Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1914. június 2. GYÁRI SÉTA Az első félév vége-előtt Megérte? A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kiskunfélegyházi 2. számú gyára a város egyik legdinamikusabban fejlődő üze­me. Életkorát tekintve még csak „általános iskolás”, de fej­lődése, eredményei már ennél sokkal magasabb szintűek. Megnőttek az üzemcsarnokok, s a tágas, egyre kényelmesebb munkahelyeken, szakmai tudásukat egyre növelve kezelik a korszerű gépeket az itt dolgozók. Évek óta ismerem a gyá­rat, s most sem lepődtem meg, hogy az irodaépület mellett földmarkoló harapja a földet, tehergépkocsik állnak előtte néhány percig, majd sietve eltűnnek rakományukkal. A lai­kus is könnyen megállapíthatja, hogy itt valami nagyobb építkezés alapozása kezdődött... — Végre elérkeztünk ide is — mondja nem kis büszkeséggel Bálint László termelési igazgató- helyettes. — Megkezdődött a sa-' ját, ezer személy ellátására al­kalmas konyha és étterem építé­se. Most a Vegyipari Gépgyárból hozzuk az ételt, remélhetőleg a jövő év végén már magunk tu­dunk étkezést adni dolgozóink­nak. Csak egy percig időzünk itt, majd beszélgetve haladunk to­vább a bakelitüzem felé. — íme, ez a három üj gépünk — mutatja Bálint László a gyár legfiatalabb termelőeszközeit. — Alig néhány hónapja, az első fél­évben érkeztek, de máris teljes kapacitással járulnak hozzá ered­ményeinkhez. Ezekkel együtt már tíz ilyen félautomata gépünk van, s ezek a hagyományos prések termelékenységét ötszörösen fe­lülmúlják. A kezelőik szinte mast sem csinálnak, mint a megfelelő gombokat nyomogatják. Terveink szerint 1980-ig 40 ilyen gépet szer­zünk be, a most még meglevő 80 hagyományos gépből pedig negyvenet kiselejtezünk. Szállí­tásaink szerint ekkorra termelé­sünk kétszeres lesz — létszám- növelés nélkül. — Mit készítenek ezek a gé- > Ebben a részlegben bizonyos pék? profilirozás, illetve változás tör­tént. A fékgyártást átvette a kisvárdai üzem, s mi nagyobb vá­lasztékot tudunk készíteni a ba­kelit cikkekből. így megkezdtük a többi között az Alumínium­gyár részére a Kukta fazekak­hoz és teflonsütőkhöz a külön­böző alkatrészek gyártását. Eb­ben az évben már 5, a követke­zőkben pedig 10—10 millió forint értékű árut kap tőlünk ez a gyár. — Az első félév, eddigi ered­ményei? — Biztatóak. Kezdetben egy kicsit tartottunk attól, hogy a nemzetközi energiaválság majd nálunk is érezteti hatását, alap­anyagaink nagy része ugyanis nyugati importból származik. Hála külkereskedelmi szerveink erőfeszítésének, nincs különösebb gondunk. A múlt évben 290 mil­lió forintos termelési értéket hoz­tunk létre és a 800—900 féle cikkhez felhasználtunk mintegy 2 ezer tonna anyagot. Idei ter­vünk hasonló, s időarányosan igen jól állunk. Beszélgetés közben megérkez­tünk a másik hatalmas csarnok­ba. Gépmonstrumok, rekesz-he­gyek, s csak annyi zaj, amennyi mellett hangunk felemelése nél­kül is nyugodtan tudunk beszél­getni. j • Rekeszhegyek szállítás előtt. — Itt megint szolgálhatok új-' donsággal — mosolyog az igaz­gatóhelyettes. — Viszonylag rö­vid előkészítés után márciusban megkezdtük a Márka üdítőitalok rekeszeinek gyártását. Sokan nem tudják, hogy ez miért jelent új­donságot, hiszen évek óta foglal­kozunk hasonló, colás, tejes és más rekeszek gyártásával. Két okból mások ezek, mint a töb­biek. Amíg például Colából egy rekeszbe 24 üveg fért, a Márkás rekeszek már 36 üveget fogad­nak magukba. Az egy üveghez szükséges anyagfelhasználást si­került 12 százalékkal csökkente­ni. A másik fontos dolqg itt az, hogy a gyártáshoz szükséges szerszámokat nem nyugati im­portból szereztük be, hanem a vállalat szerszámkészítő üzeme készítette. Mondanom sem kell, Rácz Judit harmadéves ipari tanuló az olajos flakonokat gyártó gépeknél dolgozik. Mun­kája könnyű, felvételünk ide­jén éppen meózta a gépből kikerülő új flakont. • Cseh Imréné szakmunkás na­gyon hamar elsajátította az NDK-gyártmányú prés keze­lését. Egy műszak alatt 300 darab márkás rekeszt gyárt hatalmas gépével Lajos Mária betanított munkás. (Opauszky László felvétele) (11.) Kint az országúton szekér haladt el. megrakva bútorokkal, használati tárgyakkal, köztük ült a család apraja-nagyja. Zsuzsát a kerekek nyikorgása visszarántotta a valóságba. — Költözködnek? Vasárnap? — nézte csodálkozva. Magam is furcsállottam a dol­got de miattam akkor akár az egész falu elköltözhetett volna. Hanem. Zsuzsa most már felállt a fűből. — Szeretném, ha Flóri nem tudná meg. hogy el akartam utaz­ni — mondta. , Tudta az akkor már régen. Első dolga volt. hogy engem Pirinél kerestessen. Piri meg a vendéglő ajtajából látta, amikor futottam a busz után. és Flórián ebből rög­tön megérezte, hogy miért futot­tam Szükség lett volna pedig rám a fúrótoronynál, amint ez kide­rült. J-e kellett szakítani a kútról a rossz zárószerkezetet, szabadabb utat kellett biztosítani az égő gáznak, nehogy az robbanjon — és ez az én reszortom volt. Rábíz­ták egy másik brigádra, mert Fló- riánék egyéb, veszélyesebb mun­kát végeztek. ­Mi ketten azonban minderről semmit sem tudtunk . Zsuzsa az országúton belém karolt. — Hány kilométer van még hátra? — kérdezte — Még' vagy három — mond­tam — Lehetne 'legalább háromszáz — sóhajtotta Magamhoz szorítottam és úgy mentünk tovább. A nyárvégi táj annyira elütött attól, amiben az előző nap délutánjától fogva én megszakítás nélkül benne voltam, hogy gondolni sem akartam az iszapesőre,, sárra, izzadságra, pi­szokra. a tűzre. Szabadabb lett az én tüzem útja is.' Csak a ruha volt rajtam változatlan., — VisSzakísérlek és én is át­öltözöm — mondtam Zsuzsának.-- Miért? — nézett rám kér­dőn — Én itt végeztem! — mond­tam. — Ennek semmi értelme — mondta Zsuzsa líem hallgattam rá. Meg aztán a figyelmünket hamarosan elvon­ta egy másik ökrösszekér. Jött az országúton az is. a falu felől, megrakodva, mint az előző, hol­mikkal. családtagokkal. Csak tán luxi ! f láfi azóta már bebizonyosodott, hogy ezek a szerszámok bátran felve­szik a versenyt a nyugatiakkal. Ezekből a rekeszekből különben az idén 300 ezret gyártunk, s eb­ből az első félévre 70 ezer jut. Május vége van, de már 45 ezer rekesz a megrendelőhöz került. — A múlt évben az olajos fla­konok gyártásánál is bevezettek újítást. — Igen, Zombor János főme­chanikus és Kiss László főműve­zető újításaként megkezdődött a hagyományos gépek átalakítása. Már hét ilyen gép dolgozik, s kettőnek az átalakításán dolgoz­nak. Korábban tízen foglalkoztak az ÁFOR részére készülő flako­nokkal, most pedig hárman ér­nek el hasonló teljesítményt. — Mire emlékeznek még szí­vesen az első félévvel kapcsolat­ban? — A „zsebbe vágó” dolgokra — mondja Bálint László. — Az első félévben jelentős bérfejlesztés történt, gyári szinten 7,2, a mun­kásoknál pedig 7,7 százalékos volt. Közülük még ennél is töb­bet kaptak azok, akik három mű­szakban dolgoznak. A harmad­éves ipari tanulóink közül az ar­ra érdemeseket — tizenhatot — április 1-től állományba vettünk. * s-;azóta , rfízt^ést is kapnak. To­vább javultak a bakelit kikészí­tők munkakörülményei. Tökéle­’ tesítettük a világítást és felsze­reltük a porelszívó berendezést. Reméljük', hogy szívesen emléke­zik az első félévre az a negyven dolgozónk, akinek befejeződik a hatóhnapos továbbképzése, meg az a tíz meós is, akiknek szintén véget ér a tanfolyamuk. Bízunk abban, hogy mindnyájuk vizsgá­ja jól sikerül, s tudásban gazda­godva, még eredményesebben ve­hetnek részt a termelésben. Opauszky László nem költözik valóban az egész falu? Majdhogynem úgy volt. Ahogy a házak közé értünk, megint újabb kocsival találkoz­tunk. A falunak abból a feléből jött. ahol a fúrótorony ‘ állt. Mi történik itt? Zsuzsával sietősebb- re fogtuk a lépteinket. A negye­dik kocsit aztán már leállítottam. — Hová. jóember? A bakról a iavakorabeli paraszt előbb alaposan szemügyre vett, majd mint. aki biztos a dolgá­ban: de azért csak meg akar bi­zonyosodni. azt kérdi: —, Maga olajos? , — Az! — mondom. — Miért? — Az istenfáját maguknak! — azt mondja. — Maguk aztán jól megcsinálták! — Azzal a lovak közé csapott és tovább hajtott. Kénytelen voltam a boltajtóban ácsorgó elárusító asszonyokat megkérdezni: — Honnan jönnek ezek? Mondják, hogy a falu széléről. Ez már a tizedik szekér volt. Ha így megy. délutánra a szélső ut­cák kiürülnek. Elterjedt a híre, hogy tűzhányó van születőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld, talán még a falu alatt is, talán mindenestől elnyeli a falut. A' hiseékenyebbie hát szekérre, kocsira rakodik és menekül. Ki hová tud. Volt. aki a szövetkezet lovait fogta be. mások egyetlen göthös kis tehenüket. Mennek a szomszédos falvakba, rokonokhoz, ismerősökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúrótorony közeléből. Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk együtt-vissza! — fogta meg a karomat Zsuzsa. De én leintettem. Ebben a kavar­gásban aztán igazán senki sem figyel ránk. Engem egyébként ak­kor már Zsuzsán kívül végképp nem érdekelt más. A kavargás csakugyan nem mindennapi volt. A faluszélen ember ember hátán, az ország­úton. a libalegelőn gépkocsik, traktorok. És meglntcsak ember ember hátán. Több. mint száz szakember tartózkodott már ott. S mindezek fölött narancssárgán, néha vörösbe hajlón ott lobogott az a hatalmas fáklyaláng.. Tűz­oltófecskendőkkel mesterséges kö­döt lövelltek a kút föléi azzal próbálták eloltani a tüzet. A to­rony ködbe merült, de bizony, a fáklyalángot még csak el sem ho- mályosította. Inkább az homályo- sítóttá el á napot. A csatornával már elkészülhet­tek, mert Tóth néni udvaráról azóta visszavonult, a víz. Csak a piszkát hagyta ott. Deszkapalló volt, fektetve az udvar sarkába. Az öregasszony éppen kifelé lép­delt rajta. Megállt előttünk. — Édes fiam! De ió. hogy jösz- tök! Már törtem a fejemet, hogy hol hagyjam a kulcsot. A palánkon kívül ott állt az ökrös szekér. Megfogtam az öreg­asszony vállát. — Tóth néni! Hát maga is? Mögötte megszólalt a fia: — Nem bírtunk már vele. Fél itt maradni éjszakára. Hiába ma­gyarázzuk, hogy nincs mitől tar­tania Gyenge védekezés volt ez is, hi­szen attól még nem kellett volna szekrényt, ágyat., ágyneműt sze­kérre rakni.... (Folytatjuk.) A hívott jelentkezik a vonal túlsó végén — Itt baleseti sebészet, megyei kórház Bemutatkozás után. — Kérem, önöknél — a 11-es szobában — fekszik egy súlyos sérült S. I./ konzervgyári segéd­munkás. Szíveskedjék megmon­dani. hogv van? — Nem tudom, ismeri-e az ese­tet. az előzményeket? — Elmondták — Valamicskét javult az álla­pota, de továbbra is súlyos. A rövid beszélgetés május 24-én, pénteken déltájban zajlott. □ □ □ A baleset május 6-án, a dél­előtti műszak befejezése — 13.30 óra — után történt. S. I. — tekintsünk el a teljes névkiírástól — a Kecskeméti Konzervgyár II-es telepén dolgo­zott társaival. A különböző raktá­rakban tartósított félkész termé­kek — 5 literes üvegekben eltett barack-, körtebefőttek — váloga­tásával foglalkoztak. A műszak­vezető és a raktárvezető-helyettes kétszer is ellenőrizte a brigádot a műszak folyamán. Semmi rend­ellenességet, például alkoholos hatást nem tapasztaltak a mun­kásokon. Miért emeljük ki éppen a sze­szes ital okozta állapotot? Előadódik, hogv a cukrozott lé­ben tartósított befőtt egyike-má- sika valamilyen oknál fogva pél­dául levegőt kap a raktárban. Er­jedésnek indul, seleitté válik. Mi­kor aztán az 5 literes üvegek gú­lájából szállításra, feldolgozásra válogatják a félkész terméket, az ilyen hibás befőttet természetesen külön rakják, és szigorúan elzár­ják. Mert aki mértéken felül szereti az alkoholt, könnyén kísértésbe eshetne, hogy a 15—20 százalékos szeszlartalmú édes levet megigya, még ha erjedésben van is. Ezért' ellenőrzik szigorúan ezt a munkát, betartják-e az emberek a tilalmat, amire — munkavé­delmi szempontból is — kioktat­ják őket. Még szondáznak is időn­ként. Mert ki ne tudná, hogy nincs furfangosabb, ravaszabb a szeszre túlságosan szomjas em­bernél. ha rpindenáron hozzá akar jutni ilven forrásban levő italhoz is. Gondolhatni, hogy aki ezt issza, rövid idő alatt berúg tőle Ennek ellenére.. □ □ □ Május 6-án fél 3 körül keresik a műszakvezetőt. — Nézzen már be a férfi öltö­zőbe. Három ittas ember idétlen- kedik ott. igencsak a maga be­osztottai Iparkodik hát oda. Úgy a tmk- iroda vonalában pillantja meg S. I-t. aki hiányos öltözékben — ingben — visszafelé tart az üzem­be. Járása bizonytalan. Közelében erős .szeszszag terjeng. Arckifeje­zése. tartása elárulja: alaposan felöntött a garatra. A műszakve­zető nem tétovázik. — Azonnal forduljon vissza, öl­tözzön fel! Aztán hagyja el a gyár területét! S. I. túltelített már ahhoz, hogy szót fogadjon. Szívóskodik. A mű­szakvezető határozottan karon fogja:, s visszavezeti az öltöző aj­tajához. Ott elengedi S. I. — mi­előtt elkaphatnák — hanyatt esik. Szerencsére a fejét nem verte oda. Felsegítik. Főnöke most már nem engedi el. Úgy támogatja az öltözőbe ve­zető lépcsőn lefelé, hogy két ke­zével a vállánál fogva tartja S. I-t, s ő hátrálva halad. Előre ne essen már a segédmunkás. Néhány lépcsőfokon megy is ez. jj Ekkor váratlan lendülettel oldal­vást billen az ittas ember. Kifor­dul a műszákvezető mellett, s hiába ragadja meg annak köpe­nyét. csak lezuhan, és magával rántja segítőjét is. Segítséggel sikerül levinni, s a földre ültetni, maid kabátra fek­tetni. Mivel megülni is képtelen volt a düllöngéléstől. Látják, hogy fején megsérült az eséstől. Bőrrepedésre gondolnál«. Eközben S. I. két szaktársát, I. L-t és A. J-t is jobb belátásra próbálják bírni ök is berúgtak, mit se tudnak magukról. Egyikük el is alszik az öltöző padján. A rendész — dicséretes hatá­rozottsággal — intézkedik. Men­tőt hívnak. Jóllehet van, aki le- ' beszélné. — Minek kell őket költségbe verni? A mentőkocsiban S. I. fején már kötés van. Öt a kórházba is más szobában helyezik el. A másik kettőt együtt. □ □ □ Előzmény — I. L. és A. J. tanú­sága szerint. A. J.: — Délelőtt folyamán, még a munka alatt, a Csáki-pincével szemben levő színeknél egy vas­hordóban erjedésben levő befőtt­lét találtunk. Munkánk végezté­vel — másik két társammal ebből ittunk, és berúgtunk. I. L.: — A. J. szólt nekem fél kettőkor, hogv találtak valami borízű innivalót. Igyák én is. Kö­rülbelül fél litert szívtam le a zavaros • kotyvalékból. Utána le­mentünk a fürdőbe. A meleg gőz­ben rosszul éreztem magam. Le­feküdtem a padra. és elaludtam. □ □ □ Május 7-én hajnalban látja ám a kórház ablakán át a két együtt levő segédmunkás — akiket az­nap fél 10-kor haza is engednek —. hogv S. I. fején a körülborot­vált sebbel, de kötés nélkül a ka­pu felé igyekszik. I. L. utána kiált, amaz visszanéz, de nem szól. □ □ □ Az üzem hivatalos jelentést kap a kórháztól, hogv S. I. hajnali 3-kor engedély nélkül eltávozott. Bizottság megy ki, a segédmun­kás lakására. Feleségét és fiát ta­lálják otthon. 'Elmondják,. hogy S. I. utcai ruhában, alsóruha nél­kül 7 órakor érkezett haza. Lefe­küdt. kérte az asszonyt; hogy 10. óra körül keltse fel. Ezután S-né a piacra, a gverek futballozni ment. A sérült embert magára hagyták. A fél 10 tájt hazatérő féleség nem találja férjét a lakásban. Küldi a fiát. keresse apját a kór­házban. Ott nincs, odaadják neki S. I. személyi igazolványát, s: vele is közük, hogy az apja engedély nélkül távozott A gyerek tovább keres, eljut az SZTK-ba. Itt tudja meg, hogy ap­ját onnan szállította mentő a Honvéd Kórházba, a baleseti se­bészetre □ Hol járt S. I. hajnali 3'órától reggel 7-ig. s mit csinált, hogy érezte magát, azt csak ő tudná elmondani. Ha egyáltalán emlé­kezni fog rá. Május 27-én déli egy órakor hí­vom a baleseti sebészetet. Érdek­lődöm. Barátságos női hang. — Most már nem a 111-esben van S. I. Állapota javult, segít­séggel már fel is álldogál. — öntudatánál van? — Néha-néha beszél valamit — — összefüggéstelenül. — Laikus nyelven kifejezve, mi a baja? —r Koponyája sérült... ... Megérte? Tóth István SZOVJET ÓRIÁS LÉGHAJÓ TERVE 0 Elkészült a szovjet atommeghajtású óriásléghajó terve. (Telefoto—TASZSZ—MTI—KS) k B

Next

/
Oldalképek
Tartalom