Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1974. április 4. — Az életemben nagyon sokat . jelentett az, hogy legális pártban nőttem fel, Ungváron. Tizennyolc éves koromban léptem be, de — ragyog fel a szeme— 1920. má­jus elsején, tizenhat éves korom­ban már vonultam. Akkor még nem lehettem párttag, mert 1921- ben alakult meg a csehszlová­kiai kommunista párt, s csak ez­után vehette fel a kárpátaljai és szlovákiai párt is a kommu­nista nevek így talált otthont, iskolát, tu­dást, barátokat, feladatot a kom­munisták közösségében. így ta­lált rá saját magára. Tanult és tanította a munkások gyerekeit, a párt védőszárnyai alá húzódó nincstelen-tudatlan nőket, gyári dolgozókat, háztartási alkalma­zottakat. Közöttük érezte jól ma­gát. — 1922-ben ismerkedtem meg a férjemmel, aki akköriban ke­rült Szlovákiába, ő már 1908-tól párttag volt, még itt Pesten lé­pett be, mint fiatal molnársegéd. Jó házasság volt a miénk. Egész életünket átfonta a párt, de ne­kem az a véleményem, hogy el­vi közösség nélkül nem is lehet tökéletes az egyetértés. Kihallgatnám sokáig, olyan meggyőzően, szépen beszél. Nem lehetett könnyű az életük. Vá-: lasztási agitációk, gyűlések, sztráj­kok. felolvasások, szemináriu­mok. Félelem, gyűlölet, meg nem értés, tudatlanság, szegény­ség. Néha egy vers, egy messzire világító mondat, a távoli idő mé- hében világrakészülődő jövő, ' Hinni kellett benne. Nagyon... * ^XS^Aztűh íelnevélnij-^A'' félázába-, ü&ilás JUtáni első >®tétélílteir'-már 'dolgoztak, éppen Bács- Kiskun megyében. Safrankó Emánuel te­rületi titkár volt, hozzá tartozott az egész hatalmas Duna—Tisza közi terület, felesége a kerületi pártbizottságon kapott munkát. — Meg kellett teremteni a pár­tot, fel kellett építeni. Hiába alakultak meg a pártszerveze­tek, nem mindenhová jutott régi, a pártszervezésben jártas elv­társ. Gyakran megsértették a pártdemokráciát, nem értették világosan, mit követel tőlük az adott helyzet. Sok időnk nem yolt, ezeken a tanfolyamokon igyekeztünk tisztázni a pártde­mokrácia legfontosabb kérdéseit, eligazítani őket a napi politiká­ban és lerakni a - marxizmus­nak legalább az alapjait. Sokat számított, hogy óriási lelkese­déssel jöttek az emberek hoz­zánk. Munkásemberek voltak, pa­rasztgyerekek, nem számításból jöttek a pártba. Felszabadulást éreztek. Velük könnyű volt meg­értetni célkitűzéseinket, megsze­rettetni a kommunista eszméket. Persze, nemcsak ebből állt a munkájuk. A felvétel 1945. augusztus ZO-án készüit, a Magyar Kommunista Párt kecskeméti nagygyűlésén. — Tudja mi volt itt 1945 nya­rán? Éhség, nyomor, munkanél­küliség, földosztás. Feszült volta helyzet nemcsak a megyében, ha­nem az egész országban. Még erő­sen hatott a szovjetellenes propa­ganda, nagy volt a bizonytalan­ság, hiszen az emberek jól emlé­keztek rá, hogyan irtották a kom­munistákat a Tanácsköztársaság bukása után. Féltek állást foglal­ni, nem mertek hinni az új vi­lágban. Megpihen a beszédben, kérdőn néz rám: nem untat-e, hogy most, 30 gVi titán, amikor már felneve­lődtek' a jobbnál: jobb káderek, arra emlékezik, ami elmúlt. Még a földosztás sem ment simán! És hány felé kellett figyelniük, ha azt akarták, hogy bizalommal jöjjenek hozzájuk az emberek: lakás, munka, élelmezés, közéi-. látás — minden a kommunisták vállára szakadt. — Sokfelé kellett fúrnunk és hadakoznunk. A pártban, pél­dául, bent voltak a régi gyáro­sok, minden taggyűlésen ott ül­tek az első sorokban. Először őket kellett kimozdítani, hogy mun­kásokat hozzunk a helyükbe. Hátráltatta a munkát, hogy egész Kecskemét és környéke egy párt- szervezethez tartozott — egyet­len mammutszervezetbe. Ezt kel­lett szétbontani, külön pártszer­vezeteket létrehozni a ZIM-ben, a konzervgyárban, a többi gyá­rakban és a közeli tanyákon, lassan sikerült is, sokat dolgoztak érte az akkori elvtársak, túlzás nélkül mondhatom, nem volt se éjjelük, se nappaluk. * Ahogy megalakultak a párt- szervezetek, erősíteni kellett őket, mert bizony nem voltak szilár­dak sem elvileg, sem szervezeti­leg. Azt sem lehetett tudni, kit vitt őszinte érzés, kit érdek a pártba. Meséli, hogy szombathelyi párttitkár korában behoztak egy férfit hozzá, három pártigazoL- vánnyal a zsebében. Egyet a kis­gazdák, egyet a szocdemek, egyet a kommunisták állítottak ki, mindhárom helyen bebiztosította magát. De, gondolom, szebb em­lékeket is őriz ezekből az évek­ből? — A legszebb talán az 1945. augusztus 20-i kecskeméti nagy­gyűlés. Hogy izgultunk: sikerül-e • megszervezni, felrázni, mozgósí­tani az emberekét? Ez volt az első erőpróbája a pártnak és fe­lejthetetlenül szépre sikerült! Valóságos népvándorlás indult meg Kecskemétre, különvonato- kon, kerékpáron, gyalogszerrel jöttek az emberek, vagy ötven­ezren gyűltek össze. Akkor egy pillanatra nagyon büszkék vol­tunk. hogy lám, nekünk is van egy pici részünk abban, hogy ilyep erős, hatalmas ez a mi pár­tunk: ennyi embért tudott moz­gósítani!... ICitart-e ez az öröm máig? Ad­nak-e meleget az emlékek? Azt mondja mosolyogva, hogy ritkán fordul hátra, most is csak az én kedvemért. Az, ami ma törté­nik, pontosan úgy érdekli, fog­lalkoztatja, mint a régebbi ese­mények. Csak már nem vesz részt bennük. Nem fiatal, el is fáradt. Soha, egyetlen pillanat­ra sem bánta meg, hogy így ala­kította az életét? Nagyot lobban a szeme. — így volt értelme az életem­nek. És mindaz» ami most van, a mi munkánk alapjaira épült. Mi kezdtük! Nem érdekből! So­ha sem volt egv önálló lakásunk, de az is előfordult, hogy a búto­rozott szobába sem fogadtak be bennünket, mert a tulajdonos kommunistáknak nem adta ki. Könnyű ma azt mondani, hogy már az is érdem, ha valaki a múlt rendszerben, fiatalon belé­pett a pártba? Igenis az. Mert az a munkás, aki nem volt kommunista, sokkal jobban élt, mint az, aki tudta, hol a helye, és ezért került feketelistára. Miért nem léptek be sokan? Mert féltek az üldözéstől, nem akarták feláldozni a polgári jogokat, a kényelmükét, a nyugalmukat. Mi, minderről lemondtunk, és ha nagy dolgokat nem is vittünk véghez, megtettünk mindent, amire telt az erőnkből, hitünk­ből és lelkesedésünkből. Ezt kell tenni most is, meg kell találni a mai viszonyoknak legjobban megfelelő módszereket, hogy a dolgozók ugyanúgy érezzék: a párt az övék. Fogd vallatóra a történelmet, és mesélni kezd, lezárt rekesze­ket húz ki, lakások, sorsok, ar­cok meghitt csendjét szövi kö­rért, váltadra ül. titkokat súg a füledbe, úttá szélesedett régi ös­vények porát kavarja körülöt­ted, kitárulkozik, úgy lapozhatsz benne, mint megsárgult fotók­kal telitömött. családi album­ban. Sorsdöntő dátumok néznek rád, ádáz viharok és vörösen lán­goló ünnepek, kudarcok és sike­rek, hangok és csendek. Arcok. Bennünket figyelnek. Tőlünk vár­ják, hogy megőrizzük hitük ke­ménységét és szívük lágyságát. Továbbvigyük, ami valaha csak az ő ügyük volt, de most már a miénk is lett. Mindannyiunké!... Vadas Zsuzsa Csöndes kis utca Budán, barátságos rend, titokzatos távolkeleti szobrok, hajszál- finom csontfaragások, köny­vek, emlékek, nyugalom. A háziasszony kitölti a kávét: sima, ősz haj, figyelő, kék tekintet, határozott vonások. Asszony, akit az apró-cseprő dolgok, bevásárlási bosszú­ságok épp úgy foglalkoztat­nak, mint bármelyikünket. Kommunista, aki elveiben szilárd, ítéleteiben határo­zott, értelmes rendet alakí­tott ki magában és maga kö­rül. Ezt is a pártnak köszön­heti — érezteti minden mon­datában, egyszerűen és meg- másíthatatlanul. PÁRTÉPÍTÉS A HÁBORÚ UTÁN! így kezdődött... Találkozás Safrankó Emánuelnéval Természetátalakítás a homokon A nemrég lezajlott tervtárgya­ló közgyűlés beszámolóját Muity Sándor, a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke így fejezte be: A haladás nem valami auto­matikus folyamat, a fejlődést erős akarással gyorsítáni lehet. Így tudjuk az életet szebbé, job­bá tenni, Köszönöm a tagságnak, .hogy szorgalmával, tenniakarásá- val segített nekünk, bízunk ben-, ne, hogy ez a jövőben is így lesz. A fentieket a termelőszöveké- zet vezetői vezérfonalnak tekin­tik. A tagság összefogására, segítő­készségére mindig bátran építet­tek, A mélykúti gazdák szeretnek kezdeményezni. Példa erre a homokhasznosítás. Az összterület mintegy 40 száza­léka gyenge termőképessiégű. Mélykúton nincs hagyománya a szőlő- és gyümölcstermesztésnek. A homokterületek azelőtt par­lagon voltak, vagy, csak mint gyenge legelőket hasznosították. Nagy vállalkozás volt tehát az ültetvények, létrehozása. Hét- száznegy vennégy hektáron léte­sült szőlősként, 213 hektáron pe­dig gyümölcsös, amelyből 150 hektár a kajszi. Ez év március végére befejez­ték 62 hektár erdő telepítését. Jövőre folytatják az erdősítést. Mintegy 900 hektárnyi homokon pedig lucernát telepítettek. Ez nemcsak a fejlődő állatállomány takarmánybázisának megteremté­sét szolgálja, hanem a talajt is javítja. Megvalósult tehát a nagy prog­ram, szívós, több, mint egy év­tizedes fáradságos munkával. Iga­zi természetátalakítást hajtottak végre a mélykúti gazdák, hi­szen valamikori értéktelen par- lagterülét most már ontja kin­cseit. Az elnök, aki 13 esztendeje áll a közösség élén, idéz az idei tervből: Szőlőből 45 ezer mázsát vár runk, amelyből 8 ezer mázsa csemegeszőlő. Almából. 6 ezer, kajsziból ezer, őszibarackból 6Ö0 mázsa termésre számítunk. Ha a természet mellénk szegődik, a -növényápolást és a kártevők elle­ni védekezést időben és jó mi­nőségben végezzük el. akkor megvalósulnak terveink. Itt is, mint más gazdaságban a legnagyobb gondok egyike a betakarítás. — Kevés kézi munkásra szá­míthatunk. Elkészítettük már a munkaerőmérleget, és rájöttünk, hogy a jelenlegi tagság nem ké­pes optimális időn belül betaka­rítani a termést. A gépkísérleti intézettel együttműködve fej­lesztjük á szőlőművelés gépesí­tését. Speciális berendezéseket, munkaeszközöket alkalmazunk, hogy a nehéz fizikai munkától megkíméljük a gazdákat. Beter­veztünk égy bolgár szüretelőgép vásárlását is. Arra azonban szá­mítanunk kell. hogy vendégmun­kásokat keil toboroznunk a szü­retre. Háromszáz személyes mun­kásszállást létesítünk. Az elnök optimista, hiszen megvan az oka rá. Ezek olyan gondok, amelynek megoldása örömteli feladat, talán könnyebb is. mint annak idején a barátság­talan, sivár parlagterület meg­hódítása. amely bizony sok ál­matlan éjszakát okozott neki. és az akkori vezetőknek egyaránt. Nemcsak a homok hasznosítá­sa valósult meg, hanem korsze­rűsödött a termelés. Gépesítették a növénytermesztést, fejlődött az állattenyésztés. Az idei eszten­dőben már több, mint 150 mil­iő forint, árbevételt terveztek. A halmozatlan termelési érték 133 millió forint lesz. K. S. f A szőlőültetvény tavaszi vegyszerezése. 9 A termelőszövetkezet sportlótenyésztéssel Is foglalkozik. Képünkön a magyar félvérállomány egy része. (Tóth Sándor felvételei.) FELICE CHILANTI HÁROM ZÁÍZLÓT SALVATORE , IwGlULIANON AK (3) Nagybátyja letartóztatása után egyedül szállította a búzát meg a lisztet. Santo bátyám meg­ígérte neki, hogy pártfogásba ve­szi Kanális Ferkót, védelmével meg is bízott egy ismert ügyvédet. — Nézd — mondta Santo bá­tyám. amikor bemutatott neki valaki, aki éppen akkor szaba­dult a börtönből —, azért men­tették föl, mert jól viselkedett, tiszességesen, ezért mi is meg­becsültük. Giuliano aznap tudta meg, hogy akkor viselkedik becsületesen az ember, ha a bíróság előtt tagad­ja az igazát, és akkor tartják becsben, hä mellette tanúskod­nak,, hírneves ügyvédet fogadnak a védelmére, és mindenáron ali­bit szereznek számára. Santo bátyám ravasz ember volt, dörzsölt és tapasztalt, Giu- liano azonban erősebbnek érezte magát. — A nagybátyám hibát köve­tett el, le is bukott — mondta.—■ Az embernek nem szabad elfo­gatnia magát, akkor nem követ el hibát. Az öregnek tetszett, amit mon­dott. ám* abban is biztos volt, hogy előbb-utóbb össze kell akadnia a rendőrséggel, tárgyal­nia kell velük, egyezséget kell kötniök. Egy idő múlva Giulianón is rajtaütött egy csendőr * járőr, amint éppen két zsák gabonát vitt öszvéren. Mögötte egy másik szállító jött öszvérrel. A csendő­rök már csak a naponta rájuk leselkedő veszély miatt is kény­telenek voltak keményen bánni a törvénysértőkkel. A fiatal csempész, Salvatore Giuliano némán, mozdulatlanul nézte a katonát, amint arcának szögezi a géppisztolyt. Közben az altiszt, megkezdi a vallatást. Mi­féle búza ez; eredete, rendelte­tése. Turiddo hallgat, a géppisztoly még mindig mozdulatlanul mered a szeme közé. Az altiszt nyitott tenyere végigszalad a fiatalember testén, nézi, nihcs-e fegyvere. A fölületes motozás után a másik kissé lejjebb ereszti a géppisz­tolyt'. Az őrmester éppen ököllel akar nekiesni a fiatalembernek, ami­kor egy öszvér trappolása hallat­szik a közelben, a másik csem­pész menekül, Az altiszt otthagy­ja ‘ Salvatore Giulianót, a másik után indul. De egy villámgyors mozdulat: a fiatalember lehajol, előkapja a csizmaszárba rejtett pisztolyt, másik kezével pedig megragadja a rászegeződő gép­pisztoly csövét. Sortűz, két revolverlövés is hallatszik. A csendőr holtan csuk­lik össze. Gáulíano könnyű sérü­léssel menekül, a géppisztolyt mint zsákmányt viszi magával az állammal vívott első ütközetének diadaljelvényeként. A bokrok közt gubbasztva vár­ta ki az éjszakát; füvekkel, nyál­lal meg kitépett bokrok friss földjével gyógyítgatta a sebet. Aztán Montelepre határában be­kopogtatott egy parasztházba, fiatalasszony nyitott ajtót, gyer­tyával a kezében, csak a vállára dobolt fekete nagykendő takarta hálóruháját, Férjé' nem völt Ott­hon. A montrealeai piacra vitte be a krumplit • meg a tojást. A gyerekek aludtak. Giuliano nagyon elfáradt, sebe egész úton vérzett. Végigzuhant á Vetett nagy ágyon, a géppisz­tolyt maga mellé tette a takaró­ra. Rábízta magát'a nőre — a szomszédjuk volt —, ám amikor átküldte anyjához, hogy hívja­nak orvost, mégis figyelmeztette: * — Vigyázz magadra, az ab­lakból nézlek, és ha látom, hogy rossz társaságban jössz vissza, akkor* nem látod többé a gyer­mekeidet. A két kisfiú, meg a kislány, már nagyobbacskák, megismer­ték és rámosolyogtak ágyacská- jukból. Anyja hamar mégjött a dok­torral. Szenvedélyes-gyöngéd volt a találkozás anya meg fia közt. Az asszony nem esett kétségbe, csak némán sírt, és fia haját si­mogatta, fiáét, aki ilyen erősnek és nagynak mutatkozott a ve­szélyben. Nem akart tudni sem­mit. Az asszony viselkedéséből lát­szott: úgy érái. a végzet teljese­dett be., hiszen lelke mélyén min­dig is attól félt, azt várta, hogy egyszer ilyen körülmények közt találkozik a fiával: egy seb, egy géppisztoly és a végleges szakí­tás a társadalommal. De szakítás volt ez egyáltalán? Akkortájt Szicíliiában a lakosok többsége törvényen kívüli életet élt. Az orvos rendbe tette a sebet, az orvosságokat magával hozta. Egy szó sem esett doktor és bete­ge közt. Csak akkor szólalt meg Giulia­no, amikor az orvos már a tás­káját csukta be: — Uraságod orvos, nem pedig zsaru.. — És mivel a másik hall­gatott, hozzátette: — Mennyi idő múlva indulhatok . el ? —• Lovon akár holnap. A jóisten áldja meg a doktor urat! — És Giuliano anyja meg­csókolta a kezét, amely meggyó­gyította a fia sebét. 5. Másnap este Giuliano útnak indult a hegyekbe. Megkezdte hosszú, tragikus, vérrel >és rette­géssel kísért útját. Szüksége volt egy lóra, anyja tehát elment a bérlőhöz, fia barátjához. Sötéte­déskor egy szép pej kancát ve­zettek végig a dülőúton Monte­lepre határáig. Az anya is ott várta Giulianót. két tarisznya élelemmel és ruhaneművel. Turido este lovagolt végig a ki­halt vidéken: egyedül volt. keze ügyében, a nyereg oldalán, egy ronggyal letakarva a géppisztoly; tudja, hogy most minden aka­dályon gyilkolva kell átjutnia. Távoli autózúgásra, öszvértrap- polásra, járőrök hangjára keze máris a fegyver markolatán. Késő éjjel ért a kastélyba, a magaslat tetejére. A hercegnő bérlője szobát adatott neki. Az övé volt a gabona, amelvet Giu­liano a malomba vitt Tudta, hogy a fiú becsületesen viselke­dett: ölt, de nem köpött. Nagy utat fogsz még megtenni, Tu­riddo. aki nómán cselekszik, az a magasba jut. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom