Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-18 / 89. szám
im április 18. • PETŐFI NÉPE • 9 Egyszerűen, szép szóval Látogatás a tiszakécskei könyvtárban A munkások műveltsége BEMUTATÓ: HOLNAP O’Neill-dráma Kecskeméten Interjú Ruszt József főrendezővel Holnap mutatja be a kecskeméti Katona József Színház Eugene Gladstone O’Neill Nobel-dljas amerikai drámairó Egy igazi úr című színmüvét. A darabot a színház főrendezője, Ruszt József rendezte. O’Neill ismert és népszerű nálunk, ám azért nem játszák túl gyakran. Az „Egy igazi úr” pedig valódi ritkaság; miért választották- épp ezt? — Sok hálás szerep van benne .■ Ez fontos szempont egy olyan áldozatos és önzetlenül dolgozó együttes esetében, mint amilyen a mienk. És azért, mert ez a drámai hang régen szólalt meg nálunk.-.. S ön miért választotta Shakespeare feltűnést keltőén modern színpadra állítása után ezt a hagyományosnak tekinthető játékot? — Nagyon szeretem O’Neillt. Olyan számomra a század drámairodalmában, mint Thomas Mann az epikában. Réndezett-e már O’Neillt? — Kettőt. Az Amerikai Elektrát és a Hoszú út az éjszaká- ban-t. A mostani, az Egy igazi úr még ezeknél is régebbi ügy számomra. Főiskolás koromban figyeltem fel a mű remek alakításokat kínáló különös világára, s azóta is vártam az alkaVmat, hogy el játszassam. Van-e benne valamilyen különös. rendhagyó feladat? — Ezeknél a nagy lélektani drámáknál ugyanazt az adaptációt kell elvégezni, mint teszem azt Shakespeare-nél. Mai életünk lüktető tempója számára eredetiben túl lassúak. Fel kell őket gyorsítani. Evekkel ezelőtt, a két másik O’Neill esetében beigazolódott számomra: határozott kézzel húzni kell belőlük, hogy világosan álljon a néző előtt a tiszta drámai szerkezet, és a mű teljes lélektani hűséggel eljátszható legyen. Egyébként meggyőződésem, hogy jó ezekhez a drámákhoz visszatérni, mert szép mesterségünknek itt vannak az alapjai. Elképzelhető, hogy színházunk a shakespeare-ihez hasonló sorozatot tervez? _— Szeretném remélni. Ha a kö,zönségnek tetszeni fog, akkor jövőre is eljátszunk egy O’Neillt, vagy valaki mást ebből a fajtából. Kikre gondol? — Mindenek előtt Csehovra, Ibsenre. És ha Miller írna valami újat... Az eredetihez képest az előadás nagyot fog-e változni? ^ — Nagyot. Tömény és tömör dráma lesz, lendületes előadás. Legalább is mindannyian erre törekszünk. A rendező szerint, rövidre fogva. miről szói ez a játék? — Le kell számolni az illúziókkal. Mindenkinek úgy kell élnie, hogy azt, akivel él, igazi önmagához eljuttassa, mert csak így van értelmük az emberi találkozásoknak. Sötét, szűk és tűzveszélyes volt a régi könyvtár Tiszakécskén; az olvasók legszívesebben elkerülték. Falai között nem virágozhatott ki az élet, a polcok között nem csillantak fel a tekintetek. Akik szeretik az esztétikus, meghitt környezetet, azok ott ugyan kedvüket alig lelhették! Ám mennyivel más lett minden, amikor a kécskei könyvtár/elfoglal- hatta szép. új helyét, amikor az ügyes, szorgos kezek otthonossá tették a kölcsönző- és olvasótermet! Sok-sok új olvasó jelentkezett, a könyvtárosok boldogan kölcsönzik a könyveket, és számtalan emlékezetes rendezvénnyel, megmozdulással hívják fel magukra és intézményükre a figyelmet. Huszonkettőről harminckétezerre Tíz évvel ezelőtt még csak hatezer kötetük volt; az akkori igényeknek talán megfelelt, nem panaszkodtak. Jelenleg az állományuk meghaladja a tizenötezret. Hosszú volt az út idáig. A község vezetői mindig szinte „szeretettel csüngnek” e kedvelt intézményükön. szívükön viselik a sorsát, segítik, ahol s amikor csak tudják. Háromezernél több beiratkozott olvasójuk van; erre jogosan büszkék. Minden hétköznap nyitva tartanak, egyszer egész napon át. a többi napon meghatározott órákban. Csoportos szakkatalógust csináltak, nem kevés munkával. Segíti ez is a korszerű könyvtárosi munkát. Az olvasótermi látogatók száma — mint mindenütt — itt is változó. Hú- szan-harmincan megjelennek néha többen is. Az egyik olvasó szerint: „Itt otthon érzi magát az ember.” Tizenegy letéti könyvtáruk működik. Ezt a nagy számot a kiterjedt tanyavilág indokolja. Közülük néhány már szép eredményeket ért el. Például a sárhalmi vagy az óbögi iskola könyvtára. A gyerekek is, a szülők is szívesen olvasnak ezeken a helyeken: a könyvtárosok értenek ahhoz, hogyan kedveltessék meg velük még jobban a könyvet. A tanács vezetői támogatják az intézményt. A szép, új helyiségek is ezt bizonyítják. S gondolnak az állománygyarapításra isj Egy évre IP? 1973-ban — huszonkét- T ezef forintot kaptak. Ezt az ösz- szeget — elsősorban eredményes munkájuk következtében — az idén felemelték harminckétezerre. „Nem bántam meg!” A kécskei könyvtárnak Kristóf Márta a vezetője. Huszonöt éves, főiskolát végzett. Kiskunfélegyházi származású, de már egészen kécskeinek vallja magát. Érdekli a község múltja, jelene, fejlődése, mindenféle gondja. S főleg az itt élő emberek. Nem bánta rtfeg, hogy letelepedett itt. Ahol — szavai szerint — sokan, sokan szeretik a kultúrát. Itt, ahol a szép fejlődésnek a nyomaival naponta találkozhat. Itt. 0 A könyvtárosok, munka közben ahol értő barátokra, kedves, nagyon kedves ismerősökre lelt. Ezt mondja: — Tanító, régész, néprajzos szerettem volna lenni. Most. hogy könyvtáros vagyok, azt gondolom: ebßen a munkában valamennyinek a jellemző vonása benne van. Különösen sok a nevelési vonatkozás a hivatásunkban. Hivatás ... Igen, a munkatársával, Zayzon Ildikóval együtt hivatásnak érzik á könyvtárosi munkát. Jogosan. Hisz lehet „apostolkodni”. lehet szép dolgokra rádöbbenteni, lehet a kezeket megfogni, és vezetni másokat a művelődés gazdag birodalmába. Milyenek az olvasók? A tömött polcok között, jó hűvösben beszélgetünk, míg odakint „rakoncátlankodik” a szilaj tavasz, sugaraival bombázza a nap a környéket. Kérdezem: milyen az ideális olvasó? _ Aki nemcsak a szépirodalmat, hanem a szakirodalmat is kedveli; aki figyel a világ dolgaira; aki a tévéműsorokhoz hozzákapcsolja a könyveket. — Amikor az emberek jönnek az olvasnivalóért, jó alkalom adódik a beszélgetésre, ugye? — Az a legszebb a mj munkánkban, ha beszélgetünk, ha belelátunk az emberek életébe, ha másokat megismerhetünk. Van. aki elmondja, mi van a beteg férjével; mások az örömüket mesélik boldogan; megint mások panaszkodnak. kérnek, javasolnak; egyszóval: zajlik az élet körülöttünk. — Ebből sokat lehet tanulni is, úgy gondolom. — Eltúlozni sem lehetne, any- nyit. — Előfordul, hogy fejlődik egy- egy olvasó? — Egy kicsit talán mindegyikőjük. Egy fiú például mesékkel kezdte; ma Kulin Gyula csillagászati könyveit kéri, meg a Csilla(Tóth Sándor felvétele.) gászati Évkönyvet. Azt hiszem, minden sorát elolvassa ... — Meggyőződnek néha arról, hogy elolvasták-e a kivitt műveket? — Ez egyik legfőbb gondunk, dolgunk. Bár meglehetősen nehéz, sokszor bizony kényes kérdés ez. Tapintat kell hozzá. Vendégek, rendezvények Meghívásukra eljött hozzájuk Fodor András költő, s más alkalommal a televízióból is ismert Vargha Balázs, örömmel voltak itt, s az olvasók egy része azóta is emlegeti az eseményt. Kiállításokat is rendeztek, egyszer a mezőgazdasági művekből, máskor mesekönyvekből. Az új könyveket rendszeresen bemutatják. Vetítettképes, lemezekkel illusztrált gyermekfoglalkozásokon igyekeznek a gyermekeket ideszoktatni. Sikerrel. Szerveztek — az iskolával közösen — rendhagyó magyarórát, s a TIT-tel előadássorozatot. „Zajlik hát az élet’’ a könyvtárban, ahogyan mondani szokás. / Elismerő, szép szavak íme egyik kis olvasójuk levele: „Nagyon köszönöm, hogy elküldték ezeket az érdekes és szórakoztató játékokat. Remélem, a könyvtárban nincs semmi baj. Nálam az a baj, hogy beteg vagyok. Ugye, a könyvtárban nem beteg senki? Köszönöm az érdekes könyveket is. Az egyikből tegnap felolvastam Imrének. Nagyon tetszett neki. Mostanában nagyon szeretek számtanozni. Ha unatkozom, előveszek egy lapot, azon csinálom a példákat. A németet is tanulom tovább. Remélem, hamar meggyógyulok, és újra mehetek a könyvtárba.” És az aláírás: Benkő Éva. Ezek a sorok önmagukért beszélnek: a könyvtárosok szoros kapcsolatát mutatják. Varga Mihály • „A művelődés központi kérdése: a munkásság műveltségének színvonala. Társadalmunk érdeke és sürgető feladata a munkásművelődés következetes fejlesztése. ezért alapvető fontosságúnak kell tekinteni” — mondja a Központi Bizottság közművelődési határozata. Annak a munkásosztálynak a kultúrájáról van itt szó. amely fejlett szocialista társadalmat épít. amelyben a hatékonyabb munkának, az értelmesebb. tartalmasabb életnek ugyanolyan fontos feltétele a korszerű műveltség mint a szocialista tulajdonviszonyok. a . fejlődő techy nika, vagy éppen: a jó lakás. Hiszen a munkásember a szocializmusban nemcsak termelőerő, hanem a társadalmasított termelőeszközök társtulajdonosa, a közélet alanya, a szocialista hatalom birtokosa is. Közvetlen társadalmi-közéleti részvételéhez pedig elengedhetetlen feltétel a szakmai ismeretek állandó bővítése mellett az általános műveltség gyarapítása is. Vitathatatlan tény. hogy az eltelt huszonkilenc esztendő alapvető változásokat eredményezett a munkásság műveltségében. A dolgozó osztályok, rétegek között a legnagyobb mértékben éppen a munkásság műveltsége emelkedett. De azt is tudomásul kell venni, hogy a felszabadulást követő évek látványos előretörése után lelassult a művelődés tempója. Annak ellenére, hogy ma senki előtt sincs elzárva a kultúra, objektív tény, hogy az egyes emberek — családi, származási, iskolázottsági és munkahelyi körülmények miatt — különböző mértékben élnek a művelődési lehetőségekkel. Elgondolkoztató példák egész sora bizonyítja ezt. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése több. mint negyedszázada kötelező és ingyenes, mégis a huszonöt éven aluli ipari-fizikai munkások húsz százaléka nem járta ki. Pedig tény: csak a kulturált munkaerő válik igazán alkalmassá a tudományostechnikai forradalom vívmányainak befogadására, elsajátítására, az új technika, a modem technológia. termelésszervezés megvalósítására. Ehhez egész életen át tartó, folyamatos művelődés kell! 0 A tudományok behatolása a termelésbe — világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelő erővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, szükségessé teszi a szakma váltását, csökkenti a termelésben részt vevő fizikai dolgozók számát, növeli a szabad időt és így tovább. Ennek következtében módosulnak a műveltség belső arányai: nő a szakmai műveltség megszerzésének fontossága, emelkedik a műszaki-technikai ismeretek rangja. Mindezek gyarapításának az általános műveltség bővülése is feltétele. Sokféle módja van ennek. Ezek közé tartozik az olvasás. Könyvtáraink 2.3 millió olvasót tartanak számon. Kulturális forradalmunk egyik legjelentősebb eredménye az a mennyiségi és minőségi fejlődés., amelynek nyomátj az elmúlt öt évben a lakosság évente már húszmillió kötet könyvet vásárolt és ötvennyolc- millió kötetet kölcsönzött a könyvtárakból. E tekintetben hazánk nemzetközi összeállításában is kiemelkedő helyet foglal eL Mégis, e nagy fejlődés ellenére, a családok fele egyáltalán nem vásárol könyvet és a felnőtt lakosságból mintegy hárommillió egyáltalán nem olvas. Ezek nagyobb része — meg kell mondani őszintén — munkás és paraszt. Bár — ez is az igazsághoz tartozik — a nem olvasó munkások elsősorban a munkásosztály speciális rétegeiből — bejárók, segédmunkások, építőipari dolgozók — kerülnek ki 0 Elöbbreléoés — mert kétség kívül az —, hogy az elmúlt évtizedben a termelésben is élenjáró munkások művelődéséért igen sokat tettek a szocialista brigádok, amelyek a gyakorlatban kapcsolták össze a termelőmunkát a növekedéssel. Ezekben a brigádokban mind teljesebben érvényesül a „szocialista módon dolgozni, élni. művelődni” követelménye. A brigádok többsége művelt, politikailag tapasztalt munkások vezetésével tevékenykedik. A szocialista brigádok további növekedésével, megszilárdulásával létrejöhetnek a közművelődésnek olvan természetes elemi egységei, amelyek nemcsak a munkatevékenységben fejlesztik tagjaikat, hanem befolyásolják érdeklődésüket. szabadidő-felhasználásukat is Nagy szükség van erre. mert ma még az emberek a megnövekedett szabad idő kis töredékét használják csak kulturá- lódásra. Sok még a teendőnk, hogy az emberek igényévé tegyük a szabadidőbeli művelődést, kulturált szórakozást. A feltételek biztosítása azonban nem lehet csupán állami feladat. A tanácsi intézmények mellett a szakszervezetek, a vállalatok is egyre inkább érzik felelősségüket elsősorban saját dolgozóik művelődéséért. Gyárak, üzemek, szak- szervezetek által fenntartott művelődési házak, könyvtárak, klubok egész sora bizonyítja ezt. Most a Központi Bizottság határozatban is kimondta: „A folyamatos és állandó művelődés szükségességének felismerésében * kulcsszerepe van a munkahelyi vezetésnek. Kötelezettségei terjedjenek ki a dolgozók művelődésének segítésére.” 0 A szocialista demokrácia művelt ember# fejleszt és követel. A munkásság értő és az újat megvalósító aktivitása — egyéb feltételek mellett — csak akkor bontakozhat ki igazán, ha egyre növekvő ismeretei, műveltsége, erősödő szocialista jelleme segítségével megérti egyéni érdekei és az össztársadalmi érdekek szoros összefüggését. Ehhez nyújthat segítséget az eddiginél hatékonyabb közművelődés. P. P. 12) A jobboldali szeparatista mozgalom vezetői hirtelen mint a, Savoyai-ház hűséges hívei léptek föl. komoly ígéretet tettek a tábornokoknak, akik ígéretüket továbbították Rómába, a Quirina- léba. Santo bátyám, az öreg maffia- vezér kénytelen volt nagy nehezen egész udvarával felkerekedni, ha találkozni akart a bandavezérrel: egyik helyről a másikra kellett vándorolnia, míg ejérte, mért az ’ óvatos és ravasz Giuliano senkiben se bízott meg. A kövér Santo bátyám megállíttatta a kocsit egy dűlőút végében ahogyan Giuliano embere meghagyta, de csak egy géppisztollyal felfegyverzett fiút talált, aki újabb találkozási pontot mutatott a sofőrnek: a monrealei maffiások házát. A kapu előtt azonban újabb legény állt, és azt tanácsolta .Santo bátyámnak, hogy ha igazán találkozni akár Giulianóval. próbálja meg a. Carolina-villában. Végül a maffiavezér itt talált egy csapatkapitányt a monteleprei bandából, aki beszállt melléje az autóba. És megparancsolta a sofőrnek, hogy induljon a... Santo bátyám ekkor vesztette el a türelmét: — Mi ez a cirkusz? Hová akarsz vinni? Az érsek házába? Én azt kértem, hogy Turiddo Giulianóval találkozhassam, vele van beszélnivalóm, nem őeminenciájával! A bandita elmosolyodott mellette. — Jöjjön csak velem, lovag, jó helyre vezetem. A kocsi a főpap nyári rezidenciája előtt állt meg. Kívülről kihaltnak látszott. Ám a . maffiavezér tapasztalt szeme nyomban észrevette, hogy a félig behajtott zsaluk mögül | puskacsövek kandikálnak ki. Itt várta Giuliano! Hát van ennél biztosabb menedék? Ki > gyaníthatná, hogy a banda vezérkara épp a monrealei érsek villájában található? Giuliano dühös volt és fenyegetőzött : — Azok a kisebb-nagyobb uracsok, akik a hullámat akarták eladni a monarchiának, nem tudják, hogy nemcsak én játszom a fejemmel, hanem ők is? Szeparatista csapataik parancsnokának jó voltam, most hirtelen a közrend útjában állok. Címeket és politikai tisztségeket ígértek a majdani független szicíliai kormányukban, most viszont, hogy meghajoltak a király előtt, el akarnak tüntetni, mint egy közönséges gonosztevőt vagy útón- állót. A maffiavezér minden ügyességét, tapasztalatát latba vetette, hogy Giuilianót lecsillapítsa, és előhozakodhasson javaslataival. Ezeket a javaslatokat nemcsak a palermói „kisebb-nagyobb uracsok” nevében tette, hanem a Rómából érkezett nagyfejüek megbízásából is. — Űj egyezséget ajánlanak azok az uracsok? Mért nem jöttek hozzám ők maguk? — Nyugalom. Turiddo, megváltoztak az idők A Ponté Sa- gana-i megegyezés idején féltek, el voltak szigetelődve, ma más a helyzet. Vannak már összeköttetéseik Rómában. Még szükségük van rád, de most már neked is szükséged van rájuk. , És a nagy tekintélyű partinicói maffiavezér megérttette Giulianóval, hogy ha nem tárgyal az urakkal, akkor -komoly veszély T nek teszi ki magát. Egyébként „azok az uracsok” nem adták el Giulianót. sem az embereit a király kegyeiért. Csak egy kis rendet akarnak teremteni Szicíliában, és a tiszteletre méltó társaság vezetői segítő kezet nyújtanak a rendőrségnek. De nem Giuliano ellen. Sőt: a társaság, meg „azok az uracsok" számítanak Giuliano együttműködésére. És cserébe mit adnak? Santo bátyám tudta, hogy pénzt hiába ajánlana. Cserébe a szabadságot kínálta hát. Azt mondja, hogy a győzelem után a király nyomban teljes amnesztiát rendel el; akinek pedig amnesztiát nem adhat, a reménytelen eseteknek, azoknak kegyel- met fog adni. A szeparatizmus válságba jutott, különböző áramlatokra' esett szét. A zászló, melyet Giuliano igazolásül ragadott kezébe, vereséget szenvedett, és hitelét vesztette. Most másik zászlót kínálnak föl neki; a királyét. Éppen neki, aki a szeparatizmus nevében őfelsége csendőreit gyilkolta és gyilkoltatta halomra. A bandita biztosítékokat kért, éspedig azt, hogy személyesen tárgyalhasson a monarchista vezetőkkel. Április vége felé olyasmi történt, ami a monarchizmus ígéretét látszott igazolni. A királyi ügyész a bírósági idényt meenvi- tó beszédében azt javasolta, hogyne járjanak el túl szigorúan azok ellen, akiket elragadott a politikai szenvedély, és erőszakos cselekményeket követtek el; a bíró lényegében azt kérte, hogy gyakoroljanak kegyelmet a szeparatista mozgalom harcosai iránt. Giuliano banditái visszatértek Monteleprébe, úgy látszott, véget ér a bujkálás hosszú lidércnyomása. Mannino, Terranova, Motisi, Palma Abbate hazatért. Giuliano is közelebb költözött szülővároskájához, egyik rokonához telepedett be Cippibe. Részben azért, mert Cippi egy magaslaton feküdt, ahonnan a Bel- lolampóból Monteleprébe vezető országutat látni lehetett. Giuliano helyettese, Pisciotta, aztán Ferreri, Passatempo és Candela, mind május elsején, Santo, Crocifisso ünnepén tértek haza családjukhoz. Alkonyaikor azonban Gaspare Pisciotiát, aki éppen egy szomszéd lányai beszélgetett, piszto- lyos csendőrök fogták körül. Mannino és Motisi egy mellékutcából látták a dolgot, és kiabálni kezdtek: — Fiúk meneküljünk, megtámadták Gáspár inót! És visszamentek a hegyekbe. Ami Pisciottlát illeti, nem kellett félteni: úgy tett, mintha hagyná magát letartóztatni, engedelmesen megindult a csendőrök között a laktanya felé; ám amikor egy kanyarhoz értek, az alacsony városfalhoz, akkor gyors, lendületes mozdulattal leütötte az altisztet, egy csendőrnek pedig az arcába vágott, és átugrott a falon, majd elfutott, nem tudták utolérni. Ezek a fiatal banditák minden létező és nem létező ösvényt ismertek, fürge lábuknak közeli ismerőse volt minden titkos átjáró, amely a hegyekbe vezetett. 16. Ezekben a napokban egész Szicíliában megkezdődött a rég beharangozott megtorló akció az alvilági bandák ellen. A maffia együttműködött a rendőrséggel. Ez különben hagyományos volt a szicíliai rendőrségnél, amely már a Bourbon-királv és később az Olasz Királyság idején is fölhasználta a tiszteletre méltó társaság vezéreit, hogy nehéz körülmények közt segítsenek „rendet. teremteni”. A maffia és a kormánytisztviselők együttműködésének legfeltűnőbb és legelvetemültebb formája a parasztszövetségek vezetőinek, a hűbéri viszonyok és a nagybirtokok ellen lázadó társadalmi harcok lelkesítőinek megfélemlítése, üldözése és meggyilkolása volt. A megtorlás pillanatában így lépett szövetségre az állam és a gazdasági és társadalmi élet elavult formái mellé felsorakozott maffia. Századunk első felében nem kevesebb, mint száz parasztot és szakszervezeti embert öltek meg a maffia bérgyilkosai, és a rendőrség, az igazságszolgáltatás nem sújtott le a felbujtókra, vagy a végrehajtókra. . (Folytatása következik.)
