Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-24 / 119. szám

Ú7i májas ti • PETŐFI NÉPE • í 0 Úttörők a Töserdőben. A kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola úttörői számára sokáig emlékezetes marad az elmúlt na­pokban tett kirándulás. Az Ember az embertelenségben úttörő- akció záró rendezvényeként a Tőserdőben töltöttek egy napot. Felkeresték a Tanácsköztársaság mártírjainak emlékművét, ahol szavaltak, majd koszorúkat helyeztek el. A nap további program­jaként kísérőikkel, a tanárokkal és a szülői munkaközösség tag­jaival közös játékban vettek részt és érdekes akadályversenyt rendeztek. Képünk az úttörők kisebb csoportját örökítette meg a mártírok dombján levő emlékműnél. (Tóth Sándor felvétele) ŰTTÖRŐÉLET Az 5381. számú Hámán Kató Úttörőcsapathoz három lajosmi- zsei tanyai iskola tartozik: Al- sólajos, Alsómizse, Hármashatár. Összesen kilencvenhat kisdobos és úttörő jelenti az 1960-ban megalakult osapatot. Most azért írunk róluk, mert a kecskeméti járás egyik legjobban dolgozó csapatáról szólhatunk. Ebben az esztendőben az ön- tevékenységre, az önkormányzat fejlesztésére fordítottak külö­nös gondot. A részletesen kidol­gozott programot sikerült teljes egészében végrehajtani! Szeptember végén egésznapos járőrversenyt tartottak a köz­ségben. Novemberben tizenöt pajtás Budapestre utafcott, hogy megkoszorúzza Hámán Kató szobrát. Ebben a hónapban már pontosan tisztázták mindenki előtt az őrsi összejövetelek ide­jét, az úttörőszövetség szerveze­ti felépítését, az esztendő folya­mán sorrakerülő feladatokat. A Nem térkép e táj... akció ke­retében új, változatos módsze­rekkel ismerkedtek hazánk is­mert és kevésbé ismert tájai­val. A csapat vezetőinek egyik ki­magaslóan jó ötlete volt, hogy részletes programot nem készí­tettek — a pajtások önállóan dolgozták ki 'á'"terveket, á ki­rándulások útvonaláról, a' meg­figyelés szempontjairól. Az el­képzelés kitűnően bevált. Vala­mennyi őrs pontos és ésszerű utazási és kutatási tervet készí­tett, majd végigjárta a kitűzött túra vonalát. Munkájukhoz sok {segítséget kaptak' a lajosmizsei Béke Szak- szövetkezet vezetőitől és tagjai­tól, a KISZ-esektől, és az IBUSZ „Aranyhomok” szocialista bri­gádjának tagjaitól. Támogatásuk­kal a környéken kívül üzemek­be, gyárakba, intézményekbe, gazdaságokba látogattak. Segít­séget kaptak a járőrversenyek lebonyolításához, az úttörőava­táshoz, kisdobos-ígérettételhez, táborozáshoz. Ezekben a napokban a nyolca­dikos pajtások búcsúztatására és az úttörőavatásra készülnek a Hámán Kató Úttörőcsapat tag­jai. Számukra az idei ünnepé­lyen a pajtások több éves ered­ményes munkásságáért köszön­tik Kary Istvánnét, a csapat ve­zetőjét ! * Szabó Sárika a kecskeméti Budai Dezső úttörőcsapat tag­jainak nevében küldött levelet és meghívót. Csapatuk eddigi munkája Étlapján kiváló minősí­tést kapott. Vörös selyem zász­lóval tüntették ki. Most, a má-* jus 26-án sorralkerülő ünnepé­lyen, a kisdobos- és úttörőavatón megkapják a vörös selyem sza­lagot is! • A lakiteleki úttörőcsapat egyik tagja Balázs Kati, a moszkvai rádió magyar adásának vezetőjé­vel, Olga Larinával levelez. Tér. mészetesen a csapat többi tagja is tart fenn kapcsolatot a Szov­jetunió különböző részein élő pionírokkal. Ez adta az ötletet az elmúlt napokban a művelő­dési házban bemutatott kiállítás­hoz : részint p levelezést, a ka­pott aprp„ ajándékokat mutatták be, részjnt' *a rajzszakkör tag­jainak múnkáít állították ki. * Kiskőrösről Kutyifa Zsuzsi küldött beszámolót. Büszkén szá­mol be az iskola pinceklubjának néprajzi gyűjteményéről. öt esztendeje hoznak ide minden régi, értékesnek vélt tárgyat. Itt azután kiderül: valóban érté- kes-e. Tervezik egy régi paraszt, ház berendezését is. Az anyag las­san együtt lesz, „csak” a ház hiányzik. Addig viszont szorgal­masan felkeresik az idős embe­reket, magnóra rögzítik dalaikat, történeteiket. REJTVÉN YFEJ TŐKNEK 1 2 3 4 5 0 6 7 8 9 □ 10 □ 11. 12 13 □ 14 15 □ 16 17 18 19 20 n 21 M 22 23 n 24 n V? h. 25 26 □ 27 28 29~ 30 31 n 32 33 34] 35­36 37 38 39 n 40 41 42~ m 43 44 □ 45~ A kétfordulós úttörőrejtvény helyes megfejté­se : Magyar Nem­zeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria; Gárdo­nyi Géza, Bor­nemissza. A he­lyes megfejtést beküldő pajtások között könyveket sorsoltunk ki. A nyertesek: Soós Ilona Bátya, Nagy János Kis­kunhalas, Herke János Tázlár, Gö­rög Ibolya Kis­kunfélegyháza, Wéber Éva Har- ta — a jutalma­kat postára ad­tuk. A kisdobosok­nak szánt rejt­vények megfejté­sét — ahogyan azt az előző Út­törőéletben jelez­tük — május 23-ig fogadjuk el. Most ismét út­törők számára közlünk rejt­vényt. A megfej­téseket — a szokásos módon, levele­zőlapon — küldjétek szerkesztőségünk címére május 29-ig. (Petőfi Népe szerkesztősége 6000 Kecskemét, Sza­badság tér 1/a.) i , »Sportvetélkedő ’ ’ Vízszintes: 10. Valaki elé. 11. Elté­veszt. 13. Kecskehang. 14. Nyit. 16. Időmérő. 17. Spanyol és svéd gépko­csik .jelzése. 18. Valami mögötti hely­ről. 20. Országos Tervhivatal. 21. Föl­téve hogy. 22. Névelő. 24. Egyik oldal. 25. Veszteség. 27. Igavonó állat. 28. Az argon vegyi ele. 30. A függőleges 26. közepe. 32. Keresgél, tapogat. 36. visz- sza: ételízesítő. 37. Népi Ellenőrző Bi­zottság. 39. Talál. 40. Régi, ósdi. 41. Matracrugó. 43. Későbben következik be. Függőleges: 1. Ilyen fém az arany. 2. A jó kés. 3. Sütő iparos. 4. Salamon Béla. 5. Az épületet fedi. 6. Borút kö­veti. 7. Római 49. 8. Védő. 9. Kegyet­len római császár volt. 12. Edzőtábor van itt. 15. A fa része, 18. Gabonát őrlő üzem. 19. Zár. 21. Vízi állat. 23. Kulcsr’a múködő szerkezet. 26. Válo­gatott labdarúgónk. 29. Fiatal ló. 31. Rajzfilmrendező. 33. Építmény földbe süllyesztett része. 34, Személyes név- fnás. 35. Balkán közepe. 36. Siló betűi keverve. 38. Beáta. 40. Évszak. 42. Be­tűk az ábécében. 44. Kötőszó. Beküldendő a vízszintes 1. és víz­szintes 45. összeállította: Selmeci Katalin A dzsessz-zenekar hangereje Liverpoolban egy kis étterem tulajdonosa átengedte a helyisé­get egy ■ fiatalokból álló dzsessz- zenekar próbáihoz. A zenészek igen nagy hangerővel játszottak. „Nem mondhatom, hogy nekem tetszett ez a zene — jelentette ki az étterem tulajdonosa —, de mióta a fiúk itt játszanak ná­lunk, a patkányok teljesen eltűn­tek a konyhából és a raktárból.” Felejteni és emlékezni „Szeretek itt elüldögélni. Az a jó ilyenkor, hogy nem bánt senki, nem hallok durva szót, kemény beszédet; nem kiabálnak rám, nem szidnak, nem vernek... Tudja, meny­nyit vertek engem? Nem csak szóval, de kézzel, ököllel is ... Több volt belőle, higgye el, mint másnak a kenyér, a ka­lács. Nekem az jutott csak, az... De most jó itt, nagyon jó. Üldögélni akarok, és felejteni, felejteni...” „Tudja, milyen szép éveim voltak nekem? De hol is van az már, hova lett minden? Nekem szép életem volt, nagyon szép ... Amikor leülök ide a sarokba, kényelmesen, megpi­hentetve fáradt csontjaimat, emlékezem ... arra, ami' szép volt.”. Lajosmizse, főutca. A nemzet­közi főútvonal mellett egy új, fehér színű, kétemeletes ház áll, a most készülő park közepén. Ez a járási szociális otthon. Sárga vaskerítés. Napfény, jó levegő, sok virág. A tizenegymillió fo­rintos költséggel épült intéz­ményt áprilisban adták át a rá­szoruló, magukra maradt öregek­nek. A járás községeinek össze­fogásából született szociális ott­hon Lajosmizse egyik újabb büszkesége. Negyvenegy idős la­kója van. Ismerkedünk az épület belse­jével. Kedves kísérőnk Juhász Józsefné főkönyvelő. Vagy, ahogy az otthon idős.' lakói hívják: „Klárika, a mi Klárikánk”. Hosszú folyosók, világos színű falak. Piros műanyagpadló. Min­tás szőnyeg. Belátunk a nyitott ajtajú szobákba. Hófehér ágyak, sárga függönyök. A falakon fest­mények. Zöld növények. Az ebédlőben, az asztalokon kockás abroszok. A konyhában éppen az ebédet főzik. Az egészsége­sebb otthonlakók közül segíte­lek néhányan a szakácsoknak. A kertben munkások dolgoz­nak, s távolabb a műúton egy­más után suhannak el a gépko­csik. Vajon hányán néznek ki az ablakok mögül, s hányán kér­dezik: mi lehet az a fehér falú ház? S alak tudják, elképzelik-e, milyenek azok az emberek, akik itt találtak igazi nyugalmat? Ismerkedünk a kedves, kis ' szobák idős lakóival. Honnan jöttek? Miért? Miként telnék napjaik? Az itt következő né­hány példa: csepp a tengerből. Első emeleti társalgó. Fotelek, csillárok, könyvszekrény. Társas­játékok; tévé, rádió. Csörgő Ist­ván bácsi — Kerekegyházáról jött — éppen rexezik. Csak eny- nyit mond tréfásan: — Nyolcvan felé —* hazafelé. A jakabszállási Bódog Ferenc mélyebbre ás, a múltba néz: — Szolga voltam, negyven évig. Senkim sem volt. Két hete vagyok itt. (Klárika megsúgja: — Feri bácsi még anyakönyvez­ve sem volt, azt sem tudja pon­tosan, hány éves.) Mikor kiderül, hogy újságíró a vendégük, ezt mondja egyi­kőjük, Deák néni: — Legalább rólunk is tudnak majd! Annus néni — meghazudtolva évei szá­mát, s feledve annyi sok mérget, keserűséget — még tovább megy a jókedvűségben: a rádió zené­jére táncra perdül, játékosan. A többiek jóízűen nevetnek. Kis csoport verődik össze. In­nen is,, onnan is szavak, monda­tok röpködnek: „Egészség kéne!” „Egy éve nem láttam a fiamat.” „Akiknél laktam, vertek. Ruhát se adtak, se enni. Ha valakitől ennivalót kaptam, elszedték.” El­0 A szép társalgóban jólesik elüldögélni. sírja magát, s a többiek így vi­gasztalják : — Ne sírj, annál rosszabb! Vagy: — Azzal törődj inkább, hogy most jó helyed van! Földi Imre bácsi nyolcvanhá­rom esztendőt élt meg eddig. És hogyan! Eltartási szerződéssel la­kott együtt másokkal. Szalma­kazalban feküdt hidegben, átfá­zott Élvezi a jó meleget a nyu­godt alvást, pihenést Az otthon legelső lakója a helybeli Kuchta Gyuláné; a nyolcvanéves Mária néni. Szép házát felajánlotta a nagyköz­ségnek; szolgálati lakás lett be­lőle. — Valóságos regény az én éle­tem — meséli —. Ismerősöm az egész falu, sokan szeretnek, úgy érzem. Hogy miért jöttem be ide? Nem szerettem már_ az egyedüllétet1 Amióta szegény férjem meghalt egyre csak ma­gamban vagyok... Ideköt a sírdomb... Mikor ezt a szociá­lis otthont felavatták, azt mond­tam: Magam és idős társaim ne­vében megköszönöm a szerető gondoskodást. Azoknak külön is, akik ezt a szép, kényelmes épü­letet felépítették. És tudják, kik­nek jár sok-sok elismerő szó? A kedves kis nővéreknek, akik gondoznak minket, elsősorban az igazgatónőnek. És a mi drága orvosunknak, dr. Tábori Balázs­nak, aki oly nagy szeretettel fi­gyel ránk, és segít ahol csak tud. — Mi az, ami legjobban tet­szik ebben a házban? — Minden. Úgy, ahogy van. az egész; tárgyakkal, emberekkel. S az, hogy ez nem szegényház, mint kívülről sokan hiszik. Nem. Ez igazi otthon, igazi. 0 Tábori doktor urat mindig várják hálás betegei. 0 Balra: a „lelkem-igazgatónőm” Mária nénivel, a legelső lakóval. (Tóth Sándor felvételei) Az igazgató, Herczeg Elekné szavait szó szerint lejegyeztem: — Évek óta gyermekekkel fog­lalkozom. Szeretem az időseket is; ők is gyermekek már egy ki­csit. Legtöbben összetört életűek, melléjük kell_ állni, megfogni a kezüket. Mosoly kell nekik má­soktól, s mosolyt kell varázsolni az ő arcukra is. Az én „kisöreg- jeim”-nek — így hívom őket — néha egyetlen szép szó elegendő' ahhoz, hogy telve legyenek öröm­mel. Kell-e ennél nagyobb, szebb érzés, mondják meg? Kell több ahhoz, hogy az ember szeresse ezt a munkát? Engem boldoggá tesz, amikor látom, hogy elfelej­tik itt a régi bántalmakat. Ha egy ici-picit is örülni tudnak. Az ilyen szavak hallatán ért­hető, ha mélységesen igaznak, s őszintének hatnak az egyik idős otthoruakó szavai: — A lelkem-igazgatónőm a mi testvérünk, jóakarónk! Varga Mihály (3) Abban biztos voltam, hogy egyhamar nem hagyják magára Flórit a feleségével. Ebben ugyan­is megegyeztünk. Legalább az el­ső délutánon legyein közös öröm az asszonyka, aktán lehet az uráé. Vasárnapra szabadságoljuk Flórit. Ebben is megegyeztünk. A szövetkezet sofőrje vállalta, hogy a gyümölcs feladása után megvárja a társaságot az állomá­son és üres göngyölegeken tró­nolva zötyöghetünk be a faluba, öt kilométerre van az állomástól a falu. Ha útközben nem tanyáz­tak le valahol — isteni kirán­dulóhelyek kínálkoznak arrafelé — akkor a faluban már csak egy helyre mehettek, a vendéglőbe. Az étteremben Robiba ütköz­tem — Bent ülnek a Dresszóban — igazított útba. Kávéznak tehát! Naná! Csak nem ülnek le sörözni a kecske­lábú asztalok mellé, egy nővel! Pedig söröztek. Három asztalt toltak össze, s azokon sorban áll­tak a sörösüvegek. Kinizsit ittak. Az üvegek, a poharak között itt- ott feketés csészék.- Na fene, gon­doltam. Ilyen nagyban rázzák a rongyot?! Alighanem csinos a ba­ba! Ilyen 'egymásközt élő férfi társaságot egyetlen nő kibillent a megszokott kerékvágásból. Kíván­csi lettem a nőre. Háttal ült al bejáratnak, Kele­men és Flóri között A szemben ülők rögtön észrevették, ahogy be­léptem. Láttam a szájuk mozgá­sából. hogy. jelzést adnak a hát­tal ülőknek. Itt valami készül el- leiiem. Ismertem én jól az apos­tolokat. Egyszerre elhallgattak, megmerevedtek. Olyanokká vál­tak. mint valami viaszfigurák a panoptikumban. No jó! Velem nem babráltok ki! Megálltam Flórián háta mögött. — Mi az kollektív gyászt ültök? Senki sem válaszolt. Ültek fe­szesen. Az arcuk feszült a legjob­ban. mintha ki akart volna puk­kadni. — Így is jó! — mondtam üres szék után nézve. A szemközti oldalon találtam helyet magam­nak. — Elkéstem, igazatok van. De miattam halgathattok, engem nem zavar. Ide ülök:.. És ekkor nekem is torkomon akadt a szó. Csak fogtam a szék támláját, ahogy oda lendítettem az asztal mellé, kis Gyurka meg Csiga közé. És csak bámultam az asszonykára ragadt . tekintettel. Éreztem, hogy a csend elneheze­dik körülöttem, már csak egy cér­naszálon lóg Aztán a cémaszál elszakadt. Egyedül 6 nem nevetett. Csak \ nézett rám ő is. mint akit meg­babonáztak. Flóri, az együtt har­sogott a többiekkel mindaddig, amíg oldalt nem fordult. Akkor lepergett arcáról a nevetés. Kar­ját levette a felesége székéről. Er­re Zsuzsa, mint akit meglöktek, nyújtotta a kezét. —: Flóriánná! — mondta, hal­kan. Mintha csídős szél térített vol­na észhez. Kezet nyújtottam Zsu­zsának én is — és bemutatkoz­tam. Szerencsére nagy volt kö­rülöttünk a zsibongás. nem vehet­ték észre a zavarunkat. Nekem a vér az arcomba szaladt. Nemany- nyira a váratlan találkozás ka­vart fel. mint inkább Zsuzsa vi­selkedése. Idegenként mutatko­zott be. Miért? A férjének nem nyújthatott át részletes önéletraj­zot. rendben van! De mi szüksége volt arra hogy most letagadjon? Az apostolok jó darabig nem szálltak le rólam. Pillanatokon belül kiteregették viselt dolgai­mat. mintha csak be kellett vol­na számolnibk az asszonykának. Tűrtem, mert először jól jött az az össze-vissza fecsegés. Én az­alatt hallgattam Csakhogy Flóri is hallgatott. Mígnem megállt a hátam mögött Robi. — A szokásos, szakikám! — tette elém a tálcán a söntésből hozott pálinkát, mellékelve hoz­zá az üveg sört. És ekkor Flórián erősen rám nézett. — Jobb lenne, ha a pálinkát elhagynád!. — mondta furcsa hangsúllyal Az apostolok pártfogásukba vettek. Tudták, hogy a hátuk mö­gött máskor is megiszom eny- nyit, akár öt perccel munkába indulás előtt. Most meg igazán megengedhető, hiszen vendégünk van. és csak éjfélkor állunk munkába. Amíg ezt megtárgyalták, én azon töprengtem, vajon Flórián megsejtett-e valamit? Úgy lát­szott mintha máris tudna min­denről. Ez a pálinkaügy még jobban el­nyújtotta a dumát, amit olyan előszeretettel folytattak rólam. Egyre ingerültebb lettem. Vala­hogy úgy alakult, mintha mind­nyájan rajtam akarták volna be-, bizonyítani a nő előtt, hogy ők milyen jópofa férfiak. Igen, a cél­táblájukká váltam. Kicsorgattam egy pohár sört beleöntöttem a pálinkát, s hirtelen felhajtottam az eggszet. A poharat meg szép csendesen tettein le. — Hagyjátok már abba! — or­dítottam fél aztán. De túlságosán hangos és árul­kodó lehetett a tiltakozásom, mert egyszerre mindenki elhallgatott. Döbbenten nézett rám a presszós lány és még a szomszédos aszta­loknál is felénk fordultak. Em­lékszem. hosszú másodpercekig újra nyomasztó csend támadt. És ekkor robbant be az ajtón valaki. Non tudom már. hogy ki volt. de mintha csak én folytat­tam volna, beleordította a csendbe: — Gáz!... Gáz tört fel a fúró­toronynál! (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom