Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

1974. június 19. • PETŐFI NÉPB • f Falumúzeum Versegen A Pest megyei Verseg községben falumúzeumot avatták, amely társadalmi összefogással jött létre. Kezdeményezője Marton Pálné Homoki Erzsébet vérségi parasztíró. Az ünnepélyes avatáson megjelent Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője és D. Sevkin, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követ-tanácsosa (balról). (MTI Foto— Fényes Tamás felv.—KS) Erős, lendületes munkásifjuság tt Az ifjúsági szövetségben a nemrég elhunyt Komócsin Zoltán elvtársról mondták a következő történetet: Ha Komócsin elvtárs ellátogatott a gyárakba, üzemek­be, sohasem mulasztotta el meg­kérdezni: „Fiatalok, mi újság a KISZ-ben?” Aktivitásukért, szor­galmukért. becsületes helytállásu­kért mindig nagyon szerette a munkásfiatalokat. Szavaival élve: „A fiatalok elsősorban a munkás­ifjúság, minden tekintetben olyan fejlődésen ment keresztül az utób­bi időben, amelyre még nem volt példa.” A megállapítás a Bács-Kiskun megye gyáraiban, üzemeiben dol­gozó ifjúmunkásokra is vonatko­zik. Jelenleg csaknem 30 ezer 26 éven aluli fiatal dolgozik az itteni üzemcsarnokokban, műhelyekben. De nemcsak számuk növekedett ugrásszerűen, hanem sokat javult a munkához való viszonyuk, a termelésben való helytállásuk, politikaj. felkészültségük is. Erről, vagyis a Bács-Kiskun megyében dolgozó munkásfiata­lok helyzetéről, termelési ered­ményeikről. versenvmozgalmaik- ról. KISZ-szervezeteik munkájá­ról, politikai felkészültségükről és szórakozásukról Érsek Györggyel, a KISZ megyei bizottságának munkatársával beszélgettünk. Bács-Kiskun megye munkásif­júságának többsége becsületesen, jól dpjgpzik,, Évente több ezren kapcsolódnak be a szocialista munkaversenymozgalom kollek­tív, illetve egyéni formáiba. A különböző munkaversenyek közül a szocialistabrigád-mozgalom a legfejlettebb, s a fiatalok is ezt a versenyformát szeretik a leg­jobban. Ezt példázza, hogy míg 1972-ben 220 ifjúsági szocialista brigád működött, tavaly már 354- re emelkedett az ifjúsági munka­csapatok száma. Az elmúlt évi felmérések szerint több. mint 4 ezer fiatal dolgozott szocialista brigádban. Különösen a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat KISZ- és szakszervezeti bizottsá­ga ért el példamutató eredményt, ugyanis egy év alatt húsz ifjúsá­gi brigádot alakítottak, s így je­lenleg -77 ilyen kollektívában dol­goznak a fiatalok. A termelési feladatok teljesíté­se mellett a brigádok a szociális gondok megoldásában is részt vettek, óvodákat, bölcsődéket építettek, csinosították környeze­tüket. A tapasztalatok szerint egy­re több KISZ-szervezet ismeri fel. hogy a szocialista brigádok eredményei nagyban elősegítik az ifjúsági mozgalom céljainak meg­valósítását. A Kalocsai Textilfel­dolgozó Vállalat KISZ-szervezete például egyénenként is értékeli azt, hogy a KISZ-esek milyen eredményeket értek el a szocialis- tabrigád-mozgalomban. A kollektív versenyek mellett egyre népszerűbbek az egyéni versenyformák, mint például a Szakma ifjú mestere elnevezésű vetélkedő, melyre tavaly 250-en neveztek be. Az április végén, május eleién megrendezett II. megyei ifjúmunkás napok alkal­mából a fiatal esztergályosok és villanyszerelők nagyszabású egyé­ni versenyt tartottak. Ezek elle­nére az egyéni munkaverseny fej­lődése a- vártnál lassúbb, tehát még nem vált tömegmozgalommá. A KISZ-védnökségek jó lehető­séget adnak a gazdasági célkitű­zések megvalósítására. A Bács- Kiskun megyében működő üzemi KISZ-szervezelek általában me­gyei vagy helyi jellegű védnök­ségeket vállaltak, de az országos védnökségeken való szerepük is jelentős. A Kismotor- és Gépgyár bajai gyára, s a Szerszámipari Művek kecskeméti gyára például az országos járműprogramba kap­csolódott be. s több KlSZ-szer- vezet vállalt feladatokat a hús- program megvalósításáért. A közoktatás, feltételeinek ja- . .vitása,, érdekében . az üzemi KISZ-esek is sok szemléltető esz­közt készítettek az iskoláknak, s részt vállaltak a tanyai kollé­giumok. autóbusz-várótermek épí­tésében. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat KlSZ-bizott- sága védnökséget vállalt a kecs­keméti 680 személyes új kórház építése felett, a Kalocsai Textil- feldolgozó Vállalat KlSZ-esei pe­dig a szakmunkástanulók patro- nálását vállalták. C Az elmúlt évben az ifjúmun­kások 223 ezer óra társadalmi munkát végeztek. A kommunista műszakokért kapott pénzből pe­dig 1 millió 326 ezer forintot fi­zettek be a szolidaritási, a VIT-, illetve a tanyai kollégiumi alapra. A társadalmi munkák sorában külön említést érdemel a Kis­motor- és Gépgyár bajai gyárá­ban dolgozó KISZ-esek vállalása, mely szerint 50 személyes üzemi óvodát építenek. A gyerekek ké­nyelmes birodalmát tavaly adták át rendeltetésüknek. A Dunave- csei Vegyesipari Vállalat ifjú­munkásai autóbuszmegállót épí­tettek, s parkokat, játszótereket alakítottak ki. A versenymozga­lom az idén tovább folytatódik. A munkásfiatalok termelésben való helytállását, politikai aktivi­tását bizonyítja, hogy nagy ré­szük csatlakozott az MSZMP XI. kongresszusa tiszteletére meghir­detett munkaversenyhez. A Bács-Kiskun megyei gyárak­ban, üzemekben 310 KlSZ-alap- szervezet. 26 csúcsvezetőség és négy üzemi KISZ-bizottság mű­ködik. A tapasztalatok szerint sok helyütt nem tartják meg rendszeresen a KISZ-taggyülése­ket Általános probléma a szer­vezeti élet fellendítése. A KISZ-esek legfontosabb feladata, hogy megismerjék, megértsék a KISZ Központi Bizottságának áp­rilis 17—18-i határozatát, s ennek alapján erősítsék a KISZ kom­munista jellegét, legjobb tudásuk képességük szerint álljanak helyt a munkában, a tanulásban. Is­merjék meg a párt eszméit és politikáját, s vegyenek részt an­nak megvalósításában. Az elmúlt évben sokat javult az ifjúmunkások KISZ-oktatása. Az 1972—73-as tanévben négyez­ren vettek részt politikai oktatás­ban, az 1973—74-es tanévben vi­szont már 5400 ifjúmunkás fej­lesztette politikai ismereteit. A pártoktatásra 800 üzemi fiatal je­lentkezett. 41 A kulturális neveíőmúnká- han jelentős szerepe van az ifjú­sági kluboknak. Jelenleg 42 klub- helyiség áll az üzemekben dolgo­zó fiatalok rendelkezésére. Ezek közül azonban csak mintegy 15 klub működik rendszeresen. Ke­vés az ifjúmunkás öntevékeny művészeti csoport. Pedig követni lehetne a jól példákat: a kalocsai Fórum-klub. vagy a Kiskunhalasi Művelődési Házban működő iro­dalmi színpadok országos vi­szonylatban is a legjobb csopor­tok közé tartoznak. Kevés a sportrendezvény. A ta­pasztalatok szerint az üzemek KISZ-esei társadalmi munkában létrehoztak kis alakú focipályá­kat, ' röplabdapályákat. ezeket azonban nem használják rendsze­resen. örvendetes viszont, hogy az elmúlt években nagyon sokat fejlődött az ifjúmunkások turiz­musa. s egyre több kollektíva szervez kirándulásokat, hét végi túrákat. Tárnái László Az éremművészet remekei Teles Ede és tanítványai — kiállítás Baján 1963-ban a Magyar Nemzeti Galéria rendezte meg Budapes­ten a bajai származású szobrász és éremmüvész, Teles Ede em­lékkiállítását, amellyel — a katalógus előszava szerint — „ki­csit a feledés porát kívánta lefújni szobrairól, felderítve mun­kásságának emlékezetre méltó mozzanatait”. Ekkor ötvennégy szobor és száz érem került a közönség elé. Tizenegy évvel a budapesti bemutató után Baján, a Türr Ist­ván Múzeumban kiállítás nyílt Teles Ede és tanítványai érem­művészeti alkotásaiból. „Miért alakult ki a század első évtizedeiben Teles Ede személye körül éremművészeti iskola? Vé­leményem szerint ennek három döntő oka volt. Az első az a kö­rülmény, hogy világszerte és így Magyarországon is reneszánszát élte az éremművészet, helyeseb­ben nálunk nem is annyira újjá­született, hanem inkább megszü­letett a századforduló évtizedé­ben ez a sok finom, művészi le­hetőséget magába rejtő kisplasz­tikái műfaj. Az érdeklődés fény­csóvája rávilágított erre a mű­vészi területre, és egy sereg fia­tal művész megérezte az ebben rejlő új lehetőségeket. Teles Ede is ezek közé tartozott. A Teles személye körüli tömö­rülésnek másik oka az volt, hogy Magyarországon egészen 1927-ig nem tanítottak az iskolákban éremművészetet. Abban az év­ben alakult végül is tanszék, az éremművészeti oktatás részére, amelyen aztán a Teles-tanítvány Reményi József dolgozott. A legdöntőbb ok azonban ma­gának Telesnek a személyében rejlett. A fiatal művészek hozzá­fordultak, mert jó érmész volt, és mint született pedagógiai ta­lentum, szívesen és szeretettel segített az irányításra váró tehet­ségeken. Örömei jelentett szá­mára az oktatás, amit magának a tanításnak öröméért művelt, soha semmilyen vonatkozásban nem várván érte tanítványaitól ellenszolgáltatást. Az ilyen egyé­niség körül, mint egyfajta szel­lemi erőközpont körül egy látha­tatlan vonzás keletkezik, talán éppen azért, mert sokkal keve­sebb van belőlük, mint gondol­nánk. Jó művész viszonylag elég sok van, de olyan jó művész, aki szeret és tud tanítani, s mind­ezeken . felül teljesen, önzetlen, képességéit a mások szolgálatúba állító ember is: ez ritka jelen­ség.” (Részlet Csengeryné dr. Nagy Zsuzsa megnyitójából.) A Teles-tanítványok közül ezen a kiállításon 22 név szerepel. A lista valószínűleg még nem tel­jes, további kutatások feladata a kiegészítés, az iskola hatásainak, eredményeinek vizsgálata. Rangsorolás és teljességigény nélkül emelünk ki néhányat a mestert túlélő tanítványok közül, akik korszerű felület- és új for­mai megoldásokkal kísérletezve már a modern éremművészet él­vonalába tartoznak. Közülük is kimagaslik az Ausztráliában élő Mészáros Andor, akinek sport­érme nagyszerű kompozíciós vir­tuozitásról tanúskodik. A Stapley Várostervezési Emlékérem szin­tén e modern formavilágot tük­rözi. A művész sokoldalúságának másik bizonyítéka — az egysze­rű formákat, sima felületeket ki­tűnő kompozíciókba foglaló — az Ausztrál Tudományos Akadé­miai Pawswey Emlékérem. Az Angliában élő Vincze Pál a telcsi formahagyatékot to­vábbfejlesztve egyéni stílust ala­kított ki. Emlékezetesen szépek a Shakespeare-sorozat érmei — különösen a rendkívül finoman megmunkált Romeo és Julia. Tetszett még a Rómában élő Kuzmik Lívia Szimplicia és Női mellkép című reneszánsz ihleté­sű érme, valamint Patzó Pál expressziv hatású Női aktja és Mellképe, melyek a plakettmű­vészet legjobbjai közé tartoznak. A tárlatlátogató közönség leg­gyakrabban festményekkel, grafi­kákkal — ritkábban szobrászati alkotásokkal — találkozik. Jóval kevesebb alkalommal kerülnek elénk a képzőművészet műfajai közül most bemutatott, intimebb hatású éremművészet termékei. E zártabb — a nagyközönség előtt jórészt ismeretlen — kép­zőművészeti területre kalauzol­nak bennünket a,tartalmas, gaz­dák, sokszín# Saeíoll. ?ífóert! Kita­láljuk szerencsésnek a Teles Ede és tanítványainak érem- és pla­kettanyagából rendezett kiállítást. Tóth-Pál Zoltán • Teles Ede: Atlanta • Vincze Pál: Romeo és Jalta Vermeer és az infláció A világsajtót az utóbbi időben erősen foglalkoz­tatta a londoni Kenwood House múzeumból ello­pott Vermeer-kép sorsa. Az eset nemcsak azért vert fel nagy port, mert igen értékes festményről van szó, hanem a képlopás körülményei is figye­lemre méltóak. Az eset még Angliában is egyedül­állónak számit, holott éppen itt hajtották végre nem is olyan régen az évszázad