Petőfi Népe, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

1974. április 17. • PETŐFI NÉPE • 3 iiiiliigM Helyesírási Tanácsadó Szótár Ez év elején jelent meg a He­lyesírási Tanácsadó Szótáf 1961. óta ötödik, változatlan kiadása. Hasznos, jól’ használható helyes­írási szótár, ez indokolja újabb és újabb» kiadását. ■ Ez a mostani a boritó fülén ■ így ajánlja önmagát: „Ajánljuk a Helyesírásit Tanácsadó Szótár 5. kiadását mindazoknak, akiknek az írás — és így a helyesírás is — mindennapi munkájukhoz tar­tozik, és jól használhatnak egy olyan kéziszótárt, amely jóval nagyobb anyagot tartalmaz, mint A magyar helyesírás szabályai, s amelyhez, kétségeik esetén állan­dóan fordulhatnak útbaigazítás­ért, tanácsért.” A magyar helyesírás szabályai tizedik Kiadása éppen 20 évvel ezelőtt,. 1954-ben jelent meg, te­hát 20 év óta törvénykönyvünk helyesírási kérdésekben. Ez az említett szabályozás sokkal ala­posabb és átfogóbb volt, mint az előzők: sok eddig még meg nem fogalmazott vagy teljesen meg­változtatott szabály van benne. A hozzá csatolt helyesírási szó­tár nagy -anyagot tartalmaz, kb. 22 ezer szó helyesírására találunk itt útmutatást. De mivel a magyar helyesírás főképpen a külön- és egybeírás kérdésedben nagyon szövevényes, és a szabályzat több kérdést csak általánosságban tárgyalhatott, szükség volt egy külön ■’ftelyesírá- si szótár szerkesztésére, amely a helyesírási szabályzat szóanyagá­nál sokkal nagyobb anyagot tar­talmaz, és a szerkesztők megálla­pítása szerint „teljesen az aka­démiai szabályzat rendelkezései­hez, vagy ilyenek híján ennek szelleméhez alkalmazkodik.” A tanácsadó szótár valójában új' szempontokat is felvetett, megváltozatta helyesírási sza­bályzatnak a külön- ,és egybe- írásra vonatkozó szabályait. A két egyszerű szóból álló összetételeket mindig egybeírjuk, akárhány szó- iagúak is (pl. kandeláberkovácso­ló) . A 3. elemből álló összetéte­leket 6 szótagon túl kötőjelezzük (pl. gabonneiport-szerződés). A 4 vagy ennél több elemű össze­tételeket 5 szótagon túl választ­juk él kötőjellel (pl. pénzügyőr- laktanya). Az egyszótagú igekö- tők nem számítanak külön elem­nek. Az egybeírásra kényszerítő okokét0* áttekinthetőbben, tömö­rebben' foglaljá össze, mint a he_ lyesirási szábályzat. A szótár kb. 60 ezer adata mintegy 80 ezer szó helyesírásá­ban igazítja el a szótár haszná­lóit. A helyesírási szabályzatból átvett szóalakok csillaggal van­nak megjelölve, .így a szabály­zat szóanyaga akkor is régi alak­jában szerepel, ha az összetéte­lek új szabályozása másként ren­delkezik. Ezért áll szemben egy­mással a háromelemű, hatszó- tagú, kötőjeles, (csillagos) labda­rúgócsapat, és az ugyanolyan szótagszámú egybeírt labda­rúgópálya: A szótár szerkesztői’ megfelelő értelmezéssel oldották fel a szabályzati szójegyzék hi­degvérű — meleg vérű látszó­lagos ellentétét. De. ilyen a tel­jesítő képesség is (egyrészt mint a munkát, teljesítő képesség, másrészt mint a teljesítőképesség a „nagy teljesítőképességű” szó- kapcsolatban). A szótárt lapoz­gatták sok helyesírási érdekességét találhatnak a Bevezetőben és ,a szótár anyagában. A szerkesztők alapos munkát végeztek. Látszólag csak össze­foglalnak, a szabályokat alkal­mazzák, valójában azonban már egy nem is - a messze jövőben megvalósítandó helyesírási re­form körvonalait bontakoztatják ki, Kiss István Gondolatok a Gondolatról A szobroktól azt kívánom, hogy tanítsanak meg a for­mák, az arányok költészeté­re. A festményektől, hogy kápráztassanak el a színeik­kel. Tanítsanak meg látni. A zenétől, hogy tisztára mos­son, felemeljen, megtanítson az újjászületés csodájára. -A könyvtől, hogy tanítson meg mindenre. Látni, hallani, érezni, tudni, gondolkodni. .A könyv nélkülözhetetlen társa az embernek a dolgok megismeréséhez és megérté­séhez vezető úton. Baráti kapcsolatok az olvasókkal Könyvesboltjaink, könyvtáraink roskadnak a különböző célokat szolgáló, tartalmas, jó olvasmá­nyoktól. Nincs olvan olvasó, aki ma ne találna magának bőséges anyagot.’ bármilyen témakörből. Sokszor éppen a kiadványok bő­sége nehezíti meg a választást. Azok pedig, akik nemcsak kikap­csolódást keresnek a könyvekben,: hanem a természettudományok, a^ művészetek a történelem, vagy a filozófia ismeretanyagában sze­retnének jobban elmélyülni, sok­szor nem is tudják, hol, merre keresgéljenek. Rajtuk segít a Gondolat Könyvkiadó, amely jog­elődeit is beszámítva, csaknem negyedszázada foglalkozik alap-, közép- és felső fokú ismeretter­jesztő művek megjelentetésével, átfogva a társadalomtudományok, a természettudományok, a. művé­szetek minden ágát. A kiadó évi 120—125 új kiadványa összesen több mint egymillió példányban jelenik meg. A Gondolat Könyvkiadó példa­mutató kezdeményezése, hogy szorosabbra fűzze kapcsolatait az olvasókkal. Ennek érdekében ala­kult meg 1961-ben a Gondolat Könyvkiadó Baráti Köre. Tagja' lehet mindenki, aki részletes tá^ jékoztatást igényel a megjelenő könyvekről. Tagdíjat fizetni nem kell, csak azt kérik a baráti kör tagjaitól, hogy közöljék vélemé­nyüket, igényüket, kívánságaikat a kézhez kapott tervekkel kap­csolatban. írják meg esetleges észrevételeiket m elolvasott köny­vekről. A baráti kör jelenleg 14 ezer tagot számlál, többségük ér­telmiségi,.munkakörökben- dolgo­zik. de van közöttük munkás, mer zögazdasági dolgozó, diák, házi­asszony. nyugdíjas. Véleményük dönti el. egyebek között azt is, hogy milyen újdonságokkal kí­vánunk foglalkozni. Űj sorozatok A tavalyi véleménykutatás leg­fontosabb részét képezték pél­dául a tervezett népszerű sorozat­ról szóló válaszok. Ennek alapján az idén a követ­kező új sorozatokkal bővül a vá­laszték. Az ..etika klasszikusai” zárt sorozat: 15 kötetben gyűjti össze az etikai irodalom legfon­tosabb műveit. Arisztotelésztől a 20. századig, s ezzel a magyar filozófiai könyvkiadás egyik régi hiányát pótolja. A tervben szá­mos olyan mű szerepel, amelyet eddig még sohasem fordítottak le magyarra. Elsősorban klasszikus „alapműveket” kívánnak közre­adni. de néhány’ korszakot, vagy filozófiai irányzatot külön anto­lógia képvisel majd. A külföldön és hazánkban egy­aránt sikeres írói életrajzsoroza­tok mintájára elindítják a „Szem­től szemben” elnevezésű doku­mentumkötetek sorát. Képzőmű­vészek. zeneszerzők, színházi — és filmrendezők, nagy színészek pályaképeinek összeállítására vál­lalkoznak a kötetek szerzői, a művészek saját írásainak, napló­feljegyzéseinek. levelezésének fel- használásával. Az idén — a ter­vek szerint — Andrzej Wajdát, Auguste Rodint, Louis Jouvet-t, Fellinit. Mestrovicot. mutatják be az olvasóknak. A kiadó új ismeretterjesztő könyvtípus kialakításának gondo­latával is foglalkozik. Az idén megindítja a „Gondolat Zseb­könyvek” — c. új sorozatát. Ez az átfogó és tematikailag sokol­dalú népszerűsítő ismeretterjesz­tő zsebkönvvsorozat a lipcsei Uránia Kiadóval közös vállalko­zás lesz és nemzetközi együttmű­ködéssel készül. Kötetei elsősor­ban természettudományi és mű­szaki témákkal foglalkoznak. Fi­gyelemre méltó, hogy a sorozatot ismeretterjesztő tömegkiadvány­nak szániák. s ennek megfelelőén népiszerű tárgyalásmódra töreked­nek. Vagyis azok is megérthetik, akiknek nincs középiskolai, vagy magasabb iskolai végzettségük. „Figyelem, robotok!” A sorozat ebben az évben meg­jelenő kötetei közül már most felhívjuk a figyelmet Peter Kirchberg: Régi autók c. köteté­re. amely történeti áttekintést ad az autó megszületéséről, fejlődé­séről. ismerteti az első autók tech­nikai megoldásait, végül bemu­tatja, hogyan vált az autógyártás nagyiparrá, miként alakult ki az autóipari munkásság. Áron Jefi- rhovics Korbinszkii: n Figyelem, robotok! c. mű ve; is: rendkívül \ér- * dekes. A neves szovjet szerző, a moszkvai információfeldolgozási kutatóintézet munkatársa a robo­tok feladatairól, építési módjai­ról, teljesítményeikről ad népsze­rű. általános áttekintést. A soro­zatban két figyelemre méltó csil­lagászati mű is hélyet kapott. Johannes Dorschner: Egyedül va­gyunk a világegyetemben? c. munkája azt fejtegeti: mi a való­színűsége annak, hogy valahol egy olyan bolygó legyen, ahol megvannak a feltételek az élet kialakulásához. Klaus Lindner: A csillag ég c. könyvének első részében a csillagokkal, bolygók­kal. üstökösökkel, meteorokkal foglalkozik. A második részben a Földön álló megfigyelő szemével pillant fel az égre. Leírja, ho­gyan vetülnek az égbolton a Föld mozgásai. n A Gondolat Könyvkiadó, nevé­hez és eddigi munkásságához hí­ven továbbra is arra törekszik, hogy színesen, változatosan, az olvasói igényeknek megfelelően egészen magas szintű, vagy köz­érthető formában a tudás, a nagy gondolatok áramkörébe vonja be az embereket. Gondolatokat ad­jon és gondolkodtatásra késztes­sen. Ezért is érdemes megkülön­böztetett figyelemmel nyomon követni, kézbe venni és fellapozni a köteteit. V. ís. • Énekel a kórus a Kiskunfélegyháza 200. éves jubileumára rendezett ünnepségen. Szól az ének jóidőben-rosszidőben Sétálok fel-alá Félegyházán, a Kossuth utca erdős, ligetes ré­szén, a gépipari technikum — volt Petőfi Sándor Gimnázium, volt tanítóképző intézet — épü­letének közelében. Mintha csak ettől a környezettől várnék va­lami ihletet. Eddig csak annyit értek a dolgomból, hogy nehéz, és hogy bánom is a vállalt fel­adatot, meg örülök is neki. S persze mindemellett elfogult va­gyok. Vasárnap van, a kórus próbál, kihallatszik az utcára. Az ének­kar huszonöt éves. éppen ennyi ideje tartja próbáit ebben az épü­letben is, negyedszázada, hogy munkájával szüntelenül nyomot hagy ennék a városnak az életé­ben, s mondazokéban, akik itt el­töltenek hosszabb-rövidebb időt. Én pedig tagadhatatlanul közéjük tartozom, és ez az oka elfogult­ságomnak. — Ha nem te állnál a kórus élén, már régen nem is létezne — mondta Kapus Béla karnagynak egyik barátja,,talán arra,$ondoj7, ya. hpgy. ahi^j mág- kísérlet .Jfe irodalmi színpad, neptaiiccsopórt — kezdődött és ért véget ered­ménytelenül a városban az elmúlt huszonöt év alatt, míg a kórus dolgozott, énekelt, jóidőben-rossz­időben. Mert voltak sikeres és siker­telen évek egyaránt, volt „hősi- korszak”, és az is előfordult, hogy a meg nem értés, a mellőzés sok­szor a kórus létét tette kérdé­sessé. „Miért mostoha gyerekek?” — kérdi az újságíró a Bács me­gyei Népújságban 1958. márciu­sában, az akkori gond ugyanis az volt, hogy egyetlen művelődési intézmény sem vállalta magáénak az énekkart. Nem volt jobb a helyzet az 1963—64-es esztendő­ben sem, amikor ismét megszün­tették a kórus anyagi támogatá­sát. 1964—65: sehová sem tartoz­nak. — Mit tegyünk? — állt a kó­rus elé Kapus Béla. — Feloszlas­suk az énekkart, vagy ne is ve­gyünk tudomást a történtekről? A válasz egyértelmű és hatá­rozott: — Ne törődjünk semmivel, majd mi megvásároljuk a kottá­kat, s ha anyagi gondok merül­nek fel, vállaljuk. Ez írva áll a kórus húszesz­tendős jubileumára kiadott, Ka­pus Béla tanár úr által írt tör­téneti füzetben, de emlékezhe­tem magam is, hiszen akkoriban közöttük énekeltem. És folytat­tuk a munkát. Azóta eltelt tíz év. Kapus Bé­la karnaggyal beszélgetek. Azt hi­szem, jól ismerem. Tanár úrnak szólítom — így szoktam meg. A kórus születéséről érdeklődöm. — 1948 júniusában fejezteip be tanulmányaimat a tanítóképzőben — mondja —, nem kaptam rög­tön állást. Később, 1949 áprilisá­tól nevelőtanár lettem a népi kol­légiumban, májusban már a Pé- teri-tci iskolában tanítottam. Az­után következett a Petőfi Általá­nos Iskola, majd a tanítóképző. Fiatalon, húszévesen. Mikor Sza­badi Károly tanár úr elment Győrbe, az adigi óraadások he­lyett véglegesen a tanítóképző in­tézet tanára lettem. Még ezt meg­előzően, 1949. október 24-én ala­kult meg a kórus. Emlékezetes nap. Igazgatónk, Mezősi Károly névnapjára készültünk, és akkor született az ötlet: szervezzünk énekkart, tanuljunk meg néhány ^ kórusművet ja szeretett igazgató Í JSköszöntéséréj» Az iötle£ meg^aló-k sult, és az ünneplésből — ki tud­ta előre? — kettős ünnep lett: a kórus születésnapja is erre az időre tehető. — Huszonöt év egy ember és egy kórus életében is nagy idő. Ezalatt töretlenül és csüggedés nélkül végezni a munkát: nagy hivatásérzet kell hozzá. Ha egy­általán szét iehet választani a hivatást és a magánéletet: mit jelent tanár úr életében a kórus? — Tényleg nem tudom a ket­tőt szétválasztani: otthon is min­dent ennek rendelünk alá. Fe­leségemet a kórusban ismertem meg az 50-es évek második fe­lében, ő azután elvégezte a ta­nárképző főiskolán a magyar— ének szakot, s most itt a vá­rosban általános iskolai énekta­nár. Bírálataival, javaslataival se­gíti a kórus munkáját, két gyer­mekünkkel együtt részt vesz programjainkban és változatlanul lelkesedik az énekkarért. Huszon­öt éve minden vasárnap tartunk próbákat, de össze tudom hívni a kórustagokat a nyári szünetben is — minden munkát szívesen vállalnak. (Tanúsíthatom. Énekeltünk vá­rosi ünnepélyen, nemzeti ünnepe­ken, névadókon, esküvőn, adtunk szerenádot, részt vettünk temeté­seken — persze amellett, hogy eljutottunk Gyulára és aranyér­met szereztünk az Erkel Diák­ünnepeken; készített velünk fel­vételt a rádió, s ki tudja még felsorolni a sok eseményt, él­ményt, amiben részünk volt négy év alatt. A „hullámvölgy” ellené­re is.) — Kik lehetnék a kórus tag­jai? — folytatjuk a beszélgetést. — Erről még 1957-ben, írtam, a Félegyházi Közlönyben. Így hang­zik: Az énekkar tagja lehet olyan középiskolás fiú vagy leány, akinek magatartása ellen semmi kifogás nem merül fel, tanul­mányi eredménye legalább köze­pes, vagy ennél jobb, aki szeret és tud énekelni. , — Kórustagnak lenni: nagy kö­vetelmény, erkölcsi siker — foly­tatja. Én a vegyeskar tagjai­ért minden felelősséget vállalni merek, huszonöt év alatt egyszer sem hagytak cserben. Néha úgy tűhik, sokat’ követelek tőlük, de ha így is vanraz ember attól kö­vetéi'’legtöbbet, akit igazán be­csül 'és szeret. Én att hiszem, ezt a gyerekek is feltétlenül meg­érzik. A krónikában olvasható: * „Mi-a ♦jelerrtpséafr ennek a kó­rusnak? Elsősorban^ áz, hogy ősz-" szefogja a város énekelni vágyó fiataljait, s a közösségi élet ma­gasabb fokú erkölcsét alakítja ki bennük. Közös kirándulásainkon ez igen jól megmutatkozik. Min­den énnekari próbát vagy össze­jövetelt ünnepélyes alkalomnak tartanak, s a tanulás után a leg­fontosabbnak tekintik. A kórus jó ösztönző a tanulásra, a jobb eredmény elérésére.” Most jubileumra készülnek. A huszonöt éves kórus júniusra hívta meg volt tagjait — az ala­pítókat és a töbibeket. Légutóbb, a húszéves ünnepen 700-an gyűltek össze és énekeltek együtt. Az állandó, mindenkori kórus létszáma kilencven körül van. Sorra érkeznek a válaszok a mos­tani meghívóra is, van, aki kül­földről küldi üdvözletét és ígéri hogy megpróbál eljönni. Bent a próbateremben ismerős műveket énekelnek — huszonöt év közösen ismert dalait, készül­nek az együttes találkozóra. A jubileumra egyenruhában állnak fel: az idén százezer forintot ka­pott erre az énekkar, s ez két­szeres öröm, mert jele annak, hogy végre segítséggél is megbe­csülik munkájukat, s nem utol­sósorban : szépek lesznek a ne­gyedszázados találkozón. Lakatos Attila FELICE CHIIÍANTI HÁROM ZÁÍZLÓT ALVATORE , 7 GIULIANONAK (11) Odáig is elmentek, hogy egy (ábornokriak felajánlották: ha ne­tán á köztársaság győz, II. Um­berto király a Két Szicília bour- boni koronájával települjön Pa- lermóba. Ezeket a fantisztikus terveket rendiőrségi besúgók pontos jelen­tései és az állami levéltárban heverő dokumentumok őrizték meg a történelem számára. . Ekkor a szeparatista arisztok­rácia súlyos hibát követett el: csakugyan nekiláttak, hogy — el­sősorban a maffia segítségével — fölszámolják a bandit izmust. A tábornokoknak azt mondták, hogy magát Giulianót is elintézik. Giuliano órákon belül értesült a dologról, és megtorló hadjára­tot indított. Azzal kezdte, hogy kemény példát akart statuálni: Palermo kellős közepén, családi palotája kapujából elraboltatta az egyik legtekintélyesebb szicíliai arisz­tokratát. G. hercegnőt, akit roko­ni szálak íűztele azokhoz a her­cegekhez és bárókhoz, akik a tá­bornokoknak megígérték Giuliano fölszámolását. A hercegnő eltűnése nagy ria­dalmat keltett az előkelő társa­ságban. Amikor pedig Giuliano személyesen telefonált egy her­cegnek, hogy a hölgy az ő foglya, sokan valóban megijedtek. Né­hány nyugat-szicíliai nagyúr el is hagyta a szigetet, és hosszú külföldi utazásra indult. G. hercegnő kifizette a vált­ságdíjat, és kiszabadult. Haja szála se görbült meg. Giuliano fitogtatni akarta az erejét, „resz- ketésben akarta tartani ezeket a kisebb-nagyobb uracsokat”, ezért újabb látványos emberrablásokat rendezett a várps kellős közepén: elraboltatta például a leggazda­gabb palermói kereskedőt, A. bárót, akinek ötvenmilliót kellett fizetnie, hogy elengedje. A „nagy fogások” ideje volt: gazdag gyá­rosok, magánzók kerültek Giulia­no fogságába, összesen tizenkét élvonalbeli személyiség, akiknek hatalmas összegeket kellett fizet­niük. De hát hogyan bánt ezekkel az elrablottakkal? Egy herceg — óriási corleonei birtokok gazdája — ebben az időben került a baQr dita fogságába. Giuliano azért rabolta el, mert a .herceg a ha­gyományos stílusban tevékeny­kedő maffia védelme alatt állt. Giuliano „udvariatlankodni” akart védnökeivel, a maffiások­kal, meg akarta mutatni, hogy ő az erősebb. Amikor kiszabadult, a herceg elmesélte, hogy elrablása után bekötötték a szemét, és először autón, majd öszvéren utaztak ve­le egész éjszaka. A kendőt csak reggel vették le róla egy rendes, szép kis szobá­ban, ahol tiszta ágy, asztal és nagy tálca friss gyümölcs várta. Azt követelték, hogy írjon le­velet a hozzátartozóinak meg az intézőjének: a váltságdíj kifize­tésének módját kellett tudatnia. Engedelmeskedett, aztán magára hagyták. Az ablakokat, meg az ajtókat rázárták. A banditák minden oldalról őrizték az épü­letet; hallotta hangjukat. Amikor eljött az étkezés ideje, rangját tisztelve szólították: — Herceg uram. mit szeretne enni? Csúfot akart űzni belőlük, ezért azt felelte: J” — Előételnek osztrigát, aztán egy kevés vajas spagettit, utána frissen fogott halat rántva. Nemsokára ugyanaz a hang megkérdezte kívülről: — A bort vagy a sört szereti jobban? — A halhoz száraz fehér bor való. hidegen — válaszolta éle­sen a nemesúr. Telt-múlt az idő, a herceg na­gyon éhes lett, már azon volt, hogy kér egy kis sajtot és ke­nyeret, vagy valami mást az Őröktől, amikor meghallotta az ismerős hangot: — Herceg uram, álljon arccal a falhoz. Engedelmeskedett, homlokát a falnak támasztotta; valaki belé­pett. rövid ideig maradt, aztán az ajtó becsukódott. A herceg megfordult: az asztalon némi változtatással az állt, amit kívánt — csak az osztriga helyett kapott másfaja ízletes kagylókat. Néhány nap telt el idegesítő várakozásban. Kiújultak régi be­tegségei, a herceg orvost ként. Alig telt el egy óránál több, amikor új hangot hallott kívül­ről, művelt ember beszédje volt: — Mit érez? Fájdalmakat? Mi­lyen fájdalmakat? Étvágytalan? Nyomja meg erősen a bordái alatt, jobboldalt. A mája? Fáj? Erősen nyomja meg. És a láthatatlan doktor elké­szítette a diagnózist, előírta a gyógymódot. A herceg később eimesäte, hogy az orvosságok csakugyan használtak. 15. Kemény dió volt a monteleprei fiú. A hercegek és a bárók visz- szalopóztak Palermóba, megint összegyűltek, és sietve megbíz­ták a tekintélyes öreg partánicói maffiavezért, Santo bátyámat, hogy tárgyaljon GiulianóvaL A megbeszélés nehéznek ígérkezett. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom