Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-03 / 101. szám

1974. május 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Majom a szilvamagon BEMUTATÁS ELŐTT Volt egyszer egy zsaru A felfigyelő és álcsaládja. Egyszer volt, hol nem volt. hetedhét orszá­gon is túl, va- . lahol Francia- ? ország főváro­sában élt egy­szer egy sze­gény zsaru. Neve Campana felügyelő, civil sorsát tekintve pbdig megrög­zött agglegény. Életében, mi­ként lakásában is, mindennek megvolt a ma­ga helye, ing­nek és fogke­fének, ráncnak az asztalken­dőn és a va­csora utáni új­ságolvasásnak — mígnem egyszer olyan feladatot vál­lalt el, amely­ben egy nős ember szerepét kellett eljátszania. Egy meggyilkolt kábífószercsem- pész családos testvérének szere­pében Nizzába utazva be kellett épülnie az ismeretlen bandába hogy leleplezhesse onnan az Egyesült Államokba továbbított heroinküldemények titkos útvo­nalát és a közvetítők láncát... Ezért hát ideiglenesen álfelesé­get kellett szereznie magának alakításának hitelessé tételére. Ezt az ötletet dolgozza fel a Volt egyszer egy zsaru című francia film, amely elegendő szá­mú friss ötlettel folytatja a jel­lem- és helyzetkomikumra fe­szültségre egyaránt épülő törté­netet. Georges Lautner alkotása a filmvígjátékok azon kisszámú csoportjába tartozik, amelyek egyaránt képesek kielégíteni az igényes filmesek és a szórakozta­tó művek kedvelőit. Mindenek­előtt azért, mert jó színészek ki­tűnő forgatókönyvet eleveníte­nek meg — tehetséges rendező irányítása alatt. A bűnügyi filmvígjátékok ál­talában a vígjátékok és a krimik legvértelenebb sablonjait egyesí­tik a humor ürügye kapcsán. Ez esetheti azonban nem egy kény­szerű műfajösszevonásról van sző az ötlettelenség feloldása céljá­ból. Nem botcsinálta rendőrök, kétbalkezes gengszterek álössze­csapása. szolgáltatja a humor for­rását. A Volt egyszer egy zsaru bűnügyi története valóságosan Az állami oktatás fejlesztése Dunavecsén Mindaz, amit az MSZMP KB 1972. évi június 14—25—i ha­tározatáról, az állami oktatás fejlesztésével kapcsolatos fel­adatokról tudni kell, teljes mélységében ismert azok előtt, akiknek ezen a téren körülhatárolt tennivalói vannak. Mél­tó a nagyszerű célkitűzéshez az a lendület is, amellyel a helyi párt- és állami szervek a határozatok megvalósításához láttak. Vannak községek,, városok, ahol a célkitűzések valóra váltásában az anyagi feltételek mellett a legfontosabb ténye­ző, éppen a cselekvés lendülete által lerövidített idő lett. komoly, mondhatni véres. Cam­pana felügyelő küldetése egy cseppet sem nevezhető vidám dolognak a szaporán eldördülő, célt nem tévesztő távcsöves pus­kák torkolattüzében. A komiku­mot a rendőr komor agglegény mivolta hordozza begyökerese­dett szokásai, érzelmi szürkesége egy bájos, fiatal özvegyasszony és annak elkényeztetett fia tár­saságában. A kábítószercsempé­szek megoszlott bandája — no meg a helyi rendőrség — csupán életét fenyegeti, kényszerű lakó­társai viszont több évtizedes füg­getlenségét, életének önző, ma­kacs szokásrendjét zúzzák tönk­re együttlétük során. A szegény zsaru — s a film külön érdeme, hogy ezt a szerepet emberien hi­telessé teszi — kétfrontos küz­delem vállalására kényszerül, s csak az egyikből, a gengszterek elleni harcból kerül ki győztesen. Ritka manapság az olyan köny- nyed hangvételű film. amely mentes az erőszakolt jelenetek­től, poénoktól. A Volt egysjer egy zsaru Mireille Darc és Michel Constantin főszereplésével ezen ritka alkotások közé tartozik. Hu­mora üde. természetes — fordu­latos cselekményszövése csupa feszültség, izgalom