látott ilyet, akt látott. Megadták a helynek — önmaguknak és a kultúrának — a tisztességet. Rendbeszedték ru­házatukat mielőtt tévénézésre, esti beszélgetésre indultak. Az ajtóban a legtöbben megtörlik lábbelijüket és vigyáznak a sa­játjukra. , Igaza lett az elnöknek aki lói tudta, hogy a környezet hat az emberre. A klub. eddigi mű­ködése öt igazolta: minden te­kintetben másként, jobban kell élnünk, mint korábban. A meg­szokás nagy erő, de az éssze­rűen élesztett igények vonzása még erősebb. Az életmódnak is fel kell zárkózni a termelési vi­szonyokhoz. A példaként említett Kunszent- miklósoji hittek és hisznek ab­ban, hogy az emberek tudata 'is fejlődik. Másként gondolkodnak az idősebb tsz-gazdák, mint egyéni korukban. A változó vi­lággal formálódnak ők le. Más­ként élnek. A hagyományos pa­raszti . körülmények között a konyhában töltötte idejének napy részét a család. Az újonnan épí­tett családi házakban a padlás vagy parkettás szoba a tanyázó hely. A közös találkozás, szóra­kozás Jórumai sem lehetnek sze­gényesebbek a gyarapodó ottho- ’ noknál. Kellemes gond a termelőszö- ‘ vetkezeti vezetők számára a fia­talok kívánságainak a teljesíté­se. Kellemes, mert aggasztóan öregedett a közös gazdaságok dolgozóinak az átlagéletkora. Csupán a homokhátsági tsz-szö- vetség területén 350 fiatal került egyetlen év alatt különböző is­kolákból a termelőszövetkezetek­be. A városban vagy tanyai ko^ légiumokban tanuló diákok hoz­zászoktak a gondozott környe­zethez. Amikor arról határoz­nak, hogy otthon maradjanak-e, hazatérjenek-e, azt is mérlege­lik, hogy hol, milyen körülmé­nyek között szórakozhatnak. Természetesen az sem mellé­kes, hogy mivel, hogyan töltik idejüket a függönyös, foteJ.es klubokban. Nyilvánvaló, hogy könnyebb tartalmas programokat szervezni szép környezetbe, mert ide szívesebben mennek az emberek. Jobb a rendezvény lég­köre, hatása. ÍJiba lenne az ismertetett * * ügyet a közművelődés ha. tárai közé szorítani. Másról, bi­zonyos értelemben többről van szó. Akik parasztoknak, munkások­nak modern étkezdét, könyvtá­rat, klubot követelnek, céljaink valóra váltásáért küzdenek. Le kell számolni azzal a szemlélet­tel, hogy kevésbé iskolázott két­kezieknek az avitt, a túlhaladott is, jó. Süppedő, forgó-csillogó ka­rosszékekben beszélgettem egy vállalat igazgatójával művelődé­si terem létesítéséről. Ha azt mondja: nincs rá pénz, hely; egy szót sem szólok. A szüksé­gességét vonta kétségbe. „Ott az étkezde, megteszi az is" — jelen­tette ki határozottan. O is elő­vette a régi nótát. „Tönkre te­szik ...” Jem tudom, hogy meg­győzte-e a kunszentmikló- si kísérlet. Buzdításul ugyanis beszámoltam erről és elmond­tam, hogy ebben rendezték az őszi—téli népművelési évad egyik kiemelkedő előadássoroza­tát. Volt úgy, hogy hetvenen- nyolcvanan ültek a klubban. Ma is épek a bútorok, működik a tévé, szól a -rádió és az ablako­kat nylonfüggönyök díszítik. Mind megvan, csak az egyiken sötétlik néhány lyuk. Valaki — talán éppen az ellenzők közül, csak azért is — kiégette a nyi­táskor. A tagság restelli, szíve­sen kicserélnék szebbre, jobbra. Most már az elnök köti az ebet a karóhoz: maradjon csak, emlékeztetőnek. A helybeliek gondoljanak arra, hogy olykor milyen nehezen lehet elfogadtat­ni az előnyösebbet, az embert szolgáló javaslatokat. Hettai Nándor Ne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom