Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-19 / 115. szám
1VÍÜ VELŐ DÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET* IRODALOM • MŰVÉSZET Három falu — egy este „A művelődési otthonokat és klubokat mint a közösségi nevelés, a társas élet és az aktív művelődés intézményeit kell továbbfejleszteni. A nem hivatásos művészegyüttesek, tudományos ismeretszerző körök, klubok munkája révén a lakosság mind szélesebb rétegeit vonják be a művelődésbe ... (Idézet az MSZMP KB 1974. március 20-i közművelődési határozatából.) A határozat nyomán elindultunk megismerkedni a Bács-Kiskun megyei községek, városok délutáni-esti művelődésével. Első alkalommal a kiskőrösi járás három falujába, Páhiba, Tabdira és Kaskantyúra látogattunk. A tapasztalatok, minden kommentár nélkül, azt mutatják, jócskán akad tennivaló. Telefonálunk a Kiskőrösi Járási Hivatal művelődésügyi osztályára : — Megérkezett-e már Páhiból és Tabdiból a művelődési otthon májusi munkaterve? — Még nem — válaszol a köz-, művelődési felügyelő. — Nem is mindig klildik be. Ekkor április 30-át írtak ... ' — Egyébként mindkét községben tiszteletdíjas a vezető. Van lehetőség, hogy függetlenített igazgató vezesse a művelődési otthont, de sem Páhiban, sem Tabdin nem találnak jelentkezőt ... □ □ □ Szalad velünk az autó; elhagyjuk Izsákot. Ködös,- párás a levegő. Itt-ott dolgoznak a földeken. Hatalmas friss szántás. Mocsarak, vizes területek. Páhi község legszélén idős néni ballag, vödörrel. Kisgyerek ül a villanyoszlop tövében, dülöngélő kerékpáros. Többen a buszra várnak a megállónál. Krisztuskereszt. Eső szitál. Valami nagy, lomha kedvtelenség ül rá a vidékre. □: □ ' □ A klubkönyvtár bejárati ajtaján lánc, nagy lakat. — Ide aztán nehéz lehet* behatolni — gondoljuk. A belső ajtón letört kilincs. Az előtérben rozoga asztalitenisz-felszerelés. Levert va- kolatú falak. Barátságtalan nagyterem. Az egyedüli, nincs más helyiség — se klubnak, se szakkörnek. — Mennyi az éves költségvetésük? — Kilencvenhatezer forint. Ebből tizenötezer a tanácsi támogatás; a két tsz is ad tízezret. — A többit honnan szerzik? — A bevételből. — Bejön annyi? — Nehezen. — Ma, lesz rendezvény? — Nem, semmi. — Tegnap? — Mozielőadás volt. — S holnap? — Semmi... Szombaton? — Mozi. — Más? — Más nem. —' Vasárnap? — Akkor tánc lesz. — A jövő héten? — Akkor is ugyanígy ... — Moziba sokan járnak? — Nem; inkább nagyon kevesen. Volt már úgy, hogy csak két néző akadt. — Terveztek már valamilyen nagyobb rendezvényt? — Egyszer. Ismert nevű fővárosi művészeket hívtunk. — Kiket? — Cserháti Zsuzsát. Kovács Apollóniát, s a Vidám Fiúkat. — Ök ismert nevű művészek? — Hát nem azok? — Milyen volt a siker? — Semmilyen. — Miért ? — Mert nem jöttek el; lemondták. — Ifjúsági klub? — Nincs. Két-háromszáz fiatal van a faluban, nyolcvan százalékuk vidéken dolgozik. Tóthpál János idén januártól vezeti a páhi klubkönyvtárat, amelyben egyetlen klubhelyiség sincs. Másfél év alatt három előcjje is volt. Véleménye szerint Páhiban csak a „könnyű” műfaj rendezvényei a kelendők. Vagyis az ŐRI vidám, zenés műsorai. □ □ □ És hogyan látja a község művelődését egy páhi fiatal. Gasics Margit? — Általában minden hét végén van egy bál... Néha színház, motorral, autóval el szoktunk menni a környező községekbe. Kaskantyúra, Orgoványra, néha Kiskőrösre is, ott szórakozunk, amikor itt nincs rendezvény. — Ma este lesz-e valamilyen műsor vagy összejövetel a művelődési házban ? — Ma semmi: — Honnan tudja? — Hát úgy gondolom... Egyébként itt a faluban többen is szeretnénk, ha lenne ifjúsági klub. Állítólag az egyetlen akadálya, hogy nem találtak klubvezetőt. □ □□ Megyünk tovább a szomszédos községbe, Tabdiba. Ot kislány táblából a művelődési ház előtt. Mindegyikük kezében szatyor, tá9ka, bennük könyvek. — Könyvtárba1 jöttek, kislányok? — Igen, ma van kölcsönzés. — Hány órától? — ötkor szokott kezdődni... (Közben észrevesszük a táblát: Nyitva 5-től 7-ig.) Most fél hat a pontos idő. A lányok elmennek, aztán visszajönnek egy-egy tölcsér fagyival. -Tovább beszélgetünk. A nyolcadik osztályos Szlama Erzsi kedveli a „csíkos" könyveket, de a verseket is szereti, harmadik lett az iskolai szavalóversenyen. Szedmák Éva hatodikba jár. Legutóbb May Károly és Bárány Tamás regényét olvasta. — Te is szereted a verseket, Éva? — Nagyon. A többiektől tudiuk meg, hogy első lett a szavalóversenyen. □ □ □ Közben látjuk, hogy a kocsma előtt áznak a lovak, szegények; várják, hogy bent a gazdájuk megunja az ivást De megunja-e? Erre bizony csak ők tudnának — tapasztalataik alapján — válaszolni. Körülnézünk a művelődési otthon környékén. Annvi a szemét, hogy egy xkocsiderék tele lenne vele. Tyúkól van a kultúra házához csatolva. A tvúkok a szegényes. sivár kertecskében kapir- gálnak. nem zavarja őket a szemerkélő eső. □ □ □ Hűtött italt kérünk a tabdi presszóban. — Nincs hűtőgépünk, sajnos. De hideg ám azért mindegyik üveg (Persze a forróhoz képest hideg.. .1 A wurlitzer automata karjai összecsavartak négy-öt lemezt, kár lenne bedobni a kétforintost. Fekete, olajos padló, állott, füstös levegő. Az előtérben, az „ivóban” két fiatalember kortyolgatja a sört. Beszélgetünk, s csatlakozik hozzánk a presszó vezetőnője, aki egyébként a Hazafias Népfront helyi nőbizottságának elnöke is. — Milyen a presszó látogatottsága? — Hát. változó, de inkább kevesen szoktak itt lenni, mint sokan. — Inkább máshová . mennek táncolni a fiatalok; Kaskantyúra, Csengődre. Akasztóra — veszi át a szót egv most érkezett középkorú férfi. A beszélgetés során aztán kiderül. hogy a művelődési ház bal szárnya (ahol a presszó van) azért mégiscsak látogatottabb. mint a kultúrának szentelt helyiségek .. A presszó nagyobb terme volt régebben a fiatalok klubhelyisége, de a tanács úgy látta, hogy ez a terem kihasználatlan — legyen hát itt a presszó. Most nincs igazi ifjúsági klub Tabdin I I □ Kijövünk a presszóból. A gyerekek még mindig várják a könyvtárost. Fél hat van, az eső változatlanul cseperészik. A mü- “velődési ház T>eiarata*"föfőh meg-” lazul néhány tenyérnyi átázott vakolat. és a lánvok közé pottyan. Szerencsére .senkit sem talál el. A művelődési házzal majdnem izemben sárga épület: a tanács ;gyik szolgálati háza. két pedagógus és a védőnő lakik itt. Nyikorgó. kopott ajtó. a lépcső előtt tócsa, sivár lehangoló külsejű ház. Zárt ajtó. □ □ □ — Bezzeg Kaskanlvú! — mondja egyikőnk az auttóban. A következő percben már robogunk is a közeli falu felé De ez a község is olyan kihalt, mint az emlékezetes angol—magyar« focimeccs idején az ország minden városa, faluja... Igaz. most is az angolokkal vannak elfoglalva az emberek: az angol királvi házzal. Csakhogy most nem a rádió, hanem a televízió előtt ülnek ... Zárva a művelődési otthon. Záráshoz készülődik az italbolt is. a presszóban már csak öterj vannak. Félszemmel nézik a tv-t, inkább beszélgetnek, söröznek. □ □ jgg Kaskantvút messze mögöttünk hagytuk. Valósággal ránk ül a sötétség. vágni lehet a feketeséget. Se hold, se csillagok, se villanyfények. sehonnan. Azazhogy ... A felsőcebei általános iskola ablakai kivilágítva. Zongorahangok szűrődnek ki az egyik teremből. Bekopogtatunk. Tornyai Ilona negyedikes gimnazista nyit ajtót. Nem lepődik meg; elmondja, hogy érettségire készül. S a tanulás közben pihentetőül — kicsit játszogat'a hangszeren. Megyünk tovább, bele az éjszakába. □ □ □ Este fél tízkor üres a művelődés otthona Tabdiban. Az igazgató —. Szkenderovits András cipészmester — tiszteletdíjas az intézményben, három év óla. Most éppen az irodájában ül. — Mit csinál így egyedül? — érdeklődünk — Adminisztrálok; mindig van mit. — Voltak vendégek ma este? — Hat fiú nézte a tévét. Már hazamentek. Ismerkedünk az épület belsejével. Az előtérben szép fotelek, s friss orgonacsokor. „Azelőtt itt kerékpárokat őriztek” — mondja a szépet, s rendet szerető házigazda. A nagyteremben áporo- dott levegő. Százötvenkét öreg szék a nézőtéren (mert a terem mozi is egyben). „Rémről hozták a székeket, hét évvel ezelőtt". Köves, hideg az apró klubhelyiség. A folyosón a villanyvezetékek kilógnak a faiakból. A folyosón ócska, piszkos rézkarcok. Az igazgató ezt mondja: „Találtam ezeket, nem volt szívem eldobni”. A villanyégőkről hiányoznak a búrák. („Hiába, szegények vagyunk !”) □ □ □Páhin akkora a csend, hogy a gondolat moccanását is meghal- "lanúnk, h"á nagyon' odafigyelnénk. A kocsma cégtáblájára, ez a szó van írva: „Ital”. Nem Italbolt: hanem így: Ital. Egy kislány, üveggel a kezében, megy be az ajtón. A szülei egy kis itókáérl szalajtották el ide. Nem kérdezzük — úgyis tudjuk a választ —. hogy szívesen jött-e. Hogyne, hiszen a tévében az Erzsébet királynő megy: nyilván azt nézné ő is. mint legtöbben a faluban. Bent egy tizenhét éves szakmunkástanuló. Colát iszogat, és nézi a televíziót. — Gyakran jár ide? — kérdezzük. Nem, csak néha. — A szüleivel? — Velük is. — Otthon van tévéjük? — Nincs, most azért vagyok itt. — Jár a művelődési otthonba? — Nem. Ott nincs tévé. Ha lenne, odamennék ... Kontra György — Varga Mihály • Kovács László: „Erika”. Raffai Sarolta: A végeken A Tér a szentség. Sérthetetlen. Három út nyílásáért csonka, mégis egész. Kerek farát esőcsepp ezre tapsikolja. Tűrik cirádák, míves rácsok, szentek megkövült nyugalomban, elbírják barokk méltósággal ' századok szövetébe fontán — jövő időbe menekítvén, kegyelet bizonyosságába. Esendő1 vagyok. Itt - ténfer-gek- - -eases bicsakló bokámig alázva ' süket kövek közt. Szűzi bokrok talán bizony elrejtenének? Arcul ütik az élőt, s hányszor űrhatnámos, kölcsön-szeszélyek, más-más ember bőrében megbújt pöffeteges kivagyiságok. A csonka tér kerek faráig minden kő százezerszer áldott, s minden élő — fű, fa, amint a tiszta kezek mozdulása. Megszenteltettünk jónehányau s éppen bicsaklásig alázva. A régmúlt fentről sem nyomaszthat szobor szikár an, glóriásan. S bár otthonom a tér, a város:* se menedékem itt, se váram. KÉTSZÁZ ÉVES KÉPESKÖNYV A RÉGI KALOCSA RAJZISKOLÁJÁBÓL Kalocsa már a középkorban kulturális központja volt a Duna—Tisza közének. A törökök kivonulása után ez a szerepe felújult, sőt az egész országban — bizonyos szempontból — vezető szintre emelkedett. Ennek dokumentuma az a képeskönyv, amelyet a város akkori rajziskolájának növendékei készítettek. A 18. század második felében a piarista gimnáziumokban művészeti tárgyakat — zenét, építészetet, rajzot — is kezdenek tanítani. Ebből sarjad a magyar építészetelmélet. Kalocsán — az ország más városait, a fővárost is megelőzve — 1765-ben indul a rajziskola. A természettudományi ismeretek mellett szerepel az „arohitectura civilis”. Elsőnek Ettinger Alajos tanítja a tárgyat, aztán Lengyel Bódog, majd Mali- novits Ignác, a BATTHYÁNY ALBUM-nak nevezett képeskönyv szerkesztője következett A helyi művészet és a magyar rajzoktatás fontos emléke ez az album. Kalocsáról két önálló tervet tartalmaz, de benne van minden akkoriban jelentős épület, a főszékesegyháztól és a nagyszemináriumtól kezdve, az érseki lak rajzáig. A templomi felszerelések képeit — harangok, orgona — olasz, francia és német mintakönyvekből másolt tervek egészítik ki. A 27 oldalas képeskönyvet — 1775-ös keltezéssel — tizennyolc tanuló rajzolta. Név szerint: Olasz, Huszar, Sennyei, Bésán, Obersdorff, Neipau- er, Vermes, Salamon, Fischer, Szutsánszki. Csapodi, Bállá, Austriacus, Daróczi, Kanitz, Groll, Hamar és Drack. Legtöbben csak egy-egy lapot, de például Fischer 5 képet készített. Feltűnő, hogy a tervek között van két térkép is. Egyiket Szutsánszki Gábor rajzolta a mocsarakkal körülvett városról. Az albumban szereplő kalocsai épületek fellelhetők rajta. Meglepő, hogy a határrészen milyen kevés a szántóföld. A város beépített területe is — a Vajas és a Kígyós (Petőfi S. utca) közé szorítva — csupán három utcából áll. Az emlékalbumot Batthyány József érsek, 1776- ban — a hercegprímási szék elfoglalásakor — magával vitte Eesztergomba. Ott őrizték 1932-ig, amikor — a Katona István-emlékünnepségek alkalmával — visszahozták Kalocsára. 1 Bozsó Ferenc Képeinken: balról az érseki szeminárium déli homlokzata. Rajzolta a konviktusban Vermet Karoly (1771). A másik képen a székesegyház főhomlokzata. A. B. Fischertöl (1774). 7 Petőfi-számot adott közre a Mozgó Világ A fiatal írók és művészek szabálytalan időközönként megjelenő. szemléje, a Mozgó Világ szerkesztősége ezúttal tematikus számot jelentetett meg. A versek és a prózai írások többségében Petőfiről, a költő-forradalmár példázatának továbblépéséről szólnak. A kiadvány közli a szerkesztő bizottság és a KISZ Központi Bizottság kulturális osztálya áltat közösen meghirdetett Petöfi-pályázat díjnyertes alkotásait. A Szegeden élő |fiatal költő, Veress Miklós Csillagtűz című ciklusa méltán nyerte el az első dijat a versek közül. Alcíme: „...Nem tiér- csepp-e a csillag?” (Petőfi): „aki szivéből kitépi J borítsa bőrként fekély I aki szivünkből kitépi / lepráiként bolyongjon / amíg csak él” — írja. Serfőző Simon „Petőfi-keresőben” című verse második díjat kapott. Aczél Géza, aki a harmadik dijat nyerte el, erőteljesen elkötelezett költőként lép az olvasó elé: Petőfi példáján a jelen forra- daImiságának szószólója. A „Bankók feltámadása’* és a „Másnapos freskó” című versei bizonyítják ígéretes tehetségét. A fiatal írók- és művészek szemléjében a prózai rész már nem olyan változatos. Béreményi Géza „Budapest” című elbeszélése mellett mindenképpen említésre méltó Mohácsi Zsuzsanna, akinek novelláját a bemutatkozó fiatal írók és költők Próbaút című rovatában közlik. Horváth Uajos „Ke- resztül-kasul Petőfi nyomdokain” című útirajza kiváló munka, elgondolkoztató olvasmány. A Mozgó Világ külső megjelenésében is igen tetszetős, modern. A képanyagot a Petőfi verseit illusztráló gyermekrajzok és Kresz Albert Feren- czy Béni Petöfi-szobráról készített művészi felvételei alkotják. Summa-summarum: a fiatal Írók és művészek szemléje a bennünk élő Petőfiről a forradalmár költő kapcsán értékes irodalmi mü- veket mutat be a fiatalok sajátos hangján, szenvedélyével. ; Cs. K. *
