Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

MÜVE LÖD ÉS »IRODALOM • M Ü V É S Z ET • I R ODA LOM • M ÜVÉSZET ÉLMÉNYEK AZ ORSZÁGOS TALÁLKOZÓN Pedagógusjelöltek között Szombathelyen Alkotók műhelyében Pécs és Szeged után az idén Vas megye székhelyén, Szom­bathelyen rendezték meg a tanárképző főiskolák, a tanító- és óvónőképző intézetek hallgatóinak országos találkozóját. A négynapos rendezvénysorozaton Bács-Kiskun megyét kecskeméti és bajai diákok képviselték. Szombathely díszbe Öltözött a pedagógusjelöltek találkozójára. Az utcákon, a kirakatokban zászlók, üdvözlő feliratok kö­szöntötték a vendégeket. Az al­földi, nagy területen fekvő vá­rosok lakóinak szokatlan látvány volt a lüktető forgalom; a vá­rosba érkező autósok hiába kere­sik a főutcát, nem sikerül meg­könnyíteni a tájékozódást, mindegyik belvárosi utca egyfor­mán mozgalmas. Végre eljutok a tanítóképző elé. Melegítőbe öltözött fiúk. lá­nyok szállnak be egy autóbusz­ba. — Hová? — kérdezem. — Kőszegre — felelik —, ott la­kunk. Kőszegen. Szombathelyen és a megyeszékhelytől hét kilo­méterre levő Vép községben lak­tak a diákok, kitűnő volt az autóbuszközlekedés a ' három helység között. Egyébként a há­zigazdák mintaszerűen szervez­ték meg a találkozó minden moz­zanatát. □ □ □ Utazunk Vépre, az esti tábortűzről már lemondtunk, esik az eső. A szakmunkásképző intézet nagytermében rendezik meg a hallgatók műsorát, óriási a tömeg, nehezen kezdődik a ba- rátkozás a különböző intézetek hallgatói között, ám egy óra múl­tán már nyoma sincs a feszélye- zettségnek, mindenki vidám, iga­zi találkozó-hangulat alakul ki. A vépi mezőgazdasági szak­munkásképző intézetről érdemes néhány szót szólni. Hetven hol­don terül el az iskola csodálatos parkja, közepén egy kastéllyal, körben az oktatási épületek, mű­helyek, kollégiumi és gazdasági épületek. A gépjárművezetés gya­korlásához KRESZ-parkot építet­tek, a tantermek mindegyikét fel­szerelték vetítőgépekkel, szemlél­tető eszközökkel. Az intézet ki­válóan alkalmas arra. hogy falai között rendezzék meg a XIII. or­szágos szakmai konferenciát. Két­százhúsz dolgozatot értékeltek a lektorok a megelőző hónapokban, csaknem háromszáz hallgató készült lelkiismeretesen a pálya­művek bemutatására. □ □ □ A találkozó legmozgalmasabb napja hétfő volt, igazi, nehéz munkanap. Vépen megkezdődik a szakmai konferencia. A pedagógiai, pszi­chológiai, népművelési, mozgal­mi, nevelési és tantárgypedagó­giai szekcióban bajai és kecs­keméti lányok is szerepelnek. Kilenc órakor Szombathelyen Kosztolányi Dezső irta valahol, hogy ő nem különbözteti meg egymástól az ifjúsági és a felnőtt­irodalmat. ö csak irodalmat, iro­dalmi alkotást ismer. A többi ezen kívül esik. Azt hiszem, tel­jesen igaza van Kosztolányinak. Nem lehet elfogadni a gyerek­hez szólás ürügyén színvonalát, mércéjét lentebb tevő iró művét, ki olykor „gügyög", pedig a gye­rek a tiszta beszédet, az egy­szerű és szép gondolatot várja a könyvtől. A múlt legjobb ifjú­sági olvasmányai méltók is arra a feladatra, hogy az élet legfon­tosabb kérdéseit — az olvasók életkorának megfelelően — ér­dekes cselekménybe ágyazva dol­gozzák fel. Például Molnár Fe­renc A Pál utcai fiúk című regé­nye a felejthetetlen grundra vi­szi el olvasóit. S a gyereksze­replők sorsával sokmindent el tud mondani, még a legnagyob­bat és a legnehezebbet is: a ha- li't. Nézzünk meg most néhány kö­zelmúltban me jelent, ifjúságnak szánt könyvet. Kezdjük talán az igazi költészetnél: Weöres Sán­dor gyermekversei, a Bóbita és a Zimzizim pillanatok alatt el­tűntek a könyvesboltokból. Most Weöres e költeményei a „Ha a világ rigó lenne" című kötetben jelentek meg, Hincz Gyula raj­zaival. E versek remek ritmusuk révén könnyen megtanulhatóvá válnék. „Kicsi őz, fuss. ide, / a gyep itt szép üde, / takaró vál­lamon, /a felét rád adom.” Weöres világa közel áll a gye­rekekhez: madarakról, állatokról, megnyílik az oktatástechnikai ki­állítás és a fotóbemutató, fél tíz­kor a Művelődésügyi Miniszté­rium* vezetői a KISZ-tanácsta­gokkal találkoznak. A tanítóképző szinte minden helyiségében folyik a munka. Kezdetét veszi a főiskolások ma­tematikai feladatmegoldó verse­nye, a szavaló- és szövegmondó verseny. A bajai Bóta Klára Garai Gá­bor: Puskin versei elé című írá­sával készült. — Izgul? — Nem, már hozzászoktam a szereplés­hez. A huszonötös sorszámot kap­tam, még van idő az utolsó simí­tásokra ... Délelőtt tizenegykor ismét két kiállítás nyílik. A Tankönyvki­adó bemutatott kiadványaiból vásárolni is lehet a földszinti könyvesboltban. □ □ □ A szekcióülések után végre félórás pihenő. A vépi intézet klubjában ülünk a kecskeméti óvónőképző hallgatóival, akik már túl vannak a munka nehe­zén. — Hogy zajlott le a pályamű­vek bemutatása? — Kivonatot készítettünk a dolgozatból, felolvastuk, utána többen kérdéseket tettek fel, vi­tatkoztunk. Meg kellett védeni a dolgozatot. Várjuk az eredmény- hirdetést, és reménykedünk a sikerben. — Ha végeznek az intézetben, a mindennapok gyakorlatában is foglalkoznak majd tudományos munkával? — Tervezzük, azon múlik min­den, jut-e rá idő... Néhány perces vita kerekedik az elszürkülés veszélyéről, alig' győzöm jegyezni a véleményeket. — ... elsősorban tőlünk függ. hogy elszürkülünk-e vagy sem Beszéltünk olyanokkal, akik már óvodában dolgoznak, szerintük a munkán kívül nem jut idő sem­mire ... Majd arra terelődik a szó, hogy nem volt-e érezhető vala­mi színvonalkülönbség a főisko­lák és a felsőfokú intézetek hall­gatóinak pályamunkái között. Terbe Ibolya így vélekedik er­ről: — Azt hiszem, nevelési vo­natkozásban képzettebbek az óvónőjelöltek. Érdeklődöm, történt-e valami­lyen érdekes sztori az első három napon. Nem, nem történt sem­mi különös...- Aztán az elhúzó­dó beszélgetés meghozza a „szto­rit”. A lányok közül néhányan lekéstek a Szombathelyre induló buszról, autóstoppal indultak a erdőről, zivatarról, gyerekekről ír. S humora van. Ilyen neveket ki ne jegyezne meg: Kutyateszi Bálint, Csókaviszi Benedek, Ko­csihasú Péler, Csukaszemű Pál? Vagy ki tudná elfelejteni ezt a nyelvi játékot: „Egy / hegy / megy." Ezek a gyermekversek nemcsak „gyermekversekf’. Ott vannak Weöres felnőtteknek szánt köteteiben, összegyűjtött versei között is. Például a köz­ismert Keresztöltés: kövér béka tavon hintáz árnyék moccan akác ágán habos virág szirom ezer csillag mellett felhő fátyol Örvendetes az, hogy nagy köl­tőink nem érzik „alkalmi” mun­kának, szinvonalalattinak a fia­taloknak szánt írást. (Bár ez az a terület, ahol elég sok féltehetség kap nyomdafestéket.) Nemrég je­lent meg Kormos István Ejha}, csibekas című verses meséket tartalmazó kötete. A kevély kis­kakas tanulságos története köny- nyed formában, ismétlődő — s így könyen megjegyezhető — részletekkel elég érdekes lehet az ifjúság számára. „Ez a kevély / kiskakas, / tarka tollas, / ta­raja«, / talált egyszer / az úton, / nem az úton, / a kúton, / ta­lált egy szem / gyöngyöcskét..." S a legtöbbet századunk bor­zalmairól, a koncentrációs tá­borok rettenetéről valló Pilinszky János most egy gyerekeknek szó­ló kötettel lepte meg olvasóit. A nap születése a kötet címe, mely több verses mesét tartal­maz. A cimadó arról szól. hogy kezdetben csak a csillagok lak­városba, a gálaestre. Kilencen ültek be egy Zsiguliba... □ □ □ Gálaest a szombathelyi műve­lődési és sportházban. Csodálatos ez az épület kívülről-belülről. Sportverenyeket, színházi előadá­sokat egyaránt tartanak itt. A színházteremben rendezik meg évente a nemzetközi táncver­senyt, itt volt a súlyemelő Euró- pa-bajnokság, több színház tár­sulata szerepelt már ezen a szín­padon. A hétfő este másik központja Vép. Mindenki táncol, felváltva játszik két beat-zenekar. Éjféí előtt a rendezők bejelentik a meglepetést: idelátogat a mi­niszterhelyettes. Negyedóra múl­va megérkezik dr. Gosztonyi Já­nos, a fiatalok óriási tapssal kö­szöntik a kedves vendéget. Gosz­tonyi elvtárs meg is táncoltat né­hány tanítónőjelöltet. □ □ □ Az utolsó napon kerül sor az eredmények kihirdetésére. A szakmai konferencia a várakozá­son felül sikeres volt. Felkészült­ség, a szakirodalom ismerete, jó vitakészség jellemezte a szekció­üléseket. Ennek eredményekép­pen természetesen nem maradtak el a díjak sem. Nyolcvan Vas megyei ipari és mezőgazdasági üzem ajánlott fel jutalmakat a találkozó legeredményesebben szereplő diákjainak. A Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ KB egyik nagydíja és a kétezer forintos jutalom Kecs­kemétre került. Szép sikereket értek el a kecskeméti és bajai lányok, a sok első díj az intéze­tek kiváló szakmai felkészítő munkáját bizonyítja. Jó lenne a következő találkozókon is így sze­repelni ! □ □ □ A záróünnepség után búcsút vesznek egymástól a hallgatók csoportjai. Kellemes, eredményes, emlékezetes volt a találkozó, még akkor is, ha az időjárás mostoha volt Hozzánk. Dr. Erdei Mihály tanszékvezető főiskolai docens az autóbuszhoz kíséri a külföldi vendégeket, akik a Szovjetunió, n Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK és Jugo­szlávia pedagógusképző Intézmé­nyeinek képviseletében vettek részt a találkozón. Dr. Jozef Mrozskiexvicz, a kielcei pedagó­giai főiskola docense a beszélge­tő partnerünk. Mrozskiewicz ta­nár úr már nem először jár ha­zánkban. Elismeréssel szól a ta­lálkozóról, a szives fogadtatásról. Délután kettőkor az utolsó autóbusz is elhagyja Szombat­helyet. autómmal egymás után előzöm meg a kocsikat a Kém felé kanyargó úton. Utolérem az óvónőképző Ikaruszát, intege­tünk: jó utat, viszontlátásra Kecskeméten! Kontra György ták az ég magasát. De nagy volt a sötétség. Az emberek, állatok a sötétben alig ismerték egy­mást. S ekkor a csillagok össze­fogtak, hogy apró fényeikkel „nagy fényességet varázsolja­nak." / Ezer csillag közös fészke: így született meg a kerek nap, az ég csodája, s vette kezdetét a világosság első ünnepélye. Röviden felsorolva néhány új könyvet (Kipling: Hogyan lett a sünteknős?; Miler—Hercikova: A kiváncsi kiskutya; Varga Kata­lin: Gőgös Gúnár Gedeon; Milne: Hatévesek lettünk; Mackó anyó dajkát keres, külföldi népmesék) — hadd szóljak befejezésképpen egy igen fontosnak tartott, ki­tűnő ifjúsági könyvről, a képes gyermeklexikonról. Címe: „Ab­lak—zsiráf." írta és összeállítot­ta: Mérei Ferenc és V. Binét Agnes. A nagyszerű könyv a legfontosabb szavakat, kifejezé­seket magyarázza meg végtele­nül egyszerűen a gyerekeknek, s a legtöbb magyarázat mellé kép is járul. Nézzünk meg egy szót! „Mese: a mesében nincs lehetet­len: a mesebeli állatok be­szélnek, a szőnyegen repülni le­het, a tündér a pálcájával báli ruhát varázsol Hamupipőkének, a rettenetes szörnyeteg délceg királyfivá változik." - S a képe­ken: gonosz boszorkány, ördög stb. Az érdeklődő kisgyerek el­igazodhat a világ dolgaiban e kötetet forgatva ablaktól zsi- ráfig, a menetrendtől a sivatagig. (Móra Ferenc Könyvkiadó.) Szekér Endre 0 Bozsó János: Fűrészelő. 0 Pálfy Gusztáv: Kékszakállú. 0 Diószegi Balázs: Ház. bemutatására: lehetőséget arra, hogy még közelebbi kapcsolatba kerülhessek az ott élő művészetet kedvelő emberekkel. — Mi a véleménye a halasi Sziládv Galériáról? — kérdeztük. — Ez valósággal vesszőparipám. Tehát mondanom sem kell, hogy örömmel tölt el a létezése. Min­dennel. ami rajtam múlik, segí­tem a megerősödését. — Lesz-e kiállítása mostaná­ban? — Igen; Fülöpszálláson. — A szakmaközi bizottság kl'ibkönvtárában kapott műter­met. Jelent ez valamiféle válto­zást. alkotó tevékenységében? — Újabb munkáimat így rend­szeresen láthatja a klub termeibe látogató közönség. Megjegyzései­ket, elismerő vagy bíráló szavai­kat mindig szívesen fogadom. Je. lenleg harminc képem függ a fa­lakon. Bozsó János A ..tanyavilág szerelmese” leg­utóbb Oroszlányban állította ki műveit. Jól mutatja a tárlat si­kerét, hogy négyezren tekintet­ték meg a festményeket. A fél­egyházi bemutatkozásának is szé­les körű visszhangja volt. Az el­múlt évekhez hasonlóan mosta­nában 1 is gyakran 'meghívják a művészt, hogy kiállításon mutas­sa be képeit. Legutóbb például Hajdúszoboszlóra és Hódmezővá­sárhelyre kapott meghívást. — Milyen témák foglalkoztat­ják leginkább? — Tőlem megszokhatták már igazán: a táj. A mi vidékünk, ez a lombos, fás. tág banyai világ ezerarcú. Soha nem lehet betelni vele. Ezért festem, rajzolom, újra folyamatos alkotáshoz hely és idő szükséges. Mivel mindkettőből igen kevés van. grafikák készí­téséhez kezdtem. Azért is, mert ez a műfai nem kötődik feltétle­nül műteremhez és nappali vi­lágításhoz. — Cinkmetszeteket is készít. — Ebben találtam meg legújab. ban azt az eljárásmódot, ami sze­rencsésen illik közlendőimhez és kifejezőkészségemhez. Néhány önálló lapom elkészült. Egy gra­fikai bemutató anyagát szeretném ebben az évben kiteljesíteni, amely a versek parafrázisaként született művekkel együtt talán bizonyíthatná azt is. hogy az al­kotói nehézségeken „ki lehet fogni”. — Olaszországba készül. Mi­lyen érzéssel utazik a (Kűvészer tek „birodalmába” ? — - Egy hónapot tölthetek egy firenzei művésztelepen. Az olasz mesterek, mindig is izgattak; el­gondolható, • hogyan fogadtam a meghívást. Nem szeretek utazni, de most szíves-örömest mozdulok ki innen Kecskemétről, a Széche. nyivárosból. ahol lakom. Pálfy Gusztáv Budapesten és Kecskeméten volt kiállítása. Elkészítette Petőfi Sándor és Erdei Ferenc portré­ját. Most már végleg letelepedett a megyeszékhelyen. Hozzájárult ehhez az is, hogy szép, modem, minden igényt kielégítő műtermet kapott az év elején. Alkotói tevé­kenységét ezentúl igazán zavarta­lanul folytathatja. Beszélgeté­sünkkor. a műtermében arról győződtünk meg. hogy szilárd el­tökéltség van benne ahhoz, hogy akik bíznak tehetségében, ne csa. latikozzanak. — Megfogalmazná egy-két mondatban művészi törekvéseit? — Az ember érdekel. Az izgat. Az ember és a természet kapcso­lata egyfelől, az ember és a tár­sadalom kapcsolata másfelől. — Itt körülnézve, az az érzése az embernek, hogy sok a vázlat­szerű munkája. Miért van ez így? — Igen. mintegy ötven félig kész munkám van. Legalább egy esztendő kellene rá. hogy vala- menyit véglegesen befejezzem. Hogy miért ilyen sok? Talán azért, mert mindig az újabb és újabb problémák, témák foglal­koztattak. Most megváltozott kö­rülményeim is segítségemre lesz­nek abban, hogy sorra befejez­zem az elkezdett műveket. S természetesen, újakra is gondo­lok ... Varga Mihály Bács-Kiskun megye képzőművészeti élete változatos, ele­ven, sokféle élménnyel szolgál azoknak, akik szeretik a szép festményeket, szobrokat. Évente — a városokban és közsé­gekben egyaránt — egyéni és csoportos tárlatokon ismer­kedhet a közönség alkotóink legújabb műveivel. A napok­ban felkerestünk néhány művészt, és megkérdeztük: mivel foglalkoznak jelenleg, milyen alkotási probléma foglalkoz­tatja őket, s lesz-e — s ha igen, hol és mikor — ki­állításuk? Diószegi Balázs A Kiskunhalason élő művész­nek valóságos tábora van már szűkebb hazájában, tisztelőinek száma egyre növekszik. — A Kiskunság sokféle arca érdekel — mondta —. a nehezen megközelíthető, a nagyon izgal­mas. a mindenféle titkokat rejte­gető. Örülök, hogé szülőhelye­men. Kunszentmiklóson külön termet adnak műveim állandó és újra, örökké, kifogyhatatlanul. Járom a környéket; a dűlők, a friss szántások, a sokszínű ég fog. va tartanak, gyönyörű izgalomba hoznak . — Hol dolgozik szívesebben, a szabadban, vagy a műteremben? — Festeni annyit tesz nálam — de úgy gondolom, másnál is —, mint engedelmeskedni egy belső „parancsnak”. Ha ez a belső hang megszólal, fogom a vásznat, az ecsetet. Egyik helyen a friss élmény az erősebb, másik helyen a régi benyomásokat, emlékeket, élményeket zavartalanabb körül­mények között viheti az ember vászonra. Nem tudok hát különb­séget tenni. Goór Imre Tavaly Csepelen és Szekszárdon mutatkozott be alkotásaival, s egyik kecskeméti üzemben is a nézők elé vitte képeit. Mi történt azóta? — Akarva-akaratlan hosszabb szünetet tartok a festészetben. A OLVASÓNAPLÓ Könyvek között 0 Goór Imre: Sziklás part (cinkmetszet).

Next

/
Oldalképek
Tartalom