Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-19 / 141. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1974. június 19. PÁRTSZERVEZÉS — PÁRTIRÁNYÍTÁS Miéit az üzemi demokrácia? A demokrácia szó előtt a jelzők hosszan sorolhatók még akkor is, ha csak politikai szerkezetünk egyes helyeit kívánjuk e szempontból jelölni: parlamenti demokrácia, párton belüli demokrácia, tanácsi demokrácia, szövetkezeti demokrácia, üzemi demokrácia és így tovább. A demokrácia azonban alapvetően nem helymeghatározás kérdése, mert demokráciára, azaz az érdekeltek tartalmas beleszólására és befolyására mindenütt szükség van, ahol politikai döntésekre kerül sor. A demokrácia alapvetően az érdekelteknek, vagyis azoknak, akikre az adott politikai döntések vonatkoznak — jogosultságát, szabályozott részvételi lehetőségét és az ezt befolyásoló politikai kultúra összefüggéseit jelenti. Több szempontból figyelemre méltó, hogy ma mégis legtöbbször az üzemi demokráciáról, vagyis a demokratikus politikai gyakorlat egy meghatározott helyéről beszélünk. Az üzemi demokrácia, vagy szélesebb értelemben véve a munkahelyi demokrácia határozottan új jelző a demokrácia fogalmának évezredes történetében. Lakóhely és munkahely Országunk politikai szerkezetében nem kétséges, hogy a fontosabb politikai döntések a felső szinteken történnek. A felsőbb szinteken hozott döntések demokratikus befolyásolásának sze. repe magától értetődően így fontosabb is. Az azonban, hogy a politikai felépítés demokratikusan legyen centrális, hogy az állampolgárok véleménye a felsőbb szinteken érvényesülhessen, áhhoz a politikai életünk talapzatának demokratikus gyakorlata is szükséges. Ez a talapzat pedig a lakóhelyi és a munkahelyi demokrácia. Politikai szervezettségünk hagyományai, mint mindenütt a világon, a lakóhelyhez kötődnek. A választó körzetek, a képviselet, a közigazgatás, fontosabb politikai szervezeteink felépítettsége, mind-mind egyértelműen a lakóhelyen gyakorolt demokráciát feltételezik. Á vérségi-nemzetiségi társadalom óta, aheú a közösségi kérdéseket mintegy ’ 'rokonsági keretekben óToötták még,' a politikai élet évezredek során alapvetően a lakóhelyhez kapcsolódott. Ezt a hagyományos formát történetileg a munkás- mozgalom töri át a munkahelyhez kapcsolódó szakszervezeti, majd pártmozgalommal. A politikai szerkezet ' felépítettsége azonban ma is, a szocialista országokban is alapvetően területi kötöttségű. Emiatt érthető, hogy az üzemi demokrácia, a munkahelyi demokrácia nem működik megfelelően a meglevő intézményekben és esetenként híjával van az alkalmas formáknak és főként a gyakorlati tapasztalatnak. Egyúttal azonban azt is kijelenthetjük, hogy — s talán nem nagyképű e jelző ebben a gondolatmenetben — az üzemi demokrácia kialakítása történelmi jelentőségű vállalkozás. Életünk legfontosabb színtere No, de ne csak nagy szavakat mondjunk. Azt az apróságot, de lényeghordozó apróságot is látnunk kell, hogy a demokratikus, azaz szabályozott és nyilvános akaratnyilvánítás az emberek és ügyek ismeretét mindenkor feltételezi. Hol ismerem jobban az embereket és az ügyeket, a lakóhelyemen vagy a munkahelyemen? Az iparosodás és városiasodás körülményei között nyilván a/ munkahelyemen. Amiből persze az is világos, hogy az aprófalvas településeinken — bár a tanácsi átszervezésekkel ezek is a yáltozás útján vannak — az ott élők és ott dolgozók számává a lakóhelyi demokrácia intézményei igen fontosak. Bár, ha egy faluban a tanácsi és termelőszövetkezeti érdekeltségek értő érvényesítésére gondolunk, nem lenne meglepő, ha azt inkább a szövetkezeti, azaz munkahelyi demokrácia által látják az érdekeltek inkább megvalósíthatónak. Mind nagyobb tömegű ember él azonban városban, ami fontosabb, dolgozik valahol az iparban. Nem kétséges, hogy a kommunális ellátás kérdéseiben mindnyájan érdekelve vagyunk, de úgy tűnik, hogy a munkahelyi problémáink, konfliktusaink részt vevő megoldása döntőbb számunkra és állampolgári, politikai jogaink demokratikus gyakorlása új teret is igényel. Az üzeni demokrácia politikai jellegű Ha azt állítottuk fentebb, hogy egy üzepiben dolgozó jobban ismeri az embereket és ügyeket munkahelyén, mint lakóhelyén, akkor ez egyúttal vitába szállás mindazokkal, akik szerint egy fizikai dolgozónak fogalma sincs, mi történik a vállalatnál. Ez persze már egy másik kérdés. Az ügyek vitelével megbízottak mindig szívesen használják az érdekeltekkel szemben azt az érvet, hogy nem értenek hozzájuk. Nos, ezen a téren valóban nagy feladatok vannak, hogy megszűnjön a „státusszal jár az ész” állapota, hogy a problémákról, feladatokról mind több érdekelt tudhasson. Azonban a feladatok mégsem olyan „nagyok”, mint azt egyesek szeretik beállítani. Az üzemi demokrácia ugyanis soha nem fogja helyettesíteni, mert nem is helyettesítheti a közgazdasági-műszaki tudást, vagy a hivatali szakértelmet. Nem is ez a feladata. A munkahelyen kialakuló döntések valamilyen mértékben politikai — azaz nem pusztán szakmai — döntések is abban az egyszerű értelemben, hogy emberek sorsat érintik és változtatják. A döntések által az így érdekeikben érintettek ezeket, az ügyeket nagyon is ismerik, mert a bőrükön tapasztalják és a szélesebb összefüggéseket nem túl nehéz nyilvánosan megvilágítani, feltéve, ha nem félünk a nyilvánosságtól. Természetesen az ügyeket az érdekeltek mindig a saját, szempontjukból fogják ismerni. Az üzemi demokráciának azonban épp ez a feladata, hogy ennek a szempontnak is döntést befolyásoló lehetőséget és gyakorlatot biztosítson. A demokratikus intézmények fejlődése és fejlesztése életbevágóan fontos kérdés. Ebben a fejlődésben, fejlesztésben vannak súlypontok, sorrendiségek. Manapság az üzemi demokrácia, általában a munkahelyi demokrácia intézményeinek a fejlesztése került előtérbe. Nagy hiba és politikai rövidlátás lenne azonban, ha valaki úgy értelmezné a fenti sorokat, hogy a munkahelyi demokráciát a lakóhelyi demokrácia rovására kell fejleszteni, vagy, hogy az üzemi demokrácia fontosabb, mint a parlamenti demokrácia. A demokrácia „helyei” ugyan nem egyenrangúak, de fejlődésük összefügg és feltételezi a demokrácia fejlődését minden fórumon. Az ■ üzemi demokrácia fejlődése nem a párton belüli demokráciával, •vagy a tanácsi demokráciával áll szemben, hanem a hatalmi visszaélésekkel, történjék az bármilyen jelszó jegyében. G. Cs. Tékozlás és takarékosság 4. Megyünk a víz alá Pontosabban már ott is vagyunk, hiszen a világ kőolajtermelésének 18 százaléka ma a víz alól, az úgynevezett kontinentális talapzatról kerül ki, s gyors ütemben bővül a tenger alóli fémbá- nyászat is. Az alapanyag- és energiahordozó kitermelés világszerte egyre nagyobb költségekkel jár. A KGST-országok 1971-ben elfogadott. komplex programja ilyen okokból helyezte előtérbe a közös létesítményeket, közülük elsősorban a nyersanyag-kitermelő egységeket. Az összefogás nem pusztán szükségszerűség, forrása a gazdaságosságnak is. A nagy kapacitások - - ahogy a feldolgozó- i: ■’ ban a ,agy sorozatok — erőit .sen r -rséklik az egységnyi termékre jutó kköltségeket. Drágul a — leves Maradjunk csak a víznél, mert e közönséges folyadék nem közönséges példákkal szolgál. Egyebek között azzal, hogy — az eléggé át nem gondolt, azaz az ésszerű . takarékossággal nem számoló hatvanas évekbeli ipartelepítés során — vízszegény városokban öt esztendő alatt vízigényes iparágak 24 telepet létesítettek, 30 ezerrel növelték a foglalkoztatottak számát.' S most nagy összegekkel lehet csak a húshoz a levest, az iparhoz a vizet előteremteni ... Évente ötmilliárd köbméternél több vizet használnak fel az országban. A vízszennyezés tizenkét hónaponként egymilliárd forint közvetlen kárt okoz. A védekezés nemcsak ezt