legnagyobbszatiású vonatrablását. A Vermeer-kép értékét 4,8 millió dollárra becsü­lik. A művészet rajongói nagyon aggódnak a kép sorsa miatt, mert bár a lopás körülményei arra következtetnek, hogy a tolvajok müértők, ismerik azokat a fogásokat, amelyekkel a képet megvéd- *hetik külső behatásoktól, mégis már néhány fokos hómérséklet-változás is nagy károkat okozhat a 300 évvel ezelőtt készült holland remekműben. Az eset nem egyedülálló, hiszen köztudomású, hogy az utóbbi években nagyon elszaporodtak a műkincsrablások. Múzeumokból, templomokból, műkereskedésekből és magángyűjteményekből egy­re gyakrabban tűnnek el műalkotások, sajnos nem egy esetben nyomtalanul. Olaszországban már olyan méreteket öltött a műkincsrablás, hogy va­lóságos természeti csapásnak tartják. A műkincslopás- és hamisítás virágzását azzal magyarázzák, hogy a rohamléptekkel fejlődő inf­láció következtében Nyugaton egyre többen fekte­tik pénzüket értékálló műalkotásokba. A párizsi Hotel Drouot és a Londoni Sotheby árverési csar­nokban csillagászati összegeket ajánlanak fel egy- egy ismert művész alkotásáért. A Sotheby április elején megrendezett árverésén egy Ming korszak­ból (XV. század) származó kínai porcelánvázáert olyan összeget fizettek, amire még nem volt példa a történelemben, az árverésre bocsátott müalkotá kereken egymillió dollárért cserélt gazdát. öt képeslap Erdélyből 2. Vajdahuny ad vára | Reggel harkálykopogásra, kakukkszóra ébredünk. És egy kellemetlen meglepetésre: a kempingbe ve­zető vízvezeték főcsapját néhány kilométerrel, tá­volabb, egy kőbányánál elzárták. Sebaj, ivóvízben mosakszunk, indulunk Fehér megye székhelyére. Csakhamar feltűnik Zám, Paál László festőmű­vész szülőfaluja. A községnek még egy nevezetes­sége van: itt élt Nopcsa Pál báró, akiről Jókai Mór a Szegény gazdagok című regényében Fáíia Negrát, az aranypénzt verő főurat megmintázta. A Bethlen család évszázadokon keresztül fontos szerepet játszott Erdély történelmében. Marosillyén, az egyik következő községben ezért nézzük meg a 17. század első felében épített Bethlen-kastóly rom- jatt. Mint egy óriási párta, úgy díszük a hegytetőn a dévai várrom — döntjük el. amikor még vagy 10 kilométerre vagyunk- a várostól. Mértani pontos­sággal szerkesztett díszletként illeszkedik a főutca Hunyad megye székhelyén, Déván, s a hegytetőn levő romokhoz. Jól kiépített szerpentinen sétálunk fel a balladában megörökített épületmaradványo­kig A 13. században épült, majd többször átalakí­tott, erődítmény másfél évszázaddal ezelőtt „vélet­len” lőporrobbanás következetében pusztult el. Ép falán márványtábla hirdeti Dávid Ferenc, az első erdélyi unitárius püspök emlékét, illetve azt, hogy ebben a várban tartották fogságban. Délelőtt van, a hegyről lejőve jut időnk a mú­zeum meglátogatására is. Az épület — a 17- szá­zadban épült Bethlen-kastély — parkjában látszó­lag szerteszét, valójában nagyon gondosan elhelye­zett rómaikori kövek, szobrok, épületdíszek hever­nek nagyszerű összhangban. A múzeumot az elmúlt század végén alapították. Az elmúlt évtizedek so­rán természettudományi és történelmi-népművésze­ti részlegében igen gazdag anyagot sikerült össze­gyűjteni. Karunkhoz, szívünkhöz közelállóbb a város má­sik nevezetessége: itt tevékenykedett 1933—44 kö­zött a románok és magyarok barátságának nagy harcosa dr. Petru Gróza. Nevét a városban tér és sugárút őrzi. Ércszobra a főtéren áll. A városnéző séta után elhatároztuk, hogy meg­kóstoljuk a román konyhaművészet ismert fogásait a csorbát és a mamaligát. A ftejfölös-savanykás sertéshúsleves valamennyiőnknek nagyon ízlett. Különleges zamatét nem ecettel érték el, hanem egy nálunk ismeretlen fűszernövéhy, a lehostyán levelével. A mamaliga — mi puliszkaként ismerjük — édes hideg tejjel leöntve került az asztalra és a leves után mérsékelt sikert aratott. * * * * * Alig 20 kilométerre Dévától rózsaszín felhőbe burkolva áll Hunedoara — Vajdahunyad — vára. És persze a 90 ezer lakosú vas- és acélipari köz­pont, ahol hőerőmű és ércdúsító is működik. Két évtizeddel ezelőtt 7 ezer ember élt itt és számon tartották meglehetősen romos várát is. Né­hány esztendeje a Román Szocialista Köztársaság ne­ves múzeológusai, restaurátorai több éves munkával sok millió lejes költséggel helyreállították, köz­kinccsé tették a várat. Munkájuk nyomán a Hu­nyadi család lakhelye teljes pompájában látható, szerencsés fekvése miatt a város határából is. Az épületkolosszushoz kanyargós, apró utcácskák ve­tt Vajdahunyad várának keleti oldala. zetnek, de eltévedni nem lehet, annyi útjelzés mu­tat a vár felé. Amikor teljes nagyságában és szép­ségében elénk tárul a kaputornyokkal, bástyákkal megerősített, várárokkal körülvett több százéves díszes épület — nos, a látvány valóban lenyűgöző. Felvonóhídon sétálunk be a szűk és kopár várud­varba. A múzeumon tisztet csupán néhány asszony látja el. Vigyáznak, hogy a látogatók ne rongálja­nak meg valamit, de sem .útmutatással, sem tájé­koztatással szolgálni nem tudnak. Szerencsére a várral kapcsolatos fontos dolgokat különböző nyel­vű feliratok ismertetik, nyilakkal jelzik az utat is a világ minden részéből érkezett turisták előtt. Először mi is a gótikus fogadótermet, a lovag­termet és .Szilágyi Erzsébet ebédlőjét nézzük meg. Különleges látvány a már barokk jegyeket viselő Mátyás-loggia is A vár keleti oldalán hangulatos beszögellésben mély kutat találtunk. Szomorú le­gendája van. Évszázadokkal ezelőtt három török rab szabadulása feltételének jelölte meg a várkapL tány: fakasszanak vizet a sziklás altalajból. Ketten elpusztultak, a harmadik tovább dolgozott, meg­-találta a vizét A vár falán most is jól kivehető a néhány szavas^török felirat: vizetek van, szívetek nincs. Késő délután indulunk Sebesre. A Maros völgyé­ben, mindig párhuzamosan a folyóval haladunk. Kenyérmezőnél kiszélesedik a völgy a hely emlé­kezetes csata színhelye volt: Kinizsi Pál itt vívta győztes csatáját a törökök ellen 1479-ben. A közeli Alkenyér községben emlékmű örökíti meg a neve­zetes eseményt. Sebesre apró, emeletes házak között jutunk be. A városka egyik forgalmi csomópontjában — már jó korán észrevesszük — üvegezett irányítótorony áll, benne fehér egyenruhás rendőr. Milyen érde­kes, nem jrányit, csak figyel. Amikor már csak pár méter választ el a toronytól akkor vesszük észre, hogy egy életnagyságú bábut látunk. Később megtudjuk, hogy a bábut a legkülönbözőbb időpon. tokban összehajtják — hogy rendőr lépjen a he­lyébe. A balesetveszélyes helyen a kegyes csalás bevezetése óta még koccanás sem történt... A hangulatos kisvárosban eredeti szász népvi­seletbe öltözött idős embereket is látunk. Az asz- szonyok magas fekete kalapja, bársony ruhája érdekes kontraszt a miniszoknyás forgatagban. Eb­ben a városban a hajdan emelt vár teljesen elpusz­tult, csak néhány kőmaradvány — mintegy jelkép­ként — látható belőle a város parkjában. Felkeressük a Zápolya-házban levő múzeumot is. Az ásatásokból származó leletek, a néprajzi gyűj­temény, a 16. és 17. században készült nyomtatvá­nyok között a legemlékezetesebb számunkra a tö­rök rabságban sínylődött diák könyve, akit az iro­dalomtörténet Sebesi Névtelenként tart számon. A könyv 150 év alatt 25 kiadást ért el. A múzeum­ban több példánya látható. Üggyel bajjal jutunk a Maros-partján levő gyu­lafehérvári kempingbe. A szakadó esőben nem kí­séreljük meg a városba jutást. Úgy határozunk, hogy inkább reggel, korábban indulunk. Selmoci Katalin • Kuzmik Livi»: SlmplicU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom