Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-05 / 129. szám

1974. Június 5. • PETŐFI NEPE • f Az akarat és lelkesedés jutalma KÖNYVHETI KÍNÁLAT Négy kötet - négy ajtó... »A Bajai József Attila Művelődési Központ... legutóbb 1971-ben nyerte el > kiváló elmet. Most ismét mégszerezte kiemelkedően jó. sokoldalú munká­jával. A kiváló elmet 1976. december 31-ig őrizhetik.” (Újsághír) 9 Az ifjúsági klubban jólesik a szórakozás. (Szabó Ferenc felvételei.) Bács-Kiskun megye egyetlen olyan művelődési háza, központ­ja, amely ilyen magas kitünte­tésben részesült eddig. Méghoz­zá kétszeresen is. Vajon mi min­den van emögött a két — tekin­télyt adó — elismerés mögött? Megpróbáltuk „kinyomozni” „Romon virág” Reményik Sándor 1935-ben megjelent verseskötetének a cí­me jut eszembe — jelképesen —, amikor e sorokat fogalma­zom. Az alábbi mondatok talán érthetővé teszik, hogy miért. A József Attila Művelődési Központ épületében régen szál­loda és étterem volt. Amikor át­adták a művelődésnek, még jo­gosan elégedettek lehettek vele a népművelők. Ám évről évre romlott az „állaga”; - hovatovább akadályozója lett a fellendülő kulturális életnek. 1960-ig. Ugyanis akkor felújí­tották, teljesen korszerűvé tet­ték az épületet. Ettől kezdve is­mét minden igényt kielégített. Tanácsi támogatással s jól szer­vezett társadalmi munkával ez­után kielégítően betölthette funk­cióját. Azután azt tervezték: le­bontják. Teháf hanyagolni kezd­ték. Az idő fokozatosan rongálta, rágta, csúfította. Egyes helyisé­gei használhatatlanná lettek; kénytelenek voltak bezárni pél­dául a tánctermet. Mégsem bon­tották le. Sőt, 1973-ban ismét fel­újították, s most már minden jel szerint sokáig marad még a művelődés legfőbb központja Ba­ján. A sokféle nehézség, akadály nem szegte kedvüket azoknak, akik e falak között egyre csak szépen, elismerésre méltóan dol­goztak. Üjabb és újabb kezde­ményezésekkel, az egyes- köz- művelődési területek felvirágoz­tatásával, a munka tervszerűsé­gével és alaposságával vonták magukra a figyelmet. Dicséretre dicséret jött; s a városi és me­gyei vezetés elismerése sem ma­radt el. A „romon virág" első szava, ha talán túlzás is kissé, de a má­sodik semmi esetre sem az: az elöregedő épület, falai között iga­zán kivirágzóit -a-kultúra. Csillagászati számok Az ismeretterjesztés itteni eredményei olyanok, hogy alig akar hinni az ember a szemé­nek, amikor a megyei tanács művelődésügyi osztályának ér­tékelését olvassa. Néhány adat: míg 1971-ben összesen kétszáz­huszonhét társadalomtudományi és természettudományi előadást tartottak a városban, addig ez a szám 1973-ra négyszázra emel­kedett. S ezeket a rendezvénye­ket több mint negyvenkétezer ember látogatta! Minden évben egymásra épülő előadássorozatot szerveznek. Pél­dául ilyen volt 1971-ben a „Nők (13.) —1 Hát így fé^t1 a maga hőse! A park már teljesen besötéte­dett, a kórházépületek fényei tá­volból világoltak, de égett a ‘kö­zelben is égy lámpa, annak a fényében láthattuk egymást, s így a szavak nem maradtak sze­mélytelenek. — Várjon csak! — mondtam. — Eddig semmit sem cáfolt. Azt csinálta, amit előre jelzett: el­mondta a maga „igazi” történe­tét. Erről a társai hallgattak. De ettől még az is igaz lehet, amit ők mondtak el, s amit én ír­tam meg. — Látom, még mindig nem ér­ti! — mondta, makacsul kitartva a maga álláspontja mellett, pl Már ne haragudjon! De azzal, hogy ők mindezt elhallgatták, meghamisították azt is, amit el­mondtak. Maga szerint a fél­igazság is igazság? — Azt hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe tü­fóruma”, 1972-ben a „Számítás- technika és mai élet”, valamint az ifjúsági zenei és az ifjúsági csillagászati szabadegyetem, majd a „Városunk, Baja” elne­vezésű honismereti-helytörténeti előadássorozat is. Nagy gondot fordítottak mind­végig a szemléltetésre: az egyik magyarázata sikereiknek, a láto­gatottság kedvező alakulásának. Külön hangsúlyt adtak az iro­dalmi, politikai és egyéb évfor­dulóknak. Eredményesen hasz­nálják fel ezeket az alkalmakat is a hazafias nevelésre. Falaikon kívül Az intézmény falain kívül ugyancsak számos esemény, ren­dezvény, emlékezetes megmoz­dulás fűződik a nevükhöz a vá­rosban. A szakmaközi bizott­sággal, az alsóvárosi népfront­klubbal, s más szervekkel gyü­mölcsöző, jó kapcsolatot alakí­tottak ki. Sokrétűen foglalkoznak a dol­gozókkal; régen felismerték an­nak fontosságát, hogy a legke­vésbé iskolázott, legegyszerűbb embereket is hozzá kell juttatni a művelődéshez. Tanfolyamai­kon, szakköreikben egyre gyara­podik a munkások'száma. Rend-, szeresen Szerveznek tsz- és üzemlátogatást. Műsoros esteken, élménybeszámolókon, ismeret- terjesztő előadásokon, különbö­ző vetítéseken stb. szívesen vesznek részt azok, akik nap­közben a munkagépek mellett dolgoznak szorgalmasan. Patronálják az üzemi kulturá­lis aktívákat, segítik a munka- ( helyi klubokat. Részt vesznek az üzemi, vállalati kulturális mun katervek készítésében, ily módon is hasznosítják több évtizedes tapasztalataikat. Az intézmény hálózati, mód­szertani tevékenysége sokoldalú. Kiterjed az egész járás területé­re; huszonegy község közműve­lődési munkáját segítik, hosszú évek óta. Tanácsot adnak a fa­lusi kulturális élet irányítóinak, gazdag választékú műsorokkal, bemutató foglalkozásokkal szol­gálnak. A művelődési központ dolgozói 1973-ban huszonegy, a szakreferensek kétszázhal alka- :iommal .látogattak él a közsé­gekbe. -j,.... ,■ ihúíik-id' V Jó segítő a tapasztalat Sokan kérdezik: miért, hogyan tudják annyi éven át. folyama­tosan elérni kimagasló eredmé­nyeiket? A kérdés annál is in­kább jogos, mivel a körülmé­nyeiket messze túlhaladják az eredmények. Ha valaki veszi a fái adságot, s utána „nyomoz" a kérdésnek, az első. ami a sze­mébe tűnik: sehol annyi régi. Sokszorosan kipróbált főhivatá­sú és tiszteletdíjas népművelő, mint a József Attila Művelődé­si Központban. relmetlenül. mint aki a maga makacsságát szeretné minél előbb letörve látni. — Értse meg: ben­nem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akkor csak egy sza­got kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett közbevág­nom. — Nézze! Az i emberek általá­ban nem hősök. Csetlenek, bol - lanak, végzik a maguk dolgát, jól-rosszul. Tetteik értékéi nem bennük kell mérnünk. Amit helytállásnak szokás nevezni, az rendszerint nagyon kérész életű valami. Előfordul, hogy egészen jelentéktelen-/ emberek egyszerre vajami jelentősét visznek véghez. A tett sezmpontjából mindegy, hogy egyébként kicsodák, és mi­lyenek, hogy előtte vagy utána hogyan élnek. Cselekedeteik ér­tékét azok társadalmi haszna szabja meg,, nem pedig indítéka — Hát mi ennyire nem va­gyunk fontosak? — Félreért! — mondtam,1 Elhallgatott. Hűvös szél szágul­— csaknem két évtizede van ezen a 'poszton. Legutóbb heted­szer választották meg tanácstag­nak. Régóta az ország egyik legjobban elismert közművelődé­si szakembere. Az egykor mu­zsikusnak készülő pedagógus kollégiumi igazgatói és tanácsi osztályvezetői tapasztalatait is eredményesen hasznosítja mun­kájában. Több kitüntetés tulaj­donosa. A la m b u razene ka r vezetője huszonkét év óla folyamatosan szerződésben áll az inlézmény- hyeU az énekkar karnagya más­fél évtizede;. a képzőrtiüvesz kör, a futóklub *eí>' a modeVniánc- klub vezetői ugyancsak tizenöt éve fáradoznak azon. hogy eb­ben az épületben változatos és gazdag legyen az élet. Vala­mennyien a „Szocialista kultú­ráért" kitüntetés tulajdonosai. A felnőtt klub vezetője liz éve. a bélyeggyűjtő köré nyolc, s a kisfilmes csoport vezetője öt esztendeje dolgozik a művelődé­si központban. Wilhelm József főelőadó ti­zennyolc éve, dr. Hámori Ká­roly né gazdasági ügyintéző húsz év óta egyfolytában ezen a he­lyen tevékenykedik. Mindketten kitüntetést érdemellek ki átla­gon felüli, jó munkájukkal. dott végig a parkon, úgy láttam, kicsit megborzongott. Javasolni akartam, hogy hagyjuk abba most már, de éreztem, valamire még kiváncsi. Mégis, mintha le­mondott volna róla. . — Akkor hát az se fontos! — Micsoda? — Amit még el akartam mon­dani. — Mit akart elmondani? — Amit. maga is megirt. De nem úgy, ahogy maga megírta, hanem ahogy én átéltem. — Mondja el! — mondtam. Késlekedés nélkül' folytatta. * Mit gondol, hová vitt az utam a háztól? Nem nehéz kitalálni: egyenesít a vendéglőbe. Még csak oda se néztem, mi történik a fú­rótoronynál. Mehettem nyugod­tan, senki se figyelt már ott. én­rám. Pedig virítottam a fehér, va­salt ingben, akár egy vasárnapi, sziesztá/.ó polgár. Két óra körül lehetett. El is múlt talán, mert amikor ittam a söntésben, a féldecit, Pi­ci már leszámolt, s távozóban odajött hozzám. — Mi van veled? Ennyire nem érsz rá? — kérdi. Szó nélkül hagytam ott. Be­mentem az étterembe, hogy egyek valamit. Először egy üveg sört kértem. Robi is rám bámult. — Bedagadt a fogad, szaki- kám!? de láttam, hogy nem hi­szi. Kivált Flóri ütése sajgott na­gyon. Míg hozták az ételt, ültem ott elgondolkodva. Bennem sem volt kisebb a felfordulás, mint a fúrótorony körül. Most mit te­Könnyű elgondolni, hogy más­fél. két évtized alatt egy olyan munkakörben, ahol naponta vál­toznak a dolgok, ahol nincsen két egyforma nap vagy hét, mennyire fontos a tapasztalat. Ok valamennyien kipróbált har­cosai a közművelődésnek. S ami ugyanilyen fontos: olyan embe­ri-közösségi kapcsolatot alakítot­tak ki egymás közt, amely eme­lő és lendítő erővé vált az évek alatt. * *■ Még csak vázlatosan sem ad­hattunk képet a fenti sorokban az- intézmény eredményeiről A "zenéi kuli ura, "a k epzőm ü vészét i műveltség terjesztése, s a fiata­lok kulturális nevelése érdeké-- ben kifejtett tevékenységükről akár oldalakul is írhattunk vol­na. A korszerű szórakozás és hasznos időtöltés szervezése te­kintetében is figyelmet érdemel­nek a törekvéseik. Az amatőr művészeti mozgalomnak hűséges segítői. Nyelv- és egyéb tanfo­lyamaik széles körben ismertek mindig. Nem soroljuk tovább. Talán elegendő mindez ahhoz. hogy ■bárki jogosnak érezze a kitün­tető kiváló cím másodszori oda­ítélését. Varga Mihály gyek? Én itt, ebben a brigádban nem dolgozhatom tovább. És mi lesz Zsuzsával? Alighanem kö­rülötte is feldúltam mindent. Gyötrő gondolatok közt kezd­tem az evéshez. A szomszédos asztalnál ketten ültek, ettek azok is, és gondola­tokat váltottak azok is, csa,k nem éppen magukban, hanem fenn­hangon. Amikor már a magam gondolatait eluntam, oda figyel­tem. Azt mondja az egyik: — Így van ez, látod! Ugyanaz az erő rombol, vagy épít. asze­rint, hogy kicsúszik a kezünkből, vagy kézben tudjuk tartani., —■ Még az a szerencse — mond­ta a másik —. hogy a gázt renge­teg vízgőz kísérte és így a beren­dezések jó részét sikerült meg­menteni. Emebben felismertem a tröszt főmérnökét, a másik talán vala­mi minisztériumi kiküldött lehe­tett, Pestről. — Én még ilyen kitörést nem láttam — folytatta a pesti. — El­képesztő energia tört fel. — Nem lesz könnyű lefogni — mondta á főmérnök. — A mester­séges köd itt semmit sem ér. Sze­rintem a gyorsan kötő cementtel is hiába próbálkozunk. No, ez engem már nem érde­kelt, visszatértem hát a saját gon­dolataimhoz. Mi lesz velem ez­tán ? Ez a kérdés, gyötört állan­dóan. Hogy elfecséreltem az éle­temet, atyaúristen! Mit kellene most tennem? (Folytatjuk.) Gyönyörű könyvheti ajándék­kal lepte meg olvasóit a Gondo­lat. Könyvkiadó. Négy kötettel emelte a magyar könyvkiadás rangját, örvendeztette meg a könyv barátait. Tanulságos kézbe venni és fel­lapozni Fügedi Erik történész „Uram, királyom..című köte­tét a XV. századi Magyarország hatalmasairól. A XV. század vi­lága a magyarság múltjának egyik fejezete, mely meglehetősen tá­vol áll a mai olvasótól. A szer­ző megelevenítő erővel hozza kö­zel hozzánk ezt a távoli kort, il­letve annak is leghatalmasabb urait, a királyt, a főpapokat és a főurakat, mivel ezek maroknyi csoportja döntötte el/ az egész ország és vele együtt a magyar­ság sorsát, a hatalom az ő ke­zükben volt. A rendkívül érdekes leírást igen gazdag szemléltető anyag teszi teljesebbé, a képek közül sok most kerül először publikálásra. A főurak világából a nép éle­tének érzelmileg gazdag tájaira kalauzol egy hosszú című, párat­lanul szép kötet: „Emlékül ha­gyom az unokáknak, dédunokák­nak, lássák, hogyan éltünk, s hogy az ö életük szebb legyen egyszer...” A könyvet Vankóné Dudás Juli szépséges rajzai il­lusztrálják, s lapjain idős pa­rasztemberek emlékeznek vissza életükre, ifjúságukra, beszélnek öregkoruktól. Szuggesztív erővel, hol drámai tömörséggel, hol ára­dó mesélő kedvvel festik a pa­raszti élet hétköznapjainak sú­lyos világát és az életükbe szép­séget, örömet hozó, vissza-vissza-- térő népi ünnepek eleven, színes forgatagát. Tíz élet, tíz sors és raj­tuk keresztül egy egész társada­lom képe bontakozik ki a meg­ragadó szépségű, nyelvi lelemé­nyekben bővelkedő írásokból. A tévében bemutatott Leonar- do-sorozat felkeltette az érdek­9 Az önbíráskodó apa — Búd A legellenszehvesebb szó. me-l lyet az olasz nyelv a nemzetközi] kifejezések szótárába juttatott századunkban, a maffia elneve­zése. Jelent kollektív, szervezett brutalitást, zsorolást, gyilkossá­got, megfélemlítést — egyszóval mindazat magában foglalja, amit a kriminalisztika valaha is ta­pasztalt. Am a bűnüldözésnek ezen tapasztalatai alig-alig sike­resek. Hiszen a jelentős rendőri erőfeszítések dacára a maffia Olaszországban, az Egyesült Álla­mokban is egyre terjed — alkal­mazott módszerei pedig egyre gyakrabban tűnnek fel a többi kapitalista állam bűnügyi króni­káiban is. Érthető tehát, ha az itáliai filmrendezők gyakorta megkísér­lik ennek a társadalmi kórnak ábrázolását, akár dokumentalista módon — ez a veszélyesebb — akár játékfilmes módszerekkel. Ez utóbbi kísérletek az okok. lán­colatát vizsgálják, a társadalmi közeget, amelyben a maffia lét­rejön. burjánzik. Carlo Lizzani. a neorealizmus nemes eszményei mellett elköte­lezett rendező Sötét Torino című filmjében elsősorban pergő cse- lekménvű,- fordulatos krimit visz filmszalagra. De a bűnügy való­ságos. társadalmi, sőt mi több, munkáskörnyezetben játszódik, és adalékokkal is szolgál a maf­fia keletkezésének kórképéhez, így az utóbbi években kialakult olasz filmrendezői törekvésekhez kapcsolódva, nem elégszik meg a közönség érdeklődésének egysze­rű lekötésével, hanem kihasznál­va a krímik széles körű népsze­rűségét. a történetbe nem is je­lentéktelen mondanivalót csem­pész be. A film cselekményének szín­tere a déli. maffiás területektől jó pár száz kilométerre eső észak­olaszországi Torino. A lendülete­sen fejlődő iparral együtt itt je­lentős építkezések is zajlanak, s lődést a reneszánsz művészet é» kimagasló képviselője iránt. Ta­gadhatatlan, hogy nincs sem a művészet, sem a szellem, törté­netének egyetlen nagy alakja, akit ennyi titok takarna, mint Leonardót. Nem csoda, hogy a róla készült tévé-film nyomán egyre többen szeretnének még többet megfejteni az alakját, mű­vészetét övező titokból. Éhhez nyújt segítséget Richard Frie­denthal: Leonardo-kötete is. A szerző, akinek Goethéről és Lu­therről írott művét már ismer­heti a magyar olvasó, sok képpel illusztrált könyvében élvezetesen vezet be Leonardo varázslatos vi­lágába minden érdeklődőt. A negyedik kiadvány külseje egyszerűbb, mint az előzd há­rom köteté. Értékessé teszi, hogy ez az első reálisan elemző irás a magyar uránbányászok életéről, küzdelmes mindennapjairól. Úgj mondják: 4500 millió év az U.L vegyjelű fémurámum felezési ideje. Ennyi idő alatt bomlik el a radioaktív anyag. Az ember, aki bányássza, s bombát, izotópot állít elő belőle, ötven vagy het­ven évig él. László Lajos — Uránbányászok című könyvében — ezt az „ötven vagy hetven évig élő” embert kereste meg a bánya mélyén, otthonában, a munkásszálláson, a szórakozóhe­lyeken. Hónapokig járt le az, or­szág legmélyebb bányájába, hogy „kibányássza” azt az embert, aki naponta hat óra negyven percet tölt a föld mélyében, kifejti az ősmoszatból az évmilliárdok alatt megérlelődött kincset, a jö­vő potenciális energiahordozóját, az uránércet. Négy kötet — négy ajtó a ho­mályba vesző múltba, illetve a számunkra ismeretlen jelenbe. Érdemes felnyitni, sorra min­Spencer. ma már az is köztudott, hogy a telekspekuláció a maffia kedvelt üzleti területe. Vagy közvetlenül érdekelt benne, vagy pedig köz­vetve bukkanni a nyomára. Úgy — miként ez a filmben is látha­tó —, hogy az ügyletekben érin­tett vállalkozók, üzletemberek a maffia jól bevált módszereit ve­szik elő a sztrájkok megakadá­lyozására. ellenfeleik eltüntetésé­re. a munkások bérének letörésé­re és így tovább. A filmnek ezt a nem is súly­talan mondandóját sok színnel, ötlettel, feszült cselekménnyel bo­nyolódó történet keretében adja elő a rendező. . 1 . Főszereplői gyerekek, két jópo­fa srác. akik börtönbüntetését töltő apjuk ártatlanságáért száll­nak szembe a könyörtelen ban­ditákkal. Életük a szegény ne- gyed gyerekeinek élete, csempé­szett cigarettát árulnak, naran­csot lopnak az iskolai tanulás he­lyett — ezek a jelenetek a leghi­telesebbek — és szövetségeseket szereznek ügyük diadalra juttatá­sára. A Jcis ijedős, de konok ügy­védet előbb, majd Trotta rendőr- felügyelőt is megnyerik terveik­nek, S míg újabb és újabb bizo­nyítékokat szereznek apjuk ártat­lansága mellett, az igazi bűnösök egyre kegyetlenebb eszközökkel veszik fel a harcot a gyerekekkeL Carlo Lizzani végig a realizmus eszközeivel dolgozik, s nem enged a kalandfilmek „happy end” igé­nyeinek. A maffiások módszerei ugyanis az életben nem igen tisz­telik a daramturgiát. s a valóság­ban éppen olyan könyörtelenül megsemmisítik a kényelmetlenné vált gyermek ellenfeleket is, mint a felnőtteket. Így Minő és Lello is csak alig-alig ússzák meg ép bőrrel ezt a durva játékot — s a közönség sem azzal az érzéssel hagyja el a nézőteret, hogy min­den jó, ha a vége jó. Pavlovits Miklós BESZÉLGETÉS A FILMRŐL Sötét Torino

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom