Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZEI HORVÁTH IMRE: Ház épül Sóder csörren, homok huppan, víz csobban. Izom feszül, alap készül, szív dobban. Tégla röppen, malter loccsan, kész a fal. Benne mennyi öröm, mennyi munka van. Fűrészpor száll, forgács pattan ács fütyül. Piros cserép lécpadjára rácsücsül. Tél közeleg, nyári meleg messze jár. Üj kéménynek szürke füstje messze száll. Pitypang Pitypang áll az árokban. Hosszú, üres száron van. Mintha némán vigyázna A kis sárga virágra. Kipróbálom: gömbfeje Tényleg pontos óra-e. Reáfújok, s mint a hó, Pehely száll szét, — millió. Ejtőernyőn ringanak. Ahány ernyő, annyi mag. Elbújnak, és tavaszra Megnőnek egy araszra. Kánikula Délidő van, forró nyár. Tűzeső a napsugár. Árnyék alá bújt a szél, Nem rezdül a falevél. Porban fürdik tyúkanyó. Ruha nélkül volna jó. Nincsen felhő, kék az ég. Ej, de messze jár a tél! Készül a rajzfilmsorozat Sok-sok állatszereplője lesz a televízió érdekesnek ígérkező, tizenhárom részes új rajzfilmsorozatának, amelynek a címe: Kérem a következőt! A film részben a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermében készül; itt végzik a kihúzás és a felfestés szép munkálatait. Képünk az egyik szereplőt, „Ursulát” ábrázolja, aki bizonyára sok kellemes percet okoz majd a nézőknek. 9 Bjzsó János rajza Versek kicsiknek és nagyobbacskáknak Sem a gyermekekről, sem a gyermekeknek szóló versek nem tehetnek gügyögések. Gyakran nagyon is mély értelmű képeket hordoznak az ilyen költemények, és az álomszerű látomás sem idegen tőlük. Az idő próbáját kiálló alkotók közül sokan megtalálták az utat a gyermeki szívhez. József Attila is elaltatta szépen kis Balázst, Szabó Lőrincet a fia, Lóci ihlette könnyed hangvételű, ugyanakkor filozofikus mélységű sorozatra. A Nyitnikék pedig címe is lett a kisiskolások műsorának a rádióban .., A gyermekekről felnőtteknek írt művek jobbára a gondolatokat, tapasztalatokat örökítik át az újabb és újabb nemzedékeknek. A környező világról, a gyermekeknek írt művek, a látott, hallott, ízlelt és kitapintott dolgok megnevezése, valamint elhelyezése segít továbbjutni abból a korai állapotból, amikor az „én” még a mindenség középpontjában áll. Ez pedig felfedezés, birtokbavétel a javából, az első és sokáig emlékezetes kalandok egyike. Az apró emberkék tiszta értelmükkel nagyon is felfogják, hogy ki szól hozzájuk magától értetődő természetességben. Weöres Sándor a kedvencek, a legkedvesebbek közül való. Amikor tavaly, a 60. születésnapjára megjelentek a köszöntések, már nyomdában volt a „Ha a világ rigó lenne” című, az eddigieknél gazdagabb válogatás, amelyet a Móra Könyvkiadó jelentetett meg csaknem 40 ezer példányban. Ez a magas szám korántsem bizonyult túlzottnak, sőt. Mert Weöres Sándor nagy verseket ír a kicsiknek is. Ahogy az életművén átvonul a játékosság és a komolyság hullámzása, úgy itt is; ahogy semmikor sem alkudott meg a kifejezés nehézségeivel, úgy most sem; ahogy mindig is izgatták a szerepcserék, úgy ismét különböző helyzeteknek, érzéseknek veti alá magát. Közben íöltárul egész költői eszköztára. Muzsikálnak az azonos hangú szókezdések, vidám csengésű hangzásokat hoznak létre a jelzős szerkezetek. Ebben a sokkal személyesebb törvényű világban senki sem lepődik meg az ilyen kifejezéseken : „kikeleti kikiriki”, vagy „megszökött a medve vacsorája”. „Zeng, zsong a táj” — írja más helyütt. Zene, csobogó dallam mindenütt. Föltámadnak az ősi hangutánzó és indulatszavak, beszélnek az ilyen nevek, mint Kutyafülű Aladár, Kutyateszi Bálint, Csókaviszi' Benedek, Kocsihasú Péter, Csukaszemű Pál. A legegyszerűbb témákat — napszakok, természeti jelenségek, ünnepek, virágok, állatok, játék, iskolaélet — emeli magasba. Lejtő, megiramodó ritmusok szaladnak az időmértékes és a magyaros hangsúlyos verselés találkozópontjain. A versek megtanítanak arra az örömre, hogy jó adni és nemcsak kapni, s a vágyakat sem érdemes a világ végéig futtatni, néha csak egy kis kert. a kapura rézcsengő és két fakerék kellene. Vannak viszont át- törhetetlen törvények is, de nem árt megpróbálni a lehetetlent, belehelyezni magunkat egy más formába: „majd ha virág leszek; ha tücsök leszek y a galagonya lánnyá válik”. Aki megtanulja a Weöres-verseket, ellenállhatatlanul tud valakihez odabújni: Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el kicsi bátyám. Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám. A Psyché írója, a magyar szerelmi költészet hiányain segítő költő otthon van a nagyobbacska bölcsődés korúaknái, az óvodásoknál és az iskolásoknál is. Úgy kezdte valamikor, hogy 15 évesen megírta az Öregek című versét, amelyet Kodály Zoltán zenésített meg. Az egykori csodagyerek, miközben életművet hozott létre, csodákat kínál a gyerekeknek. A Ha a világ rigó lenne című válogatásnak voltak előzményei Weöres pályáján. Pilinszky János: A nap születése című kötetének viszont sokkal kevésbé. Alacsonyabb példányszámban jelent meg, s kilenc éven felülieknek. ajánlja a Móra Könyvkiadó. Bizony, Pilinszky egész eddig nem gyermekeknek írt, gondolatai elvontak, kifejezésmódja rendkívül tömör, a „bűn és bűnhő- dés”, a világháborús borzalmak, a hit, a létezés végletes kérdései foglalkoztatják — mint a Nagyvárosi ikonok gyűjteménye, illetve a két éve megjelent Szálkák című köteteiből kiderül. A Gyerekek és katonák c. drámájában is sokkal inkább az ellentét érzékeltetése végett került ezjt két szó egymás mellé. A korábbról való KZ-oratóriumban egy kisfiú szemével láttat. Es most Pilinszky, akinek a megértéséhez egy-egy szó jelentéstartalmának a változása is hozzátartozik — verses meséket tett le az asztalra a naphajú királyleányról, 'a madárról és a leányról, az aranymadárról, a fényt hozó Nap születéséről; énekel a kőszívű királyról, elbeszéli a tükörkép és a valóság szétválásának kalandját. Meséiben van értelme annak, hogy esélytelenül is szembe szálljunk a rosszal, győzhet Áron, a vándorlegény. A Föld bugyraiból sértetlenül vissza lehet térni, „a hóba-fagyba dermedt ország” fölött végülis fölsüt a Nap. A leírások érzékletesek, pontosak, a történet sodróan ömlik. íme, a szépség, amiért érdemes kockáztatni: Gyönyörű volt a király lánya. Hosszú a haja, lobogó, amerre ment, úszott utána örökös aranyfolyosó. Az utolso mesében a kisfiú kiállja a próbákat, mégsem hozhatja magával a királyleányt — a valóság határán át — Tükörországból. A gyermek felnőtt lesz, a mesék szétfoszlanak, mint valakinek az arca az emlékezet üveglapján. Van, ami mégiscsak lehetetlen; létezik árvaság, amin nem segíthet a megváltó aranymadár sem. önfeledtség és szomorúság, bánat és remény, hívások és el nem eresztő kötődések fonódnak össze a kötetben, amelynek a születése egybeesett Pilinszky költői megújulásának törekvésével. A két könyv verseket és meséket nyújt át kicsiknek és nagyobbacskáknak egyaránt. Gyerekeknek és felnőtteknek is. mert ez a kettő soha sem válhat teljesen ketté. Halász Ferenc Tanyai gyerekek városban „A nevelés nagyon szép; s különösen az, ha a hátrányos helyzetű gyerekeket segíthetjük, akik mindenkinél jobban rászorulnak a támogatásra. Értelmi szintjüket emelni, érzelmi világukat gazdagítani: jelemelő érzés. Ha sikerül elősegíteni, hogy ezek a tanyai gyerekek ne érezzék a városiakkal szemben á hátrányukat, ha rá tudjuk döbbenteni őket arra, hogy ők sem kevesebbek, s ha zárkózottságukból képesek vagyunk kimozdítani őket, akkor igazán teljes az örömünk.” (Kovács János felvételei.) Ilyen szép szavakkal vallott életéről, munkájáról LaczkóGyu- láné, a kiskunfélegyházi tanyai kollégium igazgatója. Százhúsz tanuló, négy nevelő és tizenhét más. dolgozó „parancsnoka”. Hogy a gyerekek mennyire szeretik, s menyire anyjuk helyett anyjuk nak érzik ebben a vonzó külsejű, családias hangulatú kollégiumban, jól mutatja az is, hogy a klubszobában látható nagy b?.- bát róla nevezték el „Kláriká nak”. * Rövid „leltár” az intézményről: a kétemeletes házban tizen két háló, öt tanulószoba, egy klubhelyiség, egy olvasószoba, benne könyvtár; s egy ebédlő, ahol .a százhúsz gyerek két csoportban étkezik. Az öt nevelő közül három nő, kettő férfi. A klubszobában az ízléses bútorokon kívül televízió, rádió, magnetofon, lemezjátszó és sok társasjáték. A rokonszenvesen életvidám fiúk és leányok nagyon szeretnek játszani. Jól érzik magukat a szakköri foglalkozásokon is. A batikszak- kört Gulyás Istvánná, a barkácsolót Kramár Károly, az irodalmi szakkört Turcsányi / Lajosné vezeti. Az ügyes kezek sok szép tárggyal gazdagították már eddig is a gyerekek új otthonát. * Az intézmény ifjú lakóinak napirendje iránt érdeklődöm. — Naponta hatkor ébresztő. A reggeli torna, s a mosakodás után reggelizés. Nyolctól tizenhárom óráig iskolában vannak. Azután ebéd, két turnusban. Kettő és négy között szabadfoglalkozás, kimenő. Ekkor vannak a szakköri foglalkozások is. Négy órától hatig csendes tanulás. Vacsora után kikérdezés. A felelősök végzik, az önállóságra nevelés része ez. Fürdés, majd lefekvés. — A televíziót nem nézik? — De igen; akinek megengedik a nevelők. — Ezt külön ki kell érdemelni? — Inkább megfordítanánk a kérdést. Mindenki nézheti a tévét, akinek a magatartása, tanulmányi eredménye ellen nincs kifogás, s aki kiveszi a részét a közösségi munkából. * — Szó esett az önállóságra nevelésről; ide sorolhatjuk azt is, ugye, hogy ebben a kollégiumban jelentős szerepet kap a diáktanács. Így van ez? — A tizenkét tagú diáktanács a hetedikes Varga Ilona titkár vezetésével igazán szépen dolgozik. Ilona nemcsak jó tanuló és kiváló sportoló — atléta —, hanem fegyelmezett és igen talpraesett is. — Mi a szerepe a diáktanácsnak? — Legfőképpen az, hogy a saját maguk hozta döntéseket végrehajtsák. Ha a gyerekek azt érzik, hogy nekik szerepük van életük alakításában, aktívabbak, lelkesebbek, s jobban érzik a felelősséget. Maguk készítették el a házirendet; gondoskodnak a hálók rendjéről; 'beosztják a kollégium lakóit a fürdésre; játékokat, versenyeket, műsoros esteket szerveznek — persze, tanári segítséggel. * Beszéltünk a gyerekekkel is. Minden szavuk azt bizonyította, hogy nagyon jól érzik magukat második otthonukban. (Néhá- nyuknak nem is második, de nagyon is első!) Íme, néhány vélemény : Török Éva, ötödikes tanuló: — Jó így együtt, a többiekkel; sose vagyok egyedül. Régebben közepes voltam, most meglesz a négyes átlagom. Szeretek kézimunkázni; díszítjük a kollégiumunkat. Kovács Ilona, nyolcadikos: — Azelőtt, a tanyai iskolában édesanyám a szülői' munkaközösség vezetője volt. ö is szorgalmazta ezt a kollégiumot, és nem bánta meg. Négyen vagyunk testvérek; hárman itt lakunk, együtt. Olyan, mintha otthon lennénk. Naponta törődhetünk, és ez nagyon jó. Otthon a tanyán nem lehetett. Az 'olvasószobának is örülünk. Bánfi Gizella, negyedikes: — Az első nap rossz volt; de már jó. Gondolok azért anyuék- ra. Erika húgom hároméves. Jó találkozni vele, amikor hazamegyek. Viszek neki csokit olyankor. Bagi Katalin, ötödikes: — Szeretek itt, de az ennivaló' néha nem ízlik. Lehetne több gyümölcs. És nem elég fűszeres az étel. A tej sincs olyan, mint otthon volt a tehenünké. Dányi Katalin, ötödikes: — Szeretem a nevelőket; nagyon jók hozzánk. Szabó Katalin, nyolcadikos: — Szebb itt minden ... Több a szórakozási lehetőség, tanulni is jobban lehet. * A gyerekeknek egyik kedvenc nevelőjük Kramár Károly. Szabolcs megyéből került a homoki világba, s megszerette itt az életet. Sokáig tanyán élt, ott tanított. Ma is hét kilométerről jár be kerékpárral, naponta. Szívesen beköltözne a városba, ha kapna lakást. — Milyenek a gyerekek? — Őszinték, nem rafináltak; szeretettel fizetnek a szeretetért. Csintalanok, de kedvesek. — Gyakran meglátogatják őket a szülők? — Kezdetben hetente jöttek, aztán el-elmaradoztak. Ma már többen vannak, akik hónapokig se néznek felénk. Nem a közömbösség miatt; inkább a bizalom jele ez. Látják, hogy jó helyen van a gyermekük. * Senki ne gondolja, hogy ebben az intézményben már minden „fenékig tejfel”. Minden szép eredményük mellett is van mit javítani, változtatni, pótolni. Erről beszél Laczkó Gyuláné igazgató. Csak gyors felsorolásban, néhány példa erre: Nagyobb klubszoba kellene; a mostanit egy hálóból alakították át. Nincs udvaruk, ez okozza talán a legtöbb gondot. Jó lenne még egy nevelő, vagy inkább gyermekgondozó. Kicsi a könyvtár, kevés a nyolcszáz kötet. A tanulók három helyre járnak iskolába; ez megnehezíti az intézmények közti kapcsolatot, s az ellenőrzést. A villanybojlereket ki kellene cserélni gázra. Nincs rá „keret”. A szép, -modern fekvőhelyekhez cseppet sem illenek az ormótlan vasszekrények. — De azért mindez nem veheti el a kedvét, ugye? — kérdezzük az igazgatónőt. Kedves mo sollyal fűszerezett a válasz: — Nem engedem, hogy elvegye. Varga Mihály írók a gyermekekről Amióta irodalom, költészet létezik, azóta mindig jelen van valamilyen formában a gyermek, a gyermekek világa a művekben. Az alkotók szívesen tértek vissza idősebb korukban a kezdeti évekhez, s gyakran vallottak gyermekkori önmagukról; arról az időszakról, amikor ők maguk is kezdtek rácsodálkozni a hatalmas és gyönyörű nagyvilágra, az élet titkokkal teli rejtelmeire. Vallomásaikból, véleményeikből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót. „A legnagyobb tisztelet a gyermekeknek jár.” (Juvenalis) „Két nemes lény földi kéjben boldog-eggyé válhatik, ám, hogy üdvük égig érjen, kell a drága harmadik.” (Goethe) „Az értelmes tanárnak az volna a feladata, hogy megmagyarázza a gyerekeknek apró összezördüléseiket és barátságaikat.” (Stendhal) „ .. aki nem volt igazán gyermek, nehezen válik igazi férfivá.” g (Hölderlin) „Legyen elátkozott, ki a gyermeknek akkor, amikor még boldognak érezhetőé magát, virágok helyett borostyánt mutat.” (Eötvös) „Ha valamelyest előbbre jutottam az emberi szív ismeretében, az segített hozzá, hogy élvezettel szoktam nézni és megfigyelni a gyerekeket.” (Rousseau) „Betegesen irtózom attól, ha gyermekeket, bármilyen formában is, bántalmaznák." (G. B. Shaw) „Nincs rosszabb dolog, ha áltatják a gyermekeket.” (Pozner) „Hitványabbak lennénk a barlanglakó ősembereknél, ha akkor, amikor rajtunk a sor, nem fáradoznánk azon, hogy gyermekeink számára még a mienknél is jobbá és biztonságosabbá tegyük az életet! S ennek két titka van: a szeretet és a megismerés." (Anatole France) „Az idő hosszú a gyereknek, de rövid a vénnek.” (L. Aragon) „Olyan a gyógyuló gyermek, mintha a világ teremtését látná az ember, amint frissen, teljesen, és szinte tojáshéjasan bújik elő az élet.” (R. Rolland) • „... a nevelés útján tovább tudjuk adni gyermekeinknek a viselkedésünkre és gondolkodásmódunkra vonatkozó hagyományokat, ami minden emberi kultúra alapja.” (Niels Boh ) „A gyermekek filozofikus hajlandóságnak, szeretnének mindennek a végére járni.” (Füst Milán) „A fájdalmas ifjúkornál nem tudok vidámabb dolgot.” (Umberto Saba) >,A gyermek egyetlen vágya, hogy felnőttnek tekintsék és komolyan vegyék. Viszont a jt| nőtt egyetlen vágya az, ho± gyermeknek tekintse az a gyermek, akinek a száját csücsörítve édeskedik, selypeg és illeg.” (Kosztolányi) „Valahányszor mai fiatalokkal jövök össze, azt tapasztalom, hogy i nagyon keveset tudnak a magyar történelemről.” (Veres Péter) „A gyerek sokkal többet hif ni a költészetből, 'mint hiszik, ltokkal többet, mint az elszoktatott felnőttek.” (Németh László) * Összeállította: V. M. I Lukács Tünde (12 éves, Kecskemét): Fák, emberek (linó). I A kollégium épülete... 0 ... és a ház boldog, ifjú lakói.