a mesterkélt­ség legcsekélyebb árnyéka nél­kül. Ez az* a film. amelyről mel­lékgondolatok nélkül lehet meg­jósolni : biztos közönségsiker. Favlovits Miklós Az általános iskolák Dunavecse nagyközség intézke­dési terve két ütemben szabja meg az állami oktatás további fejlesztése és korszerűsítése érde­kében szükséges tennivalókat. Számot vetve a község teherbíró képességével, a feladatok zörhét a IV. ötéves terv időszakára üte­mezte. Az 1976—1985-ös. vagyis a második időszakra várnak azok a feladatok, amelyek a népesedés­sel. a telenülés általános fejlődé­sével járnak együtt, továbbá azok, amelyek a most folvó ötéves terv­ben elérendő fejlődésre, mint ala­pokra épülhetnek csak. Hogy mi történt a párthatáro­zat megvalósításáért, miként lett az intézkedési tervből valóság? Mondják el a következő adatok! Jelenleg az iskola megfelelő számú és alapterületű tanterem­mel rendelkezik és így nemcsak az „egyműszakos” tanítás oldó­dott meg, hanem a kabinetrend­szerű. szaktantermes oktatás be­vezetésének sincs ilyen természetű akadálya. Van fészereit tornate­rem. továbbá külön fiú- és külön leány politechnikai terem. A szer­tárak kialakítása 1971-ben meg­történt. Ugyanakkor megépültek a vizesblokkok, mosdók, vízöblí- téses WC-k. vezetékes vizet ka­pott a kémiai, fizikai előadóte­rem. Ilven kezdetek után a ha­tározat soha nem tapasztalt len­dületű fejlődést indított el. A tantermek olajos padlóját műanyaggal cserélték fel, ugyan­ilyen burkolatot kaptak a folyo­sók is. A két főépületben megva­lósult a teljesen korszerű, olajtü­zelésű központi fűtés. Az iskola környékének csinosí­tása sajátságos módon szolgálja a nevelést; új kerítések, kapu épí­tései udvat* rendezésé. Az oktató-nevelő munka tartal­mi javítását szolgáló belső beren­dezések. felszerelések is megújul­tak a taneszközök száma, a szer­tárak állománya lényegesen emel­kedik. Ez utóbbiak jelentik a .szaktantermi oktatás lehetőségei­nek megteremtését is. amelynek máris vannak színvonalas redmé- nvei. „Tanuló iskola.., ff Az iskola elindult azon az úton, hogy „tanító” iskolából „tanuló” iskola legyen, amelyben a nevelői kar. az „oktatás kulcsemberei” módszeres munkáján alapuló tar nulói aktivitás jelenti, az ismeret- szerzés fő formáját. Ki kell ala­kulni az egészséges, demokratikus légkörnek; ebben és a tanulók si­kerélményeiben gyökerezik az előrelendítő ambíció, a munka szeretete. a közös munka öröme, de ebből ered maid a közösségi érzés, valamint a kollektivizmus legalapvetőbb társadalmi „termé­keként” a szocialista erkölcsű, jellemű ember is. Így egyesíti ma­gában a „tanuló” iskola az okta­tás-nevelés kettős funkcióját. Az iskola társintézményeinél elért eredmények a fejlődés tá­mogatói. Erre is gondoltak az in­tézkedési terv készítői. Az általános iskolai napközi otthon, jelenlegi, felújított állapo­tában. valamint fekvésénél fogva is (épülete közvetlenül a Duna- parton van) valóban ideális kör­nyezet a tanulóknak. A központi fűtéses. müanyagpadlós, folyóvíz­zel rendelkező épület valóban ott­hont tud nyújtani és a jelenlegi létszámnál jóval több gyermeket képes fogadni. A diákotthon a tanyai tanulók korszerű elhelyezését biztosítja, konyhájáról pedig ellátja gyer- • rnekintézménveinket, és az öregek napközi otthonát. A konyha építé­BESZELŐ TANKÖNYV A japán „Riko” cég elkezdte a „Szinkrofax” oktatókészülék gyártását, amelynek az az érde­kessége, hogy az írásos informá­ciót és a hangkíséretet ebben a készülékben egy lapra rögzítet­ték, csak annak két különböző oldalára. A lap felső oldalán vannak a szükséges grafikonok, se részben a határozat előtti idő­re. de befejezése és megnyitása a határozat utánra esik. Építése 2 millió 100 ezer forintos állami tá­mogatással történt. Az iskoláskort megelőző neve­lési feladatokat két óvoda teljesí­ti, amelyek’ javítására 1973-ban 21 000 forintot költött a község. A fejlesztés első időszakára elő­irányzott feladatok közül csupán egy vár megvalósításra, az úttö­rőcsapat foglalkozási termeinek kialakítása, de ezen felül lehető­vé vált, hogy a 2. ütemre kisza­bott feladatok közül már 1973-ra előrehozzanak a tantermi beren­dezések cseréiéből 100 ezer forin­tig terjedő beszerzést. Az I. számú óvoda központi fű­tésének szerelése, egy foglalkozási teremmel történő bővítése a terv szerinti időben. 1976-ban megva­lósul. A lakóépületből átalakítás­sal létrehozott II. sz. óvoda szűk, gazdaságosan fel nem újítható, ezért a déli községrészen fel fog épülni az új napközi otthonos óvo­da. Tervezett idő: 1977—78. De a körülmények kedvezően alakul­tak. s így az új határidő 1975. augusztus 1. Ez az új határidő azért is reálisnak mondható., mert az alapozási munkálatok már be­fejeződtek. Várható építési költ­ség: 3 millió forint. A déli községrészen megépíten­dő négytantermes. alsó tagozatos iskola a távlati fejlesztés egyik fontos feladata. Összefogás, támogatás A megvalósítás biztosítékai a községi párt- és állami vezetés irányító munkáján kívül a lakos­ság, a termelő egységek támoga­tása. összefogása, amelyek magu­kévá téve a párthatározatot, az eddigi sikerekhez itöbb mint ne­gyedmillió forinttal járultak hozzá Végső összegezésként jogosan feltételezhetjük, hogy a községi költségvetés és fejlesztés 1 millió 397 ezer forintja; a termelő egy­ségek 271 ezer forintos hozzájá­rulása. az állami támogatás 2 mil­lió 100 ezer forintja mellett az a tudás, az az erkölcsi tőke'mu­tatja maid a párthatározat meg­valósulását. amelynek tulajdono­sai a felnövekvő fiatalok lesznek. Naszály Sándor rajzok, idegen nyelvű szövegek, másik oldalát pedig mágneses réteg borítja, amelyre a tanár felveszi a magyarázó szöveget. A diák a lapot az erre szolgáló készülékbe helyezi, elolvassa a feliratokat, megnézi az ábrákat, közben fülhallgatón hallgatja a tanár magyarázatát. A készülék különösen alkalmas csoportos oktatásnál. A tanuló anélkül, hogy másokat zavarna — több­ször is meghallgathatja a szöve­get. A „Szinkrofax” készülékhez tartozik egy berendezés a hang- felvétel 2000 példányban történő gyors Sokszorosítására. Nem könnyű muzsikusnak lenni! A Bécsi Filharmónia Szimfoni­kus zenekarának 24 muzsikusán végzett kísérletek eredményeként az osztrák munkaegészségügyi intézetnek sikerül megállapítania, hogy a zenész tevékenysége leg­alább annyira igénybe veszi a szívet, mint a rakodómunkás, a fűrészmunkás vagy a kőműves munkája. így például Brahms szinmfóniájának tolmácsolása­kor a zenészek pulzusszáma elérte a percenként 130-at, a normális 60—>70 helyett A legérdekesebb felfedezés azonban az volt, hogy a muzsikusok munkájának bizo­nyos körülményei szinte egyálta­lán nem különböznek a vegyipa­ri és a kohászati üzemekben dol­gozó munkások munkakörülmé­nyeitől: ha tele van a hangver­senyterem, a zenekari helyiség­ben a széndioxid-tartalom tíz­szeresen meghaladja a normát (0,03-ról 0,3 százalékra emelke­dik) a zenekarban pedig a hang­erő időnként eléri a 120 decibelt. (24) — Annyit hagysz egyedül, be­zárva ide, csak várlak, mindig csak várlak. Hosszúak a napok, szomorú gondolatok járnak a fe­jemben. — Te csak ne gondolkodj. Itt mindened megvan. Jövök, ha tu­dok; mit csináljunk, ha őeminen­ciája nem akar összeadni min­ket? — Gnazio bátyám odaadta a levelemet? — Oda. — Az emberek már kíváncsis­kodnak a ház körül. Az asszo­nyok sokszor nézegetik a házat, és pusmognak. — Holnap átköltöztetlek más­hová. -Talán Palermóba. De te is túl„ sokat fecsegsz, kicsikém. Meglátod, befogom én a szádat! Izgatott hangok törnek hirte­len a házba. Egy asszony kiabál a házzal szemben: — Az apám! A testvéreim! És szalad a Városka belseje felé. Az asszonyok egymásnak ma­gyarázzák: — Concetta pianai. — Apja meg a testvérei ott voltak ma délelőtt Portellán. — Szegényke, szegényke! A hangok, a szavak betörnek a 1 házba, és Giuliano a lánnyal a karjában hallgatja. A lány sze­retne az ablakhoz menni. A ban­dita nem engedi: — Maradj veszteg, nem rád tartozik! A Portellába vezető úton csendőrautók száguldanak. A két városka fiataljainak lovascsapa­ta vágtat a Pizzuta hegy körüli ösvényeken. Egy csendőrökből és rendőrök­ből álló járőr egy tiszttel meg egy rendőrtisztviselővel szemlét tart a hegyoldalon, ahol a ban­diták tanyáztak, összegyűjtik az üres töltényhüvelyeket. A lovas parasztfiúk beleütköz­nek az őrjáratba, amely a szem­le után lefelé tart a hegyről. — Arra mentek, arra! — Hányán voltak? — Kik voltak? A csendőrtiszt megmutattatja a kosarat a töltény hüvelyekkel: — Csak azt tudjuk, hogy nydlc- száz lövést adtak le. Egy ütkö- zetrevalót! — Egy ütközet, amelyben csak az egyik fél lőtt! — kiáljta egy izgatott fiatalember. Alkonyodlk. Piana dei Greci- ben a csendőr ezredes a letartóz­tatottakat vallatja. Köztük van néhány vidéki uracska, meg maf­fiás, ellenzés vászonsapkában, aztán pár csősz. A rendőrség előtt nagy tömeg áll, parasztasszonyok, parasztem­berek. — Igazságot! Igazságot aka­runk! A házak árnyékából, a félig bezárt ajtók mögül sírás, jajgatás hallatszik, a halottakat virág bo­rítja, a sebesültek szalmazsákon fekszenek a lovak és az öszvérek mellett. Csendőrök kíséretében lép a rendőrség épületébe a három va­dász, akiket a banditák fönt a hegyen fogtak él, jön a prosti­tuált is a három fiatalemberrel. Jöttükre a tömeg izgatottan kiabál: — Beszéljetek! Beszéljetek! — Adjátok föl a gyalázatoso­kat! , — Ne féljetek! — Vigyázni fogunk rátok! Két bandita, Cucinella és Can­dela most ér Monteleprébe. Egy, kihalt tanyán hagyták a lovakat, gyalog indulnak haza. Találkoz­nak egy kecskepásztorral, aki szintén hazafele tart: — Szomjasak vagyunk, pajtás. Adj egy csésze tejet — kéri Cu­cinella. — Honnan jöttök, kereszté­nyek? — A Portellából. A pásztor ijedten néz körül. Aztán lehajol, és megfej egy kecskét, a keze remeg. — Sokat fecsegsz, pajtás — morogja Candela Cucinellának. 30. Az ezredes körözöttek és szö­kevények fényképét mutatja a vadászoknak. A lány meg a fiatalemberek is megnézik. Végül az egyik vadász megáll az egyik körözött fényképénél. Giuliano az. Az ezredes a fényképek fölé hajló három férfit szemléli. Mint­ha tétováznának. Ráismertek a képre, de nem merik megmon­dani. A tiszt biztatja őket, be­széljenek. És pár pillanatnyi sú­lyos csend után az egyik vadász húzódozva megjegyzi: — ö volt a vezérük. — Látni akarta az igazolvá­nyunkat — teszi hozzá a másik. — Világos esőköpeny volt rajta. A csendőr ezredes csüggedt mozdulattal simítja végig homlo­kát. Aztán elengedi a kikérde­zetteket. Amikor egyedül marad, a fiatal tiszthez fordul, aki a -jegyzőkönyvet vezette. — Hát Salvatore Giuliano az, Montelepréből. Az elfoghatatlan. — Igazságot! Igazságot aka­runk! — zajong a tömeg egyre hatalmasabban. — Szegény emberek! Egyszer kiderül pensze az igazságtok, de mikor — dünnyögi a tiszt inkább csak magának. — Egyelőre csak kísértetekkel állunk szemben. Is­ten tudja, mennyi akadályt, el­lenállást, protekciót kell legyőz­nünk, amíg rátehetjük kezünket ezekre a vadállatokra. (Folytatjuk.) A nemes hobbyk száma, úgy látszik, végtelen; kifogy­hatatlan az emberi lelemé­nyesség, az ötletek tára so­hasem üres; s ha a szépség­ről van szó, akkor különösen sokféle ötlet születik. Lát­tunk már fakéregre festett képet, színes lepkeszárnyak­ból készült „festményt”, szö- lőgyökerekből „szobrot”, fa­lakat beborító dedikációkat, palackokból csinált bábokat, gyufaszálakból várat, hajót, templomot — és sorolhat­nánk még dovább, mi min­dent. Megismerkedtünk egy emberrel, aki parányi szer­számaival keményhéjú ma­gokra varázsol gyönyörű mo­tívumokat, magokból farag tetszetős tárgyakat. □ □ □ Lengyel Márton nyugdíjas ne­gyedszázada Kecskeméten él; az­előtt a MÁV-nál dolgozott. Már gyermekkorában kezdett faragni, fából. Azután jött a háború, a hadifogság, majd- az életet újra kellett kezdenie; alig tudná fel­sorolni a sok bántalmat, a sors kemény csapásait, a szaporodó gondokat. Hosszú időre abba­hagyta a faragást. Maga sem tud­ja, hogyan, de kiesett az életé­ből, évekre, ez a régebben oly kedves elfoglaltság, ez a kelle­mes időtöltés. — Mikor kezdett el újra fa­ragni? — Talán húsz évvel ezelőtt. — Miért éppen magokból? — Láttam egy kis majmot magból. Azt gondoltam: én job­ban meg tudnám faragni. Neki­ültem, es sikerült. Akik csak lát­ták, mind el voltak ragadtatva. Biztattak, csináljam tovább; s én szívesen vettem a buzdítást. — Utána mi következett? — „Gyöngyök.” A magok bel­sejét kivájtam, s kívülre vonala­kat, mintákat, díszítő motívu­mokat faragtam. Ha együtt volt a kívánt mennyiség, felfűztem, és készen volt a „nyaklánc” vagy a „gyöngysor” — nevezzék, ahogy tetszik. — Látunk itt a barack-, szil­va- és meggymagokon arcképe­ket is, szép számmal. Ezeket is szívesen faragja? — Igen, az utóbbi években. Nézzék, ez Kabos, a színész, ez Sinkovits; emitt egy indiánfej, kucsmás parasztfej stb. Nézegetjük a szemet gyönyör­ködtető munkákat. A nyaklán­cokon, karkötőkön kívül ruha­díszek, gyűrűk; apró alpesi ház; róka, mackó, teknősbéka; mada­rak, virágok. Olyan szépek, szí­vesen vesszük a kézbe gyönyör­ködünk mindegyikben. □ □ □ — Mivel farag? Hiszen olyan apró mindegyik a kés nem is férhet hozzá. — Varrótűkből köszörültem ki parányi „késeket”, azok a • szer­számaim. — Könnyű elgondolni: türelem kell ehhez a munkához Általában mennyi időbe telik, mondjuk egy szilvamagra majmot „varázsol­ni”? — Egy mag — egy nap; Van vele munka, éüidheták. S az a titka az egésznek, hogy a kéz­ügyességen kívül - legyen türel­münk a babramunkához A meg­feszített figyelem is nélkülözhe­tetlen. — Nagyon rontja a szemet? — Jó szemüvegem van; nem panaszkodom. — Mindennap dolgozik, azt hallottuk. így van? — Igen; legalább nyolc-tíz órát. □ □ 1 — Miért csinálja? Anyagi hasz­na származik belőle? — Eddig még nem volt, egyál­talán. Nagyobb kiállításra készü­lök, szeretném hivatalosan zsü- riztetni a ... Szóval ezeket a faragásokat. — Művészi alkotásoknak tartja a faragásait? — Én nem dönthetem el, hogy azok-e. Sokak szerint feltétlenül így van. Majd a szakértői zsűri kimondja a végső szót. Bízom bennük. — Ügy tudjuk, volt már kiál­lítása. — Volt, de nem hivatalosan. Csak amolyan házi kiállítás a MÁV-nál, Budapesten, örültem, hogy nagyon tetszettek a dol­gaim. — Az említett hivatalos be­mutatkozása hol lesz? — Kecskeméten. Izgatottan vá­rom, milyen lesz a fogadtatás. Varga Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom