Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

1974. április 30. • PETŐFI NÉPE • S A hobbyhalmozó — Mi a hobbyja? *— Több is van. — Kérem, sorolja fel! — A hanglemezgyűjtés, filmezés, mag­nózás, s a könyvterjesztés. — Mióta bizományos? — Csaknem húsz éve. — Igaz, hogy évente százezer forint értékű könyvet ad el? — Három év óta így van; s az idén százhúszezret tervez­tem. — Ez azt jelenti, hogy ... (A szavamba vág:) — Ez azt je­lenti — kiszámítottam —, hogy eddig összesen egymillió forint áru könyvet továbbítottam az ol- - vasókhoz. Naponta a könyvesboltban Eaksa János szakmunkás; évek óta mint csoportvezető .dolgozik • Petőfi Nyomdában, s egyik szép feladata a leendő nyomdá­szok tanítása, nevelése. — Ho­gyan lett bizományos? — Szerettem olvasni, időm is volt rá... Magam sem tudom már pontosan. Először csak évi ötezres forgalmam volt. Azután kezdtem rájönni, hogyan is kell csinálni: megismertem az embe­reket,. az igényeket; megtudtam, ki mit szeret, olvasni. S azontúl olyan műveket vittem ki a bolt­ból. Később felhívtam a figyel­met egy-egy érdekes, jó könyvre. És nem sajnáltam a fáradságot; hát valahogy így történt. — Fáradságról beszélt; ez azt jelenti, hogy nehéz bizományos-^ nak lenni? — Soroljam? Végigjárni az embereket; naponta bemenni^ a boltba, cipelni a csomagokat, lép­csőn fel, lépcsőn le; vinni az el­számolást'; higgye el, sok idő el­megy rá. — Említette, hogy naponta be­megy a könyvüzletbe; miért? — Megszoktam. Érdeklődöm, hogy van-e újdonság. Szeretem a frissen felbontott csomagok tar­talmát végignézni. Gyakran se­gítek az eladóknak. — Vannak állandó vásárlói? — Szép számmal. Például a Szemerédi és a Bozóky házas­pár, s Fekete Pál. — A fiatalok is vesznek köny­vet? — ők inkább részletre; így a kisebb fizetésűek is megvásárol­hatják a „nekik tetsző művet. • — 'lölrem, említsen meg né­hány keresettebb könyveimet. — Munkácsy Mihály életregé­nyét százan megvették; a Világi­rodalom Remekei sorozatra hu­szonnégy előfizető van nálunk. Szívesen — és sokan — megve­szik a lexikonokat és a képző- művészeti albumokat. A lemezek szerelmese — Nekem hobbym a bizomá­nyos munka; s az a lemezgyűj­tés, s a filmezés is. épp úgy, mint a magnó. Ezt nagyon komolyan mondtam. Ügy érzem, nem tud­nék meglenni ezek nélkül'. Tud­ja. milyen gyönyörűség egy kü­lönleges, ritka lemezt kézbe ven­ni, mint sajátomat? — Megemlítene egy-két ilyen példát? — Mario Lanza.' amerikai fel­vételen. Ken Griffin játéka elek­tromos orgonán; Bach orgona­művei, negyven lemezen. Híres orosz kórusművek a tizenhatodik, tizenhetedik századból; teljés Beethoven, s hiánytalan Csaj- kovszij-sorozat. A hanglemezek bolondja vagyok. — Hány lemeze van? — Négyszáznyolcvan. — Mióta gyűjti? — Harminc éve már. — S csak komolyzenei műveket? — Leginkább; de van beat-leme- zem is, és ha kedvem tartja, meg­hallgatom Hofi Gézát is. — Gyakran ül le a lemezjátszó mellé? — Sajnos, kevés időm jut erre; sokféle elfoglaltság miatt nem hallgathatok annyi zenét, ameny- nyit szeretnék. Az „Édes anyanyelvűnk” professzora Nyilatkozik Lőrincié Lajos Lőrincze Lajos nyugodt, közvetlen hangját, tudományos és mégis közérthető magyarázatait, sok példával fűszerezett rá­diós ötperceit mindig sokan hallgatják. Április 23-án, a ma­gyar nyelv hete megyei nyitó előadásait ő tartotta a kecske­méti Katona József Gimnáziumban és a szabadszállási mű­velődési ház majdnem szűknek bizonyult termében újabb lelkes híveket szervezve a nyelvművelésnek Bács-Kiskun rpegyében. Virágok diafilmen Baksa János tagja a kecske­méti fotóklubnak. Hangosított keskenyfilmet készített annak idején a Lenin város avatásáról; S amikor ünnepélyesen átadták a lakosságnak a kecskeméti Május 1. teret, felvevőgépével ott szor­goskodott akkor is. Ezt mondja erről: — Elgondolom sokszor, mi­lyen érdekes lesz az ilyen _ film húsz vagy ötven, száz év múlva. Tanácsköztársasági emlékfilm, mozgó képek a SZÚR eseményei­ről, az Auto-Rodeo műsorairól: mindez ott van az ő házi archí­vumában. Bármikor örömet sze­rezhet az érdeklődőknek. Időn­ként meghívják az intézmények­hez vetítésre. — Hallottuk, hogy színes diá­kat is készít. — Igen; most például egy so­rozatra a virágokat fotózom. Ed­dig hatvan darab van. Legalább háromszázat szeretnék. Addig nem nyugszom, amíg ezt el nem érem. Városképek, üzemek, kü­lönböző ünnepi alkalmak; ezek tartoznak még a témáim közé. Magnózás a háztetőn — Ha éppen nem könyvcsoma­got cipel, s nem a felvevőgéppel megy, olyankor gyakran lehet látni magnóval a kezében. — A magnetofon is „édes gyer­mekem”. Szeretek megörökíteni számomra érdekes dolgokat. , Említene erre is példát?^ — A rádióban elhangzó műsorok közül a szerintem legértékeseb­beket. Bármikor leforgathatom mondjuk a Nemzeti Színház mű­vészeinek előadásait, emlékezetes szerepeit. — Gondolt már arra, hogy felvételeit közkinccsé tegye? Hogy másokat is gyönyörködtes­sen? — Természetesen. Eddig is megtettem gyakran. Szó van ar­ról, hogy az új szalagház tetején esti vetítéseket szerveznek a nyá­ron. „magnókísérettel”; szívesen állok rendelkezésre. — Ezek után már nem is me­rem kérdezni: van-e még egyéb hobbyja? — Van; a TT kisvasút. Sok örömöm telik abban is. De — sajnos — arra már alig jut idő. Varga Mihály FELICE CHI LANTI HÄROM ZÁSZLÓT SALVATORE , I wGlUUANONAK A zsúfolt program után. a kecs­keméti TIT-klubban beszélge­tünk. Fáradtan, ám készségesen válaszol a kérdésekre. — Milyen indítékok tették a nyelvművelés elhivatott irányító­jává? — Minden emberben vannak bizonyos vágyak és képességek — kezdi ' válaszát némi töprengés után. — Szerencsés esetben az adottságok kibontakozhatnak, de csak akkor, ha összetalálkoznak azzal a munkakörrel vagy hiva­tással, amely az embernek osz­tályrészül jut. A nyelv engem először nyelvjárás formájában érdekelt. A pápai kollégiumban figyeltem fel az otthoni, szentgáli és pápai nyelvjárás, illetve a köz­nyelv közötti különbségekre. Böl­csész hallgató koromban nyelv­járási kiejtésemmel hívtam fel magamra annak a bizottságnak a figyelmét, amely Kodály Zoltán vezetésével döntött arról, hogy ki a legszebben beszélő egyetemis­ta. Én persze nem magamnak adtam volna a pálmát — folytat­ja szerénykedve —, mert hiszen beszédemben érződött a nyelvjá­rási íz. de Kodálynak éppen ez tetszett. Aztán a felszabadulást követően megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv­művelő Bizottság, amelynek el­nöke Kodály Zoltán volt. én pe­dig a titkára. Ezzel megadatott a lehetőség, hogy elkötelezzem ma­gam a nyelvművelésnek. Később a már több mint száz éve megje­lenő Magyar Nyelvőrnek, a nyelv- művelés tudományos folyóiratá­nak lettem a szerkesztője. Lőrincze tanár úr nemcsak is­meretterjesztő, hanem tudomá­nyos munkát is végez. Minden­kiben felvetődhet a kérdés, ho­gyan futja erejéből a kétféle te­vékenységre. — Bizony, időben nehéz össze- • egyeztetni a kétfajta munkát. Tu­lajdonképpen teljes egység nem (22) — A Cumeta-hegyen is vol­tak. — De elmentek, egy lövést se adtak le. Giuliano azt mondja:. — Nagy vérfürdőt rendeztünk, nagyobbat, mint egész ' Monte- lepre, mint az' egész banda. Mindenki lőtt: egész Szicília benne volt ebben a mészárlás­ban. Most a szekerünkhöz kötöt­tük őket. — Csak ne végezzük egy sza­kadékban, ahová éppen ők lök­tek bennünket. — Azok a népek is velünk jönnek abba a szakadékba. Meg aztán kik haltak meg ott a völgyben? Azok, akik túl sokat mertek, élözönlötték a földeket, jó életet akartak, de kockázat nélkül. A mások föTdjét. akarták, és mindent élözönlötték, mint a is nagyon képzelhető el. Az igaz­ság az, hogy az ismeretterjesztő és a nyelvművelő kiadványok több tudományos tervemet meg­hiúsították. De nem sajnálom. A beszélgetés arra terelődik, milyen kapcsolatai vannak me­gyénkkel és most milyen tapasz­talatokat szerzett. — Már többször jártam Kecske­méten. Először vagy tíz éve egy nagyon jól sikerült kiejtési ver- ■ senyt rendeztem. Nemrég itt, a TIT-klubban a nyelvművelő Ko­dály Zoltánról tartottam előadást. Mostani utam is sok hasznos ta­nulsággal szolgált. A Katona Jó­zsef Gimnáziumban ismételten arról győződhettem meg hogy az ifjúság érdeklődését fel lehet kel­teni anyanyelve iránt. A Szabad- szálláson tartott előadás tanulsá­ga pedig az, hogy jó szervezés­sel munkásokat, tsz-tagokat is meg lehet nyerni a nyelvműve­lésnek. Egészen csodálatos dolog, hogy 250-en jelentek meg itt. A továbbiakban a magyar nyelv hete idei megnyitó eseményei kerülnek szóba. — A központi rendezvények Veszprém megyében zajlottak le — szívesen közreműködtem, hi­szen ebben a megyében szület­tem. Az érdeklődés nagy volt. A Bakony Művek szocialista bri­gádjával való találkozásom jelen­tette a legbensőségesebb összejö­vetelt. A dolgozók közül nagyon sokan jöttek el, és mindvégig fi­gyelmesen követték a közélet és az anyanyelv kapcsoltáról szóló előadást, utána pedig kérdéseket tettek fel. Hasonló tapasztalatok-, ról számoltak be kollégáim: Grétsy László, Gulya János és mások is. Biztos, hogy ez az elő­adássorozat erősen fellendíti a TIT Veszprém megyei nyelvi szakosztályának munkáját. Szá­momra még nem fejeződtek be a rendezvények. A közeljövőben Szombathelyre, Kőszegre, Celldö­mölkre és Békéscsabára utazom. Május végén Nagykanizsán is várnak. — Bács-Kiskun vajon mikor lesz gazdája a magyar nyelv hete megnyitójának ? — Ha nem is jövőre, de hama­rosan valóság lehet belőle. Ennek azonban elsőrendű feltétele, hogy megalakuljon a TIT külön me­gyei nyelvi szakosztálya, hiszen vannak itt kiváló tanárok és jó gzervezők, akiknek szívügyük az ismeretterjesztés. A beszélgetés bárkiben meg­erősítheti azt a meggyőződést, hogy Lőrincze Lajos élete elvá­laszthatatlanul összeforrt a nyel­vi felvilágosító munkával, és amíg él. nem is akar. de nem is tud elszakadni tőle. Ez csendül ki Nyelvőrségen című kötetének utolsó mondataiból is: „Vagy tizenöt (ma már úgy mondhatjuk: jó húsz) évvel eze­lőtt egy tárgyaláson vettem részt, ahol az egyes kutatási témák kezdetét, befejezését, pénzügyi vonatkozásait beszéltük meg. Volt egy ilyen tétel, hogy: nyelvmű­velés. — Mikor fejeződik be? — kérdezte a gazdasági szakember. — Mit válaszolhattam? — Majd ha meghalunk. — Meghökkenve nézett rám, azt hitte tréfálok. Pe­dig nem tréfáltam, csak nem vol­tam egészen pontos. Mert akkor sem fejeződik be. csak számunk­ra. A „téma” akkor is időszerű marad.” Kiss István sáskák; ahová betették a lábu­kat, ott nekünk már nem ma­radt egy talpalatnyi hely se. Túl nagyra nőtt a szarvuk, most letörtük egy kicsit. — De asszonyok és gyerekek voltak ott. — Volt idő, amikor a mi asz- szonyainknak, a mi anyáinknak nem volt nyugtük: éjjel-nappal zsaruk tanyáztak náluk, állan­dóan a börtönt jártuk. Aztán ott voltak köztük a kiközösítettek. — Igen, igen, hiszen mind ki­közösített volt. — A maffiások átvertek ben­nünket. — Majd rendezzük a számlát. A nyolc halottat vállukra ve­szik, és óvatosan a lovakra te­szik, mindegyiküket síró kis tö­meg veszi körül, az asszonyok siratódalokat énekelnek. Aztán a kocsik következnek, rajtuk a rögtönzött' ‘hordágyakon a sebesültek. A könnyebb sé­rültek saját lábukon jönnek, ro­konaik, barátaik támogatják őket. Eleonórái a férje a lóra érnél- te, amelyet lassan, kantárszáron vezet. Az asszonyka összegör­nyedve öleli át a ló nyakát: na­gyon sok vért vesztett az oldalán keletkezett sebből. A kis Vitót is nyeregbe emel­ték: apja és anyja tartja a fiúcs­kát. Szegény asszony még min­dig a sebet igyekszik leszorítani a kisfiú nyakán. A tizenegy lovas bandita át­vág a birtokon. Az élen Passa- tempo és Fra Diavolo vágtat. Ezeknek az embereknek évek cta az a sorsuk, hogy gyilkolja­nak, ám a portellai vérengzés őket is elbizonytalanította, két­ségük támadt,' félnek. Mannino ugyanczt ismételgeti folyton: | Rosszat sejtek. Giuliano nagy politikai mé­szárlást akart rendezni. És mit nyert vele? Hitt a szabadság ígé­retében. Ez a mészárlás azonban semmin se változtatott. Banditák voltunk, és azok is maradunk. Giuliano tárgyal az urakkal, és fejébe száll a dicsőség; meghív­ják palotájukba, leveleznek vele. igazolványokat szereznek neki a rendőrségtől. És ezzel ejtik át mindig. Csak Montelepre lőtt. épp úgy, mint a szeparatista időkben. Most rosszabbak vagyunk, mint az­előtt. Most senki se fog segíteni rajtunk. Giuliano túlságosan belekeve­redik a politikába. Hamis ideá­lokat választott magának. Nem Giuliano eszméi ezek. Má­sok ültették a Tejébe. Az alvilág, az alvilág. A poli­tika nem nekünk való. Innen el‘kell tűnni. Én Afri­kába megyek, a légióba, még Giuliano se tarthat vissza. Én itt maradok. Itt jó, itt a mama és a feleségem. 28. A szomorú menet lassan vonul a városkák felé. A halottakat le­takarják a zászlókkal meg a transzparensekkel. A muzsikusok újra elrendeződtek, most a lovak előtt mennek, melyek a holttes­teket szállítják. Néhány zenész is megsebesült. A zeneszerszámo- 1 at i i át-átülötték a golyók. A .muzsikusok gyászindulókat játszanak, hangjuk belevegyül az asszonyok elnyújtott zokogásába, fohászába. Zug Állotta házaspár egészén a ménét élén halad. Az anya át­ölelve tartja a ló hátán a három­éves fiúcskát, dé most hirtelen összerezzen. A sebből nem csorog a vér. A kisfiú meghalt. Az asz- szony kétségbeesetten sikoltozik. valaki odamegy hozzá, az apa karjába veszi holt magzatát. Vito meghalt. Vito meghalt! A menet folytatja útját, ami­kor elhalad az apa karjában fek­vő kis test előtt, a parasztok le­veszik kalapjukat, az asszonyok keresztet vetnek. Elhalad a gyászindulókai ját­szó zenekar. És az Állotta házas­pár visszaáll a sorba, de most a halottak közé. Az út végen fel­tűnik a Piana dei Greciből érke­ző távolsági busz, mögötte embe­rek szaladnak a menet elé. A bu­szon a vezető mellett az öreg tisztelendő. A tizenegy vágtató bandita most egy magaslat felé tart. Az elöl haladó két bandita hirtelen megáll, fölemeli karját, a töb­biek is lefékeznek. Valaki jön. A szintkülönbség miatt nem tud­ja idejében kikerülni a vesze­delmes találkozást. Egy öregem­ber az, Busellini, a csősz. Szoká­sos körútja után tart hazafelé. A tizenegy bandita körülfog­ja, az.(öreg kiabál: — Nem ismerlek • benneteket, nem láttam semmit, becsületes ember vagyok! — Rossz csillagzat alatt szü­lettél, Busellini: én ismerlek, és te is tudod, kik vagyunk. Besúgó vagy te. — Zsaru. (Folytatjuk) MAI TÉMÁNK Emberi szóval Egyik városunkba sze­replésre hívtak egy neves fővárosi kamarazenekart. Tízen—tizenöten ültek — lézengtek — a nézőtéren. „Pedig szétküldtünk két­száz meghívót, és egy hét­tel előbb kint voltak a plakátok" — kesergett a művelődési ház igazgatója. Másutt —* egy nagyköz­ségben — Kossuth-díjas írót hívtak író—olvasó ta­lálkozóra. Szinte üres volt a terem. „Majdnem lesült az arcunkról a bőr — pa­naszkodtak a szervezők —, és azt mondtuk: ide se hívunk többé írót, mű­vészt! Ha nem kell, hát nem kell!" Pedig kihir­dettük, kiplakátoztuk, ben­ne van a műsorfüzetben. Tudhatott hát róla min­denki, akit érdekel. De úgy látszik, itt a komoly mű­faj nem kell!” Egy harmadik helyen azt fájlalták, hogy az ér­tékes kiállítást gyér számú érdeklődő tekintette meg. Megint másutt azt emle­gették keserű szájízzel, hogy a színvonalas szava­lóversenynek nem volt közönsége; a versmondók egymásnak mondták a költeményeket. □ □ □ Első látásra, hallásra mindez azt bizonyítaná, hogy az értékes, tartalmas, komoly műsorok, rendez­vények iránt nincs elég ér­deklődés. Am ez csak a felületes szemlélő előtt le­het igaz. Miről is van szó? Arról, hogy igenis lehet megfele­lő létszámú közönséget to­borozni az értékes — akár a legsúlyosabb mondani- valójú, tartalmú — kultu­rális rendezvényekre /Is! Lehet, de nem akárho­gyan! Gépiesen, lelketlenül, csak úgy ímmel-ámmal szervezve^,felszínes propa-^t gandával: nem lehet! Nem-:-- eíég csak kinyomtatni a műsorfüzetet, kiragasztani a plakátokat, szétküldeni a meghívókat. □ □ □ Egy-két példa talán meggyőzően mutalja, ho­gyan lehet eredményes a közönségszervezés, miként vezethet célhoz az előké­szítő munka. Saját szememmel láttam, hogyan szervezte a közön­séget szoborleleplezésre, a helybeli múzeumigaz­gató. Megállított em­bereket az utcán: „Ugye eljön Pista bocsi, Mari néni?” — Mi lesz az... — kérdezték tőle. S ő meg­magyarázta: akinek most szobrot állítanak, nagy tu­dós volt, s ebben a hely­ségben élt, sokáig. Jöjje­nek el, majd megtudnak mindent róla. És eljöttek. Másutt alapos közvéle­ménykutatás után névsort készítettek — lakáscímek­kel — azokról, akik szere­tik a komolyzenét. Egy-egy hangverseny előtt ezeket külön is — leginkább élő­szóval ‘— meghívják. Láttam olyan művelő- désiotthon-igazgató, aki házról házra jár, és ér­deklődik: milyen rendez­vény, műsor lenne ked­vükre a lakosoknak? S a terveket ennek alapján igyekezett összeállítani. A siker így nem maradhat el. □ 1 □ Emberközeli szervezés kell, közvetlen emberi szó­val. Mindenkihez élő be­széddel kell közel kerülni. Agitativ, meggyőző mon­datokkal. Nem szabad, hogy a gépies-mechanikus szervezés legyen úrrá. Egy- egy szép mondat, közvetlen szó bárkit rádöbbenthet arra, hogy valamely kul­turális rendezvényen neki is ott a helye. Hogy nem maradhat távol ö sem. Emberi szóval — közvet­lenül — szervezzük hát a közönséget; az eredmény nem várat sokáig magára. S akkor, ha egy vonósné­gyes vagy egy operaénekes színpadra lép, valahol, a nézőtéren nem csak néhá­nyon lézengenek majd, ha­nem sokan, sokan tapsol­nak a színvonalas műsor­számoknak. Varga Mihály szerb ikonok jj t A szerb ikon-- művészet zsttfeji keiből kiállítás nyílt az iwnjgi művészeti ' JipT Friedman . End-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom