Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
4 9 PETŐFI NÉPE • 1974. április 4. — Az életemben nagyon sokat . jelentett az, hogy legális pártban nőttem fel, Ungváron. Tizennyolc éves koromban léptem be, de — ragyog fel a szeme— 1920. május elsején, tizenhat éves koromban már vonultam. Akkor még nem lehettem párttag, mert 1921- ben alakult meg a csehszlovákiai kommunista párt, s csak ezután vehette fel a kárpátaljai és szlovákiai párt is a kommunista nevek így talált otthont, iskolát, tudást, barátokat, feladatot a kommunisták közösségében. így talált rá saját magára. Tanult és tanította a munkások gyerekeit, a párt védőszárnyai alá húzódó nincstelen-tudatlan nőket, gyári dolgozókat, háztartási alkalmazottakat. Közöttük érezte jól magát. — 1922-ben ismerkedtem meg a férjemmel, aki akköriban került Szlovákiába, ő már 1908-tól párttag volt, még itt Pesten lépett be, mint fiatal molnársegéd. Jó házasság volt a miénk. Egész életünket átfonta a párt, de nekem az a véleményem, hogy elvi közösség nélkül nem is lehet tökéletes az egyetértés. Kihallgatnám sokáig, olyan meggyőzően, szépen beszél. Nem lehetett könnyű az életük. Vá-: lasztási agitációk, gyűlések, sztrájkok. felolvasások, szemináriumok. Félelem, gyűlölet, meg nem értés, tudatlanság, szegénység. Néha egy vers, egy messzire világító mondat, a távoli idő mé- hében világrakészülődő jövő, ' Hinni kellett benne. Nagyon... * ^XS^Aztűh íelnevélnij-^A'' félázába-, ü&ilás JUtáni első >®tétélílteir'-már 'dolgoztak, éppen Bács- Kiskun megyében. Safrankó Emánuel területi titkár volt, hozzá tartozott az egész hatalmas Duna—Tisza közi terület, felesége a kerületi pártbizottságon kapott munkát. — Meg kellett teremteni a pártot, fel kellett építeni. Hiába alakultak meg a pártszervezetek, nem mindenhová jutott régi, a pártszervezésben jártas elvtárs. Gyakran megsértették a pártdemokráciát, nem értették világosan, mit követel tőlük az adott helyzet. Sok időnk nem yolt, ezeken a tanfolyamokon igyekeztünk tisztázni a pártdemokrácia legfontosabb kérdéseit, eligazítani őket a napi politikában és lerakni a - marxizmusnak legalább az alapjait. Sokat számított, hogy óriási lelkesedéssel jöttek az emberek hozzánk. Munkásemberek voltak, parasztgyerekek, nem számításból jöttek a pártba. Felszabadulást éreztek. Velük könnyű volt megértetni célkitűzéseinket, megszerettetni a kommunista eszméket. Persze, nemcsak ebből állt a munkájuk. A felvétel 1945. augusztus ZO-án készüit, a Magyar Kommunista Párt kecskeméti nagygyűlésén. — Tudja mi volt itt 1945 nyarán? Éhség, nyomor, munkanélküliség, földosztás. Feszült volta helyzet nemcsak a megyében, hanem az egész országban. Még erősen hatott a szovjetellenes propaganda, nagy volt a bizonytalanság, hiszen az emberek jól emlékeztek rá, hogyan irtották a kommunistákat a Tanácsköztársaság bukása után. Féltek állást foglalni, nem mertek hinni az új világban. Megpihen a beszédben, kérdőn néz rám: nem untat-e, hogy most, 30 gVi titán, amikor már felnevelődtek' a jobbnál: jobb káderek, arra emlékezik, ami elmúlt. Még a földosztás sem ment simán! És hány felé kellett figyelniük, ha azt akarták, hogy bizalommal jöjjenek hozzájuk az emberek: lakás, munka, élelmezés, közéi-. látás — minden a kommunisták vállára szakadt. — Sokfelé kellett fúrnunk és hadakoznunk. A pártban, például, bent voltak a régi gyárosok, minden taggyűlésen ott ültek az első sorokban. Először őket kellett kimozdítani, hogy munkásokat hozzunk a helyükbe. Hátráltatta a munkát, hogy egész Kecskemét és környéke egy párt- szervezethez tartozott — egyetlen mammutszervezetbe. Ezt kellett szétbontani, külön pártszervezeteket létrehozni a ZIM-ben, a konzervgyárban, a többi gyárakban és a közeli tanyákon, lassan sikerült is, sokat dolgoztak érte az akkori elvtársak, túlzás nélkül mondhatom, nem volt se éjjelük, se nappaluk. * Ahogy megalakultak a párt- szervezetek, erősíteni kellett őket, mert bizony nem voltak szilárdak sem elvileg, sem szervezetileg. Azt sem lehetett tudni, kit vitt őszinte érzés, kit érdek a pártba. Meséli, hogy szombathelyi párttitkár korában behoztak egy férfit hozzá, három pártigazoL- vánnyal a zsebében. Egyet a kisgazdák, egyet a szocdemek, egyet a kommunisták állítottak ki, mindhárom helyen bebiztosította magát. De, gondolom, szebb emlékeket is őriz ezekből az évekből? — A legszebb talán az 1945. augusztus 20-i kecskeméti nagygyűlés. Hogy izgultunk: sikerül-e • megszervezni, felrázni, mozgósítani az emberekét? Ez volt az első erőpróbája a pártnak és felejthetetlenül szépre sikerült! Valóságos népvándorlás indult meg Kecskemétre, különvonato- kon, kerékpáron, gyalogszerrel jöttek az emberek, vagy ötvenezren gyűltek össze. Akkor egy pillanatra nagyon büszkék voltunk. hogy lám, nekünk is van egy pici részünk abban, hogy ilyep erős, hatalmas ez a mi pártunk: ennyi embért tudott mozgósítani!... ICitart-e ez az öröm máig? Adnak-e meleget az emlékek? Azt mondja mosolyogva, hogy ritkán fordul hátra, most is csak az én kedvemért. Az, ami ma történik, pontosan úgy érdekli, foglalkoztatja, mint a régebbi események. Csak már nem vesz részt bennük. Nem fiatal, el is fáradt. Soha, egyetlen pillanatra sem bánta meg, hogy így alakította az életét? Nagyot lobban a szeme. — így volt értelme az életemnek. És mindaz» ami most van, a mi munkánk alapjaira épült. Mi kezdtük! Nem érdekből! Soha sem volt egv önálló lakásunk, de az is előfordult, hogy a bútorozott szobába sem fogadtak be bennünket, mert a tulajdonos kommunistáknak nem adta ki. Könnyű ma azt mondani, hogy már az is érdem, ha valaki a múlt rendszerben, fiatalon belépett a pártba? Igenis az. Mert az a munkás, aki nem volt kommunista, sokkal jobban élt, mint az, aki tudta, hol a helye, és ezért került feketelistára. Miért nem léptek be sokan? Mert féltek az üldözéstől, nem akarták feláldozni a polgári jogokat, a kényelmükét, a nyugalmukat. Mi, minderről lemondtunk, és ha nagy dolgokat nem is vittünk véghez, megtettünk mindent, amire telt az erőnkből, hitünkből és lelkesedésünkből. Ezt kell tenni most is, meg kell találni a mai viszonyoknak legjobban megfelelő módszereket, hogy a dolgozók ugyanúgy érezzék: a párt az övék. Fogd vallatóra a történelmet, és mesélni kezd, lezárt rekeszeket húz ki, lakások, sorsok, arcok meghitt csendjét szövi körért, váltadra ül. titkokat súg a füledbe, úttá szélesedett régi ösvények porát kavarja körülötted, kitárulkozik, úgy lapozhatsz benne, mint megsárgult fotókkal telitömött. családi albumban. Sorsdöntő dátumok néznek rád, ádáz viharok és vörösen lángoló ünnepek, kudarcok és sikerek, hangok és csendek. Arcok. Bennünket figyelnek. Tőlünk várják, hogy megőrizzük hitük keménységét és szívük lágyságát. Továbbvigyük, ami valaha csak az ő ügyük volt, de most már a miénk is lett. Mindannyiunké!... Vadas Zsuzsa Csöndes kis utca Budán, barátságos rend, titokzatos távolkeleti szobrok, hajszál- finom csontfaragások, könyvek, emlékek, nyugalom. A háziasszony kitölti a kávét: sima, ősz haj, figyelő, kék tekintet, határozott vonások. Asszony, akit az apró-cseprő dolgok, bevásárlási bosszúságok épp úgy foglalkoztatnak, mint bármelyikünket. Kommunista, aki elveiben szilárd, ítéleteiben határozott, értelmes rendet alakított ki magában és maga körül. Ezt is a pártnak köszönheti — érezteti minden mondatában, egyszerűen és meg- másíthatatlanul. PÁRTÉPÍTÉS A HÁBORÚ UTÁN! így kezdődött... Találkozás Safrankó Emánuelnéval Természetátalakítás a homokon A nemrég lezajlott tervtárgyaló közgyűlés beszámolóját Muity Sándor, a mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke így fejezte be: A haladás nem valami automatikus folyamat, a fejlődést erős akarással gyorsítáni lehet. Így tudjuk az életet szebbé, jobbá tenni, Köszönöm a tagságnak, .hogy szorgalmával, tenniakarásá- val segített nekünk, bízunk ben-, ne, hogy ez a jövőben is így lesz. A fentieket a termelőszöveké- zet vezetői vezérfonalnak tekintik. A tagság összefogására, segítőkészségére mindig bátran építettek, A mélykúti gazdák szeretnek kezdeményezni. Példa erre a homokhasznosítás. Az összterület mintegy 40 százaléka gyenge termőképessiégű. Mélykúton nincs hagyománya a szőlő- és gyümölcstermesztésnek. A homokterületek azelőtt parlagon voltak, vagy, csak mint gyenge legelőket hasznosították. Nagy vállalkozás volt tehát az ültetvények, létrehozása. Hét- száznegy vennégy hektáron létesült szőlősként, 213 hektáron pedig gyümölcsös, amelyből 150 hektár a kajszi. Ez év március végére befejezték 62 hektár erdő telepítését. Jövőre folytatják az erdősítést. Mintegy 900 hektárnyi homokon pedig lucernát telepítettek. Ez nemcsak a fejlődő állatállomány takarmánybázisának megteremtését szolgálja, hanem a talajt is javítja. Megvalósult tehát a nagy program, szívós, több, mint egy évtizedes fáradságos munkával. Igazi természetátalakítást hajtottak végre a mélykúti gazdák, hiszen valamikori értéktelen par- lagterülét most már ontja kincseit. Az elnök, aki 13 esztendeje áll a közösség élén, idéz az idei tervből: Szőlőből 45 ezer mázsát vár runk, amelyből 8 ezer mázsa csemegeszőlő. Almából. 6 ezer, kajsziból ezer, őszibarackból 6Ö0 mázsa termésre számítunk. Ha a természet mellénk szegődik, a -növényápolást és a kártevők elleni védekezést időben és jó minőségben végezzük el. akkor megvalósulnak terveink. Itt is, mint más gazdaságban a legnagyobb gondok egyike a betakarítás. — Kevés kézi munkásra számíthatunk. Elkészítettük már a munkaerőmérleget, és rájöttünk, hogy a jelenlegi tagság nem képes optimális időn belül betakarítani a termést. A gépkísérleti intézettel együttműködve fejlesztjük á szőlőművelés gépesítését. Speciális berendezéseket, munkaeszközöket alkalmazunk, hogy a nehéz fizikai munkától megkíméljük a gazdákat. Beterveztünk égy bolgár szüretelőgép vásárlását is. Arra azonban számítanunk kell. hogy vendégmunkásokat keil toboroznunk a szüretre. Háromszáz személyes munkásszállást létesítünk. Az elnök optimista, hiszen megvan az oka rá. Ezek olyan gondok, amelynek megoldása örömteli feladat, talán könnyebb is. mint annak idején a barátságtalan, sivár parlagterület meghódítása. amely bizony sok álmatlan éjszakát okozott neki. és az akkori vezetőknek egyaránt. Nemcsak a homok hasznosítása valósult meg, hanem korszerűsödött a termelés. Gépesítették a növénytermesztést, fejlődött az állattenyésztés. Az idei esztendőben már több, mint 150 miliő forint, árbevételt terveztek. A halmozatlan termelési érték 133 millió forint lesz. K. S. f A szőlőültetvény tavaszi vegyszerezése. 9 A termelőszövetkezet sportlótenyésztéssel Is foglalkozik. Képünkön a magyar félvérállomány egy része. (Tóth Sándor felvételei.) FELICE CHILANTI HÁROM ZÁÍZLÓT SALVATORE , IwGlULIANON AK (3) Nagybátyja letartóztatása után egyedül szállította a búzát meg a lisztet. Santo bátyám megígérte neki, hogy pártfogásba veszi Kanális Ferkót, védelmével meg is bízott egy ismert ügyvédet. — Nézd — mondta Santo bátyám. amikor bemutatott neki valaki, aki éppen akkor szabadult a börtönből —, azért mentették föl, mert jól viselkedett, tiszességesen, ezért mi is megbecsültük. Giuliano aznap tudta meg, hogy akkor viselkedik becsületesen az ember, ha a bíróság előtt tagadja az igazát, és akkor tartják becsben, hä mellette tanúskodnak,, hírneves ügyvédet fogadnak a védelmére, és mindenáron alibit szereznek számára. Santo bátyám ravasz ember volt, dörzsölt és tapasztalt, Giu- liano azonban erősebbnek érezte magát. — A nagybátyám hibát követett el, le is bukott — mondta.—■ Az embernek nem szabad elfogatnia magát, akkor nem követ el hibát. Az öregnek tetszett, amit mondott. ám* abban is biztos volt, hogy előbb-utóbb össze kell akadnia a rendőrséggel, tárgyalnia kell velük, egyezséget kell kötniök. Egy idő múlva Giulianón is rajtaütött egy csendőr * járőr, amint éppen két zsák gabonát vitt öszvéren. Mögötte egy másik szállító jött öszvérrel. A csendőrök már csak a naponta rájuk leselkedő veszély miatt is kénytelenek voltak keményen bánni a törvénysértőkkel. A fiatal csempész, Salvatore Giuliano némán, mozdulatlanul nézte a katonát, amint arcának szögezi a géppisztolyt. Közben az altiszt, megkezdi a vallatást. Miféle búza ez; eredete, rendeltetése. Turiddo hallgat, a géppisztoly még mindig mozdulatlanul mered a szeme közé. Az altiszt nyitott tenyere végigszalad a fiatalember testén, nézi, nihcs-e fegyvere. A fölületes motozás után a másik kissé lejjebb ereszti a géppisztolyt'. Az őrmester éppen ököllel akar nekiesni a fiatalembernek, amikor egy öszvér trappolása hallatszik a közelben, a másik csempész menekül, Az altiszt otthagyja ‘ Salvatore Giulianót, a másik után indul. De egy villámgyors mozdulat: a fiatalember lehajol, előkapja a csizmaszárba rejtett pisztolyt, másik kezével pedig megragadja a rászegeződő géppisztoly csövét. Sortűz, két revolverlövés is hallatszik. A csendőr holtan csuklik össze. Gáulíano könnyű sérüléssel menekül, a géppisztolyt mint zsákmányt viszi magával az állammal vívott első ütközetének diadaljelvényeként. A bokrok közt gubbasztva várta ki az éjszakát; füvekkel, nyállal meg kitépett bokrok friss földjével gyógyítgatta a sebet. Aztán Montelepre határában bekopogtatott egy parasztházba, fiatalasszony nyitott ajtót, gyertyával a kezében, csak a vállára dobolt fekete nagykendő takarta hálóruháját, Férjé' nem völt Otthon. A montrealeai piacra vitte be a krumplit • meg a tojást. A gyerekek aludtak. Giuliano nagyon elfáradt, sebe egész úton vérzett. Végigzuhant á Vetett nagy ágyon, a géppisztolyt maga mellé tette a takaróra. Rábízta magát'a nőre — a szomszédjuk volt —, ám amikor átküldte anyjához, hogy hívjanak orvost, mégis figyelmeztette: * — Vigyázz magadra, az ablakból nézlek, és ha látom, hogy rossz társaságban jössz vissza, akkor* nem látod többé a gyermekeidet. A két kisfiú, meg a kislány, már nagyobbacskák, megismerték és rámosolyogtak ágyacská- jukból. Anyja hamar mégjött a doktorral. Szenvedélyes-gyöngéd volt a találkozás anya meg fia közt. Az asszony nem esett kétségbe, csak némán sírt, és fia haját simogatta, fiáét, aki ilyen erősnek és nagynak mutatkozott a veszélyben. Nem akart tudni semmit. Az asszony viselkedéséből látszott: úgy érái. a végzet teljesedett be., hiszen lelke mélyén mindig is attól félt, azt várta, hogy egyszer ilyen körülmények közt találkozik a fiával: egy seb, egy géppisztoly és a végleges szakítás a társadalommal. De szakítás volt ez egyáltalán? Akkortájt Szicíliiában a lakosok többsége törvényen kívüli életet élt. Az orvos rendbe tette a sebet, az orvosságokat magával hozta. Egy szó sem esett doktor és betege közt. Csak akkor szólalt meg Giuliano, amikor az orvos már a táskáját csukta be: — Uraságod orvos, nem pedig zsaru.. — És mivel a másik hallgatott, hozzátette: — Mennyi idő múlva indulhatok . el ? —• Lovon akár holnap. A jóisten áldja meg a doktor urat! — És Giuliano anyja megcsókolta a kezét, amely meggyógyította a fia sebét. 5. Másnap este Giuliano útnak indult a hegyekbe. Megkezdte hosszú, tragikus, vérrel >és rettegéssel kísért útját. Szüksége volt egy lóra, anyja tehát elment a bérlőhöz, fia barátjához. Sötétedéskor egy szép pej kancát vezettek végig a dülőúton Montelepre határáig. Az anya is ott várta Giulianót. két tarisznya élelemmel és ruhaneművel. Turido este lovagolt végig a kihalt vidéken: egyedül volt. keze ügyében, a nyereg oldalán, egy ronggyal letakarva a géppisztoly; tudja, hogy most minden akadályon gyilkolva kell átjutnia. Távoli autózúgásra, öszvértrap- polásra, járőrök hangjára keze máris a fegyver markolatán. Késő éjjel ért a kastélyba, a magaslat tetejére. A hercegnő bérlője szobát adatott neki. Az övé volt a gabona, amelvet Giuliano a malomba vitt Tudta, hogy a fiú becsületesen viselkedett: ölt, de nem köpött. Nagy utat fogsz még megtenni, Turiddo. aki nómán cselekszik, az a magasba jut. (Folytatjuk)