mérsékli; hanem szinte beláthatatlan következményeit is. Így már érthetővé válik, hogy egy-évtized alatt 8,5 milliárd forintot','fordítottak országosan a vízminős'eg' -védelmére. S ez megint olyan kiadás, mely sokszorosan megtérül, 'ázaz: takarékosság. Hulladékból tápanyag A levessel példálóztunk. Folytassuk a hússal, azaz a vágóhídi csonttal, s emberi fogyasztásra alkalmatlan húshulladékkal, melyet évszámra elégettek, szemétbe löktek. Ma az országban már három üzem működik, amelyek az ásványi sókban, fehérjékben gazdag hulladékot a takarmánytápok anyagául dolgozzák fel. Íme: lehet értéket csinálni a látszatra értéktelenből. Egy további példa, de most az érem ellenkező oldaláról, bizonyítva, mennyire bonyolult dolog az igazi takarékosság. A könnyű- szerkezetes épület egy négyzet- métere átlagosan kétszer annyiba kerül, mint a hagyományosé. Viszont összehasonlíthatatlanul gyorsabban készül el. Így azután megtörtént, hogy a könnyűszerkezetes hűtőház működése kezdetét követő egy éven belül visszafizette a befektetést. Az örökség súlya Számítások szerint a szocialista országokban egységnyi nemzeti jövedelem előállításához 70—80 százalékkal több energiahordozót vesznek igénybe, mint a legfejlettebb tőkés országokban. Ne szisszenjünk fel! Ez elsősorban az örökség — a gazdasági szerkezet — következménye. E teher súlyán úgy lehet csökkenteni — azaz példánknál maradva, mérsékelni az energiahordozó-felhasználást —. ha fokozatosan korszerűsödik a gazdasági szerkezet, elsősorban azok az ágazatok fejlődnek, melyek a leghatékonyabban formálják termékké az anyagot, energiát, élőmunkát. Igenám, de ez a törekvés nem rekedhet meg a népgazdaság felső régióiban. A vállalatnak — szövetkezetnek — ugyancsak keresnie kell a hatékonyabb — takarékosabb — módszereket. Esetleg úgy, hogy fizet érte! Ha úgy hozza a dolgok sora, kemény devizával. Csak egy csap Például esetleg egy csapért is érdemes megtenni ezt. A szerelvénygyár. mely megvásárolta az ipari gömbcsap licencét, e húzással egyharmgdára csökkentette a termék anyagigényét. Üj áruja a legkülönbözőbb ipari vezetékekbe beépítve, nyolcvan százalékkal mérsékli az áramlási veszteségeket, élettartama pedig megegyezik a csővezetékével. Lehetőségeink jóval nagyobbak, mint amennyivel élünk. Igényeink viszont sűrűn lehetőségeinktől válnak el. Amiben része van az ösztönzési rendszer egyenetlenségeinek, az érdekeltség alacsony fokának. De nemcsak ezeknek. Hanem tudatunk, a közösségi tudat lassú — a kelleténél lassúbb — fejlődésinek is. Annak, hogy nem tartjuk a magunkénak azt, ami a miénk. S főként nem úgy bánunk vele. Mészáros Ottó (Következik: A szomszéd rétje.) 7 Ahol nem tisztelik a hagyományokat Több sikertelen kísérlet után végre egy hűvös esős dél- előttön találkoztam Bodoglári Lajossal, a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat tmk-fizemének vezetőjével. A ceglédi úton, az egykori olajmalom ad helyet ennek a szorgalmas kollektívának, amelyiknek az a feladata, hogy tegye lehetővé a megye 11 malmának és 7 keverőüzemének zavartalan munkáját. — Sokat járok vidékre — mondja elnézést kérve Bodoglári Lajos. — Munkám nem köt ide állandóan, s mostanában különösen sok a teendőm a körzeti üzemekben, meg a külső szerelőbrigádnál. — Készülnek a szezonra? — Tevékenységünket szeretnénk új alapokra fektetni, ezzel is megszüntetve az időszakos hajrát, az esetleges kapkodást. A múlt ősszel Babinszki Jánossal, a bajai körzeti üzem műszaki vezetőjével kidolgoztunk egy új karbantartási módszert, s be is nyújtottuk. Az év első felében a kecskeméti keverőüzem éves karbantartását már ezzel a módszerrel hajtottuk végre, mondhatom, fényes sikerrel. Az- idén még két helyen próbáljuk ki az újítást, a bácsbokodi és a csát- aljai keverőkben. Ha minden jól megy, a jövő év végén, illetve 1976-tól kezdve kiterjesztjük a karbantartásnak ezt a módját a malmokra is. — Mi az új módszer lényege? — A munka- és üzemszervezésnek egy olyan új rendje, ami szakít a sok évtizedes hagyományokkal. Mert mi volt azelőtt? A keverőüzem és malmok az év meghatározott hónapjában leálltak, s megkezdődött a gépek javítása. A leállás pillanatában a legtöbb esetben a szerelők jóformán azt sem tudták, hogy mit kell elvégezniök. A gépekről, állapotukról ugyanis nem Volt nyilvántartás, ami hibát a szerelők ilyenkor tapasztaltak, azt kijavították. Az újítás fő lényege az, hogy az üzem leállítása előtt már megkezdjük a felmérést, idejében beszerezzük a szükséges alkatrészeket, s minden egyéb anyagot. Mi\ az eredmény? A kecskeméti üzemben például a megelőző munka után 22 nap helyet mindössze öt napig állt a termelés. Ha figyelembe vesszük, hogy ennek a keverőnek 24 vagon a napi teljesítménye, köny- nyen kiszámíthatjuk, milyen nagy előnye van a 17 napos időmegtakarításnak. Bízom abban, hogy a többi keverőben, s majd a malmokban is lerövidíthetjük a sok évtizeden át alkalmazott 22 napos üzemszünetet. — Mióta dolgozik a vállalatnál — kérdezem a fiatal üzemvezetőt —, s hogyan jutott eszébe az újítás? — A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán szereztem üzemmérnöki diplomát 1968- ban, s azóta dolgozom a gabonaiparban. Kezdetben tmk-elő- adó voltam, s ezzel az üzemmel, a karbantartókkal, a munkát elvégzőkkel nem voltam szoros kapcsolatban. Szerencsés lépésnek tartottam, amikor 1971-ben a tmk-előadói és üzemvezetői munkakört összevonták, illetve engem bíztak meg mindkét feladat ellátásával. Így azután a munkák tervezésén és szervezésén túl a végrehajtás is egy kézbe került. Az üzem dolgozói jórészt régi szakemberek, s jól megértjük egymást. Közös tevékenységünket is bizonyítja — mutat a falon levő oklevelekre —, hogy már egymás után háromszor érdemeltük meg az Élüzem kitüntetést. Dolgozóink kilencven százaléka négy szocialista brigádban dolgozik. A szakmai munkán túl két kecskeméti óvodát patronálunk. Talán nincs 0 Zsikla Márton, az ezüstérmes Petőfi szocialista brigád vezetője marógépen dolgozik. is olyan nálunk, aki valahol ne tanulna. Ketten járnak gépipari szakközépiskolába, egy dolgozónk pedig közgazdasági szak- középiskola hallgatója. Külön elismerést érdemel a külső szerelőbrigádunk. Kránitz Zoltán, az élelmiszeripar kétszeres kiváló dolgozója irányításával 14-en járják a megyét. Két szépen berendezett, televízióval, rádióval, hűtőszekrénnyel ellátott lakókocsiban élnek, s ha valahol befejezik a munkát, átvon. tatjuk lakóhelyüket más városba. Most Kalocsán dolgoznak, a jövő hónapban már Kunszent- miklósról járnak haza a hétvégeken. A dolgozók munkakörülményeinek javítására, szociális igényeinek kielégítésére különben egyre nagyobb gondot tudunk fordítani. Itt, a központi telepünkön, a 'múlt évben készült el 800 ezer forintos beruházással a korszerű új étterem, öltöző, fürdő és tálalóhelyiség. A fürdő előterébe dolgozóink még hajszárító berendezést is készítettek. Az ebédlő virágtartói is mind ügyességüget dicsérik, hulladékanyagból készültek, munkaidő után... O L. 0 A ceglédi úti óvoda részére készítették ezeket a betontuskóba ágyazott oszlopokat. A rájuk szerelt lánckorláttal választják le majd az óvoda udvarát. Borsos József lakatos festi az oszlopodat. (Opauszky László felvételei) 0 Csávás Sándor és Balogh Sándor lakatosok egy ÖPV—20 gabonafelszedő és tisztítógép javítás utáni szerelését végzik. RENDKÍVÜLI ALKALOM! NAGY ÁRENGEDMÉNY 1 1000 Ft árengedménnyel P—io típusú r vásárolhat aunénia motorkerékpárt a I áruházaiban KERESSE FEL: és járműszaküzleteiben. Kecskeméten: J árműszaküzletet, Rákóczi út 5., Katona József tér 12. Kalocsán: Járinűszakttzletet, I. István u. 49. Kiskunfélegyházán: Vas-műszaki Áruházat, Wesselényi u. 1. Baján: Iparcikk Áruházat, Béke tér 1. Kiskunhalason: Halasi Áruházat, Lenin tér 1. 2642 v
