Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
VI í V K LÖDES'IRODALOM • M ÜV ESZE T • IR O D A L O M • MŰVÉSZ E I Könyvek a kastélyban Csönd. Mintha légvonalbeli határ zárná ki — a kerítésen, kovácsoltvas bejáraton túlra — az autók, motorok zaját, a városi utca hanghullámait. A kertben örökzöld oszlopok, bukszus cserjék, fenyők szűrik meg a zajt és a port. Az ágyások között a portásnő hajlong, aki mindjárt kaput nyit. Bent boltíves, súlyos, tömör falak. Kiugrásra készen az érseki Mercédes lapul meg a kapualjban. Az emeleti folyosó festményeiről töprengő arcok, szemlélik az előttük elhaladót, a fejükön kis kerek sapka. A mellüket díszítő kitüntetések, érdemrendek eredetijét — a múlandó világi hivság jeleit — asztalfiókok őrzik valamelyik szobában. Valamennyi elhunyt érsek felajánlotta viszont gazdag magánkönyvtárát, amiből a nagyság szerinti sorrendben — a debreceni, a pannonhalmi, sárospataki és esztergomi mellett — az ország ötödik egyházi gyűjteménye alakult ki Kalocsán, az érseki palotában. Koronázási ékszerek Budapesten, a Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán bőven találkozhat az érdeklődő kalocsai emlékekkel. A XII. századból - származik például egy kehely, patena és pász- torbotvég másolata, amelyekre egy érseki sírban bukkantak rá. Az eredeti tárgyakat Kalocsán őrzik. Akárcsak a fővárosban, itt is körül lehet járni gyönyörködve és fájdalmasan sóhajtozva — bár ha visszakerülne az USA- ból az eredeti — a magyar királyi korona, jogar és az országalma másolatait. Ezek a példányok a legrégibb, az első másolat jogával büszkélkedhetnek, amelyek az ország egykori legfőbb birtokosa hatalmi jelvényeiről készültek. A réz-, üveg- és futtatott arany felület nagyon szép kidolgozást, pontos rajzolatot mutat, állítólag még a szemöldök íve. állása is tökéletesen megegyezik az eredetivel a koronát díszítő zománcképeken. A koronázási ékszerek és a régi pénzek gyűjteményénél természetesen izgalmasabb maga a könyvtár. Prédikációk és relativitás Az első gyűjtemény elkallódott a mohácsi vész után, a tör rök hódoltság idején. A hagyományt kialakító nagy vásárlók között, tartják számon a kezdet kezdetétől a humanista Handó Györgyöt, Várady Pétert és Ge- réb Lászlót, aki főleg drága kötésű, különleges kódexeket szerzett be. Nem kevesebb, mint 400 —500 kézzel irt kötetnek, illetve ősnyomtatványnak veszett végül is nyoma, ami körülbelül egyötödét tette ki Mátyás király külhonban is számon tartott, legendás könyvtárának. Ezek közül egy-egy kódexet most is Bécsben, illetve Budapesten őriznek, két ősnyomtatvány pedig a század elején visszakerült a kiindulási helyére. Amikor — az 1700-as évek elején — felépült a híres székes- egyház, az alakulgató új gyűjteményt a kanonoki sekrestye feletti teremben helyezték el. Majd az alapítóként számon tartott Patachich Ádám elkészítette a kastély keleti szárnyát, ahol 1784. június 18-tól végleges otthonra talált 18 998 kötet. Az eltelt csaknem két évszázad alatt hatszorosára gyarapodott az állomány. amely 13 teremben borítja a falakat — összesen négy kilométer hosszú polcrendszerben. Az itt őrzött kiadványok zömében magyar, német és latin nyelven íródtak. Ám a jelentős keleti és nyugati nyelvek mellett akad itt Ceylon szigetéről való kézirat, összefűzött pálmalevelekre róva és eszkimó Biblia is. A legrégibb könyv a XI. századból való, és Szent Fulgentius prédikációt tartalmazza. A legújabb pedig egy Gondolat-kiadvány: a kvantummechanika egyik megalapítója, a relativitáselmélettel is foglalkozó No- bel-díjas fizikus, Max Born válogatott tanulmányait kínálja olvasásra. A fejlesztés nem maradt abba. Az érsekség évente 14 ezer forintot juttat az újdonságok beszerzésére, ami bizony így elég keveset mutat az összehasonlítások tükrében: körülbelül egy közepes község könyvtári befektetésének felel meg. Űt a barokk teremig Bármelyik város olvasótermének beillene az itteni — azzal az eltéréssel, hogy nem különül el a katalógus-részleg. Kékesi János főkönyvtáros az egyik, még 1870-ben készült, müncheni módszer szerinti katalógus doboza fölé hajol) szálkás írású följegyzések közül keresi ki a szükséges cédulát. Aztán tovább lép az új név- és szakmutatók szerint rendezett kartonlapokhoz. Tizenkét éve folyamatban van a könyvtár teljes átrendezése. A munkát nyolc esztendeje egyedül végzi Kékesi János, és még bőven van rá tennivaló. 'Eddig több mint 80 ezer kötetet „mozgatott meg”, helyezett áttekinthető sorrendbe, s vezette fel az ismertetőjeleket az eligazító katalóguscédulákra. Külön-külön csoportosítja a kéziratokat, az ősnyomtatványokat, a bibliákat, kódexeket. Csupán Kalocsára vonatkozó adatokat eddig -több mint 500 kiadványban talált. — Az átrendezés során sok érdekes dologra bukkantunk, amelyeknek létezéséről fogalmunk sem volt — meséli. — Régen ugyanis egy író több művét is egybekötötték a kiadók vagy a tulajdonosok. A gyűjtemény rendelkezésére áll a kutatóknak, több tanulmányhoz, doktori disszertációhoz gyűjtötték itt össze az anyagot. Van egy könyvünk például, amely Bulgária történetét dolgozza fel, s ennek egyetlen fennmaradt példányát mi őrizzük. A magyarázata az. hogy a helyi piarista nyomdában látott napvilágpt. Evekkel ezelőtt Szófiából érkezett be ide a Bolgár Tudományos Akadémia egyik munkatársa, hogy kijegyzetelje. Jó viszony alakult ki a kalocsai járási könyvtárral is. kölcsön adjuk egymásnak a szükséges műveket. Szívesen kalauzolom végig a bejelentkező látogatókat, akár csoportosan, vagy egyénileg érkeznek. Az utóbbi években megnőtt a forgalom, tavaly például. 10 ezren néztek körül itt, magyarok és külföldiek egyaránt. A főkönyvtáros elindul a rak- társzerűen zsúfolt szobákon és folyosókon keresztül. Az útja tehertől roskadozó polcok között, falépcsőkön át vezet a palota keleti szárnyának igazi kincsestárába. az úgynevezett barokk terembe. Az egyik íróasztalon nyitott Biblia fekszik, a címlapon Luther Márton kézírása. Odább a Hitelt ajánlja a szerző, Széchenyi István dedikációja. „a legőszintébb tisztelet és a hazafiúi érzés jeléül”. Két polc között A kalocsai érseki könyvtár nem tartozik a legnagyobbak közé. Sok értékes és ritka könyv teszi igazán gazdaggá. Egyáltalán nem rideg, a kötetek elérhető távolságban vannak, ami szinte arra biztatja az embert, hogy kézbe vegye őket. A barokk teremben, ahol — Homérosziéi Newtonig — tizenkét klasszikus- , szerző fára festett arcképé- néz valahová á -távolba — az ablaküvegen át gesztikuláló diákok tűnnek fel, most lépnek ki a szemben levő iskola kapuján. Csönd van. A könyvekbe bezártan dörgedelmes hitviták csatáznak, gondolatok mérkőznek egymással, művészi szépségek nyugszanak. Hogy meg lehessen érteni, miről is vitáznak odakint a fiatalok, ki kell tárni az egyik ablakot, a kötetek alatt meghajtó két polc között. Halász Ferenc • Az egykori királyi hatalom jelképei — művészi másolatban. 0 Az átrendezés közben tanulmányozásra is jut Idő. (Pásztor Zoltán felvételei). VARGA MIHÁLY Anyámnak Emlékszel? De régen is volt! A dűlőúton szaladtál velem, amikor jöttek furcsa fellegek, s az ég elsötétült, remegett a föld; s szivem, és a gondolat olyan magasra szárnyalt, hogy elérni azt alig lehet... Emlékszel? Azt mondtam egyre, hogy „én megyek, megyek messzire" — s mentem is... mentem sokáig, hosszú, hosszú úton egyre, míg végül' odaértem, ahol az öröm megpihent. Látod, Anyám, te csomagoltál útravalót, pogácsát, sültet énnekem, — szived beleadtad —, s én csak mentem, mentem egyre, kerestem mindig szép napot, — jó utat — magamnak, s olyan órákat, amikor a múlt csak mint régi, fura álom van jelen, s nem bánt sohasem... Emlékszel, Anyám, Veled voltam mindig, mindig, de — hói vagy, hol? • Bodri Ferenc: Anyánk. URBÁN GYULA Forgatókönyv SZERELMEM! Véget nem érő NEM-ek sorozatai a betolakodókra. SZERELMEM! Körömmel vájt csapda a nyelvünket nem ismerőknek. SZERELMEM! Barlangreiidszerekben, gyökerek indulatával a saját földünkön. SZERELMEM! Fejem a mocsárban gőzölgő pálmalevéíen. Csak egyetlen kéz szabadíthat ki Innen. Pablo Casals: Megnyílik a világ Részlet a világhírű csellista Öröm és bánat című emlékirataiból Gordonkázni először tizenegy éves koromban hallottam. Ekkor kezdődött el hosszú és olyannyira szeretett baráti kapcsolatom a csellóval! Zongoristából, hegedűsből. és csellistából álló trió hangversenyezett Vendrellben és apám elvitt, a koncertre. A katolikus központ kis termében tartották helvbéliek. halászok, parasztok előtt. akik. mint az ilyen alkalommal általában, ünneplőbe öltöztek. A csellista Josep Garcia volt. a barcelonai városi ze- zeiskola tanára, szép magas hóm. lokú. kunkorodó baj szú ember, szinte illett az alakja a hangszeréhez. Ahogy megláttam a gordonkát, megigézve bámultam rá — még sosem láttam csellót. Már az első hangok lenyűgözően hatottak rám. úgy éreztem, még a lélegzetem is eláll. Volt valami gyöngéd, szép és emberi — igen, nagyon emberi — ebben a hangban. Ilyen gyönyörűt még sohasem hallottam. Ragyogtam a boldogságtól. Az első darab után így szóltam apámhoz: — Apa, ez a legcsodálatosabb hangszer, amit hallottam. Ezen akarok játszani! A koncert után egyre csak a csellóról beszéltem, és könyörögtem apámnak, vegyen nekem egyet. Ennek már több mint nyolcvan éve azóta hűségesen kitartok e hangszer mellett, társam és barátom lett. egész életemben. Persze a hegedű, a zongora, meg más hangszer is örömet szerzett, de számomra a cselló valami egészen különleges és egyedülálló. Kezdetben a hegedűt is úgy tartottam a kezemben. mint a csellót. Anyám megértette, mi játszódik le bennem. — Pabló úgy lelkesedik a csellóért — mondta apámnak —. lehetővé kell tenni számára, hogy csellózni tanuljon. Vendrellben nincs képzett ember. aki megfelelően taníthatná. El kell intéznünk, hogy. a bar- celónai zeneiskolába járhasson. Apám elképedve hallgatta. — Mi a csudát beszélsz? — kérdezte. — Hogyan mehetne Pablo Barcelónába? Hol van nekünk erre pénzünk? De anyám kijelentette: — Majd megtaláljuk a módját. Én magam viszem el. Pablo zenész, egész természete az. erre hivatott. Valahová feltétlenül el kell mennie. Nincs más választásunk. Mindez azonban egyáltalán nem győzte meg apámat, hiszen már az járt az eszében, hogy az asztalosság lesz a kenyerem. — Nagyzási mániád van — mondta anyámnak. Egyre gyakrabban és egyre hevesebben vitatkoztak a dolgon. Ez bizony nagyon bántott, éreztem, engem kell elmarasztalni a kettőjük közötti nézeteltérésért, és gondolkoztam, hogyan tudnék véget vetni ennek.de sehogy sem jöttem rá. mit tegyek. Végül, kelletlenül ugyan, apám beadta a derekát. Irt a barcelónai városi zeneiskolának és megkérdezte, felvennének-e. Azt is megemlítette, hogy kis háromnegyedes csellóra lesz szükségem és érdeklődött. tudnák-e olyan hangszerkészítőt. aki csinálna ilyent a számomra. Kedvező válasz jött és már közelgett a barcelónai utazás, de apám még ekkor is hangoztatta borús sejtelmeit. — Kedves Carlos — mondogatta anyám —. biztos lehetsz benne, hogy ez a helyes. Ennek meg kell történnie. Csak ez való Pablónak. Apám azonban csak rázta a felét. — Nem értem, nem értem. Anyám pedig így szólt: — Tudom. Carlos, de bízzál a dologban. Bíznod kell. igenis bíznod. Igazán rendkívüli volt ez a helyzet. Anyám tanult valami zenét, de persze nem volt zenész, mint apám. Mégis tudta, milyen jövő vár rám. Azt hiszem, tudta ő azt már az elején is, mintha valami különös megérzése, sajátos előérzete lett volna. Tudta és ennek értelmében cselekedett oly határozottan, biztosan és nyugodtan, hogy nem győztem bámulni érte. És nemcsak barcelónai tanulmányaim alkalmával volt ilyen, hanem máskor is, amikor válaszút előtt álltam pályámon. Ilyen volt öcséim, Luis és Enrique dolgaiban is. Még gyerekek voltak, ő azonban már tudta, milyen útra lépjenek. fis később, amikor a világon már mindenfelé hangversenyeztem, és némi siker is kísért, boldog volt; de nagy hatást nem gyakorolt rá, hisz már jó előre tudta, hogy így lesz. Az életben magam is rájöttem, miben hitt anvám. Kialakult bennem az a felfogás, hogy ami történik, annak meg kell történnie. Persze nem azt akarom mon. doni, hogy semmit sem kell'ten- nünk jelen helyzetünkben, vagy azért, amire törekszünk. Állandóan változik körülöttünk minden — ilyen a természet, és ml is változunk szakadatlanul, hiszen a természet részei vagyunk. Az a dolgunk, hogy állandóan jobbá tegyük magunkat De azért úgy hiszem, valamennyiünknek megvan a sorsunk. Vegyes" érzelmekkel utaztam el Véndrellből. Ez volt az otthonom, itt töltöttem el gyermekségemet Bicikliztem a kanyargó utcákon, apám zongorázott és leckéket adott kis házunk nappali szobájában, sok-sok kedves órát töltöttem el a templomban, birkóztam és mindenfélét játszottam iskolatársaimmal — sehogy- sem akarózott elhagyni ezeket a kedves, meghitt dolgokat. Hisz csak tizenegy és fél éves voltam, ez még zenész számára sem nagy idő. Barcelona csak mintegy ötven mérföldnvire van Vendrell- től. de mintha idegen országba utaztam volna. Miiven lesz? Hol fogok lakni? Kik lesznek a barátaim és tanítóim? Ugyanakkor persze az izgalomtól is remegtem... Együtt utaztunk anyámmal. Ahogy apám a búcsúzásnál gyöngéden átölelt az állomáson, arra gondoltam, amit egyszer mondott, amikor megharapott egy kutya s a kórházba vittek: — Csak azt mondogasd magadnak: egy férfi sosem sír. • A legrégibb és a legújabb könyv. • A gyermek tenyérnyi, hitvitázó kiadvány elfér az egyházi énekeskönyv két kottásán között I Díszes iniciálé az egyik kó- • Az érseki palota keleti szárnyának ékessége: a barokk terem. dexbóL