Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-08 / 132. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1914. június 8. AZ ÉLMÉNYSZERÜ VÁSÁRLÁSÉRT Pénzünknek általában kétszer örülünk: ha megkapjuk, s ami­kor hasznos célra fordítjuk. Ez utóbbiról beszélhetünk a bútor, s egyéb tartós fogyasztási cikk megvételekor, amelyet sok csa­ládban előz meg takarékoskodás. Így érthető, hogy az ilyen áruk kiválasztásakor még többet válo­gatunk: konokul keressük az el­képzelésünknek, ízlésünknek leg­megfelelőbb rekamiét, tv-készü- léket, ruhát stb. Ilyenkor pedig roppant szükséges, hogy a velünk foglalkozó eladó ne csak kellő szaktanácsadással lásson el, de udvarias, türelmes is legyen. örömmel vallom, hogy nem ritka már az ideális kereskedő. De az, is tény, vannak a pul­tok mögött szép számmal olya­nok is, akik fölényeskedő modo­rukkal — na meg a hiányos áruismeretük miatt — megkese­rítik a vásárló hangulatát. Sum­ma summárum: bőven van még tennivaló az árueladás színvona­lának javítását illetően. A zök­kenőmentes ellátáson túl na­gyon fontos, hogy az üzletek dol­gozói szakmailag kifogástalanul végezzék munkájukat, s előzéke­nyen, szívélyesen viselkedjenek. Mert a vevő és eladó közötti kap­csolat, illetve a vásárlás csakis ennek révén válhat élményeszerű- vé, vagyis a szocialista kereske­delemhez igazában méltóvá. Alföldi István, Kecskemét, Rákóczi város 23. ELŐZZÜK MEG A BALESETEKET! ügy vélem, a rendszeres új­ságolvasónak nem kell bizony­gatni. hogy a Kecskemét belterü­letén bekövetkezett balesetek száma ijesztően magas. Am a rendőrségi krónikákból az is ki­derül, hogy karambolt nemcsak a közlekedők szabálytalanságai, de a forgalmi jelzőrendszerek hiányosságai is okoznak. Mint gyakorló gépkocsivezető, ezúton teszek olyan javaslatokat, ame­lyek megvalósítása feltétlenül szolgálná a közlekedésbiztonsá­got. A járművek számára különösen veszélyes terület a Batthyány ut­ca, valamint az Erzsébet és a Kossuth körút kereszteződése. Je­lenleg már „bevett szokás”, hogy a Kossuth körút végén levő „Állj! Elsőbbségadás kötelező” figyelmeztetés ellenére behajta­nak sokan az Erzsébet körútra, pillantásra sem méltatva annak „Zsákutca'' feliratú tábláját. E gyakorlat megszüntethető lenne, ha a még kiépítetlen körút ele­jén jól láthatóan helyeznék el a „Kötelező haladási irány” jelző­táblát. Sajnos nem kevesen vannak, akik a KHESZ-előírásokat meg­szegve közlekednek a Kuruc té­ren is. Ha például a Zöldfa utcá­ból érkeznek a járművek, veze­tőik felfigyelhetnek az „Állj! El­sőbbségadás kötelező”, valamint a „Kötelező haladási irány"-t jelző táblákra. Főleg az utóbbit veszik egyesek semmibe, s beka­nyarodnak a Csongrádi utcába, mondván, úgynevezett osztott pá­lyás útkereszteződésben vannak, amely feloldja a forgalomra vo­natkozó előbbi szabályokat. E té­ves értelmezés, illetve veszélyes közlekedés megelőzése végett in­dokolt lenne felállítani egy „Kö­telező haladási irány”-1 mutató táblát a tér zöldövezetében is. Görög Imre, Kecskemét, Dankó u. 72. PISTÁRA BÜSZKÉK VAGYUNK Ha a ballószögi Egyetértés Szakszövetkezetben a legkiválóbb erőgépkezelő iránt érdeklődik bárki, azonal kapja a választ: keresse a Zrínyi Istvánt. Ö az a fiatalember, aki mesteri módon érti a szakmáját, s mindig szor­galmasan. eredményesen dolgo­zik. Ám nemcsak a feladatát tel­jesíti maradéktalanul, hibátlanul, de. a segítségadásban is az é*en jár. Mindezért nemcsak felette­sei tisztelik, de szaktársai, bará­tai is. Az erényeit jól tükröző esetek sorából csak egyel raga­dok ki: Tárcsázás közben alaposan „be­ásta” magát a laza, homokos ta­lajba az egyik, öreg iWTZ-lrak- tör. „Kimentéséré" Pista "’vállal­kozott.. A műveletet a napi mun­kája befejeztével, vagyis este vé­LEVELEKBÖL RÖVIDEN gezte el. Korántsem könnyedén, hisz csak hosszas erőfeszítés kö­zepette sikerült kiszabadítania kényszerű fogságából a gépet. S bizony éjfél lehetett már, ami­kor hazaérkezhetett feleségéhez, kisgyermekeihez. Akik nem nyugtalankodtak a .kimaradásért, mert tudták, a férjnek, az apu­kának halaszthatatlan dolga le­hetett ... És a ; hasonló elfoglaltságára nem egyszer kerül sor. Műszakját mindig szívesen megnyújlja, ha a közösség érdeke úgy kívánj^. Joggal vagyunk büszkék Pistára, s örülünk, hogy vele együtt dol­gozhatunk. A szövetkezeti kollektívák ■ nevében: Koncz Károly, Ballós'zöq, V. ker„ 33. Gyenes Bertalanná, Kecskemét, Hitel u. 4. szám alatti lakos az Izsákiak nevében ragadott tollat. Mint írja, spk kívánnivalót hagy maga után a nagyközség kommu­nális ellátottsága. A gyakori ven­dég szigorú szemével látja, hogy például a Rákóczi utca —1 amely egyben a település főúvonala — hiányosan parkosított és eléggé szemetes. Árkában gaz burján­zik, emiatt az esővíz sem foly­hat akadálytalanul. Aztán meg­annyi bosszúságot okoz a belterü­let éjszakai gyér megvilágítása. A modern, nagy teljesítményű lámpatestek csupán a centrum térségét fürdőztetik nappali fény­ben. Illetékesek gondoskodhatná­nak a külső kerületek legforgal­masabb útjainak jobb közvilágí­tásáról is. És ideje lenne már megkezdeni a tervezett törpe víz­mű építését is, mert a jelenleg használt fúrott kutak vize egész­ségügyi szempontból egyre ke­vésbé alkalmas. • Nincs minden rendjén a helyi vegyesipari szövetkezet szolgál­tató munkája körül — erre en­gednek következtetni a Tompa, Attila u. Í39. szám alatt lakó Rozsó Jánbstpl érkezett sorok. Ezekből kiderül, hogy olvasónk elromlott lemezjátszóját még ta­valy augusztusban vitte be a szövetkezeti szervizbe, ahol a javítást hónapok elteltével sem végezték el. A többszöri hiába­való rekla nálás után visszakérte a ' észüléi _-t, odahaza azonban f dezte: a szerkezete hiányo- sa.. van összeszerelve, a burko­latán pedig égési nyomok talál­hatók. Észrevételéről ajánlott le­vélben értesítette a vezetőket, ám a reagálásuk hetek óta várat magára. De a személyes rekla­mációra sem akarnak alkalmat adni. Olvasónk ezekután a nyil­vánosság bevonásával reméli problémája megoldását, bízva abban, hogy az illetékesek vég­re megteszik a szükséges intéz­kedéseket. * Azon a szombat délelőtt be­teg kisgyermekével a karján szállt fel a megyeszékhelyen köz­lekedő 3-as jelzésű — GC 32—06 forgalmi rendszámú, Skoda gyártmányú — autóbuszra dr. Szabó Pálné, Kecskemét, Mű- kertváros I. u. 10. szám alatti lakos. Leveléből megtudjuk, hogy elöl talált helyet, s később az ottani ajtón át hagyta el a ko­csit. Mindez roppant felbőszí­tette a sofőrt, aki nyomdafesté­ket nem tűrő szavakkal illette őt, s durván kioktatta a hátsó ajtónál történő leszállás tudni­valóiról. Arra persze nem tért ki, hogy a mozgásban levő, zsú­folt busz elülső részéről vajon hogyan juthat el a hátsó ajtóig egy gyenge fizikumú nő — mint például olvasónk —, aki a kar­ján gyermekét, kezében pedig bevásárlószatyrát cipeli. A to­vábbi hasonló kellemetlenség el­kerülése végett a panaszos java­solja, hogy az autóbuszok sze­mélyzete számára is hirdessék meg az Arany tigris pályázathoz hasonló udvariassági versenyt! # A Petőfi Népe olyan árut rek­lámoz gyakorta, amely hosz- szabb Ideje csak elvétve vásárol­ható a megyeszékhelyen — álla­pítja meg szerkesztőségünkhöz küldött írásában Sírkő Mihályné, Kecskemét, Gyulai Pál u. 5. sz. alatti lakos. Majd közli, hogy az almáskertek királynőjéről, az Oázisról van szó. E vitamindús, közkedvelt gyümölcslét a város egyetlen kereskedelmi egységé­ben, a Csemegeboltban árusít­ják, úgy két-három havonként. Olvasónk sokak nevében sürge­ti az illetékeseket, intézkedje­nek, hogy mielőbb megszűnje­nek az Oázis körüli ellátási gon­dok. Összeállította: Veiket Árpád Megtalálta a helyét Törékeny, szőke hajú lány. Első látásra szinte gyereknek tűnik, pedig Molnár Mária már 17 éves, végzős nyomdásztanuló. — Vendéglátóipari szakmunkás szerettein volna lenni — magyarázza Marika. — A 607-es számú Szakmunkásképző Intézetben jelentkeztem. Kicsit el voltam keseredve, mikor hely hiányában niár csak a nyomdába vettek fel. így kerültem Baksa János csoportvezető mellé tanulónak. Idegenked­tem a sok géptől, a számomra ismeretlen világtól. Kéziszedő lettem. Először 450 forintot kaptam, ké­sőbb, jó mnkám jutalmául megemelték ezt az ösz- szeget, most körülbelül 1200 forintot keresek, mint tanuló. Munkám sokrétű, változatos, mindennap más. Mint mondta, jó érzés, hogy igényes munkákat bíznak rá, önállóan ! dolgozhat, papírra viheti az elképzeléseit. Minden plakát, minden meghívó új és új feladatok elé állítja. Kezdetben félt, hogy nem tud megbirkózni a rábízott munkával. Most már rendszeresen készíti a budapesti Kossuth Gimnázium diákújságját. Amikor a könyvosztály­ra tanulókat választottak ki, őt kihagyták. Azt hitte azért, mert nincsenek megelégedve vele. Ma már tudja, hogy nem járt rosszul, itt, az úgyne­vezett merkantil osztályon sokoldalúbb szakembe­rekre van szükség. — Soha nem fogom elfelejteni — kezd új tör­ténetbe. — A KISZ-bizottságnak készítettem meg­hívókat. Első alkalommal bíztak rám önálló mun­kát. Pár nap múlva kerestek a KISZ-től. Nagyon megijedtem. Rögtön az jutott az eszembe, hogy biztos elrontottam valamit. De nem. Tetszett1 a meghívó, megdicsértek, még jutalmat is kaptam. Ekkor már másodéves tanuló voltam. Marika ma ballag. Azután tíz nap kemény ta­nulás a vizsgákra. Szeretné megtartani a legutóbbi 4,4-es osztályzatát. S már arra is gondol, hogy a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után majd tovább tanul. • Marika új munkát vesz át a csoport vezetőtől. (Opauszki László felvétele.) — Nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni — folytatta. — Szívesen ülök le a lemezjátszó mellé. Legjobban Beethoven muzsikáját kedvelem, de közel áll hozzám a könnyűműfaj, a tánczene is. A hangulatomtól függ, mikor, melyiket választom. Gyakran járok moziba, és néha táncolni is elme­gyünk a barátaimmal. A pénzemmel én gazdálko­dom. Eleinte előfordult, hogy „rossz vásárt" ■ csi­náltam, . de legközelebb már jobban nieggondol- tam, mire költők. Azt tervezem, hogy a vizsgák után Siófokon nyaralok a rokonaimnál. Azután felfrissülve, kipihenten jöhet megint a munka, a tanulás. Molnár Marika megtalálta a helyét a nyomdá­ban. Nem kis része volt ebben azoknak, akik sze­retettel, türelemmel foglalkoztak vele a kezdeti, nehéz időszakban. L. M. , szombat F.gy változó arcú, fejlődő nagyközség sok érdekes látni­valót kínál az átutazónak, aki érdeklődéssel, kíváncsian figyeli a körülötte zajló életet. Egy hét végi délelőttön így ismerkedtünk Solt központjával. Annak idején, amikor a mű­velődési otthont megépítették, korszerűnek számított. Azóta túl­haladta az idő: túlontúl egysze­rűnek és szegényesnek tűnik az épület. Szerencse, hogy a benne dolgozó lelkes népművelők szí­nessé, érdekessé tudják tenni a i intézmény munkáját. Különösen a fiatalok- a klubtagok és az irodalmi színpad aktív szereplői például. Legutóbb — társadalmi munkában — szép vaskerítéssel szépítettek a művelődési otthon környékét. Nemes törekvésüket dicséri a pinceklub is. Nyúl Margit művészeti előadó­ról azt mondta az egyik solti la­kos: — Kifogyhatatlan az ötle­tekben, tántoríthatatlan a szép elgondolások végrehajtásában. Ezért szeretik a helybeliek. Áz előbb éppen a tanácsházár ról jött; a fiatalok további tár­sadalmi munkáját beszélték meg. örömmel újságolja, hogy ön­szántukból Vállaltak a „gyere­kek” újabb munkát. □ 1 □ Négy irányból jönnek-mennek a gépkocsik, traktorok, vontatók és kerékpárok. Nincs olyan tíz másodperc, amikor ne menne el az épület előtt valamilyen jármű. A szomszédban két he­lyen is serényen t építkeznek. Szemben, az út túloldalán készül a korszerű vendéglátókombinát, Solt egyik büszkesége lesz. A fia­talok és idősebbek szép álma rö­videsen valósággá válik. Idős asszony megy át az úton, bottal: kenyér van a szatyorban. Bicegős öregember közeledik; el-elrévedezik, tekintetében a múltat hordja. Három kisgyerek fagylaltot eszik. A buszra várók csendesen beszélgetnek. Ég a neonlámpa a tér köze­pén; vajon miért? Feltűnő, hogy milyen kevés itt a fű, fa, virág: néhány nyeszlett rózsabokor, alig akad más. Percenként fék­csikorgás. Szél fúj, borzolja a hajakat és az idegeket. □ □ □ Újságárus bódé. Halászfi Jó­zsef eladó egyben könyvbizomá­nyos is. A dunavecsei ÁFÉSZ - bolt köteteit árulja. Alig akarom elhinni: tavaly egyetlen év alatt kétszázhatvanezer forint értékű könyvet adott el. Volt olyan ne­gyedév az elmúlt esztendők alatt, amikor egymaga többet forgal­mazott, mint az egész bolt. Tizenhét éve bizományos, van már elég gyakorlata. Ott áll most is a bódé sarkában, man­kóra támaszkodik. — Hogyan utazik, mikor a könyveket árulja? — Taxit fogadok, azzal me­gyek. Kifizetődik, százalékot ka­pok az eladott könyvek után. Járom a szomszéd községeket is. Munkáját elismerik. A falon oklevelek is bizonyítják ezt. — A1 napi- ’és hetilapok mel­lett irodalmi folyóiratokat is árul? — Próbálkoztam a Tiszatájjal, Forrással, Nagyvilággal... Saj­nos, hiába. — Mire a legbüszkébb? — Hogy a Világirodalom re­mekei sorozatot négyszázan elő­fizették. Ennek nagyon örültem. □ □ □ . A harmadosztályú presszó so­sem üres. Mihály Gyuláné üzlet­vezető a forgalommal is, a ven­dégek magatartásával, viselkedé­sével is elégedett. — Ügy látom, sok itt a süte­mény. — Nálunk mindig igy van. Negyvenfélét választhat­nak a vendégek naponta. — Fagylalt? — Átlagosan egy nap alatt száz kiló fogy el. — Kávé? — Havi hatvan, hatvanöt kiló. Az egyik vendég, Pető Mihály telepvezető, aki rendszeresen megfordul itt,ezt mondja: — Nekünk egyetlen szórakozásunk a presszó; szívesen járunk ide. Csak az a kár, hogy ilyen szűk'; lehetne nagyobb. A presszó szocialista brigádja ezüstkoszorús — súgja az egyik vendég. □ □ □ Szorosan a szomszédban van a gyógyszertár. — Nem okoz gondot a presszó közvetlen közelsége? — kérdez­tük Mozol József helyettes ve­zetőt. — Nem, egyáltalán nem. Az itteni emberek tudnak he­lyesen viselkedni. S a presszó határozott fellépésű vezetője tudja a módját, miként kell bán­ni az emberekkel. Közben alaposan szemügyre vesszük az épületet: kívül, be­lül lehangolóan csúnya, elhanya­golt. Nagyobb esőzéskor beázik. Rozsdás, lyukas a csatorna. Ki­csi, szűk, korszerűtlen ez a pa­tika. Se iroda, se elfogadható raktár. A havi háromszázezer forintos forgalom bizonyítja, hogy nagy a mozgás náluk. Ilyen nehéz körülmények között nehéz lehet eleget tenni mindenki óha­jának. □ □ □ Az utcán egy idős asszony zöldségfélét árul. Akad a kosár­ban még hagyma, saláta és vi­rág. Amikor faggatom,- hogy gyak­ran jár-e ide árulni, először tit­kolózik. Mondom neki, ne fél­jen, nem az adóügytől Vagyok, felcsattan: — Én a jóistentől se félek! A salátát egy forint ötvert fii-; lérért adja, A szomszédos áru?, házban szebb és nagvoöb saláta­fejeket kereken egy forintért le­het vásárolni. Ki érti, hogy miért veszik meg mégis? Néhány lépésre van az ital­bolt. Repedező, kopott épület. Rozsdás redőny. Levert fal. Csú- nya feliratok. Rossz székek. A függöny valamikor fehér volt. öt-hat vendég állva iszogatja a sört a pultnál. □ □ □ Átmegyünk a kis hídon. Hir­telen szebb lesz minden. Kor­szerű és nagy áruház, kellemes külsejű tanácsháza, tsz-irodá, szép park. Az áruház előtt üresen áll a nagy kerékpártartó, de szerte mindenütt: falaknál, kerítésnél, pádhoz támasztva a járművek. Egy idős ember, Czakó István igy szól: — Valamikor szóit érte a reríd- ör, de ma már.... A tanácsháza előtt ócska ta­padok: „elrozsdásodtak” régen az időtől. Két öregember üldö­gél. Panaszkodnak: — A fiatalok ráállnák a pa­dokra. Nem lehet őket megregu- lázni, olyanok! Közben jön Kovács Lajos bá­csi, a hatvannyolc éves nyugdí­jas. Havi kétszázért rendben tartja a parkot. — Nehéz „műszerek” ezek! — sóhajt fel, és a kaszára, gereb- lyére mutat. Sajnos, elfáradok már, hamar! □ □ □ Solt; szombat délelőtt. Embe­rek, életutak állandó találkozása. Alakuló élet, változó arcú falu. Egyetlen délelőttön annyi él­ményt . tartogató nagyközség — területének csupán egy aránylag nagyon kicsi részén! — Csepp a tengerből. Varga Mihály ÉRTELMES SZÓVAL, MEGGYŐZŐ TETTEL Pártirányííás az ifjúság-í politikában A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának 1974. április 17—18-i ülésén megtárgyal­ták a KISZ néhány időszerű feladatát. Az, ülésen Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kifej­tette felszólalásában, hogy a társadalom szocialista neve­lőmunkájának összehangolá­sa a párt feladata és köteles­sége. Többek között 'ezt mondotta: „Amikor a pártvezetést hangsú­lyozzuk, akkor nemcsak a Köz­ponti Bizottságra, a megyei és a budapesti pártbizottságokra gon­dolunk. hanem a helyi: a városi, a kerületi, az üzemi, a községi, a termelőszövetkezeti alapszerve­zetekre és bizottságokra is. Ezt azért jegyezzük meg, mert párt- szervezeteink és pártbizottságaink sokat foglalkoznak ugyan az ifjú­ság gondjaival, bajaival, sok sze­mélyes gonddal is. de nem mond­hatjuk el, hogy a pártalapszerve- zetek egy részénél ilyen termé­szetes napi feladattá vált volna az összehangoló munka.” Amikor a pártirányításról be­szélünk. kettős feladatról van szó. Egyrészt az ifjúságpolitika társadalmi* végrehajtásának irá­nyításáról. másrészt a KISZ irá­nyításáról. Ezzel a céllal tartott taggyűlést a 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet párt- alapszervezete. amelyre meghív­ták a pedagógus KlSZ-alapszer- vezet tagjait is. Közösen hallgat­tak meg Weither Vilmos igazgató beszámolóját, s vitatták meg a tennivalókat. Az előadó felelevenítette az 1970 februári KB-határozatot, elemezte az eltelt időszak mun­kájának eredményeit, gondjait, majd ismertette a KISZ KB 1974. április 17—18-i ülésén hozott ha­tározat végrehajtásából adódó in­tézeti feladatokat. A határozati javaslat előtérbe állította az ifjú pedagógusok és a., tanpló ifjúság marxista—leni­nista szellemű eszmei-politikai, erkölcsi és szakmai nevelésének jelentőségét. Egyértelmű felada­tokat szabott a kommunista pe­dagógusokra. növelve az ifjúság nevelésében megnyilvánuló sze­mélyes felelősségüket. Nagy meggyőződéssel, hivatás- tudattal szóltak hozzá a párttag pedagógusok. Leviczky József azt fejtegette, hogy a jelenkori technika elsajátítása mellett arra kell nevelni a szakmunkásjelölte­ket, hogy később is életelemük legyen a további fejlődés megis­merése. Erre a legjobb eszköz a szakköri mozgalom szélesítése. Meg kell találni a megfelelő ve­zetőt, aki irányítja a fiatalokat, megszeretteti ezt a hasznos idő­töltést. Ezeket a diákvezetőket tá­mogatni kell, megbecsülni jó munkájukat. Kuna Gábor másfél évtizede oktatja a szakmunkásjelöltekel. Nem véletlen, hogy igen fontos­nak ítélte meg a diák—tanár kapcsolat megfelelő alakulását. „Harcolni kell azért, hogy meg­nyerjük a fiatalokat, megköny- nyítve a nemzedékváltás nem könnyű folyamatát.” — fogalmaz­ta meg gondolatát. Hozzászólásá­ban kitért a munkássáválás moz­zanataira is. Tapasztalatból mond- „ ta: ma már a tanulók nem szé­gyenük, hogy munkások lesznek, a gimnazistákkal szemben sem. Pedig erre a közelmúltban sok negatív példával találkozott, még az oktatók körében is. Menyhei László, a KISZ Kecs­kemét városi bizottságának titká­ra a pártirányítás fontosságáról, a társadalmi munkamegosztásról szólt. Az ifjúság körében ki kell aknázni minden lehetőséget. Ér­telmes szóval, meggyőző tettel. A szakmunkásképző intézet ta- pasztáltabb és fiatalabb kommu­nistáira nagy feladat hárul, 1500 szakmunkás jelöttel foglalkoznak évről évre, munkásosztályunk leendő tagjait nevelik. A felelős­ségtudat, a tenniakarás jó példá­ja volt a közös értekezlet. Holman Péter MEGÉRKEZETT! A csehszlovák Lun MEGÉRKEZETT! ecskemétre iffiffi'».'.)- BHfl 1974. JÜNIÜS 8-TÖL JÜNIUS 16-IG A SZOKOTT HELYEN, A MAVAUT-PALYAUDVAR MÖGÖTT. Szórakozhat, nyerhet a LUNAPARKBAN. Sok-sok lehetőség a szórakozásra. KARIKADOBÁLÓ, SZELLEMVASÚT, LENGETÖVASÜT, ÓRIÁSKERÉK, AUTÖDODGEM, GYERMEKKARUSSZEL, MESEBUSZ, CÉLLÖVÖLDÉK, . AUTOMATAJÁTÉKOK. NYITVA: hétköznap 14—22 óráig, vasárnap 10—22 óráig. 2654

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom