Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-08 / 105. szám
191«. május 8. • PETŐFI NÉPE • S Az anyanyelvi nevelés és oktatás korszerűsítése Társadalmunk fejlődésének jelenlegi és a jövőben várható, egyre gyorsuló üteme megikivánja az anyanyelvi műveltség fejlesztését, mivel az anyanyelvi kulturáltság szerves része az általános műveltségnek. A nyelv a társas tevékenység valamennyi formájának kísérője; a legáltalánosabb közlési rendszer. A társadalmi és emberi kapcsolatok demokratizálásában fontos szerepe van a nyelvi műveltségnek, de — föltehetően — még nagyobb jelentősége lesz a következő évtizedekben. Az iskolai anyanyelvi képzés hovatovább nem tudja teljesíteni a megnövekedett feladatokat, ezért szükségessé vált a nyelvi nevelés és oktatás korszerűsítése. A párt oktatáspolitikai határozata alapján megalakult a Magyar Tudományos Akadémia és Művelődésügyi Minisztérium Anyanyelvi Oktatási Munkabizottsága, amely kidolgozza az anyanyelv tanításának korszerű irányelveit, tematikáját, tan terveit és módszereit iskolarendszerünk egészére, az óvodától az érettségiig. A tantervalapozó munkálatok elkezdődtek, a bizottság körvonalazta az anyanyelvi nevelés folyamatosságát biztosító elveket, az életkoronként, illetve intézmény- típusonként egymásra épülő tematikát a feladat- és követelményrendszert azzal a feltetéle- zéssel, hogy a felnövekvő nemzedék nagy többsége hároméves korától 18 éves koráig intézményes nevelésben és oktatásban részesül. Á bizottság megvitatta az óvodának, mint oktatási intézmény- rendszerünk legelső lépcsőjének alapozó szerepét a nyelvi nevelés folyamatában. Az óvodai nevelésben fokozott gondot kell fordítani a megkésett beszédfejlődésű gyermekek hátrányának kiegyenlítésére. Ugyanis a megkésett beszédfejlődés egyik jelzője az iskolára való alkalmatlanságnak, és egyik forrása a hátrányos - helyzet kialakulásának. A beszéd csak olyan közegben fejlődik megnyugtatóan amely ösztönzőleg hat a gyermekre. A.család nyelvi műveltségének színvonala meghatározza a gyermek beszédfejlődését, s ez a hatás tartós, maradandó, mert az anyanyelv erőteljes érzelmi közösségben alakul ki. Ezért a jövőben még szorosabbá kell tenni a család és az óvoda együttműködését, hogy kölcsönösen segíthessék a gyermek beszédének fejlődését. Az óvónőképző intézetekben bevezetésre kerül a beszédhibák javítását szolgáló logopédiai képzés, hogy az óvónők megelőzhessék a beszédhibák kialakulását, illetve javítani tudják a kóros beszédhibákat. A közéleti tevékenység általánossá válásával, a nyilvános szereplési alkalmak gyarapodásával a nyelvhasználat két hagyományos formája, a szóbeliség és az írásbeliség közül az élőszó a kommunikáció elsőrendű eszközévé lépett elő. Ezért a beszédműveltJ ség alapvető elemeinek elsajátíttatása várhatóan fontos követelménye lesz az iskolai anyanyelvi oktatásnak. Dr. Losoncz Mihályné Tartani a tempót A szimfonikus zenekar próbáján „Kemény Hődre vezetésével ismét színvonalas műsorral szerepeltek. Már önmagában az, hogy egy zenekar ilyen nagyszabású és tartalmában sokrétű mű megszólaltatására vállalkozik, dicséretes dolog.” (Részlet egy kritikából) „Hogy fagyjon meg a levegő" A termet betölti a vonós, ütő, s fúvós hangszereik hangja. Ülök a hátsó sorban. Nézem, hallgatom a próbát. Megszámolom; harminchatan muzsikainak. A negyventagú zenekar csaknem valamennyi muzsikusa jelen van. (Legfeljebb betegség, esklüvő, vagy más nyomós óik miatt marad távol bárki.) A terem hűvös; ám a karmester — Kemény Endre — mit sem törődik ezzel; székre dobja a zakóját, kigombolt ingbén vezényli kis „hadseregét”. Szemüvegén meg-anegcstllan a villanyfény. Prokofjev 1. zongoraversenyét gyakorolják. Lassan, méltóság- teljesen hömpölyög a hangáradat. Majd egyszerre zilált, szaggatott lesz, fájdalmasan felzokogó. Később ritmikusan pattogó, játékosrvidám. Azután erőteljes, 'indulószerű, határozott. „Ram-pa-pa-pam-pam!” A karmester egyetlen intésére minden hangszer elhallgat; — Tartsuk meg a nyolcadok szögletességét! Vigyázzunk a végéről számított második taktusra! Elölről kezdik; majd újra ismétlik. Hol ez, hol az nem jó. Valaki „bemegy a tempóba”; a megjelölt akkordok nem maradnak kívül a „függönyzenének”; hiba van a staccatóvai; a prím ném pianissimo hangzik — és így, tovább. Olykor tréfásan szellemes a karmester: „Nos, átestünk ezen a részen, mint egy ragályos betegségen!” Vagy: „Vigyázzunk, mert elkezd úszni az egész abban a szép, barna lében, amit jó lenne elkerüni.” Máskor így biztatja a vonósokat az átélésre: „Úgy, hogy fagyjon meg a levegő.” És így: „A brácsa menjen le, egészen a nirvánába!” Valamit kezdek megérteni a próbán: a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar felfelé ívelésének a „titkát”. A karmester imponáló egyéniségével, fellépésének egyszerű, s mégis tekintélyt parancsoló határozottságával, tekintetének, mozdulatainak szuggesztív erejével magyarázható bizonyára. — íme — gondolom — lehet halk szóval is engedelmességre szorítani másakat. Próba közben látom a karmesteren, hogy mi tetszik, s mivel nincs megelégedve. Aszerint változik az arca, tekintete. Jókora túlzással azt gondolom: ha nem is hallanám a zenekant, csak őt nézném, aki karjával, ujjaival, pattanásig feszülő idegeivel vezényel, akkor is „hallanám” — elképzelném — a muzsikát. Persze, ez csak játék. „Szoboralkotás“—közösen Míg Prokofjev szimfóniája előttem válik élővé, újrafogalmazott alkotássá, elgondolom: lám, olyan ez most, mintha a szemem láttára közösen csinálnának szobrot. Mintha harminchat ember keze simítaná, gyúrná, vésné, faragná formálná az anyagot, hogy élővé legyen a mű azok számára, akiknek a kottalapok semmit nem mondanak. Kik ezek a .szoborfaragók”? Akik hétről hétre, évről évre nem sajnálják a fáradságot, s jönnek, próbálnak, koncerteznék, terjesztik a szépet, adják tovább másoknak, sokaknak? (De igazán sokaknak? Budapesten, külföldön, más megyében, s más városban: igen. Ám Kecskeméten — sajnos — nem. ftodály városában nem akad elegendő létszámú érdeklődő... Érdemes ezen elgondolkozni. A város zeneértő közönsége nem becsüli le saját értékeit?) A zenekar — érthetően — elsősorban a színház muzsikusaira s a két zeneiskola tanáraira támaszkodik. A tehetséges növendékek és a lelkes amatőrök jól egészítik ki az összetételt. Erős, „ütőképes” zenekarrá lették az évek alatt. — Mióta is? — kérdezem a • Balról: Az alapító karmester — hegedűvel. • Az alsó képen: A legfiatalabb muzsikos. szünetben NemesSzeghy Lajost, az alapító karmestert. O ma is — sokszor betegen, fáradtan — ott muzsikál a vonósok között. — Legalább másfél évtizedes fel-fellángoló, s újra alábbhagyó kísérletezés után végre — talán öt-hat évvel ezelőtt — kezdtünk igazán megerősödni. Kemény Endre karmasitemek rendkívül nagy szerepe van ebben. Örülök, hogy barátomnak mondhatom őt. Bodacz Erzsébet a zenekar legfiatalabb tagja; huszonéves, adminisztrátor az egyik kecskeméti gyárban. Hat éve hegedül rendszeresen. Naponta két órát gyakorol. Ezt mondja: — Örülök, hogy tagja lehetek a zenekarnak. Ahogy körülnézek, látom: ismert, népszerű karnagyok is játszanak itt. Sípos Károly, Zsiga László például. És zenepedagógusok: Róbert Gábor, Lukács Jánosné. ök gyakran szólisták is, ugyanúgy, mint Héj j as Pál (cselló), Mérész Ignác (brácsa)! vagy Palotás József (hegedű). Kecskeméthez kötődve Míg élvezem a próbát, eszembe jut: azt hallottam a tanácsnál, hogy a karmester —> örvendetesen — egyre jobban e városhoz kötődik. Ma már ez a főállása; lakása van itt, s egyre több barátja. Ismeri a megye- székhely kulturális gondjait, terveit, és igyekszik igazodni hozzájuk. A negyvenkilenc éves Kemény Endre 1949-ben dirigált először. A Magyar Állami Hangverseny Zenekar élén bizonyíthatta tehetségét. Később — ma is az — kamarazenekari tanár is lett. Negyedszázada az ország legnagyobb szimfonikus zenekarainak vendégdirigense. Hanglemezeit, rádiófelvételeit gyakran hallhatják a zenerajongók. Beszélgetésünkkor ezt mondta: — Szívügyem a mai magyar szerzők műveinek vezénylése; eddig tizennégy ősbemutató fűződik a nevemhez. Az Állami Hangverseny Zenekar hegedűse, huszonöt év óta, ez is sokoldalúságát mutatja. Olyan híres-neves karmesterek keze alatt játszott, mint Otto Klemperer vagy Erich Kleiber. Saját bevallása szerint sokat köszönhet Ferencsik Jánosnak, akinek karmesteri munkája döntő befolyással volt művészi elképzeléseire. A zenekart megalakulása óla eléggé hányatott életre kénysze- ritette sorsa. Hol ide, hol oda „dobálták” őket. Ma sem próbálhatnak zavartalan körülmények között. Nincs kottatáruk. Hol a fűtéssel, hol a világítással van baj. A koncertekre nehéz körülmények között készülnek. Csoda, hogy 'nem szegte kedvüket a régóta tartó kedvezőtlen állapot. Bíznák benne, hogy az új művelődési köpont az ő gondjaikon is segít. • Kemény Endre karmester — munka közben. (Tóth Sándor felvételek) A város — és a megye — anyagi támogatása, s erkölcsi megbecsülése ugyanakkor eddig is számottevő volt. Régi vágyuk teljesült azzal, hogy a félfüggetlenített zenekarok sorába léptek. Ez azt jelenti, hogy valameny- nyien — egyelőre szerény — fizetést kapnak. Eddig megtett művészi útjukat országosan példaként emlegetik. Szereplések, tervek A megyeszékhelyen évente nyolc—tíz koncertet adnak. Szerepeltek — többször is — Baján, Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Kalocsán, Dunapatajon és másutt. A Pest megyei Vác, Aszód és Érd közönsége tapsolt nekik. Csehszlovákiai, jugoszláviai színpadokon élvezhették a zenebarátok muzsikájukat. Klasszikus, romantikus művet épp úgy közönség elé vittek eddig, mint a mai modem muzsikát. Egyik kiemelkedő „fegyvertényük” Kadosa Pál szerzői estje volt. a zeneszerző jelenlétében. A Kossuth-díjas művész lelkesen s elismeréssel nyilatkozott teljesítményükről. Legutóbb a kecskeméti' zenekedvelő emberek tapsolhattak nekik a színházban. Ábrahám Mariann zongoraművész közreműködésével többek között Prokofjev I. Szimfóniáját adták elő. A karmestert a terveikről kérdezem, s ő tömören így válaszol: — Továbbra is rendszeresen közönség elé visszük az általunk értékesnek tartott zenekari műveket. Tovább növeljük a művészi színvonalat. Mindenképpen az igényes zeneértő közönség kedvében akarunk járni. Hangversenyeink számát nem csökkentjük; sőt, ha lehet, inkább szaporítjuk. S végül a merészebb és távolibb tervünk: igyekszünk elérni, hogy a függetlenített vidéki zenekarok sorába lépjünk. Varga Mihály Kérdések a nézőtérről Kiskunfélegyházán rendezték meg a Bács-Kis- kun megyei diákszínpadok idei minősítő versenyét. A meghívón ugyan a „megyei bemutató” elnevezés szerénykedett, s csak a figyelmesebb érdeklődő gyanakodhatott valamiféle versenyre, mert a szövegben szerepelt a következő sor is: „ ... a kiskőrösi művelődési központ irodalmi színpada (versenyen kívül)”. Az április 28-i bemutató tehát verseny volt. Megyei verseny. Ha egy ilyen jegyzetben helye lenne a csipkelődésnek, írhatnám, hogy a verseny megyei jellegét mi sem mutatja jobban, mint hogy a versenyző csoportok közül a hatodik a jánoshalmi gimnazisták irodalmi színpada volt. Igaz. hogy a 'többi öt színpad Kecskemétről érkezett, de a jánoshalmiak „megyésítették” a vetélkedést. Első kérdés: érdemes-e kecskeméti színjátszók számára Kiskunfélegyházán rendezni bemutatót? A verseny mindenesetre lezajlott. Volt egy kiemelkedő produkció (Piarista Gimnázium) és még öt szám. A közönség sok verset hallgatott meg, sajnos, egyharmadát nem értette. A halk beszéd miatt. Sok volt a céltalan mozgás a színpadon, fogyatékos volt a technikai felkészültség. A zsűri — talán a kedvcsinálás céljóból — a hat csoport közül ötöt díjazott (kiváló minősítés, illetve dicséret). Egy irodalmi színpadot elmarasztalt, elvégre utolsónak is kell lennie valakinek... Vagyis díjakkal, dicséretekkel halmoztak el egy nem túlságosan magas színvonalú versenyt. Végül: miért megyei, ami kecskeméti, és miért verseny a díjkiosztás? — kontra — Az előzetes tervek szerint nyolc irodalmi színpad vett volna részt a minősítő versenyen. Végezzünk csak egy röpke számítást: Kiskunfélegyházán van egy ipari szakmunkás- képző intézet, két gimnázium és egy szakközépiskola. Kalocsán egy gimnázium, egy szakközépiskola, két szakmunkásképző intézet. Baján két felsőfokú iskola — s talán megbocsát az olvasó, hogy nem számolom végig Bács-Kis- kun megye közép- és felsőfokú iskoláit. Harminc intézmény minden bizonynyal számításba jönne. Vagyis legalább harminc diákszínpad. színjátszó csoport, irodalmi színpad ... Hol maradtak? Közülük mindössze nyolc kívánt részt venni a versenyen. Kettő pedig le is mondott a szereplésről.'.. Második kérdés: mi történt Bács-Kiskun megye diákszínjátszó mozgalmával? (28.) 1948 vége felé a banda néhány tagja Giuliano beleegyezésével kivándorolt. A vezér pénzt is adott nekik, segített megszervezni az átkelést egy halászhajón Castellammare del Gollóból Tunéziába. Mannino, Terranova, Rosario Candela és Palma Abbate az idegenlégióba akart belépni. Oj zászlót kerestek. 34. Giuliano is azon tűnődött, hogy utánuk megy. Féltette azonban a családját, féltette azokat a fiúkat, akiket ő kényszerített a tömegmészárlásba. Barátja, Geloso sürgette: írjon egy emlékiratot az ártatlan fiúk védelmében, és Giuliano neki is látott. Pisciottá és Passatempo azt tanácsolta, hogy emlékiratában adja közre megbízói nevét, legalább a fejesekét; Geloso azonban lebeszélte: „Ha jót akarsz a fiúknak, akkor azt kell vallanod, hogy nem voltak megbízók” — mondta. Giuliano megírta, aztán széttépte, aztán újra megírta. Verdiani rendőrkapitány nehéz feladatot kapott: le kell zárnia az egész banditizmussoroza- tot, éspedig botrányok nélkül, anélkül, hogy alkalmat adna a bűnözőknek, hogy besározzák a közéletet, szégyent hozzanak a társadalomra; ugyanis a vádlottak padjára ültethették volna Szicília jó néhány politikusát, jó pár szövetséges ügynököt, akik politikai terrort hurcoltak az országba a banditizmus révén. Ez a kényes feladat jutott a rendőrkapitánynak. Azt tudta, hogy Giuliano megírta az első emlékiratot, sejtette, hogy többet is írt, és azzal is tisztában volt, hogy Gulianónak segítenie „kell” azokat a fiúkat, akiket § vitt bele a portellai lövöldözésbe s akik most börtönben ülnek a tömegmészárlás vádjával. Ha ugyanis nem segít rajtuk, akkor elveszti Montelepre rokonszen- vét, baráti érzését, szolidaritását; a fiúk bebörtönzése után már úgyis gyűlölködés vette körül házát, az anyák elátkozták az ő anyját. A maffiások is azt kívánták, hogy. mossa le róluk a cinkosság vádját. És a monrealei maffiások ezért hízelegtek neki, ezért hozták-vittók a lányoknak írt leveleit, ezért ajánlották fel lakásukat a találkái számára. Rá akarták venni, hogy írjon alá egy hamis emlékiratot, amelyet egy palermói ügyvéd szerkesztett Amikor pénzre volt szüksége, rendelkezésére bocsátották újra virágzásnak indult szervezetüket, hogy lebonyolíthassa rablásait zsarolásait. Annyira buzgólkod- tak, hogy amikor egyszer megtudták Trapaniban ú jsületű banditák Giuliano nevében elraboltak egy dúsgazdag gyárost, akkor nyomban elkobozták az élő zsákmányt és mint egy ajándékot nyújtották át Giulianónak. Tárgyalni is ők tárgyaltak, és a váltságdíjat is ők szerezték meg. Aztán feleztek Giulianóval: a két újsütetű banditát pedig mint veszélyes tanúkat, akik szervezetlenül, főnök nélkül dolgoztak, pár héttel később megölték. 1949 nyarán Mannino és Candela hazatért Tunéziából. Nem vették be őket az idegenlégióba. Csak Palma Abbatét .sorozták be és vitték nyomban az indokínai háborúba. Terranova és csapatának néhány tagja brigantiéletet kezdett Tunéziában is, pár hónap múlva az Interpol le is tartóztatta és egy palermói börtönbe szállította őket, Mannino föl akarta venni újra a kapcsolatot Giulianóval ezért a monrealei maffiásokhoz kellett fordulnia. Ám Giulianót igen nehezen lehetett utolérni, a maffiások féltékenyen őrizték, bár közben tárgyaltak a rendőrséggel, mert azt forgatták a fejükben, hogy az egész bandát véglegesen fölszámolják. Persze, mert amíg Giuliano, Pisciottá, Passatempo, Badalamenti meg a többiek ugrásra kész farkasként járják a vidéket, addig a maffiások élete is hajszálon függ. Pár héttel azután, hogy Castellam- maréban partra szállt, Manninó- nak sikerült találkoznia Campo- realéban Pisciottával, de a csapatkapitány se volt ekkor közvetlen kapcsolatban Giulianóval. Hetekig, hónapokig kellett várnia amíg találkozhatott a vezérrel. Giuseppe Cucinella, bandája zömével — melynek erőssége a gyilkolásban tanúsított kegyetlenség és határozottság volt — Alca- mo környékét tartotta rettegésben. A kereszténydemokrata párt alcamói titkárának. Leonardo Rendának például az volt a „bűne", hogy csendőrségi állomáshelyet nyittatott a Roano- és a Roanello-birtokon Cucinella bandájának bázishelyén, ezért 1949. július 8-án meggyilkolták. Üjabb letartóztatási hullám következett: Giuliano anyját is elfogták újra a csendőrök. És Giuliano meg volt győződve, hogy a csendőrök még nagyobb ellenségei, mint a rendőrség, ezért rájuk fenekedett a legjobban. A banditizmus’ elleni harcban csakugyan sokszor folyt torzsalkodás, vetélkedés a különböző rendőri testületek közt és kibékíthetetlen nézeteltérés volt a különböző tisztviselők és funkfcionáriusok közt (Folytatjuk.)
