Petőfi Népe, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1914. Június 15. KÉT NEMZEDÉK A BENEDEK CSALÁDBAN III. Nem az üzem magánügye ír Árpád — Apám? — ismétli hangosan kérdésemet az egyik budapesti presszóban Benedek Árpád Já- szai-díjas rendező. Szolidan ele­gáns. Mozdulatai ruganyosak, frissek, hangsúlyozottan fiatalo­sak. Negyvenesnek nézném, ha nem tudnám, hogy 1925-ben szü­letett. — Apám? Elszálltak fö­lötte az évek, mire én eszmélni kezdtem. Késői gyerek lévén, csak bátyáimtól, nővéreimtől, anyámtól hallhattam, hogy va­lamikor jobb napokat látott a család. A megalázott kisdiák — Iszonyú nehezen éltünk. Elő­fordult, hogy amikor reggel apánk elment egy kis pénzt fel­hajtani, nem tudtuk, lesz-e ebéd. revaló. A koplalás még hagy- ján. A kilakoltatások alázták meg az embert. A Klapka utca 41-es számú ház udvarán három hó­napig laktunk fedél nélkül. A városi tanács szociálpolitikai elő­adója segített rajtunk, amennyi­re tőle tellett. Piaci mérlegek­kel, padokkal társbérletben be­költözhettünk egy raktárba. Vil­lany nem volt a helyiségben; az utcai lámpák bevetődő fényénél olvastam. Apám szigorú konok- sággal ragaszkodott a nincstelen- ségben is az 1600 kötetes könyv­tárához. Ezt is átszállította ké­sőbb a Bethlen körút 5-be. Egy műhelyben laktunk. Apám csak tengődött, keser­gett. Mi mindent tudott volna csinálni, ha hagyják! Szinte ösz- szeforrt az anyaggal, amikor dol­gozott, dolgozhatott. Azt hajto­gatta, hogy á legszorgalmasabb, legügyesebb munkásoknak kell a mozgalmat irányítani. Ne mond­hassák a tőkések, hogy a dolog- talanok munka nélkül akarnak meggazdagodni. Az volt az elve, hogy a munka és a tudás viszi előre a világot. Tudtuk, hogy sokáig rendőri felügyelet alatt állt. A fehérter­ror is megroppantotta. Szere­pet nem vállalt, de régi elvbará­taival tartotta a kapcsolatot. Többször járt nálunk Bódy Já­nos, dr. Molnár Erik, Hajnal Jó­zsef. Meg minket igyekezett el­igazítani. A telkemre kötötte, hogy tanuljak, bármi történjék is. Könyveket adott a kezembe. Ezekből is sejthettem, hogy mer­re fordul a világ és hol a he­lyünk. Nagy hatással volt rám az is­kola, a mai Katona József Gim­názium elődje, a református fő­gimnázium. Az önképzőkörben Németh László, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Veres Péter, Ko­vács Imre, Darvas József köny­vein és a társadalom állapotán vitatkoztunk. A nyári munkák is tágították látókörömet. Százan és százan kezdtük éjfél után két- három órával a munkát az exportőröknél. A földosztó — Az érettségi után azonnal a fővárosba került? — Igen, méghozzá a Győrffy­kollégiumba. Az orvosi egyete­men tanultam és közben megis­merkedtem Muharay Elemérrel, Bállá Péterrel. Feltárták előttem a népművészet csodálatos világát. Magam is táncoltam, gyűjtöttem a népdalokat. Kecskeméten is. Tapasztalataim, családi körülmé­nyeim, tanulmányaim szinte meg­határozták, hogy találkoznom kell a baloldali gondolkodású ifjú­sággal. így történt! 1944. végén illegalitásba vonultunk. En Fe­hér Lajos csoportjához tartoz­tam, köztünk volt Vitányi Iván, Schubert Antal, Jónás Pál. Azt a feladatot kaptam, hogy üzene­teket továbbítsak Fehér Lajos­hoz. Az ő ajánlatára vettek föl a felszabadulás után a partizán­szövetségbe. 1945 februárjában az illegalitás bújdosásából az országos nyilvá­nosság elé léptünk. Én a Nem­zeti Parasztpárt javaslatára földosztó biztosként jártam az or­szágot. Később a nép kollégiu­mok szervezésével bíztak meg. A kecskemétinek az én javasla­tomra adták a Tiborc nevet. 1946 elején kértem felvételemet a Magyar Kommunista Pártba. Azóta ide tartozom. Jelenleg az MSZMP XIII. kerületi végrehaj­tó bizottságának vagyok a tagja. Angyalföldön végzek pártmun­kát! Otthon, az angyalföldi színházban — Hogyan lett a már-már szi­gorló orvosból színházi rendezd? — Éreztem, hogy soha nem lesz igazán jó orvos belőlem. Más dolgok foglalkoztattak. Szeren­csém volt. A legelső magyar ösz­töndíjasokkal utazhattam a Szov­jetunióba. öt évig a leningrádl színházművészeti főiskolán ta­nulhattam, ideális körülmények között. Negyedéves koromtól a Puskin Színházban szereztem szakmai gyakorlatot. Olyan nagyszerű művészek dolgoztak ott akkori­ban, mint például Cserkaszov. Feleségem is leningrádi, jelen­leg a Madách Színház drama­turgja. Három gyermekünk van, a legidősebb ősztől moszkvai la­kos lesz. Díszlet- és jelmezter­vezőnek készül. — Hogyan alakult színházi pá­lyafutása? — 1954-ben a Magyar Nép­hadsereg Színházához szerződ­tem. Megtisztelő megbízásokat kaptam. Szívesen gondolok Hel- tai Jenő „Néma levente” című színművére, Tolsztoj: „A művelt­ség gyümölcse” című drámájára. Magam is sokat tanultam ott. Miért mentem az új angyalföl­di színházhoz. Tudja, kezembe akadt a Magyar Alföld egy-két száma. Valaki azt írta, ha jól em­lékszem Horváth Ambrus, hogy „a munkásságot ne a penészes kenyérért való sírásra tanítsuk meg, hanem az élet gyönyöreinek a felfedezésére”. Nos, a tanács első része elvesztette nálunk tör­ténelmi aktualitását. De a mon­dat második fele ma is időszerű. Ezért érzem jól magamat a Jó­zsef Attila Színházban és ezért érzem azt, hogy azt folytatom, más körülmények között, más eszközökkel, amit apám* elkez­dett. örülök, hogy színpadra segít­hettem a diákévekben megis­mert, tisztelt Illyés Gyula, Né­meth László több művét. „A nagy család” rendezésére különösen szívesen emlékezek. De jól fo­gadta a szakmai közvélemény O’Neill „Egy igazi úr” című szín. művének a bemutatóját is. Fon­tos ügynek, személy szerinti fel­adatomnak is tekintem a leg­jobb orosz és a kortárs szovjet művek méltó magyarországi tol­mácsolását. Tervem? Becsülettel igyekszem elvégezni, amivel meg­bíznak. Szívesen rendeznék egy modern magyar népi komédiát, ha lenne. Természetesen a Jó­zsef Attila Színházban, oda köt már életemnek jókora darabja. A többi Benedek Egy tehetséges család két nem­zedékének eddig a híres, a köz­életben is szereplő tagjairól ír­tam. Ügy teljes a kép, ha felvillan­tom a többiek sorsát. Hogyan alakult egy munkáscsalád élete a XX. században, Magyarorszá­gon. Józsefet a munkanélküliség Franciaországba űzte. Részt vett az ellenállási mozgalomban, s nagy szegénységben töltötte utol­só éveit. 1950-ben még hazaláto­gatott, de a végleges visszaköltö. zés előtt meghalt. Jolán varrónő Kecskeméten. István a Ganz gyárban dolgozott. 1941-ben elis­merő sorokat írt a nemzetközi vásár szovjet pavilonjának az emlékkönyvébe. Másnap a kezé­be nyomták a munkakönyvét. Később órákat javított,, önállósí­totta magát. Károly Kecskemé­ten lakik, Eleket elvitte a máso­dik világháború, Miklós a könyv­szakmában dolgozott, Margit a fővárosban keresi kenyerét. Mi a közös életútjukban? Jó­zsef, Elek és tán Károly kivéte­lével az utóbbi húsz-harminc esztendőben könnyebben, gazda­gabban élhettek, mint korábban. És mindnyájan. tisztelettel, emelt homlokkal gondolnak édesap­jukra. Heltai Nándor Részletek Németh László; A nagy család című színművéből. Rendezte: Benedl Árpád. Csinálnak itt salakblokkot —, a faipari részlegben ajtót, ablakot —, végeznek kőművesmunkát, csi­szolnak kávéfőzőt. Nem véletlen tehát az üzem neve: Dunavecsel Vegyesipari Vállalat. De hogy a legfőbb „profilt” hagyjuk a végére: termelési ér­tékben az összes előbbinek szinte dupláját — 55 millió forintot érőt — a vasipar produkálja. Míg az igazgatóval. Kara Mi­hállyal lesétálunk a vasipari csar­nokba, egyes gyártmányok, mint a kőműves kéziszerszámok, spak- nik, lemezek, kanalak, említése­kor ilyen is megüti a fülemet: sajtkádak. Talán azért ragadt meg ez. mert hogy amazoktól „némileg” elütő. No, hát ezek meg micsodák? A tágas és hosszú vasvázas csarnok elején mindjárt göm- Dölydeden formált, vascsónak- szerű alkotmányok közé lépünk. A csónakok: ki a maga rendes állásában, ki fenékkel felfelé. Hát persze, furák lennének ezek a szürke vasteknők csónaknak. Habár van akkora öblük, hogy vitorlás jachtnak is elmennének, megfelelő szereléssel. — ötezer literes sajtkádak... Lám, milyen jó a kísérő ebben a rengő, csattogó, villogó fémlabi­rintusban. Mindjárt másképp né­zem a vasteknők kövér „bordáin” sürgölődő hegesztőket, a különös op-art mintázatot követő forrasz­tások ezüstjét. Az ÉLGÉP — Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat — megrendelésére készülnek. Szép kontingens megy szovjet export­ra, és a svédek is vásárolnak be­lőlük. Tekintélyes ármádiát tesz ki, ha négy-öt kerül a tejfeldolgozó üze­mek egy-egy csarnokába. Tőlünk messzebb még kevésbé kidolgozott sajtkádakon végzik a részműveleteket. — Csupa gyorfordulatú géppel dolgozunk — tekint körül Kara Mihály. Majd kicsit később hozzáteszi: — Nagy szükség lesz a fordító szerkezetre, amellyel ezeket a tes­tes sajtkeveróket mozgatni le­het ... Minél kevesebb légyen a balesetforrás. — Ha jól érzem, szívügye a munkavédelem^. — Én is fizikai munkásként kezdtem — úgy közel negyedszá­zada —. jólesett, ha törődtek munkakörülményeinkkel. Szóra szó. hamar kiderül, hogy Kara elvtárs most végez a SZOT 2 és fél éves. felsőfokú munka- védelmi tanfolyamán. Új rangjelzés kerül az igazgatói parolinra: szaktechnikus. Kevés első vezető veszi erre a fáradsá­got'— az országban is. — Kik tanulnak ezen a magas szintű kurzuson? j— Elsősorban, akiknek ez a munkaköre, például megyei mun- kadvédelmi felügyelők. — Miért szánta rá magát, igaz­gató létére? — Kisfiam műszeripari szakkö­zépiskolás; ők már ott tanul­ják .,. Nekünk ilyenben nem volt részünk, örülök, hogy ilyen szín­vonalon pótolhatom most. — Csak a személyes ambíció hajtotta? Somolyog. — Sok baj volt itt nálunk ré­gebben. főként a balesetek meg­előzésével. Hiába volt a meg a jóakarat, vagy ahogy mondani szokták, a jó hozzáállás, nem mentünk ötről a hatra. Ahogy nőtt a termelési érték, a létszám, úgy rosszabbodott a baleseti sta­tisztika. Mindig a gazdasági ered­mények mögött jártunk. Pár pillanatra megállítják. Egy muiikás mond neki valamit, ő bó­lint. s keze mozdulatával valami fogást imitál. Jól gondolta a szak­társ. — Tudja —. tér vissza témánk­ra—, mindannyiunkat emésztett a gond: hol is kezdjünk állj!-t parancsolni a baleseteknek... Rendben van. nélkülözhetetlen a propaganda, az agitáció is, enél- kül nincs megértetés, meggyőzés. Ezen a felsőfokú tanfolyamon vált véremmé igazán, hogy a lé­nyeg, a műszaki megelőzés. A munkavédelemnek már ott el kell kezdődnie, amikor kiválasztjuk a gépek legmegfelelőbb helyét. Az­tán felszereljük a védőberendezé­seket ... Aztán, hogy alapos elem­zés után intézkedjünk a baleset megismétlődésének megakadályo­zására. Ne hanyagoljuk el az el­lenőrzést ... No de nem tartom fel a rengeteg részlettel. Kihuny az egyik kád varratá­nál a hegesztőláng, a munkást odaszólitja hozzánk Kara Mihály. — Beszélgessenek. 0 addig körülnéz a csarnok­ban. Mándli Imre. a Petőfi szocialis­ta brigád vezetőhelyettese. Az ő kollektívájuk szereli készre a kár dakat. — Magasak a minőségi követel­mények — hangsúlyozza, miután közli, hogy 100—105 százalékra teljesítenek, .r- Ezt a munkát eb­ben az évben kezdtük, előtte az Ikarusznak gyártottunk üléseket. Az egyszerű munkafolyamatokból állt, a segédmunkás is könnyeb­ben végezte^ Ott még 80 száza­lékban segédmunkások dolgoztak. Most pedig egy-kettő brigádon­ként. Akikre lehet építeni, mert nagy gyakorlatuk van már. Közel hajol a munkás, hogy minden szót jól halljak. — A szakértelem előtérbe ke­rült, Nem lehet játszani. Pénzre megy a dolog. —i A kádak felé int. — Exportra is mennek. Ha rosszat gyártunk, nem egy válla­lat. nem a mi üzemünk magán­ügye ... ... Hja, ahol az igazgató önma­gával szemben is olyan igényes. Tóth István Tékozlás és takarékosság 2. Tegnap értéktelen - ma kincs Lassan két évszázada lesz, hogy l?89-ben felfedezték az uránt, ám hosszú időn át értéktelen, semmi­re nem jó ércnek tartották. Csu­pán néhány évtizede vált kinccsé, a magenergia forrásává, s még becsesebb lesz a következő évti­zedekben. A kőolajra rálelő em­ber évszázadokon át nem tudott mit kezdeni a sűrű folyadék- ’ il... Ahogy a technika fejlődik, u:;y változik az anyagok értéke, felhasználhatósága. Törött ablakok ' Általában. A világpiacon. Nagyj tételekben. De konkrétan, az egyes emberek szemében, a min­dennapokban? Járjuk végig egy új lakótelep épülő házait. Szá­moljuk a betört ablakokat... Ha­zakban 12—13 millió négyzet- méter síküveget használnak fel esztendőnként. Becslések, vala­mint vizsgálatok tanúsítják: a tel­jes mennyiség 10—15 százaléka pazarlódik el. szakszerűtlen szál­lítás. tárolás, felületes vágás stb. miatt. Mert rendben van, nyitva hagyta a gyerek az ajtót, a szél bevágja, betöri a lakásban az ab­lakot. De rendben van-e. hogy az átadás előtt sok helyen szinte új­raüvegezik a lakóházakat, ipari, mezőgazdasági épületeket? Apró példa a törött ablak. Ezer ilyen apró példa van. Tavaly egy hektár mezőgazdasági területre — hatóanyagban számítva — 216 kg műtrágya jutott. (1950-ben hat kg). S mennyi ömlött ki tárolás, töltés közben, mennyi szóródott el az árokpartokon? Pedig meny­nyi munka, energia rejlik egy mázsa műtrágyában! Lassú ébredés Ismeretesek az iparban a nagy pontosságú — precíziós — öntés, a sajtolás, a porkohászat külön­böző korszerű eljárásai. Mégis, tavaly a felhasznált hengerelt acél 42 százaléka — az alakítás, a forgácsolás során keletkező vesz­teségek miatt — hulladékba ke­rült! Holott egy tonna nyersacél előállításához csupán kohókoksz­ból 650 kg kell. Azaz nemcsak az acél pazarlódik. hanem vele sok minden más úgyszintén. Lassú az ébredés abból az álomból, hogy olcsó az anyag. S még ha az is, drágává — az indokoltnál min­denesetre drágábbá — válik a ter­mék. Hiszen ami veszendőbe ment, azt is meg kell fizetnie va­lakinek. A valaki a felhasználó, a fogyasztó. Azaz a társadalom. Mert hol termelők, hol fogyasz­tók vagyunk. S ezért a közösségi tudat kifejezője is az, miként bá- ' nunk a ránk bízott javakkal. Napjainkban Magyarországon a polietilén fölhasználása ötvensze­rese az 1960. évinek. Tizenkét hó­nap alatt 18—20 ezer tonna réz­termék áramlik be a gazdaság vérkeringésébe. Fenyőfűrészáru-' ból nem kevesebb, mint 1,3 millió köbméter kell ugyaneiinyi időre. Csak az utóbbinál maradva: lát­juk a földbe taposott, gépkocsik által sárba gyúrt deszkákat?, Látjuk. És nem fáj? A magunké vész el! Jól van. takarékoskodjunk. Hol, ki kezdje? Frázis lenne, hogy mindenki a maga helyén? Az anyagokkal való ésszerű gazdál­kodás föltételezi az értékelemzést, a tervezői, szerkesztőt munka fej­lesztését, a technológiai fegyelem szigorú betartását. Azután a kel­lő anyagellátást — a kényszer- helyzetek elkerülését — és elszá­moltatást. a méret optimalizá­lást ... S persze, <lyan árakat, amelyek nem teszik olcsóvá a vállalat számára azt. ami a nép­gazdaságnak drága! Megvettük, eldobjuk Van olyan vevő. aki bemegy a boltba, megvásárol valamit, kilép az utcára, s eldobja a portékát? Oktalannak tártanánk. Tayaly 3,7 millió tonnára rúgott a vasércbe­hozatal. Főként a korszerűtlen feldolgozás miatt, hozzávetőleg húsz százalékát dobtuk el:.. 901 ezer tonna kenyér, 2,1 milliárd péksütemény fogyott. Óvatos becslések szerint is ennek negye­de szemétbe került, állatokkal etették meg... 1963 és 1973 közöt a mosott gyapjú világpiaci ára a kétszere­sére növekedett. Két esztendő alatt a legfontosabb nyersanya­gok tőkés világpiaci ára annyival emelkedett, mint előtte negyven év alatt összesen! Van persze eb­ben spekulációs törekvés is, ám nyomatékos figyelmeztetés ugyan­csak. A föld kincseit herdálni vé­tek. Az érdekek találkoznak A textiliparban alapvető for­dulatot hozott a szintetikus szá­lak feldolgozása. A pamutfonás­nál például a hulladékveszteség 5—30 százalék között mozog, a szintetikus szálaknál ennek tize­de. Ugyanakkor lehetővé vált olyan gépek alkalmazása, melyek munkasebessége többszöröse a ha­gyományosoknak — a szintetikus szál szakítószilárdsága, egyenle­tessége jóval nagyobb —, a fo­nás, szövés, kötés, hurkolás, va­lamelyikének elhagyása, az auto­matizálás gyorsítása a kikészítési műveletek összevonása stb. Takarékosság tehát, ha a szin­tetikus szálak aránya 35 száza­lékra növekszik 1980-ra hazánk­ban a textilipar összes szálas­anyag felhasználásában, s ugyan­akkor a fogyasztói igényekkel, a divat korszerű irányzataival is ta­lálkozik e közvetett takarékosság. S ilyen lehetőségeket nagy szám­ban kínál föl a nemzetközi mun­kamegosztás. a tudományos-tech­nikai fejlődés. Most már csak az a kérdés, élünk-e azokkal? Mészáros Ottó Következik: Elégetni vagy megenni? Pályázati felhívás A Tudományos Minősítő Bizott­ság pályázatot hirdet az 1975. évi szeptember elsején kezdődő bel­földi és külföldi ösztöndíjas és le­velező aspirantúrára. A pályázat általános feltételei: egyetemi vagy főiskolai végzett­ség ; az egyetemi vagy főiskolai végzettség megszerzése óta leg­alább kétéves gyakorlat; ösztön­díjas aspirantúra esetén harminc­öt, levelező aspirantúra esetén negyvenévesnél nem magasabb életkor. Különleges feltételek: belföldi aspirantúrára olyan gyakorlati munkahelyen dolgozók pályázhat­nak, akik publikációikkal, vagy más módon igazolni tudják, hogy kutatásaikban előrehaladtak; kül­földi aspirantúrához a megfelelő idegen nyelvből legalább közép­fokú nyelvvizsga igazolása szük­séges. Külföldi aspirantúrára az aláb­bi országokba lehet pályázni: Bolgár Népköztársaság, Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, Ku­bai Köztársaság, Lengyel Nép- köz tár saság. Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság és Szovjetunió. Bővebb felvilágosítást a Bács- Kiskun megyei Tanács művelő­désügyi osztálya (Kecskemét, Má­jus 1. tér, VIII. emelet) nyújt az érdeklődőknek, 1974. június 25-ig. • Ráday Imre, Szemes Mari 0 Bodrogi Gyula, Szemes Mari

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom