Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

1974. május 29. 0 PETŐFI NÉPE E I

BESZÉLGETÉS A FILMRŐL

Átkozottak vagyunk, Irina

Valahol a he. gyes. Szerbia így eldugott kis faluiában, ahol az emberekben dolgozó szenvedély szükségszerűen végzetük útját is ki rajzolja, zúgó erdők fái közé reitőzötten, de mégis mindenki tudtával, mintegy szeme láttára akasz- kodnak egymásba Dam. ianko. Irina és Vitane tragédiájának kérlelhetetlen kerekei.

Mert az évszázadokat számlált öreg - vízimalom lakói életének mikéntjéről nemcsak a rossz szellem. a vándor kereskedő terjeszti rosszízű pletykáit, de egymás iránti vonzalmukat a szelek, a lombok, az esőfürtök is tudatják mindenkivel aki a faluban él. Mert azok. éppúgy, mint a büszke molnár, értenek nyelvükön, a természet nyelvén, s mindent megtudnak a hegyipatak csobogásából, a füvek, a csillagok árulkodó neszeiből — és így részesei a roskatag épületre-szakadt végzetnek is.

Ami csodálatos ebben a ritkán látható szépséggel megrendezett filmben, az az. hogv az operatőr élővé képes varázsolni ennek az antik drámák szigorúságával megkomponált történetnek a környezetét. Melvnek hiányában minden, minden másképpen alakulhatna. nem virágozhatna ki a szereplőkben a bűn vágya, s nem lenne ily szükségszerű bűnhődé- sük sem.

Zivko Cengic elbeszéléséből a színészként ismert Kole Ange- lovski rendezte filmre ezt a komor, de sötétnek mégsem nevezhető tragédiát. Eszköztelen egy9 Az apa szerepében Bata Zivojinovic.

szerűséggel, ami napjaink rutinos, agyafúrt ötletekkel dúsított moziműsorainak sorában nemes egyedülállóságával lepi meg a nézőt. Bár semmi új nincs alkotásában, mégis mindaz, amit láttat, friss, eleven. Naiv. művészi tisztaságú jelenetei nem, kényszeredett fordulatossággal, váratlan — de végső soron már unalomig elvárt —, meglepetésektől tarkított cselekményt gördítenek.

Ellenkezőleg

Már a nyitó képsorokat követően — miként az antik drámák mestereinek műveiben is — szinte mindent előre sejtünk. A végzetszerűség kibontását szolgálják a lassú kameramozgások, a totálképek méltóságteljes változásai, a természeti felvételek Es a film cselekménye során szinte semmi olyan nem történik, mit ne gondolhattunk volna el ió előre. De mégsem várunk fordulatokat; meglepetést — netán happy éndet —. mert a cselekmény izzása. a- .dráma .kibontakozódása feledteti velünk az olcsóbb izgalom igényét — egy nemesebb, iga- zabb művészi; mondanivaló befogadásának iavára.

Pavlovits Miklós

0 Irina és Damjanko (Neda Arneric és Nenad Milosavljevic.)

A kijevi Sevcsenko-múzeum

Fennállásának 25 esztendeje alatt 8 millió látogatója volt a kijevi Tarasz Sevcsenko Múzeumnak.

Négyezer kiállítási tárgy látható benne: festmények, nyomatok, kéziratok és a költő személyes holmijai. Ott őrzik ,,A kobzos’’ és a „Hajdamákok" első ritka kiadásait valamint a „Festői Ukrajna” című album nyomatait és rézkarcait. Több olyan könyvet láthatunk a múzeumban', amelyekét maga Tarasz Sevcsenko illusztrált.

A Tarasz Sevcsenko Múzeum segítségével irodalmi emlékmúzeum nyílt meg a költő szülőhelyén, Sevcsenkovo faluban és Kanyevóban, ahol hamvai nyugszanak, valamint a kazahsztáni Sevcsenko-erődben, ahol száműzetése idején élt. A kijeviek Sev- csenko-kiállitást ajándékoztak a kanadai ukránoknak, s ennek anyagából ott is múzeumot alapítottak.

Világnézeti

nevelés

a bajai tanítóképzőben

0 Az ankét pedagógus és diák résztvevői: Kamasz Margit, Gaszner István, Stein Já- nosné, Kelemen Józsefné, Béres Béla.

(Szabó Ferenc felvétele)

Kopácsolnak, kalapálnak a Bajai Tanítóképző Intézet folyosóin, amíg az igazgatói irodában a világnézeti nevelésről beszélgetünk. Korszerűsítik az elektromos hálózatot, új világítótesteket helyeznek el.

Furcsa gondolat fut Végig agyamon. Gárdonyi Géza óta szokás „lámpásoknak” tekinteni a tanítókat. A megváltozott világban módosultak a pedagógusok életkörülményei, feladatai. A falvakban ma már sok diplomás él és a lakosság is lényegesen tájékozottabb, műveltebb, mint bármikor korábban. . ,,'

Ma sem közömbös, hogy milyen utat mutatnak, hogyan világítanak a „lámpások”. A múló idő csak növelte a tanító felelősségét. Továbbra is tanítványok százai várnak tőlük útmutatást és mind bonyolultabbak a hozzájuk forduló, máshonnan is informálódó szülők problémái. A tanító csak akkor felelhet meg a bizalomnak, csak akkor őrizheti meg tekintélyét, ha napról napra gyarapítja ismereteit, ha ítéletei, következtetései tudományos világnézeten alapulnak.

Előre meghatározhatjuk, miként működnek majd a tanítóképzőben a most felújított elektromos berendezések. Az iskolai oktató-nevelő munka hatása csak közvetve, hozzávetőlegesen és nagyobb időtávlatban mérhető. A feladatot azonban- emiatt nem kerülhetjük meg.

Négy pedagógussal és a KlSZ- titkárral vizsgáltuk, ,mit lesznek a bajai tanítóképzőben a közéle- ’ ti aktivitás élesztéséért, a társadalmi felelősségtudat növeléséért, a korszerűen gondolkodó, élő, cselekvő embereszmény elfogadtatásáért.

Az ifjúsági törvény hatása

Azt javaslom, hogy kiindulásként a világnézeti nevelés fórumait, a közösségi élet műhelyeit határozzuk, még, jellemezzük.

Béres Béla, az intézeti KISZ- végrehajtóbizottság titkárát

— A diákok szinte kivétel nélkül tagjai a KISZ-szervezetnek. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Akadnak, akik csak a tagdíjat fizetik ki és végigülik a gyűléseket, feladatot nem vállalnak. Még a tavaly szervezett végrehajtó bizottság tagjai között sem alakult ki egészséges munkamegosztás. 1971 óta az ifjúsági törvény megvalósításában való közreműködést tekintjük legfontosabb teendőnknek. Igyekszünk élni a törvény adta lehetőségekkel, úgy, hogy kötelességeinket a lehető leglelkiismeretesebben teljesítjük.

Az eddig elmondottakból nyilvánvalóan következik, hogy nagy figyelmet fordítunk a KISZ kommunista jellegének erősítésére.

Stein Jánosné, a neveléstudományi szakcsoport vezető tanára, a nevelési bizottság elnöke:

— A nevelés — mint köztudomású — összetett folyamát. A tanárok valamennyi tárgynál számba vették a világnézeti vonatkozású, kapcsolódó kérdéseket. Ezekre sorra kitérnek, előzetesen kidolgozott térv szerint. „Pártatlan" tudomány elképzelhetetlen, az ideológia tükröződik a pszichológiában épp úgy, mint a didaktikában.

Kinek a feladata?

Minden tárgyban, másként. A szakcsoportok egyeztetik terveiket: hol tartanak a filozófia, a pedagógiai tárgyak oktatásában és így kihasználhatják „az utalási lehetőségeket”, építhetnek a meglevő ismeretekre, összefüggésekre hivatkozhatnak. Szüntelenül a különféle szempontokat, módszereket egyesítő szemlélet, a komplex látásmód fontosságát hangsúlyozzuk. Rendszeres gondolkodásra ösztönzünk.

Kelemen Józsefné, az intézeti pártszervezet titkára, a marxista szakcsoport tanára:

— Mind általánosabban érvényesül a gyakorlatban az az alapelv, hogy a világnézeti nevelés nem kizárólagosan a marxista szakcsoport feladata. Helyeslik a közoktatáspolitika című új tárgy bevezetését. A pártalapszervezet és a főiskolai tanács rendszeresen megtárgyalja a nevelőmunka időszerű kérdéseit és jó módszereket keres, ajánl a pozitív nevelőhatások erősítésére, tartósítására. Ügy érezzük, hogy értékesebb, elvibb segítséget ad a pártszervezet a KISZ-nek, mint korábban. A taggyűlések többet foglalkoznak az ifjúsággal és közvetlenebb, gyakorlatibb lett a párt- és KISZ-vezetők közötti kapcsolat. Igyekszünk minél több segítséget adni a közéleti funkciót vállaló hallgatóknak.

Kamasz Margit tanár, szak- szervezeti titkár:

— Részt vesznek a hallgatók az úttörőmozgalomban. Ismerik az úttörőház tevékenységét, a csapatokat. Ezekben és a gyakorlati órákon tapasztalatokat szerezhetnek maguk is a világnézeti nevelés módjairól, az értelmi és érzelmi hatások továbbításáról.

Gaszner István igazgató:

— Arra törekszünk, hogy a növendékek vállaljanak nagyobb részt a főiskolai élet formálásában, kapjon nagyobb szerepet a diákotthon. A diákköri, speciális kollégiumi foglalkozások is a nagyobb aktivitást szorgalmazzák. Biztató eredményekre hivatkozhatunk. Az intézeti tanácsban három KlSZ-tag tevékenykedik. Bátran elmondják véleményüket. A szakcsoportokban működő 21 főiskolás közül sókan sajnos csak békés szemlélők az üléseken. A marxista, ének-zenei szakcsoportra szerencsére ez a megállapítás nem érvényes és tudnék még néhány kivételt felsorolni. A 8 tagú ifjúsági pártcsoport -a hallgatókat érintő kérdésekben állást foglal, él javaslattevő jogával. A különböző bizottságokban 38 KISZ-tagnak van lehetősége közéleti tevékenységre.

A hivatástudatról

Eltérő véleményeket jegyeztem föl, amikor a leendő pedagógusok hivatástudatáról beszélgettünk. Vitathatatlan, ' hogy a viszonylag szerény fizetés és a korlátozott előrehaladási lehetőségek miatt sok kiváló képességű tanuló eleve lemond arról, hogy tanár vagy tanító legyen.

Béres Béla: — A világért sem becsülöm le a lányok képességeit, szorgalmát, de nem tartom egészséges aránynak, hogy a hallgatóknak mindössze öt százaléka fiú. Magam is Szegedre készülődtem, csak egy röplabdamérkőzé-. sen megsérültem és így lemaradtam a felvételi vizsgáról. Szeretnék továbbtanulni. A tavaly vagy korábban végzett fiúk közül is kevés maradt a pályán. Elmének a közművelődési apparátusba, a tömegszervezetekhez. Ügy tapasztaltam, hogy a lányok között töob a passzív, a visszahúzódó. Az okok külön tanulmányt érdemelnének. Félő, hogy „kint az életben” sem tanúsítanak nagyobb érdeklődést a szakmai és a közéleti tennivalók iránt. Hangsúlyozom, hogy nem szeretnék általánosítani, de hiba lenne a gondok elhallgatása.

Kamasz Margit arról szól, hogy mit tesznek a pedagógus hivatás megszerettetéséért.

— Rendszeresen meghívunk idős pedagógusokat, hogy beszéljenek életükről. Azt a régi világot a hallgatók már — szerencsére — csak hírből ismerik. Elgondolkoztatja a diákokat, hogy milyen szeretettel idézik még ma is a vendégek a katedrán eltöltött éveiket. A korábban végzett diákok, fiatal tanítók is ellátogatnak hozzánk. Sikerélményeik feltétlenül erősítik a mostaniak hivatástudatát.

— A tanácsok művelődésügyi osztályán érdeklődünk arról, miként állják meg helyűiket volt növendékeink. A válaszok általában kedvezőek — veszi át a szót Gaszner István. — Ebben a korban még kevesebbet törődnek az emberek az anyagiakkal. Teljes odaadással végzik munkájukat, nem méricskélik a fizetést.

A hazaszeretet napjainkban

Stein Jánosné: — A hivatástudat szorosan összefügg a hazáról kialakult véleménnyel; érzelmekkel. Nyilván nemcsak az iskolai oktatás hibáztatható az itt-ott tapasztalható érzelmi elszegényedésért. A múltkor szinte megdöbbentem. hogy milyen fásultan, átélés nélkül énekelték a Szózatot.

— Talán a megfelelő tapasztalatok hiányoznak — vélekedik Kamasz Margit.

— Az elsőévesek között felmérést készítettünk. Ilyen kérdések is szerepeltek: mit jelent neked március 15-e, április 4-e. Többnyire jellegtelen, sablonos válaszokat kaptunk — mondja Béres Béla, és így folytatja: — Kontrollként az egyik általános iskola nyolcadik osztályában is kiosztottuk a felmérőlapokat. Olykor szinte szorul szóra egyforma válasz érkezett a két helyről. Vagyis 14 és 19 éves kor között a gyerekek hazafias tudata alig-alig gazdagodott, némi túlzással azt mondhatnám: megmaradt az általános iskolai szinten.

Gaszner István: — Én nagyon örvendetesnek tartom,, hogy idén jól sikerültek a forradalmi ifjúsági napok rendezvényei. Előkészítésüket, lebonyolításukat egy- egy évfolyamra bíztuk, item csalódtunk. Friss, ötletes, fiatalos műsorokat rendeztek.

Stein Jánosné: — Nekem az tetszett, hogy igyekeztek a lényeget kifejezni, megragadni.

Gaszner István: — Mennyire örültek egymás sikereinek, figyelték „mit hoznak a többiek”!

Ügy érzem, hogy a témához illően élénk, őszinte felelősség- teljes eszmecsere meggyőzte az olvasókat is arról, hogy a Bajai Tanítóképzőben a világnézeti nevelést valóban fontos ügynek tekintik Az ifjúság tudati, érzelmi állapotáról, az alkalmazott módszerekről egyben-másban eltérő véleményeket hallottam. A nevelési cél meghatározásában, az alapvető módszerekben biztató egységet tapasztaltam.

Heltai Nándor

(7.) Addigra már egészen besötétedett. Az a morajlás a fúrótorony felől a sötétben még félelmetesebb volt. A tömeg mégsem tágított a falu széléről. Álltak állhatatosan a szélső házsorok mentén, ha valakj elunta, elment, de mindig jöttök a helyébe újak, megbolydult a falu, mint a han-' gyabóly. Karonülő gyerekektől kezdve a vénekig mindenki látni akarta: mi történik az otthonuk közelében'.

Nem mindennapi _ látványt nyújthattunk ott a libalegelőn. A sötétben a kocsik reflektorfényei s a fényben a jövő-menő

emberek, az össze-vissza kiabálás, a munkazaj, s a háttérből az a félelmetes morajlás — akár egy alvilági rémlátomásnak is beillett volna. A tanácstitkár feladata volt, hogy ne engedje pánikba esni a falut ettől a rém- látomástól.

A Zöld Mező elnökétől pedig még segítséget is kellett kérnünk. A három brigádból harmincán se kerültünk ki, s látnivaló voLt, hogy ennyien két nap alatt se készülünk él a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet tagjait.

De bizony, azok alig-alig szállingóztak. Inkább csak a szélső

házakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy traktort, földforgató ekével, az szabta ki előttünk a csatorna útját.

Hanem, én mindezt csak a szememmel, a fülemmel fogtam fel. A csákányt is csak a kezem fogta. A gondolataim állandóan Zsuzsa körül forogtak, de olyan erővel, hogy később már bele- bele szédültem. Igaz, a gyomrom is üres volt. Borostás dolgozott mellettem — Puskást neveztük így, mert nem szeretett borotválkozni —, tíz óra körül szóltam neki, hogy én megyek, eszem valamit, mert egész nap nem »ttem. Tóth néni fia akkor érkezett oda, az vefte át tőlem a csákányt.

— Hozzon helyette magának az anyámtól — mondta.

Így aztán magyarázattal is tudtam szolgálni a távozáshoz. Gyérültek ugyan a bámészkodók a falu szélén, de még mindig akadt belőlük elegendő. Ahogy közéjük vegyültem, valaki utánam szólt.

— Gyuszi!

Én bizony, észre sem vettem a tömegben, Pirit.

•— Mit akarsz?

— Azt mondják, a víz elönti a falut. Meg, hogy elöbb-utóbb megnyílik a föld.

— Marhaság! — mondtam neki. — Menjetek haza, jobb lesz! — És indultam tovább.

— Várj! — szólt utánam.

— Most nem érek rá! — mondtam és vissza se fordultai)!' többé.

Ez a nő, alig öt-hat óra után olyan idegenné vált nekem, mintha akkor láttam volna először.

A konyhában égett a villany, de ott nem találtam senkit. Az öregasszony szobájából hángokat hallottam, oda nyitottam hát be. Csiri, a kislány, az anyja ölében. Tóth néni az ágyon, Zsuzsa meg guggol az asztal mögött; s az asztallap szélén két rongybaba táncol. Hamupipőke, meg a királyfi. „Ki vagy te, gyönyörűségesen szép lány?” „Jaj, Felség, én azt el nem árulhatom!” Csiri tágra nyílt szemekkel figyelte a táncot.

— Lássa! — fordult felém a menyecske. — Nem tudom haza- vinnii Itt meg nem merem lefektetni. Magukkal van az uram?

— Igen! — mondtam, de en már csak azt a két rongybabát

láttam. Hamupipőkének aranyszőke haja nőtt, a királyfinak meg koronája.

Jóhírű bábszakkörünk volt a kollégiumban. Rengeteget utaztunk az ország különböző tájaira előadást tartani. Mi magunk pénzeltük ezeket az utazásokat a bevételünkből. Igaz, szűkösen: a koszt, a szálloda épphogy futotta belőle, mert sokat költöttünk felszerelésre. De hát mi más kellett volna még? Így is haláli jól éreztük magunkat az ilyen hétvégi országjárásokon.

A Hamupipőkét Szegeden adtuk elő. Emlékszem, úgy volt, hogy én lemaradok arról az útról. Ha akkor lemaradok, ma talán nincs mit mesélnem magának. Végül is mennem kellett, hiszen én játszottam a királyfit. Zsuzsa meg a Hamupipőkét. Hét órakor még a szokványos módon kezdtük az előadást és a vége felé, ahányszor a színfal mögött hozzáért a kezem Zuzsáéhoz, mintha valami áram futott volna át rajtam. Mintha a kezünkkel beszéltük volna meg a teendőket.

Előadás után' egy kis olcsó bisztróban vacsoráztunk. Együtt

a többiekkel. Még a cukrászdába is együtt ültünk be. De mindjárt az első konyak után mondtam Zsuzsának, hogy én öt percen belül lelépek, ha velem akar tartani, jöjjön. Negyed óra múlva egy táncos helyen voltunk.

Záróra után mentünk haza a szállodába A többiek már az igazak álmát aludták. Szó nélkül követtem Zsuzsát a szobájába. Ne haragudjon, hogy igy részletezem a dolgot, de az az éjszaka az én történetem sarka. Másnap reggel még nem tudtam ezt, másnap réggel még tele voltam a Zsuzsával töltött éjszaka diadalérzetével. Ma már tudom, hogy sem azelőtt, sem azóta senkinél nem éreztem gzt a tökéletes együvé- tartozást. Én a viszonyaimban olyan üres 'maradtam, mint egy kitöltetlen kérdőív. Szeretkeztem, de nem szerettem. Engem se szerettek, csak használtak. Érti? Csak használtak. Egyedül Zsuzsa szeretett. Egyedül Zsuzsát szerettem.

S lám, milyen könnyelmű a fiatalság!

(Folytatjuk.)